Nem! Bárhol is tart az úton, van mire büszkének lennie!
Több tanulómtól is hallottam a héten, hogy amíg nem érzik úgy, hogy tökéletesen meg tudnak valamit fogalmazni angolul, addig nem mernek megszólalni. Olyan tanulóim is említették ezt, akik véleményem szerint jól beszélnek angolul, amerikai a főnökük, multinacionális vállalatnál dolgoznak.Mégsincs önbizalmuk, nem merik felvállalni a hibáikat, és azt, hogy angolul még nem tudnak olyan választékosan beszélni, mint magyarul.
Inkább „kivárnak”: hosszú hónapokig próbálják tökéletesíteni a nyelvtudásukat, hogy amikor már nagyon jól megy, akkor majd gyakorolják élesben is.
Mi ezzel a gond?
Hogy pont az igazi gyakorlás marad el: a társalgás! Talán segít eloszlatni a félelmeket, ha kipróbálja, milyen hatással van a beszélgetőpartnerére, ha bátran belekezd a beszédbe, és közben hibázik is (pl. nem jut eszébe egy szó, rosszul ragoz, vagy nem jól ejt ki egy-egy szót). Valószínűleg meg fog lepődni: ez a beszélgetőpartnerét egyáltalán nem fogja zavarni! Hiszen a hibákkal, hiányosságokkal együtt is meg fogja érteni a lényeget, a fő mondanivalóját! És ez a legfontosabb!Lehet, hogy Ön úgy érzi, hogy még alig tud valamit. Lehet, hogy úgy érzi, csak olyan „sután” megy még a beszéd.
Ehhez a következőt tudom tanácsolni:
Meg kell próbálni megkülönböztetni az érzéseinket a tényleges nyelvtudásunktól!
Azért, mert úgy érezzük, hogy nem tudjuk olyan pontosan, olyan választékosan kifejezni magunkat egy idegen nyelven, mint az anyanyelvünkön, az nem jelenti azt, hogy azon a nyelven nem beszélünk. Pl. nem csak az mondhatja el magáról, hogy beszél angolul, aki felsőfokú nyelvvizsgát szerzett!
Sokan külföldön jönnek rá, hogy bizony sikerül megértetni magukat, meglepődve tapasztalják, hogy már „nem adják el” őket.
Sokan megértetik magukat, mégis úgy érzik, hogy szinte semmit sem tudnak. Ezért érdemes dokumentálni a tudásunkat. Nem kell túl bonyolult nyilvántartást vezetni, elég egy kockás füzetet nyitni erre a célra.
A lap tetejére felírjuk a dátumot.
Alá pedig valami ehhez hasonló felsorolást.
Már el tudom mondani:
-hogy hívnak,
-hol lakom,
-mennyi idős vagyok.
Megértem, ha megkérdezik:
-mi a foglalkozásom,
-mi a hobbim.
Meg tudom kérdezni:
-hol van egy élelmiszerbolt,
-hol van a metró megállója.
Tudok válaszolni olyan egyszerű kérdésekre, mint:
-sört kérek vagy bort,
-fehér bort vagy vöröset.
Önállóan, segítség nélkül tudok kérni:
-egy buszjegyet,
-két sört,
-egy jégkrémet,
-egy kávét,
-egy tábla csokoládét.
Ez így sikerélmények sorozata. Ne a kudarcait tárolja el az emlékezetében, hanem az apró sikereit! Merjen megszólalni, és felvállalni a hibákat! Sokkal többet fog fejlődni, mint eddig!
Megpróbálja? Várom a hozzászólását!
Kedves András!
Azért kezdtem el a német tanulást mert a lányom kikötözött Svájcba és látogatáskor nagyon zavart, hogy nem értem amit mondanak. Mivel 60 éves vagyok nagy csodát nem vártam a dologtól de most mikor kinn voltam és a pincérnő beszélt az unokáiról örömmel vettem észre, hogy sok mindent megértettem belőle, igaz még megszólalni én sem merek de gyűjtöm az önbizalmamat. Szorgalmasan gyakorlom.
Köszönöm Önnek a lehetőséget.
