Édesapámék a háború előtt, a 30-as években jártak gimnáziumba Budapesten. 8 év alatt 3 nyelvet sajátítottak el. Az iskolában megtanultak németül, franciául és latinul. Mindezek mellett magánúton még angolul is…
A háború után, amikor le kellett tenni a nyelvvizsgát, nem okozott gondot a középfok, sőt volt, aki felsőfokot tett (angolból, németből és franciából is).Ma a szülők boldogok, ha gyermekük két nyelvet megtanul. Mi is nagyon örülünk itthon, hogy fiaink beszélnek angolul és németül.
Számomra elég érdekes, hogy manapság a gimnáziumban csak egy nyelvet sajátítanak el jól a gyerekek. Ritka az a gimi, ahol a végén két nyelvvizsgát is sikerül letenni.
Ehhez még tegyük hozzá azt is, hogy mennyivel több lehetőség van manapság az idegen nyelvek gyakorlására, elsajátítására: otthon, kényelmes körülmények között lehet filmeket nézni, idegen nyelvű könyvek tömege érhető el, vannak cserediák programok is, stb…
A háború előtt mitől ment mégis jobban a nyelvtanulás?
Ön érti ezt? Érdekel a véleménye, kérem írja meg egy hozzászólás formájában!
Kedves András!
Az én tapasztalataim szerint sok múlik a tanuló nyelvérzékén, de legalább annyi múlik a nyelvtanár ismeret
átadási képességein is.
A vállalatnál, ahol dolgoztam /Hungarofruct/ a termeltetési osztályon/fajtakisérletek/ dolgozott egy oarasztfiu,
aki nagyon csúnyán beszélte a magyar nyelvet /sógorom pájinkát hozo/tt/ s egyszercsak azt mondta valaki, hogy ez a fiú beszél angolul.Az ki van zárva, mondtam én, s rögtön felhivattam, s kérdeztem valami primtivet angolul. Meglepetésemre válaszolt. Nyilván lehetne ennél szebb angolt is hallani, de beszélt. Közölte, hogy úgy tanult, hogy a TV.-ben angolul hallgatta mindig a hireket. Ő volt a harmadik féleség.
A háború előtti évekről én is csak hallottam, de egy biztos, az apukám is három nyelven beszélt a magyaron kívül. Azt hiszem a módszerben van a nagy különbség. azonkívül a hatalmas ismeretanyagban, amit teljesen fölöslegesen kell megtanítanunk. hiszen elég lenne a biztos alapokat, a gimnáziumban illetve középiskolákban elkezdik ugyan azt csak egy kicsit bővebben. Szerintem csak a biztos alapokat kellene elsajátítani először. A nyelveket meg egy „kicsit” más módszerrel kellene oktatni, hogy a gyermekek megszeressék hiszen olyan sok lehetőség lenne!!!
Üdvözlettel: Alice
Üdvözlöm! Én 3 kisebb strokot után vagyok de Romániában születtem és a román nyelv meg felsőfokú szinten megy . Angol középfokú nyelvvizsga van de éppen alapfokon beszélek de malyd gyakorlati ismeretek szerzek és tudom alkalmazni.A francia nyelven alapfokon beszélek de mivel ez a kedvenc nyelv remélem hogy még eszembe jut ha nem akkor újra tanulni fogok. Nagyon sokat számít az akarat és a másik pedig az hogy dolgozni kell érte. Ez a vélemény röviden. Köszönöm szépen a kedvességet.En külkereskedelemmel foglalkozom így az angol fontos de a francia nyelv a kedvenc.
Tisztelt nyelvtanár úr!
Először is köszönöm szépen a nyelv leckéket.
Szerintem úgy 100 évvel ezelőtt a tanulók nem voltak ennyire túl terhelve.A felgyorsult világ, meg egyebek gondolom akadályozza a tanulást is. Bár tudnék puskaport, táv vezérelt bombát is csinálni, de sem a matematikai, kémiai, tudásomnak soha nem fogom hasznát venni. Talán régen fontosabb dolgokat tanítottak, több párbeszéd volt és esetleg a szomszéd más nyelven beszélt és jóban voltak, akkor ha először nem is értették egymást, de kölcsönösen tanultak is egymástól.
Talán régen a nyelvtanulás több „kalandot” jelentett. A diákoknak kevesebb szórakozási lehetőségük volt, többet ábrándoztak. Minden nyelv tanulásakor egy új világ nyílt meg előttük.
Ma sok diák eljut a világ különböző pontjaira. Egy nyelvvel, például az angollal jól el lehet boldogulni a világ legtöbb országában. Az én lányom például több hónapot töltött Dániában, Svédországban, majd Belgiumban tanult 2 évig. Jól beszél angolul, nem érezte fontosnak, hogy megtanulja a helyiek nyelvét. Most Németországban dolgozik olyan munkahelyen, ahol a munkatársai túlnyomó többsége külföldi. A munka nyelve az angol. Biztatom, hogy tanuljon németül, de nem igazán motivált. A németek is jól beszélnek angolul és örömmel váltanak angolra, ha úgy adódik.
