Édesapámék a háború előtt, a 30-as években jártak gimnáziumba Budapesten. 8 év alatt 3 nyelvet sajátítottak el. Az iskolában megtanultak németül, franciául és latinul. Mindezek mellett magánúton még angolul is…
A háború után, amikor le kellett tenni a nyelvvizsgát, nem okozott gondot a középfok, sőt volt, aki felsőfokot tett (angolból, németből és franciából is).Ma a szülők boldogok, ha gyermekük két nyelvet megtanul. Mi is nagyon örülünk itthon, hogy fiaink beszélnek angolul és németül.
Számomra elég érdekes, hogy manapság a gimnáziumban csak egy nyelvet sajátítanak el jól a gyerekek. Ritka az a gimi, ahol a végén két nyelvvizsgát is sikerül letenni.
Ehhez még tegyük hozzá azt is, hogy mennyivel több lehetőség van manapság az idegen nyelvek gyakorlására, elsajátítására: otthon, kényelmes körülmények között lehet filmeket nézni, idegen nyelvű könyvek tömege érhető el, vannak cserediák programok is, stb…
A háború előtt mitől ment mégis jobban a nyelvtanulás?
Ön érti ezt? Érdekel a véleménye, kérem írja meg egy hozzászólás formájában!
A világháborúk előtt a jobb módú polgári családok nevelőnőket fogadtak a gyermekeik mellé, akik németül, fraincául, esetleg angolul taníttatták a gyermekeket. ( Az angol nyelv, akkor még nem volt olyan népszerű. mint ma). A szülők is ugyanígy tanulták már gyermekkorban a nyelveket. Utazhattak, – nem volt vasfüggöny, ás legjobban az idegen országokban lehet elsajátítani a nyelvet. Sajnos a latint már alig tanítják ( kivéve az egyházi iskolákat, és az orovos tudományi és egvéb egyetemeken a szaknyelvet. Sajnos a kötelező orosz tanulás sok tanuló kedvét teljesen elvette a nyelvtanulástól. Nekem általános iskolában, és a gimnázium utolsó két évében nagyon jó orosz tanárom volt. (orosz származású). Egyszer meghívtuk Lomb Katót a könyvtárunkba. ő azt mondta, hogy nem szavakat, hanem kifejezéseket kell tanulni, és minél hamarabb megpróbálni olvasni idegen nyelven.Nekem az a véleményem, hogy túl sok nyelvtant tanulna pl. pl franciából az 5 féle múlt időt, stb.., és kevés a mindennapi szókincsük. Most már az Erasmus és egyéb pályázatok segítségével sokan kijutnak külföldre, és az sokat segít- Sógórnőm, aki magyar, de nagyon jóé tud né,etől a gyerekeivel csak németül beszélt, a férje pedig magyarul Ez is lehet egy módszer.
Kedves Neményi Úr. Azért tanulták a nyelveket, mert nyitottabb volt a világ, míg háború után csak az OROSZT tanulhattuk, sőtt, a történelmet is a saját ízük szerint formálták. Persze korábban meg a monarchia alatt is ugyanez volt, csak akkor a német volt a fő nyelv. Üdvözlettel Marosiné
Én, aki 52-ben érettségiztem, 8 évig tanultam latint 4 évig oroszt, két évig németet 1 évig franciát a gimnáziumban. Abból a német maradt használhatóvá, külföldi kiküldetéseken is abból éltem meg. Később, a mérnöki munkám során 2 évig angolt is – heti 4 órában, 5 fős csoportban. Ebből annyi maradt, hogy levelezek egy amerikai rokonommal, és a hosszú leveleit 90%-ban fordító nélkül megértem. Az íráshoz csalok a fordítógéppel…SZERINTEM AZ LENNE A HELYES, HA SIKERÜLNE AZ ÓVODÁKBAN IDEGEN NYELVI KÖZEGBEN ÉLNI A GYEREKEKNEK. EGY ROKONOM APJA SZLOVÁK, ANYJA MAGYAR. A GYEREKET BP-EN SZLOVÁK ÓVODÁBA JÁRATTÁK, ÉS PERFEKT BESZÉL SZLOVÁKUL..EZ LENNE SZERINTEM EGY NAGYON EGYSZERŰ MÓDSZER. AHOGY RÉGEN FŐÚRI KÖRÖKBEN VOLT ILYEN-OLYAN NYELVŰ NEVELŐNŐ. ÜDVÖZLETTEL SZÜLE DÉNES
Ahogy én Apámtól hallottam akkoriban és még a Kádár rendszerben is úgynevezett Poroszosnak nevezett oktatás területént. A tanítók ill tanárok számára nem volt vas szigorúan előírva az oktatás mikéntje. Talán éppen ezért volt idejük a gyerekekkel eleget külön külön Foglalkozni!!!!!
Talán azért lehetett több időt szentelni a nyelv tanulásra mert szellemileg kisebb volt az emberek terhelése mint manapság.
Tisztelt András.!
