Szilveszterkor hallottam, és van benne igazság.
„Átlagos tankönyvkezdés:– Jó napot kívánok.
– Ez itt egy asztal.
– Én a tanár vagyok.”
Ismerős? A nyolcvanas években én is tanultam ilyen tankönyvből. Régen valóban ehhez hasonlóan kezdődött, sőt, így is folytatódott egy nyelvtankönyv.
Emlékszem, oroszból meg kellett tanulnom, hogy a város traktort ad a falunak, a falu pedig tejet ad a városnak. Nem tudom, miért volt szüksége a kezdő tanulónak ezekre az információkra. Azóta sem találkoztam egyetlen külföldivel sem, aki kíváncsi lett volna rá, hogy vajon mennyi tejet ad egy falu, vagy mennyi traktort ad kedvenc városunk a falunak…
Vagy például meg kellett tanulnunk különböző tanmeséket Leninről. Emlékszem egyre, ami arról szólt, hogy gyerekek szánkóztak a domboldalon, de senki sem segített nekik felhúzni a szánkót, csak Lenin elvtárs aki épp arra járt… Mekkora szerencséjük volt azoknak a gyerekeknek! Azon gondolkodom, miért nem találkoztam még elő orosszal, aki megkérdezte volna, hogy tudom-e milyen segítőkész volt Lenin elvtárs? Csupa hétköznapi kérdésük volt, hogy hol van a szálloda meg hol lehet pénzt váltani… Csak az orosztanárom volt rá kíváncsi, hogy mennyire ismerem Lenin elvtársat.
Tanultunk a Vörös térről, a Lenin mauzóleumról. De nem tanultunk párbeszédeket, aminek valóban hasznát vettük volna, mondjuk egy moszkvai utazás során. És az orosztanulás csúcspontja: be kellett vágni kívülről Puskin Anyeginjéből Tatjana levelét… De minek? Kívülről fújtam, ám nem értettem, amit felmondtam az ötösért.
A nyelvoktatás hatékonysága azóta sem nagyon változott, pedig a mai könyvek már sokkal gyakorlatiasabbak. A tanárok is tudják a nyelvet, amit tanítanak, nem „egy leckével járnak csak előrébb” kategóriába tartoznak.
Miért állunk mégis az utolsó helyen nyelvtudás tekintetében az Európai Unió tagállamai között?
Miért tekintünk még mindig úgy a nyelvtanulásra, mint egy nehéz, küzdelmes, és kudarcokkal teli folyamatra?
Kérem írja meg:
Ön mit gondol erről?
Önnek miért nehéz a nyelvtanulás?
Kevesen beszélnek második nyelvet, ennek igen egyszerű okai vannak. Valóban nyelvi környezetben tud az ember elsajátítani másik nyelvet. Mi magyarok, magyar nemzetiségiekkel vagyunk körbe véve. Az emberek többsége a határ túloldalán megértette magát, nem volt rá szüksége. Többségük még nem is volt a határon túl. Valójában itt azok beszéltek két nyelvet, akik valamilyen nemzetiségiek, vagy szakmájuk, hivatásuk ezt megkövetelte. Az idősek már nem akarnak különösebben megtanulni, hiszen ha külföldre megy azzal a pár szóval ami szükséges (állandó helyre járnak többségében), megértetik magukat. Egyébként is többnyire csak azt fogadják el második nyelvnek, ha vizsgázott.
Mert a legszegenyebb es a legjobban elbutitott nep a magyar az Unioban. Nincs motivacio …Amig egy orszag nepe atlagban azert kuzd, hogy egesz eleteben a nyomoszinten tartsa el magat, akkor hiaba tanulja elfelejti, mert nem tudja hasznalni.
Ez a magyarorszagon zajlo politika egy resze jelenleg….
Tisztelt Neményi Úr! A most küldött levelével teljesen egyet tudok érteni! Sajnos azt hiszem ezért volt felesleges a 10 évig tartó orosztanulás. Annak örültem csak anno ” Leningrádban”, egy társasutazáson, hogy a kb. 40-fős társaság nevében a búcsúzáskor sikerült hosszú tépelődés és gondolkodás után az idegenvezetőnek és a buszsofőrnek 1-2 köszönő mondatot kipréselni magamból, az egész társaság nevében. Nagyon szégyelltem volna, ha ezt nem sikerül megtennem!? Üdvözlettel: Judit
Tisztelt Doktornő! Minden bizonnyal- a tapasztalata alapján – igaza van! Sajnos a 60- évek orosz nyelvű tankönyveknek valóban voltak hiányosságai. Engem sem érdekelt, hogy V. I. Lenin hogyan szánkóztatta meg a gyerekeket.Ám olyan tanárnőm volt, aki a személyisége varázsával, kiváló tanítási módszerével megszerezhette velem az orosz nyelvet, nyelvtanár lettem! Igaz,sajnos a diplomám felét a rendszerváltozás elvette, de a tudást nem!!!!Csak az a szomorú, hogy a diákok nagy része a német vagy angol nyelvet is immel-ámmal tanulja.Nagy divat e nyelvet lenézni.Pedig tudomásul kell vennünk, az orosz élenjár tudományban, olimpiákon, kutatásokban, mindenütt. Ja, az említett Leningrádot újjá kellett építeni e. Miért is???Tanár függő a nyelvtanítás.S mindig el lehetett a fránya olvasmányoktól.
