Édesapámék a háború előtt, a 30-as években jártak gimnáziumba Budapesten. 8 év alatt 3 nyelvet sajátítottak el. Az iskolában megtanultak németül, franciául és latinul. Mindezek mellett magánúton még angolul is…
A háború után, amikor le kellett tenni a nyelvvizsgát, nem okozott gondot a középfok, sőt volt, aki felsőfokot tett (angolból, németből és franciából is).Ma a szülők boldogok, ha gyermekük két nyelvet megtanul. Mi is nagyon örülünk itthon, hogy fiaink beszélnek angolul és németül.
Számomra elég érdekes, hogy manapság a gimnáziumban csak egy nyelvet sajátítanak el jól a gyerekek. Ritka az a gimi, ahol a végén két nyelvvizsgát is sikerül letenni.
Ehhez még tegyük hozzá azt is, hogy mennyivel több lehetőség van manapság az idegen nyelvek gyakorlására, elsajátítására: otthon, kényelmes körülmények között lehet filmeket nézni, idegen nyelvű könyvek tömege érhető el, vannak cserediák programok is, stb…
A háború előtt mitől ment mégis jobban a nyelvtanulás?
Ön érti ezt? Érdekel a véleménye, kérem írja meg egy hozzászólás formájában!
Tisztelt Nyelvmester!
Talán kiégnek mire eljutnak a gimnáziumig. Túl sok felesleges információ terheli már a fiatalokat gyerekkorban, aki tehetséges elbírja, sokan leszakadnak. Érdektelenné válnak, de vannak, akik még az anyanyelvüket sem tudják helyesen használni. A digitális világ elrabolja az idejüket, ott nem fontos, hogy helyesen lett e leírva az adott mondat.
Szerintem nagyon le vannak terhelve a gyerekek és nincs idejük a nyelvtanulásra. Sőt egyáltalán semmi másra, mire hazaérek 6-8 óra utána fáradtak.
Én például oroszul kellett volna tanuljak, de a tanárnőm mindig az előző nap tanulta meg a következő napi anyagot.
A tanárok anyanyelvi szinten tudtak tanitani.
Sokkal több a terhelés
Tisztelt Tanár Úr!
A háború előtti időkben Magyarország önmagában többnyelvű ország volt.Tudta a nép vagy nem tudta de beszélnie kellett idegen nyelven.Ma már ez nem így van: az a felfogás, hogy az idegen tanuljon meg magyarul akkor majd szóba állunk vele. A magyar nem világnyelv – ne a tízmillióhoz alkalmazkodjon a több száz millió, hanem fordítva. Ma már a nyelvpótlék sem fontos. A felső vezetésünkben egy-két embert kivéve nem beszélnek idegen nyelveket. És szerintem ezeket az okokat napestig lehetne sorolni.
Kedves András!
Bár abban az időben még nem éltem, gondolom, hogy nagyobb volt a nyelvtudás felhasználhatósága,
és a diákok szorgalma is mint manapság.
Üdvözlettel
Bitter Olga
Tisztelt Tanár Úr!
Megtiszteltetésnek veszem, hogy megszólított.
72 éves vagyok, egy kis faluból paraszti származású, és mint ilyen, még orosz nyelvet sem tanítottak az általános iskában, nemhogy az Ön által említett három nyugati nemzet nyelvét.
Szemben az ötvenes évek politikai elvárásaival.
Ennek ellenére a 90-es évek változásai szükségessé tették számomra a német nyelv tanulását. Szükséges lenne, hogy fejlesszem a nyelvismeretemet[, de ez nem folytatható. Ön tudja nagyon jól, hogy miért!
Köszönöm az érdelődését P. Gy.
Véleményem szerint az iskolákba nagyon sok olyan dolgot tanítanak amire az életbe gyakorlatilag semmi szüksége nincs a fiataloknak. Ezek helyett tanulhatnának valami idegen nyelvet. Szabadidőben viszont ott van a szórakozás: TV, okos telefon, internet, hétvégéken bulizás stb. Mikor lenne idő még arra is , hogy nyelvet tanuljanak a kemény iskolai követelmények mellett. A mai gyerekeknek nincs idejük semmire. Nem akarok ítélkezni senki fölött, de a pedagógusok sem úgy állnak a gyerekek mellett, ahogy az régen szinte természetes volt. Leadják az órát és mennek a maguk útján! Tisztelet a kivételnek!!!!
Nagyon egyetértek az előttem szólóval.
