Nagyon sok tanuló képes akár fél órán keresztül is lelkesen magyarázni, hogy miért nem tud megtanulni angolul, németül, franciául, olaszul, japánul, bárhogy…
A felsorolt okok nagyon sokfélék.Ezekben a tanulókban egyvalami van, ami közös:
A motiváció hiánya.
Azt veszem észre, hogy akiben megvan a kellő késztetés, az leküzdi az akadályokat, és megtanul az adott nyelven.
Egyik tanulónk hatvan éves elmúlt, de ki akart menni Ausztráliába, hogy találkozzon az unokáival. Annyit akart megtanulni, hogy a repülőtéren ki tudja tölteni az átszállókártyát. Persze 4 hónap alatt ennél sokkal többet tanult meg, de amire szüksége volt, azt elsajátította, és ez a lényeg.
Vagy például itt van a két fiam esete. Mindketten egyszerre kezdték el az angol után a németet. 4 év korkülönbség van közöttük, és elméletileg a fiatalabbnak menne könnyebben, jobban. Viszont amíg a kisebbik végre lassan elért a középfokú szintre, addig a nagyobbik már a felsőfokig jutott. Ugyanannyi idő alatt. A motiváltságukban látom a különbséget.
Ahogy a csoportokban is, ugyanannál a tanárnál, ugyanannyi idő alatt, van, aki háromszor többet megtanul ugyanabból a könyvből, mint a csoporttársa.
Ilyen sokat jelent a motiváció.
Anélkül, sajnos nem megy. Keresztanyám mondta, hogy olyan jó lenne tudni angolul. De a „jó lenne”, az kevés. Ideje pedig van bőven.
Azok járnak sikerrel, akik eldöntik, hogy márpedig most megtanulnak egy idegen nyelvet, és tesznek is érte. Megtervezik a tanulásukat, (mikor, hol, egyedül vagy tanárral), és haladnak előre az úton.
Nem feltétel, hogy szükségünk legyen a tudásra. Sokan vannak, akik hobbiból tanulnak. Ha eldönti, és belső késztetése is van, akkor menni fog. Mint a nyugdíjas nagymamának, aki boldogan újságolta, hogy a repülőtéren önállóan, egyedül ki tudta tölteni az átszállókártyát. Úgy fellelkesült a sikerén, hogy elhozta hozzánk a 68 éves nővérét is.
Vagy egy másik kedves tanítványunk, aki felsővezetőként dolgozott egy állami nagyvállalatnál, rengeteget utazott külföldre, hivatalból járt neki a tolmács. De ő úgy döntött, hogy megtanul németül. És 1 év tanulás után boldogan mesélte, hogy az étteremben önállóan rendelt, és végre azt a sört kapta, amit kért, mert a tolmácsa mindig másik sört rendelt neki. Sajnos a sör rendelésének nehézségi fokával jómagam nem vagyok tisztában, (sújtson megvetésével, de nem iszom), viszont az említett igazgató úr olyan lelkesen számolt be a pincérrel folytatott sikeres rendeléséről, hogy elhiszem neki.
Bizony, erős motivációval sokkal könnyebben megy a tanulás (akárcsak minden más).
Önben mennyire erős a késztetés, hogy megtanuljon egy idegen nyelvet?
Érdekel a véleménye, kérem írja meg alább egy hozzászólás formájában!
Tisztelt Neményi András!
Soha nem volt lehetőségem nyelvet tanulni.Gyermekeimnek nyelvvizsgája van. A lányom Svájcban dolgozik és azért kezdtem el tanulni a német nyelvet, ha kimennék hozzá ne legyek olyan elveszett.Nagyon jók a . a nyelvleckéi. Eljutottam nagy nehezen az első rész végére és nagyon örülök hogy már annyit tudok.Beteget ápoltam és most a férjemet ápolom és nincsen türelmem mindig tanulni sem időm sok .De nagyon igyekszem hogy sikerüljön egy kicsit tudni.A lányom kicsit vizsgáztatott és nagyon megdicsért .Így hatvan felett az ismerőseim csodálkoznak hogy én tanulok. A számítógép kezelést is 58 évesen tanultam.Előtte csak messziről láttam gépet. Főzés közben hallgatom a lemezeket és mondom utána hangosan.
Tisztelettel kulcsár Jánosné
Kedves András! Megvan a motiváció mert németben házi ápolást végzek meg kell ,hogy értsem és értessem magam.Üdvözlettel Rózsa
Kedves Neményi András! Nagy oromot szerzett ez a lehetőség számomra, hogy tényleg megtanulhassam az angol nyelvet . Sajnos kevés idő áll a rendelkezésemre, mivel nagybeteg férjemet gondozom . A. motivációm megvolna mert ki szeretném vonni magam az elkeseredettség nyomása alól. Ezért is kezdtem el tanulni , meg is szereztem mindkét kötetet, sajnos mire megkaptam öket a férjem egy muteten esett át ez már a 6-ik honapja és most már csak agybanfekvo, totális gondozást igényel. (Parkinszon és Alzheimer kór 4-ik stádiumban, combnyaktorest követően muteten esett át -az orvosok szerint nem fog tudni lábra állni) .Mindezek után nem szeretném megszakítani a tanulást! Nem tudtam követni az elküldött leckéket, a fentiek miatt, most már tudnék időt szakítani a követésére. Ezúton kérem, hogy ha van egy mód rá, küldje el újra a leckéket. Különben, nem számít, hogy kilepnek-e vagy sem az angolok az EU-bol, még szeretnék tanulni.! Előre is köszönöm! (Születésnapi ajándéknak szánom magamnak , októberben töltöm a 75 évet) Maradok tisztelője, B.Kovacs Adél.