Bocsánat az elírásokért!
Azért állunk ilyen rosszul az idegen nyelvtanulásban,mert:ad/1:csak oroszul lehetett az iskolában tanulni(én ugyan szerettem,meg jól is ment),s csak magánúton lehetett más nyelvet.Ad/”2 rettenetes volt a tanítási módszer,tipikusan magolós nyevtani szabályokkal gyötört borzalom,semmi társalgási készségre törekvés,a témákról nem is beszélve,ld.:továris Lenin,ragyilszjá tüszicsi….stb.,de 1 pohár vizet nem tudtunk kérni….Sajnálom,hogy 12 évet tanultam a leglágyabb szláv nyelvből,s már a betűket is alig tudom.Írtam Önnek,kedves András 1 kis levelet,félig olaszul_minden segítség nélkül,félig magyarul-kérem olvassa el és nagyon kíváncsi lennék a véleményére,köszönöm:Orsi.
Tisztelt Tanár Úr ! Az Ön által küldött párbeszédek nagyon jók, mert beszélni tanít. Az iskolában hiába tanultam 12 évig oroszt, nehéz megszólalni, még ha tudom is, hogy mit akarok mondani, mert az iskolában nem a napi párbeszédre teszik a hangsúlyt, hanem, hogy minél több szót magoljunk be, és a mindennapi életben használatos beszédre nem igazán törekszenek megtanítani. Tényleg sok felesleges dologgal tömték a fejünket, és a gyerekeim tanulmányai során vettem észre, hogy ez nem sokat változott ma sem. Szerencsére ma már a gyerekek eredeti nyelven nézhetnek filmeket, amiből sokat tudnak tanulni.
Én a közvetlen a háború után kezdtem az iskoláimat. Nem értettem, hogy miért nem tudok egyetlen mondatot sem összehozni, sem megérteni, bár a benne előfoduló szavakat megtanultam szépen csendben magamban. Orosz tanáraink valóban akkor tanulták a nyelvet, csupán néhány lépéssel előbbre jártak. A sikertelenség teljesen elvette a kedvem.Már akkor elgondolkodtam azon, hogy két öcsém, akik „cseregyerekként” 1-1 hónapot eltöltöttek NDK-ban, milyen vidáman csevegnek a német gyerekekkel.
Sok-sok év után 15 éves kislányunkat meghívták Argentínában élő családtagjaink. Az első három hónap alatt szinte csak magyarul beszélgető gyerek vette körül, nem is tudott semmit spanyolul. Ekkor beíratták szintén 3 hónapra az argentín gyerekek iskolájába.Ez az idő elég volt arra, hogy pörgő spanyol nyelvvel elkápráztasson bennünket. A gimnáziumban a spanyol nyelvet választotta második nyelvként.Érettségi után minden erőfeszítés nélkül középfokon nyelvvizsgázott. Soha nem láttam „biflázni” a nyelvet.Ma pedig én kerülök olyan helyzetbe, hogy a hobbimhoz angol nyelvű szöveget olvasgassak.Hiába az online fordítóprogramok, valahogy nem jön ki az a gondolat a fordításból, amit a cikk írója át akart adni. Nem kellene először azt megtanulni, hogy egy-egy szituációt hogyan fejeznek ki ? Mi ékes magyar nyelvünkkel szinte szájba rágjuk azt, amit ki akarunk fejezni, míg pld. az angol nyelvben azonos rövid tőmondatokat használnak több helyzetre..
Kedves Tanár Úr!
A nyelvtanulás az Ön módszerével számomra egy újdonság, mert beszéd központú.
Szeretném megköszönni, a lehetőséget, hogy ez a módszer Őn által létezik!
Sok módszert kipróbáltam, de az Őné nem fárasztó.
Én is tanultam -illetve tanítottak – oroszul, még a főiskola évei alatt is. Valóban, még egy pohár vizet se tudok kérni. Ezért nagyon jók az Ön leckéi. Bár kicsit furcsa a fonetikus írás, de az angol írásmód részletezése talán már meghaladná az itt lévő terjedelmet és lehetőségeket.
Még egyszer köszönöm a leckéket.
Üdvözlettel
B.Ibolya
Mert Magyarország még mindig nem tudott teljesen kiszabadulni a kommunista bezártságból, az emberek döntő többsége „röghöz kötött”, s anyagilag sem teheti meg, hogy akár a közvetlen közeli külföldi országokba átruccanjon egy laza hétvégére, közvetlen igény nincs, a szomszédban is beszélnek hellyel-közzel magyarul, így a mindennapi életbe jól megvan a magyarral. Ha majd anyagilag is megteheti, hogy átugrik Német-, Olaszországba, vagy Angliába pár napra késztetve lesz és jön magától a nyelvtudás iránti igény. Ahogy haladunk a következő 100 évben erre szikrányi remény sincs.
