Szilveszterkor hallottam, és van benne igazság.
„Átlagos tankönyvkezdés:– Jó napot kívánok.
– Ez itt egy asztal.
– Én a tanár vagyok.”
Ismerős? A nyolcvanas években én is tanultam ilyen tankönyvből. Régen valóban ehhez hasonlóan kezdődött, sőt, így is folytatódott egy nyelvtankönyv.
Emlékszem, oroszból meg kellett tanulnom, hogy a város traktort ad a falunak, a falu pedig tejet ad a városnak. Nem tudom, miért volt szüksége a kezdő tanulónak ezekre az információkra. Azóta sem találkoztam egyetlen külföldivel sem, aki kíváncsi lett volna rá, hogy vajon mennyi tejet ad egy falu, vagy mennyi traktort ad kedvenc városunk a falunak…
Vagy például meg kellett tanulnunk különböző tanmeséket Leninről. Emlékszem egyre, ami arról szólt, hogy gyerekek szánkóztak a domboldalon, de senki sem segített nekik felhúzni a szánkót, csak Lenin elvtárs aki épp arra járt… Mekkora szerencséjük volt azoknak a gyerekeknek! Azon gondolkodom, miért nem találkoztam még elő orosszal, aki megkérdezte volna, hogy tudom-e milyen segítőkész volt Lenin elvtárs? Csupa hétköznapi kérdésük volt, hogy hol van a szálloda meg hol lehet pénzt váltani… Csak az orosztanárom volt rá kíváncsi, hogy mennyire ismerem Lenin elvtársat.
Tanultunk a Vörös térről, a Lenin mauzóleumról. De nem tanultunk párbeszédeket, aminek valóban hasznát vettük volna, mondjuk egy moszkvai utazás során. És az orosztanulás csúcspontja: be kellett vágni kívülről Puskin Anyeginjéből Tatjana levelét… De minek? Kívülről fújtam, ám nem értettem, amit felmondtam az ötösért.
A nyelvoktatás hatékonysága azóta sem nagyon változott, pedig a mai könyvek már sokkal gyakorlatiasabbak. A tanárok is tudják a nyelvet, amit tanítanak, nem „egy leckével járnak csak előrébb” kategóriába tartoznak.
Miért állunk mégis az utolsó helyen nyelvtudás tekintetében az Európai Unió tagállamai között?
Miért tekintünk még mindig úgy a nyelvtanulásra, mint egy nehéz, küzdelmes, és kudarcokkal teli folyamatra?
Kérem írja meg:
Ön mit gondol erről?
Önnek miért nehéz a nyelvtanulás?
Igen, tökéletesen igazuk van a kötelező nyelvtanulást illetően.
Én orosz vagyok, amikor Magyarországra érkeztem egy szó, nem sok! nem tudtam magyarul. A férjem magyar ösztöndijasként műszaki egyetem végzett Kijevben. Ikarusban dolgoztam, a kollégaim mind tanultak oroszul, de ahogyan önök leirják, valóban, nem tudták az orosz nyelvet. Miután megtanultam magyarul orosz nyelvterületen autóbuszokat értekesitettem. Imádtam ikarusos lenni… A gyerekeim, miután oroszul beszéltek angolul ill. nyemetül tanultak. És jól tudják is ezeket a nyelveket. Én most érzem igazán szükségét annak, hogy legalább alap szintén sajátitsak el angol nyelvet, de, sajnos, sehogy sem megy. Hát itt tartom. Köszönöm, hogy meghallhatták. Tisztelettel: Horváth Tamara
Zelenka Tibor vagyok! Egyetértek Neményi úr véleményével 81 évemben azért tanulok még egy kicsit angolul, mert a -tv-ét nézve, hallgatva ,vagy a szakirodalmat olvasva még sok új információhoz jutok és ez a fizikai mozgás mellett a dmenciát csökkenti. –
Egyetértek azzal,hogy a gyakorlati élet kommunikációjára kell megtanítani a hallgatókat
Üdvözlöm!Azért nehéz a nyelvtanulás,mert 70éves vagyok és nem is érzem szükségét.Viszont érdekelnek a nyelvek és irigylem azokat akik több nyelven is beszélnek.Az eddigiekből tanultam,de a könyveket nem tudom megvásárolni.
Kedves András !
Igen, én is emlékszem a küzdelmes orosz órákra, negyediktől nyolcadikig. Állandóan bukásra álltam.
Mikor meghallottam, hogy dolgozatot írunk, már menekültem volna kifelé az osztályból. És ráadásul
mártogatós tollal kellett írnunk. Mivel az első padban ülő tanuló voltam mindig /a hallásom és látásom
miatt/, állandóan feleltetett. Bizony kínok-kínját éreztem ilyenkor. Kicsúfoltak, kinevettek és csak úgy
repültek az egyesek az osztálynaplóba.
Az Ön tanítási módszerét igen kedvelem. A blog oldalát is nagyon szeretem olvasni. Sajnos én lassan
tanulok, és amíg iskolába jártam /általános, szakmunkás, dolgozók gimnáziuma/ sok-sok idő ment a
tanulásra. Ez most is fenn áll. Úgy vagyok a nyelvtanulás nehézségeivel: ha nem megy,nem erőltetem.
Ezért kértem a többi nyelv könyveit is.
Szerintem a tanulást befolyásolhatja az, hogy milyenek a génjei Például a nagyszüleim/édesanyám
részéről/, a szüleim tanultak nyelveket, így már bennem is öröklődtek a génjeik: lehet,hogy nem
leszek soha nyelvzseni, de a vágy, az akarat, az érdeklődés megvan bennem.
És persze nagyon is fontos, hogy milyen a tanár felkészültsége. Mire törekszik? Csak leadni az órákat,
vagy mindent beleadva a tudását átadja. A tanácsain, a könyvein, a cédéken érezhető az alapos tudás.