Kedves András! Évekkel ezelőtt autodidakta módon elkezdtem tanulni a német nyelvet. Sajnos nem igazán tudtam a gyakorlatban használni, a munkámhoz nem kellett, már nyugdíjas vagyok és csak a magam örömére tanulgatom, hogy ne felejtsem el a nyelvet, és ha olvasok német szöveget, sikerélményem van, hogy megértem a mondanivalóját. Ha beszélgetni kell, akkor csak alapszinten tudom magam megértetni. Nem sok lehetőségem van a nyelvhasználatra, de a magam örömére szívesen tanulom-tanulgatom. Köszönöm Önnek a lehetőséget a gyakorláshoz.
Sztem ez a kérdés mindig attól függ, hogy ki, mire használja a megszerzett nyelvi képességet. Amennyiben szakmájához, tárgyalásokhoz kell, ott a tanult és a sokat gyakorolt nyelvtudásnak együttesen kell érvényesülnie. Ellenben, ha túrista úthoz, eligazodáshoz vagy külföldi munkavállalás esetén a megértés/megértetéshez kell, akkor elegendő kevesebb elméleti tudás és bátor gyakorlati alkalmazás, akár 1-, 2 szavas kérdés/felelettel. Nagyobbik fiam Svájcban él, eleinte gond volt, hogy a jó elméleti tudással sem értette a kissé furcsán ejtett németet, szinte újra kellett tanulnia, persze sokkal gyorsabban, mintha nem lettek volna alapok. Magam túrista célra használom az angolt. András köszönöm a megküldött kifejezés csoportokat!
Tökéletesen igaza van András!
Két lányom van, angol nyelven kell kommunikálniuk a munkájuk során. Mindketten nagyon jól beszélik az angolt, mégis az egyik ugyanígy stresszel, ha beszélni kell. Igaz, pénzügyi szaknyelven kell fogalmaznia, bár azt is tanulta.
Én meg a folytonos újrakezdő vagyok, már 60-as korosztály.
Üdvözlettel: Zsuzsa
Üdvözlöm!
Szerintem fontos, hogy beszéljük a nyelvet , amit tanulunk, mert a beszéddel lesz tökéletesebb ! Használni kell , mert ez a legjobb gyakorlás!
Üdvözlettel , Fűzi Csaba
Kedves András!
69 éves vagyok.Február óta tanulom az angolt.Nagyon szeretem a leckéit,a biztatásait,de nekem is pont a társalgás hiányzik,csak nem tudom hol tudnék anyanyelvűekkel kipróbálni magamat itthon.
Egyértelműen nem a válasz! A lexikális tudás nem feltétlenül azonos a gyakorlati tudással. Mire a szókincs, ha nem merjük használni? Saját megfigyelésem szerint vannak a maximalisták, akik alig mernek megszólalni, amíg nem érzik biztosnak a tudásukat és vannak azok akik magabiztosan társalognak még akkor is, ha tudják, hogy nyelvtanilag sok hibát vétenek. Ez utóbbiak a szerencsésebbek, mert a „gyakorlat teszi a mestert” mondás alapján előbb fog csiszolódni a beszédkészségük. Mivel a legnagyobb sikerélmény mégis csak az, amikor megtapasztaljuk, hogy megértik amit mondunk!
Igen szeretném ki próbálni
Kedves András!
Igen, igaza van én is így voltam a némettel, én ott Németországban tapasztaltam meg, amit ön is írt, hogy nem baj, ha hibásan beszélünk csak mondjuk amit és ahogy tudjuk! A 7 év alatt egy helyen „nem értették”, de ott nem is akarták érteni mit szeretnék.
Az ön nyelvleckéi nagyon nagy segítséget nyújtanak, köszönjük! 🙂
Jelenleg Ausztráliában vagyok. Nehéz, de a korom (73 éves vagyok) ellenére sok segítséget kapok és próbálmozok. Nem adom fel!!!