Másként éltek, más célokért küzdöttek. Gyerekkoromban sokat olvastam, képet alkottam a környezetről, a szereplőkről. A fiamtól már elvette ezt a képességet a film, a televizió. Kárpotlásul több lehetőséget biztosít számára a nyelvtanulásra. Neki sikerült elsajátítania az angol nyelvet. A nyeltanuláról azt gondolom, hogy igazságtalan a világgal szemben az angol nyelv uralkodása. Úgy lenne helyes, ha egy mesterséges nyelvet tanítanának mar csecsemő kortól az anyanyelvvel párhuzamosan. Igazságosabb lenne. Ma egy angol utcagyerek gond nélkül megél a világ bármely pontján.
Az Ön öszinte híve: Béla
Talán a túlpörgetett életvitel miatt nincs idő a nyelv tanulásra. Én például 73 éves létemre egy vidéki TV stúdió ügyes -bajos dolgait intézem. Videó felvételek, riport és műsor szerkesztés, adás rendezés, stb. Így csak arra marad időm, hogy az Ön elmentett leveleit néha át nézem. Köszönöm, hogy nem mondott le rólam. És még mindig küldi az értesítöit. Köszönöm !!!
Üdvözlöm Kedves Neményi András!
Általánosságba véve az a válaszom, hogy az utóbbi 100 évben csak a
technika az ami fejlődik.
Az ember sok mindenben sok hiányosságot tudhat magáénak.
Személy szerint ahhoz képest, hogy olyan hiánybetegség lépett fel nálam,
hogy összesen 3 mondatot tudtam elmondani, sokat kellett visszatanulnom.
A német is visszajött valamennyire, a vásárlásnál segít.
A bibliatanulmányozások is lekötnek időben és a páromnak is segítek informatikai
dolgokban.
Kedves András! Sajnos fogalmam sincs.Nem is tudtam, hogy ez igy volt
. Talán azért van igy mert ma sok más eszköz van ami ami elvonja az emberek figyelmét másfelé.Pl. az okostelefonok tablettek. Pedig talán ma nagyobb szükség lenne a nyelvtudásra.
Jó napot kívánok András!
Kérdésére válaszolva, a világháborúk előtt az élet lényegesen nyugodtabb volt a közép és a felső osztály részére. Az emberek többet jártak össze, és talán jobban is figyeltek egymásra a családra.
A francia nyelv használata szinte kötelező volt, különösen az első világháború előtt.
Ma már a rohanás, teljesítés és a stressz, felgyorsult életünk nem teszi lehetővé, hogy minél több idegen nyelvet megtanuljunk. Úgy gondolom, hogy a személyes kapcsolatoknak a hiánya is közrejátszik.És nem utolsó sorban a családi tradiciók.
Úgy vélem, abban az időben jobban felkészült nyelvtanárok tanítottak az iskolában, és a diákok is komolyan vették a nyelvtanulást, no meg a fegyelem is más volt az órákon mint napjainkban. Talán a legfontosabb a cél, akarni kell !
Anna
Hát manapság a gimiben két idegen nyelvet tanulhatnak.Az unokáim kéttannyelvű általánosba jártak, németül tanultak. A lány unoka a gimiben még az angolt vette fel. Német nyelvből emelt szintű érettségit tett sikeresen, középfokú nyelvvizsgája lett.A fiú unoka szakközépiskolába került, sajnos későn derült ki, hogy választhatta volna az angolt, a német órákon ő már unatkozott a kezdők között. Bátorsága nem volt, hogy vizsgára jelentkezzen. Amúgy nagyon sok a tananyag, mondjuk a harmincas, de még a hatvanas évekhez képest is, persze nem minőségileg, hanem mennyiségileg értem A mai tananyagok is felszínesek, magolósak.Én 1959-1963 -ig jártam esti gimibe. Ott tanultam életemben először németül. Nagyon megszerettem.Szóval ott már nem a magolós tanítás, hanem a lényegre törő tanítás érvényesült.Huszonöt évig elboldogultam az ott tanultakkal. Gyerekeim és unokáim tanulásakor is tudtam még segíteni. Szóval sok idő megy el a felesleges tudnivalókra, kevesebb idő marad a nyelv tanulásra.
Üdvözlöm! Én már régen nyugdíjas vagyok a mi időnkben csak egy de kötelező nyelv volt amit nem is szerettünk, és hamar el is felejtetünk más lehetőségem ezután nem volt. A gyermekeim saját elképzeléseik alapján kezdtek nyelvet tanulni. Az unokáim már az általánosban korán nyelveket tanultak, és ez szerintem jó,de az elektronika használatát érdekesebbnek találják , később azért mindenki tanul nyelveket.
Kedves András !Azt nem tudom,hogy háború előtt milyen volt a nyelvtanulás,de azt tudom,hogy az ötvenes évek végén,a forradalom után milyen volt.Olyan állami gimnáziumban tanultam,ahol a tanáraim jelentős része háború előtt „paptanár „volt,főleg a humán tárgyak tanárai.Nekik szívügyük volt,hogy a diákjai teljes tudásra tegyenek szert.Ez azt jelentette,hogy a kötelező órán kivül délután és este is -ellenszolgáltatás nélkül-foglalkoztak velünk,de nemcsak a bevállalt és kötelező nyelvekkel,hanem a fakultatívakkkal is.Ez találkozott az akkori diákság tudásvágyával.Ez azt eredményezte,hogy a későbbi években -nyelvizsga nélkül- külföldi partnerekkel minden vonatkozásban -azok nyelvén,németül,oroszul,olaszul,franciául-emberi és szakmai kapcsolatot tudtunk teremteni és tartahni.
