Tanulja az angolt az iskolában. Úgy érzi, hogy ez kevés, mert a tanára nem foglalkozik Önnel eleget. Szeretné letenni a nyelvvizsgát, ezért nyelviskolába is beiratkozik.
Úgy érzi, hogy a tanfolyamon csak az írásbeli feladatokat gyakorolják, a szóbelire nem készítik fel. A felvételihez nagyon kell a nyelvvizsga, ezért az iskola és a nyelviskola mellett még magánórákat is vesz, hogy a szóbelire is felkészüljön.
Elég alaposan készül a nyelvvizsgára, egyetlen tényezőt hagyott csak figyelmen kívül: ennyi angolórára szinte lehetetlen felkészülni akkor, amikor más tárgyakból is van mit tanulnia.
Nem állítom, hogy kárt okoz a túl sok angolóra, de néha a kevesebb bizony többet ér. A siker főleg Önön múlik. Azon, hogy a feladott leckét mennyire alaposan tanulja meg, és hogy az egyes feladatokat mennyire gyakorolja be.
Sok esetben éppen ez a leggyengébb láncszem: amikor az otthoni tanulás, a begyakorlás hiányzik, erre nem jut elég idő. Márpedig ha a begyakorlásra nem jut ideje a rengeteg angolóra miatt, akkor kevesebb angolórára kellene járnia, hogy önállóan, célirányosan többet tudjon készülni.
Otthon azokat a feladatokat célszerű begyakorolnia, amelyek gyengén mennek. Azokkal a feladatokkal, amelyeket könnyedén meg tud oldani, felesleges időt töltenie.
Egyetlen esetben látom értelmét, hogy az iskolai és nyelviskolai órák mellé még magánórát is vegyen: ha a különórákon olyan feladatokat ellenőriznek le, amelyeket önállóan nem tud megtenni. Például a szóbeli vizsgára kidolgozza a különböző tételeket, és mielőtt ezeket megtanulná, átnézeti tanárával, hogy ne maradjon benne hiba. Lehet, hogy erre nem jutna idő a csoportban.
Sajnos sokan kénytelenek az iskolai órákon felül magánórákat is venni, vagy elmenni egy nyelviskolába. Mindkét kiegészítésre EGYSZERRE azonban nincs szüksége. Vagy tanfolyamra járjon, vagy magántanárhoz. A legjobb eredményt én úgy értem el, hogy ezeket váltogattam: egy nyelviskolai tanfolyam elvégzése után pár hónapig magánórákat vettem, majd újra tanfolyamra jártam, egészen a nyelvvizsgáig.
Engem érdekel az Ön véleménye! Kérem írja meg itt a blogon!
Kedves András! Én szeretném megvenni a Buldózer 1 csomagot csak a probléma hogy Angliában lakom és kaphatnám e ide?
Cigányul tudol?
Nekem, nem kötelező angolul tanulnom,de van kedvem.Véletlenül kerültem be egy intenzív alap tanfolyamra. Azt hittem, hogy sosem fogom megérteni a( fordított) angol beszédet. Mert ugyebár, amit mi a mondat végére teszünk, ők az elejére. Szerencsémre a tanfolyam után, az egyik kolléganőm felajánlotta, hogy foglalkozik velem,(csak mert van kedve hozzá). Ennek már két éve, és azóta is szorgalmasan tanulunk. Igazán szerencsés vagyok, mert ingyen teszi ezt, és ami a legjobban motivál, az az, hogy Ő nagyon motivált.Igazán jó páros vagyunk,rengeteg örömmel és jó kedvvel.
Nagyon köszönöm Brigi
Különben is tanuljon mindenki, mert az jó!
Röviden a nyelvet úgy lehet megtanulni ha rendszeresen gyakorolsz: olvasol, fordítasz, hallgatod a híreket és mindennap szakítasz időt erre. Rendszeresség ez a szó a legfontosabb és a szeretete annak amit csinálsz. Vigyázz az idő elrepül, és te ott maradsz üres fejjel, a barátaid ismerőseid mind elhúznak melletted
s valóban egyre kevesebb a lehetőség napjaikban a tanulásra, mert nagy összegeket kérnek el a semmiért. A legjobb üzlet a tanítás jól megkérve az árát, az eredménnyel nem gondolva. A mai kornak a mottója könnyen gyorsan pénzhez jutni.
Erzsi
Kedves András!
2009-2010-ben jártam tanfolyamra, de sajnos nem tudom teljesen hasznát venni a tanult nyelvismeretnek, mert – főként a korom miatt – nem tudtam olyan állást szerezni, hogy tudtam volna kamatoztatni. Rám férne a gyakorlás, mert már kezdem felejteni a tanultakat, de attól tartok, utána újra kezdek felejteni. Igaz, itt-ott egy-két szavas párbeszédekben tudtam használni a nyelvtudásomat, de ez még nagyon kevés.