Kedves András!
Köszönöm megkeresését. Sajnos a mi korosztályunknak csak az orosz nyelv elsajátítását tették lehetővé az iskolákban, amit ráadásul rosszul tanítottak, ezért meg sem kíséreltük a megtanulását. Voltak azonban olyan személyek, akik gimnáziumi orosz nyelvtudással idegenvezetők lettek. (Tapasztalat!).
A gyerekeink a gimnáziumban már két nyelvből választhattak. A kislányunk francia nyelvből a harmadik osztály végén középfokú vizsgát tett, és elég jól haladt az orosz nyelvvel is. Sajnos nem tudtam rávenni, hogy menjen el orosz nyelvvizsgát is tenni, hiába érveltem, hogy világnyelv, sokan beszélnek oroszul, és Oroszország nem fog elköltözni mellőlünk.
Szerencsére a lányunk francia nyelvtanári diplomát szerzett,(de sajnos a munkahelyén ezt nem értékelik), a fiúnk pedig mint történész angol és francia nyelvvizsga mellett gimnáziumi szintű latin nyelvismerettel rendelkezik. Szükség van nyelismeretre, de nem lenne szabad erőszakolni.
Rengeteg szabadidejük volt és nem volt ennyi szórakozási lehetőségük.
Unokám most másodikba jár az AUDI iskolába. Németül tanulnak.s már most is van olyan tantárgy ami csak németül folyik. A negyedik év végén nyelv vizsgát kell tenni.Ötödiktől angolt tanulnak, s nyolcadikban ebből is nyelv vizsgát tesznek. A gimnáziumba úgy mennek, hogy 2 nyelvből már perfekt beszélnek. Ott felvehetnek már más nyelvet is.Tehát van lehetőség több nyelv megtanulására is. Köszönöm, hogy ezt leirhattam. Tisztelettel Lencse Gyula
Régen a tanárok egyenként is
figyelték a tanulókat és nem
hagyták lemaradni segítették
a gyengébbeket akár tanítás
után külön elmagyarázták.Felkeltették az
érdeklődésüket a nyelvek tanulása iránt
Nemcsak a háború előtt, hanem a 60-70-es években is, ameddig még oktattak a „régimódi” tanárok. Jómagam 51-es születésű vagyok, Bukarestben születtem, ott tanultam magyar iskolában, román egyetemre jártam, 40 évesen költöztünk át, mostmár nyugdíjasként dolgozgatok a régi mhelyemnek, mert nincs emberük. Nekünk nem kellett oroszul tanulni, viszont a román/magyar mellett 8 év francia, 4 év angol, 3 év latin volt érettségi előtt, majd 3 év angol szaknyelv építőmérnöki egyetemen. Ezek elsajátításáoz nagy mértékben hozzájárult az a tény, h Romániában nem létezett szinkronizálás, azaz minden filmet eredetiben néztünk, hallottunk és a feliratot olvastuk. Hozzáteszem, h ott nincs (legalábbis anno nem volt) nyelvvizsga. Mármint hatósági. Kislányunk itt járt iskolába, csudálkoztam azon, h gimnáziumban angolt, németet tanultak, minden évben más tanár, más féle könyvből, buborékos szöveggel, alig nyelvtannal… furcsa volt. Jó nyelvérzékkel lett neki nyelvvizsgája, de senkit sem hallottam, h tanár nélkül sikerült volna…Lehet a román nyelv ismerete segített nekünk….
Szerintem, régen sok családban, főleg a gazdagabbaknál nevelők voltak a gyerekek mellett. Zenére, olvasás szeretetére tanították őket. Főként a nyelv oktatás a német és az orosz nyelvre írányult. Napi szinten tanulták, és szigorúan számon kérték.
Kedves Neményi Mester!
Köszönöm a megkeresést.A kérdésére nem tudok egyértelmű választ adni,ugyanis én egy panellakásban lakom,ahol nem lehet nyugodtan kiejtést gyakorolni.Korábban is volt már próbálkozásom az angol nyelvvel,de sajnos a falakon minden áthallattszik,csak éppen nem látni.Akkor is,most is abba kellett hagynom a nyelvtanulást,bár németülaz általánosban,és technológus koromban tanultam,de az jó falazatú lakásban történt.Én csak hangosan tudok tanulni,magamban nem tudok nyelvet tanulni…s lehet máshol is van ilyen helyzet.Tisztelettel Varga Árpád,5700Gyula.
