Nyelvtanulás közel 100 éve és most

Édesapámék a háború előtt, a 30-as években jártak gimnáziumba Budapesten. 8 év alatt 3 nyelvet sajátítottak el. Az iskolában megtanultak németül, franciául és latinul. Mindezek mellett magánúton még angolul is…

A háború után, amikor le kellett tenni a nyelvvizsgát, nem okozott gondot a középfok, sőt volt, aki felsőfokot tett (angolból, németből és franciából is).

Ma a szülők boldogok, ha gyermekük két nyelvet megtanul. Mi is nagyon örülünk itthon, hogy fiaink beszélnek angolul és németül.

Számomra elég érdekes, hogy manapság a gimnáziumban csak egy nyelvet sajátítanak el jól a gyerekek. Ritka az a gimi, ahol a végén két nyelvvizsgát is sikerül letenni.

Ehhez még tegyük hozzá azt is, hogy mennyivel több lehetőség van manapság az idegen nyelvek gyakorlására, elsajátítására: otthon, kényelmes körülmények között lehet filmeket nézni, idegen nyelvű könyvek tömege érhető el, vannak cserediák programok is, stb…

A háború előtt mitől ment mégis jobban a nyelvtanulás?

Ön érti ezt? Érdekel a véleménye, kérem írja meg egy hozzászólás formájában!

Kérem, írja meg a véleményét!
Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

307 hozzászólás a(z) “Nyelvtanulás közel 100 éve és most” bejegyzéshez

  1. AvatarTibor

    Kedves András,
    Úgy gondolom a háború előtt rengeteg dolog nem volt amit most a fiataloknak be kell építeni a tantervbe tehát relatíve több idejük volt nyelveket tanulni.
    A mai felgyorsult világban olyan információ mennyiség zúdul az emberekre és a gyerekekre, hogy egy-egy témával lényegesen kevesebbet tudnak foglalkozni.
    És ez sajnos nemcsak a nyelvtanulásban van így…

    Válasz
  2. AvatarLajosné Gergely

    Kedves András
    Nemtudom mi lehet az oka.Régen én Orosz nyelvet tanultam,de mivel nem voltam olyan közegben így lassan már el is felejtem.Lehet a lustaság az oka vagy motíváció hiánya.
    Most kint vagyunk külföldön,ha boldogulni akarok tanulnom kell a német nyelvet.
    És ime itt az oka hogy tanuljak:Inspiráció.

    Tisztelettel: Erzsébet

    Válasz
    1. AvatarMárton

      Kedves Erzsébet!
      Köszönöm, hogy felhozta az orosz nyelv példáját, van erről nekem egy véleményem, amit eddig – megfelelő fórum hiányában- nem tudtam kifejteni. Engedelmével most megtenném.
      Azt láttam, hogy a jelenlegi 40, 50, 60 éves, vagy még idősebb korosztály, akinek annak idején kötelező volt oroszul tanulni és akiknek hosszú éveken keresztül tanították is ezt a nyelvet, mégsem tudják azt! Tisztelet a nagyon ritka kivételnek!
      Ott van pld a szomszédom, aki 65 éves és annak idején 12 éven keresztül tanulta az orosz nyelvet, mégsem tud semmit! Nem ő az egyedüli, akinél a korabeli nyelvtanítás csődöt mondott!
      Sokat gondolkoztam, hogy lehet ez? Azt hiszem, az oktatási rendszer hibája volt ez első sorban, nem volt elég szigorú a számonkérésben, átmenő osztályzatot kaphatott gyakorlatilag mindenki nulla nyelvtudással! Ehhez hozzáadódott valamiféle hamis hazafisági érzés is a tanulók részéről, lévén akkor Magyarországon orosz fennhatóság és a tanulók ellenállásukat abban mutatták ki, hogy még azért sem fogják megtanulni a megszálló oroszok nyelvét!
      És mivel a tanrendben nem volt még egy- két idegen nyelv, ezért aztán azok a generációk úgy nőttek fel, hogy semmilyen idegen nyelvet nem tudtak, a magyar nyelven kívül semmi mást nem beszéltek!
      Úgy gondolom, hogy ez a rossz oktatáspolitika vezetett oda, hogy a magyarság nagy része xenofób lett, vagyis mindentől irtózik, ami nem magyarul beszél és nem eszik gulyáslevest! 🙂

  3. Avatarvillányi lenke

    Kedves András! Bár nem hiszem, hogy bármi újat tudok önnek mondani, a kérdés felvetése miatt olyan indulatba lendültem, hogy leírom, amit mindenkinek kell látni egyébként is.
    A két legfőbb bűnös a globalizáció és az individualizáció.
    Ez a kettő azért súlyos, mert ez ellen lehetne tenni.
    A harmadik az információ áramlásának eszméletlen felgyorsulása, mely összezsugorította régebben felfedezésre váró világunkat.
    A pénz hatalma,az embertelen profitra való kizárólagos törekvés számára legjobb,ha csak egy,-nem is nagyon differenciált – nyelv van, és ez az angol.A csupán fogyasztónak nézett embernek, nincs is másra szüksége.Azután a reklámok primitív csábítása, hogy neked is legyen, ami másnak nincs.
    Ebben a szegényes felfogásban már nem érdekes, hogy az életünkben mit, hogyan oldunk meg , milyen fontos létkérdésekre keressük a választ. Ha problémánk van, kiadjuk szakértőnek. Nem kell a családtörténet, nem kellenek a mintát nyújtó családregények, legalább a megnövekedett szorongások és depressziók miatt a gyógyszergyárak is biztos jövedelemben reménykedhetnek hosszú távon. A helyzet az önfelszámolás irányába mutat.Először a kultúrák, majd az ember maga is eltünik.

