Egy történet és egy kérdés

Egy kedves ismerősöm nagymamája, Margó néni nem beszélt semmilyen idegen nyelvet. A nővére kint élt Franciaországban a családjával, és rendszeresen tartották a kapcsolatot telefonon.

Sokszor a rokonok vették fel a telefont, akik ugye nem beszéltek magyarul. A nagymama úgy gondolta, hogy ha nem értik meg elsőre, amit mondani akar, elmondja ő többször is, mindig ugyanúgy, magyarul, szótagolva és egyre hangosabban. Biztos az is közrejátszott, hogy hát Franciaország elég messze van, a telefonban is hangosabban kell beszélni, hogy eljusson odáig a hangja… :)

Még komikusabb helyzetek adódtak akkor, amikor a nagymama kiutazott Franciaországba. Nem volt szívbajos, nem félt egyedül bóklászni Párizsban, pedig tényleg semmit nem beszélt franciául. Annyit se volt hajlandó mondani, hogy “Bonjour!” Kicsit talán még le is nézte a franciákat, hogy nem értik, amit mond.

Egyedül ment a piacra, és mindent magyarul mondott:

– Legyen szíves 1 kg barackot ebből a szép érett fajtából!
– Pardon, Madame?
– Nem érti? Egy ki-lo-gramm ba-rac-kot ké-rek!

… és ezt sokszor elismételte, szótagolva, egyre hangosabban. Közben gesztikulált, mutogatott, és még alkudni is próbált! Egy jelenség volt a piacon, harmadik nap már messziről felismerték, és szinte várták, vajon mit fog mondani a furcsa külföldi néni. :)

A komikus az, hogy majdnem minden alkalommal elérte a célját, és sikerült neki bevásárolni, nem maradt éhen a család.

Egyszer azonban pórul járt. Beült egy étterembe, ahol természetesen minden franciául volt az étlapon. Ott hiába mutogatott, magyarázott, nem sikerült megértetnie magát, ezért nem is tudták kiszolgálni. Sértődötten távozott az étteremből.

A szomorú az, hogy ezek a helyzetek nem sarkallták arra, hogy legalább alap szinten megtanulja a nyelvet, roppant makacs természetű volt.

Ön egészen biztosan nem ilyen, hiszen már jó ideje követi a leckéimet, írásaimat.

Kíváncsi vagyok, hogy Önt mi késztette arra, hogy elkezdjen a nyelvtanulással foglalkozni? Volt valamilyen konkrét esemény, esetleg valamilyen különleges élethelyzet?

Kérem, hogy írja meg egy hozzászólásban, hogy Ön minek a hatására kezdett el nyelvet tanulni!

Kérem, írja meg a véleményét!
Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

686 hozzászólás a(z) “Egy történet és egy kérdés” bejegyzéshez

  1. Tódor Alíz

    Kedves András ! Ez a történet ismerős. Mikor először írtam 70 éves voltam, most 72 leszek novemberben. Nem haladtam a nyelvtanulásban. Nagyon lusta vagyok. Németül valamit tudtam, nem adhattak el. Angolt kezdtem Önnel tanulni. Nem jutottam előre . Viszont alap dolgokat szeretnek megtanulni . Úgy látom angol nélkül nem lehet érvényesülni lassan itthon sem. Üdvözlet!

    Válasz
  2. Verebiné Erdei Adrienn

    Kedves András! Én az a generáció vagyok, aki oroszul tanult. De azt is nagyon élveztem és amikor a Bulgár tenger partra utaztunk a 80- as években nagy hasznát vettem. A gyermekeim már választhattak milyen nyelvet szeretnének tanulni. Amikor külföldre utaztunk, ők töltötték ki a szállodai bejelentkező adatlapot, kértek útbaigazítást, stb. Most, hogy felnőttek, már ritkán utazunk együtt. Így én kezdte el angolul tanulni. üdv. Vné Adrienn

    Válasz
  3. Mihály Radosza

    A fiam németországban dolgozik és gondoltam nem árt ha én is értek valamennyire nemetül.

    Válasz
  4. Kerek Ildikó

    Kedves András,
    A tanulási történetem jó néhány évvel ezelőtt kezdődött :). Nagyon tetszett az angol nyelv és sajnáltam, hogy miért nem tudok valamilyen szinten beszélni. Pár évi szorgalmas tanulás (minden nap 2-3 óra) eredményeként alapszinten annyira sikerült elsajátítani, hogy külföldön aránylag jól elboldogultam. /szálloda, étterem, boltok, stb./
    Sajnos néhány év kihagyás után nagyon sokat felejtettem. Most ezt kell bepótolnom.
    Ehhez köszönöm az Ön segítségét, a leckéi nagyon sokat segítenek.

    Köszönettel K.Ildikó

    Válasz
  5. Ágnes

    Kedves András én két évig tanultam Németül de még sulis koromban és szetettem ezt a nyelvet. Fel szeretném frissíteni mire emlékszem és nem utolsó sorban igen abba gondolkodom, hogy elhagyni az országot

    Válasz