A nyelvtanulásnál igen fontos még a nyelvre való érzék, a türelem, az akarat. A „feladom” szót nem
szabad ismernünk. Nálam sokszor van visszaesés, de nem adom föl. Én a napokban leszek 67 éves,
és igen keményen fogom „a gyeplőt”, hogy ki ne engedjem a kezemből.
A Mozgássérültek Egyesület Intézményén belül végeztem el a kertész szakmunkás iskolát, és itt ta-
nultam meg újra járni. Itt a tanárok mindig azt mondták: „Meg tudod csinálni!”
És ez van a nyelvtanulásnál is: folyamatosan foglalkozni kell vele, hogy célba érjünk.Ehhez vállalni
kell a bukásokat, visszaeséseket.
Köszönöm szépen, hogy éni hozzászólhattam. Önnek jó egészséget kívánok.
Maradok tisztelettel: Balogh Sándorné/Zsófi/
Talán, mert átléptem a 7. X-t. Talán ezért érzem úgy, hogy sokkal nehezebb, mint akár a német vagy az orosz nyelv volt. Ha nem lett volna a kiejtés” butított” változata a /tan/könyvben, el sem tudtam volna indulni. Köszönet ezért Önnek! Motivál, hogy van kinek írni , néhány mondatot ,sőt már telefonban is visszajelezték , hogy érthető volt , amit elmondtam. Van azonban, akinek könnyebb egy-egy matematika feladatot megoldani,mint a nyelvtanulásra időt szánni.
Boldog Új Évet és sok sikert kívánok Önnek és minden Kedves Tanulójának. Üdözlettel: Erzsébet
Izgalmas kérdés ez! Hiszen 100 évvel ezelőtt a monarchia lakosai sokkal jobban értették egymást, mint
mi az utód államok egyike, s az is igaz, hogy ezek között is a sor végén kullogunk.
Valószínű, hogy a tanítási módszerekben is keresendő a baj, de én azt gondolom, hogy a legnagyobb
hiány az élő gyakorlatban van vagyis a csak idegen nyelvet beszélőkkel nincs közvetlen kapcsolatunk.
Az a tapasztalatom, hogy akinek van az lényegesen gyorsabban tanulja meg az adott nyelvet.
Tisztelettel: Kuti Csaba
Az a véleményem, hogy tanultam angolt és semmire nem lehetett vele menni, mert az angolok nem ugyan azt a nyelvet beszélik és alig lehet őket megérteni! Még idegen aki úgy tanulta vele esetleg lehetett kommunikálni és ennyi!
Kedves András !
Általában az írással és kiejtéssel van a gondom. másként írják, másként ejtik, ezeket kellene helyükre raknom. Sajnos munkám miatt nem tudok sok időt fordítani a nyelv tanulásra.
Megvettem az angol buldózert. Most az ingyenes némettel birkózom. Tanultam latint, oroszt. németet.Az angolba az elbutulás ellen , az általános műveltség fejlesztése miatt, na meg az unokáim miatt vágtam bele. Negatív büszkeségem, hogy egyikkel sem jutottam messzire. A latinnak valami hasznát vettem, egy pap ismerősömnek majdnem hibátlanul mondtam el az acuzatívval járó prepozíciókat./ az acuzatívval szót a gép bárhogyan is variálom aláhúzza. / A német nyelvterületen legalább kenyeret és vizet tudnék kérni . Menne is de a névelők megakadályoznak. Ha ma egy főnevet névelővel megtanulok, másnap már nem tudom a névelőt Ha névelőt ki lehetne” küszöbölni” már egész jól tudnék boldogulni. Sajnálom, hogy Önnel telefonon nem lehet beszélni. Mindent azért nem akar az ember közre adni. Nagy problémám, hogy A SZÖVEG NEM MARAD MEG BENNEM, Hátha erre volna gyógyszer….Üdvözlöm ! Aradi Jenő az Ön tisztelője, és csodálója.
Kedves András!
Már nagyon sok hozzászólás van, attól tartok, hogy nem jut majd ideje az összeset végigolvasni, ha mégis eljutna az enyémig is, akkor kérem szíveskedjen csak annyit visszaírni, hogy elolvasta.
Ha én angoltanár lennék és a legjobbat szeretném adni a tanítványaímnak, akkor az angolt két egymás utáni szinten tanítanám, ebben a sorrendben:
I. a nem angol anyanyelvűekkel való minimális kommunikációs szint
II. így beszélj az angolokkal szint, amibe belekerülne mindaz, ami az első fokon kimaradt.
Ezzel mehetnének a magyarok a legtöbbre. A saját példámból kiindulva: Én az életem során mintegy 90 %-ban nem angol anyanyelvűvel beszéltem angolul és az esetek túlnyomó többségében a szerbnek, a lengyelnek, vagy éppen a dél-koreainak sem volt elegendő ideje, energiája megtanulni rendesen az angolt, tehát még ha tudtam volna, akkor sem mentem volna semmire az igeidők, módok, anglicizmusok tömegével, és a kifinomultan megkülönböztető nyelvi árnyalatokkal, mert azokat ők sem tudták.
Tehát első körben egy „lepusztított” nyelvtanú nyelvet tanítanék és jelentősen megszűrném a szókincset is, csak annyit adnék, ami erősen célra orientált.
Az lépjen ettől feljebb, akinek erre szüksége, igénye, ideje, energiája és pénze van.
Tehát ebben az első körben nyilván benne vannak a repülőtéri feliratok, a taxi igénybevételéhez szükséges szavak, a „nem az én hibám”, „kérem segítsen” és általában mindaz, ami a társalgási könyvekben szokásosan szerepel stb. de mondjuk a férjem, feleségem, gyermekem szavakon kívül az unokaöcsém, a nagybátyám és még a további másfél tucat rokonsági fogalomkörbe tartozó szó helyett elég az, hogy „ö a rokonom”, vagy nem kell a mennyezet, a padló, ablak, a macska, a cica az evőeszközök megtanulása, viszont az kell, hogy „a kutya harapós, vagy hamis,” vagy „ez a bejárat, bejárati ajtó,” de mondjuk a több tucat gyümölcs és zöldség név is megtanulása is teljesen felesleges ezen a szinten, mert a boltban leveszem azokat a polcról, vagy ha a boltos mögött vannak valami kis üzletben, rámutatok, hogy ezt kérem, a palackos áruknál meg látom a színéről, vagy a címkéjéről, hogy mi van az üvegben, vagy van „a pofonegyszerű”-re is valami állandósult rövid mondatuk az angoloknak, valami „cake” e-s, ami most éppen nem jut eszembe, hát ez sem kell, elég a „simple.”