    Válasz
  4. AvatarKenyeres Bernadett

    Manapság minden könnyen elérhető, nagyobb küzdelem nélkül. Hirek, infók stb. Készen jönnek. Korábban az egyénnek kellett sokkal több erőfeszitést tenni. A világ zártabb volt. Aki nyelveket beszélt, olyan lehetőségekhez jutott, ami kevés embernek állt rendekezésre.

    Válasz
  5. AvatarSchnell László

    Üdvözlöm. Régen, rangot jelentett ha valaki beszélt más nyelvet. Ma nyelvtudás nélkűl lehet külföldön munkát vállalni és tisztességesen megélni.

    Válasz
  6. AvatarZsolt Nagy

    Tisztelt Neményi úr!

    A mai világban annyi műszaki segítség van, hogy nem igazán vannak az emberek rákényszeritve, hogy elsajátítsanak egy idegen nyelvet.
    Gondolok itt az online tolmács kütyükre, és egyéb fordító programokra.
    Akinek motivációja van, az viszont most is tanul.

    Üdvözölettel :Nagy Zsolt

    Válasz
  7. AvatarGéza Kókai

    Kedves András!
    Véleményem szerint hiba volt a latin nyelv tanításának kivezetése a középiskolai tanrendből. A latin alapot biztosított, sőt inspirált több világnyelv elsajátítására.
    Üdvözlettel: Géza

    Válasz
  8. AvatarZentai László

    A háború előtt Magyarország quasi német nyelvterületnek számitott. Az én falumban pl. angolul senki se beszélt, Dunaudeutsch-ul viszont mindenki. A nyelvi közeg mindennél fontosabb. Finnországból pl. minden középiskolást elküldenek egy évre Amerikába, akik ott sok minden felszednek, mindenekelőtt gyönyörűen megtanulnak amerikaiul és a kinti családjukkal életük végéig tartják a kapcsolatot. 1979-ben 20 magyar fiatalt kiküldtek amerikai farmokra. Volt nagy félsz, nem lépnek -e le. Nem léptek és mára majdnem mind agrármilliomos. Talán meg kellene próbálni új szövetségeseinkhez a kipcsák nyelvterületre is küldeni fiatalokat.Hátha ragad rájuk valami.

    Válasz
  9. AvatarHegyi Mariann

    Taián kevesebb idejúk van a nyelvtanulásra az egyéb foglalkozásaik mellett.

    Válasz
  10. AvatarKisházi Sándor

    Tisztelt Tanár Úr!
    A diákok átlagos szellemi nívója is okozhatja a különbséget. A háború előtt az érintett korosztály néhány százaléka volt középiskolás diák. A pesti gyerek persze könnye(bbe)n viccelt, de boldog emlékezetű Atyámtól (az “édesapám” korlátlan használata olyan nyúlós, ragacsos, álszent) tudom,hogy ’32-’40 között átlagosan nyolcan-kilencen vonatoztak naponta a 37 km-t a négyezres falunkból a 8 évfolyamos városi gimnáziumba. Ma pedig? A szomszéd gyerek augusztus 31-én pótvizsgával befejezte a 8 általánost, másnap a gimi évnyitó ünnepsége előtt beiratkozhatott. Ilyen összetétellel nehéz lett volna a korábbi nagy eredményeket hozni.
    Magánút? Több mint 40 éve van angol alapfokúm. Az az érzésem, mintha áttértek volna más nyelvre. Nem volt szükségem mégcsak megtartani sem, nem hogy fejeszteni. A maszekolásra, a sokadik műszakra igen, de az mind magyarul ment. (A számítógépes programírás rengeteg, angol nyelvű vezényszava ugyanúgy megtanulható, ahogyan a parasztgyerek is megtanlta a német vezényszavakat a K und K seregben.)
    Van itt még baj ezzel. Amikor a hetvenes években angol tanfolyamra adtam a fejem, nulladik lépésben tisztáztuk a menetrendet, annak minden lényegi elemét. És betartottuk. Gagyi eljárás az, hogy beeteti az oktató a hallgatóságot jutányos, sőt ingyenes kezdéssel; majd abban bízva, hogy egy idő múlva már sajnálná a nebuló kárba veszni a már megszerzett alap-alaptudást, jól meg lehet vágni szenzációs ajánlatokkal, ami később még inkább fokozható. Nálam ez nem megy.
    Tisztelettel. Kisházi Sándor

    Válasz
  11. AvatarTuróczi Béla

    Manapság az angol ténylegesen világnyelv. Így aztán szinte minden iskola csak az angolra specializálódik. Ami engem illet (84 éves vagyok), az elemi iskola felső tagozatában németet, majd oroszt tanultam, a sárospataki gimiben detto. Az angolt megpróbáltam, de valami nagy ellenszenv alakult ki bennem, főleg, mert azt hallani kellett volna, oktatóm meg nem volt. Ma az írott szöveggel elboldogulok. A németet lassan elfelejtem gyakorlás hiánya miatt. Az orosz még elmegy, mert 2×4 évet eltöltöttem a hajdanvolt SZU-ban. Amire büszke vagyok, a fiam háromnyelves mérnök: orosz, angol, német, Rigó utcai papírral és beszélő nyelvismerettel, korábban finn, jelenleg osztrák cég alkalmazásában.