Motiváció van ,hiszen a gyerekekhez sokat utazom külföldre és büszke vagyok magamra ,ha sikerül a vásárlás stb. viszont lustaság és a kifogások a gyakorláshoz erősebbek, igyekszem legyőzni. Igaz amióta elkezdtem már sokkal többet kellene tudni. Rajta leszek !!!!!!!!!!
Haladjon a saját tempójában, nem baj ha lassan, csak haladjon, ez a lényeg.
Tudja kedves András amit leírt arrol hogy anémetek menyire segitő készek és hogy menyire életben tarják a hagyományokat és a régi épületek eredetiségét ezt meg tapasztaltam 4 hónap alatt Nürnbegben ahol az o város köré épitették az új várost nagyon szép! Még nem adtamfel annak az esélyét hogy még kijutok ezért is jó őntől tanúlnom köszönöm!
Tisztelt András motiváciom van mivel 4 hónapot töltöttem kint és amit akkor meg tanúltam nem szeretném ha feledésbe merűlne ezért köszönöm hogy ön által fent tarthatom azt a kis nyelv tudást és fejleszthetem!Űdv Éva
Kedves András!
Az előző kérdésére válaszolva a végeként is erről írtam, és most is csak ezt tudom megismételni, mert így gondolom, és ez a saját tapasztalatom:
Szerintem rengeteg múlik a tanítási módszeren, de mellette legalább annyira azon is, ha nem muszájból vagy bármilyen érdekből KELL valakinek egy nyelvet tanulnia, hanem melyik nyelv tetszik neki, mit tanul szívesen.
András!
Igaz, én sem most kellett volna ezzel foglalkoznom, de a Tamás fiam Londonban él, és én szeretnék a közelébe lenni.Nem baj, ha ujra kezdem.Nincs jelentősége a kornak.
Én bátran indulok neki.
Beleolvastam a többiek hozzászólásaiba. Az egy dolog, hogy angolból MUSZÁJ letennem a nyelvvizsgát, mert nélküle minden álláspályázatom megy egyenesen a kukába! Más dolog, hogy a szakmámban TUDNI KELL ezt a nyelvet is, méghozzá ezt lehetőleg felsőfokon kell tudni ahhoz, hogy jó szakember maradhassak. Már 32 éve ugyanabban a szakmában dolgozom. Azt olvastam az amerikai előrejelzésekben, hogy 5 éven belül eltűnik ez a szakma is. Hamarosan újabb szakmát/szakmákat tanulhatok, újabb angol szókinccsel. Az is lehet, hogy külföldre kényszerülök. Nekem csak magyar anyanyelvem van, más nyelveket tanultam az angol előtt: németet, oroszt, latint, eszperantót, franciát. Az angol számomra a legnehezebb nyelv. A rengeteg munka mellett egyedül tanulom. A többi nyelvre is szánok max. 30 percet. Sajnos, a latin nyelvtant már elfelejtettem, de a szókincse „visszaköszön” más nyelvekben. Nagyon köszönöm az angol, olasz, német leckéket, sokat tanulok belőlük, mert most nincs időm nyelvtanfolyamra.
Motiváció: ahány ember, annyi. Az egyéni érdeklődés a legjobb motiváció, de az mindenkinél más, pl. egy horgolásról szóló cikk engem nem hoz lázba, de egy ételrecept már jöhet!
Ha kapnék pl. egy hónap múlva egy állást egy idegen országban, biztos, hogy a lehető leggyorsabban megtanulnám a nyelvét! Eddig két ismerősöm kapott ilyen ajánlatot: biztattam őket, hogy igen, lehetséges! Ma már kint dolgoznak.
A nyelvvizsga kényszere – mint pl. nálam – szintén erős motiváció a napi intenzív nyelvtanulásra. Nekem az időhiány miatt muszáj járműveken, ebédidőből lecsípve, éjszaka nyelvet tanulni, vagy akkor, amikor az e-mail-eket amúgy is nézem. Még szerencse, hogy vasárnap csak nagyon ritkán dolgozom!
Tisztelt Neményi úr! Szeretnék Öntől tanácsot kérni és lehet, hogy segítséget is….privátba tudnánk-e kommunikálni, mert nem hiszem, hogy érdekelne mást az én saját problémám…
Ha küld egy e-mail-t, válaszolok rá.
Kedves András!
Amióta találkoztam Önnel így az email-en őszinte tisztelője vagyok. Lelkesedése, kitartása, segíteni akarása lenyűgöz.Nagyon megértem a problémákat, melyekről említést tesz. Valóban igen elszomorító honfitársaim nyelvi börtönbezártsága. (különösen azért is mert én is ettől szenvedek).
A változtatás útjában az én esetemben, az anyagi, pontosítva a Ft-hiány, és kis mértékben a korom, azaz az éveim száma az oka. Minden lehetőséget megragadok, ami kiutat mutat, de mindezideig, nincs kielégítő szinten az idegennyelv tudásom. Autodidakta módon igyekszem gyarapítani ismereteimet.
Hálás köszönettel az eddigi segítségeiért!
Erzsébet
Kedves András!
Számomra már gyerekkoromtól fontos volt az idegen nyelv tanulása.Megtanultam oroszul,ukránul,horvátul és románul.Minden területen éltek rokonaim.Ha ránéz a fb.oldalamra,akkor meglátja,hogy orosz tannyelvű iskolába jártam,közben tanultam angolul is.Erősíteni szeretném idős koromra az angol nyelv tudásomat. Egyszer már írtam Önnek,hogy nehezemre esik a gyakorlás,mert szem műtétem volt egy agyi infarktusból kiindulva.Nagyon komplikált műtét volt.Az olvasást még nehéz hosszan végeznem,de egy hét múlva már menni fog,így aztán az elmaradt leckéket is bepótolom.
Kedves András!