A saját nyelvtanulásomról:
A múlt század hatvanas és hetvenes éveiben jártam iskolába. Oroszul és németül tanultam, mérsékelt sikerrel. Utólag azt gondolom, hogy a szüleim szerették volna, ha megtanulok németül, de ezt abban az időben nem hangsúlyozták. Nagymamám jól beszélt németül, az ő nagyapja és nagyanyja Németországból települtek Magyarországra. Nagymamám családjában volt egy „fraulein”, aki sokat volt a gyerekekkel és csak németül tudott. Anyám is tanult németül, illetve egy bentlakásos egyházi iskolában franciául, amit nagyon szeretett, és később felnőttként elmélyítette francia tudását. Apám a felvidéken született, megértette magát szlovákul és csehül, ha szükség volt rá.
Én érettségi után dolgozni kezdtem és beiratkoztam egy esti angol tanfolyamra az Arany János nyelviskolába. Nem volt különösen jó az oktatási módszer, de a tanárnőnk tisztességesen tanított. Az első órán megkérdezte, hogy ki miért akar angolul tanulni és naponta mennyi időt szánna rá. Azt monda, hogy nem a tanáron múlik, hogy megtanulunk-e angolul, hanem rajtunk. Világossá tette, hogy aki nem tud naponta legalább egy órát az angol tanulásra fordítani, ne is kezdjen bele. Azt is elmondta, hogy az olvasmányok után található összes gyakorlat mindig házi feladat és a következő órán a gyakorlatokat szóban ellenőriztük. Nyitottunk egy nyelvtan füzetet, amibe a tanárnő által diktált nyelvtani szabályokat és a táblára írt példa-mondatokal írtuk. Ez nagyon hasznos volt. A tanárnő kezdettől fogva beszéltetett minket. Rákaptam a nyelvtanulásra. Élveztem, hogy mindent tudok, amit tanultunk.
Három év múlva középfokú, majd később felsőfokú nyelvvizsgát tettem angolból. Egyetemi éveim alatt szintén az Arany János nyelviskola esti tanfolyamának segítségével orosz nyelvből is középfokú nyelvvizsgát tettem. Az egyetemi évek alatt a spanyol nyelvbe is belekóstoltam, de ez az egyetem elvégzésével abbamaradt. A harmincas éveim elején, szintén esti tanfolyamon kezdtem el franciául tanulni egy francia ösztöndíj elnyerésének reményében. Az ösztöndíjat megkaptam és fél éves franciaországi tartózkodás után francia nyelvből is felsőfokú nyelvvizsgát tettem. Nem érzem, hogy különös képességem lenne a nyelvtanulásra. A ráfordított idő és az öröm, amit a nyelvtanulás okozott hozta meg az eredményt.
Szerintem sokkal nagyobb akarattal, és szorgalommal tanultak nyelveket. Biztosan célravezetőbb módszert alkalmazták.
Kedves András
Háboru előtt kevesebben jutottak érettségihez, valószínű, nem tolongtak annyian a suliban, hanem a krémje tanult, akik mondjuk vagyonilag is tágabb világban éltek, tudták mennyire fontos külföldön megértetni magukat.Gondoljunk a zsidó családoka. Motiváltak voltak.
Másrész, ez kérdésétől távolabb van, például a román nyelv ismerete nagyon nagy segítség a latin alapú nyelvek elsajátításában. A magyar nyelv túl messze vani a többi nyelvcsaládtól.
Másrészt, régen a módosabbak magánórákat vették.
És a hallás utáni tanulás jobb az angol elsajátításában.
5 nyelvet tanultam, amelyből 3 világnyelvet középfokon beszélem.
Leirni eszt nagyon nehez. elmondani konyeblene..
Ugy hiszem, hogy ön ideális és torz képet festett a háború előtti nyelvtanulásról.
1. az egyetlen német kivételével – mivel viszonylag sok lehetőség volt a mindennapi életben aktivan gyakorolni az élő nyelvet – a nyelvtudás elsősorban passzív volt, és főleg a nem verbális készségek elsajátítása volt a cél, és igy az eredmény is ezt tükrözte.
2. Mivel a lakosság mintegy 3%-a jutott el az érettségiig, számarányban lehet hogy sikeresebb volt a nyelvek elsajátítása, de abszolut értékben ma sokkal többen ismernek idegen nyelvet, mint a háború előtt.
Kedves András! Hogy mitől ment jobban a háború előtt a nyelvtanulás? Szerintem az lehetett az oka, hogy más volt a társadalmi elvárás, és más volt az iskolarendszer. Középiskolába főleg csak a társadalom középső és felső rétegeinek gyermekei jártak, míg a munkás és parasztgyermekek a népiskolákban tanultak 12 éves korukig. Az állam a középiskolákat kiemelten támogatta és finanszírozta, beleértve az idegen nyelvek oktatását is. A jelenlegi általános iskola-tipus homogenizálta a gyermekeket, illetve a tanulókat. Nem lehet haladni a nyelvoktatással, / még azzal az eggyel sem /, mert nagyon sok gyermek nem is akar nyelvet tanulni, „mert minek”. A nyelvoktatás fékje maga a gyermek-anyag.
