A nyelvtanulóknak két alapvető típusát szoktam megkülönböztetni.
Az egyik: Mindegy, milyen keveset tud, de amit tud, azt használja.Van egy taxis tanítványunk, aki nem zavartatja magát a nyelvtani szabályokkal: Mondja, ahogy tudja, ahogy sikerül, az utasok sietnek, nincs ideje minden mondatot háromszor átgondolni, vagy egy nyelvész professzorral előre lektoráltatni.
A kisebbik fiam is ilyen, egyáltalán nem zavarja, hogy nyelvtani szabályok is léteznek. Elmondja, amit akar, ragozással, sorrenddel nem foglalkozik. Amikor még csak 5 szót tudott, akkor is egyedül kért magának fagylaltot (Ha egyedül megy oda az árushoz, akkor, ugye annyi gombóc fagyit kér, amennyit csak akar, mert a szülők nem szólnak bele… Hasznos dolog a nyelvtudás, ugye?).
És van a másik típus, aki először rákészül.
Alaposan rákészül minden mondatra, mielőtt kimondja.
Többször végiggondolja, helyes lesz–e úgy, mielőtt kimondja.
19 évesen én is így tettem, meg is buktam elsőre a nyelvvizsgán.
Ha megszólít egy külföldi, nem arra kíváncsi, mennyire beszélünk helyesen. Csak a választ szeretné tudni, merre menjen. Jobban örül egy nyelvtanilag hibás, de használható válasznak, mintha szabadkozunk, előre betanult, de helyes mondattal, hogy:
„Sajnálom, nem beszélek angolul.”
Tudásunk attól értékes, hogy használjuk. Válaszoljon nyugodtan a külföldinek.
Ezen második csoport tagjai ugyanis a legtöbb esetben először meg akarják tanulni a nyelvet, és csak később, amikor elértek egy jó szintet, csak akkor kezdik el használni. Kár, mert így rengeteg sikerélménytől fosztják meg magukat a tanulás során.
A nyelvtanulás nem agysebészet, ahol tökéletesen, hiba nélkül kell folyamatosan teljesíteni. Megértette a kérdést? Hurrá! Máris van egy sikerélménye! Válaszoljon bátran! Nem baj, ha hibásan, nem baj, ha nem tökéletes a mondata. Hadd legyen annak a külföldinek is sikerélménye, hogy választ kap Öntől a kérdésére.
Ne féljen, mondja ki, meg fogják érteni.
Bármilyen keveset tud, azt használja bátran!
Árulja el, kérem, Ön válaszol, ha egy külföldi hirtelen megszólítja az utcán?
A véleménye fontos számomra! Kérem, írja meg itt, a blogon!
Igen, mindenképpen megpróbálok nekik segíteni, főleg, ha németül kérdeznek. Ha em értek egy szót, vagy rákérdezek, vagy megkérem, hogy beszéljen lassabban. A nyelvtan nekem sem erősségem, de ez csak kicsit zavar. :)
Kedves Andras!
Igen valaszolok ,mert szeretnek segiteni
annak aki tolem varja.megha nem is tudok jol nemetul.
Onnek is kulon koszonom a sok jo tanacsot es a nyelv leckeket sokat tanultam belole halasan kiszonom
Tisztelettel Salamon Marta.
Tisztelt Neményi Úr!
Köszönöm az eddigi segítségeit, sokat lendítettek az eddigi tudásom kiszélesítésében. Jelzem, hogy én az első kategóriába tartozom. Van némi nyelvtani tudásom, de amikor kommunikálok nem görcsölök rá, hogy nyelvtanilag helyes-e amit mondok. Majd a másik fél összrekja úgy is. Jelzem nem járok konferenciákra. A hétköznapok kommunikációjával sáfárkodom.
Auf Wiedersehen.
Sajnos azt a keveset is amit tudok éles helyzetben nem merem használni. Az eset után azért be jön, hogy mit is kellet volna mondani.
Megpróbálok segíteni nem baj, ha nem tudok normális mondatokat inkább csak a szavakra hagyatkozom, illetve amit tudok azt elmondom.