Üdv:Baczia Ilona
Tisztelt Tanár úr! Nekem szerencsém volt, mert nagy többségében baráti társaságban és/vagy utazások, üdülések alkalmából használtam szerény tudásomat, így vagy nem kellett, hogy zavarjanak a nyelvi hiányosságaim, vagy, mivel muszáj volt megértetnem magam, félre kellett tenni, hogy nem vagyok perfect. Így aztán „megszoktam”, hogy bárhol, bárkivel szóba elegyedem. Az külön csemege, amikor valakivel az angolt és a németet kombinálva tudunk beszélni és egymást megérteni. Kisregényem lényege, hogy nem kell várni elfogadó, türelmes környezetre vagy kényszerhelyzetekre, hogy valaki megszólaljon! Ellenkezőleg, udvarias keretek között, minden lehetséges alkalmat meg kell ragadni, mert azzal sokat lehet tanulni!
Kipróbálom a füzetes módszert!
Kedves András!
Ugyanaz a véleményem, ami önnek. Meg kell szólalni, mert a megszólított emberek általában segítőkészek, türelmesek. A hibák egyáltalán nem zavarják őket. Sajnos ritkán adódik alkalom az adott idegen nyelven kommunikálni, ha igen, használjuk ki. Vannak helyzetek, amikor pl. muszáj.
Egyet ertek! Barkivel merek angolul beszelgetest kezdemenyezni,csak brit anyanyelvűvel nem! Az meg razós! Pedig sztem epp ők a legtoleransabbak,velünk idegenekkel!
Tökéletesen igaza van .Egyetértek .
Köszönöm a hasznos tanácsot, kifogom próbálni a kockás füzetet. 😊
Erős alapszintű német nyelvtudásom van, de teljes biztonsággal indulok útnak Németországba.
Kedves András. A német nyelv elsajátitása közben magam is így ėreztem az elejėn , mérni kell beszėlni , jól rosszul ,a lényeg a MEGĖRTĖS
Tisztelt Tanár Úr, kedves András!
Teljes mértékben egyet értek Önnel! Bennem is alacsony az önbizalom, néha úgy érzem, minnél többet taanulok, annál kevesebbet tudok!
Köszönöm a lelki támogatását és a szuper ötletet, önnön tudásunk felmérését szolgáló kockás füzet vezetését!!!
Üdvözlöm mindig nagy tisztelettel áldozatos oktatói munkásságáért: Alice.
Eddig nem írtam le, remélem elfogadja és nem utasítja el a rendszer azért, mert szerinte már elküldtem.
Ezek az egyszerű kifejezések még mennek, de ahol egy mondatban a többszörös múltidő használata már gondot jelent. Egyszer már elég jól beszéltem, de 20 év nem használás után gátlásom van.
Köszönöm
Kedves András!
Nagyon köszönöm a sok segítséget, amit öntől kaptam. Én már tanultam angolul gimnáziumban, kb 50 évvel ezelőtt, de sajnos sokat felejtettem. Amióta az Ön könyveit olvasgatom, meg a sok hasznos anyagot, amik e-mailben érkeztek, minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. Ha majd külföldön leszek, nem fogok félni társalogni.
Önnek mindenben tökéletesen igaza van. Számomra nagyon hasznos volt minden, amit Öntől tanultam.
Hálás tisztelője
Én is így vagyok vele.
Kedves András!
Ez a jegyzetelős, kockás füzetes módszer tetszik, ki fogom próbálni. Tényleg fontos a pozitív gondolkodás és megerősítés.
Nagyon jól esik, hogy ismeretlenül is foglalkozik velem, és folyamatosan ellát jótanácsokkal a tanulással kapcsolatban. Hálás vagyok érte, köszönöm szépen.
Tisztelt Neményi Úr!
Segítettek a nyelvleckék,jók a módszerei.
Az alapszókincsemet bővítettem,pontosítottam.
Köszönettel.
Tisztelt Tanár Úr. Köszönöm a hasznos tanácsát,mindenkinek azt tudom én is mondani menjenek beszélni.Egy barát aki talán többet jobban tud hasznos lehet ,mert előtte nem vagyunk zavarban.Köszönettel:Eszter.
Valóban, aki mer, az nyer! És ez igaz a nyelvtanulás esetében is! Hajrá!
Kedves András! Köszönöm a hasznos tanácsait!
Tisztelt Neményi Úr!
Az Ön segitsége fontos volt a szamomra az elsö bejelentkezésétöl kezdve. Angol es francia leckéjeiert, hálás köszönet!!! Felsöbb oktatas nekem már nem szukseges, bar nagyszeru lehetöseg kulföldön valo megertettseg miatt.