Ezért marad a komolyabb nyelvtanulás az iskolarendszeren kívül, amihez az akaraton kívül, anyagi áldozatok is kellenek.
A TIT-es nyelvoktatások sem tudták a hiányosságokat pótolni, mert egy felnőtt embernek már ezer gondja baja van, és a nyelvtanulás mindig a háttérbe szorul. A XX. sz. első felében élvezte a társadalom azt a prosperitást is, ami az oktatás vonatkozásában a kiegyezés után bekövetkezett. A polgári társadalmi rétegnek szinte státusz szimbóluma lett, hogy a gyermekeik franciául, németül stb. beszéljenek, különösen akkor, ha külföldi egyetemen kívántak továbbtanulni. Akkor is voltak magántanárok, de az iskolák nyelvoktatása sokkal hatékonyabb volt, az állami támogatás miatt.. Tisztelettel: Szűcs Magda
Kedves Neményi András!
A válasz nagyon egyszerü: rossz a nyelvtanítási módszer.
A gyerekeim Ausztriában – különóra nélkül! – tizennégy éves korukra folyékonyan beszéltek angolul, miközben latinul is tanultak már. Ezt követte további két idegennyelv. Azokat már nem sajátították el olyan mélységben, mint a korán elkezdett angolt, de a fiam például négy év alatt jobban megtanult oroszul, mint én az érettségiig.
A fiam tizenhárom éves korában fél évet egy magyar, igazán elit iskolában töltött, ahol az angol tanárnő az első fogadóórán azzal fogadott: „Na azt mondja el nekem, hogyan tanították meg ezt a gyereket ilyen jól angolul!”
Nem tudom, hogyan csinálták, de az biztos, hogy eredményesen.
Talán nem a gyerekeket kellene két hétre idegennyelvi környezetbe küldeni, hanem a tanárokat, hogy ellessék a kollégák módszerét. Aztán majd mehetnek a gyerekek is!
Üdvözlettel
O. Anna
Kedves Anna!
Ez igaz.
Szerintem azért, mert a kedves szülők még legnagyobbrészt úgy tanulták a különböző idegen nyelvet, hogy otthon a saját szüleiktől akik többsége anyanyelvi szinten beszélt németül, vagy más környékbeli ország nyelvé. Az is lehet, hogy több idegen nyelvet beszélő nevelőnő tanította őket elsősorban a beszélt nyelvre, és csak másodlagosan a nyelvtanra. Tehát ha anyanyelvi szinten tanulta valaki a nyelvet, magától értetődő volt a nyelvtani részek tudása is.
Többször kiküldték a szüleinket külföldre hosszabb időre tanulni( ha volt rá pénzük, vagy külföldön élő rokonuk, esetleg cseregyerekként voltak kint, pl. Belgiumban az 1930-as években.
Ma sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a nyelvtani ragozásokra, amit a gyerek fel sem fog,
Az egyik gyermekem 40 éves. Ő amikor az iskolában elkezdték az orosz nyelv oktatását, remekül ment neki, mert a tanára anyanyelvi szinten beszélt és rendkívül érthetően beszélte az orosz nyelvet.
Jött a rendszerváltás és egyik napról a másikra kezdték oktani neki a németet. Ennek az volt az érdekessége, hogy a német nyelvet oktató tanár csak egy leckével járt előbb, mint a gyerekek. A gyerekek érezték a tanár bizonytalanságát és nem tartották fontosnak az egészet és elviccelték az órákat.
Tanár úr.., osztom a szomorúságát e tárgyban..de tovább megyek., fel vagyok háborodva…Az én szüleim is ugyanúgy , mint az Öné., a magyaron kívül minimum 2 nyelvet beszéltek..
Hol a hiba.., kérdi .., MEGMONDOM
Az oktatás módszertanában, illetve a nyelvtanárok tudás hiányában, vagy lustaságában…
Megoldás..beszélni., beszélni, beszélni ..az adott idegen nyelven..
Kezdetektől fogva….
Elmondom röviden., hogyan tanultam magán úton a spanyol nyelvet, van annak vagy harminc éve is…
A leges legelső órától kezdve , következetesen csak spanyolul folyt minden társalgás…Csak a szünetben a folyosón lehetett a tanárral beszélni /aki amúgy egyetemen tanított / Imádtuk.., mindannyian.,..
Ez az egyetlen módszer. /szerepjátékokat.,pld. vásárlás , főzés , társalgást mind-mind nagyon imádtuk…/Ennyi
És végezetül.még valami Szégyellem magam azon tanárok helyett., akik amiatt nem kapnak diplomát, mert nincs meg a nyelvvizsgájuk…A jelenlegi kormény is néhányszor már segítette őket anyagilag is., de szinte semmi eredmény……Én sokkal keményebb lennék…Egyáltalán nem adnék ki semmiféle diplomát minimum egy idegen nyelv tudása nélkül…A mai gyerekek okpsabbak a tanáraiknál !!?? ….Hát.., ez hogy néz ki……!?..
