Hogyan készüljön egyszerre a nyelvvizsgára és az életre is?

Egy cégvezető ismerősöm szerette volna, ha munkatársát ki tudja küldeni tárgyalni külföldi partnereihez. Megkért, hogy mérjem fel munkatársának angol és német tudását.

Mert szerinte nem tud középfokon. Ez gyakori probléma: sikeresen letette ugyan a nyelvvizsgát, de kevésnek bizonyul a nyelvtudása. A felmérés eredménye: középfokon beszélt a munkatárs, angolul is, németül is.

Lehet azon hosszan vitatkozni, hogy a középfokú nyelvvizsga követelményei most alacsonyak, vagy pedig régebben voltak irreálisan magasak. Nem számít.

A vizsgán a sikerességhez 60%-ot kell teljesíteni. Középfok a 61% is, meg a 85% is. Mégsem mindegy, ha a munkahelyén nem csak a bizonyítványt kérik, hanem meg is kell szólalnia. Kínos meglepetés érheti, ha a vizsgán éppen csak hogy átcsúszott, és azt is 15-16 éves korában, majd utána a főiskolán vagy az egyetemen 6-8 éven át elő sem vette nyelvtudását.

Ilyenkor sokan újra beiratkoznak egy tanfolyamra, ami újra energia, idő és pénzbefektetés. Ha 80 vagy 90 százalékot ér el a vizsgán, akkor az üzleti tárgyalások során folyékonyan fog beszélni, nem pedig akadozva keresi a szavakat.

És a vizsgát is könnyebb letennie, ha a tudása 80% körül van. Mert így akkor is sikerül, ha izgalmában elveszít egy-két pontot. 80% helyett a 78% még sikeres vizsgát jelent. 60% helyett az 59% viszont már sikertelen. Remélem, ez a két érv elég nyomós ahhoz, hogy amikor vizsgára megy, ne a minimumra készüljön.


Egyetért? Vagy Ön mást gondol? Írja meg véleményét!

Kérem, írja meg a véleményét!
Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Hozzászólás a(z) A. Gabi bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

41 hozzászólás a(z) “Hogyan készüljön egyszerre a nyelvvizsgára és az életre is?” bejegyzéshez

  1. Moonlight

    @Neményi András
    Ennek ellenere ugy erzem, hogy szinte meg az alap sincs rendelkezesemre allva. Azt hiszem, mi magyarok tul egyszeruen vesszuk az angol tudas szintet. En inkabb azt mondanam, az en beszed szintem, ugy, hogy olvasni is es irni is gond nelkul tudok (szerencsesen), nem kozep szintu. Alapnak mondanam. Alap, mert ismerem a segedigeket, es hasznalatait, ismerek egyes „ezt igy kell mondani, es kesz” kifejezest, ismerem az igeidoket, ismerem az alap dolgokat, tudok kerdezni, utokerdest hasznalni, rovid valaszokat adni, tudom a nevmasok osszes alakjat, tudok osszefuggo mondatokat irni, es tudok mondatkiteljesito elemeket hasznalni. De ez a minimum. Es ugy, hogy nem vagyok szigoru magamhoz. Ha az volna az alap tudas, amit a magyar rendszer „alap szintnek hiv”, akkor az csak a koszonestol az elbucsuzasig jutna, es az alap szemelyes kerdesek megvalaszolasaig. Amivel kulfoldon meg azt is keptelenseg kifejezni, hogy pl. „mar fel eve elek Londonban”. A kozep szint, szerintem mar azt a szintet kellene hogy surolja, amikor megertem a hetkoznapi akarmilyen! beszelgeteseket, es el tudom mondani, hogy mit tervezek karacsonyra. A kozep szintnek kellene lennie szerintem, a gordulekeny hasznalatnak. A „felso szinten”, meg mar nem kene gondolkoznia az embernek, hogy mit mondjon hirtelen. En ezek szerint az alap szinten vagyok. A kozepszinten mar kellene, hogy ertsuk a masikat, a felso szinten meg tolunk lenne varhato, hogy ugy beszeljunk, mi magunk is, hogy egy angol meg is ertsen. Szoval azt hiszem gond van a magyar itelokepesseggel (vagy csak en tevedek). Az alap szint nem is jo igazan semmire. Az csak egy lepcso az ajtoig, az ajto a kozep szint, es a belepes rajta a felso szint. En meg csak valoszinuleg nehez leptekkel jarom a lepcsoket.:((