Üdvözlettel
Rozalia
Igen eyetértek a megállapítással. Én is küzdöttem ezzel a problémával.
Tisztelt Tanár úr,én csak köszönetett szeretnék írni ,szàmomra nehéz német nyelv tanulàsàhoz tett erőfeszítéseit. Amit pedig a kérdést illeti, szerintem ,ez a tudás is nagyon jó! Na persze ha valakinek, vagy valakiknek tőbb kell, akkor hajrá. Mégegyszer köszönöm.
Tisztelt Neményi Úr!
Hasznos és a mindennapi életben legjobban használható leckéinek köszönhetően a magam részéről úgy érzem, hogy már valóban meg tudom értetni magam bizonyos dolgokban németül. Például egy étteremben vagy fagyizóban teljesen önállóan tudok rendelni és fizetni is. Már egyáltalán nem szorongok, ha német tanár feleségem nincs mellettem, sőt szokszor megdicsér. Számomra a legnagyobb segítséget a leckéiben az jelenti, hogy látom a szavak fonetikus kiejtését. Szerintem ez nagyon jó, mert így helyesen tudom kiejteni a szavakat és ez magabiztossá tesz. Természetesen még nagyon sok tanulni valóm van, de ezúton szeretném nagyon szépen megköszönni az Öntől kapott rengeteg segítséget! További munkájához sok sikert kívánok!
Tisztelettel: Kovács Krisztián
Már bátran meg merek szólalni. Örülök, ha megértik, amit mondok. Nagyon hasznosak a kommunikáció központú leckék.
Tisztelt Uram! A véleményem az hogy én szívesen megprobalom az Ön új fajta módszerét. Köszönöm szépen és további kellemes napot kívánok! Üdvözlettel: Busch Heinz Dietmar Georg
Kedves András! Teljesen egyetértek Önnel abban, hogy nyelvtani pontosság nélkül is megértenek bennünket bárhol a világban… Hisz a beszéd csak kb 10%-a a kommunikációnak… A többi a mimika, pantomimika stb, stb… Mi még oroszt tanultunk az iskolában, de kórházban fekvő betegtársamnak le tudtam fordítani a diétás étrendjét magyarról oroszra… Kb százszor voltam Lipcsében, s eleinte szótározva, kevés szókinccsel, valós élethelyzetekben (szálloda, strand, fogorvos, színház, mozi, állatkert stb…)is meg tudtam magamat értetni…Évről-évre jobban, könnyebben…Ennek a „kommunikációs bátorságnak” nagy hasznát vettem az óvodai játékos német foglalkozások során is…Felfigyelt erre az óvodánk vezetője is, s ha idegen ajkú kisgyerek jelentkezett az óvodánkba (kínai, orosz, olasz, angol stb, stb), az én csoportomba osztotta be Őket.Nem csak a Gyerekek tanultak tőlem, hanem én is Tőlük, főleg az olasz ikerpártól!
Kedves András!
.Nagyon hasznos oktató anyag.Így könnyedén tanultam.
Köszönöm a biztatást és a leckéket:
Üdvözlettel Edit
Kedves András, szívemből szólt, teljes mértékben egyetértek Önnel!
A mai fiatalokban annyira nincs spiritusz, bátorság, kezdeményezőkészség, önállóság, hogy nagyon elkeserítő ez a helyzet!
Sógorom 19 éves lánya felsőfokú német nyelvvizsgával rendelkezik.
A nyáron a városban sétáltunk és odajött hozzánk egy középkorú német házaspár, azt kérdezték merre van a kemping? Na mondom, Timike ez a te asztalod, most megcsillogtathatod felsőfokú német nyelvtudásod! Legnagyobb megdöbbenésemre meg sem mert szólalni, egy árva értelmes szó nem hagyta el a száját, végül nekem kellett útba igazítani a két túristát, én, aki nem beszélek jól németül, csak olyan speisekarte szinten. 😀 Fiatal koromban egy ideig pincérként dolgoztam, ott ragadt rám némi német nyelvtudás, de ebből a nyelvből semmilyen vizsgám nincs, mert nem igazán áll közel a szívemhez. De ennek ellenére sikerült elmagyaráznom merre van a kemping.