    Válasz
  12. AvatarDancsó Éva

    Szerintem csak a polgári családokra igaz, amit ír. Ott volt anyanyelvi nevelőnő. Hosszas külföldi tartózkodás és idegen nyelveket beszélő szülők. Ma ezekre csak keveseknek van anyagi kerete.
    A szocializmus egyik legnagyobb bűne volt, hogy visszaszorították a nyelvtanulási lehetőségeket (az oroszt kivéve).
    Az oktatás ma is a feje tetején áll. A 14. életév után a legmagasabbak a nyelvi óraszámok. Pedig bizonyított, hogy az ekkorra kialakuló elvont logikus gondolkodás mindennek az elsajátítását segíti, kivéve az idegen nyelvet.
    Óvodában és alsó tagozatban kellene nyelveket tanítani, amikor még “diffúzióval” szivárog be a buksi fejekbe. No meg egy-egy év gyermekkorban külföldön pótolhatatlan.
    Ezen kívül meg kellene végre szüntetni a filmek szinkronizálását. Nem is értem, hogy miért csinálják. Nagyon ártalmas dolog.

    Válasz
  13. AvatarLENGYEL Zsófia

    KEDVES ANDRÁS!

    SOHA NEM GONDOLKOZTAM EZEN. PEDIG AZ ÉN ÉDESAPÁM, ÉDESANYÁM IS TÖBB NYELVEN BESZÉLT. ÉN VISONT MÁR BELEESTEM A NYELVTELEN GYENERÁCIŐBA, PEDIG ÉRTELMISÉGI VAGYOK ÉS MAGYAR SZAKOS TANÁR. pERSZE A RÉGI NEMZEDÉK.
    NYILVÁNA VÁLTOZÁS AZ OKTATÁSBAN , A TÁRSADALOMBAN VAN. AZ A RÉGI POROSZOS ÉS HITBŐLEREDŐ TANULÁS LENDÜLETET ADOTT. AZ ÉRTÉKEK MÁSHOL VOLTAK. A KUTÚRÁRA NYITOTTAK, NEM A PÉNZRE.
    ELGONDOLKOZTATTÁL ÍRÁSODDAL.
    KÖSZÖNÖM. JÓ MUNKÁT!
    HOGY TANULJAK 70 ÉVESEN NYELKLVEKET?

    ÜDVÖZLETTEL!
    LENGYEL ZSÓFIA

    Válasz
  14. AvatarSóvágó Mihaly

    A szorgalom ,az ismeretek utáni vágy digitális eszközök nélkül (fordító),külföldön
    csak így létezhetett .Az információt levelezéssel szerezhette be!

    Válasz
  15. AvatarCsiba márta

    Kedves András! Köszönöm, hogy érdekli a véleményem.
    Szerintem egyszerű a magyarázat, nem volt sem TV, sem internet, mégcsak telefon is kevés embernek, így a fiatalság a szabad idejét ” hasznosan” töltötte el. Volt igényûk arra, hogy minnél tóbbet tudjanak a világról.
    Bíztak abban, ha nyelveket tudnak hamarabb jutnak el kûlföldre, főleg nyugati országokba. Ez ösztönözte
    Őket.
    Bicsánat, de a mai fiatalok kevesére mondható, hogy igényli a tudást, hogy intelligencia igénye lenne.
    Ma tóbbet ér nekik egy jogosítvány, mint bármely nyelvvizsga. Nem jó felé halad a világ, ez köszónhető az
    Internetnek, az okos telefonnak, a DVD-nek, stb.. nagyon sok fiatal tudatlansága, butasága megdœbbentő.
    Òk a jövò nemzedék. Nem is jó belegondolni milyen gyermekeket nevelnek majd!

    Tisztelettel Márta

    Válasz
  16. AvatarBakonyi Laszlo

    Szerintem az általános iskolában kellene több nyelvet tanitani hogy a gyerekeknek nagyobb legyen a lehetöségük tanulni.

    Válasz
  17. AvatarMária

    Üdvözlöm.
    Szerintem a beszélgetés az órákon.
    A rengeteg házi feladat , és a gyakorlás.

    Válasz
    1. Neményi AndrásNeményi András Szerző

      Kedves Edit!
      Erről írtam több bejegyzést és levelet is.

  18. AvatarSándor László

    Kedves András!

    “A Földön az intelligencia mennyisége állandó. Az emberek száma pedig folyamatosan növekszik.”
    Viccesnek hangzik, de valóban kimutatták, hogy az átlag intelligenciaszint csökken, és a csökkenés még gyorsabb amióta nem a könyv és nem a szóban terjedő információ a “tudás” forrása, hanem a TV, a DVD, telefon, az internet. A szülő már egész kis korban a TV elé ülteti a gyereket, betesz egy DVD-t, addig sincs gondja a gyerekkel. Szülői önzés! Iskolás kortól hülyíti a gyerekeket az interneten terjedő sok bárgyúság, a szülő meg továbbra is örül, hogy milyen jól elvan a gyerek. És szidja a tanárokat, hogy nem képesek megtanítani a gyerekeket, (pláne úgy, hogy minden fegyelmező eszközt kivettek a kezükből).
    Aztán ezekből a gyerekekből lesznek a következő generációs szülők, tanárok, és a butulás egyre gyorsul. Ilyen tendencia mellett csoda, ha némelyik legalább magyarul megtanul szépen beszélni, helyesen írni. Olyan híreket is hallani, minek tanítani a folyóírást, úgyis a számítógépet fogja használni a gyerek, minek tanítani a helyesírást, a gép úgyis felajánlja neki a helyes szóképet. Mi első osztályban már megtanultunk olvasni, másodikban fújtuk a szorzótáblát mint egy verset. Manapság egy negyedikes gyereknek még gondja van az olvasással, sok elolvassa, de nem érti, képtelen elmondani mit olvasott, ötödikesen még nehézséget okoz a szorzótábla. Megy a szöveg, hogy mennyire túl vannak terhelve, közben egész nap a fészbukon lógnak tanulás helyett. A szakemberek meg kitalálnak mindenféle jól hangzó kifejezést (diszgráfia, diszkalkulia), ahelyett, hogy kereken megmondanák a szülőknek, hogy nem játszottak eleget a gyerekkel, nem olvastak elég mesét pici korában, hogy nem győződtek meg iskolás korban hogy tényleg megtanulta-e az előírtakat, nem kényszerítették a tanulásra, ezért h.lye maradt.
    Ilyen körülmények között az a csoda, ha valaki több nyelven beszél.
    Tisztelet a szorgalmas, jól tanuló, több nyelvet beszélő fiataloknak, és a szüleiknek!