Üdvözlettel, Prisca
Tisztelt Neményi András Úr!
A sok ragozásmegtanulása miatt fordultam el a nyelvtanulástól. Sajnos. Az iskolában mindig a ragozást kellett fújni és csak jóval később lett belőle valami hasznosítható.Unalmas , értéktelen , mechanikus
és zavaró a beszédben amikor az ember a megfelelő ragot kikeresi az agyában. Ha úgy tanulnánk nyelveket ahogyan a pici baba teszi ill. mi is tettük édesanyánk segítségével, életszerűen és közvetlen alkalmazással, azt tartanám jónak..
Sok ismétléssel , élethű szerepjátékokkal, sokáig könyv nélkül. Úgy érzem sokkal tanulhatóbb, alkalmazhatóbb sikeresebb és egyszerűbb lenne.
Tisztelettel: Májer Márta Gabriella
Kedves Andras!
Szerintem azert, mert a szulok leterheltek es a gyerekek elkenyelmesedtek es elkenyeztetettek. Keves gyerekben van szorgalom es kezdemenyezo keszseg. A filmek szinkronizalva vannak, nincsenek rakenyszeritve az idegen nyelvre. Csak ha nagyobb lesz jon ra, hogy ez fontos lenne. Es sokszor az anyagi hatter nem biztositott.
Tisztelt Neményi András Úr.
köszönöm, hogy még mindig tudja az elérhetőségemet.
Sajnos olyan helyzetbe kerültem és az idő is eljárt felettem, hogy lemondtam a nyelvtanulásról.
Az elfoglaltságom a dédunokáimmal való örömbenben telik.
Kivánok Önnek sok sikert a lelkiismeretes munkájához.
Üdvözlettel: Bernáth Tiborné Ilona
Én hiszek abban, hogy bizonyos készség is szükséges a szorgalmon kívül. Édesapám Ottinger (német) ősökkel sem volt képes bármilyen idegen nyelvet elsajátítani, „magyar” építészmérnök volt. Édesanyám -erdélyi (nagyenyedi) származása révén- a 3 nyelvet (magyar, román, német) anyanyelvi szinten bírta, ezen felül franciául és olaszul is tudott, ami nagy segítség volt az utazásokban. Viszont az eszperantóval bajban volt, mert mindíg más nyelvből jutott eszébe az adott szó. Én sajnos lusta voltam, nem gyakoroltam, pedig megtanulhattam volna az oroszon kívül a németet, sőt az angolt is, volt hozzá érzékem. Ha idegen nyelvű környezetbe kerülhettem volna, bizonyára hamar elsajátítottam volna. Ezt csak a középső fiam örökölte fiam örökölte, a legkisebb kénytelen volt az angolt elsajátítani munkája miatt. A legnagyobb annyit tud angolul, ami az informatikához feltétlen szükséges. Tehát érzék+szorgalom segítene mindenkinek!
Kedves András!
Sokt gondolkodtam a kérdésen, de konkrét válasz nem jutott az eszembe. Vizont több dologra is gondolok, amik közrejátszhatnak a jelenség kialakulásában. Például a túlságosan is inger gazdag környezet. Rengeteg tényező elvonhatja a figyelmet a tanulásról, így a nyelv elsajétításáról is. Pl.: Tv. rádió, internet , más tipusú szórakozás, fesztiválok, stb. Míg régebben a nyelvtudás az általános műveltség részét képezte, napjainkban egy jobb állás megszerzésében segíthet. Persze ennek elég motiválónak kéne lenni, de úgy tűnik, hogy valóban csak azoknak akik külföldön szeretnének dolgozni. A többség részére talán marad a korábbi indoklás. Persze az oktatásban is lehet eltérés, bár nem tudok róla, hogy korábban beszédcentrikus lett volna az oktatás.Ezek jutottak az eszembe.Üdvözlettel Mária.
Tisztelt Neményi András!
Véleményem szerint a háburú elött a nyelvtanulás a családon belül kezdődött. Sok családban a szülők otthon is használtak egy idegen nyelvet, jellemzően a németet vagy franciát, angolt. Szóval szerintem a családi szocializáció meghatározó volt. A gyerek nem nulláról kezdte az iskolai nyelv tanulást. Az iskolai fegyelem és tanulási módszerek is egészen mások voltak.
A régi gyermekek másfajta nevelésben részesültek. Nem volt tv, nem volt internet, „normális” életet éltek. A mai gyerekek állandóan számitógépen játszanak meg a telefonjaikon. Nem is érdekli őket igazából semmi más.
Kevés a lehetőség adódik az adott országban a nyelvet beszélni,gyakorolni.A valós szituációkat csak így lehet elsajátítani,plusz rá van kényszerítve az ember mert nem lehet megkérdezni anyanyelven. Ezeket kellene tanítani az iskolákban és gyakorolni.