Én a közvetlen a háború után kezdtem az iskoláimat. Nem értettem, hogy miért nem tudok egyetlen mondatot sem összehozni, sem megérteni, bár a benne előfoduló szavakat megtanultam szépen csendben magamban. Orosz tanáraink valóban akkor tanulták a nyelvet, csupán néhány lépéssel előbbre jártak. A sikertelenség teljesen elvette a kedvem.Már akkor elgondolkodtam azon, hogy két öcsém, akik „cseregyerekként” 1-1 hónapot eltöltöttek NDK-ban, milyen vidáman csevegnek a német gyerekekkel.
Sok-sok év után 15 éves kislányunkat Argentínában élő családtagjaink. Az első három hónap alatt szinte csak magyarul beszélgető gyerek vette körül, nem is tudott semmit spanyolul. Ekkor beíratták szintén 3 hónapra az argentín gyerekek iskolájába.Ez az idő elég volt arra, hogy pörgő spanyol nyelvvel elkápráztasson bennünket. A gimnáziumban a spanyol nyelvet választotta második nyelvként.Érettségi után minden erőfeszítés nélkül középfokon nyelvvizsgázott. Soha nem láttam „biflázni” a nyelvet.Ma pedig én kerülök olyan helyzetbe, hogy a hobbimhoz angol nyelvű szöveget olvasgassak.Hiába az online fordítóprogramok, valahogy nem jön ki az a gondolat a fordításból, amit a cikk írója át akart adni. Nem kellene először azt megtanulni, hogy egy-egy szituációt hogyan fejeznek ki ? Mi ékes magyar nyelvünkkel szinte szájba rágjuk azt, amit ki akarunk fejezni, míg pld. az angol nyelvben azonos rövid tőmondatokat használnak több helyzetre..
Kedves Tanár úr ! Kérdésére a válaszom ,hogy gyerekkorban játszva mesékkel rajzfilmekkel meg lehetne tanulni minél korábban. A nyelvtani részt már tanulva, de azt is minél korábban .Idős korban hobbiból nagyon nehezen, de megfelelő motivációval és szorgalommal nem lehetetlen .De mindenki másképpen képes memorizálni dolgokat.Keressük meg a megfelelő módszert, és előre. a siker nem marad el. Üdv Gizella
Igaza van Önnek Tanár Úr ugyanis hiába tanultam oroszt nyolc évig érettségiztem belőle de már olvasni se tudok,hogy mi ennek az oka azt gondolom hogy a tanítási módszerrel van a baj,meg azzal hogy mi magyarok többsége még magyarul se jól tanulunk meg,talán itt kezdődik a problémánk a nyelvtanulásunknál.
Üdv:Vné Klára
Kedves Nyelvmester! Köszönöm az eddigi angol leckéket, hasznos valóban a társalgás során. Amit hiányoltam, az a szavak-mondatok hangsúlyainak jelzése. Igazán nem tudom, az angolban a hangsúly hová esik, vagy hasonlóan a magyarhoz , elől van?
Itt ragadni meg a lehetőséget, hogy kérjem a továbbiakban az olasz leckéket.
Üdvözlettel
B.Ibolya
Tisztelt Tanár Ur!
Nekem rendkivül módon tetszik a nyelvtanitási módszere,sajnos kevés nyugdijam és négy gyermekem menedzselése miatt anyagilag még nem tudok ráforditani egy évig semennyi pénzt a nyelvtanulásra.Még a negyedik gyermekünk ebben az évben végzi el az egyetemet és lejár év végén egy hosszulejáratu lakáskölcsönünk.Én főleg saját kedvtelésemre tanulok nyelveket ,most szeretnék egy kicsit utazgatni a jövő évtől.Szeretnék mindig azon a nyelven tájékozódni amelyik országban vagyok ezért érdekel a nyelvtanulás,persze ha szerény tudásommal segithertek valakinek azt szeretem legjobban.Én most az olaszt kezdtem el tanulni az ön módszerével,de most már nyilván meg kellene vásárolni a szakkönyveket is.A jövőben erre is sor kerül.Én oroszul ,németül folyékonyan beszélek /mindkettőböl van középfokú állami nyelvvizsgám, angolul gyengébben de alapfokú nyelvvizsgám és a 2F nyelviskolában nemzetközi nyelvvizsgát is megszereztem /erre nem vagyok büszke/Sielni Szerbiába szoktunk kimenni ,mert ez a legolcsóbb ,itt igyekszem a szerbet is gyakorolni ,de ez még nagyon oroszos.Nagyon fontos az idősebb korban is a nyelvtanulás ,mert serkenti az agytevékenységet és rendkivül élvezetes isÉmár 73-ik éves vagyok és egész életemben a sporttal foglalkoztam/testnevelő/.Nyilván nem sok okosat tudok mondani,de azt hiszem,hogy soha nem szabad megrekedni csak a test gyakorlatoknál hanem képezni kell magunkat egész életünkben és ehhez a nyelvünk sajátos egyedi mivolta miatt is arra öszrönözném a fiatalokat,hogy 3-4 nyelven tanuljanak meg beszélni ,mert teljesebb életet udnak élni.Egy sztorit elmesélek egy alkalmi tolmácsolás kapcsán.Feleségemmel a 25 éves házassági évfordulónkat egy hét végi párizsi kirándulással ünnepeltük.A párizsi kis szerény Hotelben várakoztunk ,amikor agy csoport jöttakikről a kiejtés alapján megéreztem,hogy oroszok,de volt közöttük egy német ajku is aki nem jól beszélt oroszul.Itt hirtelen négy nyelven kellett beszélnem és a végén nagyon összebarátkoztam mindenkivel/Orosz,német,francia angol nyelv/Még ilyen szerény nyelvtudással is egyfél óra felejthetetlen élmény volt.további sikeres oktatást kivánok.Tisztelettel:DrBoros-Gyevi László
Kedves András, Ez így van, ahogy leírta. Talán azért, mert míg egy angol v. amerikai azt a nyelvet beszéli, amit mindenhol használnak, őrült nagy előnyben van. Neki az anyanyelve az, amit nekünk valami oknál fogva nehezen sikeredik elsajátítani. Pedig tudjuk hogyan kellene, mégse csináljuk, rendszeresen és kitartással. Sajnos. Gondolom ha nekik kellene magyart tanulni, nem biztos, hogy jobbak lennének a statisztikák.
