Ki hitte volna?!

Ebben a nagy nyári melegben arra gondoltam, hogy kikapcsolódásképpen megosztok Önnel egy igaz történetet.

Miután a fiam két évig Ausztriában járt iskolába, és sikeresen letette a felsőfokú nyelvvizsgát is, elvileg papírja van arról, hogy tud németül. 3 papírja is van róla…

Az egyik egy Magyarországon kiadott nyelvvizsga bizonyítvány, a másik az osztrák iskolában kapott év végi bizonyítvány, a harmadik pedig a németek által kiállított nemzetközi nyelvvizsga bizonyítvány.

Nem gondoltam volna, hogy ezek után a gyereknek itthon különbözeti vizsgát kell tennie német nyelvből, mert két évig nem szerepelt a tanul tantárgyak között a német, mint idegen nyelv. Logikus érvelés, ugye?

Az, hogy egy olyan iskolában tanult két éven át, ahol az oktatás során minden tantárgyat németül tanítanak, és németül folyt a számonkérés is, majd erről az osztrák iskola bizonyítványt is kiállított, az nem elég.

Pedig az ő esetében a hallott szöveg értése megfelelő kellett, hogy legyen, különben évismétlésre kötelezték volna… ugyanez igaz az olvasott szöveg értésére is. A számonkérés miatt pedig valószínűleg írásban és szóban is megfelelő volt a tudása.

Először azt hittem, viccel a fiam. Majd a némettanára elmondta, hogy őszintén gratulál a felsőfokú nyelvvizsgához, de a gimnáziumi német tananyag első két évi anyagából a gyereknek bizony különbözeti vizsgát kell tennie.

Nem hittem volna…

Kérem, írja meg a véleményét!
Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

288 hozzászólás a(z) “Ki hitte volna?!” bejegyzéshez

  1. Szabó György

    Tisztelt Neményi úr!
    Érdekelne a Bulldózer orosz nyelvű verziója.
    Tudna némi információt adni róla?
    Köszönettel:
    Szabó György

    Válasz
  2. Szőllősi László

    Kedves András!
    Köszönöm, hogy a fia nyelvvizsgáival kapcsolatos gondolatait megosztotta velem, melyre nem részletezett okokból kicsit késve reagálok, melyért elnézését kérem.

    A kedves fiának további sikeres tanulmányokat, és pályafutást, Önnek további sikeres nyelvoktatói, nyelvmesteri munkát kívánok!
    Tisztelettel: Szőllősi László

    Válasz
  3. Bordás Lajosné

    Kedves András!
    Én már a mai világban semmin nem csodálkozom.
    Üdvözlettel: Rózsa

    Válasz
  4. Gricz Sándorné

    Tisztelt Uram!

    A közöltekkel kapcsolatban csak az a véleményem, hogy nem csak nálunk, de máshol is vannak érdekes kitételek. A testvéremnek, aki a Semmelweis Egyetemen kapott gyógyszerész diplomát, Németországban nem fogadták el, ismételten vizsgát kellett tennie.
    Üdvözlettel:
    Gricz Sándorné (Tilda)

    Válasz
  5. Blazsek Katalin

    Kedves András!
    No komment! Csupán Magyarországon vagyunk. Magam is nyelvtanárként dolgoztam, nálunk a nyelvtudás feltétlenül fontos, a családban mindenki beszél legalább két idegennyelvet, felsőfokon. már 70 éves vagyok, de hobbiból most is tanulgatom az angolt, mivel fiam pilótaként Abu Dhabi-ban az Etihad légitársaságnál dolgozik, ott pedig csak az angollal lehet boldogulni. Gyermekeim német területen is tanultak, itthon pedig a kéttannyelvű Kossuth Gimnáziumban németül is érettségiztek, illetve bizonyos tantárgyakból érettségiztek német nyelven, – Ön ezt a módszert nagyon jól ismeri -, de mellette az angolt is felső fokon beszélik, illetve fiamnak a munkája is angol nyelven zajlik nap, mint nap. Azonkívül franciául, spanyolul is magas szinten beszélnek, de a családban mindenki megszenvedte valamilyen szinten az érthetetlen rendeletekből adódó kellemetlenségeket. Sajnos az itthoni körülmények elkeserítőek.
    Nem is él egyik gyermekem sem már Magyarországon, lányom Németországban orvos. Én is többet vagyok külföldön, mint itthon, talán ezért is viselem a jelenlegi helyzetet olyan nehezen. Nekem az a meglátásom, hogy mindenben lefelé csúszunk, és értelmetlen szabályokkal nehezítik a tanulók és felnőttek életét egyaránt.
    Üdvözletel
    Blazsek Katalin