Üdvözlöm! Szerintem akkoriban nem volt ennyi tantárgy, ennyire sokrétù ismeret anyagot nem mellett elsajátítani a nebulóknak, inkább az alaposabb alaptantárgyak elsajátítására fektették a hangsúlyt. Több idő volt a nyelvek oktatására is amit valószíneg szilárd alapokra is tudtsk ezáltal helyezni. Ma sok felesleges ismeretanygra megy az idő,, amit sose fognak használni az életben.
Kedves Nyelvmester!
Bíró Lajos Pál volt az angoltanárom a Bólyai Gimnáziumban. Ott igazi tanárok voltak, valamennyien. Bada Gyula Kossuth-díjas magyar tanár volt. Ók alapozták meg a nyelvi és idegen nyelvi kultúránkat. Cvetok, azaz Virág Béla tanár úr oroszt tanított. Aki akart, megtanulhatta az idegen nyelveket.
Minden tanárom szeretett tanítani és szerette a tanulni akarókat.
A tanáraimtól nem csak tudást kaptunk, hanem mentalitást is.
Szeretettel gondolok a tanáraimra.
Üdvözlettel, HD
Szerintem a legtökéletessebb véleményt Cismas Mária írta le.
Tisztelt Tanár Úr! Őszintén örülök, hogy ismét megkeresett, köszönöm szépen! Azt gondolom, hogy az akkori helyzet teljesen más volt. Nem volt annyiféle tantárgy, azaz a növendékek nem voltak ennyire megterhelve, mint az azóta eltelt időben. Sajnos a „tantárgyi reformok” sem igen tettek jót! Nagy hiba volt a legelőször bevezetett „Nemzeti Alaptanterv”, mely műveltségi területekre bontotta a hagyományos iskolai ismeret-anyagot, rábízva az iskola igazgatójára, illetve a tantestületre, hogy milyen arányban legyen a tananyag elosztva! Így például: sok helyen az ének helyett csak matekot tanítottak, az énektanár kollégák pedig mehettek 5-6 helyre egymás után, ha szerették volna a kötelező óraszámot megtartani. Ez bizony azt eredményezte, hogy elhagyták a pályát! Hogy jön ez az Ön által feltett kérdéshez? Úgy, hogy a zene segíti a nyelvtanulást és általában a megfelelő agyműködést is serkenti! Ezek ma már bizonyított tények! A műszeres vizsgálatok igazolták ezeket a tényeket! Sok ilyen könyv jelent meg, amely ezzel foglalkozik! Vajon Bartók és Kodály miért tudott sok nyelven beszélni? Már írtam régebben Halmy Ferencről, akit személyesen ismertem. Muzsikus volt és a Magyar Távirati Iroda fő-munkatársa, aki a telex-gépek előtt ült, és válogatta a híreket. Tabányi Mihály a múlt század nagy harmonikása is több hangszeren játszott, és sok nyelven beszélt!? Egy időben Svájcban volt kulturális attasé! Kocsis Zoltán zongorista is beszélt nyelveket! És még sorolhatnám a többieket! Az, hogy az ének-zene tanítását taccsra tették, az bizony nagy hiba volt! Ebből pedig kilábalni igen hosszú idő, ha egyáltalán lehetséges? Bocsánat, hogy ilyen „bőbeszédű” voltam, de ez a véleményem! Tisztelettel köszönti: Arany Zsolt. 2021. 05. 04.
Az en hozzászólásom nem ehez a bejegyzéshez szol uram.Ha nem zavarom egy kérdésem lenne. Sajnos nem tudtam követni a leckéket a munkam miatt.De nagyon szeretnék meg tanulni oroszul.A kérdésem az lenne, hogy nem kezdhetnem e előről? Segítségét előre is köszönöm.
Szerintem ,egy nyelv megtanulásához hozzájárul nagymértékben az egyén nyelvérzéke egyéni akarata is.
Régen elsajátíttotak egy nyelvet külső segítség nélkül is mert az érdekeltség színt sokkal magasabb volt ,a mai világban az emberek nagyobb része az okos tele
fon ségítségével bármit lefordíthat.
Szeretném megköszönni András nagy segítségedet az angol nyelv elsajátításában,én ugyanis 69 éves vagyok beszélem a román francia, kevés német és az angolt is próbálom középszinten elsajátítani ,(megjegyzem 4 évet éltem Chicagoban és tanultam a nyelvet a Trumann Colege-ben.)