    Válasz
  19. AvatarDr.Nyéki Gabriella

    Tisztelt Neményi András.
    Szeretettel ajánlom önnek a könyvet, saját gyermeknevelési stratégiám orvosként. A cél 3 nyelv 18 éves korig. Sikerült! Gabi Nyeki:
    Nevelj életrevaló gyereket! Országokon átívelő kalandok miközben egy gyerek játszva megtanul angolul, németül és franciául!
    Üdv. Dr Nyéki Gabriella

    Válasz
  20. AvatarBuchholcz Rita

    Szerintem ezek a fiatalok némelyik úgy van vele hogy külföldön jobban rá kényszerülnek a nyelvtanuláshoz.Mint itthon.Pedig Nagy tévedésben vannak!

    Válasz
  21. AvatarVén Zoltán

    Tisztelt Neményi úr. Örülök a megkeresésnek, mert a gyenge érdeklődésem okát szerettem volna valamilyen módon közölni. Kb 20 éve megvan az alapfokú angol nyelv vizsgám.
    Az érdeklődésem csak a gyakorlás miatt volt.
    Üdvözlettel: Zoltán.

    Válasz
  22. AvatarDr.Rékási József

    A latin tanulás miatt a nyelvtan is jobb volt ,mint ma., pl.magyarból ,ez segítette a másik nyelv tanulását.
    A memoriter számonkérése pl. a latinból, segítette a koncentrációt a többi nyelvre is, a szorgalmat is segítette..

    Válasz
  23. AvatarZagyi Sándor

    Tisztelt Tanár Úr!
    Szerintem néhány nagyon fontos változás: szüleink, felnőttek példamutatása hiányzott, utazási lehetőségek beszűkülése, nyelvoktatás leépülése, külföldi kapcsolatok megszüntetése, általános szegénység, perspektíva kilátástalansága. Ha szerencsés voltál a szüleid külkereskedők, vagy elnyertél egy külföldi ösztöndíjat, akkor sikerülhetett. De ez csak egy alap, ha a munkádhoz nem volt a továbbiakban szükség a nyelvtudásodra az gyorsan el is kopott. A mai világot össze sem lehet hasonlítani az elmúlt 50 évvel.
    Üdvözlettel

    Válasz
  24. AvatarSzabóné dr. Kováts Borbála

    Az én szüleim is több nyelvet beszéltek, /magam 74 éves vagyok/, mi gyerekek jóformán semmit. A nagyapámtól, aki ügvéd volt, de 1949-ben mndenétől megfosztották, dolgozni sem engedték, azt tanultam, hogy a “magunk fajtának mindenáron tanulni kell, mert azt nem vehetik el tőle. Szerintem ez volt a szüleink motivációja is,és ők még mehettek külföldre is. Édesapám Franciországban tanulta a nyelvet, később francia szakos tanár lett, édesanyám pedig egy osztrák közgazdasági középiskolában tanult, ahol kiválóan megtanult németül és angolul. A háború alatt pedig menekülés közben volt lehetősége “gyakorolni”, mint ahogy az édesapám francia fogságban élvezte a nyelvi tábort. Szóval némi lehetőség, majd később kényszer . A szocializmus alatt szerintem nem is akarta a rendszer, hogy tudjunk nyelveket, nem beszélve arról, hogy nem láttuk értelmét, hiszen nem lehetett utazni. A gyerekeim mind több nyelvet beszélnek, sőt már az unokák is sorra szerzik meg a nyelvvizsgákat, hála Istennek. Úgy érzik, nekik már létkérdés a nyelvtudás, ha boldogulni akarnak és akarnak!

    Válasz
  25. AvatarTóth Éva

    Tisztelt Neményi András!

    Szerintem túl sok egyéb és felesleges anyaggal terhelik a diákokat, illetve a sok kütyü és az internet nagyon sok időt és figyelmet elvon tőlük. Manapság a fiatalok, diákok zöme NEM olvas könyvet. Ha felszáll egy tömegközlekedési eszközre, egyebet sem lát a fiatalok és az idősek is a mobil telefonokat nyomkodják, vagy zenét hallgatnak. Az emberiség butul, és a kommunikáció csökkenése, gépesítése hozza ezt magával.
    Az oktatás színvonala meg bőven hagy kívánni valót. Régen a suliban viszont szigorúság és fegyelem volt. A tanár szava szent volt, féltek a diákok tőlük, meg tisztelték is őket, hát inkább tanultak, csak hogy ne kapjanak ki. Se a suliban, se otthon.
    Én valahol itt látom a dolog lényegét. Az is egy sajnálatos tény, hogy sok diák melegedni jár be az iskolába, fegyelmezni nem lehet, mert jön a nagyon-okos-anyuka-apuka, és a tanárt marasztalják el. Sőt nem egy esetben bántalmazzák is.Szerintem nyelvet nagy szorgalommal lehet tanulni és főleg hallás után, nyelvi környezetben.