MOST OLVASTAM LISZT BACH BEETHOVEN ÉLETÉT
MINDEGYIK „TÖBB” NYELVEN BESZÉLT
LATIN, NÉMET, FRANCIA,ANGOL…….OROSZ…
JOBB VOLT A NYELVÉRZÉKÜK……..NEM VOLT BENNÜK UTÁLAT EGYIK NÁCIÓ IRÁNT SEM ???!!
Üdvözlöm.
Én már nyugdíjas vagyok. Mi csak egy nyelvet tanultunk, azt is kényszerből és későn, a felsőben elkezdve.
Az unokámnál azt tapasztaltam, hogy a tanár nem megfelelő oktatással ált a dolgokhoz. Ez később azt jelentette, hogy nehezen tudott a középiskolában lépést tartani a többiekkel.
A kisebbik unokámnál már a tanár más volt, így Ő már kedvelve tanult. A második nyelvet már a középiskolában fogja elkezdeni. De ez nem minden középiskolában van így.
Talán az oktatási tevben van a probléma.
Üdvözlettel Maróthy Szilvi
Kedves András!
A régi időkben, azt gondolom, a gazdagabb családok kiváltsága volt a több nyelven beszélés, másrészt ez elvárás is volt. Az én nagyszüleim korosztályának nagy része még a szomszéd faluig is ritkán jutott el. Szegény paraszt emberek a felmenőim.
1960-ban születtem a szocializmus kellős közepén. Az iskolában kötelező volt az orosz nyelv tanulása, ami akkor undorított, ezzel együtt az idegen nyelv tanulás is, mert hogy mi értelme? Most így túl a 60-on néha meg villantok a fiatalabb korosztálynak néhány orosz szöveget, és büszke vagyok rá, hogy nem felejtettem el. Ugyanakkor, talán valami dacból nem tanultam meg oroszul, pedig milyen jó lenne ma.
Az angol nem tudása, valahol innen fakad. Az én korosztályomat elsüketelték ezzel, nem akarok oroszul, ezért nem akarok más nyelven se, amúgy is minek, úgy se mehetek sehová.
Gimiben négy évig, utána a Gödöllői egyetemen még két évig rendszeresen jártam angol órákra, amiből kialakult egy alapszintű angol tudásom. Az egyszerű szövegeket megértem, a bonyolultabbakat, szótározással szintén. Multi cégnél dolgozok magyar nyelvterületen ha angol üzenet jön, kisebb-nagyobb munkával megértem.
Amiért az ön leveleit mindig elolvasom, az azért van, mert nagyon gyakorlatiasan ellenőrzi a mostani alacsony színtű angolomat. Teszteltem magam, és úgy érzem, ez az alapvető szint mind a szöveg értelmezésében, mind a kiejtés tekintetében megvan. Viszont nem szeretném ezt tovább fejleszteni, vagyis, persze vágyók rá, de azt gondolom, ez nekem így elég.
Példa.
A lányomék Írországban laknak 3 éve. A kiutazáskor Dublinban a repülőtéren a kiléptető kapunál kérik az iratokat, személyi igazolvány, jogsi, vagy útlevél. Azt mondja a vámos ír angolul, hogy…. akármi. Mire én ösztönből: what is the problem?
Mire megint egy gurgula, amiből csak az jött le, hogy take off, vagyis hogy vegyem ki a személyit a tokjából.
De ez lejött.
András!
Köszönöm a leveleit, a nyelv gyakorlatait, amin mindig végig megyek és gyakorolok egy kicsit!
Ne vegye a szívére, hogy egy kicsit kihasználom az üzeneteit. Viszont ennél nagyobb nyelvtudásra mostanában nincs szükségem, erre anyagilag sem kívánok áldozni.
Kérem, bocsássa meg az őszinteségemet, ha ezek után további levelet küld, nagy szeretettel fogom olvasni.
János
Szerintem több tényezős a romlás oka. A hat elemit felváltotta a nyolc osztályos tanrend, ami mindenkinek kötelező volt. Annak is aki még a nyolc osztályt is nehezen végezte. Szemben a korábbi 6 elemi 8 év gimnáziummal ami alatt megtanulható volt akár két nyelv is. Ráadásul az orosz nyelv erőltetésével és a nyugatra utazás akadályozásával okafogyottá vált a nyelvtanulás presztizse. Az már csak hab a tortán, hogy kezdetben rossz tanárok (egy-két leckével jártak a diákok előtt) tanították az orosz nyelvet. Tehát a családból sem hozták a későbbi generációk a nyelvtanulás fontosságát.