Tisztelt Neményi András úr!
A sablonok megtanulásával elértem, hogy a Rigó utcában felsőfokú német nyelvvizsgát szerezzek, igaz valamikor nagyon régen. Igen csak bajban lennék, ha megjelenne itt egy német egyén.
Üdvözlettel,
Ferenc
Azért nehéz, mert az ember abbahagyja, és akkor nehéz újra elkezdeni, és feltornázni oda ahol előbb voltunk, így a KUDARC máris garantálva. A másik, hogy LASSAN halad az ember, vagyis a haladást nem is érzékeli … Arra pedig, hogy szinte csak nyelvet tanuljon az ember, egyszerűen nem adott az életállapot …
Több nyelvet is tanultam, eltűntek a süllyesztőben, lengyelt is, akkor már beszéltem, és egy jókedvű fiatal nőtől tanultam. Lengyelül mindig mosolyogva szólaltam meg lehet, hogy őmiatta? .. ja, és piros telefonja volt, akkor még alig valakinek :)
A magyar nyelvel születtem. Idegen nyelvet, svédet nem nyelvórákon tanultam (ami most kötelezö a bevándorloknak) hanem az emberek/barátok között, munkahelyen stb tanultam. Angolul szintén személyes beszélgetések, rengeteg könyvolvasásbol tanultam. Sohasem használtam szótárt. Rengeteg országban jártam és gyakoroltam az angol nyelvet is. 60 éve élek külföldön. Nekem mindig könnyebb volt ha a nyelvet az ott élöktöl tanulni mint nyelvórákon a prepoziciokat, ragokat sorolgatni. Igy a német nyelv is könnebb ha nem nyelvtani ágon tanulom.
Ûdvözletem
Mi nehezíti anyelvtanulást?
A megfelelő motiváltság hiánya, a Magyar nyelvtan ismeretének hiányosságai, az oktatást véleményem szerint a Magyar és az idegen nyelv eltérő sajátosságainak ismertetésével kellene kezdeni, szintén a kezdeti szakaszban kellene megtanítani a prepozíciók használatát és a Magyar ragozés összefüggéseit a peepozíciók kal, nem csak a szavakra a kifelyezésekre is szükség lenne külön tematizált szötárra.
Üdvözlettel:
Görgy
Kedves András! Nekem igazán szükséges lenne az angol nyelvre, nagyon sok helyen tanultam, de ahogy megtudták hogy kezdő vagyok már nem is foglalkoztak velem. Előnybe került aki már pötyögött egy kicsit. Csak azt nem értem, miért tanulnak meg külföldön sokkal gyorsabban az emberek mint itthon. Nincs időm és türelmem sem hallgatni a bugyuta tanárok elképesztő logikátlan tanítási módszereit. Üdvözlettel K. Judit
Nemcsak a nyelvtanulással van baj, hanem mindennel ami erőfeszitést kiván. Elszoktak az emberek a munkától, meg a kötelességtől. Mindent csak készen akarnak megvenni. Házat, kocsit, tudást, diplomát.
Nem jöttek rá, hogy amit megtanulnak azt senki nem veheti el tőlük, mig a felhalmozott javakat igten.
Ezt átveszik a fiatalok is, kibontakozik az egyéniségük, lesz kocsijuk, mégis felnőtt korukban önbizalomhiányban szenvednek. Miért? Mert kevés ismeret van a fejükben. Nem felelnek meg müvelt társaságban. Párválasztásban is a hasonlókkal tudnak kapcsolatot tartani, ami igen silány minőséget jelent. A művelt ember olvas, ismeretet szerez és minimum egy nyelvet elsajátít. Élettársat is a maga köreiből. Akinek fontos hogy emberi minősége jó legyen az töri magát, szinházba jár, koncertre esetleg tárlatokat látogat, és nyelvet tanul a maga örömére, hogy ha néha elvetődik külföldre, mégjobban élvezze az idegen országot. A motiváció a legfontosabb: Ki tudjon tölteni a szállodában egy kérdőivet. Tudjon kommunikálni a recepcióssal, esetleg vásárolni egy üzletben. Ha ez megy, akkor örömmel tölti el, hogy ezt magának köszönheti. Ettől nő az önbecsülése is.
Az emberek többsége igénytelen. Ő magáról is tudja, hogy lusta, nem vesz erőn magán, hogy áldozatot hozzon saját magáért. Ezért sok a kövér, tunya ember akik még saját magukért se tudnak áldozatot hozni.