Hozhatnék még számos példát, de azt hiszem érthető az, amire gondolok.
Mindenki, aki az angolt tanítja azt állítja magáról, hogy használható, praktikus ismereteket ad, de aztán ezt senki nem tartja be, amikor a konkrét tananyagot összeállítja, a nyelvtanba beletesz nagyon kis százalékban használt eseteket, a szókincset meg nem válogatja meg.
Na és a szerkesztők és a kiadók teljesen idétlenek a szótárak vonatkozásában.
Az angol-magyar szótárban fel van tüntetve az angol kiejtés, a magyar-angolban meg nem, pedig a magyarok számára készült ilyen szótárban szintén benne kellene, hogy legyen .
Tehát mondjuk az étteremben nem tudom, hogy mi angolul a „bors”, megnézem ezt a magyar-angol szótárban, de ezzel még nem jutottam semmire (mondjuk a pincér orra alá odadughatom a szótárt, hogy olvassa ki) ha ki akarom mondani, akkor elő kell vennem az angol-magyar szótárt is, hogy megnézhessem a kiejtését, tehát az egy szótárban való keresés helyett kettőben kell búvárkodnom. Hát így nem lehet kommunikálni!
Kedves Tibor!
Elolvastam.
A kétszintű angol nyelvoktatáshoz annyit tudok hozzáfűzni, hogy ez már kialakulóban van, főleg az USA-ban.
Amerikában élő rokonom kérdezte a múltkor, hogy normál stílusban írjon nekem vagy a Simply English-ben?
Ez a Simply English kb. az I. kategória, egyszerű fogalmazás, minimális nyelvtan használat.
Sajnos 60 felé nehezen megy a tanulás. A másiki pedig az anyagiak, hiszen nem mindenki engedheti meg magának! Én már régen megvettem volna az Ön leckéit, ha olyan fizetési részlet lenne, ami számomra megfelelő, sőt szerintem többen is vannak ezzel a problémával!
Tisztelt András !
Csak egyszerüen lusta vagyok elkezdeni egyénileg. Nyelvtanfolyamra valóban nincs időm,egybeesnek az én munkaidőmmel,, utána meg már tényleg fáradt vagyok.
Tisztelettel Csaba
BOCSÁNAT! Ha nem abban a politikai környezetben tanuljuk, ha érezzük az idegennyelv egyetemes értékét, ha a szülők akkor azt tudják, amit az orosz-szakosok az árképzéskor megtapasztaltak, akkor minden 35 évnél idősebb ember tudna két nyelvet -egyik az orosz!
EZ ITT INDOKOLOM: AZ OROSZ 60%-BAN AZONOS AZ ANGOLLAL, 50 %-BAN A LATINNAL.
aki nem hiszi, üsse fel a Magyar-Orosz, és a Magyar- Angol szótárat ugyanannál a betűnél, és nézze össze a következő 100 szó jelentését, MEJD MEGTUDJA!
Tény, hogy az oroszok sok szót vettek át az angolból, németből, franciából.
Jó magam nem vagyok elégé kitartó, azt gondolom ez a probléma. A német nyelvet nem szeretem, az angolba többször bele kezdtem, eredménytelenül.
Általában az írással és kiejtéssel van a gondom. másként írják, másként ejtik, ezeket kellene helyükre raknom.
Nekem nem könnyű az idegen nyelvek tanulása.tanul
Miért állunk az utolsó helyen idegennyelvtudás tekintetében?
Erre is van egyszerű, és összetett vákasz.
Első: Egyszerű a válasz: A lakosság leszokott a tanulásról. Ha van tanár ismerőse, interjúvolja meg, milyen az iskolában az órai fegyelem, és milyen a tanulási fegyelem.
Második: Összetett válasz: 1970-óta általánossá vált az a vélemény, hogy NEM ÉRDEMES TANULNI. (Az ide vezető utat is megírom, ha több időm lesz.)
Ma más ott tartunk, hogy a szülők együtt tüntetnek „az oktatás megreformálásáért”, amit úgy értelmeznek, hogy a gyereknek annyit tanítsanak, amennyi a jövőbeni munkaköréhez szükséges. Az Indok: „Minek annyi tananyag, amikor nekem az „életben” soha semmire nem volt szükségem, amit irodalomból, matematikából, kémiából, fizikából, idegennyelvből tanultam éjszakákon át!”
Harmadik : Miért csodálkozik?
1. A közmegítélésben a műveltség értéke a nulla alatt van.
2. A matematika érettségit 3-ra megírhatja az, aki az általános iskola 6-7-8-os tananyagát tudja.
(Ez persze tartalmazza azt az ellentmondást, hogy aki ezt tudja, az képes volt megtanulnia középiskolai tananyagot is. De ha megkamaszodott, és nem tanult semmit, akkor is tehet azzal a tudással 3-as érettségit.)
1980-ban egy ipari szakközépiskolában érettségizett fiúosztály 5 éves találkozóján még „jelentették” a magyar szakos osztályfőnöknek, hogy az elbliccelt kötelező olvasmányt elolvasták. „Miért?” – kérdezi az osztályfőnök. Válasz: Mert kevesebbnek éreztem magam, hogy nem tejesítettem a követelményt.
ÉS EZ NEM EGYEDI ESET!
1965-70-BEN A SZAKMUNKÁSKÉPZŐBEN ÁLTALÁNOS VOLT AZ A FESZÜLTSÉG, HOGY ‘MI MENNYIVEL VAGYUNK KEVESEBBEK, MIT A GIMNAZISTÁK?” a gimnáziumban mennyivel tanítanak többet, mint itt?
