Sokan utáljuk a nyelvtant. De miért? Lehetne szeretni is.

Ahhoz, hogy sokunkban elmúljon a nyelvtan iránt érzett ellenszenv, először tisztán kell látnunk, miért is nem szeretjük.

Több oka van.

Az egyik az öncélú nyelvtanozás beszélgetés nélkül.
Ez még a rendszerváltás előtti időkből ered, amikor is ragozásokat kellett megtanulnunk. Aki jól tudott ragozni, az jó jegyet kapott. Emiatt az orosz nyelv tanulása sokak számára egyenlővé vált az igeragozás tanulásával. Oroszul beszélgetni nem volt kivel, és tisztelet a kivételnek, nem is tudtunk, meg nem is nagyon akartunk.

A nyelvtan iránt érzett utálatunk másik oka az, hogy a helyes beszéd és írás több figyelmet és önfegyelmet igényel. Ahogy fáradunk, egyre hibásabban beszélünk. Írásban még sokkal szembetűnőbbek a hibáink. Az írásban elkövetett hiba ott virít a papíron, és piros aláhúzásokkal, karikákkal ellátva kapjuk vissza lelkesen megírt dolgozatainkat.

Ezért sokszor úgy érezzük, hogy a nyelvtant még jobban be kellene gyakorolnunk, és ez kedvünket szegi.

Ám ez csak egy kis kényelmetlenség. Mi ez ahhoz képest, amikor a tökéletes mondatok megalkotására irányuló törekvésünk megbéklyózza beszédkészségünket? Amikor görcsösen a nyelvtanra koncentrálunk, akkor a szavak valahogy nem jutnak eszünkbe, csak hebegünk – habogunk, dadogunk. Ez már akadályozza a fejlődésünket.

Emlékszem, az első nyelvvizsgán addig gondolkoztam, hogyan kellene helyesen mondani egy mondatot, hogy megbuktam. Másodjára mondtam, ami eszembe jutott, és átmentem a vizsgán. A nyelvtan középpontba helyezésével alapvetően az a gond, hogy pont a beszédünk fejlődését gátolja.

Most gondoljon bele: ahelyett, hogy elmondanánk, amit akarunk, előtte háromszor végiggondoljuk, hogy minden helyes-e úgy, ahogy azt mondani szeretnénk. Ha igen, akkor egy hatalmas kő gördül le a szívünkről, és kimondunk egy mondatot. Ez így nagyon lelassítja a beszédünket.

Tanuljon a hibámból:
– ha nincs tétje a mondanivalójának osztályzat szempontjából, akkor teljesen mindegy, hogy hány nyelvtani hibával mondja el azt, amit akar. Ha megértik, nyert ügye van.

Mennyire foglalkozzon a nyelvtannal?

Arányosan. Amikor egy állásinterjún vesz részt, nem mindegy, mennyire beszél helyesen. Viszont az sem mindegy, hogy milyen állásra jelentkezik. Más szinten kell beszélnie egy könyvelőnek az angol anyanyelvű ügyféllel, és megint más szinten egy szakácsnak a konyhán. Míg a konyhán kisebb szókincs is elég, addig a könyvelőnek pontosan meg kell tudnia fogalmazni a mondanivalóját.

Az a lényeg, hogy a szókincsünk egyensúlyban legyen nyelvtani ismereteinkkel. Ha ugyanis nagy a szókincsünk, akkor folyamatosan sikerélményünk lesz. Kiváló nyelvtani ismeretünk viszont csak akkor nyújt sikerélményt, ha dolgozatot írunk, vagy amikor beadott feladatainkat a tanár visszaadja, és örülünk, hogy milyen kevés benne a piros javítás.

Ha a tanulásra fordított idő 80 százalékában nyelvtanozik, akkor a szókincse és a beszédkészsége csak lassan fejlődik. Ha felsőfokú nyelvvizsgát akar tenni, mert alább nem adja, akkor nyugodtan nyelvtanozzon jó sokat az elején, majd később bővíti a szókincsét, például könyvek olvasásával.

Ha megelégszik egy középszintű nyelvtudással, vagy akár egy alapszintűvel is, akkor helyes mondatokat tanuljon meg kívülről, és a tanulásra fordított időnek csak kevesebb, mint a felét töltse nyelvtani gyakorlatokkal.