    Válasz
  2. Moonlight

    A mai nap kitoltottem egy szintfelmero tesztet a Bonus Nyelviskola honlapjan, es B1-es szint jott ossze:))) Az vajon mar tudas? A felso fokozatnal meg 20 kerdesbol 8-at sikerult eltalalnom. En szeretem tanulni az angol nyelvtant. Szeretem a szabalyait es jo dolgok vannak benne, amiket csak egyszer kell megjegyezni (pl ohajto mondatok) es utana mar csak szavakat kell hozza tenni. A munkam kozben 90 %-ban akar fel fullel is megertem amit a kollegaim mondanak, kozel egy honap alatt egyre megszokotta valik a beszedstilusuk, es egyre tobbet ertek meg a fiatalok sajatos beszedebol is. De most meg az a problemam, hogy abszolut ertelmetlenul beszelek sokszor, ha mar valamirol sajat magamtol kene beszelni, egyaltalan nem megy olyan konnyen, es tele van nyelvtani hibakkal, amik mar akkor jutnak eszembe, miutan mar kimondtam. Ha beszelni kell, mar nem felek mgszolalni, de mostmeg ertelmetlenul beszelek. Remelem ez csak egy sajatos folyamat nalam, minthogy: eloszor ismerek-, aztan ertek-, aztan probalkozok-, es a vegen csak helyesen fogok beszelni es teljesebben erteni. Azert sokat szamit a mindennapi kapcsolat veluk. A magyarok sajat magukon tapasztaljak kulfoldon, hogy altalanosan 6 honap eleg mindenkinek egy allando munkahelyen levo angol kornyezet ahhoz, hogy 6 honap alatt tarsalgo szintet, vagyis folyamatos beszed szintet erjenek el. Az angolok meg kb 2 ev utan mondjak azt valakire, hogy „good english”-e van-e valakinek, vagy sem. Jo lenne 2 evet lefaragni.

    Válasz
  3. Fülöp Beáta

    Maximalista vagyok és remélem a 2 éves OKJ-s képzés alatt angol közép vagy felsőfokú nyelvvizsgám meglesz. Németből februárba megyek középfokon majd. Kicsit félek mert nehezebb az érettségitől tisztába vagyok vele de bízok magamba. Persze nemzetközi nyelvvizsgára van szükségem amit a mostani iskolámba nagyon jól meglehet csinálni csak nem mindig elsőre :S

    Válasz
  4. Csilla

    András!
    Kb.5-700 szóval,el lehet bárhol boldogulni,turista szinten angolul??
    Nem tudok összerakni egy normális rendes mondatot…
    Tudnám h mit kéne mondani,de egyszerüen nem tudom kinyögni…
    Mondom,majd ha tudok vagy 3 ezer szot biztos könnyebb lesz a beszéd…
    de azt mondták amig gátlásos vagyok,bármennyi szot befricskázok,nem fog menni,ha nem szólalok meg…

    Válasz
  5. Adri

    A nyelvvizsga és kinti boldoguláshoz az is hozzá tartozik, hogy Angliában vagy Amerikában tanult meg angolul. Az egy dolog, hogy angol-angol, de ugyanúgy, mint a németek és osztrákok beszéde, vagy amerikai spanyol és spanyolországi spanyol (hű de értelmes volt) között is nagy a különbség. Máshogy, ejtik a szavakat, más-más szavakat használnak ugyanarra, de ettől még ha összezárják őket megértik egymást. Amit iskolában tanítanak az már tényleg annyira eltér a beszélt nyelvtől, hogy akinek nincs szerencséje külföldön nyelvet tanulni/gyakorolni, elég kellemetlenül fogja érezni magát, ha egyszer mégis kikerül a „valóságba” és egy kukkot nem fog érteni.