Minden ismeretszerzés időigényes. A nyelvtanuláshoz is idő kell meg akarat. Sőt leleményesség, hogy milyen idejéből vesz el. Lehet főzés közben pl. CD-n hallgatni. Utazás közben memorizálni.Ez vesződség természetesen, a pirula jobb lenne. De erre nincs. Marad az egyszerű tudatlanság amit ki lehet birni, csak nem felemelő érzés.
Legigéretesebb a hiúságra hatni. Olyan szövegeket „nyomatni” hogy milyen csodálatosaz a lány, aki szépen beszél angolul, vagy németül, netán franciáúl. Vagy egy fiú is. Esetleg párkeresésben is nagyobb a vonzerő és nívósabb a kapcsolat. Az hivatali előmenetelben óriási előny lehet.
Nem a módszerekkel van baj, hanem a tanulási kedvvel. Ehhez kell egy találó felhívás! Ami sziven üti
a vágyakozókat. Kimozdítja őket a tespedtségből.
Vannak még ötleteim, majd legközelebb.
A nyugdíjamhoz képest drága a könyv.
Azért nem tudnak a nyelvtanárok megtanítani a gyerekeknek, sőt a felnőtteknek sem egy nyelvet megtanítani, mert nem emlékeznek arra, hogy őket az anyukájuk hogyan tanította meg beszélni, vagy azért nem, mert árva gyerekek voltak. De érdekes, ők mégis valahogy megtanultak beszélni és egy normális gyerek 2 év alatt tudott beszélni. A profi nyelvtanítás ezt az eredményt 8-10 év alatt sem tudja produkálni. Valahogy vissza kellene térni a kedves mamákhoz kedves nyelvtanárok!
Hogy az elején kezdjem—-kell lenni egy erős motivációnak.Mert, ha csak azért akar az ember megtanulni egy nyelvet, hogy az utazásai során jobban elboldoguljon—az nem elég.Viszont ehhez az Ön módszere tökéletesen megfelel.A hátulütője a dolognak az, hogy ha már a szavak megtanulása is nehezünkre esik, akkor a mondatoké meg pláne.Mindenképpen akarat, és kitartásra van szükség.Egy visszatartó erő van— nem merünk megszólalni, félve attól, hogy esetleg kinevetnek, mert nem jól ejtjük ki a szavakat,vagy nem helyes szórendet használunk a mondatainknál.Azt gondolom, hogy akik nem nyelvvizsgára készülnek, azoknak tökéletesen megfelel a Buldózer—nekem bevált.
A
Köszönettel.
Szerintem az alábbi okok miatt:
Még az emelt szintű oktatás (értsd alatta emelt óra szám) esetén is kevés a nyelvi órák száma, ill. kihasználtsága a jó nyelvtanárok hiánya miatt.
Nem használja ki a közmédia azt, hogy a gyerekeket a TV-n keresztül lehetne igazán jól oktatni (nyelvi csatornákon mesék, párbeszédes történetek segítségével)
Kötelező nyelvi órák alacsony száma, nem megfelelő nyelvtudású nyelvtanár.
Meglepő, hogy még a felsőfokú oktatásban részesülők nagy része is csak kötelező „nyűgnek” érzi a nyelvtanulást és nem azt érzi, hogy mennyire nagy segítség az idegen nyelv tudása a szakma magas szintű elsajátításához!
Véleményem szerint az említett problémák elsődleges okozói az alábbiak:
*az óraadó tanárok nagyobb százalékának nem megfelelő felkészültsége
*a kötelező nyelvórák számának alacsony volta
* a nyelvvizsgáztatás színvonalának jelentős romlása/Valamikor csak a Rigó utca volt most meg már majdnem minden „faluban” lehet nyelv vizsgázni ami a minőségi romlást okozza
Én hallottam már többször középfokú nyelvvizsgázott fiatalt beszélni az általa választott pl. német nyelvből no ilyenkor jutott eszembe a régi vicc:
-Éjszakai bárban énekel a zongorista egy angol nyelvű slágert .Egy magyar vendég ül az angol vendégével a bárpultnál és hallgatják.Egyszer megszólal az angol: te én nem is tudtam eddig hogy a magyar nyelv ennyire hasonlít a mi nyelvünkhöz.
szerintem az egyik változat lehet az igeidő, a magyarban három van (múlt,-jelen,-jövő) amíg az angolban már tizenkettő, (de legalább hat), a másik lehetőség a: hímnem-nőnem-semleges nem, megfelelő kiejtése-besorolása, aztán még felvetődik a tulajdonjog (enyém-tiéd-övé) helyes használata. valamint ne hagyjuk figyelmen kívül mind a magyarban, mind a más nyelvekben szereplő kétértelmű szavakat. valószínűleg van még több ilyen és ehhez hasonló ami megnehezíti a gyors és helyes nyelvtanulást.
Kedves István! Én keményen németes suliba jártam,profi számonkérés volt,îgy tanulni kellett,de megéltem belőle a közép suliba,mivel pont szegény tanároknak akkor volt a nyelvváltás.