    Válasz
  26. AvatarIvády Réka

    Amit már mások is írtak, a motiváció más volt. Talán a tanárok is jobban tudtak tanítani ill. megkövetelni az anyagot. Édesanyám Ausztriában volt cseregyerek és az is sokat segített a tanulásban.
    A mai iskolai nyelvoktatás nem kielégítő. Évekig tanulnak az iskolában és még az alapvizsgát sem tudják letenni. Tisztelet a kivételnek.
    Az is igaz, hogy egy jó tanár sokat tehet a gyerekek eredményes tanulásáért. Kevés az igazán elhivatott tanár, pedig bizonyára ki lehetne választani a legjobbakat. Sajnos nincsenek megbecsülve a tanárok, többet kell adminisztrálniuk, mint tanítani és a gyerekekkel foglalkozni.

    Válasz
  27. AvatarGabi

    Kedves András! Úgy gondolom, ha a latin nyelvet kötelezővé tennék az általános v középiskolában talán sokkal könnyebb lenne elsajátítani a többi nyelvet is. Meglátásom szerint minél könnyebb v több a lehetőség, annál nehezebb. “Teher alatt nő a pálma” – szokták mondani, de ez csak egy vélemény. Túl jó dolgunk van, ez lehet a baj. Sokan már magyarul sem tudnak írni sajnos.

    Válasz
  28. AvatarKovács Ildikó

    Okosabbak, céltudatosabbak voltak az emberek. A mai világban annyi dolog elérhető, hogy a nap 24 órája sem elég.

    Válasz
  29. AvatarTrajkovics Gábor József

    A második világháború előtt egy szűkebb társadalmi réteg kiváltsága volt a gimnáziumi oktatás. Lényegesen kevesebb szabadságot kaptak szüleiktől a tizenévesek. Jóval kevesebb elcsábító foglalatosság (TV, számító-
    gép, mobil telefon, rendezvények, korábban megkezdett szexuális kapcsolatok), és egyre erősödő önállósulási
    törekvés érvényesül az idegen nyelvekre fordított idő rovására. Továbbá: a szaktárgyak ismeretanyaga annyira kibővült – esetenként indokolatlanul – , hogy lényegesebb ismeretek (idegen nyelvek, irodalom, zenei- és
    képzőművészeti alapok) elsajátítására egyre kevesebb idő és energia marad. Kár, mert régen a nyelvek inkább
    sikket és fensőbbséget jelentettek, ma pedig fontos elemei az érvényesülésnek, sőt – egyre inkább – a megélhetésnek is.

    Válasz
    1. AvatarDániel György

      “elsajátítására egyre kevesebb idő és energia marad”
      Szerinted egy nebuló napi hány órát fordít konkrétan otthon a tanulásra ? Ha ezt megválaszoltad, akkor lehet nézni az arányokat.
      Szerintem az eredmény arányos a befektetéssel.
      Jópofa az egyik hozzászóló megfogalmazása: egyesek csak melegedni járnak az iskolába. Na őnekik a befektetésük ezzel nulla.
      Hiába teszi ki az edző a lelkét, a meccset a játékosoknak kell megnyerni.

  30. AvatarKovács Józsefné

    Pár ok, ami most eszembe jut:
    – Háború előtt válogatottabb, jó képességű gyerek tanult 8 évig nyelveket.
    -Motiváltabbak voltak az akkori gyerekek és magyarul tudták az alapokat.
    Most , amikor rövidítéseket használunk és nem beszélünk, írunk választékosan nehezebb a külföldi nyelv tanulás, tanítása is.
    – Kevesebbet kellene tanítani, de azt alaposan. Ez érvényes minden tárgyra, aki sokat markol keveset fog.Elmarad a bevésés, nagyon felszínesek az emberek….
    – Az óvodától kezdve , tantervet kellene módosítani.
    – Módszertanokon változtatni kell, alaposan felkészült szakembereknek ,fokozatosan vissza vezetni az embereket a jól használható alapos tudásra.
    – Már a szülök sem kaptak megfelelő tudást, divat a lezserség a felszíneség. Nem a szakmailag felkészülteket becsüli meg a társadalom. Aki jól tud helyezkedni, bólogat…………az boldogul.
    – Nem a gyerekek a hibásak! Sajnos nem kapnak elég szeretetet, odafigyelést…….. pénzzel nem lehet nevelni! Persze egyszerübb megvenni Tv.-t, számítógépet….csak csendbe legyen a gyerek, mert nem érünk rá.
    – A tanárokat is jobban meg kellene becsülni! Felhígult a szakma ! Alaposabb tudást kell adni a tanároknak s szakmai alkalmassági vizsgálatot kell bevezetni.
    – A nevelés az HIVATÁS kell hogy legyen mint minden szakma!
    Sok év alapos türelmes munkára lesz szükség.
    Önök küldetést teljesítenek a nyelv leckékkel, de ezek kevés emberhez, gyerekhez jutnak el.
    Szerintem nyelvet nagy szorgalommal lehet tanulni és főleg hallás után, nyelvi környezetben.

    Válasz
  31. AvatarHuba István

    Szerintem más volt a motiváció. Értelmiségi pàlyára készülő fiatalok mentek gimnáziumba. Pontosabban kiválogatták őket, főleg a szülők, vagy a tanítók, és küldték. Mert már 10 éves kortól gimnazista lett, erre a legtehetségesebbek mentek, és akikben volt ambíció. Tehát nem volt erős és gyenge gimnázium – mindenütt kapaszkodni kellett. Attól kezdve ha nem tanult jól nem maradt meg, kivették vagy elküldték. Tehát 8 éven át gyúrta a nyelvet/nyelveket, és már úgy került feljebb – pl. gyógyszerésznek, botanikusnak, jogra, hogy értette a latint. Apám árva gyerekként tanult, özvegy édesanyja, mostoha apja, és ő maga, mint annak segédje keményen dolgoztak, hogy tudják állni a költségeket. Még volt egy húga is, ő is tanult! Felső-kereskedelmiben végzett, alapkövetelmény volt a német és a matematika, de a latin is. Utána egy ideig nem kapott munkát (1920-as évek) majd 300 km-rel távolabb kellett költöznie, hogy állása legyen – ott viszont jó fizetést és lakást kapott. Tehát megérte tanulni, – az utóbbi évtizedek ezt a perspektívát nem garantálták. Túl sok a gimnazista, és nem tudják mire készüljenek, sokan csak lézengenek “diákoskodnak”. Tanulgatnak. Szakmai cél nélkül.
    Üdvözlettel: Huba István.