A régi tanárok értették a szakmájukat és a gyerekeknek sokat kellett „magolniuk”, mert rájöttek, hogy a szavakat meg kell tanulni, a prepoziciókat és a nyelvtani szabályokat szintén, söt a ragozásokat is már a kezdet kezdetétől fokozatosan, de alaposan be kellett vágni.Az órákon az adott nyelven BESZÉLTEK és nem egy fülhallgatóval ültek a magnó előtt.A tanár beszéltette a diákokat, sokat feleltek és egymás feleléséből is tanultak.otthonra írásbeli feladatokat kaptak és nem előre megírt kérdéseket és feleleteket kellett a könyvben nyíllal összekötni.
Hála Istennek ma is vannak jó tanárok, de ők vannak kisebbségben.Saját tapasztalatom
egy 7 unokás nagymama
Kedves András!
Akkor nem volt TV, internet és szerintem a gyerekek is másabbak voltak. Nagyon jó tanítók, tanárok voltak, akiknek nem a foglalkozása, hanem a hivatása volt a tanítás. A szülők is többet foglalkoztak gyermekeikkel . És nem utolsó sorban a tanulni vágyó, többet akaró, törekvő gyerek kellett ehhez szrintem.
Tisztelt Neményi András!
Azt gondolom az akkori poroszos oktatási rendszer.
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
A mostani nem az?
Nem Pesten jártak ,mégis több nyelven beszéltek és diplomájuk volt.1945-től senkik lettek a komcsiknál.
SAJNOS NEM TUDOM AZ IGAZI OKOT,
DENAGY HIBÁT KÖVETTÜNK EL, HOGY A
LANGYOS VÍZBEN HITTÜNK
SOHA NEM HÜL KI.
Szerintem egyrészt az iskolai nyelv oktatás az oka. Német nemzetiségi osztályban már elsőben írni- olvasni tanulnak még a magyar betűkkel sem boldogulnak , ugyan ez a helyzet a nyelvtannal is. Én úgy gondolom sokkal célra vezetőbb lenne ha először csak énekeket, mondókákat tanulnának és nagyon egyszerű szituációkat játszanának el .Így gyakorolnàk játékosan a kiejtést, lenne lehetőségük a beszélgetésre , talán harmadikba lehetne kezdeni az írást – olvasást . A gyerekek nem egyforma képességűek differenciáltan kellene a nyelvet is oktatni.
A nyelvtanulás szorgalmat , kitartást és sok gyakorlást kíván erre nem minden gyerek hajlandó. Fontos lenne felkelteni a nagyobb gyerekek érdeklődését a nyelvtanulás iránt .
Szülő ként van tapasztalatom a nyelvoktatásról , mindkét gyerekem németnemzetiségi osztályba járt a lányomnak két nyelvvizsgája van – angol és német – a fiam érettségizett németből .
Kedves Tanár Úr!
A latinos műveltség elkopott, csak orvosi, lelkészi pályákon hasznosítható.Világunk oly mértékben felgyorsult és elüzletiesedett, hogy ezt a holt nyelvet nem használják, nincs lète, mint az ógörögnek sem. Valamikor a francia, nèmet nyelv előkelőbb helyeken általános hasznàlatban volt. Úri családoknál rendszerszerű volt nyelvtanárt fogadni a nebulók mellé, de egyszerűbb családoknál sem volt kirívó egy-kèt idegen nyelv napi használata. Ez azért földműves, paraszti viszonyoknàl nem volt àltalànos. Ott sokszor leginkàbb az íràs, olvasás volt követelmèny. Akkoriban csak az arra érdemesek jutottak gimnáziumokba, egyházi intèzmènyekbe.Ma alig közepes bizonyítvánnyal is be lehet jutni. Kontraszrlektált a diákság és a tanári kar / tisztelet a kivételnek/. Az intèzmèny vezetők hàrom elsô osztályt indítanak kettő meg egy helyett, hogy a tantestületek meg legyen a törvényes óraszáma,/ így biztosítja a gyereklétszàmot./Itt jön vissza a közepes àlt iskolai bizonyítvànnyal való bekerülès! A közismereti tárgyakkal is vért izzadnak, nem a nyelvekkel! Ez vègig megy a főiskolai egyetemi diplomáig. De ott sem mindenkinek kiNek jut diploma, mert nincs nyelvvizsgája! A mai csalàdoknàl nincs idő a beszèlgetésre, a gyerekek ülnek a parkban a padon és nyomogatják az okostelefonjaikat. Ott sem egymàssal komunikàlnak! Napnàl is vilàgosabb, hogy nyelvtudás nélkül ma már jobb álláshoz jutni lehetetlensèg, mégsem válik àltalànossà az igèny rà. Baj van az oktatàsi rendszerrel, a tàrsadalmi igènyességgel, az egyénnel és a közeggel.
Kedves András. Dícséretes az erőfeszítése, hogy megtanítson a német nyelvre. Sajnos az Ön és az én igyekezetem ellenére sem tudok előbbre haladni. Ennek több oka is van. Igy 70 évesen már nincs energiám tanulni. Másrészt nem sok nyelvérzékem van, és ezt drága apámtól örököltem. Ő 100év alatt sem tanult meg egy mondatot sem anyámtól, aki a házasságkötéséig egy szót sem tudott magyarúl. Ugyanis egy volt német faluban élünk Sopron kertvárosában Bánfalván, német nevén Wandorf. Ez természetesen azt jelenti, hogy német anyanyelvű vagyok, és mivel dolgoztam Ausztriába, alapfokon tudok is beszélni, csak volt idő amikor egy kicsit többre vágytam, de rá kellett jönnöm, hogy már nem sok haszna és értelme van az erőfeszítésnek. Természetesen nem utasítom el a kedves segítségnyujtását, de akkor sem haragszom, ha a továbbiakban nem fordít rám különös figyelmet. Tisztelettel: PI.