újabb tanfolyamra pedig már nem tudok jelentkezni, mert nyugdíjas vagyok, de a nyugdíjamból örülök, ha a rezsit be tudom fizetni, és élelmet tudok vásárolni. Igaz, amit végeztem tanfolyamot /alapfokú/, azt is a lakóhelyem szerinti /VI.ker./ Önkormányzat szervezte. Egyelőre annyi gyakorlási lehetőségem van, hogy hallgatom a Juventus rádiót, és abban sok angol nyelvű slágert játszanak. Így sokszor felismerem, bennük a tanult szavakat. Köszönöm a lehetőséget, hogy leírhattam.
Kedves András!
Egyetértek a hozzászólásokkal. Én február óta élek Angliába és pár szón kívül semmit sem tudtam. Nagyon nehéz még így is, hogy itt élek, és ráadásul szinte egész nap tanulok, fordítok oda -vissza. Igen én úgy gondolom, hogy a kellő motiváció kell, a muszáj, mert dolgozni akarsz, vagy kell, ahhoz pedig jól kell tudni beszélni.
Sajnos általános nézet az, hogy ha valakinek nem sikerül a nyelvvizsgája, akkor a tanár a hibás. Na nee…..!
Ha valakinek van kedve, ideje és főleg akarata, akkor még nyelvtanár nélkül is meg tud tanulni egy nyelvet és pénzbe sem kerül.
A baj ott van ma, hogy túl nagy a választék túl jó dolguk van az embereknek /fiataloknak főleg/. Válogatnak, csipegetnek és nem tartanak ki egy dolog mellett.
Annak idején volt 1 azaz egy tankönyv, amiből meg lehetett tanulni a nyelvet. Volt minta, a tankönyvek nem üres szövegekből álltak nem nekünk kellett feltalálnia spanyol viaszt.
Megtanultuk a szabályokat, alkalmaztuk őket először lassan, majd egyre gyorsabban és lelkesedéssel, kitartással pénz nélkül is meg tudtuk szerezni a nyelvtudást. /külföldi utak nélkül/. Nem vártuk el a tanárainktól, hogy táncoljanak, bűvészkedjenek, /de énekeltek és énekeltünk mi is/ és rejtvényeket oldjanak meg, mert csak úgy érdekes a tanulás.
Bocs. Ma mások a követelmények.. de a tudás ugyanaz.
Kedves András!
Le se merem írni, hány éve küzdök azért, hogy végre nyelvvizsgám lehessen.
Mára már azt teljesen feladtam, hogy a nyelvet tudjam is, nekem elég lenne a nyelvvizsga.
Az iskolai tanításról inkább ne beszéljünk. Sok szülő azt hiszi, ha a gyereke a suliban nyelvet tanul, akkor rögtön tudni is fogja. Hát ez óriási tévedés. Egy rossz nyelvtanár örökre meg tudja utáltatni a nyelvet a gyerekkel. Ráadásul általános és középiskolában se mindig van lehetőség azonos szintű gyerekeket összerakni egy csoportba.
Amikor egyetemre megy az ember, már mindenki úgy gondolja, tudja a nyelvet, elvégre abból érettségizett, minek is tanítani.
A nyelviskolában se azonos képességű gyerekek járnak, hisz egy fél oldalas tesztből lehetetlenség ezt megmondani. Meg ott úgy is csak az a lényeg, hogy beiratkozzon, fizessen, és ennyi.
Számomra eddig a magántanár volt a legmegfelelőbb, csak épp anyagilag nem lehetett bírni.
Amikor iskolás voltam, nem volt pénzem magántanárhoz járni, az ösztöndíjam elment a könyvekre, tanszerekre. Most, hogy dolgozom, a fizetésem a számlákra megy.
Emellett igyekszem magántanárhoz járni, amikor tudok. Nem azért, hogy fejlődjek, hanem ne felejtsem el még azt a keveset is, amit tudok.
Először németet tanultam, és tanulok ma is, abból szeretnék nyelvvizsgázni. Közben az iskolában kitalálták, két évig a német mellett angolt is tanuljunk. Volt, hogy az órarendünket olyan szépen összerakták, a dupla német után angol óra jött.
Aztán jött a nagy lehetőség, olaszul is lehetett tanulni. Naná, hogy be lettem íratva.
Emlékszem, anyukám milyen büszke volt, hogy a gyereke németül és angolul is tanul, és még olaszra is jár.
Az a két év elég volt arra, hogy örökre elvegyék a kedvem a nyelvtanulástól.
Az utolsó pofon az volt, amikor a szomszédunkba egy külföldi házaspár költözött, és hónapokig én tolmácsoltam nekik. Akkor azt hittem, most már minden oké. Értettem, amit mondtak, el tudtam velük beszélgetni. Ha nyaralni mentünk, simán útbaigazítást kértem, beszélgettem a helyiekkel. Idegen nyelvű csatornákat néztem. Felbátorodva elmentem nyelvvizsgázni, és puff, megbuktam. Aztán újra mentem, és megint nem sikerült. Az ötödik kudarc után feladtam. Mondanom se kell, közben magántanárhoz jártam. Az összes spórolt pénzünk elment a magántanárra, és a vizsgadíjra.
Most megint nyelvvizsgára készülök, de a korábbi kudarcok annyira bennem maradtak, hogy csak tologatom a vizsgát, mert nem tudok rá máshogy tekinteni, mint újabb kidobott pénzre.