Ne foglalkozzon aránytalanul sokat a nyelvtannal, és rögtön vonzóbbnak találja a nyelvet!

Ön is túlzásba viszi a nyelvtan tanulását?

Írja meg a véleményét itt a blogon!

37 hozzászólás a(z) “Sokan utáljuk a nyelvtant. De miért? Lehetne szeretni is.” bejegyzéshez

  1. Horváth László

    Teljesen egyetértek azzal amit Ön leírt.Persze azért néha vannak kivételek: 100 évvel ezelőtt az orosz tanárom kifejezetten megszerettette velünk az oroszt, épp azért mert nem csak és kifejezetten a ragozásra ment rá.

    Üdv HL

    Válasz
  2. Dávid

    Teljesen egyetértek. Én angolul jól megértetem magam de közel sem tökéletesen a nyelvtanom, most németül tanulok és mióta egyre többet foglalkozok a nyelvtannal észreveszem a hibáimat és zavar és tényleg lassít is a beszédben, úgy, hogy csak lassan gyakorlom be aprólékosan a nyelvtani részt. Fontos az egyensúlyban tartás szerintem is.

    Válasz
  3. Kun Kélmán

    Kedves Neményi úr. Kérdésére válaszolva nem tudom miért de kimondottan utálom a nyelvtant.Sőt nem érdekel.Unalmasnak tartom.A gimiben pedig annyira erőszakosan követelték,hogy az ellenszenvem egyre csak makacsabb lett.Talán nem volt meg a kapcsolat figyelem terén a tanáraimmal. Minek ez nekem,hisz tudok magyarul így is.Szerencsémre
    a helyes írásommal nem voltak bajok.Ugyan ez az érzés duzzogott bennem ének kari gyakorlatokon az iskolai kórusban
    ha a kotta olvasást követelték.Nem érdekelt számomra megtananúlhatatlannak látszott.Inkább abba hagytam,pedig
    megértettem,hogy itt ez az ábc.Nehezen értették ezt mert jó
    hangom volt és hallásból is könnyen le énekeltem mindent.

    Őszinte tisztelettel.De nekem ilyen szamár érzéseim vannak.

    Kun Kálmán.

    Kun Kálmmán.

    Válasz
  4. Kocsis Béláné Irén

    Kedves András ! Már igen sok infót kaptam a tanulással kapcsolatban. Akaratom is van a tanuláshoz, vizsgázni sem akarok, de nagyon szeretnék beszélni. Az egyik problémám sajnos, hogy az agyam nem fog úgy mint rég. A másik, hogy nem tudom mások hogy élik meg a nyugdíjas kort, de nekem mindig van valami ami a rendszeres tanulást megakadályozza. Hol hivatalos ügy, hol családi program stb. A kis szótárgépem mindig magammal hordom. Időnként hallgatom a CNN-t amiből itt ott értem, hogy mit mondanak.Szóval nem az igazi. Nincs valami tölcsére ami becsorgatná az angolt az agyamba?
    Tudom csodák nem igen vannak, de köszönöm az infókat amit küld mindig fellelkesít egy kicsit. Üdv. Irén

    Válasz
  5. Lach Józsefné Ibolya

    Kedves Neményi Úr !!
    Teljesen megértem Irént az előző hozzászólót.Sajnos nekem ugyanilyen problémáim vannak. Néha nagyon lelkes vagyok egy-egy napon, azután napokig elhanyagolom a tanulást, mert mindíg van más amit csinálni kell, de talán azért, mert azt szívesebben
    csinálom, pedig nagyon fontos lenne, hogy megtanúljak, mert a kicsi iker unokáim Angliában élnek és sokszor megyek hozzájuk.
    Vannak ott nagyon aranyos barátaik,akikkel nagyon szívesen elbeszélgetnék. Ott mindíg elhatározom, hogy most pedig nagyon szorgalmas leszek, ez sikerüol is egy darabig, azután lassan alább hagy a lelkesedés.
    Nem tudna ajánlani valami hatásos, rendszeres, de nem túl megerőltető tanulási lehetőséget ???
    Üdvözlettel: IBolya