A nyelvtanulás lényege a beszéd / beszélgetés. Azért nem tudtunk tisztességesen megtanulni, mert nem volt alkalom a beszéd-gyakorlásra. Ezt igazán anyanyelvűekkel érdemes kezdeni. Ebben kellene előrelépni. vagyis pl. angol tanárokat szerezni angol nyelv oktatásra
A nyelv tanulás sok időt és szorgalmat követel.A mai életben rengeteg a lehetőség az érdekes,szórakoztató időtöltésre tv,internet,és a mindenféle okos kütyük.Valójában ez érdekli,ez köti le és szórakoztatja legjobban a fiatalokat.
Üdvözlöm!
Szerintem mert nem volt tv internet mobiltelefon stb.
A legtöbb időt ez viszi el, teljes agymosás.
Köszönöm szépen az eddigi nyelvleckét!
Kárpáti Csaba
Sajnos ma nincs presztizse a tanári pályának
Utánozzuk inkább a finneket !
Tisztelt Neményi Úr!
Régen sokan csak a 8 osztályt, vagy még azt sem végezték el. Nem tudott mindenki tanulni, sok analfabéta volt. Néha az egyszerű szegény ember, akinek a fia szeretett volna tanulni, az esze is megvolt hozzá, anyagi helyzete miatt nem kerülhetett iskolába. Többnyire a jobb módú szülök gyerekei tudtak továbbtanulni. Sokkal kevesebben voltak, a tanárok is jobban tudtak velük kommunikálni, nagyobb volt a fegyelem. Sokuknak házitanítójuk is volt.
Szerintem a mai fiatalok az általános és középiskolákban nagyon le vannak terhelve. Sokan külön órára is járnak, hogy bejussanak az egyetemre, főiskolára. Sok függ a nyelvtanártól is mennyire tudja átadni a tudást, megszerettetni a nyelvet.
Úgy hallottam, van olyan óvoda, ahol nyelvet tanítanak.
Az ember boldogulni akar az életben, legalább az anyanyelvén kívül egy nyelvet még el kellene sajátítania.
Tisztelettel:
Gizella
Az én nagyszüleim nem is tudtak magyarul én is az óvodában tanultam meg a magyart ma is jól beszélek németül Egy kiránduláson jöttem rá hogy ez kevés jó lenne tudni angolul most 62 évesen már egy éve próbálkozom az Angollal. Alap szinten kezdem érteni és beszélni szeptemberben szeretnék újra olyan helyre menni ahol nem nagyon beszélik a németet ez motivál Tehát első a motiváció szerintem.
Kedves András!
Nekem ez új, nem tudtam, hogy a háború előtt olyan jó volt az iskolában a nyelvoktatás. A nagyszüleink nem tudtak idegen nyelven. Mi is csak oroszul tanultunk, nem túl nagy sikerrel. Talán az angol nyelvnek jobban hasznát vehettük volna. Angolul a legtöbb országban meg tudja magát értetni az ember. Nem tudom mi a jobb: 2-3 idegen nyelvbe belekezdeni, vagy egy idegen nyelvet rendesen megtanulni. Nagyon kevés az olyan ember mint Ön, hogy több nyelvet tud felsőfokon! További sok sikert a munkájához!
Kedves Böbe!
Ez attól függ, mire van szüksége.
Aki például egy szállodában dolgozik, annak hasznosabb több nyelv ismerete alapfokon,
mint egy felsőfokon.
Azért nem tudnak a mai diákok több nyelven,mert már az elején elveszik a kedvüket a sok nyelvtannal,bemagolt szavak gyors számonkérésével.Nem kiegyensúlyozott,nyugodt,egyéni tempóra alapozott nyelvoktatás folyik.Aki jó készségekkel,megfelelő érdeklődéssel rendelkezik,és nem szegik a kedvét már az elején,magától is megtanulja a nyelvet.Játékosabban,örömmel kellene vezetni a tanórákat,nem stresszesen,félve a lemaradástól.A drákói szigor ebben az estben nem jön be.Az osztályokban tanulók nem egyszerre fejlődnek,és ezt sok pedagógus nem veszi figyelembe.Óriási hiba,mert nem hagy időt a tanulók felzárkózásához.Nincs sikerélmény,akkor csak szenvedés az egész.
Kedves András!
Arra tudok gondolni a kérdésével kapcsolatban, hogy talán a többi tantárgyak nem voltak olyan nehezek, az is lehet, hogy kevesebb volt a tananyag és több idő jutott a nyelvekre.
Ma is vannak olyan gimnáziumok ahol több nyelvet tanulnak emelt szinten.