Azért megy nehezen a nyelvtanulás, mert az emberek lusták. Aki tényleg tanulni akar, annak napi egy órát kell foglalkoznia a tanulásal, és tévét, v. rádiót kell hallgatnia a tanulni kívánt nyelven,m akkor is, ha nem ért belőle semmiot. Na meg hiányzik egy jó könyv, ami a lényeggel foglalkozik, és nem veszi kedvét a tanulónak, ostoba nyelvtanokkal. Természetesen jó annak, akinek módjában áll a nyelvterületen leélni egy évet. De azután is sokat kell olvasni (újságot), és hallgatni a híreket az illető nyelven. Aki pedig nem használja a nyelvet éveken át, könnyen elfelejti. Így vagyok az eszperantóvall, amit vagy 50 éve nem használok; elfelejtettem.
Kedves Miklós én nem vagyok lusta egyszerűen csak látássérült vagyok és nem tudok hozzájutni pl. cirill betűs billentyűzethez illetve lassú Ciril betűs szöveghez akár orosz akár Bulgár akár szerb sorolhatnám tehát nem mindenki lusta elnézést üdv Aranka
Kedves András!
Kb. 3 éve nagy tervekkel megvettem a buldózer alap csomagot.
Gyorsan megkaptam, örömmel fel bontottam ,gondoltam elkezdem hallgatni az első lemezt.
Na ja mi volt benne a bemutatkozás hány éves vagyok, hol és hány szám alatt lakom……
És ezzel a lendülettel le is fagytam azonnal, mert fogalmam se volt a számok kiejtéséről, mert egyetlen egyet sem tudtam. és ugyan ez a helyzet ma is. Ez nekem kudarc volt és meg kell mondanom azóta is rossz szájízzel pakolgatom, egyik helyről a másikra az írásos és a hanganyagot.
Megmondom őszintén nem is merem újra kezdeni, annak ellenére,hogy rendszeresen kacérkodom az angol nyelv tanulásával, hírlevele által és …..de……
Biztosan velem van a baj .
Mivel kérdezte a véleményemet most végre elmondtam.
Ezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy biztosan más is van aki ennyire idegen nyelv analfabéta.
Vagy ,nem ??
Tisztelettel :Ilona
Szerintem azért nehéz, mert ahogy a nevében is benne van: tanulás. Rá kell venni magunkat, hogy leüljünk, szavakat tanuljunk, mert másként nem megy a fejünkbe, leckét írjunk, feladatot oldjunk meg, hogy szavakon túl a nyelvvel ki is tudjuk fejezni a gondolatainkat. Gyakran a (meg) tanulás sebessége kisebb, mint a felejtésé.
Az újabb módszerek (ld. google: polyglot twins) nagyon jók, de nem mindenkinek jönnek be: nem eléggé motivált, nem tudja átalakítani a környezetét, kitapétázva a lakást, nem tud olyan környezetet teremteni, hogy „lubickoljon” a nyelvben.
Most épp _nagyon érdekel egy téma_ és utazás közben nézem a magyar feliratos angol előadást, kb. 2x fél órát egy nap, mintegy két hete. Sokkal jobban értem a viszonylag rossz minőségű felvételt, mint amikor elkezdtem. Ha nem utaznék ennyit, nem tudnám rászánni ezt az időt.
Üdvözlettel: Dianiska László
Üdv!
Nem nehéz a nyelvtanulás, én a Twitter és az angolul nézett filmek miatt kezdtem tanulni az angol nyelvet.
A Twitteren kizárólag angol nyelven írok a saját magam által, szótári, fordítói segédlettel kialakított, hosszabb-rövidebb mondatokat.
Az Ön tanácsát követve nem szavakban, hanem mondatokban, egységes mondavalókat alkotó szövegeket
gyakorlok. Viszont sajna beszélni nincs kivel, marad az írás.
Tisztelt Neményi András!
A saját tapasztalatom szerint,amiatt lehet ez a „borzasztó”tudatlanság,mert a szülők többsége nem foglalkozik azzal időben arról,(vagy nem érdekli őket…)hogy a gyermekük megtanuljon legalább egy idegen nyelven beszélni.Ráhagyják az iskolára,nincs kedvük,idejük(??)foglalkozni a gyermek további képzésével.
Nagyon elszomorító ez,szerintem!
Üdvözlettel:Nemes Andrea
sajnos a 75 év erősen nehezíti a tanulást. . .
Több alkalommal elkezdtem angolul tanulni, de elfelejtem a szavakat, vagy a német szó jut az eszembe, amit 14-17 éves koromban tanultam! Már nem vagyok fiatal, de az angol nyelvet tanulnom kell, mert a lányom Amerikában él, a kisunokam most cseperedik. A kinnt tartózkodás alatt nagyon hiányzik a kommunikáció az itt élő rokonokkal, akik spanyol anyanyelvuek.
Talán azért., mert nincs kivel beszélni a nyelvet, én olaszul szeretnék tanulni, kicsit már tanultam is de szeretném fejleszteni a kicsi tudásom. Üdvözlettel Elena
Azt gondolom , mint ahogy hallás után tanulunk meg beszélni , úgy az idegen nyelv tanulását is így kellene elkezdeni.Először a konkrét tárgyakhoz kötött kifejezéseket majd mondatokat kellene elsajátítani hallás után, majd az elvont fogalmak , kifejezések begyakorlására kerülhetne sor.Az írás megtanulása csak a szóban történő kifejezést követné.Egymás beszédének megértése motíválhatná az embereket az idegen nyelv alaposabb megismerésére,sokoldalú alkalmazására.A hanganyag és a hozzákapcsolódó képanyag
rendszeres hallgatása szükséges az idegen beszéd hangzásának,dallamának megszokásához.Az idegenség csak ekkor fog eltűnni.