    Válasz
  6. Bakaityné Hujter Edit

    Kedves Tanár úr!A téma engem is foglalkoztat, mert magyar-orosz szakos tanár vagyok /voltam/.A szakfelügyelők csak azt értékelték, hogy mennyire tudják a gyerekek a nyelvtant.Az én első orosz tanárom a pápai tanítóképzőben Rab Zsuzsa költőnőnk édesapja volt,aki gimnáziumi nyelvtanárként orosz hadifogságban tanulta meg a nyelvet és ő beszélni tanított minket is.Az ő módszerét alkalmaztam és nem a nyelvtanra pocsékoltam az időt.Az angolt most nyugdíjasként jómagam is így tanulom, megvettem Öntől a Buldózer nyelvkönyvet és használom, ahogy ön javasolja. De az a véleményem, hogy az angolban nincs is nyelvtan, ragozási táblázatok stb.Erről ennyit üdvözlettel :Edit

    Válasz
  7. István

    Kedves Professzor úr! A legnagyobb tisztelettel jelentem, hogy a nyelvtan nekem nem probléma. Mindig jó voltam. Az iskolai értékelés miatt feszültem annak idején, de ma már gagyogni szeretnék annyit, mint egy “szenesember”. A rossz nyelvek szerint Ő megél 150 szóból, és minden témához hozzá tud szólni. Lehetséges, hogy az “edz” felszólító alakját nem írná le helyesen: kit érdekel?! Ekkorka nyelvi készséget szeretnék elérni beszédből, de megérteni tökéletesen mindent. A partner úgyis visszaismétel mindent:” tehát…” A lengyel nyelv áthúzott “l” betűje, vagy a farkincás “e” hiányzik a gépemről, mégis értik a lengyelek. Aki hencegni szeretne a nyelvvizsgával, hajtsa fel a mandzsettát, és ne utálkozzék!

    István

    Válasz
  8. Kovács Erzsébet

    Nos nekem sokkal jobban ment a nyelvtan akkor is mikor román tagozatra kerültem, akkor is mikor franciát kezdtem tanulni a suliban. Szeretem a logikus dolgokat és ugyebár a nyelvtan többé-kevésbé a logikára alapszik. Szerintem a probléma az, hogy túlságosan elvonva a valós nyelvtől tanitják, túlzottan analitikusan. Külőn tanitják az irodalmat, külön a nyelvtant, külőn a szavakat, mostanában külön a párbeszédeket stb. Ha egy holisztikus programot szerkesztenének (sulikban, kurzusok stb) sokkal élvezetesebb lenne és eredményesebb bármely nyelv megtanulása, beleértve az anyanyelvünket is. Egy nyelv helyes elsajátitására szükségünk van szavakra, kifejezésekre, párbeszédekre és persze a nyevtanra is. Manapság mindenfelé panaszkodnak, hogy nem használják helyesen a nyelvüket, nem tudják az emberek értelmesen kifejezni magukat, még azok sem akik a szakmájuk által illene (ideértve a média dolgozókat TV, rádió stb). Ez igaz úgy az angolra, mint a franciára, magyarra vagy románra vagy bármely nyelvre, tisztelet a kivételnek. Ebből a szempontból kiindulva az AJ Hoge (Effortless English) irányzat próbál vátoztatni és sikeresen. Már vannak alirányzatai is, de a lényege ugyanaz éspedig rövid történetekbe beágyazni az új szavakat/kifejezéseket, beszéd fejlesztését (kérdés-felelet sokasága segitségével) és a nyelvtant is. Ezt a módszert átvették már más nyelvek tanitására is mint a német, francia, orosz. Ezzel az irányzattal csak egy probléma van. Mivel anyanyelvűek tanitják meglehet, hogy nem mindent értünk meg, függ a nyeltudás szinttől is. Még nincsenek forditók. Remélem hamarosan akadnak magyar forditók hiszen mér sokan használják ezt a módszert.
    Még egy gondolat ami az anyanyelvünket illeti. Mindig is szerettem a kabaré műsorokat, sajnos ma már nem olyan szinvonalasak, mert humorosan jókedvvel könnyen el lehetett sajátitani számtalan szófordulatot/kifejezést azoktól a közkedvelt szinészektől/humoristáktól akik magas szinten művelték anyanyelvünket. Sajnos ma már egyre kevesebben.

    Válasz
  9. Agoston

    Kedves Andras!