Örülök,hogy rátaláltam az Ön módszerére,szerettem volna angolul is tanulni,de sok nehézség volt a hogy ejtem,és hogy írom között,viszont az Ön módszere,és könyvei meg adják nekem a lehetőséget a tanulásra.Már beszélek egy kicsit németül,és valamivel könnyebb az angol a német után,úgy érzem.Nem vagyok a fiatal korosztály,de a tanulás karban tart,férjem német nyelvterületen dolgozott,Ő perfekt ebből,és angolul is beszél ,ő is segít a tanulásban.Már nekem is voltak sikerélményeim az angollal,ez is örömmel tölt el.
Köszönöm,hogy kedvesen terelgeti a tanulni vágyókat,és a biztató szavakat.
Üdvözlettel: Végh Endréné
Tisztelt Neményi Úr!
Felvidékiek vagyunk, felmenőimnél természetes volt 3-4 nyelv tárgyalóképes tudása. Otthon a német, az utcán a szlovák, az elemi iskolában és a hivatalos kapcsolatokban a magyar, a gimnáziumban a német és a latin elsajátítása természetes dolog volt. Azután jött a vízözön. Motiváció nélküli 10 év orosz nyelvoktatás után 20 évesen csak magyarul tudtam, mondván nekem nincs nyelvérzékem. Akkor az egyetemen második nyelvet kellett választani, meglepetésemre teljes kezdőként egy év elteltével (mindössze heti két órával)már tűrhetően beszéltem németül. Ma is ez megy legjobban. Később egy középfokig az angolban is eljutottam, ennek – a szakmában önkéntelenül kialakult görög-latin szókincsnek köszönhetően – főképpen a műszaki-természettudományos életben veszem hasznát. Ma is úgy érzem, életem során a motiváltság mellett a latin nyelv oktatása hiányzott legjobban a nyelvtanulásnál.
Üdvözlettel: Norbert
Szeretnék meg tanulni.És egy kicsit haladtam is.Jó a füzet,lemez.Örülök neki és hálás is vagyok érte mert érthetően könnyű.Közbe szólt az élet,le lassított jól.De igyekszem azért….
Kedves András! Én megrendelte és meg is kaptam a munkafüzeteket és a CD-t. Nem mondom, hogy mindennap foglalkozom vele – sajnos betegségemből kifolyólag-, de amikor úgy érzem nagyon jól rá tudok hangolódni és tetszik. Legnagyobb motivációm a lányom 5 év él Angliában. Mikor meglátogattuk vittem ugyan magammal egy magyar- angol kis füzetet, hogy a fontosabb dolgokat esetleg meg tudjam kérdezni, vagy érteni. Azonban végül is a lányomra hagyatkoztunk. Hazafelé, mikor már Ö nem jöhetett tovább akkor tudatosult bennem, hogy magunkra tudunk csak számítani. / Előző este ért ez a döbbenet, hogy a repülőtéren elválunk, így saját magunknak kell boldogulnunk. Csodálkoztam, hogy 1 hét alatt mennyi mindent megfigyeltem -útba igazítás, stb- így különösebb gond nélkül vettem ásványvizet, odataláltunk időben a beszálló helyünkre. Ekkor határoztam el, hogy valamilyen szinten meg kell tanulnom angolul! / Az orosz még ment valahonnét előjött és egy török boltban egy idősebb eladóval oroszul beszéltünk!/ Sajnos én nagyon sokat vagyok egyedül, így í nyelvtanulással hasznosan töltöm az időmet, 60 éves vagyok többféle betegséggel, de ez is segít abban, hogy néha jobban érezzem magam, mert eltereli a betegségemről a gondolataimat!!/
Köszönöm a lehetőséget, hogy a magam tempójában, de mégis tanulhatom a nyelvet!
Tisztelt Tanár Úr!
Valóban, amint feltételezi, a kellő motiváltságom hiányzik, még máshoz is, de természetesen, a képességeim is jócskán megcsappantak, -ezzel szembesülni sem öröm.Kifejezetten kudarc élmény
megélni, hogy már mi mindenre nem alkalmas az ember.
Egyedül élek már vidéken. A család többi tagja, a fiatalok, s a testvérem sem ebben a városban lakik, a fiatalok, s unokáim pedig Budapesten élnek.
Így még az anyanyelvemet sincs mód gyakorolni.
A négy éves unokám angolt is tanító,-gyakorló óvodába jár. A fiatalok, s az unokáim miatt van egyáltalán valami késztetés bennem, eziránt is,-meg bármi iránt.
Azonban a fiammal is főként a laptop segítségével tudok érintkezni,- emiatt is lett fontos nyugdíjba
jövetelemkor, hogy valamennyire elsajátítsam a használatát.
Havonta másfél-két napon át látom a kicsiket is, a fiamat is.
De , véleményem szerint : ettől nyomósabb ok nálam : a képességek „megcsappanása”.
Ennek ellenére tetszik az Ön tananyaga, könyvei, segédanyaga.
Köszönettel, s tisztelettel: Csilla
Nagy ötlet és nagy segítség! Akkor tanulok, amikor ráérek és abban a tempóban, ahogy nekem jó! Köszönöm, nagy segítség és az árról nem is beszélek!
Én még az életben nem adtam két, esetleg három szavas választ. Ezért ez a kis szöszenet, vagy förmedvény . Egy autóhoz hasonlitom az én kisérletemet ahol 1, a motor a motiváció. 2, ahol a sebváltó nem mindegy , eggyesben kettesbe, vagy hármasban tanulok. 3, a futómü igen érzéken és minden göröngyre reagál ha, német nyelvterületen élek és angolul tanulok. Az ut nem könnyü, nincs napi kontaktus az alap talajjal ! A TV filmek nem segitenek, mert a kezdö számára a beszéd sebesség, elég rövid idö után követhetetlen . Itt már az is siker ha egy egy szó ismerösnek tünik. Na itt tartok én 73 évesen ! Egyhónapos nyári szünetet tartottam, amit tudok az nem kevés, de összességében semmi ! El nem veszek, és sört is tudok rendelni ! Sory Good Morning !