Talán azêrt mert telefonon ,számító gêpen tudják használni a fordítót.Mert most túl sok amit eltudnàm êrni
Lehet ,hogy ez de nem tudom az igazi vàlaszt.
Kedves András! Szerintem az akkori tanárok sokkal szigorúbbak voltak, és az akkori diákok sokkal komolyabban vették a tanulást. Örültek, ha tanulhattak. Ma már nagyobb hangsúly van a Szórakozáson mint a tanuláson, mármint a fiatalok körében. Innen adódik a különbség, úgy gondolom. Tisztelettel, Mária
Kedves András, Tisztelt Tanár Úr!
Elgondolkodtam és arra tippelek, hogy ez a nagy információs forradalom eltereli az emberek idejét/figyelmét a nyelvtudás fontosságáról.. Két-három évtizede szétforgácsolódik az energia nagy része, s maximum egy nyelvig (egy szépirodalmi könyvig) jutunk el – úgy, ahogy! Régen a sokszínű nemzetiségi nyelvi átjárhatóság kisgyermek-korban sokat segíthetett, a nyelvtudás kinyitotta a világot – ma elég hozzá a pénz.
Köszönöm szépen jobbító munkáját és igyekszem használni a kevés megtanultat.
Üdvözlettel: Mary H.
Kedves András!
Megmondom őszintén fogalmam sincs.Előre is köszönöm hogy mindig küldte nekem a leckéket, amit én folyamatosan próbáltam kiìrni-mostansag nem sok sikerrel.15 hónapja nincsen munkám sajnos.
Így ezért sem tudok könyvet vasarolni. Örülök ha megélünk Anyukàm nyugdíjából.
Tisztelettel megköszönöm az eddigi kedvességét, ha igy már tovább nem kaphatom.
Szép napot!
Köszönettel:Benkucs Attila Józsefné
Pont az a baj,hogy az én korosztályomnak,csak az orosz nyelvet tanították,az általánosban és a középiskolában is. 8 évet tanultunk oroszul.Gyakorlatilag csak a cirillbetűk ismerete maradt meg.
Nem voltak ennyire túlterheltek talán. Sajnos az èn időmben csak oroszul tanultunk, de az sem magad szinten.
Az a gond hogy diplepsziás vagyok ezért nemtudok külföldi nyelveket tanulni.Pénzem sincs rá rokantnyugdijas vagyok egy éve özvegy lettem.
Ön az édesapját említi, én is azt teszem. Apám a piaristáknál érettségizett , majd következett a jogi egyetem. Ők németet, latint, görögöt tanultak. Eredetiben olvasták Homéroszt. Érdekes, hogy akkor mégsem voltak a diákok túlterhelve . Én azt gondolom, hogy akkor sokkal nagyobb volt a motiváció ! Mindenki boldogulni akart a mainál sokkal nehezebb viszonyok közt, és ami a lényeg , a kedves szülők nem toltak mindent készen a magzatuk feneke alá!!! Megjegyzem, ez sok családnak nem is állt módjában. Röviden ennyi , de erről azt hiszem, nagyon sokat beszélni!
Üdvözli T . I.
Mert nem nyelvészek, hanem irodalmárok tanították. Nem nyelvtani szabályokat kellett megjegyezni, hanem szövegeket, közte sok irodalmi művet. A gyerek sem nyelvtani szabályokon keresztül tanul, hanem szövegeket utánoz és mond vissza. Irodalom ősidők óta van, amióta létezik írásbeliség. Nyelvészet a XVIII-XIX. század óta van, de az irodalom még sokáig megőrizte primátusát, sőt mozgató erejét. A háború után a művészeket kitiltották az Akadémiáról, a nyelvészek ekkor vették át a prímet. A rendszerváltozás után évek kellettek, hogy elvegyék a Rigó utca monopóliumát. A nyelvészek monopóliumát máig sem sikerült.
A könyveit azért nem veszem, mert a kiejtést nem a megszokott módon, fonetikai jelekkel mutatja. Bizonyos hangokat sima betűvel nem lehet jól visszaadni, erre valók a fonetikai jelek.
Az akkor élő emberek, messze magasabb intelligenciával rendelkeztek,, lsd, könyv, vers, zene >génye területén,
„Ahány nyelvet értsz, annyi embert érsz! ”
Most mindent pótol a technika, mely felületesen bár, de
mindenre választ ad!