    Válasz
  32. AvatarGabriella

    1., Sokkal kevesebb embert érintett az említett gimnáziumi lehetőség.
    2., Többszörösen kevesebb “elterelő” kulturális kínálat-

    Válasz
  33. AvatarRónai Tamás

    Szerintem nem ment jobban a nyelvtanulás csak folyamatosan változik a világ.Ma elegendő ha valaki angolul beszél, mert az elektronikus kapcsolat esetében mindegy,hogy milyen anyanyelvű az ember az angolal mindenki szót ért mindenkivel.Az okostelefon és a compiuter új kapcsolat lehetőségeket teremtett.

    Válasz
  34. AvatarSátori Gyula

    Tisztelt Neményi András Úr!
    Úgy gondolom, hogy a kötelességtudat erősebb volt a háború előtti gyermekekben, mint a maiakban. Ez összefügghet az otthoni neveléssel és az iskolai szigorral is. A világnézet változás is hathatott negatívan. Azok az emberek, akik a háború után vezették az országot a legkülönfélébb szinteken, nem voltak se műveltek, se fegyelmezettek. Sőt megvetették azokat, akiknél ennek nyomait felfedezték. Tessék arra gondolni, hogy a magyar lakosság igen nagy részét negatívan itélték meg a mezőgazdaságban, kulák volt az, aki a szorgalmas munkájával többet tudott elérni. Vagyis az igazságtalanság a többlet teljesítmény iránti irigység és megvetés nem szolgálta a nyelvtanulást, főként ha olyan nyelvről volt szó, amely a nyugattal függött össze, vagy vallási vonatkozásai lehettek.
    A másik ok pedig szerintem az, hogy a gyermekektől túlsok adat-ismeretet várnak el az oktatásban, holott ezekre valójában nincs már szükség, hiszen a számítástechnika jóvoltából olyan adatbázisok állnak rendelkezésre, hogy azok könnyen használhatók lennének. Inkább az adatok összefüggéseinek feltárására kellene megtanítani a gyermekeket, arra, hogy az ilyen ismereteket a gyakorlati életükben hogyan tudják felhasználni. Ehhez pedig valóban kelllene nyelveket ismerni.
    A harmadik ok pedig az szerintem, hogy megjelentek olyan számítógépes fordítóprogramok, amelyek segítségével – igaz, hogy nem a legjobb szinten – a legszükségesebb fordításokat elvégzik. Magam hosszú évtizedeken keresztül fordításokat végeztem és szinkrontolmácsként dolgoztam, a nemzetközi együttműködésben szükséges nyelvtudással rendelkeztem. Ma senki nem kér fordítást és szinkrontolmácsolást. Persze lehet, hogy vannak nyelveket jól tudó fordítók és tolmácsok.
    Köszönöm, hogy megkeresett érdeklődésével.
    Tisztelettel: Sátori Gyula

    Válasz
    1. Avatardr. Puskás Gabriella

      Apukám 10 éves korától hadapród iskolába járt Nagyváradon és Kőszegen. Latin, német, angol nyelveket tanult. Állatorvos lett.
      Szerintem a latin jó alapot adott a további nyelvek tanulásához és az ország politikai helyzete, a német, angol barátság pozitívan hatott a fiatalok idegen nyelvek iránti érdeklődésére.

  35. AvatarBacsa Mari

    Lehet másnak más véleménye van, de szerintem régen természetes volt, hogy a családokban beszélnek vagy németül, vagy valamilyen szláv nyelven – nemzetiségtől függően. Most nem. Régen természetes volt, hogy a középiskolában tanultak latinul és még valamilyen nyelven, nem egy hanem legalább kettő európai nyelven. Ezzel nagyon sok kifejezést is megértettek az emberek, amit átvettünk valamely nyelvből és tudtak kommunikálni bármely európai országban, vagy emberrel.
    A nyelvek tanulása sokáig nem iskolai, hanem külön képzési területté vált, és ami nem kötelező gyermekkorban, az egyre nehezebbé válik felnőttkorban. Oka, hogy a napi életben nem volt rá szüksége a lakosság nagy részének, még akkor sem, ha nemzetiségi településen lakott. A szülő elfelejtette azt is amit tudott, mert a gyermeke nem tanulta, felejthetővé vált. Most a visszaállás azért nehéz, mert a gyermek nem kiskorától hallja az idegen szavakat – kivétel, ha a családban van kivel gyakorolni. De ez a kevesebb. Általános iskolában nehéz behozni azt a lemaradást, ami abból adódik, hogy nem születésétől hallja a több nyelvet. Középiskolában hajráznak a gyerekek, hogy megfelelő nyelvvizsgát tegyenek, ha továbbtanulás a céljuk. Akinek nem az, annak a nyelvtanulás sem fontos.
    Régen aki továbbtanult középiskolában, az már a mai 5.-től középiskolás volt és tanulta a nyelveket. Már pár évtizede megkezdődött a 8 osztályos gimnáziumi oktatás, de maradtak a hagyományos 8+e osztályos képzések is. A végén ugyanoda érnek, csak a 8+4 formátumban a +4 sok tantárgya ismétlés, aminek az első tanulási szakasza az 5-8 osztály, amikor hirtelen nagy léptekkel haladnak korokban és témákban is, majd “elmélyítik” ugyanezt a középfokú oktatással. Ez a kétszeres tananyag sok és nem elég mély ismereteket nyújt. Emiatt látszik, hogy sokat tanulnak a diákok. A sokból mi maradt el évtizedekig – az idegen nyelv. Akinek igénye volt rá, az külön járt nyelvet tanulni.
    Így tűnt el a többnyelvűség az országból és csak most kezdenek visszatérni a nyelvtanulásra – de még mindig nem természetes, hanem “kényszer”, mert nincs rá szüksége mindaddig, míg nem külföldre megy akár tanulni, akár dolgozni.
    Jó, hogy mindent lefordítottunk évtizedekig – film, könyv, prospektus, használati utasítás. Ezzel az anyanyelvet védtük jelszóval vált feleslegessé az idegen nyelv tanulása legalább két generáción keresztül. Ezt kellene visszarendezni ahhoz, hogy az idegen nyelv ismét ne idegen, hanem természetes legyen, de ez megint hosszabb idő.