Tisztelt András! 67 éves vagyok, elhatároztam,hogy megtanulok angolul,ha nem is a legmagasabb szinten,de azért mégis megértsem illetve megértessem magam. Mivel semmi nem indokolja a sietséget,szépen,lassan haladok,minden nap . Elég erős akaratú vagyok, amit célul tűzök ki,azt mindig igyekszem megvalósítani,ezért azt gondolom,hogy sikerülni fog!
Tisztelt András és Olvasó!
Magam az idegen nyelvekre elsősorban mint eszközre tekintek, a tanult nyelv sajátosságai vagy a tanulás folyamata, módszertana kevésbé lelkesítő.
Az idegennyelvű interakció, a gondolataim pontos közlésének az igénye ami a hajtóerőt adja, az a sikerélmény amikor megértek és megértenek.
Tisztelettel:
B.P.
kedves Neményi András!
Köszönöm a megkeresését. Én elmúltam 80 éves nyugdíjas vagyok, a régen tanultakat szeretem feleleveníteni ezért kértem a nyelvleckéket, amikkel felelevenítettem a régi tanultakat.Mikor külföldre utazom minden esetben a fiam vagy unokáimmal megyek akik több nyelv vizsgával rendelkeznek, de azért én is szeretek egyedül is sétálni így hasznát vettem Ön által elküldött leckéknek.Természetesen a hang anyag is jó lett volna , de anyagi helyzetem megvásárlását nem engedi.
Üdvözlettel: Richter Ferencné
Köszöntöm András úr. NDK-ban dolgoztam kettő évet. 70-ben jöttem haza. Kint született a fiam aki ma 46 -éves . 2012 ben találkoztunk először . Emlékeiből szedtem elő a német szavakat. Ma már ez nem elég. Sokkal többet és folyamatosan beszélgetünk. Nagyon jól használt nekem a leckéi, mert akartam fiammal és családjával németül beszélgetni. Bizony 68 elmúltam . Azért még használjuk a fordítót . T : Jozsef
TISZTELT NEMÉNYI ANDRÁS KOLLÉGA!
AZÉRT SZÓLÍTOM ÍGY, MERT ÉN IS PEDAGÓGUS VAGYOK. IGAZ, ALSÓS TANÍTÓ NÉNI, 42 ÉV TANÍTÁSSAL. TAPASZTALATOM SZERINT A LEGFONTOSABB A MOTIVÁCIÓ MINDENFÉLE TANULÁSNÁL, TANÍTÁSNÁL. AZ VISZONT A PEDAGÓGUS MŰVÉSZETE, HOGY MOTIVÁLNI TUDJA TANÍTVÁNYAIT, FÜGGETLENÜL ATTÓL, HOGY MENNYI IDŐSEK ÉS MIT TANULNAK. VALAHOL ITT BÚJIK MEG A NYELVTANÍTÁS PROBLÉMÁJA IS. VALAMIÉRT NEM TERMÉSZETES , HOGY JÓ EGY MÁS NÉP NYELVÉT IS ISMERNI, TANULNI. EGYÁLTALÁN, A TANULÁSNAK ÉS A TUDÁSNAK NEM SOK ÉRTÉKE VAN ÁLTALÁBAN. ÉN 49 ÉVES VOLTAM, MIKOR ELKEZDTEM NÉMETET TANULNI AZ OROSZ TANÁROKKAL. M.INDIG NAGYON VÁGYTAM RÁ, DE CSAK AKKOR JUTOTTAM HOZZÁ., ABSZOLUT KEZDŐKÉNT. NEHÉZ VOLT, DE NAGYON AKARTAM, NAGYON ÉLVEZTEM, ÚGYMOND, MOTIVÁLT VOLTAM, EGY SEGÍTSÉGEM VOLT, A KÖZÉPISKOLÁS LATIN ÉRETTSÉGIM,NAGYON JÓ LATIN TANÁROM EMLÉKE .MEGCSINÁLTAM A C KÖZÉPFOKÚ NYELVVIZSGÁT. ÉS ITT A MÁSIK OK: a JÓL MOTIVÁLT NYELVTANÁR, AKI NEM TANANYAGOT AD LE, HANEM SZÍVVEL, LÉLEKKEL TANÍT, LELKESÍT, DICSÉR, EZER DOLGOT KITALÁL, HOGY SZÁRNYALJON TANÍTVÁNYAIVAL. NEM NYELVVIZSGA KÉNYSZERBEN GONDOLKODIK, HANEM HASZNÁLHATÓ TUDÁSBAN. NEM TESZTEKET TÖLT KI, HANEM BESZÉLTETI EMBEREIT KÜLÖNFÉLE ÉLETHELYZETEKBEN. HOZZA A MÁSIK NÉP KULTÚRÁJÁT, ÜNNEPEIT, NÉPSZOKÁSÁT, KAPCSOLATOKAT KERES ÉS TALÁL A GYAKORLÁSHOZ, AZ ISMERETEK ALKALMAZÁSÁHOZ ÚGY GONDOLOM, HOGY A NYELVI SZAKOKON, A TANÁRKÉPZÉSBEN NAGYOBB TERET KELLENE BIZTOSÍTANI A MÓDSZERTANI KULTÚRÁNAK, AZ ÉLETKORI SAJÁTOSSÁGOKNAK, AZ ÉRTÉKELÉS POZITÍV, ELŐREMUTATÓ LEHETŐSÉGEINEK, EGYSZÓVAL A MOTIVÁCIÓNAK, A TANULÁS, A TUDÁS ÖRÖMÉNEK ÉS NEMCSAK A NYELVTANÍTÁSBAN. SOK ÖRÖMET ÉS SOK SIKERT KÍVÁN TOVÁBBI MUNKÁJÁHOZ EGY NYUGDÍJAS TANÍTÓ NÉNI, AKI MOST KEZD ISMERKEDNI AZ ANGOL NYELV REJTELMEIVEL, HA MÁR AZ UNOKÁI SORBAN LETESZIK AZ ANGOL NYELVVIZSGÁT. EZ A LEGJOBB MOTIVÁCIÓ!!!!