Nem tudom a háború előtti időket csak történelemből, 1943 nyarán születtem Szarvason, ott jártam a Szlovák általános iskolába.Orosz nyelv könnyebben tanultam a Szlovákia együtt felső osztályban.Később Lengyeltóti egy tanfolyamon ,társalgó, irok de sok hibával,a lengyel barátaimmal személyesen tudok beszélgetni.Szeretem az angol- t Több könyvét megvettem.Szorakozásbol tanuljatok de idős vagyok, nem megy.Örültem amikor Pesten eltudtam igazítani az angolul kérdező turistákat, igaz.néha körúlirtam a szavakat.yköszi.üdv.Aniko
Tisztelt Neményi András!
A kérdését részben meg is válaszolta. Otthon a gép mellett végtelen sok dologhoz hozzáférünk. Ebből a nyelv csak egy nagyon vékony szelet. A többi más azonnal több pozitív élményt ad, könnyebben emészthető, érdekes, szórakoztató dolog. Ehhez viszonyítva a szobában, magunkban nyelvtanulás nem „versenyképes” élmény.
A harmincas években nem volt TV, de sok helyen még rádió sem. A tanuláson, könyv olvasáson és a zenetanuláson kívül nem is volt más szobai tevékenység. Így sokkal több figyelem jutott a nyelvtanulásra. Ráadásul Magyarországon sokáig a német általánosan használt nyelv volt. Ez nagy segítő és kényszerítő erő volt!. (később az orosz nem volt hivatalos használatban, bár kötelező tananyag volt). Persze mindegyik tantárgy kötelező volt, és azokból is a többségét már nem tudjuk elővenni, vagy csak kis részeit – mivel azokat sem használjuk naponta.
A mai iskolai ismeretanyag mennyisége, és a napi teljesítménykövetelmény sokszorosa a harmincas évekbelinek.
Nagyon fals hivatkozás, hogy az egyik legnehezebb nyelvet is megtanultuk. Bármelyik nyelvet, amelyiket születésünktől kezdve halljuk nap mint nap, és azon érintkezünk a környezetünkkel ugyan úgy megtanulnánk. A szobai tanulás nem pótolja a minden helyzetben fennálló, beszédkényszert ! Az a hatékony nyelvtanulás módja és lehetősége. A német gyerekek, vagy a kínai is megtanulja a saját nyelvét. Tehát így nem lehet összehasonlítani a harmincas évek nyelvtanulási körülményeit. Az akkori kevesebb ismeret, és követelmény között, valóban könnyebb lehetett nyelvet tanulni. Például a KRESZT is. Sokkal kevesebb szabály volt, és a forgalom is megengedte lehetővé tette kisebb tudással is az eredményes közlekedést.
Igen, a nagyszüleim, szüleim is beszéltek idegen nyelvet. Mert akkor lehetett magoltatni, házit feladni és számon kérni. A tanár taníthatott és ellenőrizhetett, lehetett szigorúan következetes, most meg csak nagy személyiségi jogai vannak a diáknak, a tanár kezében semmi. Ismert verset fél év múlva nem lehet kérdezni, mert azt már régen tanulták! Valami nagyon elromlott. Nem az Ottlik Géza drillfegyelmét sírom vissza, de egy határt meg kéne szabni. A diáknak a tanulás az első számú kötelessége hosszú éveken át, nem a bulizás, bandázás, netezés, ezer féle különóra. Régen se lett baja a tanulástól a fiatalságnak. Nem kellene most olyan óriási ismeretanyagot tanítani fölöslegesen, mint pl. első osztályban kombinatorikát, amikor nem mennek az alapműveletek. lehetne hosszan ragozni.
Üdvözlettel: Ilona
Kedves András!
