A jó nyelvtanuló nem fél attól, hogy kinevetik.
Velem nagyon sokszor előfordult, hogy kinevettek. Főleg akkor, amikor olyan szavakat raktam össze még 15 éves koromban, némettanulásom kezdetén, amiket magyarból tükörfordítottam.
Az utánfutóra azt mondtam, hogy „Nachlaufer”. Először nem értették, aztán rájöttek, hogy a német „Anhaenger” szóra gondoltam, és felnevettek. Vagy az adóvevőre azt mondtam, hogy „Geber-Kaufer”. Ekkor már egy ideje beszélgettünk, ezért ők gondolkodóba estek, vajon mit akarok mondani. Aztán kiderült, hogy az adó-vevőt ők úgy mondják, hogy „Sender”.
Sokszor okoztam derültséget külföldi beszélgetőpartnereim körében kísérletező kedvem miatt, rengeteg szót fordítottam át így eleinte. Ekkor fiatal voltam. Érettebb fejjel már először inkább a szótárban keresgéltem- pedig a kísérletezés során szerzett tapasztalatok sokkal jobban megmaradnak, mint a könyvből olvasottak. (Kísérletező kedvű kisfiam 2 éves korában csak egyszer kapaszkodott bele a forró gáztűzhelybe, utána soha többet- örökre megjegyezte, hogy forró és éget).
Egyik barátom azt mesélte, hogy angolul már középfokon tudott, amikor németül még csak makogott. Egyszer nagy derültséget keltett, amikor az –: It”s high time to go home ( Legfőbb ideje, hogy haza menjünk)- angol kifejezésből kiindulva az alábbi tükörfordítást készítette: „Hochzeit nach Hause zu gehen”. (Esküvő haza menjünk).
Ekkor tudta meg, hogy a „Hochzeit” szó németül esküvőt jelent, és a németek azt, hogy „legfőbb ideje” úgy mondják, hogy „höchste Zeit”.
Bizony előfordul, hogy a külföldiek nevetnek azon, ahogy beszélünk. Ez a tanulás természetes velejárója.
Jól is néznénk ki, ha a kisgyerek nem merne megszólalni, mert félne attól, hogy nem tud valamit helyesen kimondani. Kisfiam például azt mondta: „Vigyünk Söpinek sirke sontot”. (Csöpi –a kutyánk neve, és csirke csontot akart mondani, csak még nem tudta kimondani a „cs” hangot.) Ki bírja ezt megállni nevetés nélkül?
Ön fél attól, hogy kinevetik? Írja meg véleményét!
En nem felek hogy kinevetnek hanem az agyam nem engedi hogy megszolaljak egyszerüen! Meg ha tudom hogy tanärral beszelek vagy valakivel aki biztos jol tudja a nyelvet akkor meg jobban megijedek es nem jutnak eszembe a szavak!Igy sem vagyok valami beszedes tipusu lehet ez is a baj a beszedhez beszelni kell es en inkäbb halgatok es olvasok!A nemet közepfokubol is mindenböl elertem a 100% kot de a beszedhez csak 60% volt!Ez mint csak azert mert jobban halgattam es olvastam!Meg ma is vaegyszer összezavarodok amikor a Nemettanärommal beszelek itt Nemetorszägban!
szia.meg tudnád adni a fordító szoftver nevét?hol lehet ilyet letölteni?Köszönöm.@Gábor –
Én a felejtés ellen nem tudok sikeresen küzdeni. Emiatt a szavakat és kifejezéseket elfelejtem, noha rövid tárolás esetén kitűnően és megbízhatóan használom őket. Bármilyen nyelvet megtanulok olyan szinten, amit egyszeri „tárház” felvesz.
Én a német nyelvvel kínlódom. Ami érdekes, írott szöveget elég jól értem. Ha mondani akarok valamit, az is megy, de ha hozzám szólnak, megmerevedek, és (ha csak nem nagyon egyszerűt kérdeznek), csak lesek, hogy miről is beszélnek. Egyszerűen a szövegértés valahogy nem akar menni. Van hogy 2-3 alkalommal meghallgatom a szöveget, de feliratozás nélkül. Nagyjából értem miről beszélnek, de rengeteg olyan kifejezés szerepel, amit nem értek, ha úgy indítom a lejátszást, hogy írja is ki a német szöveget, mindjárt jobb lesz a helyzet. (Lehet, hogy a hallásommal van baj?)