    En is egyetertek azzal, ami a blogbejegyzesben olvashato. Nekem az a tapasztalatom, hogy a nyelvtant un. szendvicstechnikaval erdemes tanulni, tehat eloszor sok peldamondatot memorizalunk, termeszetesen hanganyaggal hangosan ismetelgetve, aztan megtanuljuk a szabalyt, ami mar sokkal erthetobb es megjegyezhetobb lesz igy. Ezutan ismet a peldamondatok johetnek meg a gyakorlas, sajat mondatok osszerakasa a bevesett mintak alapjan.
    Szerintem igy nagyon jol lehet fejleszteni a beszedrutint es az onbizalmat a nyelvtanulasban. Ha nyelvvizsgara keszulunk, akkor az uj szavakat, kifejezeseket is beletehetjuk a mondatokba, es ezaltal harom legyet utunk egy csapasra.
    Egyebkent meg a nyelvtanhoz kapcsolodoan meg az is fontos szerintem, hogy tobb forrasbol nezzunk utana a szabalyoknak, hiszen nem biztos, hogy amibol oran tanulunk, az magyarazza el legerthetobben az anyagot.

    Válasz
  10. Veress Katalin

    Kedves Tanár Úr! Köszönjük az útmutatást, így mindenki el tudja dönteni, hogy viszonyuljon a nyelvtanhoz! Nagyon jó ötlet a kész mondatok tanulása, azokban biztosan nincs hiba!
    Nyugdíjasként arra törekszem, hogy majd megértessem magam a látogatókkal és én is partner lehessek a beszélgetésben.
    Ugyanakkor a szövegek leírásával több érzékszervünket vonjuk be a folyamatba, így sikeresebbek lehetünk! Köszönettel: Veress Katalin

    Válasz
  11. Szalay Oszkárné

    Kedves Tanár Úr!

    Bármilyen nyelv tanulása több rétegből áll. Ha valakinek nincs megadatva, hogy drága pénzen külföldön tanuljon és hagyja, hogy ‘ráragadjon’ a beszélt nyelv, akkor kénytelen itthon megtanulni a szókészletet/szavak, kifejezések, panelek, szókapcsolatok, szerkezetek/ és a nyelvtant is, ami segít a félreértések elkerülésében, és rendszerezi a tudásunkat.
    Ha ez nem így lenne, akkor nekünk magyaroknak miért kell magyarul tanulni az iskolában?

    A helyes arányok megtalálása a legfontosabb, melynek az elsajátítása azt hiszem eredeti könyvek olvasásával érhető el talán a leggyorsabban, mert akkor érzi az ember, hogy :jé? hát értem.’

    Az én időmben / nagyon régen /nem volt lehetőség, hogy külföldre utazzunk nyelvet tanulni és lám mégis el tudtam érni, hogy főiskolai adjunktus lehessek és 51 éven át továbbadjam a tudásomat másoknak. (elárulom, hogy általános iskolában nyelvből voltam a leggyengébb(4), mert nem tanultamény építm, nem is volt igazán kitől).
    Többszörös köszönet illeti Dr. Stephanides Károlyné angol tanárnőmet az ELTE-n, (aki több generációt oktatott a nyelvtanra), aki 2 év alatt megalapozta későbbi tanári pályafutásomat tudásának átadásával.
    Véleményem: Meg kell találni a helyes arányokat, a tudás (szókészlet, nyelvtan, kultúra, beszédkészség, írás) megszerzéséhez, amire manapság millió és 1 lehetőség van.
    Használni kell a lehetőségeket, érdekessé kell tenni az órákat
    és gyakorolni kell a nyelvtani szerkezeteket, mert anélkül az
    építmény összeomlik.
    Sarah

    Válasz
  12. kőszegi andrás

    Tisztelt Neményi úr.

    A kérdésem az lenne ,hogy meg lehet tanulni az angol nyelvtant

    könyvből,és hogy van-e ilyen könyv?

    Tisztelettel Kőszegi András.

    Válasz
  13. Ilona

    Kedves András!Nyelvtanár vagyok,tehát szeretem a nyelvtant.Számomra a beszédkészség lenne a fontos.Eddig autodidakta módszerrel dolgoztam,úgy érzem, a legfontosabb szabályokkal tisztában vagyok.Továbbra is itthoni tanulást vállalom,ezért örültem az Ön ajánlatának.Köszönettel: Ilona

    Válasz
  14. lászló

    Nekem nehezen megy a tanulás,mert gépkocsivezető vagyok,és kevés idő marad a tanulásra.Maga szerint eképpen is meglehet tanulni

    Válasz
  15. Koncz istván

    Tisztelt Tanár Úr!
    Egyetértek a bevezetőben leīrtakkal. Remélem ezúttal sikeresebb
    Lesz a nyelvtanulási próbálkozások!