Kedves András!
Nagyon fontos a motiváció. Kell, hogy valami ösztönözze az embert minden területen, ahol bármilyen kis eredményt el szeretnénk érni.
Nekem különösen fontos lenne az angol nyelvet valamennyire tudnom, elsajátítanom. Két lányom van, akik mind a ketten angol nyelvterületen élnek már hosszabb ideje. Rémesen nehéz nekem, hogy nem értek egy szót sem és csak a jelenlétükben tudok bármiben is tájékozódni. Tehát MEGTANULOM ezt a nyelvet valamennyire, hogy hasznomra fordítsam. Igaz én az angol mellett a németet is nézegetem még, de nekem a német sokkal könnyebb és szívesen is foglalkoztam vele korábban is. /Drága eltávozott férjem német volt/
Ez a módszer, amit öntől látok nagyon jó és gondolom már sok embernek segített. Bízom benne, hogy én is sikerrel veszem az akadályt.
Jó egészséget és sikeres további munkát kívánok. Köszönettel: Ica
Kedves András! Köszönöm ,hogy gondolt rám. Én is valahogy úgy voltam mint a példaként felhozott nagymama és igazgató. Én is sokat utaztam és rettentően zavart, ha nem tudtam komunikálni az éppen adott országban. Engem főleg ez motívált és serkentett, hogy minél hamarabb megtanuljam a nyelveket. PERSZE tettem is érte és beosztottam magamnak az időt no meg a normát, mármint a megtanulni vágyott tananyag mennyiséget és így aztán folyamaosan haladtam ,ami igen nagy sikerélményhez vezetett! Az egyik nyelvtanárnő barátnőm, aki felajánlotta segítségét majd pár hét mulva közölte hogy, hadjuk abba, mert én soha nem fogom megtanulni a nyelvet. Le volt döbbenve fél év mulva mikor, egy tásaságban hallott beszélni és elnézést kért , hogy korábban azt a demonesztáló kijelentést tette. Igaz hogy,hozzá tette hogy , úgy látszik ö nem jó nyelvtanár! Én meg nem gyöztem vigasztalni, hogy nem vele volt baj, hanem velem . És talán nekem pont az kellett ehez az eredményhez. További minden jót kívánok Sándor.
63 éves vagyok és már nehezen fog „az agyam” de lehert hogy ez csak kifogás .?.?
Tisztelt Mester! Sajnos en is azok koze tartozom akik szeretnenek megtanulni de nincs eleg motivacio.Elboldogulok azzal a tudassal ami van ,igaz mindig tudok uj kifejezeseket igy bovul a szokincsem. Minden elismeresem azoknak akik az on tananyaga alapjan megtanuljak az adott nyelvet. Koszonom,hogy lehetoseget kaptam es a „munkafuzet”is nagy segitseg. Jo egeszseget kivanok onnek es tanitvanyainak! Katalin
Nem válaszolt.
Tisztelt Tanár úr! Leírom önnek engem mi motivál,ítélje meg maga elég erős e. Egyetlen fiunk van aki 3 olyan műtéten esett át amire az orvos is azt mondta hogy ő megtett mindent a többi Isten kezében van. Utána elvégezte a főiskolát ,de nem tudott rendes munkát kapni.Közben megnősült és vállalkozást nyitottak.A feleségével beiratkoztak az egyetemre és elvégezték.Egyetemi diplomával sem tudtak elhelyezkedni.Mi vállaltuk hogy támogatjuk őket,szerettünk volna már unokát.Mesterséges megtermékenyítésre került sor, minden anyagi támogatást megadtunk nekik.Megszületett a várva várt unoka.Közben a vállalkozásuk tönkre ment.A fiunk kiment Angliába dolgozni ,megtapasztalta milyen ott a munkavállalás, de a család itthon volt. Könyörgésünkre, ne menjen olyan messze visszajött és megpróbált újra munkát keresni.Közben legnagyobb meglepetésre a felesége terhes lett .Minden reményünk az volt hogy itthon maradnak.Sajnos nem .Az idősebb unoka 2 éves a fiatalabb 10 hónapos volt felpakoltak és irány Anglia.A gyerekek ott járnak napközibe, a nagyobb még szereti a magyar nyelvet, a mesét ,a kisebb ott tanult meg beszélni tud magyarul is de neki ,már nem csak a magyar az anyanyelve.Úgy tapasztaljuk egyformán használja a két nyelvet.Félő ha több időt tölt majd az iskolába szívesebben beszél majd angolul.A gyerekek nem szeretnek Skypen beszélni.Ha nem megyünk ki hozzájuk a távolság és a munka miatt évente egyszer találkozhatunk.Ha nem tudunk beszélni semmit angolul, hogy megyünk ki? Az unokák ha nincsenek velünk, csak évente egyszer, KB 10 napot elfelejtenek minket. A szeretet, és kötődés, csak személyes együttléttel érhető el.Tanulni kell az angolt és míg lehetőségünk van, minél több időt velük tölteni.Nekünk kell elmenni oda ,tehát legalább alap angol kell.Ha segíteni akarunk nekik , elvinni a gyerekeket a napközibe ,vagy bevásárolni kell az angol. hogy az odautazást ne is említsem, ott is szükség van némi nyelvismeretre. Köszönöm a türelmét ha végigolvassa írásomat.Üdvözletem Gizella.