    Válasz
  6. Borús Áron

    Sajnos itt nálunk kicsit nehéz felfogásúak a tanárok ,finoman szólva,nem akarok durvább kifejezést használni.

    Válasz
  7. Gabriella Dr.Andrasiné

    Kedves András!
    Köszönöm,hogy megosztotta velem a kis igaz történetetét.
    Kérésére megírtam a választ és meglepődtem,hogy valami oknál fogva nem ment el.
    Egy papírért kell nyelvet tanulni és vizsgázni…………..

    Szerencsére a 6 unokám ( 7-23 évesek) nem így gondolkozik.Persze Ők is megjárták már a vizsgák minden változatát.Tanulják,szereteik a nyelveket,örömüket lelik a sikeres vizsgákban.
    .A 17 éves Zsöfi angolból közép és felső fokúzott és németből középfokú vizsga után a tanár biztatására (azt mondta áll olyan szinten,hogy mehet) most év elején megcsinálja a felsőfokút,Pedig már senkit nem fog érdekelni,de Öt igen.Remélem inspirálja majd az unokatesőkat is.Az egész család támogatja és csodálja.
    Tamás unokám érdekes módon a ritkaság szába menő portugál nyelvet választotta
    A két kicsi Canadában született és 6 évig éltek még kint és iskolai beiratkozásra már haza költöztek Szombathelyre és most élvezik a nyelvi tudásbeli előnyüket..
    Bár én is fiatalabb lennék és lennének még ilyen távlati céljaim,de sajnos az egészségi állapotom sem engedi már a “nagy utazásokat”!
    Annak idején a mi korosztályunk az oroszt nyelvet kapta kötelező jelleggel,talán ezért is volt hogy nem ösztönzött annyira,mert haszontalannak tünt,nem tervezhettünk utazgatásokat.Később milyen jó lett volna a biztos tuddás.Majd a második nyelv,amit választhattunk a képzelt jövőt illetően” humán vagy reál tagozat” Én mivel orvosi volt az álmom a latint választottam egy csodálatos tanárral,aki mindent mgtett,hogy az aránylag holt nyelvet megszerettesse..ma is hálásan köszönöm.!
    Ez már nem nyelvi téma,de az akkor felvételi rendszer is sok furcsaságot rejtett. A pontszámom ugyan meg volt,de csak a következő évre,mint előfelvételist tartottak számon……és a többi…

    Biztos nem ilyen hosszú választ várt,de jól esett nekem is ezket megosztani,mert a hosszú bezártság már nagyon fáj,egyfelól a Covid,aztán, most meg ez az embertelen trópusi meleg és a sok egész világot érintő természeti katasztrófák..Nagy akaraterőt igényel ezek leküzdése és a megoldásért való munkálkodás….de a remény hal meg utoljára.A gyermekeinkben,unokáinkba vetett hitünk reméljük átsegít!!!

    Köszönöm a rám fordított időt és a nyelvvel kapcsolatos sok-sok segítséget,többször előveszem.
    Kívánok további örömteli munkát jó egészségben és sok-sok sikerélményt,szorgalmas,lelkiismeretes tanítványokat!
    Üdvözlettel: Gabriella

    Válasz
  8. Soós István

    Külföldi komoly cég nem papírokat kér, hanem “elbeszélget”,s ebből ugye érteni is mindent.

    Válasz
  9. Berek Gabriella

    Korábban angol anyanyelvű, Budapesten tanuló ismerősöm megbukott az itteni angol nyelvvizsgán.

    Válasz