    Válasz
  6. Neményi András

    @Csilla

    Kedves Csilla,

    Attól függ, hogy kint mit dolgozik.
    Orvosként biztosan kevés, ahhoz a középfok minimum kell
    (a 3000 szavas alapszókincs).
    Egy konyhán, aki mosogat, annak elég a 600 szó ismerete.
    Ezzel nem akarom a mosogatást lebecsülni, de az a munka lényegesen egyszerűbb.

    Válasz
  7. Bálint Mária

    Na meg ez a lineáris oktatás! Most az igét vesszük elejétől a végéig, a legbonyolultabb formákig. Hogyan lehessen használni azokat a formákat, ha semmit se tud a főnevekről, stb? Megpróbáltam minden szófajnak az alapformáit megtanítani, aztán szép koncentrikus körök formájában egyre bővíteni a tudást (ahogy más országokban is teszik), erre rámsütötték a bélyeget, hogy kapkodok. Húzódjak csak vissza a sémába.

    Válasz
  8. Bálint Mária

    Teljesen egyetértek mindenkivel,főleg Lantos Verával a hozzászólók közül. Azt hiszem, aki mediterrán vidéken él,és még tévében se látott képeket Grönlandról, nem tud tanácsokat adni az ottani túlélésre. Igy vannak a mi helyzetbe hozott embereink is, akik a nyelvvizsga szabályait és anyagait lefektetik. Nem mintha ők se járhattak volna anyanyelvi országbokban, de sehogy se tudnak kilépni a régi rendszerből. Mind azt pofozgatják (akárcsak az alkotmányunkat), ahelyett, hogy új koncepcióval lépnének fel. Minta van elég. Nálunk is vannak külföldi nyelvvizsga- formák, de ahelyett, hogy példát vennénk róluk, inkább súlyos pénzekért akkreditáljuk őket, sőt kiegészítő vizsgaelemeket írunk elő annak, aki egy C2 vizsgát letett, hogy melfelelhessen a magyar nyv-nak (!) Ezt kénytelenek a tanulók le is tenni, különben az egyetemeken nem kapják meg a pontokat érte. Valahogy a magyar ember mindig azt hiszi, hogy a világon ő csinál a legjobban mindent, s ahelyett, hogy tanulnánk a többi nemzettől, az egész világot a mi képünkre akarjuk formálni. Tudom fokozni a képtelenségek sorát. Volt német anyanyelvű lektorunk a gimnáziumban vagy két évig,(az egyetemről járt le hozzánk) akkor elkergették, mert állítólag nem csinált semmit. (Aki nem a megszokott kerékvágásban dolgozik, az a gyerekek és a szülők szerint nem csinál semmit. Az iskola pedig igazodik az elváráshoz) A középfokú nyelvvizsga tesztet ő 75 % -osra tudta teljesíteni. Az egyetemen a magyar megoldó kulcs szerint javította a teszteket, mert egyébként nem fogadták el a munkáját. Mindig jobbnak találta a dolgozatokat, mint a többiek.
    A szókincs is ócska bizony. Vannak olyan (befutott) német tankönyvszerzők, akik ontják magukból a nyelvkönyveket mindig az új vizsgarendszernek avagy irányzatnak megfelelően, ugyanazzal a szókinccsel és megkövesedett kifejezésekkel. Tehát: a pénz körül forog itt minden, nem a tudás körül. Szomorú, de én is rengeteg bírálatot kaptam a szülőktől, mert olyat tanítottam és terheltem vele a gyereket, ami a nyelvvizsgára nem kell. Az is szomorú, hogy a nyelvtanulók 80%-nak csak a vizsgáért járó pontok kellenek, nem a nyelvtudás. A hiba már ott kezdődik, hogy nem bíznak a saját iskolarendszerükben. Nyelvvizsga azoknak való, akiknek nincs benne a négyes, ötös az érettségi diplomájukban. De mivel arra semmiféle pontot nem adnak, ez deformálja a gimnáziumi nyelvoktatást is, mert az iskolák azzal toborozzák a tanulókat, hnogy ott el fogják érni a nyelvvizsga szintet. Aztán kénytelenek vagyunk harmadszor is a nyelvvizsga témák körül toporogni, na miféle szókinccsel? Ezért szoktunk külföldi nyelvkönyveket vásároltatni,amelyek bizony iszonyúan drágák. A nyeltant pedig valóban nem kellene annyit nyúzni (dehogyis 2000 feleletválasztós tesztet megoldani, abból 1500 rossz forma,csak 500 a helyes válasz! Teljes káoszt okoz a fejekben.) inkább sokat FIGYELEMMEL olvasni, ami a mai gyereknek az ellensége.
    Igyekeztem rövidnek lenni, itt abba is hagyom.