Én 70 éves vagyok. A gimnáziumban latint tanultam, de csak fordítani tanultunk, igazán nem volt elvárás a nyelv komoly ismerete. Az oroszt tudni, majdnem szégyennek számított. Felnőtt fejjel, több nyelvvel próbálkoztam, de komoly motiváció és sok, más irányú érdeklődés okán, nem jött össze. Ma már inkább csak agytornának használom.
Kedves András!
A jólét az oka. A diákok többsége mindent megkap. Nem kell megküzdeni semmiért. Tisztelet a kivételnek. Ez nem csak az idegen nyelv tanulásával van így.
Pályafutásom utolsó kb.15 évében évről évre éreztem a helyzet rosszabbodását, a céljaik feladását vagy minimalizálását, a ” gyengébb ellenállás irányába történő elmozdulást”. (Középiskolai tanár voltam.)
Kenyába készültem egy missziós központba -árvaházba – önkéntesnek, de a covid miatt meghiúsult. Ott reggel hétkor már az ovisok kórusban, lelkesen mondják az angol abc-t. A felsősök az iskolában egészen jól tudják már a nyelvet. A jó iskolát kitörési lehetőségnek tekintik. ( A fiam volt ott önkéntesként.)
A probléma nyilván összetettebb, de ezt én egy lényeges oknak tartom.
Köszönöm, hogy megkérdezett és meghallgatott.
A legjobbakat kívánom!
Üdvözlettel: Marika
A tanulók szüleinek az utolsó békeévek idején még volt jövőképük.
1956 táján már nagyon kevés szülő „merte” gyermekét igazmondásra és a kötelező oroszon kívül
nyugati és klasszikus nyelvekre is taníttatni. A gyermek nem érezte szükségét ezen terhek felvállalásának,
sőt olykor kirekesztést is tapasztalhatott, ha ki akart lógni az átlagból.
Mára annyit változott a helyzet, hogy a gyermeket hagyják nyelveket tanulni.
Tanulhatja a fiatal a nyelveket és azt is, hogy a nyelvét jól kell használnia, egyébként keresheti új hazáját…..
Nehezen tudok önpusztítóbb, nagyobb bűnt elképzelni, mint, hogy fiataljainkat szándékosan tudatlanságban,
mi több. téves eszmék hazug befolyása alatt tartsuk!
…A haboru elötti nyelvtanulas könnyebbsege nem vonatkozott az egesz Orszag teruletere! – Kivaltsagosak voltak Budapest es nagyobb egyetemi varosok – elvetve kisebb varosok! –
A kisebb telepulesek – faluk – varosok melyek tavolabb estek ezektöl a kivetelezett helyektöl eselyuk sem volt ilyen luxusra! – Ezzel egyutt ezek a csaladok nehez körulmenyek között tengettek eletuket! Nem volt meg semmi formaja a tanulashoz- es tovabbtanulashoz valo tamogatasnak! – a felnött lakossag dolgozott nemis almodhatott tanulasrol a maga reszere! Igy az elet szuksegszerusegeböl adodoan gyermekeiket is ösztönösen a minelhamarabbi munkara ösztönöztek.
2010-töl valo idöszaktol a tanulas az anyagi- es egyeb tamogatasok mellett –
a videki kisebbseg embereinek is – elkepzelhetetlen lehetösegeket nyujt a tanulniakaro fiataloknak es felnötteknek!
Talán az, hogy kiváló tanárok voltak! Én úgy kerültem 1953-ban gimnáziumba, hogy még a cirill betűket sem ismertem. Olyan jó tanárnőim voltak, hogy 1956 szeptemberében-mert utána már megszűnt az orosz, eredetiben olvastunk Puskin novellát,Gogol „Revizor”-ját, stb Sok évvel később Moszkvában angoloknak segítettem hanglemezt venni!!!. Ugyancsak nagyon jó latin-tanárnőm is volt. Talán némi érzékem is van a nyelvekhez, ezt a felnőttkori német-tanulásnál tudtam hasznosítani A háború alatt öt évesen a szüleimmel együtt Németországban voltam 8 hónapig „hadifogságban”-az édesanyámnak én fordítottam.. Sok éve csak igen felületesen foglalkoztam a némettel, de 2 éve (80 évesen) Hamburgba utazván a több nyelven beszélő unokámhoz- kénytelen voltam „végigcsevegni” német utitársaimmal a 13 órás utazást. Na persze éreztem, hogy hibákkal, de tudtam (és már mertem is) beszélni. Szerintem a tanár felkészültsége, pedagógiai érzéke és hogy beszéltesse a tanulót, nagyon fontos!!!
Annak idején mikor én iskolában jártam akkor csak az orosz nyelv volt az oktatás később mikor dolgoztam fiatal harcos ként sikerült német nyelvű dolgozókkal dolgozni így könnyenben lehetett tanulni. Minden iskolai oktatás nélkül most jelenleg az angolt kellene valahogy megtanulni mert most ez volna a fontos a számítógép is angolul van sok minden nem tudok megoldani mert nem ismerem a nyelvet az idő is közre játszik pedig most fontos lenne a tudás
Kedves András!