A meglévő szókincsemmel, gesztikulációval és minden lehetséges eszközzel( test beszéddel) próbálok segíteni a kérdezőnek és hasonló módon cselekszem ha külföldön vagyok és én szorulok segítségre!
Igen ,válaszolok ha külföldi kérdez,és teljesen egyetértek önnel,nem baj ha nem 100%ra helyes ,ahogy elmondok például ,németül valamit ,a lényeg ,hogy mondom.De azért beszéltem több némettel ,és sokuknak. számított azért ,hogy helyesen tudtam elmondani amit szerettem volna.
igen, ha tudok segítek.
Ha lehetőségem van rá, használom. Nem szégyenlem ha hibásan is, korrigálok meg mosolygok.
Üdv. Eszter
Én is az első csoporthoz tartozom, annál is inkább, mert nagyon idős vagyok, érdekes, most nagyon sok szó, nyelvtan visszajön, amit valamikor tanultam. Klári
Természetesen segítek,mindenkinek tudásom szerint.
Régebben volt egy esetem Németországban,egy kereskedőtől kértem valamit,lehet,hogy nem helyesen mondtam,azt mondta nekem ez Németország,beszéljek németül.Akkor megfogadtam ha nálunk valaki németül érdeklődik ,én csak magyarul beszélek.Természetesen nem sokáig tartottam be a fogadalmamat. Szerencsére külföldi útjaim során ilyen emberrel nem hozott össze a sors.
nagyon köszönöm az eddig átadottakat megfontolom hogy később komolyabban is foglalkozzam a olasz nyelv elsajátitásával KÖSZÖNÖM ÖNNEK az eddigi átadottakat
Jól rosszul de megszolalok és ha végül nehezen is de megértjük egymást!
Köszönöm a biztatást.
Én örülök ha egy németül beszélő társaságba botlok. Hát még ha valami oknál fogva beszélgethetek velük. Nem egyszerü mert szókincsem kevés de azt a keveset megpróbálom alkalmazni. Ha többet lehetnék németül beszélő társaságba akkor úgy érzem merném használni azt amit tudok és valószinü egyre jobban bele tanulnák. Nagyon köszönöm a leckéket! Kivánok jó egésséget!
Ha arra várnék, hogy majd megtanulok angolul, akkor sosem szólalnék meg. Aprócska tudásommal mégis sikerült már 2 ízben segítenem, ami nagyon jó érzéssel töltött el.
Az egyik történet: Bp-ről jöttem hazafelé az utolsó busszal, de még az indulásra vártunk, amikor odajött egy etióp diáklány -ezt csak utólag tudtam meg róla-, és kérdi a sofőrt angolul, hogy ez a busz megy-e Szeged felé. A buszvezető szerintem egy kukkot nem értett a Szeged szón kívül, mondta, hogy ez a busz Kecskemétre megy, a lány meg tehetetlenül elballagott. Kérdem a sofőrt, mért nem engedte felszállni, hisz Kecskemétről 15 perccel később megy egy másik busz Szegedre. Erre a sofőr azt mondta:-Ha annyira okos, mondja meg neki! Volt még 5 perc indulásig, leszálltam és elkezdtem keresni a lányt a népligeti pályaudvaron. Megtaláltam az épület túloldalán. Megszólítottam, és fele magyar fele angol keverékkel megértettem vele, hogy jöjjön vissza a buszhoz, van csatlakozás Szeged felé. Egy perccel indulás előtt értünk vissza. Kéri a lány angolul a jegyet, mire a sofőr megint csak bámul a lányra, hogy nem érti. Én is csak minden második szavát értettem, de levettem, hogy diákjegyet szeretne. Mondom a sofőrnek, ő meg igazolványt kért magyarul, amit meg a lány nem értett. Mondom a lánynak, hogy „student passport”,- hirtelen ez jutott eszembe. Elővett egy levelet, valami egyetemi értesítőt a felvételről és kapott diákjegyet. A buszon még próbálkoztam 1-2 mondattal, de szókincs híján elakadtunk. Kecskeméten még odakísértem a szegedi buszhoz. Megállapítottam, hogy édes kevés az angol tudásom, 63 évesen tanulgatok autodidakta módon, mégis boldoggá tett, hogy segíthettem.