Aztán megkérdeztem a kisasszonyt, hány libáért vette a nyelvvizsga papírját? Olyan vörös lett, mint a rák a szégyentől, de nem érdekelt, azért is igyekeztem bedöngölni a földbe az egóját, – mert az van neki, jó nagy – aztán elmondta, hogy attól félt, hogy kinevetik….mert az iskolában annak idején is kinevette a sok suttyó, ha tévedett!
Szóval, ebben látom a nagy próblémát, hogy az iskolai tanároknak szigorúan meg kellene büntetniük azt a tanulót, aki kiröhögi a másikat! Merthogy ő sem jobb, mint az, akit kiröhög.
A nyelvtanárok vegyenek fel egy másik oktatási hozzáállást, például azt, hogy aki ki meri röhögni a tanulótársát az esetleges bakiért, azzal azonnal csináltasson 200 fekvőtámaszt és kapjon egy hatalmas 1-est!
Igen, egyetértek,valóban muszáj beszélni,hogy élesben megtudjuk mennyit tudunk. Segítenek a beszélgető partnerek.
Azt gondolom valamennyi nyelvtudás kell ahhoz,hogy
megértessük magunkat egy külföldivel,de nem szükséges
felsőfokú nyelvismeret.
Inkább helyezném a hangsúlyt az illető szemêlyiségére.
Fontos a magabizosság,önbizalom.
Kedves Neményi Úr!Tökéletesen egyetértek önnel és próbálom hasonlóan csinálni.
Én egy 79 éves nagymama vagyok, az Őn leckéivel korábbi német tudásom frissitem. Hálásan köszönöm a leckéket hiszen igy a már elfelejtett szavak is előjönnek-
Tisztelt Neményi úr!
Nagyon hasznosnak találom az angol nyelvleckéit, és köszönetet szeretnék mondani értük. Sajnos elég kevés a szabadidőm, de a küldött maileket, próbálom tanulni, gyakorolni.
Köszönettel: Berecz Béla
Kedves András! Egyet értek Önnel. Én lemaradtam nagyon az építkezésünk végett. Jövőre talán elkészül a házunk, utána tudok foglalkozni vele. Köszönöm a jó tanácsokat. Eddig is vhogyan megértettem magan külföldön. De hatöbbet tudnék jobb lenne.
Tisztelettel Molnár László
Szeretnék
Németül megtanulni! Vizsga nélkül!
Nagyon tetszik, hogy bátorít, de kimondani angolul csak annyit merek: I don’t speek English! -és a megértés is nagyon gyatrán megy. Írásban jobban tűrhető vagyok. A leckék is tetszettek.
T .Tanár úr Ezek a meghatározások igen hasznosak. Nagyon jól lehet vele kérdéseket félteni és válaszolni rá. Köszönöm a meghatározásokat
Mária
Egy jó alapfokú nyelvtudással is bátran meg lehet szólalni. Itt ragadom meg az alkalmat,hogy szeretnék egy Buldozer angol nyelvkönyvet rendelni
Én is úgy voltam voltam vele, hogy nem nagyon mertem megszólalni, mert féltem, hogy hibázom, az olvasás jól ment. Ezért jelentkeztem a Tanár Úrnál. Most már nem okoz problémát a beszéd .
Nagyon köszönöm!
Kedves András! Örömmel olvasom a levelét. Szerencsére akkora a magabiztosságom, hogy folyamatosan használom a megszerzett tudást, s igaza van, beszélni kell! A motoros túránkon Boszniában és Montenegróba gond nélkül tudtam bejelentkezni a szállásunkra és gond nélkül rendeltem az éttermekben úgy, hogy a társaim is meglepődtek! S tényleg volt olyan érzésem is, hogy jobban tudok, mint az akihez beszéltem. (Nem mondtam senkinek sem, hogy Angolt tanulok) 😉 Akkora sikerélmény volt ez számomra, hogy nem telik el nap úgy, hogy ne foglalkozzak a nyelvtanulással! Mára már szinte rutinná vált. Köszönöm, hogy az Ön könyvéből tanulhatok! (Többször próbáltam már a tanulást sikertelenül,)
Kedves András!
Köszönet azért, amit tesz.