    Válasz
  9. Zsuzsa

    Sziasztok,

    én kisiskolás koromban kaptam az Ausztriában élő Bácsikámatól születés napomra egy képeslapot, amire németül írt nekem és ez annyira megmaradt bennem, hogy elhatároztam , megtanulok németül.Mivel zeneiskolába jártam csak egy évig tanultam délutános foglalkozás keretében a nyelvet, azután ez abbamaradt.Mivel nem szerettem volna folytatni az általános iskola után a zenélést , váltottam és nyelvtagozatos gimnáziumba jelentkeztem német szakra.
    Itt kezdődött el minden. A motiváltság megmaradt és szinte ” ragadt ” rám a nyelv. A nyelvtan nehezen ment, de olyan szerencsések voltunk, hogy a városunkban rendezték meg a Súlyemelő Világbajnokságot és ott lehetőségünk volt nyáron szabadidőnkben segítőként tolmácsolni az ifjú súlyemelőknek. Ki milyen nyelvet és országot választott. Én az osztrákokat kaptam :-)
    Utána nyaranta szintén vállaltam csoportot. Nyári gyakorlatra jöttek a városunkba diákok egy hónapra. Ők három hétig dolgoztak egy hétig pedig „országot ” jártunk. Itt aztán volt mindenféle feladat. Utána kellett néznem a szakszavaknak, hogy az építkezésen el tudjam nekik mondani a feladatokat. Az országjárás alkalmával pedig kis ” idegenvezetőt ” játszottam.
    Szórakozva és ” tanári felügyelet” nélkül olyanoktól sajátítottam el a nyelvet, akik anyanyelvi szinten beszélik és ha véletlenül valamit rosszul mondtam mindig kedvesen segítettek és nem volt letolás, hogy NEM TUDOD ! ill. ha nem tudtam egy szót, nem a szótárhoz folyamodtam, hanem körülírtam. Számomra ez volt a nyelvtanulás. A középfokú nyelvvizsgát még az érettségi előtt letettem ( Bp. Rigó u. ) nem volt könnyű.A mai napig nehezen megy az írásbeliség, a felsőfokú nyelvvizsgán az írásbelin buktam el. De nagyon büszkén vallom, hogy ez a nyelvtudás adott lehetőséget, hogy új vállalkozásba kezdjek és ma már napi szinten beszélek németül és mellette az angolt is használom ( időközben a TIT ben végeztem két tanfolyamot ) és mindig újabb és újabb lendületet ad, ha egy anyanyelvén beszélő dicséri a nyelvtudásomat.
    Most az angolt szeretném olyan szinten elsajátítani, amivel még jobban tudom végezni a munkámat.
    Mellékesen kidolgoztam az óvodások német nyelvtanítását, amit egy ma is működő magánóvodában sikeresen végeztem.

    Válasz
  10. Csilla

    Én nem tudok nyelvtanilag helyesen kimondani hosszabb mondatokat!!!!!!!!
    Letaglóz!!!!!!!

    Válasz
  11. Csilla

    Kint tényleg elég a mindennapokhoz az alapfok alatti tudás????
    Kb mondjuk 600 szó??????
    EZ KOMOLY???