    Válasz
  16. Marossyné Sz. Anna

    Tisztelt Tanár Úr!

    Nyugdíjasként hobbyból kezdtem angolul tanulni.
    Az elején könnyen ment minden, azután kicsit el-
    hanyagoltam a tanulást -egyéb fontos dolgok miatt-,
    de most örömmel bukkantam erre a tájékoztatóra, és
    új lendületet adott a folytatásra.
    A nyelvtannal kapcsolatban egyetértek azzal a véle-
    ménnyel, hogy a beszédben nem az a fontos, hogy az
    előírásoknak megfelelően, precizen fogalmazzunk.
    Személyes tapasztalatom volt Ausztriában, mikor egy
    társaságban azt mondtam a velem beszélgetőnek, hogy
    van némi gátlásom, mert a nyelvtant nem pontosan
    alkalmazom (pedig németből jól érettségiztem).
    Az illető erre azt felelte: ” ne is törődjön vele! Mi is
    időnként rosszul használjuk a der, die, dast, még az
    igeragozásban is vétkezünk, de ez senkit sem zavar,
    az a lényeg, hogy megértsük egymást.! Én tökéletesen
    értem Önt!”
    Hát ennyi, köszönöm a lehetőséget, hogy friss erővel
    folytathatom, amit nemrég kezdtem el.
    Üdvözlettel: Anna

    Válasz
  17. Karl Anett

    Teljes egészében illik rám a leírás. A szavakat még ha tudom is ott lassul le a dolog, hogy arra kell figyelni pl. helyes szórendbe rakja-e az ember a szavakat. Úgy vettem észre, hogy a nyelviskolák egy része is inkább a nyelvtanra helyezi a hangsúlyt, ráadásul a magyaroknak általában az angol-angolt tanítják. S mikor meghallgatok egy-egy videót pl. a Youtube-on – amiknek természetesen nagy része amerikai-angol – meglepődve hallom, hogy időnként köszönő viszonyban sincsenek az általam tanultakkal (pl. szórend)
    Üdvözlettel: Anett

    Válasz
  18. Marcsi

    A megtanult mondatok eleve rendelkeznek nyelvtani tartalommal is. Ha önállóan akarok mondatokat alkotni, akkor egyrészt a már begyakorolt mondatokban szereplő nyelvtant használom, másrészt – mivel jól akarom csinálni- utánanézek a nyelvtannak is. Fontosnak tartom, hogy ne hibásan tanuljak meg valamit, mert az közismert, hogy a hibásan megtanultak kijavítása csak aránytalanul sok befektetéssel lehetséges.
    Amennyiben nincsenek megfelelő nyelvtani ismereteim, a “konyhanyelv”-vel is meg tudom magam értetni. És sokszor csak ez a fontos…
    Üdv. Marcsi

    Válasz
  19. Görgyi

    @Marcsi – 62 éves vagyok és gimiben tanultam angolt és most csak azért tanulok hogy alapfokon megértsenek és értsek.A szövegeket többnyire értem,de beszélni nem tudok.Közel egy éve kezdtem el és úgy érzem nem megy ez nekem.

    Válasz
  20. katalin

    Két éve, 55 évesen kezdtem el angolt tanulni párban magántanárnál. Az első két évben még voltak eredményeim, könyvből tanultunk. Azután véget ért a könyv, s attól kezdve a tanár egyéni szisztémája szerint haladtunk különböző feladatlapokon dolgozva. Fél éve a tanár egymás után három, számomra nehéz nyelvtani anyagot tanított meg olyan gyors tempóban, hogy egyiket sem tudtam igazán megérteni, megtanulni. Ezek után számomra maradt a kudarc, a megaláztatás. Végül feladtam, nem volt kedvem tűrni a tanár intoleranciáját. Napi 10 óra munka után lassúbb tempóban szerettem volna haladni, de ezt sem a tanár, sem a 20 évvel fiatalabb tanulópárom nem akarta megérteni. Az önbizalmam odalett, többször sírva mentem haza. Szeretném folytatni a nyelvtanulást, de a saját tempómban, megaláztatás nélkül.