Kedves András!
Sajnos többszöri nekifutásra sem vagyok képes angolul megtanulni. Most leszek nyugdíjas és lesz időm nyelvet tanulni, de nem az angolt./szinte már előre kódolt a kudarc az angollal/ Én úgy érzem muszály nyelvet váltani!
Üdvözlettel:Györgyi
Kedves András!
Köszönöm az újabb és újabb megszólítást, valamint az értékes, érdekes anyagot!.A feltett kérdésére több forrásból jött a válasz:kell a cél, a motiváció.A siker titka még az életközeliség, a tudás használhatósága!Hasznos elképzelésében, gyakorlaltában minden jelen van.
Magam is sikeres nyelvtanár voltam.Magyart, franciát tanítottam, de a mai élethez, kultúrához elengedhetetlen angol tudást hiányolom.Több más nyelven sem adnak el, de szégyellem, hogy angolul nem tudok.
Nagyon szeretek tanulni, de valahogy mostanában nehezebb időt, kedvet szánni rá.
Hálás köszönettel, szívélyes üdvözlettel:Judit
Hatvanhét éves vagyok.Bence unokám Angliában született .Most,hat évesen egyformán beszél magyarul és angolul.Ha néha beszélünk,bizony irigylem az angolos mondatait, a kiejtését . Félek, ha nem sietek, nagyon lemaradok.
Kedves Lajos!
Ne akarjon vele lépést tartani.
Haladjon a saját tempójában.
Nálam nem a motiváltság hiánya volt az akadály, hanem az, hogy túl sok elvárásnak igyekeztem megfelelni, túl sokat dolgoztam, folyamatosan fáradt, dekoncentrált állapotban voltam. Nem mertem hangosan gyakorolni sem. Két hónappal ezelõtt vetettem véget ennek a helyzetnek azzal, hogy kijöttem Angliába. Itt magam osztom be azt a kevés szabadidõmet, ami van, a motiváltságom pedig halálosan erõs, mert itt minden lehetõség angol nyelven érhetõ el. Kedvelem Neményi úr módszereit, stílusát. Jelenleg sok szakmai youtubos videót nézek, hogy kitörhessek a gyári szalagmunkás létformából.
Kedves András!
A motiváció csak-csak megvan, de tanulási nehézségeim vannak. Épp ezért hamar elvesztem a kedvemet, és inkább feladom (sajnos).
Pedig angolul és németül egyaránt szeretnék beszélni.
Szörényi-Bródy: Kőmíves Kelemen
” Ha nem hiszed, hogy sikerül, magad vagy ellene”
Azt gondolom, ebben minden benne van.
Van egy angol nyelven beszélő levelező társam. Azért, hogy ne kelljen fordítót használnia ( nem mindig jó a fordítás , angolról magyarra) szeretném megtanulni az angol nyelvet.
Mar egyszer felkertek hogy irjam meg a velemenyem.Most is ugyanazt mondjato, hogy a „motivacio” mindenek elott! a tobbi csak blabla!
Kedves András!
Én igaz, hogy már elmúltam hatvan éves, de a motivációm egyre nagyobb !
Nagyon unom már, hogy bár sok mindent megértek (ami az évek során ragadt rám ) de jó lenne, ha
esetleg beszélni is tudnék és nem az angolul tökéletesen beszélő fiamat kéne nyaggatnom fordítson
le ezt- azt. Sajnos minket csak orosz nyelv tanulására köteleztek és amit a gimnáziumban tanultunk
olasz nyelvből sem sokat ért.
Most már egyre többen beszélnek – főleg a fiatalok – angolul, és jó lenne ha esetleg megállít egy külföldi.
hogy kérdezzen valamit válaszolni is tudnék, ne csak sajnálkozva mondjam nem beszélek angolul.
Üdvözlöm kedves András!
Bizonyára igaza van a motiváció kérdésében. Ezt én is keresem magamban, de nem akadtam eddig rá. Viszont a bennem lakozó két lény közül az egyik lustább mint a másik. Már jó lenne ha ezek is dűlőre jutnának. Volt egy igazi élményem amikor még (ez úgy 40 éve lehetett) hittem azt, hogy egyszer én is!!
– ülünk az New York – Kasnsass City járaton, és jött a légi kisasszony. (ez idáig jó) És kérdezett valamit! Ez már kevésbé volt jó. De azért válaszolni kellet, és azt mondtam erre, „yes I do”! És kaptam egy doboz sört. Kérdezték is az ismerősök „mit kérdezett?” mondom, azt nem tudom, de kaptam egy doboz sört! Szóval, ha a motiváció le bírja győzni a lustaságot, az már a sikerhez vezető út kezdete!
Kedves András! Fontos a motiváció, engem pl. az motivál, hogy először is: mindenképpen szeretnék tudni angolul,azért mert csak :) imádom ezt a nyelvet (a németet nagyon nem) másodszor pedig szért, mert a fiam elköltözött Angliába és szeretnék kimenni hozzá de csak úgy ha tudom már a nyelvet. Ami az én nagy problémám, hogy mivel nem tudok senkivel gyakorolni, így sokat felejtek. Mivel nem vagyok benne. De nem adom fel, minden nap angolozok, András könyveivel és az ELO középhaladóval. Ja meg a Duolingo-val.
Jo napot kivanok az en motivaciom hogy minden nap szuksegem van angol tudasomra. Ugyan is a UK ban elek mar negy eve. Ugy jottem ki hogy egy szot sem tudtam angolul. Most ott tartok hogy nagyjabol ertem mit mondanak es tobb kevesebb sikerrel valaszolok. Eddig szavakat tanultam most szokapcsolatokat tanulok remelem igy jobban tudok majd boldogulni ennyi diohejban.