    Válasz
  12. Refinancing Fha Loan

    Az esetek túlnyomó többségében köszönő viszonyban sincs a vizsgaeredmény és a beszédkészség. A hagyományos nyelvvizsgák továbbra is nyelvtan- és nem kommunikáció- centrikusak. Márpedig tapasztalataim alapján gyakori, hogy a legjobb eredményt elérők nem tudnak jól kommunikálni, keresgélik a szavakat, kifejezéseket, míg akik rosszabb eredményt érnek el a nyelvtani teszteken, azok választékosan képesek magukat kifejezni.(mindenki ismer olyan eseteket, én személyesen is találkoztam ilyennel pl hogy a londoni BBC-nek megfelelt az illető angol nyelvtudása, foglalkoztatták mint riportert, de a magyar nyevvizsgán megbukott. (a nyelvvizsgák szövegei, követelményei külön “megérnek egy misét” bár tagadhatatlan az elmúlt 10-15 évben lezajlott jelentős pozitív változás)És ez egyenesen következik abból, hogy – a számtalan pozitív változás és kezdeményezés ellenére – maga a nyelvoktatás a legtöbb helyen továbbra is alapvetően nyelvtancentrikusÉn mindig megkérdezem a tanítványaimtól, hogy mi a cél: papír a munkahelyhez, vagy jól beszélni (persze ha mindkettő, akkor sincs gond, csak érzékeltetem hogy teljesen más a koncepció) Ezért el lehet engem ítélni, de ez a gyakorlat.Éveken keresztül (mint vizsgáztató is, vizsgaanyag-összeállító is) próbáltam harcolni pl azért, hogy ne legyen semmilyen szinten nyelvtani teszt. Mégpedig azért, mert a beszéltetés során egyértelműen kiderül, hogy milyen biztonsággal alkalmazza a nyelvet valaki.Bár a Nyelvvizsga Akkreditációs Testület nem követeli meg az akkreditációhoz, hogy szerepeljen nyelvtani teszt, benne rendszerint olyan “pihent agyú” kérdésekkel, amiket egyrészt az élő nyelv soha nem használ másrészt azok sem tudják rá a választ akiknek ez az anyanyelve.(Bíráltam ilyeneket) És ha horribile dictu, akár egy tárgyaláson is valaki, aki folyékonyan és választékosan beszéli az adott nyelvet összekever egy hím-és nőnemet vagy egy igeidőt, nem dől össze a világ.Vizsgákon állandóan harcba keveredtem kollégákkal emiatt – én max jegyet adtam volna e típusnak, és rosszabbat azoknak, akik ugyan kevesebb hibát vétettek, de primitiv módon fejezték ki magukat.(Természetesen, akik számára a nyelv hivatás – tanárok, tolmácsok, idegenvezetők stb) más a követelményrendszer, én most az átlag-nyelvvizsgázókról-nyelvtanulókról beszélek)Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a nyelvtant el kell felejteni, nem kell megtanítani vagy ilyesmi, hiszen a biztos nyelvtani alapok nélkül nem megy a kommunikálás. DE a hangsúlynak mindenképpen a beszédkészség fejlesztésen kell lennie (mint pl ezen a honlapon is, az angolnyelvtanitas.hu -n meg sok egyéb helyen)Mellesleg ma már egyre több cég nem kér papírt, hanem a cég HR-sei “tesztelik” a leendő munkatárs nyelvtudását, és hiába van tucat papírja, ha ezen a teszten elvérzik, és fordítva is igaz.
    +1

    Válasz
  13. Neményi András

    @Marica
    Nagyon sok múlik azon, milyen szintű az a nyelvtudás, amivel kint elboldogult.

    Mert itthon van alap-, közép- és felsőfok, jelekkel: B1, B2, C1.
    magyarorzság határain túl, az alapfok alatt van az A1 és az A2, a felsőfok felett pedig a C2.

    Itthon az A1-A2 szintű tudást nem ismerik el, azt mondják, az nem tudás. A B1-es, ami megfelel az alapfoknak, azzal külföldön már el lehet lenni, de az B1-es szint, ezzel a tudással nem lehet letenni a B2-es vizsgát. Külföldön sem.

    Amikor valaki alapfoknál is gyengébben beszél, de kint elég a mindennapjaihoz, itthon B2-es vizsgát, középfokot akar tenni, de többszöri próbálkozásra sem sikerül. Ilyenkor sajnos azt látom, hogy a próbálkozások számát növelik, pedig a tudást kellene.

    Nem mindegy, hogy kint milyen körülmények között él. Kevés szóval elboldogul a pincér, a szakács, de egy ápolónak vagy egy orvosnak már sokkal nagyobb szókincsre van szüksége..