Unokám most várja a második nyelvvizsga eredményét és emelt szinten teszi angolból az érettségit.
Édesanyja orosz francia szakos nyelvtanár, a következő nyelv amit tanulni fog az unokám a francia lesz.
Valahogy a köztes időben születetteknél, mint pl. én /1948/ siklott ki a nyelvek tanítása. Persze nagyon sajnálom, mert én is szeretnék más nyelveket is ismerni, ill. tudni.
Persze lehet, hogy tévedek!?!
Neményi András úr!
Én Azt értem elsődlegesen, hogy más társadalmi közegben élt háború előtt, mint utána.
A háború előtt Magyarországon több magyar-német nyelvű város volt, ahol az ott lakók from haus aus, vagy legalább is az utca emberétől tanulták meg a német nyelvet. A Jidis is igen közeli nyelv a némethez., kb. úgy, mint amit ma láthatunk a román és az olasz között. A Háború előtt és alatt a jidist használó zsidóság jórészét kiirtották, a németek túlnyomó többségét elűzték. Maradtak a magyart, mint természetes nyelvet beszélők az országban, de a magyar nyelv Európában sajátos és csak a finnel rokon.
Ezzel együtt a 80-as évek végéig több gimnáziumot tudok, ahol érettségi után minimum egy, sok esetben két nyelvvizsgát szereztek. Egyik gyermekem olasz, francia és angol felsőfokú, másik német és latin középfokú nyelvvizsgát szerzett, de ezen második gyermekemet használja a NAV, mint osztályvezetőjét az angol nyelvű alacsonyabb szintű tárgyalásakon tolmácsként. A baráti körükben alig van olyan ember aki nem beszél legalább 2 idegen nyelven.
Ehhez persze a szülők hozzáállása is kellett. Én is, mint a baráti körömből többen szombatonként angol nyelvű óvodába vittük a gyerekeket, és attól kezdve folyamatos volt valamiféle idegen nyelvű foglalkoztatásuk, szórakoztatásuk. A 5,6,9 éves unokáim már elkezdtek angol szavakat mondogatni.
Megjegyzem, hogy tudtommal az angol, franci, spanyol nyelvvizsgát a háború előtt se tették le annyian, amennyit a beszámolója sugall.
Tisztelt Neményi Úr !
Háború előtt nagyobb volt a szigorúság és a fegyelem mind a szülő mind pedig a tanárok részéről. A szülő nem kérdőjelezte meg soha a tanár módszereit ! Háború előtt lehetőség volt az illető országban gyakorolni ! Háború után nem. Oroszból olvasmányokat, szemelvényeket tanítottak velünk, de beszélni nem tanítottak! Vannak jó módszerek a tanulásra, de a szavak tanulása csak szorgalommal és szigorú számonkéréssel hatásos! Szavakból sűrűn röpdolgozat volt ! A szavak megtanulása nem hagyható ki ! Az bizony szorgalmat és számonkérést igényel A nyelvtant szó szerint be kellett biflázni. Az igazi érdeklődést csak egy bizonyos tudásszint után lehet felkelteni a nyelv iránt! Addig bizony a tanuló és a tanító is izzad, de megéri! Megtapasztaltam magamon !
Szerintem nem jó a módszer, ahogy az idegen nyelveket tanítják.
Tisztelt Neményi Úr!
Köszönöm, hogy kíváncsi a velemenyemre.
Talán celtudatosabbak voltak, és komolyan vették a tanulást.
Tisztelettel :Edit
Kedves András!
Elődeimtől és irodalmi ismereteimből tudom, hogy a 30-as években a nyelvtudás az általános műveltséghez tartozott, úgy mint a zenei és képzőművészeti ismeretek, így hát keményen foglalkoztak ezekkel. Jöttek a 60-as-80-as évek, amikor ezek csak úri huncutságoknak számítottak, ámbár én még keményen tanultam és érettségiztem latinból, de a modern nyelvek csak formálisan, kis óraszámban szerepeltek. Nemsokára a latin tanítását teljesen megszüntették. Aztán jöttek a 90-es évek, napjainkig. Most sem tartozik az általános műveltséghez, ámbár már nem is tudom, mit nevezhetünk annak. Viszont közbe lépett az érdek. Most érdekből tanulunk nyelvet, nyelveket. Még emlékszem arra az ádáz harcra, ami folyt az angolok, németek, franciák között, melyik legyen a világnyelv. Aztán eldöntötte a technika nyelve. Angolul tanulunk, mert ezen a nyelven el lehet boldogulni a legtöbb országban, franciául, vagy németül, csak ha tudjuk, hogy ilyen területen szeretnénk élni, dolgozni. Más nyelvet, majd helyben megtanulunk. Én látom, hogy a mai fiatalok igencsak jól beszélik az angolt. Tisztelem és minden rosszindulat nélkül irigylem őket. Hátrányban vagyunk mi, akik a 60-80-as években lemaradtunk és most vért izzadva próbálkozunk felzárkózni. Nemes érdekből: szövegeket megérteni, memóriát csiszolni, az unokák előtt nem lebőgni.