Tulajdon képen én többször neki futottam a nyelvtanulásnak csak munka mellett egy kicsit kevés az időm és nem vagyok fiatal és rossz a hallásom a magyar nyelvnél is volt problémám.A lányom Amerikába él 9 éve és amikor én is ott tartózkodom akkor mindig kísérnie kell mert nem beszélek még ha értem is és tudom a választ akkor sem de sokszor nem is értem.
A legrosszabb, mikor ismerősök, barátok megjegyzést tesznek az ember kiejtésére. Az eléggé elveszi a kedvet a beszédtől. Hiszen a nyelvtant lehet gyakorolni, utána lehet nézni, de a kiejtés nehezen változik és kell hozzá segítség. A külföldiek tényleg barátságosabbak, ha belegondolunk, mi is bájosnak találjuk, mikor valaki töri a magyart, de látszik, hogy igyekszik megértetni magát. Azt nem szeretem, ha x nyelven próbálok kommunikálni, és az illető külföldi „tapintatosan” áttér az angolra, hogy úgy biztos könnyebb lesz nekem. :) Mikor én éppen az x nyelvet beszélem jobban, mint az angolt.
@Gábor –
Őszinte, meglepő, hetven év fölött elég tömör ,de hasznos véleményeket köszönöm.
Huszon éves koromban 1 évet töltöttem Angliában,a konyhanyelvet elsajátítottam,aztán itthon 1évet rátanulva letettem a középfokú angol nyelvizsgát.
Azóta 17 év telt el….úgy,h semmilyen szinten nem gyakoroltam az angolt.
Egy pár hónappal ezelőtt angolul kellett volna megfogalmaznom egy levelet,s rájöttem,h az igeidőket teljesen keverem,és sok szót helytelenül írok le.:-( Borzasztóan elszomorodtam,és elővettem” Dohár Péter:Kis angol nyelvtan „című könyvét,h akkor én most újra angolul tanulok!A lelkesedés 1 hétig tartott…
Szeretném újra legalább azt érezni,h nem tudnak eladni!!!és ,h megtanuljam egyszerűen kifejezni magam angolul!!!:-)
Én 1956-57-ben voltam 8. osztályos, az akkori időkben kötelező
orosz nyelv tanulás volt az iskolákban. Az akkori történések so-
rán váltottak és 3 hónapig az orosz helyett a németet tanították
a gyerekeknek. Ennek nagyon örültünk, de számomra ennyi is
volt az iskolai tanulás ami a németet illeti. Ezt követően sem időm
sem pénz nem volt arra, hogy privát tanulhassak.
Viszont a csokoládé gyárban ahol dolgoztam egy alkalommal
Drezdából érkeztek vendégek akik közül kettővel megmaradt a
barátság és egymásnak különböző alkalmakra küldtünk képes-
lapot. Mikor erre került sor akkor én szótárból kikeresve írtam
meg a jó kívánságaimat, aminek a megértése részükre érdekes
lehetett, de soha nem javítottak ki, viszont az évek során kia-
lakult egy fajta levelezés, én lefordítottam a szótárból amit Ők
írtak és viszont, de egyre jobban megértettük így is egymást.
A személyes találkozások alkalmával is így kommunikáltunk.
Eljutottam addig, hogy ezzel a speciálisan kialakult kommuni-
kációval telefonon is meg tudtam értetni magamat.
Ma már vén fejjel de sok idővel még mindig csak így bírom a
német nyelvet és szeretném kicsit jobbá tenni a tudásomat.
Végtelenül kíváncsi vagyok a módszerére és ígérem a tapaszta-
lataimat is meg fogom osztani Önnel.
Ezt a még számomra ismeretlen lehetőséget előre is köszönöm.
Gizinéni.
Jó lenne már annyira tudni, hogy legalább nevetgéljenek ha nem jó valami
Azt vettem észre, hogy az okos barátaim inkább kinevetnek, mint az anyanyelvűek. Egy barátom megjegyzése miatt nem beszéltem majd egy évig mások előtt. (Igaz, a felszolgálónak nem okozott gondot megértenie engem, szépen megkaptuk amit rendeltem.) Amikor az interneten csevegek szintén azt tapasztalom, hogy az anyanyelvűek türelmesek. @Gábor –
Én Németül folyékonyan olvasok és elég jól beszélek. Sajnos az angollal nem így vagyok ott a kiejtéssel és az írással is bajpm van, természetesen azért mert még Angolul nem tanultam. Szeretnék nagyon megtanulni Angolul is.