Negyedik: Találna Ön ebben az országban még egy olyan embert, aki azzal „dicsekszik”, hogy az elsős gimnáziumi tanév után nyáron egyedül, minden segítség nélkül – tehén legeltetés közben -, utólag kiszámolva k.b. 27 nap alatt felkészült a német különbözeti vizsgára, mert elsőben latint tanult, de némettel akarja folytatni? (Az első én vagyok! Keressen még egy ilyet!
Tisztelt Nyelvmester úr! Ön engem évek óta tanít ingyen, ezért erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy ne rövid választ adjak, csak egy kicsit hosszabbat.
Akarja részletesebben tudni?
68 éves vagyok, egyetemet végeztem, tehát sokat tanultam oroszul. Hogy a mai napig értek valamit oroszul, azt annak köszönhetem, hogy leveleztem egy gyönyörű leányzóval, akinek a kedvéért tanultam az oroszt, előre tanultam kifejezéseket, mondatokat, hogy ne kelljen a levelei elolvasásához mindig szótárt használni. Tehát volt motiváló erő, mert gondoltam, egyszer majd csak találkozunk, de erre abban a Meghívóleveles időszakban nem volt lehetőség. A pionír Abroszimov, aki megállította a vonatot a piros nyakkendős integetésével, mert elrepedt a sín, nem volt alkalmas a kommunikációra, hiába tanultam meg kívülről a szöveget. Nos, még mindig abból élek, amit a kislánnyal való levelezésemkor tanultam. Volt motiváció.
Ha nem használjuk a nyelvet, akkor az ún. „holtnyelvvé” válik, gyorsan felejti az ember. No meg itt van a gyors beszéd megértése, amit ha nem gyakorol az ember, összefolynak a szavak, és nem tudja hol kezdődik az egyik szó, és hol fejeződik be a másik. Ezért van jelentősége a mondatokkal egybekötött szótanulásnak, így jobban megmarad az ember emlékezetében. Még egy gond, hogy eddig olyan szavakat tanítottak, ami nem a hétköznapi problémák megoldását, kommunikációját szolgálta, pl. nem tud enni , vagy vizet kérni az illető, nem tudja megkérdezni, hogy hol van egy illemhely, vagy hol kap ezt-azt, stb. A lényeg, hogy a hétköznapi szükségletekhez szükséges kifelezésekkel kellene kezdeni a tanulást, amire mindannyiunknak szüksége van a mindennapi élethez, utána mehetünk a szélesebb szükségletek irányába vezető kifejezések megtanulásával, pl. mozi, színház, stb. Azt az átlag ember által használt kb. 1500 kifejezést kellene népszerűsíteni, ami egy átlag ember szókészletét képezi (persze kifejezésekkel kombinálva), akkor külföldön bizonyára jobban megértetnénk magunkat. Tudom, hogy az Ön anyagai kb. ezt az irányvonalat követik, de lehet, hogy még egyszer át kellene gondolni a kifejezéstárat, hogy tényleg megfelel-e az átlag ember kapcsolattartó igényeinek. Aki többet szeretne tudni, annak meg van a lehetősége tudását az érdeklődési irányába fejleszteni.
Nagyon köszönöm és remek ez a lehetőség!
Túl sokáig voltunk elzázva a világtól.Azt a nyelvet,melyet muszéjból kellett tanulni érthető okoból utáltuk
Már van két nyelvből is nyelvvizsgám, csak konzultációs oktatásra van időm.(angol, orosz)
az elküldött nyelvleckéket lementem, és ha időm van rá előveszem akár szórakozásként is.
Miért állunk mégis az utolsó helyen nyelvtudás tekintetében az Európai Unió tagállamai között?
Azok a magyarok akik rendszeresen járnak külföldre,azok megtanulnak legalább egy alapszintet.Nincs rá szükségünk! Nem jutunk ki külföldre üdülni! Nem érezzük szükségét a nyelvtudásnak.
Miért tekintünk még mindig úgy a nyelvtanulásra, mint egy nehéz, küzdelmes, és kudarcokkal teli folyamatra? Talán az előbbiekhez még annyit tennék hozzá,hogy a többi tagállamban már gyerekkorban sokkal komolyabban veszik a nyelvtanulást,és több időt is fordítanak rá.Én személy szerint jobban tanulok,ha számonkérik tőlem. Ha felelnem kell hétről-hétre.
Tisztelt András !
Nehéz be vallani , de a nyelvtanulás halogatásának az oka csak az ,hogy félek a kudarctól. Mi van ha csak én nem tudom megtanulni és el pazarlom az Ön idejét is. Már próbáltam németet tanulni fiatalabb koromban is és azt mondta a nyelv tanár , hogy nincs nyelv készségem. Nem kevés pénzbe került ez a keserű tapasztalat. Ezek után már nehezebb elhinni , hogy van aki mégis megtudna tanítani.Köszönöm a leveleit és a kitartását!
Üdvözlettel:
Nagy Sándorné, Aranka
Tisztelt András továbbra is küzdök a nemettel kint dolgozom es nem ertem igazán mit beszélnek,mondanak,es nem tudok en sem valaszolni az 1 sö könyvet megvettem isl ba jartam es meg sem megy kérem szives segitségér Köszönettel R Zsuzsa
Tisztelt Tanár Úr!
Az orosz nyelvből valóban nem a mindennapi élethez szükséges szókincs elsajátítása volt a lényeg.