A kérdése teljesen jogos. Úgy gondolom objektív és szubjektív okok vannak. Az első, hogy a magyar különleges nyelv, sem a szláv, sem a többi nyelvvel nem rokon. Szóval nekünk több energia kell egy idegen nyelv elsajátításához. A szubjektív okok sokfélék. Az én korosztályomnak (70 felé járok) csak az oroszt nyomatták, a többi nyelvet ímmel-ámmal. Orosz egyetemre jártam, tehát oroszul elég jól tudok, de csak mosolyogni tudok, amikor azt mondják, hogy valaki több nyelven tud anyanyelvi szinten. Ahogy anya is csak egy van, úgy anyanyelv is csak egy van. Persze, ha valaki nyelvzseni… de ilyenek viszonylag kevesen vannak. Aztán van a motiváltság, vagy annak a hiánya, a nyelvérzék, a sikerélmény, vagy annak a hiánya, s még egy sor egyéb tényező. Azt viszont nem helyeslem, hogy a diploma kiadását nyelvvizsgához kötésétől eltekintettek. Mégiscsak szegénységi bizonyítvány az a diploma. Az is egy szempont még, hogy a szomszédainkban (Ausztriát kivéve) csupa olyan náció van akiknek a nyelvét aligha akarja egy átlag magyar megtanulni. Persze ez sajnos? kölcsönös. Nagyon köszönöm a leckéit, de az évek múlásával a motiváltságom egyre csökken. Üdvözlettel.
Üdvözlöm kedves Tanár Úr! Én egy 67-éves hölgy vagyok,én is Oroszt tanultam,de nagyon keveset tudok,mert nem használtam. A mai világban,nem mindenkit érdekel a nyelv,csak azokat érdekli,aki nagy célokat tűz ki maga elé! Ez is talán a felső réteg,akiknek a szülei is,több nyelven beszélnek,minél magasabb az iskolázottság,ambiciózus,és sikerekre vágyik,ez a magyarázata annak,hogy csak a sikerorientált gyerekek akarnak több nyelvet tanulni,én így látom,köszönöm Önnek. Nem mindegy ,ki honnan származik,és milyen igényes a fiatal,mit akar elérni az életben.
Szerintem azért ,mert ma a gyerekek sok felesleges feladatot kapnak a suliban.Plusz még a rengeteg sport is elvesz időt a nyelvtanulástól.
Persze a sport is ugyanolyan fontos szerintem.
A mobil,xbox és társaik szintén időrablók ,amiket én kevésbé támogatok.
Kedves András! Egy előttem szóló: Nagy Lajos András pontosan megfogalmazta az akkori (50-es – 60-as ėvekbeli) helyzetet. Utána én egy külvárosi gimnáziumban 60-64-ig humán tagozaton latin és francia közül, az utóbbit választottam. Szaktanár és motiváció hiányában nem sokra vittem, sőt kötelezően érettségit se kellett tenni. 1985 táján mehettem először nyugatra. Azidőtájt, a lányom még oroszt tanulhatott a szakközépben. Nem vagyok büszke rá, de semmilyen nyelvvizsgát nem tudtam tenni, sőt 75 évesen már tanulni sem tudok. De kerékpárral bejártam 1/4 Európát.
Horváth Tivadar
Kedves András!
Az én édesapám 1927-ben született. Elég hányatott életük volt, de 4 nyelvet beszélt, mikor
én és a testvéreim megszülettek. Anyukám „csak ” hármat. Egyikük sem volt nyelvtanár.
Az élet olyan volt, hogy szorgalmasnak kellett lenniük és megragadni a lehetőségeket.
Szerencsére velem és a testvéreimmel is megszerettették a nyelveket. Nagyon jó tanáraink
voltak. Nem mehettünk külföldre, és mégis jól beszéltem én is német-angol-franciát az érettségi
idején-1969-ben. Mert szerettem a nyelveket, jó tanáraim voltak.
Ezután már csak élveztem azt, hogy otthon vagyok külföldön. Pedig nem volt addig sok lehetőség
külföldre jutni.
Igyekeztem a gyerekeimnek átadni ezt a szemléletet-hogy a nyelvtudás nagyon hasznos, és megéri
a fáradságot. Többé-kevésbé sikerült. Ők mások… Erőltetni nem lehet sokmindent. Más lett a világ,
sok egyéb újdonság került a képbe, ami őket jobban lázba hozza. Ennyi.
Én igyekszem nem elfelejteni azt a 4 nyelvet, amit beszélek, és-szüleim már nem élnek- mindig
hálás vagyok nekik, hogy belémverték ezt a tudást, időnként nehezen ment, de ment. Hálás vagyok
a tanáraimnak, akik úgy tanítottak, hogy ez az életre szólt. Pedig nem mehettünk külföldre nyelvet
tanulni…
Sokszínű volt a lakosság, a könnyebb kapcsolat tartás miatt tanultak az emberek idegen nyelvet, kötelezőek mellett.
Elnézést,hogy magyarul válaszolok.
Az igazi az lenne ha ezt angolul tenném.De tartok tőle,hogy hemzsegne a hibáktól.
De azon vagyok,hogy tökélesítsem a szókincsem.