Nagyszüleink idejében természetes volt, hogy otthon beszéltek a családok németül, magyarul, esetleg még más nemzetiség nyelvén is egyidejűleg. A mindennapi életben a németet és a magyart használniuk kellett! Iskolában pedig tanítottak latint is. ami a francia és angol nyelvhez előny. A két világháború közötti időben is a szüleink iskolában tanultak latinul, franciául, németül. (latin- és gót-betűkkel is írni). Édesapám élete végéig irodalmi- és szakkönyvek könyvek segítségével tartotta naprakészen francia és német nyelvtudását. Hiszen mérnökként a mindennapi munkájában szüksége volt rájuk. Mindig mondogatta nekem gyerekkoromban, hogy „ahány nyelvet beszélsz annyi embert érsz”.. A II.VH után született nemzedék tagjaként az iskolában oroszt, magánúton németet és angolt tanultam. Bár sok mindent megértek, egyik nyelven sem beszélek.- sajnos. A legjobban mégis az angol megy (ezt a munkában is használtam.) Édesanyám mindig azt mondta, hogy kisgyerekkortól kell a nyelvet „észrevétlenül” megtanítani, ill. megtanulni.Unokájánál, az én gyermekemnél már ezt az utat követtük. Felnőttkorban mindezt megerősítve intenzív nyelvtanfolyammal is..Így a fiam aki ma már a negyedik ikszen is túl van, a magyaron kívül angolul is perfekt beszél, és külföldi cégnél, angolul végzi a munkáját is. A nyelvvizsga vonatkozásában negatív tapasztalat az, hogy olyan feladatok is vannak a vizsgákon (pl.: az óceánokban élő élőlényekkel kapcsolatban. Ezt mondjuk tengerbiológusoktól lehetne megkövetelni) ami nem életszerű a mindennapi élet vonatkozásában. A szakmai nyelvvizsga is más.
Privát vélemény: állítom (nyugdíjas mérnök vagyok 70 éven felül) , hogy hiába beszélünk perfekt az anyanyelvünkön, jelen esetben magyarul, nem tudnánk felsőfokú nyelvvizsgát szerezni. Örömmel kapcsolódtam be az Ön nyelvtanítási – tanulási módszerébe, mert ez gyakorlatias és nem a nyelvtanra van „kihegyezve”. Üdvözlettel: Kata
Sólyom László köztársasági elnök úr kezdeményezésére írtak egy nagy tanulmányt ” Szárnyak és teher ” címmel , talán 2009-2010-ben. Abban van egy nagy fejezet a nyelvtanulásról. Ajánlom minden szíves érdeklődő figyelmébe. Az Akadémia is öt – hat évvel ezelőtt egy nagy kutatásban foglalkozott a tanulással , ennek azonban nem láttam „a gyümölcsét” , pedig B fázisba is jutott. Örülnék , ha valaki megküldené nekem az elérhetőségét . Mondhatnám azt is, hogy száz éve a latin jó alapot jelentett. Tudjuk , hogy az eszperantó jelenthetné ma az alapot, bizonyítottan. Ady Endre 115 éve megírta , hogy ez olyan magyar ügy, mint a pinty. Ma inkább ellenségek vagyunk , mert Soros apja is horrible dictu eszperantista volt, pedig akkor a legfőbb kormányzati és egyházi helyekről támogatták a budapesti világkongresszust….
Nem folytatom. Az eszperantisták különben anyanyelv pártiak ! Nézzünk szét , nyissuk ki a fülünket milyen állapotban van ma a magyar nyelv !? Ne várjunk a Tulipános Hadúrra!
Tisztelettel: Szabolcs István
Tisztelt Neményi úr!
Véleményem szerint más volt az emberek beállítottság! Mai világ arról szól, hogy minél gyorsabban, semmi munkával, sok pénzt keressen az ember. Vagy fáradságos munkával a megélhetését, esetleg két munka mellett az embereknek nincs energiájuk tanulni. A lányom 8 éves, és Szlovén nyelvet tanul. Mellette angolra jár ahogy bírjuk támogatni anyagilag!
Tisztelettel
Zsitek Zoltán
Tisztelt Neményi András úr!
Nagy tisztelettel adózom kitartásának és elkötelezettségének amit a nyelvoktatásért tesz.
Jó a kérdés, de ma nincs iskolai megoldása.
A háború előtt a gyerekek egy része születése helye miatt már több nyelvet is ismert,-tót, sváb, szerb, horvát, stb falvak egymás mellett, a gyerekek együtt játszottak, otthon nemzetiségi nyelvet hallotta és sajátította el, a közigazgatás és az iskola általában magyar nyelvű volt.
A középfokú oktatásban /10%/ csak a legjobbak, és- vagy a gazdagabb gyerekek vehettek részt. Az elsők vágyták a tudást, a másodiknak kötelező volt. A tudásnak elismertsége, tisztelete volt.
Ma a korosztályok 40% gimnáziumba, 35% szakgimnáziumba, 25% szakiskolába jár, szinte kötelezően.
A tudás nem érték mindenki számára, mert a társadalmi minta mást mutat /csóró tanár, gazdag celeb, ügyeskedők- büntetlenek/.