A baj az iskolákban kezdődik, ugyanis van még olyan hely ahol pl egy héten egy angol óra van./ált isk.3.oszt/
Felháborito mindenki tudja, hogy a nyelvoktatás és a számitógép a jövő.
Németországba 2szer voltam alkalmi munkán,mint ápolonö.Söha nem tanultam a németet,orosz volt a kötelezö.A család nem beszélt magyarul,igy probáltam kommukálni velük,szotár,kézzel,….párhét elteltével szavakat,pici mondatot már megértettem.Boltba nekem kellett mennem és feirtam mit kérek németül.igy kezdödöt az ismeretségem a nyelvvel,pedig nem vagyok fiatal.Azota voltam olszországba is,ott ugyanigy beszélgettem,olasz jobban alakult.bátorság kell fiataloknak,hogy megmerjenek szolalni.
Kérem a következő leckét
Természetesen igen, megpróbálok. Bár nagyon nehéz , hiszen a gyakorlás hiányzik.
Magam is abba a csoportba tartozom, aki „rákészül”. Igyekszem változtatni ezen, de nagyon nehéz.
Egyszer volt egy nagyon tisztelt főnököm, aki ugyanúgy biztatott, mint Ön. Vagyis hogy ne azazl bíbelődjek, hogy nyelvtanilag összerakjam a mondatot helyesen, hanem csak mondjam.
Tisztelt Neményi tanár úr!
Sajnos a nyáron lemaradtam egy kicsit a tanulásról!
Nyaralással, utazással telt el az idei nyár.
A húgommal üdültem Balatonfüreden az Anna Bella Hotelben,
a Hotelben főleg angolok, és németek voltak, alig lehetett magyar szót hallani.
Nagyon hangosak voltak, néha bántó volt, mert nem tudtunk a húgommal „szót” érteni.
Össze-vissza beszéltek, egyszerre sokan! Hogyan értették meg egymást???
Balatonfüred után Szarvason töltöttünk 1 hetet, majd a Börzsönyben.
—
Lesz mit bepótolnom, de szívesen teszem, mert Tanár úr nagyon jó „tanító”!!!
Én csak akkor fogok „megszólalni”, ha behozom a lemaradást!
Jó egészséget kívánok!
Tisztelettel: Blahó Gizella
—
Üdvözlöm, igen próbálok válaszolni. Szeretnék én is kérdezni. Kamionsoför vagyokragadnak rám szavak és azt akarom kérdezni, hogy Németországban szeretnék dolgozni és az elhejezkedéssel kapcsolatos szavakat mondatokat fogok e kapni ebben a tanfolyamban. Válaszát elõre is Köszönöm. Komor Sándor
Megpróbálok válaszolni,általában a lényeget megértik.
családunkban van nem magyar anyanyelvü tag
ha kettesben vagyunk az első verzió müködik
egyébként a gyerekeim segitségével kommunikálunk , mindnyájan beszélnek angolul
egyébként én 66 éves vagyok, többször nekikezdtem már az angolnak ( rock nemzedék)
aztán csak mostanában lett meg a konkrét motiváció
üdvözlettel buglyó imre
Az első csoportba tartozom. 2012- ben utaztam először repülőn,, és Vancouver-be.
A gimiben angolt tanultam, de 57 évig 1 szót sem beszéltem angolul és volt 3 hónapom, hogy elkezdjek tanulni.
Muszáj volt megszólalnom, és megértették.. Különben most 72 éves vagyok, Nagyon szépen köszönöm a leckéket, már csak kedvtelésből tanulok.
Ha hirtelen megszólítanak, magyarul is el kell gondolkodnom a helyes útbaigazításhoz. Sajnos a külföldiek ezt sokszor úgy értelmezik, hogy nem tudok vagy nem akarok válaszolni, ezért továbbállnak. Én németül tudok valamelyest. Ausztriában is tapasztaltam, hogy ha nem vágtam rá a választ egy kérdésre, sokan legyintettek és továbbálltak. Pedig én nem a nyelvtani megfelelőségen gondolkodom – éppen a nyelvtanom elég jó azonnali válaszoknál is – hanem a tartalmon. Nem akarok téves információt adni, csak azért, hogy gyorsan beszéljek.