    Válasz
  21. Budavári Zsuzsa

    Tisztelt Tanár Úr!

    64 éves vagyok. Úgy érzem rövid az élet,ezért gyorsan szeretnék angolul megtanulni. / nem baj, ha nem tökéletesen /

    Üdvözlettel Zsuzsa

    Válasz
  22. Baksab.

    @Kun Kélmán
    Kun úr leveléhez csatolom a válaszomat, mert tipikus példa, ha valakit ennyire nem érdekel a helyes beszéd, avagy épp az írás. Ő sajnos pont a másik véglet Neményi András optimális arányával szemben. Levelezőnk azt állítja magáról, hogy a helyesírással nem volt baja, és közben ebben az egyetlen rövidke levélben 31(!) igen durva helyesírási hibát követ el. Ezt csak azért említem itt meg, hogy vegyük észre: a ló másik oldalára sem szabad átesni a nyelvtan hanyagolásában. Ha ez az anyanyaelvünkön történik, akkor lehet, hogy csupán nevetségessé válunk vagy műveletlennek tűnünk, de idegen nyelven emellett nagy valószínűséggel komoly félreértésekre is adhatunk okot. Miközben mi magunk úgy hisszük, hogy a másik pontosan érti, amit mondunk, nem is vesszük észre, hogy valójában teljesen mást ért alatta, mint amit mondani akartunk. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy talán mégsem kéne ennyire “feloldozni” a tanulókat a nyelvtan tanulása és begyakorlása alól, mert az ember amúgy is hajlamos arra, hogy a könnyebb ellenállás irányában halad, és akkor nem csak az osztályzatokban, hanem a személyes beszélgetésekben is kudarcok fognak érni.
    Egy apró, gyakori példával hadd világítsam meg: Nagyon nem mindegy, hogy egy órás hiába való várakozás után azt telefonáljuk valakinek, hogy “I am waiting for you for an hour”, vagy “I have been waiting for you for an hour”. Az első esetben várhatunk még egy órát, és nem értjük, miért nem jön…

    Válasz
  23. Kiss András

    Igen tisztelt Tanár Úr!

    Sajnos a magyar nyelven kívül nem beszélek más nyelveket. Tanultam német nyelvet és oroszt. A némettel turistaként nehezen de boldogultam. Az orosz nyelvet annyira ismertem, hogy a szöveget magyarra fordítva olvastam.
    Az első meglepetés 1990-körül ért, amikor megláttam egy hatalmas plakátot orosz szöveggel, csak bámultam rá “mint borjú az új kapura”, ugyanis a betűket sem ismertem fel. Nem akartam elhinni, hogy ez igaz lehet, negyven év alatt ennyire el lehet felejteni egy nyelvet? Elég hosszú időbe tellett mikorra megfejtettem a szövetet! – Tovaris konyec. Ennyit a nyelvtudásomról.

    Amikor megláttam az Ön felhívását az angol nyelv tanulására elgondolkodtam! – miért ne? – még csak nyolcvanhárom éves vagyok azt mondják “jobb később mint soha.” Igaz, hogy nagyon sokat dolgozom, az időm kevés, de majd a pihenőimet tanulásra fordítom, tehát csapjunk bele! Kíváncsian várom az első leckét. Mély tisztelettel: Kiss András

    Válasz
  24. Magdolna

    a hiba valószinüleg bennem van,mert meg is akarom érteni a nyelvtant ,nem csak megtanulni.Igy időnként elveszek a rengetegben

    Válasz
  25. csilluci

    T.Neményi Úr!!
    Én a magyart,általánosban,közepesre tudtam.Erre a németet,4-5 re.És mit tett az osztályfőnök??letiltott a németről…azóta nem tudtam ezt feldolgozni… mostanság angolt tanulok felnőtt fejjel..A1 szinteken,mert a felmérők,azt mutatják…!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!ennyi megy lyme kórral:( a1 szint…minimumszinten.
    sokat felejtek,de az a1 tudom tartani…szinten!!!!!

    a bizonyítványomban is az van.nyelv alól felmentve..nem tud magyarul..közben általános iskolába KÖZEPES vagyis 3 voltam magyarból.ami szerintem nem rossz…

    Válasz
  26. csilluci

    T.Neményi Úr!!
    Az jó dolog,ha translate,google fordítóval,levelezek a kedvenc színészemmel??
    az is gyakorlási lehetőség???