Teszem ezt úgy,hogy egy internetes rádiónak vagyok az egyik műsorvezetője.
Üdvözlettel
Vermes László
Nyelvtanárként azt tapasztalom, hogy még mindig túl nagy hangsúlyt fektetnek a nyelvtanra. Keveset beszéltetik a diákokat, ebből következik az is, hogy nem mernek megszólalni. Ha megtanulnak egy szót, nem tanítják meg a hozzá tartozó szófordulatokat, a különböző szófajokat. Például: szín: főnév, de már nem tanítják, nem nézik meg, hogy van a színes- melléknév, a színez-ige, ami közvetlen kapcsolható a szín főnévhez.
Nem használják ki az Internet lehetőségeit, nem is ösztönzik a diákokat arra ( kivétel persze biztos akad), hogy keressenek, kutassanak, nézzenek utána.
Másik probléma, hogy kevés diák jut ki külföldre. Így nem is érzik az idegennyelv-tanulás fontosságát, hasznosságát.
Üdv András !
Egyrészt azért, mert lényegesen több idejük volt az embereknek, másrészt ,mert jóval kevesebb dolog (sajtó, szórakozási- és szabadidő-eltöltési lehetőség) vonta el a figyelmüket, -nem volt még tv sem.
Üdv.: Béla
Kedves Nyelvmester,A háború előtt nem volt tv,nem volt internet és nem volt ilyen rohanó az élet mint
manapság,ja,és nem volt ennyi stressz.
Kedves András!
A háború után született nemzedéket a kötelező orosz nyelvtanulással idegenítették el a nyelvtanulással
A tanárok sem szívesen foglalkoztak vele és ez a későbbiekre is kihatott. Nem volt sikerélmény.
Az utazások lehetővé tétele után pedig a motiváció csak a legszükségesebb turista nyelv elérésére
ösztönzött.
Üdvözlettel Nagy Lajos András születtem 1947
Tisztelt Neményi Úr!
Én mint egy birkòzò edzö felküdenék egy tanitvànyt a szönyegre egy átlagos technikai tudàssal,ami le van irva a szakkönyvbe-elvesztené a meccset!
Ha egy tanàr leadja a kötelezö òràt és együtt megy haza a diàkjaival,vagy gyorsabban az nekem egy szakember,de a pedagògus az más!
Nem akarnámleértékelni a szakembereket!
Ha lefestene egy falat és vissza sem nézne, hogy jò-e?
vagy megjavitok egy autòt és nem pròbálom ki…?
Egy tanárfoglalkozásù tanit egy osztàlyt és a felvételi egy katasztròfa akkor letudja,hogy lusta a diák.
Egy Pedagògus!-nem tudna aludni ez miatt és segitene a hiányok kijavitàsàban!
Egy németnyelvü gimnáziumi végzettségü nem tudott a Néteknél megszòlalni!
Hibàtlanul ir,olvas de beszélni nem mer!
Tele van gátlàssal!
Vissza a sportra:
Ha én nem tanitom meg a gyerekeket küzdeni!-akkor vesztenek és én is öket!
Nem elég ha megmutatom a képeket és vagy tudja,vagy nem!
Sokkal erösebb kontroll kellene az oktatòkkal szemben,hogy belássàk-az ismeret az még nem tudás!
A német òràn behoznék egy Magyarul nem tudò vendéget és tessék beszélgessetek!
A kedves oktatò pedig làthatnà,hgy milyen szinten oktatott!
Ez lenne a szàmára olyan, mint nekünk a verseny!
Elnézést ha egy kicsit hosszabb voltam,de szinte fàj,hogy a kapott válasz“több pénzért majd többet adok“ lenne…!
Tisztelettel
Bàn Ferenc
Kedves András!
Ma én is azt látom, hogy a gyerekek nagyon szétforgácsolódnak a sok ismeretanyagban. Igaz, hogy már az óvodában elkezdik a nyelvtanulást, s aztán folytatják az iskolában is, de az ovisok nem egy szinten tudják a nyelvet. Így iskolában újra kezdik az egészet. Az első három évben játékosan, énekelve, játszva, de a beszédhez nem sok köze van, annál is inkább mert akkor jobb a helyzet, ha lehet csoportokra lehet osztani a tanulókat. A csoportlétszám így sem megy 10 fő alá. Akkor pedig konkrét beszédre nem sok a lehetőség. Gondolatom szerint maradhatna játékos formában a nyelvtanulás – alsó tagozatban -, amit aztán akkor kezdenének komolyabban venni, amikor már az anyanyelvet elsajátították.
Még régebben olvastam Lomb Kató könyvében vagy az egykori némettanárom mondta, hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet elsajátítasz. Ezt teljes mértékben igaznak tartom, hiszen akkor egy másik ország lakosainka gondolkodásmódját kultúráját is megismeri a nyelvet tanuló egyén.
Szerintem a tanárok felkészültsége sokkal jobb volt, nagyobb volt a tekintélyük és személyes példájukon keresztül sokkal nagyobb volt a hatásuk a diákjaikra.
Saját pl. én 1964-ben érettségiztem, tanáraim nagy része még tudott latinul,görögül ,de németül,angolul majdnem mind.