Igen, megpróbálok válaszolni és ha éppen nem jut eszembe a megfelelő szó, akkor gesztikulációval, kézmozdulatokkal segítek rá.
Sajnos én is a második csoportba tartozom. Mindenképpen helyesen szeretnék beszélni azt hiszem ennek az az oka,hogy relatíve későn kezdtem el angolul tanulni és nagyon zavart, hogy felnőtt létemre nem beszélek helyesen. A jövőben azonban ez másképpen lesz, ha valaki angol nyelven szólna hozzám.
Természetesen igen, megpróbálok segíteni, bár nem tudok csak magyarul. Szakiskolában tanultam 3 évig németet, a gyerekeim tanultak angolt, s no persze általánosban oroszt kellett tanulni, abból is megmaradt valami.
Hirtelen még azt is elfelejtem amit addig tudtam. Sajnos.!!! Később már össze tudnám rakni a választ, persze nem helyesen de valahogy, de az már késő.
Kedves András!
Ha a szükség rávisz összeszedem magam és egyszerűen kifejezve elmondom a szükségeseket.
Most jöttem haza Prágából, egy rendezvényről. Zömmel angol volt a használt nyelv, de a kérésemmel einfach und langsammal dűlőre jutottam.
Segítőkész vagyok utcán bárkinek segítek akár kériakár nem. Néha rájövök hogy mégsincs közös nyelv mert tudok nmetülangolul vvalamennyit és elég jól franciául azátn végük kézzel lábbal térképen vagy rajzban megmuttom hogy hova jut el a kérdező ha kezében a térkép és a szomszéd utcába igyekszik csak pár méter és már ott is van. A nyeltudás valóban gyenge pontunk itt Magyarországon …valamikor kitűnően beszéltem oroszul sőt jelentkeztem az ELTE-re nem vettek felfrancia párosítással akartammenni a bölcsészkarra,egyéb kataegória voltam származásom miatt, Utána jártam a TIT-re francia nyelvet tanulni évekig még,kaptam egyközépfokú papirt..örültem. és jártam orosz előkészítőre is. akkor a külkerre próbálkoztam nem vettek fel férjhez mentem dolgozni kezdtem gyermeket szültem.. . utána leveleztem játam Moszkvában is. levelezek mai napig franciául a neten. francia nyelve és kultúra szivem csücske(volt)valóban a facebookon és más internetes oldalon kiváncsian nézem a szöveget megfejetem.. a politikai cikkekfoglalkoztatnak. Francai Intézeben jártam nemrég 9 trimeszeter után azaz 3 év után remekül beszéltem, egy év eltelt ..már lankadok. üdv zsuzsa A nyelveket életünk végig gyakorolni kell, a memoria csodás,.amit ifjú korban bevéstem, az megmarad.
Ha külföldi szól hozzám és angolul és még meg is értem amit mond akkor biztos hogy meg próbálok válaszolni,pedig nagyon kezdő vagyok angolból,ráadásul egy duolingo nevű programon tanulok itt az interneten.
Teljesen egyetértek önnel , használni kell a nyelvtudást (mégha hibásan is). Nekem nagyon sok örömet okoz,hogy beszélek az anyanyelvemen kîvül angolul,németül és oroszul. Legszívesebben belemerülnék a spanyol vagy olasz nyelv tanulmányozásába is.
igen válaszolók, kézzel-lábbal magyarázok.
Örömmel, kissé hiányos nyelvtudással, de mindig sikerrel. Nagyon jó érzéssel tölt el az a mosoly, amelynek ilyenkor számomra csak a hála jelentése létezik. Soha nem jutott még eszembe, hogy „kinevetnek”, ha valamit rosszul mondok, vagy „köröl írok” az adott nyelven.
Úristen! Annyira örülök, hogy Önre találtam. Sajnos magolós vagyok és nehezen tanulok nyelvet.
De, talán most :)
Dolgozni szeretnék Németországba. :)
Köszönöm!
Tisztelettel! Borosné Varga Éva
Igen válaszolok.. a szavakból következtetek
Az angolt használva megpróbálok segíteni bármilyen nyelven szólítanak meg.
Nem, mert én is olyan típusú vagyok aki helyesen szeretné mondani.