Szerintem a legfőbb hiba, hogy a nyelvtant helyezik előtérbe az oktatásnál. Bár meg kell mondanom, nekem szerencsém volt: Radnótiban és a Fazekasban tanultam oroszul , s nem volt problémám , amikor kimentem tanulni Moszkvába, hogy a közértben, a metróban megértessem magam. Persze, kellett egy jó félév, hogy vizsgázni is tudjak. Jó, hogy Ön praktikus mondatokat oktat kiejtéssel együtt, mert bizony ez számos nyelvnél gondot okoz.
Aki nem vizsgára készül, mert idehaza még ott ma is a legfontosabb a nyelvtani tudás, annak a legfontosabb, hogy megértesse magát. Ehhez, pedig kifejezéseket kell tanulni és nagyon fontos az élő szöveg pl. rádió, tv, filmek folyamatos nézése, hallgatása. Sokan a dalszövegek alapján tanultak meg egy nyelvet, de van ismerős gyermek, aki a mesék nézése közben sajátított el egy nyelvet.
Az orosszal kapcsolatban,nos igaza van!!Nem tanultam meg ,mert utáltam !!De most igen is a fiatalok szeretnek nyelveket tanulni és beszélni!!Én viszont nem fordítok kellő időt ,ez az én hibám,talán egy kicsit hanyag vagyok !!Igyekezni fogok ,köszönöm a segítséget tisztelettel!
Kedves András!
A hatvanas években kellett részt vennem az orosz órákon,az ált.iskolában.Nem véletlen,hogy azt írom,hogy részt vennem,ugyanis soha nem tanultam az oroszt.Mégis mindvégig kitűnő volt a jegyem oroszból.Egész jól beszéltem is anno az orosz nyelvet.Miért is?Valószínű,hogy jó nyelvérzékkel rendelkezem,de nem ez a lényege.Akkoriban sok szakkör működött az iskolákban,többek között orosz is.A tanárom a szakkörösökkel átvette az aktuális anyagot,de úgy,hogy társalgási szinten alkalmazható legyen.A másik adalék pedig,hogy leveleket osztott szét,(amik a SZU-ból jöttek)és örömmel leveleztünk orosz lányokkal.Én pl.min.20-25 lánnyal is leveleztem.Ehez pedig szótárazni kellett,de rengeteget,így előbb-utóbb rögződött a keresett szó és a ragozása is.Egyfajta társalgás alakult ki,hiszen a levelezés a társalgás írott formája.Ma már leszoktattak minket erről is.Még egy adalék,és ezzel példázom a mondandóm lényegét.A hatvanas évek végétől rádióamatőrködök,és abban az időben nyelvvizsgát kellett tenni idegen nyelvből ahhoz,hogy valaki megszólalhasson az adott nyelven a rádió hullámain keresztül.Én angolból vizsgáztam.A szóbeli vizsga végén a vizsgáztató(egy több nyelvet beszélő posta-főtanácsos)megkérdezte:”mondja meg,de őszintén,hogy eddig hány összeköttetést csinált a rádión keresztül”?”Ugyanis,különös kaliforniai akcentussal beszéli az angolt”.Hát igen.Most miért tartunk ott nyelvtudás és tanulás terén,ahol?Azért,mert a tanfolyamok az egyszerű,nehéz anyagi helyzetben lévő embereknek szinte elérhetetlenek.Ha oda jut is valaki,akkor sem azt kapja,hogy megtanuljon beszélni,társalogni,hanem a száraz irodalmi nyelvtant,esetleg érintőlegesen a társalgás gyakorlását.Könyvből pedig megtanulni társalogni nem lehet.Még mindig jobb módszer a külömböző számítógépes nyelvtanító programok(amelyek kiejtést,társalgást tanítanak)akkor,ha lehetővé teszik a példamondatok bemondását és összehasonlítását.Csak sajnos ezek is vagy nem beszerezhetőek,vagy az áruk szinte megfizethetetlen.
Tisztelt Neményi András !
Tanár vagyok, zenetanár.Idős korom miatt már nem zeneiskolai kötöttségben, hanem mentor-
ként tanítok zenét különféle életkorúaknak. GYAKORLÁS NÉLKÜL A ZENETANULÁS SEM EREDMÉNYES.
A nyelvtanulásra ugyanez érvényes. . . . A Tatjána levelét nekünk is tanították, élvezettel hallgatom
Csajkovszkij operájában.Egy orosz lánnyal éveken keresztül leveleztünk, nagyon jó orosz tanárom volt.
Remek lehetőség az internetes tanulás, egy másik bejegyzésemben már köszönettel emlegettem az
Ön tevékenységét ebben az ügyben. Ha mindenféle vacakságra jut időnk, akkor a fontos dolgokra is
juthatna ! Üdvözlettel : Tódy Éva
Főleg a a szavak másképp írása, mint ejtése, a gyors kiejtést nehéz követnem. Igazából csak ismerkedem az angol nyelvel, mert utazásnál éreztem a hiányát.