15evig eltem Amerikaba ferjem mel 3eve balesett ert eltort a medencem, mutet kozben 2agyi infartust kaptam sem beszelni sem jarni nemtudtam ujra kellet tanulni Magyarul es halla tudok jarni is de nehezen tanulok ujra angolul mert a ferjem Amerikaban el es nem tud Magyarul neha mar vissza jon par szo vagy mondat,de mivel itthon labadozok senki nem beszel angolul nehez,levelezek a ferjemmel angolul szotar segitsegevel de nagyon faraszto de kell,mert megyek ki hozza hamarosan es szegyelni fogom magam ha nemtudom mit mondanak es felelni sem tudok ha kerdeznek tolem valamit.
Amikor Németországban dolgoztam, nem éreztem különösebb motivációt, illetve nem foglalkoztam ilyesmivel. Rám ragadt a nyelv.
Itt Magyarországon a munkám miatt kezdtem el angolul tanulni, sok levelet, pályázatot kellett angolra fordítanom. Muszáj volt foglalkoznom vele. Most már nyugdíjasan nincs semmi motivációm, nem is foglalkozom a nyelvvel, pedig már régen felső fokon kéne tudnom, amennyi ideje távolról szemlélem a dolgot. Mivel egyszer már megtapasztaltam, milyen a nyelvi környezet, teljesen reménytelennek látom az itthoni papírmunkát.
A késztetés erős, a lustaságom sajnos veri.
Kedves Nyelvmester András!
Abban teljesen egyetértek, hogy az egyik legfontosabb a motiváció, az akaraterőről már nem is írok.
Ha mindkettő megvan, akkor elég jól lehet haladni, míg az ember nem azonosul a nehézségekkel,
pl. én mostanában azt szoktam ” játszani”, hogy próbálom a napi használatban angolul kifejezni
magam, sajnos sokszor észreveszem-hogy nem igazán sikerült azt mondanom ,amit szerettem volna.
No, ilyenkor jó a nyelvi környezet és a türelem.
Nem adom fel a próbálkozást, s remélem egyszer élvezni fogom, hogy mások is azt értik, amit ki szeretnék
fejezni.
Üdvözlettel
Szedő Bea
Tc.Neményi András.
A motiváció a legfontosabb.Sajnos én mivel úgy látom,hogy már semmire nem tudom használni a korom
miatt(74 éves vagyok) nincs kitartásom,mert nem látom a célt.Németül még mindig tudok amit kell egy nyaraláskor,de külföldön inkább angolul beszélnek,de ugy gondolom már nem utazom sehova.
üdv:Nagy László
Kedves nyelvmester kedves András !!
Igen a motivacio nagyon fontos . Engem az motival.hogy nem tudok angolul es nemetul se sokat de tanitom masoknak . Azt a keves tudast atadom amit tudok igy rakenyszeritem magam a tanulasra .Nagyon tetszik es elvezem amikor kerdeznek tólem es tudok a valaszolni. Igy mindennap tanulok. Most voltam Londonban es tudtam tajekozodni kerdezni es meg is ertettem .Azert nem mindent.
Abbol a kónyvól tanultam amit öntol rendeltem.
Nagyon jo konyv en mindenkinek ajanlom.
Koszonom szepen !!
Tisztelettel az on csodaloja
Margit
Helló András!!!!!!!!!!!
Elolvastam egy pár hozzászólást.Részemről a motiváció egészen más.A feleségemmel úgy ismerkedtem meg,hogy közösen kezdtünk angolul tanulni. Érdekes módon az ismerkedés,és a továbbhaladás csak az
egyik vonalon fejeződött be,a másik maradt parkolópályán,és ez az angol.
Számtalan angol nyelvleckét,programot vásároltam,de a használatukhoz mindig kevesebb volt az idő.
A szándék és a tett egységének valahol a végtelenbe találkozniuk kellet volna, a vizsgánál. De még nem.
Már tíz éve nyugdíjas vagyok,de még mindig bizom ebbe a hosszú távfutásban.
Tisztelettel:Schwarcz
Kedves András!
Sajnos nálam a motiváció kevés, hiába vágyom az Angol tudásra ha egy lusta kutya vagyok és abszolút nincs kitartásom :(
Sokszor eldöntöm, hogy na, mostantól aztán ráhajtok, pár nap után félreteszem.
Természetesen ezért csakis magamat hibáztathatom. Gondolom ezzel más is lehet így éppen ezért írtam le, hogy ők is beláthassák. Minden akarat kérdése csupán.
Persze nem adom fel – egyszer tuti folyékonyan fogok Angolul beszélni ;) :)
Sok sikert mindenkinek. / és kitartást /
Kedves Andràs! 5 ève èlek Angliában és nagyon gyatra a nyelvtudàsom 😢 Nem értem még most sem a nyelvet nekem valahogy nagyon kesze-kusza. Sok féle online nyelv leckét kipróbàltam de az elsö lelkesedés hamar elmúlik 😕 Sajnos úgy vagyok vele hogy màr „megszoktam azt hogy nem èrtem” a nyelvet és sajnos nem is èrdekel….Pedig sok kènyes szituàcióban voltam màr és ègett a bőr a kèpemről,de ennek ellenère mèg most sincs motivàcióm… Szégyenlem magam hogy ennyi idő utàn,angol nyelvi környezetben nem tudok angolul…Hozzá teszem hogyha tanulok túlságosan is bele megyek a rèszletekbe,”pl: miért igy kell értelmezni egy mondatot amikor a szavak màst jelentenek ” Magyarul gondolkodom és értelmezem ,ami tudom hogy nem jó! Nàlam sokkal „butàbb” emberek is szépen beszélik az angolt… Vagy èn vagyok a butább?? Szeretném a tanàcsát kèrni „mi a fenèt csináljak” mivel motivàljam magam??? Megtisztelő vàlaszát előre is köszönöm!