Dolgoztam Angliában, s akkor jöttem rá igazán, ha az angolt jól tudom, mindennel jobban boldogulok. Tovább kell erősíteni ezt a tudást.
németül folyékonyan beszélek, de amint kitettem a lábam Európából, tapasztalnom kellett, hogy angol nélkül még a szoba kulcsot sem tudom elkérni a recepción.
akkor kezdtem önerőből angolul tanulni. szavakat, számokat, kifejezéseket, igazi konyhanyelvet.
Most Istanbulban jártam, ahol többnyire angolul beszélnek, és boldog voltam, mert hol németül, hol angolul, mondtam a szavakat, de mindent megértettem, és engem is megértettek, senki nem nevetett ki. sőt.
Én is többször hozzákezdtem már az angol helyes használatához. Nem sok sikerrel. Ami viszont működik, hogy nem zavar ha egy szó angolul vagy németül jut eszembe de mondom. Lehet, hogy nem értik egyből, hogy mit akarok, de látom a reakcióból. hogy mennyire volt érthető amit akartam mondani és ha nem volt érthető akkor újból próbálkozom. Nem zavar, hogy nem mondom helyesen, de mondom és megpróbálom magam megértetni. Belga barátaimmal jól működik a kommunikáció és Őket sem zararja, ha néha magyar szavakat mondanak igy Ők is tanulnak. Persze félreértés az van, de legalább lehet jókat szórakozni rajta-
Szókincs és mondatszerkesztés problémáival küszködöm, de főképp az keserít el, amikor egy idegen kérdésére egy ép mondatot sem tudok kibökni. Egyik szó angolul, a másik németül, a harmadik olaszul jut eszembe. A nyelvtan ilyenkor már nem is számít.
Azt, hogy kinevetnének még nem tapasztaltam. Lehet, hogy szerencsém volt, de én inkább azt tapasztaltam, hogy örülnek, hogy megpróbálok kommunikálni és inkább segítenek kifejezni magam.
Sokkal inkább az a baj, hogy azért nem merem mondani, mert tökéletes nyelvtannal akarom mondani és ha nem megy 100%-osan, inkább nem mondom.
Valószínüleg a gyerekkori német tanulásom következménye, amikor a tanár bácsim nagyon szigorúan vett minden nyelvtanilag hibás mondtaot, még ha kicsit is volt hibás, akkor is.
velem már meg történt és egyáltalán nem tetszett
nekem egyáltalán nincs ön bizalmam
ráadásul van egy tök undok csaj akinek van három nővére akik angolt tanultak és tudnak neki segíteni
és ha én elrontok valamit rögtön jön a:ezen mit tudtál elrontani szöveggel!
@Bee – Igen, az őszinteségre én is már többször ráfaragtam. Attól még a mai napig az őszinteséget fontosnak tartom.
Ismeri a mondást?
„Kétféle ember van: az egyik, aki őszintén megmondja a véleményét, a másiknak meg vannak barátai.”
Velem szállodában már előfordult a recepción, hogy megmosolyogtak. Én Internetről és CD-ről tanulok. Nem járok nyelviskolába, tanárhoz csak utazások során beszélek. 63 éves vagyok. Mégis büszke vagyok magamra, mert megértettek, segítettek el tudtam intézni amit szerettem volna. Az a kis „mosolygás” nekem már belefér. Számomra az eredmény a fontos.
Eddig engem is csak nyelvtanárok nevettek ki, sőt nemegyszer meg is aláztak, hogy mi mindent nem tudok… Pont azért mentem volna hozzájuk, hogy megtanuljam! Azóta inkább egyedül tanulok TV-ből, könyvekből, netről. A külföldieknek pedig szivesen segítek akár csak egy szóval is, és az ő mosolyuk mögött inkább hála és köszönet van és nem gúny.
Nagyon elkeserítő azzal szembesülni, hogy pont az vágja el a tanulás vágyát a gyerekekben, akitől meg kellene tanulni az adott nyelvet. Az ilyen ember minek megy tanárnak? Miért esik neki jól kigúnyolni a gyerekeket???
Nekem is voltak nagyon rossz tanáraim, sajnos még mindig oktatnak…. És bizony arra kell rájönnöm, hogy az iskolákban csak elvétve akadnak nyelvtanárok, akik valóban jól végzik a munkájukat.