üdv.
Dodo
Kedves András! Nem tudok erre válaszolni, de leírom hogy én 74 éves vagyok amikor általános iskolába jártam csak oroszt tanultam. Más nyelvről és hittanról
szó sem lehetett hivatalosan én már akkor imádtam az angolt arra nem emlékszem hogy miért? Az érettségi után magán úton kezdtem angolt tanulni. 2007-2008 ban egy évig Angliában éltem a lányom ma is. Amikor kint voltam angol környezetben éltem állítólag nagyon jó volt a kiejtésem viszonylag jól beszéltem. A nyelvtan nál nem volt gondom mivel legalább 8-9 iskolába 3 magán tanárnál tanultam addig.
Sajnos azóta sem tudok angolul……. amikor kint vagyok a lányomnak pár nap után már értek dolgokat( metró, busz, üzlet ) egyedül se adnak el de nem tudok angolul.
Amikor Ön elküldte a leckéket szépen hangosan mondtam szerintem viszonylag jól de akkor se tudok angolul! Bocsánat tudom nem a kérdésére válaszoltam de az esetem talán kicsit rávilágított hogy miért nem tudunk mert nem használjuk gondolom. Ha kérhetem adna valami tanácsot hogy mit tegyek? Köszönöm!
Kedves András!
Kevés a motivációs érdeklődése az embereknek!
S túl nagy a kényelem!
S nincs célja az embereknek!
Talán röviden ennyi lenne!
Üdv Jutka
A II. világháború alatt születtem. A szüleim diplomások voltak akik beszéltek nyelveket.Én kiskoromban az Angliából és Ausztriából hazatért rokonoktól pár évig tanulhattam.Az ötvenes években szünet következett, majd a középiskolában latint,oroszt és németet tanultam osztálykeretben. a nyelvtant mindegyikből kiválóan megtanultam,de a beszédkészséggel nem sokat törődtek,így legfeljebb középfokig lehetett jutni. Az akkori időkben nem késztettek nyelvismeretre ezáltal tudásom megfogyatkozott. A későbbiekben már a latint is ritkán míg külföldi útjaimon a németet használtam. Idős koromban már nincs módom utazgatni,így lassan kopik a nyelvtudásom.
Kedves András!
Az én unokáim már 2 tannyelvű általános iskolába jártak. A lányunokáimnak már az általánosben meg volt a felsőfokú vizsgálya. A fiúnak közép. Most a fiú unokám a gimnáziumba az angol mellett németet tanul és hál istennek nagyon jól megy neki./ a fiam német és angol nyelven beszél/ Én magam szlovákul és kicsit németül.
Az egyik lányunokám Spanyolúl a másik pedig olaszul tanul. A legidősebb unokám a Károli egyetemen germanisztika szakon végzett, most Angliában él.
Nekem nagyon hiányzott az angol amikor Brazíliában jártam mert semmilyen más nyelven nem értettek.
Hazaérkezésem után úgy éreztem meg kell tanulnom, de már nem érzem, hogy megfogok. Kínlódásnak érzem 72 éves vagyok lehet, hogy már nincs szükségem rá. Ön bizonyára nem ért velem egyet de így jártam , megöregedtem. Hálásan köszönöm a sok leckét amit át küldött nekem de úgy látszik más a feladatom!
Ön rendkívül jól csinálja feladatát, sok ember lehet hálás érte.
Kedves András!
Nagyon szépen köszönöm ezt a lehetőséget! Nem éltem abban az időben, de számomra is megdöbbentő, hogy a mai nyitott világban kevés nyelvet tanulnak a gyerekek, holott nagyon le vannak terhelve. Más tantárgyak sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak, amit valószínű soha nem fognak használni.
Én, legnagyobb bánatomra négy tanult nyelvből jól-rosszul egyet beszélek, illetve boldogulok, mivel férjem révén olasz-magyar állampolgár vagyok. Iskolás koromban csak egy nyelv volt a kötelező, a többit önszorgalomból tanultam. 5 unokám van, Ausztriában él 2, így ők alapból két nyelvet beszélnek, hiszen ott járnak iskolába. A plusz az angol nyelv. Magyarországon mindhárom angolt tanul, amit igyekszünk együtt tanulni.
De felháborító, hogy emeltszintű angol tagozatos gimnáziumba az unokámat, aki tolmács szeretne lenni, ötből egybe sem vették fel, holott minden évben igazgatói dicséretes angolból. És majdnem kitűnő tanuló volt mindig. Azt látom, hogy a hozzáállás is olyan „majd megtanulja az életben, ha akarja”! Minden sokkal lazábban működik. 1 hónapig online tanultunk, szerintem mindennek nevezném csak angol órának nem.
Üdvözlettel
Caridi-Laczkó Borbála
Mert akkoriban németül tudni szükséges és fontos volt.
A francia nyelv divat volt, alapvető elvárásként az „elit” társaságban.