    Válasz
  14. bago

    18 éves fejjel írok ide.
    Én azt csinálom, hogy közösségi oldalakról (jelen esetben deviantart.com) kiválogatok a legszimpatikusabb embereket, és elkezdek velük levelezni. Vagy New York Times-t olvasok Blikk helyett..

    Válasz
  15. Csacskamacs

    Marica!
    Próbáltam utánajárni én is, hogy a nem azonos szókincs mit jelent. Azt mondták (nyelvtanár ismerősök is), hogy nálunk az ún. irodalmi angolt tanítják, amit pedig már az anyanyelvi angolok sem nagyon használnak. Ezért is lehet az, amit szintén sok embertől hallottam már, hogy kimennek pl. Angliába, és nem értik, hogy mit mondanak nekik, pedig itthon nagyon jól ment a nyelvtanulás, és tökéletesen sikerült a nyelvvizsga is. És persze, mint írtam, nem egyszerűsítik a nyelvtanulók dolgát, mert a nyelvtannal, a többszörösen összetett mondatokkal, meg a túlzottan udvariskodó kifejezésekkel megnehezítik a nyelvtanulók dolgát.
    Nekem is szerencsém, hogy van külföldön élő rokonom, és a levelezést meg a beszédet tudom gyakorolni. Persze ez sem az elvárt nyelvtani követelménnyel és szókinccsel megy, de legalább nem fogok zavarba jönni, ha meg kell szólalni. Aztán januárban minden kiderül, akkor vizsgázom…

    Válasz
  16. Marica

    Kedves Csacskamacs!

    Ezen megdöbbentem, pedig nem először hallom, hogy akik külföldön boldogulnak a nyelvtudásukkal, hazatérve mégsem sikerül a nyelvvizsgájuk. Ezt nem értem. Fel nem tudom fogni, miért nem. „Nem azt a szókincset használta, amit itthon tanítanak”? Durva!!!

    Válasz
  17. Csacskamacs

    Sziasztok!
    Én most tanulom a középfokot és bevallom, kissé szenvedek a nyelvtannal. Meg a többszörösen összetett mondatokkal, amit magyarról angolra kell fordítani. Annyira összetett mondatok, hogy én még magyarul sem mondanám el olyan hosszan, nemhogy idegen nyelven.
    Ami a vizsgáztatást illeti: egy kollégám 12 évet élt kint Amerikában. 5 éve van itthon, de mivel a család kint él, rendszeresen kijár, és persze mondanom sem kell, használja az angolt. Kíváncsiságból (na meg, mert pénz jár a nyelvvizsga papírért) elment középfokból vizsgázni. Úgy kivágták, hogy öröm volt nézni. Állítólag a nyelvtannal volt a bibi, meg azzal, hogy nem azt a szókincset használta, amit itthon tanítanak. Az senkit nem érdekelt, hogy bármilyen témában teljesen folyékonyan el tudott volna beszélgetni.
    Ezek után nálam áll a „zabszem-szindróma” ….

    Válasz
  18. Andi

    @Csilla

    Szia Csilla,
    ha van lehetőség rá mesélnél erről az amerikai misszionárius tanulásról. Helyileg hol volt? Mennyibe került? Hogy tudtál oda eljutni? stb. akár privátban is írhatsz…
    (andreako-kukac-chello.hu)

    Válasz
  19. Csilla

    Kedves Lantos Vera!!
    Igaza van.Én amerikai misszionáriusoknál kezedtem el az angolt.Igaz h csak az első 6 hónapig bírtam,de amikor a tanár visszaküldött a kezdő csop.hoz,a haladó csoportbol elfutottam,és azóta se tettem be a lábamat.
    Nyelvtant nem értem.!!
    A minap futottam össze angolokkal,mondanom sem kell,h egyszot se tudtam kinyögni.Pedig csak annyit kellett volna mondani nekem a nőnek,h ismételje lassabban akkor megértettem volna…Egyszerű utbaigazitás nem ment….Nemtudom h miért????
    Valahogy nem jutnak eszembe szavak !!! kb.600 szokincsel.

    Válasz
  20. Neményi András

    @Kocsis Kálmán

    Kedves Kálmán!

    Én nem becsülöm le a biztos nyelvtani tudást.