És el lehet ítélni, de ennyi próbálkozás, erőlködés, és kudarc után már többször mondtam a szüleimnek, lehet, jobb lett volna, ha ezen a pénzen vesznek nekem egy nyelvvizsgát a Józsefvárosi piacon.
Kedves András!
Egyetértek, valóban a rendszeres gyakorlás a legfontosabb! Magántanárnál kezdtem az angolt, majd nyelvtanfolyamon folytattam, de ez utóbbival nem volt szerencsém, mert fél év után mindenki abbahagyta, egyedül maradtam, a tanár sem folytatta tovább a „Streamline English” tankönyvcsaládból. Azután sokat felejtettem, majd kezdtem újra egy „szuperintenzív” tanfolyamon, ahol napi egy órát utazással töltöttem, az otthoni gyakorláshoz már holtfáradt voltam. Ezt újabb magántanár követte, mert közben másik városba költöztem. A lányom nyolcadikban fél év alatt az iskolai szakkörben – és persze rengeteg otthoni gyakorlással – megtanult úgy angolul, hogy két tanítási nyelvű gimnáziumba is felvették. A felvételi ideje alatt végig azt hallgattam a szülőktől, ki és mennyit költött a magántanárra.
Ha valakinek rövid időn belül meg kell tanulnia egy nyelvet, az meg is tanulja, ha sokat gyakorol! A motiváció szerintem talán fontosabb mindennél, mert ha valaki például nincs rákényszerítve, hogy folyékonyan beszéljen angolul, az hajlamos nyelvtanulás helyett mással tölteni az idejét, ezt saját tapasztalatból tudom. Rendszeres gyakorlás nélkül nem lehet megtanulni egy nyelvet, sőt, a már meglevő nyelvtudást is csak úgy lehet szinten tartani, ha naponta foglalkozunk a nyelvekkel.
Kedves András
több idegen nyelv ismeretében (német, olasz, szláv nyelvek)azt hiszem hitelesen erősíthetem meg azt a véleményét, hogy a gyakorlás a legfontosabb. Aki hosszabb időt tölt külföldön, azért tanul meg viszonylag könnyen idegen nyelvet, mert kénytelen gyakorolni. A gyerek azért tanul meg hamar beszélni, mert állandóan gyakorolja.
üdv Vass Gábor
Kedves András !
Én is teljesen értelmetlennek tartom, hogy egyes szülők gyermekeiket, akik két tannyelvű középiskolába járnak, még magántanárhoz is járassák.
Saját tapasztalatomból mondom, hogy én magántanánál kezdtem az angolt, akivel a ” Lopva angolul ” 3 kötetét vettük át.Ez nagyon gazdag szókincset tartalmazott, de ő nem fordított időt, ennek az anyagnak beszéd formájú felhasználására és ezt követően csak a nyelvtant sújkolta az összes létező időben ,tesztekkel.
Ekkor váltottam tanárt és iratkoztam be egy nyelviskolába magánórára. Magánórát választottam a koromnál fogva/ 72/ mivel én is voltam fiatal és tanultam nyelvet csoportban eredményesen, de van tapasztalatom az ott jelenlévő idősebb korosztállyal szemben tanúsított magatartásunkról.
A jelenlegi magántanárnál elégedett vagyok a módszerrel, hiszen az 1000 kérdés felelt anyagát dolgozzuk fel beszéd szinten, hétről hétre kell írni egy 640-720 szavas fogalmazást a témából, amelynek tartalmaznia kell az új szavak min. 60 %-t.
Az anyag feldolgozása során előfurduló nyelvtani problémát részben a beszélgetés alkalmával javítja vagy ha esetleg részletesebb magyarázatot igényene, akkor a heti egy nyelvtanórán foglalkozunk vele.
Ennek ellenére is állítom, hogy az anyag nagyon sok foglalkozást igényel, ugyanis nem elég tudni a szavakat magyarról angolra, mert az nem biztos, hogy fordítva is megy.
Az egy egy témakörben szereplő szavak mennyisége sok gyakorlást igényel magyarról angolra és fordítva történő elsajátításáig.
Ezután következik a második lépés, hogy sikerült e minden szót helyesen kiejteni. Itt mindig vannak javításra szoruló kiejtések ,. Mindezek után ha a beszélgetés a tanárral elég jól megy, kiderül, hogy a fül egy meghatározott hangorgánumhoz van szokva és ugyanez az anyag egy másik tanárral folytatott beszélgetéskor már a hangorgánum változás következtében nem olyan tökéletesen érthető.
Összegezve tehát egy közösségre lenne szükség, ahol a beszélgetés különböző emberekkel történik és ez a közösség a nyelvet beszélő ország lakossága.
Senki ne mondja azt még felsőfokú nyelvvizsgával sem – ha hosszabb időt nem töltött a beszélt nyelv országában- hogy perfekt beszéli a nyelvet. És ekkor még nem írtam a hallott szó tollbamondás alapján leírt helyességéről.
Üdvözlettel
Koterly László