Úgy gondolom, csak akkor lehet szinten tartani, ha naponta használná az ember.
Amúgy 66 évemet betöltöttem és nehezebb is a tanulás.
Én úgy vagyok vele,hogy megfogalmazom magamban magyarul,hogy mit akarok mondani,vagy kérdezni,és mindíg van egy olyan szó,vagy kettő,amit nem tudok hirtelen angolul,vagy franciául,mivel abban is alapfokon vagyok.
Ha franciákkal kerülök össze,akkor biztos,hogy először oroszul,vagy angolul jut eszembe a megfelelő szó,és amikor már nincsenek ott,akkor jut eszembe a megfelelő szó,de már késő.
Mert már gyerekkorban belénksujkolták,hogy az valami különlegesség,ha valaki más nyelven is beszélt.Most kint élek Németországban és bizony nagyon nehéznek érzem a nyelv értését.A hivatalos iratokat meg végképp nem értem.Csak következtettek.Igen elmúltam 50,és otthon nagyon könnyen tanultam,most még totál hülyének érzem magam.Itt még a sérültek is beszélnek minimum angolul,valami az oktatàs körül zajlik otthon hibásan.
Mert nem értem azt a hímnem nőnem, semlegesnem marhaságot! Mert ugyi, azt még értem, hogy a tehén nőnemű, a bika meg hímnemű, de hogy a gatyaszáram is lehet nőnemű, na azt már ne mondják!!!
Kedves Gábor!
Szerencsére az angolban ez nem nehezíti a tanulást, bár sok más igen.
A németben sajnos nem túl logikus, ahogy kiosztották a nemeket. Mark Twain írt is róla egy novellát, „Megreformálom a német nyelvet” címmel.
Pont azt javasolja, amit Ön is említ, hogy a teremtő akaratának megfelelően osszák ki a szavak nemét…
Kedves András!
Véleményem szt.azért állunk az utolsó helyen, mert nincs hetente legalább 1 olyan tanóra, amikor csak az aktuális nyelven beszélnek a gyerekek. A mi iskolánkban magyarul nem tudó német tanárnő tartotta ezeket az órákat ált. isk. -ban. Bevitt egy nagy képet a mindennapi életről és arról beszélgettek. Mutogattak, az új szavakat körül írták és az órán megtanulták a szavakat, mondatokat, kifejezéseket a
gyerekek. Élvezték a nyelvtanulást. /Sajnos visszament Németo.- a és nem jött helyette más/. Aztán voltak német nyelv és irodalom órák, történelmet, földrajzot és biológiát is németül tanulták. 8.o.-ban középfokú nyelvvizsgát szereztek.
Az Ön módszere nagyon jó a kitartó szorgalommal rendelkezőknek, de a többieknek a csoport vagy tanulótárs hiánya megnehezíti a tanulást, majd abba is hagyják, valamilyen kifogást keresnek. A teniszmeccsek után intejú szokott következni a győztessel. Érdekes, mindenki folyékonyan beszél angolul, mi meg irígykedve, de elismeréssel ámuldozunk! Partnert kell keresni és gyakorolni, az Ön könyve nagyon jó a nyelv elsajátításához!
Gratulálok és köszönjük:
Zsuzsa
Kedves András!
Azt gondolom még mindig a módszerekkel van a baj,és fontos lenne,hogy az adott nyelvterületen gyakorlatot tudjunk szerezni. Persze kellő érdeklődés,szorgalom,kitartás ami nagyon fontos még.
Én is részese voltam az orosz oktatásnak,sok feleslegeset tanultunk.
Szeretném komolyan venni az angolt,minden fogadalom nélkül…Üdvözlettel: S. B. Zsuzsa
Amikor egy gyerek beszélni tanul akkor először szavakat tanul majd kisebb mondatokat végül egyre bonyolultabb kifejezéseket. A magyar nyelvtanítás nem ilyen. Nyelvtani formulák szerint tanít nyelvet. Amikor az ember meg akar szólalni akkor gondolkodhat hogy melyik igeidő névmás nem a helyes…aztán a vége az hogy nem tud megszolalni. Kommunikálni kellene… nem leckékben oktatni. Ezért tanulhatatlan sok ember számára.
Dulay Lajos vagyok és öreg.(+60) Több nyelvet is próbáltam és a tematika nem a hétköznapi használatot tanítja hanem mást. Kénytelen az ember marhaságokat tanulni, de az életben nem tud megszólalni.
Én most az angolt szeretném, de nincs normális lehetőség. Keresem azt az anyagot ami a mindennapi élethez jó lenne.
Én 8 évig tanultam oroszt az iskolában, de az ég világon semmi nem ragadt rám. Az önálló tanulás az Ön módszerével 1 év alatt értékelhető eredményt hozott. Köszönöm!
Kedves András!
Pontosan úgy történt, ahogy azt leírja. :) Nagyon jót mosolyogtam, mert felelevenedtek a régi emlékek. Szerencsére ma már vannak életszerű módszerekkel tanító tanárok, és így hatékonyabb a tanulás.
Üdvözlettel:
Ferenczi Mária