    Csak felhívom a figyelmet az aránytalanságokra, hogy itthon nagyon nyelvtan-központú az oktatás. Ha valaki nyelvvizsgázni akar, annak több nyelvtan kell.
    Aki csak külföldön turistaként óhajt könnyebben boldogulni, annak nem feltétlenül szükséges ugyanannyi nyelvtani ismeret.

    Csak sajnos itthon sokszor abból indulunk ki, hogy a középfok alatti tudás az nem tudás. És ez komoly probléma.
    Magyarországon három szintet ismernek el államilag:
    alapfok, középfok, felsőfok.

    Európában 6 szint van:
    A1, A2, B1 ( ez kb. az alapfok ), B2, ( ez most a középfoknak megfelelő nyelvismeret ) C1, ( ez a felsőfok ) C2.

    Miért nem ismerjük el itthon az A1 és A2 szinteket?

    Válasz
  21. Kocsis Kálmán

    Lehet, hogy személyes okoból, de nem értek egyet azokkal, akik abiztos nyelvtani tudás szükségességét lebecsülik. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy a nyelvvizsgával a nyelvtanulás nem érhet véget, mégha mértelemszerűen a célja és a módja eltérő. Ma már a nyelvi közeg is házhoz jöhet. Rengeteget kell olvasni és lehetőleg – főleg az angol nyelv esetében hallgatni is. Számtalanszor tapasztaltam az elmúlt több mint húsz évben, hogy az aktívan hónapokig nem használt nyelven is néhány perc után magától előjönnek az elfelejtettnek hitt dolgok. Tehát olvasni és halggatni. Sokan tanácsolták nekem az első pillanattól kezdve, mégha alig értjük is az elhangzottakat. Haa valaki egyszer egy idegen nyelv tanulására adta a fejét és azt használni is akarja, készüljön fel rá, hogy egy életre szóló feladatba kezdett bele.

    Üdvözlettel:

    KK

    Válasz
  22. A. Gabi

    Helló Mindenki!
    Gyors- és gépíró suliban a tanárunk 150 sebesség helyett mindig 170-es sebességgel diktált órákon, amit csak vizsga előtt vallott be nekünk. Ez egy nemes csalás volt a siker érdekében. Így mindenki nyugodtan vizsgázott.

    Tehát érdemes alaposan megtanulni az angolt is, hogy magabiztosak lehessünk a nyelvvizsgán.
    A másik megállapításom, most biztos megköveznek, de érdemes lenne, bizonyos időnként megújítani a megszerzett nyelvvizsgát. Egy törvény általi előírás szerint, mondjuk 5 évenként. A „csak” papirral ma már nem megyünk semmire. Aki nem gyakorolja, annak hiába van nyelvvizsgája, nem tudja szinten tartani tudását.

    Válasz
  23. Lantos Vera

    Mint gyakorló nyelvtanár (nem angol) és az angollal meglehetősen hadilábon álló (de törekvő) valaki, hosszú évek tapasztalatával a hátam mögött az alábbi a véleményem:

    Az esetek túlnyomó többségében köszönő viszonyban sincs a vizsgaeredmény és a beszédkészség. A hagyományos nyelvvizsgák továbbra is nyelvtan- és nem kommunikáció- centrikusak. Márpedig tapasztalataim alapján gyakori, hogy a legjobb eredményt elérők nem tudnak jól kommunikálni, keresgélik a szavakat, kifejezéseket, míg akik rosszabb eredményt érnek el a nyelvtani teszteken, azok választékosan képesek magukat kifejezni.(mindenki ismer olyan eseteket, én személyesen is találkoztam ilyennel pl hogy a londoni BBC-nek megfelelt az illető angol nyelvtudása, foglalkoztatták mint riportert, de a magyar nyevvizsgán megbukott. (a nyelvvizsgák szövegei, követelményei külön „megérnek egy misét” bár tagadhatatlan az elmúlt 10-15 évben lezajlott jelentős pozitív változás)
    És ez egyenesen következik abból, hogy – a számtalan pozitív változás és kezdeményezés ellenére – maga a nyelvoktatás a legtöbb helyen továbbra is alapvetően nyelvtancentrikus
    Én mindig megkérdezem a tanítványaimtól, hogy mi a cél: papír a munkahelyhez, vagy jól beszélni (persze ha mindkettő, akkor sincs gond, csak érzékeltetem hogy teljesen más a koncepció) Ezért el lehet engem ítélni, de ez a gyakorlat.
    Éveken keresztül (mint vizsgáztató is, vizsgaanyag-összeállító is) próbáltam harcolni pl azért, hogy ne legyen semmilyen szinten nyelvtani teszt. Mégpedig azért, mert a beszéltetés során egyértelműen kiderül, hogy milyen biztonsággal alkalmazza a nyelvet valaki.
    Bár a Nyelvvizsga Akkreditációs Testület nem követeli meg az akkreditációhoz, hogy szerepeljen nyelvtani teszt, benne rendszerint olyan „pihent agyú” kérdésekkel, amiket egyrészt az élő nyelv soha nem használ másrészt azok sem tudják rá a választ akiknek ez az anyanyelve.(Bíráltam ilyeneket) És ha horribile dictu, akár egy tárgyaláson is valaki, aki folyékonyan és választékosan beszéli az adott nyelvet összekever egy hím-és nőnemet vagy egy igeidőt, nem dől össze a világ.Vizsgákon állandóan harcba keveredtem kollégákkal emiatt – én max jegyet adtam volna e típusnak, és rosszabbat azoknak, akik ugyan kevesebb hibát vétettek, de primitiv módon fejezték ki magukat.
    (Természetesen, akik számára a nyelv hivatás – tanárok, tolmácsok, idegenvezetők stb) más a követelményrendszer, én most az átlag-nyelvvizsgázókról-nyelvtanulókról beszélek)
    Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a nyelvtant el kell felejteni, nem kell megtanítani vagy ilyesmi, hiszen a biztos nyelvtani alapok nélkül nem megy a kommunikálás. DE a hangsúlynak mindenképpen a beszédkészség fejlesztésen kell lennie (mint pl ezen a honlapon is, az angolnyelvtanitas.hu -n meg sok egyéb helyen)
    Mellesleg ma már egyre több cég nem kér papírt, hanem a cég HR-sei „tesztelik” a leendő munkatárs nyelvtudását, és hiába van tucat papírja, ha ezen a teszten elvérzik, és fordítva is igaz.

    bocsánat a hosszúra nyúlt kommentárért, de erre a témára mindig „ugrok”

    Szívélyes üdvözlettel
    Lantos Vera

    Válasz
  24. Veszelka

    Az „egyetértek” illetve az „egyet értek” nem ugyanazt a jelentést hordozza! Míg az első esetben a beszélgető partnerrel azonos álláspontra helyezkedünk, a másik alkalommal vitapartnerünk véleményének csak egy (1) elemét fogadjuk el.

    Válasz
  25. Andi

    Sziasztok. Én is most tanulom az angolt, de én nem a minimumra törekszem, mert szeretném használni. Ha majd megyek nyelvvizsgára nem 60%-ot akarok elérni, tudom, hogy nem kérdezik a legtöbb helyen. De csak ha makogok angolul kérdezés nélkül is kiderül.

    Válasz
  26. Péter

    A fociban a labda ha a kapufáról befelé pattan, az gól. Éppenhogy csak bement, de gól, és csak az eredmény számít. A nyelvvizsgának is csak az eredménye számít, a kutya nem kérdezi hány százalékos volt.

    Válasz
  27. Andrea

    Igen, egyet értek. Minden területen „veszélyes” az éppen, hogy sikerült vizsgaeredmény. A vizsgázók ellen beszélve: lehet, hogy emelni kellene a tétet?

    Válasz
  28. Szabó Magdolna

    Szerintem is mindenképpen fontos a szinten tartás. Aki
    hosszú ideig nem használja a nyelvet, az nem képes
    komoly beszélgetésre, nem jönnek időben elő a szavak, a
    helyes kifejezések. Több mint kellemetlen..

    Válasz
  29. Kanyó Zsuzsa

    Igen,a minél nagyobb szókincs fontos.(Ha nem jönnek a szavak, nem lehet beszélni.)

    Válasz