Az iskolai nyelvoktatás nagyrészt megrekedt az „orosz” tanítás szintjén:
– Magyarul nem tudó gyerekeket akarunk idejekorán idegen nyelvre tanítani
– Idegen nyelvet tanulni nem akarót is
– A csoportbontás nem tudás /akarom tanulni/, hanem osztály szintű. Évfolyam szinten kellene bontani, ha van-lenne elég tanár. Aki nem tanulja a nyelvet-csak ott van az órán, annak nagy csoportban /30fő/, a tudni és tanulni akarók tudásszint szerint átjárható csoportokban
– Felsőfokú felvételi csak nyelvvizsgával /kivéve felmentett/, egyetemre pedig két közép, vagy egy emeltszintű lehetne bekerülni.
Ma minden lehetőség rendelkezésre áll, ezt bizonyítja a otthoni-nem jelenléti oktatás is, Ha csak az interaktív eszközökön eltöltött idő felét, vagy egy részét fordítanák a fiatalok nyelvtanulásra, nem lenne kérdés miért volt eredményesebb a 45 előtti oktatás.
A külföldi filmek nem mindegyikét kell szinkronizálni, -jó az felirattal is, legalább rákényszerül mindenki az olvasásra, és választékosabb lesz a MAGYARNYELV használata is.
Munkájához jó egészséget és sok sikert kívánok!
Üdvözlettel:
Hartmann József
Röviden csak ennyi.
Kedves András!
Nem értem , csak gyanítom szigorúbb volt az iskolában a rend és nem volt példakép torzulás sem
Szerettem volna több nyelvet tanulni , szüleim szegények voltak .
Három hónapig volt itt a Lőkös tanár Úr testvérének gyermeke én tőle ez idő alatt megtanultam németül
olyan szinten hogy rendkívüli tárgyként érettségiztem jó eredménnyel.
A szófiai kiutazásom (tanulni9 3 hónap alatt a tolmács megkért néhányszor hogy helyettesítsem !
Az angol nyelvetjó lett volna jobban tanulni de csak a külföldi munkák alatt sajátítom el .
Remélem ilyen jó tanárral remélem sikerül jobban megtanulni .
A háború előtt a tanulás lehetőség volt és nem kötelezettség. Márnint középiskolától kezdve.
Ezért a renitensek nem zavarták a tanórát, nem demoralizálták a társaságot.
A társadalom „nyugdíjas állással ” hálálta meg a tudást és a szorgalmat.
Szerintem több időt fordítottak a tanulásra, motiváltabbak voltak a szülői ráhatás miatt is.
Szerintem vissza kellene hozni azt a II. világháború előtti nyelvtanulási módot, hogy először a latin nyelvvel kezdjenek a gyerekek még az általános iskolában, majd erre építve lehessen második, esetleg harmadik nyelvet választani.
Szerintem jobban ráértek a diákok. Többet is tanulhattak. A tanárok szigorubbak voltak.Nagyobb volt a fegyelem és az akarat. Az akarat nagyon fontos. A nagyobbik lányom az angol,német,holland nyelvtudását most spanyollal bővíti.Nagy az akarata. Járt kint minegyik országban nyelvet tanulni. A holland és spanyol esetében a lakótársaival anyanyeli szinten tudott beszélgetni. Most Miami-ban gyakorolja a spanyolt 1 hónapig. ( A barátjánál lakik ). Minden esetben barátoknál ismerősöknél töltötte el a tanulási időt,kiegészítve itthon folyamatos nyelvtanári segítséggel. A kissebbik angol és németén látszik a lazaság. De amit kiejt ( pl német barátok szerint ) azon men érezni az idegen kiejtést. Ha kettőt lehetne ötvözni az lenne az igazi.Nekem sajnos nincs nyelvérzékem. Próbálkozgatom az angollal. 2 hétig tanultam a számokat. Kapásból még most sem megy egy szám kimondása.
Nem említette a háború utáni két évtizedet, amikor nem volt tanácsos megszólalni „külföldiül”.Én pl. az oroszon kívül latinból és ó-görögből értem.Gyerekkoromban a család legnagyobb gondja az volt, hogy nehogy véletlenül megtanuljam az anyanyelvemet és házon kívül „verplapperoljam” magam németül. Ráadásul igyekeztek elfelejtetni velem a franciát, amit az oviban az apácáktól megtanultam, akiket aztán lecsuktak, vagy elüldöztek az országból. Két évtized alatt elvész egy nemzedék.