Az általánosban szerencsém volt ,mert orosz területről jött tanár tanított. nem így a gimnáziumi tanáraim.Ők valóban 2 órával jártak előttünk a tanulásban.10 évig tanultam( ugyanis egyetemen 2év kötelező volt az orosz.)Tanultam még franciát és latint még fiatal koromban–az utóbbi a foglalkozásomhoz is kellett-már gimiben is tanultam
Nem volt gondom a nyelvekkel ,sem a többi tantárggyal.Felejtek ,mert nem gyakorlom
Angolt már nyugdíjas koromban -kezdtem tanulni.A kiejtés volt nekem nagyon nehéz.—nem éreztem és nem láttam a szabályokat—–Ezért tartom az ön módszerét nagyon jónak ,mert a kiejtést is tanítja.Nem tudom,miért nem sikeres nálunk a nyelvek oktatása. 1példa:a lányom nyert egy angol ösztöndíjat az.egyetem elvégzése után Előtte ellenőrizték a nyelvtudását .3 hétig fogalma sem volt miről szól az előadás.Több angol és amerikai ösztöndíj után Londonban tett akadémiai nyelvvizsgát——amit itthon nem fogadtak el.Meg kellett ismételnie—–így lett neki 1 felsőfokú nyelvvizsgája. Akkor nem nálunk a legjobb a nyelvoktatás????
üdvözlettel: Nacsáné
Kedves András!
Nagyon bírom a leveleit és a humorát! Ha tanultam volna, most jobban megérteném a reptéri vámosokat, de így csak rázom a fejem, hogy nem értem amit mondanak. Két nap múlva Németországba repülök a lányomhoz, Ha most nem írok, tíz napig biztos nem fogok. Angolul és németül is csak magán „szorgalomból” tanultam., gimiben oroszt és franciát. Beszélni egyik nyelven sem tudok. Betanult szövegekre emlékszem …Az angolra csak azért esett a választásom, mert azt találtam a neten. Tíz éve nagy szükségem lett volna rá Görögországban. Egy hónapig nekem kellett a beteg, operált nővérem mellett lennem. A gyógyszertári és egyéb bevásárlás, kórházi látogatás nem volt egyszerű.
Amúgy nem tettem le a tanulásról, csak az időmet kell átszerveznem. Igazából mindegyik nyelvet szeretném valamilyen szinten beszélni. Ez túlzás tőlem, mert most fogom a hetvenedik évemet betölteni és másban is van lemaradásom.
Köszönöm a türelmét és a küldött leveleket. A jövőben sok sikerélményes tanítványt és boldog új évet kívánok: Mustos Péterné /Margit/
Tisztelt Tanár Úr!
Mindenek előtt köszönöm a lehetőséget az ingyenes nyelvtanuláshoz.Fantasztikusan jó a módszere.
A lányom az unokámmal már negyedik éve az USA-ban él.A lányom párja amerikai.Ebből kiderül,hogy az angol nyelv az, amit tanulnom kell. A múlt évben nem voltam elég szorgalmas____most megfogadtam,hogy rákapcsolok.(Nehezen bírom elviselni,hogy nem akarnak visszajönni)
Köszönöm eddigi segítségét.Boldog, sikeres ÚJ ÉVET kívánok! Nacsáné
Borzasztó kevés az időm. Állandóan rohanok, a tanuláshoz pedig néha le kéne ülnöm és egy kicsit memorizálnom a szövegeket. Bár már fogmosásnál, tornánál és vezetés közben is próbálom kihasználni a lehetőséget a tanulásra, de az utóbbi időben nagyon fáradt vagyok, András levelei viszont mindig feldobnak és újabb lendületet adnak.
Az angolban sokaknak van gondja az írás és a kiejtés közötti különbséggel. Érdekes módon, a beszédhez való tehetségtelenségem ellenére ez sohasem zavart. Írásban először látott szavak esetén is nagy százalékban ejtem ki helyesen. De ha hallok egy ismeretlen szót, ez megfordul, nagy valószínűséggel nem tudom leírni.
Van egy teszt, amiben a szavakon belül Összevissza keverik a betűket, csak az élső és az utolsó marad a helyén. Az ilyen szövagaket gyakorlatilag folyékonyan tudom olvasni. De ha ugyanezt beszédben hallom, lila gőzöm nincs arról, hogy mit mondanak. Az én agyam totálisan a képi információra van beállva.
Ezek után nem nagyon hiszem, hogy képes lennék bármilyen nyelven beszélni, vagy csak több év az adott országban tartózkodás folyamán.
Az iskolában oroszul és angolul tanultam. Egyszer, még gimnazista koromban, versenyeztünk abban, hogy ki ismer több angol szót (a magyar jelentésével együtt). Több, mint 10000 szót írtam le. De, amíg nem vagyok biztos, hogy nyelvtanilag is helyes a mondandóm, nem tudok megszólalni. Ez valami gátlás, amit nem sikerült legyűrni. Már dolgoztam, amikor egy Kievi kiküldetés során viszont egy fél üveg vodka után pohárköszöntőt rögtönöztem oroszul, és a vacsora során elég jól el is tudtunk beszélgetni kevert orosz és angol szavakkal.
A munkám során sokat kellett angol szakkönyveket olvasnom, oda jutottam, hogy gyakorlatilag szótár nélkül megértettem. Sőt, egyszer még vizsgáznom is angolul kellett. Csak angolul és japánul állt rendelkezésre a tankönyv. Vizsgázhattam volna magyarul is, de itt fordított problémába ütköztem, tudtam angolul a szavakat, de nem tudtam, hogy magyarul hogy mondják. Értettem angolul őket, nem volt meg az agyamban a magyar megfelelője.
Egyszer gondoltam, hogy megpróbálom az irodalmi nyelvet is. A Színház című könyv akadt a kezembe angolul. Két oldalt olvastam el belőle, aztán rájöttem, semmi értelme, mert csaknem minden szót szótáraznom kellett. Ekkor egy mesekönyvvel próbálkoztam, sokkal nagyobb sikerrel, de kevesebbel, mint a szakkönyveknél. (matematika, fizika, elektrotechnika, csillagászat, számítástechnika).
Felnőtt koromban próbálkoztam az eszperantóval is. A húgom 3 hónap alatt jutott el vele nulláról a felsőfokú nyelvvizsgáig. Azt hittem, olyan könnyű, hogy nekem is menni fog. Ezzel is csak odáig jutottam, hogy elég jól tudtam olvasni, de a beszéd csak valamivel ment jobban, mint az orosz és az angol.