Nekem kellemes élményt eddig csak magántanárok okoztak. Egy éve tettem le a szakmai középfokúmat angolból. A vizsga előtt három hetes felkészítőn vettem részt. Azt kell mondanom, hogy az a fiatal lány volt eddig a legjobb tanárom, mivel valóban rengeteget beszéltünk minden órán, magamhoz képest hatalmas fejlődésen mentem keresztül. Habár azóta elmúlt egy év és megint kezdek visszasüppedni abba az állapotba, hogy nem merek megszólalni, az biztos, hogy ha utcán egy külföldi útbaigazítást kér, magabiztosabban beszélek vele :).
Nem biztos, hogy amikor nevetnek, akkor úgymond „kinevetnek”. Lehet, csak mi látjuk úgy. Ők nevetnek valamin, ami érdekes lett számukra, s ott náluk nem látták-hallották. Napi életünkben is fejlesztünk néhány szót a magunk és társaságunk örömére, akkor miért kéne máshogy látnunk a „csíííz-másajkúakat”…
Én már kétszer elkezdtem angolt tanúlni. Alapszintig el is jutottam mind a kétszer. Ez már évekkel ezelőtt volt. Ma, az új munkahelyemen bemutattak az osztrák nagyfőnöknek. Egy szó nem sok, annyit nem tudtam mondani. Mikor elment, szépen előjöttek a szavak, amivel legalább azt el mondtam volna neki, hogy nem tudok angolul beszélni. Nagyon szégyeltem magam.
Ekkor találtam ezt az oldalt a neten. Remélem, hogy tud segíteni.
@Bee –
Péter:
2011. 03. 18.
Németül 5 évig tanultam, most angolul tanulok. Rájöttem, hogy a kifejezéseket legjobb szó szerint magyarul megtanulni, akkor könnyebb megjegyezni. Eleinte engem is zavart, ha kinevettek, de most már én is nevetek a hibán, aztán kijavítom. Úgy érzem ez a nyelvtanulás velejárója.
Köszönöm a sok jó tanácsot.
Király Péter.
Én már elmúltam 5o éves, és két éve tanulgatok saját magam angolul. A „kisfiam” aki koreai nyelven is folyékonyan társalog,(angol, német felsőfokú nyelvvizsgája van) azt mondta a minap, hogy a középfok közepe táján tartok még/már nyelvtanból is. Nagyon örülök ennek, de angol nyelven megszólalni a magyar vejem előtt sem merek. Bizony, attól tartok kinevetne és a kislányom is szégyellné magát miattam.De érzem, tudom hogy rá leszek kényszerülve, hogy továbbra is tanuljam ezt a nyelvet, mert engem nagyon zavart, hogy amikor kint voltam a kislányoméknál nem értettem,hogy mit mondtak az emberek a környezetemben, vagy az éppen hozzájuk érkezett látogató.
„Bee” nagyon nagy erőt és újabb lelkesedést adott nekem, hogy továbbra is kitartással, szorgalommal haladjak a megkezdett uton.
Köszönöm nagyon az őszinte sorait.
Sajnálattal olvasom, hogy engednek olyan tanárokat tanítani, akik kigúnyolják azokat a diákokat, akik tévesztenek, ami természetes velejárója a nyelvtanulásnak.
Nekem is volt olyan gimnáziumi tanárom, aki kigúnyolta a diákokat, akik hibát vétettek. Szerencsére csak 1 évig tanított bennünket.
Most már angol nyelvtanárként az a véleményem, hogy angol nyelvű filmek és könyvek/ szépirodalom révén rengeteg kifejezést fel lehet szedni, igen, nem csak szavakat, hanem kifejezéseket, rövid mondatokat lehet elsajátítani. Most már hozzá lehet jutni ezekhez, nem úgy mint a 90-es években.
Viszont a németet a műholdas csatornák nézéséből tanultam meg, a gimnáziumi német óra kevés lett volna.
Olyan kifejezéseket tanultam meg németül, amit nem is tanultunk órán, és ledöbbentem, hogy én ezt honnan tudom, aztán kapcsoltam, hogy biztos a tv-ben hallottam, ami állandóan ment délutánonként háttérzajként.
Tehát azt tanácsolom mindenkinek, hogy hallgatni kell idegen nyelvű műsorokat, és olvasni az adott nyelven, mert akkor eleve helyesen tanuljuk meg a kifejezéseket, és hangsúlyozást.