Igen, sok mindent megértek, és igyekszek válaszolni.
Igen,válaszolok ahogy tudok.Nem gondolok arra, ,hogy jòl mondom-e.
Kedves András!
Négy évig dolgoztam az NDK-ban egy szalag mellett, magyar munkatársakkal és főnökkel.,A lakótelepen a nagy önkiszolgáló üzletben szinte mindent meg tudtunk venni, amire a mindennapokban szükségünk, így – bár német területen éltünk – nem volt szükség nyelv-ismeretre. Mivel latinos voltam a gimiben , egy mukkot sem tudtam németül, miikor kimentünk. Volt olyan munkatársnőm, aki 3 év leteltével úgy jött haza, hogy egyetlen mondatot nem tudott elmondani németül.(!) A férjem vett egy a németek által kiszuperált tv-t, ami egybe volt építve a rádióval, azt néztem amikor tehettem és minden héten elmentünk moziba. A negyedik évben minden negyedik hét végét egy nagy létszámú család otthonában tölthettem. Könyvből soha nem tanultam, mégis tolmácskodtam a főnökség és beosztottak között. Akkoriban meglehetősen gátlásos voltam, ma keresem az alkalmat, hogy németül, németekkel beszéljek, Olvasással nincs problémám, az írással vannak gondok a nyelvtan miatt de szótárazva az is megoldható.
Az angollal -bár nekifutottam – nem voltam kitartó . Kitaláltam, hogy egy hetedikes és egy 3. gimis kislánnyal együtt tanulunk. Már két alkalommal volt „óránk”. Azt remélem, inspirálólag fog rám hatni, hogy nem bőghetek le két gyerek előtt.!
Kedves Judit!
Ez is egy nagyon jó motiváció, ha gyerekek előtt nem akar „lebőgni”.
Igen töbnyire tudok segiteni az eddigtanultak alapján.
Azokat a szavakat használom amiket ismerek, sorrendre tekintet nélkül szinte. Amit nem tudok, kiszótárazom S körbe magyarázom. De még így is sokszor túlbonyolítom! 😁
Gyermekem „diplomamentő” alapfokú nyelvvizsgára készül és hasznosnak találta.
Az angol középfokú nyelvvizsgája már meg van. Azért választottuk az orosz nyelvet, mert abban tudok segíteni neki. Véleményem szerint egy idegennyelv elsajátítása (a sikeres nyelvvizsga) rendszeres napi társalgást és foglalkozást igényel. Én sok évvel ezelőtt anyanyelvi környezetben tanultam az oroszt. A több éves anyanyelvi környezet sokat számít, de ennyi idő után nem árt nekem sem az ismétlés (nyelvtan, az igék vonzatainak felfrissítése, stb.). Természetesen eredeti anyanyelvi hanganyagot is naponta használunk.
Kedves András! Szeretnék érdeklődni,miért nem kapom meg a további német nyelvleckéket? Talán valamit rosszul csináltam? Akkor elnézést kérek! Köszönöm Tisztelettel :Erzsi
Kedves Erzsi!
Írjon egy e-mail- t az ügyfélszolgálatnak, utánanézünk.
(info kukac nyelvmester pont hu).
Igyekszem azonnal vàlaszolni .
probálok segiteni nem blokkolok le nem tanulom a németet ami rám ragadt a munkám miatt van de nem zavar az hogy csak a szavakat dobálom bár tudom jobb lenne legalább közép fokon megtanulni igy 56 körü lis
Először hirtelen leblokkolok, még a legelemibb szó sem jut eszembe, de gyorsan összekapom magam és megpróbálok válaszolni.Volt már kudarcom is, és sikerélményem is. Sokáig nem mertem megszólalni, mert féltem, hogy nem fejezem ki magam helyesen. Aztán összeszedtem a bátorságomat és mondtam amit tudtam,. Egy-két nap eltelte után egyre több minden jutott eszembe, és nagyon örültem, hogy nem volt hiábavaló az eddigi tanulás. Sokat jelent, ha időnként van kivel beszélgetni, főleg ha az illető segítő szándékkal kijavítja a hibákat.
Igen! Különben az első megoldás a szimpatikus számomra! Üdv!