Kedvenc nyaralóhelyem Spanyolország, összesen körülbelül 120 napot töltöttem ott, és bár könyvből sohasem tanultam, talán ezen a nyelven tudom megértetni magam legjobban.
Ezek után úgy gondolom, nincs érzékem a nyelvtanuláshoz.. Ha valaki 10000-15000 szóval nem tud beszélni, az reménytelen. Már gyerekkoromban is nehezen ment, 5 éves koromra tanultam meg rendesen beszélni. Viszont 5 éves koromban megértettem a helyiérték fogalmát, és ezzel gyakorlatilag korlátlan méretű számokkal osztottam szoroztam. A nevét sem tudtam a számnak, hogy millió, milliárd, de kiszámoltam. Ehhez volt érzékem, a beszédhez meg nem.
Az középiskolában és az egyetemen is csak az maradt meg az agyamban, amit leírva láttam. Amit mondtak, az egyik fülemen be a másikon ki, sokszor még arra sem emlékeztem, hogy hallottam róla valaha. Máig is, ha meg kell jegyeznem valamit, akkor leírom, és utána elolvasom. Ezzel a módszerrel viszont 10-15 betűs értelmetlen jelszavakat is meg tudok jegyezni. A sok sikertelen nyelvtanulás próbálkozás után azt gondolom, valamiért az agyam képtelen erre.
A korom miatt van egy újabb problémám, Ha nem lassan és tagoltan beszél valaki, főleg zajos környezetben, még a magyart sem mindig értem. Az unokámra gyakran rá kell szólnom, hogy ismételje meg hangosabban és lassabban. Valamivel jobban értem, ha előtte szól, hogy nagypapa, és csak aztán kezdi a mondókáját. Vagyis ha nem váratlanul ér a mondandója, hanem a megszólítás alatt van időm felkészülni, hogy mondani fog valamit, jobban megértem.
Sajnos elég kevés idő jut sok mindenre, főleg a háztartás mellett. Néha csak este jut rá idő, hogy egy kicsit pihenjek. Időhiány.
Első sorban a gyerekeimet látva az oktatásban vannak óriási problémák a kicsinél pl minimális az írás,a nagyobbik gyermekemnél az alapok hiányosága miatt nagyon nehéz és hiába kér segítséget az a vállasz igy jártál! Ma Magyarországon katasztrófa az oktatás nem ösztönzik hanem le rombolnak mindent és bármit is próbálunk tenni nem járunk sikerel mert mi csak szülők vagyunk és nem birálhatjuk fel …….sajnos .
A tanítást szerintem úgy kellene kezdeni, mint az oviban, és az a baj,hogy a nyevtant erőltetik. Én három évig jártam egy idősebb közösségbe és alig tudtunk valamit. Én mondtam, hogy így soha nem fogunk semmire
menni és igazam lett. Ott is hagytam
A szituációkhoz illesztett kész mondatokra – kérdések és válaszok – alapozott nyelvtanulással egyet értek.
Kiegészítésül szükség lenne az olcsó hangos párbeszédes szövegértéses anyagokra. A szövegértéses gyakorlatok során a tanuló által adott lehetséges több még megérthető válasz bármelyikét elfogadná a gép és csak olykor korrigálna. A párbeszédben azonban lehetőséget kellene adni a tanulónak, hogy saját magát – kiejtését, nyelvhelyességét – javítsa. Az interaktív lemezprogramnak modellezni kellene a külföldön, a beszélő társaknál tapasztalható magatartást (meg akarják érteni az idegent, és segíteni szernének neki, azaz irodalmi kiejtéssel, a legegyszerűbb gyakran használt szavakkal válaszolnak). Tapasztalatom szerint a kisgyermekes hölgyeket érdemes külföldön segítség kérése céljából megszólítani.
Gimnáziumi éveim első félévében bejött angolórára egy tanárnő. Megszólalt – angolul. Mi csak néztünk. Amit el akart mondani, azt angolul mondta. Az első óra tiszteletére azért elmondta magyarul is, főleg azt, hogy ezentúl angolul tanulunk, beszélünk. Nem volt egyszerű az eleje. DE! fél v után tovább lépett egyetemi katedrára, mi kaptunk egy angoltanárt. Olvassunk mesét. jó. ez ment kb 7 féléven át. Viszont az aq csoport aki Mirjammal kezdett, mind beszéd szinten kezdte a második félévet, kiválóan érettségizett a nyelvből, és megszerette az angolt. Végig boldogultunk abból az első félévben megszerzett…. na, tudás, kedv, beállítottság…szóval valami ilyen. még most is ebből élek ha angolról van szó. Nem nyelv vizsgáztam, de nem adtak el egy országban sem, még most, hogy teljesen más életem van – mezőgazdaság, állatok stb- most is ezt a tudást használom. Az orosszal egyetértek. 3 mondatot tudok elmondani 17 é v „tanulás” után.
Kedves András !
Köszönöm,hogy eddig is szívesen küldte nekem a tanulni,gyakorolni való nyelvi anyagokat.Sőt ! Meg is vásároltam a „Bulldózer angol tanfolyam kezdőknek” című kiadványát.De valahol igazán bennem van a hiba:nem vagyok képes kellő energiát vinni az anyag elsajátításába.Nem leltem meg azt a szikrát,mely igazán felkeltené érdeklődésemet a nyelv tanulása iránt.Nem mentségül írom,de a magam 70 évével már úgy hiszem nem is lesz rá szükségem.Volt már kellemetlen élményem mikor külföldiek kértek iránymutatást
és csak kézzel-lábbal tudtam útba igazítani őket.Az angolban zavar az is,hogy az írás és kiejtés igen távol esnek egymástól.De nem is nyavalygok tovább,további sok sikert kívánok Önnek és magamnak is.