Kedves András!
Szerintem ennek az oka az angol nyelv világuralma. Az angol olyan, mint a családban a közös papucs, csak használatra van, igénytelenül és százféle lábtól széttaposva. Az általános és középiskolában az anyanyelv tanítása során a nyelvi kategóriákat is meg kellene tanítani, azt, hogy mi a főnév határozószó stb. Ez a grammatikai ismeret, a nyelvtan elsajátítása minden tudatos nyelvtanulás alapja lenne. Az angol a maga izolált (nem ragozó) nyelvtipusával, az egy szóhoz 1000 jelentést passzító törp-nyelvi szűk szókincsével nem késztet sem szorgalomra, sem igényre.
Miért tudtak megtanulni annyi nyelven? Egyszerű a válasz: Használniuk kellett a nyelveket. Manapság, ha valamire nem érezzük a szükségességét a nyelveknek, nem tanuljuk meg őket. Ez, miután, egyre kiszolgáltatottabb lesz az országunk, megváltozik.
Bár egyetértek ezzel, mivel az én apám és nagyapám is több nyelven beszélt, de az okát nem tudom.
Kedves András! Azt hiszem, nagy szerepe van ebben annak, hogy az angol lett az általános. Aki azt megtanulja, szinte mindenhol meg tudja értetni magát.
A többi nyelv elsajátítása ezért háttérbe szorul, pedig jó lenne nyitottabbnak lenni. Nem ártana népszerűsíteni a többi nyelvet is.
Üdvözlettel, L Klári
Érdekes kérdés….
Talán, mert a múlt század ” divatnyelve” a német volt, presztízs volt ezt a nyelvet megtanulni! Mára már az angol vette át a helyét a világban, a nemzetközi kommunikáció nyelve minden szinten, a politikában, tudományban, kereskedelemben!
Azon is elgondolkodtam párszor, miért éppen az angol? Hiszen oly sokan próbálkoztak már egységes világnyelv bevezetésével, hogy csak pld az eszperantót említsük, mégsem jártak sikerrel!
Úgy látszik, a történelem folyamán mindig a vezető nagyhatalmi státusz határozza meg az aktuálisan elterjedt világnyelvet!
Az ókortól napjainkig mindig ez a tendencia érhető tetten, legyen szó méd- perzsa, görög- római, de akár török birodalomról, a birodalom nyelve határozza meg a nemzetközi kommunikációt! Száz évvel ezelőtt a német, ma az angol kell legyen mindenkinek második beszélt nyelve!
Kérdésére, hogy miért volt hatékonyabb a nyelvtanítás- és tanulás a háború előtt- után, azt látom, hogy az akkori oktatáspolitika felismerte a szükségességét az adott kor vezető politikai tendenciáinak és ahhoz mérten erőltették rá a diákokra az adott nyelvet! Sokkal fegyelmezettebben, hatékonyan tanítottak és az emberek valahogy meg is értették, miért van erre szükség!
Ma viszont azt látjuk, hogy az emberek elkényelmesedtek, agyilag eltunyultak, az oktatási rendszerek pedig amolyan „laissez faire” módon oktatják az idegen nyelveket a diákoknak, vagyis nincs igazi számonkérés, sem az iskolában, sem az életben!
Erőltetik a felsőfokú matematikát, aminek semmilyen gyakorlati jelentősége nincs, viszont átmenő jegyet adnak nulla nyelvtudásra, de azért mindenki szeretne külföldön dolgozni, mert ott ugye, kolbászból fonják a kerítést! Aztán kimegy az átlagproli, de rövid idő után rájön, hogy mekegő- makogó nyelvtudással csak max takarító, vagy utcaseprő lehet, hiába lapul a zsebében esetleg egy diploma is!
Szóval, én úgy látom, az oktatási rendszereknek rá kell döbbenteni az embereket, hogy az idegennyelv tudás minden másnál fontosabb tantárgy, és az erre fordított idő nem elpazarolt energia!
Kedves András,
Úgy gondolom a háború előtt rengeteg dolog nem volt amit most a fiataloknak be kell építeni a tantervbe tehát relatíve több idejük volt nyelveket tanulni.
A mai felgyorsult világban olyan információ mennyiség zúdul az emberekre és a gyerekekre, hogy egy-egy témával lényegesen kevesebbet tudnak foglalkozni.
És ez sajnos nemcsak a nyelvtanulásban van így…