Az unalom a nyelvtanulás végét jelenti

Legalábbis nagyon sok esetben. Először csak egyre ritkábban kerül elő otthon a nyelvkönyv, egyre ritkábban keressük az alkalmat a gyakorlásra. Aztán már nehezebb is újra belevágni, motiválni magunkat, és szép lassan teljesen elmarad a nyelvgyakorlás. De ez érthető, gyakori probléma, hiszen nehéz kitartónak maradni valamiben, ami már unalmassá vált. Unalmas ismételgetni a száraz nyelvtani gyakorlatokat, unalmas ismételgetni ugyanazokat a mondatokat.

Sajnálatos módon, az ismételgetés pedig alapvető része annak, hogy fejlesszük meglévő tudásunkat. Nem elég ugyanis egy mondatot vagy egy kifejezést megérteni ahhoz, hogy aktívan használni is tudjuk. Annyiszor kell elismételnünk egy adott szót, kifejezést vagy mondatrészt, amíg kényelmesen, könnyen nem tudjuk használni.

Ezért ki kell küszöbölnünk az unalmas részeket, érdekessé kell tenni azokat. Na jó, de hogyan?.

Az ismétlések során egy kis változatosságot kell belevinni a mondatok gyakorlásába. Nézzünk erre egy konkrét példát.

„A füzet az asztalon van.”

Ha a füzet szó az, amit be akarunk gyakorolni, akkor:

„A füzet a táskában van.
A füzet a széken van.
A füzet az ágyon van.
A füzet a szekrényben van.”


Ez azért mégis változatosabb, mint ugyanazt a mondatot elismételni ötször-tízszer.

Ha „az asztalon van” szerkezetet akarjuk begyakorolni, akkor így is megtehetjük:

„A könyv az asztalon van.
A ceruza az asztalon van.
A toll az asztalon van.
A keresztrejtvény az asztalon van.
A tányér az asztalon van.”


Minél változatosabbá tudjuk tenni magunknak a gyakorlást, annál jobban élvezzük majd a feladatokat. A fenti apró példa csak egy lehetőség, ezen kívül még számtalan módja lehet annak, hogy a nyelvgyakorlás izgalmasabb legyen. Ha van saját, bevált ötlete, ossza meg az olvasóimmal egy hozzászólásban!

Ön mit gondol erről?
A véleménye fontos számomra. Kérem, írja meg egy hozzászólásban!

Kérem, írja meg a véleményét!
Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

267 hozzászólás a(z) “Az unalom a nyelvtanulás végét jelenti” bejegyzéshez

  1. Tamas Zsuzsanna

    Kedves András,
    Bocsánat, csak most írok, igen tudom nagyon hasznos a nyelvkönyv, a problémám, nagyon nehéz, jelenleg külföldön vagyok, meghalt a lányom férje, a gyerekekkel vagyok, egyelőre nem tudom, mikor megyek vissza, ezért nem is tudtam reagálni az e-mailekre.Nem szeretnék minden kapcsolatot Önnel megszakítani, csak időt kérek, nagyon sok a tenivalonkebben a helyzetben.Koszonettel és tisztelettel kérem megértését.

    Válasz