Kedves ANDRÁS ! Úgy gondolom annak nehéz nyelvet tanulni , akinél hiányzik az elszántság , a türelem és a szorgalom . És talán a legfontosabb a tanulás szeretete . Nekem könnyen ment a német nyelvtanulás , bár tanfolyamra keveset jártam , de az élő nyelvet beszélő közegben voltam . Mindenre figyeltem , érdeklődésből sokat fordítottam magamnak , csak úgy . Minél nehezebb szövegeket és nagyon tetszett . Ha alkalom adódott rá , alig vártam hogy német nyelven beszélhessek . Egyszer egy rokonom megjegyezte : neked azért megy könnyen a német nyelv , mert a dédapád bajor volt … Lehet hogy ez tényleg igazság ? Köszönöm szépen a lelkesítő leckéket ! Üdvözletem , Molnár József .
tisztelt Neményi ur már tiz éve hollandiába dolgozom a hollandot képtelen vagyok meg tanulni németűl beszélűnk valami keveset ez jobban ál a számra igaz az idén tőltőm a 60 vanat ezért szeretnék németűl jobban beszélni
Üdv.Szerintem nincs elég kitartás legtöbb emberben és nem tartja fontósnak a nyelvtudást.
Szerintem az idegen nyelv azért áll mostoha helyen, mert nincs rákötelezve mindenki használja napi rendszerességgel. Nekem néha jutnak eszembe szavak, de nem tudom pontosan hogy jó vagy rossz? Ezt szótárban szoktam ellenőrizni, és néha megvagyok lepődve mikor jó!!!
Kedves András!
Igen……. Egyetértek azzal amit a gyerekkori orosz tanulásunkról írt. Igen….Hiába tanultuk az oroszt kötelező jelleggel évekig, nem szereztünk nyelvvizsgát,sőt mondhatnám, hogy beszélni sem nagyon tudunk.Nem csak azért mert az évek során elfelejtettük, akkor sem tudtunk igazán, sőt a tanárainknak sem az volt a célja,hogy beszélni ,beszélgetni tudjunk, csak talán az, hogy az anyagot valamilyen formába leadják. Ma is eltudom mondani az akkori ötös megszerzéséért megtanult verset, de hogy mit jelent, szótárazni kellene
Évek múlva azért annyira emlékeztem,hogy a Gyermekemnek valamit tudtam segíteni az orosz tanulásában.
Azóta, ( több év) mióta elhatároztam, hogy megtanulok angolul,több nyelvoktatási lehetőséget próbálgattam, de hiába….. NEM ÉRTEM A KIEJTÉST.Hiába hallgatom meg többször egymás után,ha nincs leírva fonetikusan,hiába hallgatom meg többször,nem értem. Az ön módszerében a fonetikusan leírt szavak, kifejezések nekem sokat jelentenek.
Köszönöm ezt a tanítási módszert. Nekem ez” jön be”!
Üdv: Irma
Két nagyon lényeges dolgot még szeretnék megemlíteni:
-el van lustulva a magyar mert szinte minden külföldi film szinkronizálva van a TV-ben, a mozikban ami nagyon kellemes és jó dolog a szinkronszínészeknek de nyelvtanulás szempontjából abszolút káros. Pl. Dániában a TV-ben nincsen szinkronizálás ,originál nyelven van minden és dán nyelven van a felirat. A gyerekek már óvodás kortól angolul tanulnak és ez tudatos oktatáspolitika mert ők tudják hogy nem sokan beszélik a nyelvüket a világon -mint ahogy a magyart sem- és nekik kell megértetni magukat más nemzetiségekkel!Nálunk meg hiányolják hogyha egy angol nem beszél magyarul! Igen ez a „magyarosch „gondolkodásmód és ez nem változott azóta ameddig csak visszaemlékszem!
– a másik nagyon lényeges dolog a magyar nyelvtan megfelelő ismerete mert enélkül valóban nagyon nehéz egy külföldi nyelvet megtanulni és ez sajnos a magyar emberek többségénél-finoman kifejezve- problémásnak mondható.Ez megint az oktatáspolitikánk hiányosságaira mutat
Kedves István,
Édesapám is ezt mondta, hogy a magyar nyelvtan alapos ismerete nélkül nem lehet megtanulni egy idegen nyelvet.
Szerintem attól függ, milyen szintig akarja valaki elsajátítani. A konyhanyelvhez nem kell sok nyelvtani ismeret.
Kedves András!
Köszönöm a segítségét.Sajnos nekem nem nagyon volt tanulni nyelveket.Nagyon a számítógéphez se értek.Azért volt jó a segítsége,mert Amerikába indultam a nővéremmel és igy valamit megtudtam érteni.
Nem hiszem, hogy igazán 75 évesen már nem fogok megtanulni,De amit Ön nekem elküldött agyagot tudtam használni.Köszönöm Zsemberyné Ilona.
Sajnos az egykori orosztanárnőm bebifláztatott komplett leckéket (Tretyakov képtár stb) a 2-esért, csoda ha a mai napig kapásból az orosz szavak ugranak be ha valamit angolul akarok mondani. A másik, hogy fél süketként (köszönet az MN 69 harckocsiezredben töltött évekért) még magyarul sem értem mit kérdeznek sokszor – nem csoda ha nem is tudom mire kéne válaszolni. De kénytelen leszek összeszedni magamat mert a fiamnak finn barátnője van, a lányom meg Angliában dolgozik félő,hogy a párválasztása okán itt is kell az angol nyelvismeret. Érdekes módon elkezdtem finn szavakat, mondatokat megtanulni – úgy ragad rám mint a kosz, egyből megjegyzem. Közel 40 éve foglalkozom számítástechnikával szinte minden angol informatikával kapcsolatos hibaüzenetet, leírást stb. szótár nélkül értek de ha meg kell szólalni akkor baj van.