    Válasz
  27. Kati

    Véleményem szerint, ha valakinek a magyar nyelvtannal gondja van, az idegen nyelv nyelvtanával is gondja lesz. A nyelvtant szeretni és érezni kell, ez által helyesen is tudja használni. A bebiflázást felejtsék el.

    Válasz
  28. GBR

    Az Angol nyelvtanról az a véleményem, hogy mint olyan, van és létezik, akárcsak más nyelvben, de én, aki beszélni akarom a nyelvet, engemet marhára nem érdekel, hogy miért úgy kérdeznek, ahogy, miért úgy mondják azt, ahogy.
    Egyszerűen le utánzóm azt, ahogy az anyanyelvi beszélők kifejeznek dolgokat, a hallót, valamint a hallót + látott, és írót kommunikáció folyamán.
    A többi nem érdekel, hogy ez most alany, állítmány, Simple Present, ige idő és egyebek.
    Ehhez rengeteg anyanyelvű társalgási videót, filmet, vagy egyéb hang anyagot kell hallgatni, valamint Angol párbeszédeket olvasni és persze kontextusban szavakat tanulni.
    És a legfontosabb az, hogy minél többet beszélgessünk angolul, (akár rosszul is! Mert mindenki így kezdi, nem lesz egyből tökéletes) ehhez keresünk partnereket, vagy akár fizessünk olyan anyanyelvű tanárnak, aki segít az élő kommunikáció élsajátításában.
    Tudatosítsd, hogy a nyelv társsas tevékenység, beszélve lehet tanulni, aktívvá tenni, csiszolni és nem úgy, hogy a nyelvtani szabályokat magoljuk.
    Számomra ez szórakoztató és „nyelvtan mentes”, mert nem készülök vizsgázni, de a hétköznapi életben ezzel tökéletesen el lehet boldogulni anélkül, hogy görcsölnék a nyelvtanon.
    Persze aki egyetemi tanár, vagy vezető beosztást akar külföldön, netán maximalista, magas elvárásai vannak, vagy irritálja a hibás beszéd, annak ez mellé bizony tanulni kell a nyelvtant, de ugye nem mindenki akar ezekben a pozíciókban boldogulni, és mint látható az átlag ember még az anyanyelvén sem ír, olvas, beszél tökéletesen. De attól még ember, értékes ember!
    Hogy ez a nyelvtanulási szemlélet mód más, mint a megszokott? Igen, az, de én már csak ilyen vagyok, szeretem a magam útját járni és nem a sokak által követett sodrásban haladni.
    Hogy ez mennyire tud hatékony lenni, erre ott van Benny Lewis példája, aki nem ismeri keressen rá.

    Válasz
  29. Judit

    71 évesen kezdtem el az angol nyelv tanulását. Az elmúlt évben 8 hetes kurzuson vettem részt. Utána nem folytattam haladó szinten, mert úgy éreztem, még az alapokat sem tudom. Nyugdíjasoknak hirdették az angolt alapfokon, de jártak oda olyanok, akik már jól tudtak, több alkalommal is jártak már angol oktatására. Ők a szavakat,a nyelvtant is jól tudták. Mi akik akkor kezdtük nem. Túl gyors volt a tempó és az idén is az. Igyekeztem a nyelvtant megtanulni, de a szavakkal gondban vagyok. Igyekszem majd úgy tenni, mint ahogy a Tanár Úr javasolta. Sok szó, kevés nyelvtan! Köszönöm a tanácsait.

    Válasz
  30. Ilona

    Kedves András ! Egy olyan családba mentem 1 hónapra Californiába, ahol egy szót sem tudtak magyarul, igy én voltam kénytelen angol tudásomat csillogtatni.Persze annyi szituáció adódott az ő beszédjük megértéséből, jókat mulattunk. Persze amit én mondtam, ők megértették, mert akarták.Szóval ennyi a tudásom, de teljesen igaz, hogy nem kell félni a megszólalástól, mert a bucsuzásomra rendezett vacsorán felálltam 20 amerikai előtt és megköszöntem a fogadtatást. Tapsvihar lett az igyekezetemből.Szóval itt tartok.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.