Vannak rossz beidegződéseink úgy általában, ami kihat erre a terūletre is, és közvetlenül az idegen nyelvekkel kapcsolatban is.
Saját példa az általános beidegződésre. Ha valamit nem csinálok egy ideig, attól félek, hogy azt teljesen elfelejtettem, és teljesen az az érzésem, hogy ehhez már egyáltalán nem értek, és gátol ez az érzés, mert semmit nem akarok elrontani. Ez bármire pont úgy érvényes, mint az idegen nyelvre.
És pêlda konkrétan az idegen nyelvekre. Ha valahol meg kell szõlalnom idegen nyelven, akkor azonnal az jelenik meg a gondolataimban, hogy én nem tudok idegen nyelven és ez azonnal leblokkol, mégha addig gond nélkül beszéltem az adott nyelven. Ebben valami tudat alatti proram lehet, mely terület tudója Szolár Szilvia. Mert MBA- t végeztem angolul, és pár óra alatt megtanultam angolul tengely mentés gyorsolvasni, amit már magyarul is elfelejtettem. De ez csak addig tartott, mįg szakmailag szükségem volt rá. Workshop-okon semmi gondom az angollal, de ha privát beszęlgetésekre kerül a sor, amįg nem jut eszembe, hogy nem tudok angolul, minden rendben. Sajnos ez nagyon gyorsan eszembe szokott jutni
Valószínű előző életek életveszélyes szituációibõl hozott tudatalatti védelmi programozás.
E mellett az oktatásnak is van egy harmadik járulékos része, sminek rendbetételében Ön is sokaknak sokat segíthet. Én rzen a téren nem állok rosszul. Voltak jó és nem igazán jó nyelvtanáraim. A jókból lehet építkezni és szerencsésen nekem jutott belőlük. Az ên problémám nem elsősorban tőlük származik.
Ęs ami męg nagyon fontos, higy a gyermek, majd felnőtt szwmára legmeghatározóbb személyek, szülők 80-90%, tanárok és barátok, majd főnökök és munkatársak milyen aktuális életbeli tudat az latti programozást kódolnak belénk. Mielőtt a felelősség elhárításra gondolnánk, tudnunk kell, hogy a tudatalatti programok analóg működnek, azaz autómatikusan, azonnal, beelőzve bármely tudatos cselekvést.
Amíg a szülők, majd mwsok is nem pozitívan programozzwk gyermekeiket, majd a többi ember akikkel kapcsolatba kerülünk, látszatra rövid távon a kárukra előnybe lehet kerülni, de hosszabb twvon a fagyi visszanyal, ezqltal először az egyikek lesz rossz, utána a másiknak is. Ráadásul az előnybe kerülés nem vilwgviszonylatban történik, hanem egy szűkebb kœrben, ami összességében azért lesz flmaradott ésversenyképtelen, mert egyedileg ekkoraversenyben ne lehet nyerni. Csak együtt, összefogva és egymást emelve.
Ez ak aktuwlis tudatslatti programozás problémáit megodja. Amúlt életekből hozottakat Szílvia módszerével tömegesen szisztematikusan fel kell oldanunk.
Ezek mind tudatalatti mindent beelőző programok. A tudatos rész ezután jön a fizikális működési rendszerünkben, amelyben Önök, mint idegen nyelvtanárok sokat tudnak segíteni, gátlás mentes tudás birodalmába, mint egy mese világba bevonva bennünket. Ennek is van tudat alatti része és tudatos. A tudatalatti részt viszont erőteljesen mások programozása is meghatározza. Természetesen felelősség elhárítás nélkül mindenki tegye meg, amit ő tehet. És akkor minden rendben lesz.
Röviden: Nem minden az oktatás és tanulói hozzáállás hibája. Csak ezek mentén nem orvosolható a probléma nagyságrendileg.
Tisztelettel: Sz Margit
Én is voltam vele, hogy az először nehezen mertem megszólalni, mert féltem , hogy hibásan beszélek, az olvasás jól ment, ezért jelentkeztem a Tanár Úrnál. Most már nem okoz problémát. ha meg kell szólalnom.
Nagyon köszönöm a segítségét.
Szeretem az ön oktató anyagait.
Köszönettel: Zubor Erika