Lehet, hogy utolsók között vagyunk, de én azt mondom, sok nemzet sem áll jobban, csak jobban ferdéti a valóságot. Hogy miért is? Például az osztráknak könnyű a nyelvtanulás, mert neki lényegében csak angolul kell megtanulnia és így máris 2 világnyelvet tud. Főleg, hogy nyelvtanában a két nyelv nem áll annyira távol egymástól és sok hasonló szó is van a közös eredet miatt. A szlovákok és a csehek megint ferdítenek, hogy beszélnek egy másik idegen nyelvet, ja, egymásét. Azért a két nyelv sem áll egymástól távol és régen még 1 ország volt a két rész. És hát szláv nyelv, tehát az orosz is könnyen megy. A lengyeleknél is sokan tanulnak ukránt, mert még ha nem is tűnik annak, vannak azért azonos dolgok benne. Ezt ők mondták, nem én találtam ki. A holland nyelvről meg mindenki tudja, hogy az a holland amikor egy angol németül próbál beszélni. Hát nekik sem lesz nehézségük sem a némettel, sem az angollal. Az ukránok egy része még ukránul sem tud, pedig már vagy 20 éve függetlenek. A baltikumban is sokan még csak az oroszt beszélik a saját környékükön alapból, és a „saját” nyelvük tekinthető második nyelvnek.
A franciák meg híresen nem beszélik az angolt, vagy ha mégis, legalábbis nagy bőszen tagadják az önérzetességükből fakadóan. Az olaszokat és a spanyolokat meg ne is említsük. A svájciakat viszont tisztelem, mert ott viszont német, olasz, francia és angol nyelv oktatás van az ország sokszínűsége miatt. Strasbourgban, pedig azért ott sok diplomata van, az utcán csak a sokadik fiatal beszélt angolul. Vagy brüsszel egyik pályaudvarán is csak nagy nehezen találtam egy angolul beszélő személyt. Meg azért az is beleszol ezekbe a felmérésekbe, hogy milyen életkorú és összetételű lakosságból merítenek közben, mert sok esetben az idősebbek kevésbé beszélnek angolul, mint a fiatalok akik már így szocializálódnak. Összefoglalva, én nem látom annyira borúsnak a helyzetet, hiszen külföldön sem tud mindenki plusz 1-2 nyelvet. Sajnos a magyar nyelv hibája egyben az előnye is, azaz, hogy a környező népek nem értik meg, mert nem hasonlít sem nyelvtanban, sem szavakban a nagyobb nyevekhez. Lehet, kicsit hosszúra sikerült és sok benne az egyszerűsítés, de a véleményemre volt kíváncsi, én meg kb. így látom.
….az oroszt tanultuk ,mint őrült mert az orosz tanár vert bennünket.
Most meg lusta disznó vagyok amikor az angolt kell (lene) tanulnom.
Tisztelettel,ha egy kicsit lasabban mondanåk az angol szavakat magyaråzatnål,mi 70-8o ėvesen jobban meg ėrtenėnk a hangszineket. Tamåsbåcsi
Margó
Kedves András !
Köszönöm a segitségét.
Én 1966 ban voltam nyolcadik osztályos, a tanárom egy leckével jár elöttünk az orosz nyelv tanulásban és tanitásban. Szavakat tanultunk ötödik osztálytól, és a ragozással gyötörtek bennünket. Néha tanultunk egy – egy dalt amit nem értettünk, mert nem forditotta le a tanárnö. Aztán a gimnáziumban is hasonló volt a helyzet. Puszta idötöltés eredmény nélkül, de volt akit megbuktattak oroszból és egész nyáron gyötrödött egy kettesért. Most 64 éves vagyok, nekem még tiltották az angol vagy német nyelv tanulást, mert az édesapám egyszer elhatározta, hogy tanulni fogunk ezen a nyelven. Valahogyan hire ment a faluban aminek borzasztó következménye lett. Lehallgatták a telefonunkat, megfigyelték a családomat, azt gondolták, szökni akarunk külföldre. De sajnos ma is rossz a tanitás, mert a nyelv tanitás gyermekcipöben jár mint a gyógyitás. A nyelvet ugy kell tanitani mint ahogyan a gyermekünket tanitjuk, beszélünk hozzá mint a bölcsöben és a mindennapokban és két év alatt bárki megtanulna ha igy tanitanák, és 4. osztálytól minden nap lenne angol vagy bármilyen nyelvi óra. És ki kell vinni a gyermekeket azon nyelvterűletre nyári szünetben, igy csinálják más országokban is.
Amerikába utaztam két évvel ezelött, egy regényt irhatnék arról, hogyan utaztam, szálltam át Londonban, ki segitett, mit nem értettem, mit nem tudtam kérdezni, hogyan mentem át az ellenörzéseken. Bizony még sirás is kisérte a beszállásaimat. Amikor második alkalommal utaztam, már 50 szót értettem és volt olyan amire tudtam válaszolni. Igazi kálvária volt az utazásom, mindenkit óvok az ilyen utazástól.
Azért, mert nem tanulok rendszerességgel……állandóan van mit tegyek, kötelezettségek!
Azért mert nem tanulok, mindig agyon temetnek házi munkával………ez az igazság!
Tisztelt András!
Olvastam levelét ami kicsit tetszett.:)
Én anya nyelvnek vagyok híve elsősorban! Az hogy kellet tanulni valamikor Orosz nyelvet,
az természetes volt az akkori ideológijához.
Manapság anya nyelvet sem úgy oktatják, hogy fogalmunk is legyen egy másik idegen nyelv dinamikus
eltulajdonításához! Csak majmolás és óraadás folyik! Idegen nyelv magán vagy plusz órák vétele, csak
üzleti fogás! Nem szükséges erőltetett majmolás idegen nyelvre, hanem nagyobb figyelmet kellene fordítani
saját anya nyelvünkre, azután jöhet többi! Tanítani kellene és nem üzletszerű nyel óra adást végezni!
Tanuljunk meg elsősorban Magyarul, utána jöhet többi! Saját szó kincsünk többet ér minden más egyéb nyelvnél!
Tisztelettel, József.
Egy nyelvtanar mondta USA ban , napi egy ora olvasas ( szovegerteshez) ….sokat segit..