Forró gáztűzhelyből tanulni nagyon drága mulatság, mondhatnám életveszélyes. Hegemami
Én még csak túlteszem magam rajta, bár az a tapasztalatom, hogy durván csak a magyarok nevetnek ki, akik többnyire még annyira sem tudnak angolul, mint én, csak épp az adott kifejezést ismerték , én meg nem. Ami azonban elszomorít, az az, hogy második gimis lányom egy új tanárnak köszönhetően megutálta a korábban imádott angolt, mert a tanár ordenáré módon kigúnyolja azt, aki téveszt! A szülők tehetetlenek, a gyerekek szenvednek, a tanár tagad mindent, és ha becsukódik az ajtó, azt csinál, amit akar. Nyáron magántanárral meg fogja tanulni a jövő évi anyagot,mert ez így nem megoldás.
Jó lenne ha nem zavarna, tudok ezért valamit tenni ???
Kitűnő érettségit követően még évekig folyékonyan beszéltem németül. Aztán elkezdtem az angolt, majd a franciát tanulni,hogy abból se adjanak el. A gyakorlási lehetőségeket azonban nem igazán kerestem. Mire észbe kaptam, már csak írásban voltam jó. Ha beszélnem kellett, előbb fejben mindent ellenőriztem, amint azt írásban megtehettem. Ezt persze nem várta meg senki, így szép lassan elnémultam. Szégyelltem a dadogást.
Már nyugdíjas voltam, de nem hagyott nyugodni, hogy nem tudok egyik nyelven sem beszélni. Kisegítő munkát vállaltam egy német családnál. Néhány hónap múltán, – magamnak is váratlanul, – olyan szavakat használtam, amelyeket érettségi óta nem ejtettem ki. Nem is tudtam, hogy tudom. Most németül bármit elmondok, ha kell körülírom, de beszélek, beszélek. Sajnos a többi nyelvhez nem nyertem vissza a bátorságomat, pedig az angolra pl. nagy szükségem lenne. De még csak 66 éves vagyok, eljöhet az is. Tapasztalatom szerint a félelem leküzdésének egyetlen eszköze a gyakorlás, akár az autó vezetésnél. Adrienn
Sziasztok!
A minap Bécsben jártam, valaha régen tanultam németül. De legalább 4 éve nem gyakoroltam. Magam is meglepődtem azon, hogy tudtam beszélni, vásárolni, útbaigazítást kérni. Megpróbáltam megértetni mit is szeretnék. Bizony volt aki mosolygott, aztán mikor rájöttem, hogy mit is mondtam én is nevettem. Mindenki nagyon segítőkész, és kedves volt. Az volt az érzésem, bárcsak tudnám gyakorolni minden nap. Nagyon tetszett.
Szerintem bátran kell használni, a megszerzett tudást, és nem baj, ha nevetnek, nevessünk mi is, hiszen így is tanulunk.
Sziasztok!
Én is tizenéve tanulom az angolt, de ebből nagyon kevés mondható hasznosnak,talán úgy 3-4 év.
Nálam az a nagy probléma, hogy nem merek megszólalni. Ha nagyon muszáj, persze megteszem, de inkább kerülöm ezeket a szituációkat. A furcsa az, hogy szerintem nincs rossz angolom és a tanáraim is azt mondták, hogy jó a nyelvérzékem. Rengeteg angol nyelvű műsort, filmet nézek, könyveket olvasok, így a megértéssel úgy érzem nincsenek nagy nehézségeim és a beszéddel, nyelvtannal sem (habár a nyelvtan még mindig okoz néha problémákat :-s). Viszont, ha nekem kell megszólalnom, rögtön „rágörcsölök”, hogy nehogy hülyeséget mondjak, főleg a szókincsem hiányossága miatt. Szoktam magamban beszélni angolul. Lehet hogy hülyén hangzik, de ezzel gyakorlom az újonnan hallott kifejezéseket és azt, hogy hosszabb és ne csak tőmondatokban beszéljek. Ugyanakkor, ha arra kerül a sor, hogy beszélgessek egy külföldivel, teljesen leblokkolok és nem merek megszólalni, mert attól félek, nagy marhaságot mondok, vagy esetleg nyelvtanilag helytelenül…. Minden elismerésem azoké, akik külföldön élnek és minden nap megküzdenek az esetleges nyelvi nehézségekkel, mert ők tanulnak igazán, azt hiszem…
Hát engem sem zavar,ha kinevetnek,sőt én is kinevetem magam.Azt gondolom,ha értem már min nevetek,az jó.
Engem cseppet sem zavar ha kinevetnek, részemről és magamon is jót tudok derülni és osztom azt a nézetet, hogy a hibáinkból tanulhatunk a legtöbbet. Ilyenkor nem gúnyból nevetnek az emberen, hanem azért mert nagyon aranyosnak tartják ahogyan törjük zúzzuk a nyelvet. Aki kellő humorral éli az életét az nem szégyelli a hibáit, hanem tanul belőlük.