Kedves András!
A motivációm bizony nyenge lábakon áll. A nyáron egyszer sem vettem elő az angolt,mert lefoglaltak az unokáim.Persze biztosan lett volna alkalmam a tanulásra,de halogattam,várva a megfelelő időt.Elment a nyár és az idő nem jött! Most elkezdem ujra,s nagyon sajnálom az elvesztegetett lehetőségeket,mert már volt egy kis élményem is a szavak terén.Nem beszéltem még,de már volt amit tudtam.Sajnos csak volt,mert most úgy érzem hogy nem tudok semitt.Szóval nagyon jó,vagy nagyon erős motivációt kell találni ahoz hogy mindig elővegyük a tanulást.Az unokáim fognak segíteni,mert nagyon rossz amikor nem tudok nekik felelni a kérdésükre. Ők tanulnak angolul s néha kérdeznek szevakat tőlem s várják hogy tudjam.Hát neki kezdek ujra,remélem sikeresebben.
üdvözlettel
kati
Kedves Ildikó!
Elég nehéz lehet az Ön helyzetében nem megtanulni angolul.
Sokkal könnyebb lenne a helyzete, ha megtanulna.
Azokat a hibákat kell kiküszöbölnie, amiket elkövet a tanulás során:
– ne keresse a miérteket, csak tanulja meg a mondatok jelentését,
– Angliában ott van a keze ügyében a rengeteg gyakorlási lehetőség, használja ki, olvasson újságokat, hallgasson híreket, nézzen filmet, beszélgessen az angolokkal.
Kedves András!
Az eddigi próbálkozásokat azért hagytam abba, mert felesleges idő töltésnek tartottam, hogy azt tanuljam meg ki hogyan tud síelni vagy tud- úszni. Bocsánat különböző nyelvkönyvek első leckéit ideztem. Szamomra fontos: hogyan jutok el valahova, merre menjek, megértsem az utasításokat a reptéren, közlekedési eszközökön vagyis mindennapok eseményeit értsem és válaszoljak.
Tisztelt Neményi András!
Nagyon megörültem amikor rátaláltam erre az Ön által kifejlesztett tanulási
technikára. Mindig szerettem volna idegen nyelvet tanulni, de a korábbi időben
nem volt rá lehetőségem. Gondoltam megpróbálom. Minden nap elkezdem ismételni az anyagot. ránézek a magyar szövegre és úgy mondom németül.
A harmadik napon már szinte az egészet sikerült visszamondanom. Nagyon örülök, hogy eddig egész jól megy. Hozzáteszem, hogy hetven éves leszek, de úgy érzem soha nem késő elkezdeni. Úgy érzem, hogy az agyam jobban edzésben van, mivel új terület nyílt meg amit használok.
Örömmel foglalkozom az újabb leckékkel, mivel németül és magyarul valamint
a kiejtés szerint is látom, hogyan kell az életben használni.
Várom továbbra is az iránymutatást amennyiben ez még lehetséges.
Kiváló tisztelettel: Emma
Én 1983-ban kezdtem el angolul tanulni a gimnáziumban. Bevallom, az orosz sokkal jobban ment, akkoriban szinte perfekt volt az orosz tudásom, de mára már csak néhány szó, kifejezés maradt meg.
1987-ben érettségiztem – angol nyelvből. Aztán évekig nem foglalkoztam semmilyen nyelvvel. Amikor 1993-ban úgy nézett ki, hogy elküldenek az akkori munkahelyemről – szerencsére nem így lett -, újra elkezdtem az angollal foglalkozni. Csak az volt a nagy hibám, hogy szinte mindig a legelejéről kezdtem.
Az akkori munkahelyem megszűnt, sajnos, több munkáltatót is „megjártam”, de az angolhoz hűséges maradtam. Nincs olyan nap, hogy ne foglalkozzam az angollal…
Volt az egyik munkahelyen egy munkatársam, aki megkérdezte, hogy miért tanulsz angolul, hiszen semmi hasznát nem veszed itt a gyárban?! Nos, én akkor hirtelen nem is tudtam neki mit mondani… Mindig utólag jutnak eszembe az okos gondolatok. Szóval, én nem azért tanulok egy nyelvet, hogy nyelvvizsgám legyen, hanem mert engem érdekel az adott nyelv (az angol!). És már többször hasznát vettem a nyelvtudásomnak. Jelenleg kézbesítőként dolgozom a postánál – amit imádok -, de amikor hazaérek, a pihenés után az első dolog elővenni a tanulókártyákat, munkafüzeteket, újságot, és gyakorlom a nyelvet. Délutánonként többségében angol nyelvű weboldalakkal foglalkozom egy kis kereset kiegészítés miatt, és itt bizony megint csak hasznos a nyelvismeret.
Amikor pár éve szegény Rozi cicámat vittem az orvoshoz, volt ott egy idős angol házaspár. A bácsi jól beszélt magyarul, de a néni egy szót sem tudott. Nagyon jó érzés volt velük pár szót beszélgetni cicákról és kutyákról. Nagyon büszke voltam magamra, hogy végre meg mertem szólalni angolul!
És még egy dologra nagyon büszke vagyok. Tavaly jelent meg nagy kedvencem, Billy Idol önéletrajzi könyve. Tudtommal még senki nem fordította le magyarra, de én már tavaly elolvastam. Ez volt az első angol nyelvű könyv, amin átrágtam magam, remélem, lesz még több is.
Tehát soha nem szabad feladni, amikor úgy érezzük, hogy nem megy tovább, akkor annál inkább folytatni kell, és az eredmény nem marad el!
örülök az ön módszerének,jónak talàlom örömmel várom a következő leckétàgi