A latin meg szükséges volt és kötelező a magasabb szintű tanulmányokhoz. Megjegyzendő, hogy ezt nem is gyakorolták túl sokan…
Úgy gondolom, hogy a háború előtti időkben a nyelvtanulás azért mehetett jobban az embereknek, mert ez is a szegénység ideje alatt egyfajta tanulást jelenthetett, meg talán félhettek attól is, ha pl német vagy orosz hadifogságba kerülnek, hogy tudjanak kicsit több nyelven érteni.
Az oktatás a legnagyobb probléma. Nem kis csoportokban, hanem 10 fő fölött oktatják a nyelvet, kevés órában. A tartalma pedig túl sok felesleget tanít meg. Nem az életben használható szófordulatokat veszi elő.
Nálunk nem volt komoly számonkérés elég volt ha kisúgtuk egymást. Ehhez képest oroszból érettségiztem mert arra tudatosult bennem a nyelvtanulás fontossága. A német viszont megmaradt az alapszinten. Most magánszorgalomból kezdtem az angolt nyugdíjas létemre.
Kedves András! Valószínű máshogyan tanították a nyelveket. Édesapám is három nyelvet tudott, kettőt az iskolában tanult.
Mi az oroszt utáltuk, de a tanár egy leckével volt előttünk, és ezt éreztük is..Párizsban diplomázott és három nyelvet beszélt anyanyelvi szinten. Talán az is baj volt, hogy kötelező volt az orosz és nem választhattuk. A másodikat választhattuk – én németet – és az sokkal jobban ment.
Fiamnak 5 év után sikerült a szaknyelvből vizsgát tennie, hogy megkapja a diplomáját. Pedig a másik nyelvből már általános iskolában volt nyelvvizsgája.
Én úgy gondolom, hogy a tanárokon sok múlik.
Én talán a legrosszabbkor jártam iskolába !! nálunk csak azt oroszt lehetett tanulni. Ez akkor sem változott ,amikor középiskollás lettem. Azután képesítői vizsgát trttem .férjhez mentem ,született három gyerekem .ez tette ki a mindennnapjaimat. most viszont van időm tanulni. Egyik unokám Svájcban ,másik Angliában él. Legalább alapvető dolgokban szereték jártasságot szerezni. Biztosan sokan vannak így. Bár azt hiszem a legöregebb tanulójuk én vagyok !!
Ma szinte minden megváltozott.Minden fejlődött.Interneten mindennek utána lehet olvasni.Tehát ami kis szabad időnk van azt sem tudod most minek is nèzzünk utána.Èn is próbáltam tanulni nyelveket de csak sz olaszt tudtam ugy ahogy megtanulni,mivel olaszországba dolgoztam.Igy tehát mostmár három nyelvet beszèlek. De az hiszem nekem már ez is elèg lessz .Szerettem volna mèg a nèmetet vagy az angolt de már kèső ,már nemhiszem hogy használhatom.Köszönöm szèpen a lehetősèget. Maradok tisztelettel. Albert Lenke
Kedves András!
Nehéz ezt megfogalmazni. Az én meglátásom – iskolai tanulmányokból kiindulva- sok a nyelvtanozás, sok a szavak magolása, sok az írás, és sok az olvasás – fordítás.Kevés a beszélgetés. Valószínű ezért nem tanultam meg én sem az oktatott nyelveket. Amit tudta, azt is felejtettem. A beszélni tanuló kisgyereknek fogalma sincs a nyelvtanról, múlt idő, jelen idő , többes szám stb. Figyel és megtanul beszélni. A nyelvtan majd később, ha iskolás lesz.. Szerintem valahogy az iskolai nyelvoktatásban is valami hasonlót kellene alkalmazni. Bár én nem vagyok pedagógus.
Kedves András!
Már több ízben „beszéltünk” írásban az idegen nyelvek tanulásával és szükségességével kapcsolatban. A háború előtti évek alatt -soknyelven beszélő” nemzetek között voltunk földrajzi és monarchiális kötöttségeink miatt, azonban ez nem azt jelentette, hogy a népesség minden rétege tudott több idegen nyelven is beszélni, hiszen köztudott, hogy magyarságunk révén nagyon is ragaszkodtunk nyelvünk használatához, annak megtartásához.
Jelen körülményeink között különösen a fiatal generáció esetében nagyon fontos 2, vagy 3 idegen nyelv ismerete is a munkavégzés, illetve a számítástechnika rohamos fejlődése miatt is.
Sajnos tapasztalataim azt bizonyítják, hogy az idegen nyelv tanítása körül vannak problémák, pl. maradjunk az angolnál: fiam angol tannyelvű középiskolában tanult. Mire a vizsgákra került sor, oroszból átképzett angol tanár, angol születésű tanár és amerikás angol tanár is tanította a 4 év alatt. Mindegyik más tematikát, más követelményt várt el a diákoktól, ami különböző volt, ezért bizony az ismereteik sem voltak egyöntetűek. Viszont nagyon jó volt megérnem, hogy fiam a Geothe Intézetben ennek ellenére megszerezte a középfokú nyelvvizsgát, amit később külföldön tudott kamatoztatni. Ez részemről jó példa, de mi van azokkal a diákokkal akiknek nem sikerült a vizsga?
Üdvözlettel: Mária