    Válasz
  36. AvatarDobos Tamás

    Kedves Nemény tanár úr sajnos nekem nem akar meg marsdni a fejembe igaz most 81éve már elmúltam 5éve ki izom magam Vettem öntől ászt a csodálatos tan anyagot nem alkat a memoriámba be épülni mostmár azért is probálgatom.Nagy tisztelettel üdvözlőm!!!

    Válasz
  37. AvatarPiliskó György

    Rengeteg információval ( melynek többsége felesleges és hamis ) értéktelen Tv műsorok filmek Facebook videójáték, agymosás ,ha csak kicsit tudsz többet az semmire sem elég ha meg sokkal akkor lefejezték , melyik jobb ?! A kislányom a fordító irodában dolgozott ,a lektor egy idő után azt mondta , ne hozd ide mert jó . Viszont a többieknek nem tetszett és addig keresték a fogást rajta , amíg felállt és eljött .

    Válasz
  38. AvatarSzijártó László

    Tisztelt Neményi úr !
    Véleményem szerint a háború előtt voltak jó nyelvtanárok és talán a tanulók is motiváltabbak voltak.Azok az emberek akik éltek a rákosi rendszerben nem mertek nyelvet tanulni,mert az reakciósnak számított.Kivéve persze az oroszt,azt meg mivel kötelező volt azért nem tanulták meg.Megjegyzem a tanár sem tudott oroszul. A volt német tanár háború után már csak egy évig volt tanár.
    A mostani helyzetben valóban minden lehetőség megvan ,de talán elvagyunk kényelmesedve.
    Én 77 év felett kezdtem el felújítani ismereteimet hála és köszönet Önnek.
    Tisztelettel:Szijártó László

    Válasz
  39. AvatarDiósyné Malontai Klára

    Szerintem az lehet az oka, hogy abban az időben összességében kevesebb volt a tananyag, a napi óraszám is. Az egész élet nyugalmadabb volt. A levegő tiszta volt, az ételek egészségesek. Nem árasztotta el a gyerekeket az információtömeg, mint manapság. Abban az időben ha nem tanultak éppen, kint az utcán, kertben játszottak, uram bocsá elkóbortak. Mindezektől sokkal egészségesebbek voltak. Az eredményes tanuláshoz ezek is kellenek.
    A suliban viszont szigorúság és fegyelem volt. A tanár szava szent volt, féltek a diákok tőlük, meg tisztelték is őket, hát inkább tanultak, csak hogy ne kapjanak ki. Se a suliban, se otthon.
    Én valahol itt látom a dolog lényegét.

    Válasz
  40. AvatarBalog András

    80 éves múltam, 41-ben születtem Bpesten, Zuglóban. Volt az iskola, a grund, a sport, a strand. A rádió nem kötött le bennünket. Mi maradt? A vetélkedés a barátokkal ott, ahol közös programokat csináltak nekünk (iskola); a grund, ahol fociztunk, súlyt emeltünk; a sport, ha volt a közelben egyesület, ahol hajlandók voltak velünk foglalkozni és a strand, ahol vetélkedhettünk, hogy ki tud több féle képen és nagyobb távot úszni, ki volt jobban lebarnulva, és ezek következtében melyikünket hány lány kedvelt jobban, mint a vetélytársat.

    A legtöbb időt az iskolában töltöttük el. Nekem szerencsém volt.Középiskolában violt egy osztálytársam, aki szerette az orosz és a francia nyelvet. Az oroszt folytattuk az általános után, a franciát – mert a másik választható nyelv a német volt – azért választottam mert dallamos volt és nem akartam németül beszélni. (Az élet fintora: németül a TV-ből tanultam meg beszélni, mint egy újszülött!) Az osztálytársammal mind orosz, mind francia nyelben vetélkedés alakult ki – főleg az orosz nyelvben, amelyikben egy adott beszéd szöveg “franciás finomsággal és körülírással” melyikünk tudja oroszul kifejezni.
    Ennek egyre magasabb szinten és szélesebb körben történő alkalmazásához külön “kutató munkát kellett végeznünk.
    A vetélkedés eredménye az lett, hogy az orosz tanárnőa 4 osztály első óráit követöen felmentett bennünket az orosz órák látogatása alól, azzal, hogy nekünk már nem tud újat tanítani, a felelésünkkel elvesszük az időt a többiek elől, s biztosan hasznosabban is el tudjuk tölteni azt az időt, amit az óráin kellene tölteni. Az érettségi vizsgán “jeles” eredményt értünk el. Az orosz beszéd közben éreztük azokat a finom kis különbségeket, ami a mondatszerkezet megváltoztatása, vagy egyes szavak alkalmazása jelentett.
    Aztán lett TV, színes TV, számológép, számítógép, internet, közösségi hálózat, megjelentek az emogik, megjelent a jelbeszéd, ami nem is beszéd, csak valaminek a közlése jelekkel.
    S eljutottunk oda, hogy a mai gyerekek már a magyar nyelvet sem beszélik úgy, ahogy mi tanultuk – természetesen tisztelet a kivételnek, s az olyan embereknek, mint az egyik kollégám volt, akinem volt hajlandó TV-t venni a lakásába, hogy a két fiának ne vagyék el a nyevtanulástól a figyelmet.