Üdv Margit
Kedves Mindenki!
Sajna vagy Hál’Istennek én 1000 éve tanulok vagy inkább tanulgattam. Nekem az a bajom, hogy megértetem magam, de ha válaszolnak akkor nem minden esetben értem meg a partner angolságát. Én ebben látom a problémámat.
Üdv
Edit
@Erika –
Köszönöm, sajnos nem bátor vagyok, csak őszinte. Emiatt többször „ráfaragtam” már, de nagyon örülök, ha tudtam segíteni.
Bee
Velem is elofordult, hogy kinevettek, tobbszor is. Nem zavart, mert ebbol is sokat tanultam.
A legextrabb amit egyszer tukorforditottam, hollandul. Wil je de WC aftrekken. Huzd le a WC-t akartam mondani, de hollandul ez igy teljesen mast jelent (nem irom le mit). A helyes mondat: az „aftrekken” helyett doospoellen lett volna, ami atoblitenit jelent.
Sziasztok! Engem nem zavar, ha kinevetnek. En sem tudom nevetes nelkul megállni a hasonlo esetet.
Engem valami mas tart vissza a megszolalástol, jo lenne erre rajonnom.
@Bee –
Kedves Bee,
szeretnék egy kérdést feltenni neked! 12 éve tanulsz angolul, kint is dolgozol angol kollégák között. Le mered írni, hogy milyen negatív élmények érnek. A kérdésem: Nem gondolod, hogy a bátorságod példa értékű? Mások már ennyi eredménnyel nagyon büszkén elrejtik a negatív élményeiket és magabiztosságuktól az ember kedve elmegy. Te pedig ezzel lelket öntesz az emberbe, hogy lehet, hogy nem megy egyik napról a másikra a nyelv elsajátítása, de akkor is csak előre kell nézni….
Én köszönöm a soraidat, sokat segítettél nekem……
További sikereket kívánok Neked!
Erika
András!
Szerintem a fent leírtakra nem épp a „kinevetik” szó illik, de hívhatjuk úgy is. Szerintem ha egy nyelvtanuló a saját maga által kreált szavait szövi bele a beszélgetésbe, az irigylésre méltó, és bár viccesnek tűnik egy anyanyelvű számára, azért ők ezt rendkívüli módon méltányolják.
Szerintem az sokkal rosszabbul esik, amikor egy idegen nyelvűvel már negyedszerre ismételteti el a nyelvtanuló a mondandóját, és már az anyanyelvű harmadik féleképp mondja el ugyanazt, ötször lassabban, és a nyelvtanuló még mindig nem érti, hogy mit akar az a külföldi, és ekkor csak legyint az anyanyelvű és egy szánalmas mosoly ül ki az arcára, hogy na jó, inkább ne beszélgessünk, mert nincs értelme. Ezt inkább sorolnám a „kinevetés” kategóriájába.
Én Angliában élek már majdnem egy éve, és sajnos napi szinten szembesülök ezzel a problémával. Pedig az angolok nagyon udvariasak és segítőkészek. Az angol kollégáim heti egy alkalommal kísérletet tesznek a velem való beszélgetésre, majd miután lejátszódik a fenti szituáció, elkönyvelik, hogy ááá ez nem fejlődött semmit a múlt hét óta, majd nem erőltetik tovább a beszélgetést.
Na ez aztán tényleg, rettenetesen rosszul tud esni. De tudja mit, már ez sem zavar, mert bízom magamban tudván, hogy előbb-utóbb egyre többet fogok érteni, és egyre jobban fogok beszélni. Habár az elmúlt 12 év alatt (amióta angolul tanulok), inkább csak kudarc, és sikertelenség „ragyogta” be életemet, a fejlődés érzékelésének halvány reménysugara helyett.
Bee
Nem zavar-na, de még nem volna arra példa, hogy kinevettek volna. Nagyon keveset beszélek külföldiekkel, amikor pedig próbálok tőmondatokkal útbaigazítani egy, pld, turistát, akkor az a külföldi nagyon hálás minden szóért. Én szeretem ezeket a kihívásokat.
Levelezés során, intenzíven támaszkodom a mankómra, ami egy fordító szoftver, de az írásban ejtet hibákért még soha nem szóltak meg a külföldiek, inkább a magyar fórumozok szoktak emiatt szólni.
hát engem zavar ha kinevetnek