    Ugy gondolom a két “korrajz”- ból levonható következtetések megadják a választ az általános kérdésre, amelyet felülírhat a személyes érintettség, a tisztán végigondolt távolabbi cél elérésének akarása.

    Válasz
  41. AvatarTamás Csilla

    Szerintem túl sok egyéb és felesleges lexikális anyaggal terhelik a diákokat, illetve a sok kütyü és az internet nagyon sok időt és figyelmet elvon tőlük. Elég ha csak azt nézzük, hogy manapság a fiatalok, diákok zöme NEM olvas könyvet, se e-könyvet, semmit, de az instája, facebookja napra kész. Talán ezért. Szerintem az emberiség butul, és a kommunikáció csökkenése, gépesítése hozza ezt magával.
    Az oktatás színvonala meg bőven hagy kívánni valót.
    Az is egy sajnálatos tény, hogy sok diák melegedni jár be az iskolába, fegyelmezni nem lehet, mert jön a nagyon-okos-anyuka-apuka, és a tanárt marasztalják el.
    A társadalmi hanyatlás egyik velejárója ez a folyamat.

    Válasz
  42. AvatarTamásné Vargha

    Szerintem 1945. előtt az egyetemes kultúra felfogásba, a műveltség értékelésébe tartozott az idegen nyelvek ismerete, használata…valójában már Mária Terézia idejétől kezdve. Gondoljunk abba, hogy még a jobbágyoknak is érteniük kellett konyha nyelv szintjén az uraságot, a herceget, grófot, a katonáknak is beszélniük kellett az idegen nyelvet… De azt ma sem értem, hogy akinek a nyelv-érzéke hiányos volt , Ők miként tudtak mégis nyelvvizsgát tenni. Az 1960-as években a külföldi, nemzetközi hivatalos delegációk, tánccsoportok, színházak, fesztiválok stb részvételekor a csoportokkal hivatalos tolmács, tolmácsok mentek, és fordítottak. Ha figyeltünk, akkor az ismert nyelven gyarapítottuk tudásunkat, ha kényelmesek voltunk, akkor nem figyeltünk a nyelvre, csak arra, mit ekll mondanunk …De acsoportban is voltak jól beszélő tagok, és így emberi kapcsoaltok épültek ki a találkkozók során, ezek gyarapították tudásunkat. Én magolós tanulós voltam 3 nyelven, mindig jeles eredménnyel, de mindig csak akkor készültem fel igazán, mikor adott országba utaztam…pl nyaralás… Testvérem viszont folyamatosan olvassa mai napig az idegen nyelvű híreket, rejtvényeket stb. Szóval szerintem a nyelv tudása, gyakorlása személyiség függő is, és belső igényesség. Apukám 4 nyelven beszélt, de engem ez nem vontozott… Férjem tökéletesen ebszélt német vendégeinkke, és én hallomás útján sajátítottam el a német nyelvet, amit soha nem tanultam… ?????? keresem a választ én is… mert a nyelvtudás kincset ér, és emberi értéket, tudást jelent,,, támogatni kellene.. üdvözlettel Vági

    Válasz
  43. AvatarHaraszti Gáborné

    Én a magam részéről úgy gondolom, hogy valójában az orosz miatti tudat alatti vagy nem is tudatalatti ellenállás miatt vesztettük el ezt a képességet. Ráadásul semmi sem segítette a nyelvtanulást. Nem tudtunk utazni, nem jöttek be idegen nyelvű lapok, könyvek. Annak idején nálunk működött a cseregyerek program is, a magyar gyerekeket tót faluba küldték nyelvet tanulni és viszont, ami Csehszlovákia megalakulásával szintén megszűnt, hiszen az ötlet spontán keletkezett, egyszerűen kereskedni akartak a palóc parasztok a tótokkal. A határátlépéssel ez nem működött tovább.
    A mai gyerekeknek pedig nincs példájuk, a mi korosztályunk nem beszél idegen nyelvet, így a gyerekek agya nem hangolódik arra, hogy egy másik nyelven is lehet kommunikálni.

    Válasz
  44. AvatarGyörgy Zsoldos

    Értem a kérdést amit nem egyszerű megválaszolni. A mai tanárok egy részének is hiányos a tudása vagy nem mindenki tudja megfelelően àtadni a saját tudását. Az internet felrobbanásával a fiatalok nagy része sookal jobban el van foglalva az okos telefonjával és kitartás hiánya miatt sok kudarc nem sarkall senkit az erölködésre. Legjobb tudomásom szerint a vizsgák is elrugaszkodtak a hétköznapoktól. A tömeges tanításnál meg a jókat figyelve haladnak az anyaggal nem törődnek a lemorzsolódottakkal. Én magam meg ssjnos hába vagyok szorgalmas a korral járó hallásromlás miatt fel kell adjam. További sok szerencsét kívánok egy 67 éves de utazni szeretó ember.

    Válasz