Tisztelettel: Tőrös-Víg Anna-Mária
Talán a mai fiatal generáció elkényelmesedett! Nelvtanulás nélkül is megkapnak mindent a szüleiktől.
A régebbi fiatalokat sokszor a kényszer vitte rá, hogyha boldogulni akart akkor nyelveket kellett tanulnia
és igy mehetett külföldre dolgozni vagy tanulni!
Kedves András!
A háború előtt csak a legjobbak mentek gimnáziumba. Nem a gyagyákhoz igazodtak.
Kedves András!
A „régiek tudásáról” a következőket gondolom:
– Azelőtt jóval kevesebb információáradat érte a diákokat, ezért tiszta fejjel jobban tudtak koncentrálni a tanulásra. „Tudatunk ugyanis a minket ért információk egy részét nem tudja földolgozni, vagy felszínesen dolgozza föl, és elmarad a mélyebb bevésődés.” (Házipatika) Felszínes lesz a tudás. A régiek nem csak a nyelveket, hanem minden tudnivalót sikeresebben sajátítottak el. Csodáltam pl. apám hihetetlen történelem tudását, ami idős korában is ugyan úgy az övé volt, nem szállt el az évek múlásával.
– Kevesebb, de valóban fontos dolgot tanítottak.
– Szigorúbb számonkérés volt, sokat feleltettek, több röpdolgozatot irattak. Ebből észrevették, ha valamelyik tanuló lemaradt, és akkor a tanára korrepetálta. Ma kevés ilyen odafigyelő pedagógus van.
– A diákok nem ültek délután 4-5-ig az órákon, mint egy mai középiskolás, és utána nem ültek különféle képernyők előtt éjjelig. (Újfajta függőség!)
– Több tápanyaghoz jutottak, mert természetes és friss (nem génkezelt, nem E számokkal felturbózott, nem agyon-feldolgozott) élelmiszereket ettek, tisztább vizet ittak. A földek sem voltak kimerülve, ezáltal több ásványi anyag, mikroelem, vitamin volt az élelemben.
– Latinnal kezdték a nyelvtanulást, ami jó alap volt a többi nyelv elsajátításához.
Lehetne még folytatni, de már így is hosszú lett. Köszönöm a nyelvleckéit, további jó egészségben eltöltött éveket kìvánok!
Üdvözlettel:
Judit
Apám 1956-ban végzett a közgazdaságin, de a magyaron kívül nem beszélt nyelvet.Én nem jártam gimibe csak szakközépbe ahol az oroszt erőltették 2évig.Nem szerettették meg velem.Nem tudtam megtanulni.
A feleségem gimiben nem csípte az angolt inkább az oroszt kedvelte,ma mégis angol tanár és ma már szereti.
Négy gyermekem gimibe járt. Egyik ma 5 nyelven beszél.(olasz felsőfok,angol felső fok,japán társalgási szint+ szakirány,spanyol középszint,német alapszint.)Két fiam angolul,spanyolul középfokon,kozmetikus leányom angolul beszélget.
Szóval aki akar ma is képes-ha van motivációja.
Nekem is ez a problémám! Sok minden érdekel, afféle polihisztor vagyok, de a nyelvtudás nem érdekel annyira hogy naponta foglalkozzak vele.Utazni sem szeretek. A DIJ, a kertészkedés és a peca. Az akvarisztika, a szakirányú olvasás és az irodalom. Makettezés,modellezés,és a hitbéli dolgok.Na ezek igen!
Egyébként a Pázmányon végeztem,de korom miatt nem kellett a nyelv. Van vagy öt szakmám mindben dolgoztam is.Jól is mentek, de valami mindig hiányzott. 54 évesen lettem hittanár.Négy éve diakónussá szenteltek a katolikus egyházban. 63.éves vagyok. Boldog emberként a nyelvtudás csak néha hiányzik kicsit.
Kedves András !
A jövő évben száz éves édesapám (elhunyt 2006.) a nagykanizsai reál gimnáziumban az érettségi bizonyítványa szerint latin, német és francia nyelvből bizonyított.
Repülőtiszt lett.
Ő és a kortársai Magyarországért tanultak, harcoltak !Utánuk már „puhaságra serényebb ifjak álltak elő az erősebb jámbor apáktól” Talán én is.De azért apám példáját követve a budapesti Piarista Gimnáziumban
52 éve helyt álltam. A kötelező orosz nyelvet is kedveltem A főiskolán már jeles voltam. A LATIN VOLT A KEDVENCEM. (sajnos nem érettségizhettem belőle,mert egyedül voltam, miattam harminc tételt kellett volna készíteni !) A harmadik ,német nyelvet magánúton próbáltam elsajátítani a magyar-német szakos Dr.Fekete Antal tanáromtól.ÖRÖK HÁLA NEKI !
András! Köszönöm az eddig küldött anyagot, továbbra is várom azokat .Tisztelettel, őszinte barátsággal:Kázmér.
Nem volt időzabáló okostelefon.
Szerintem a diákok motiváltabbak voltak,komolyabban vették a nyelvtanulást.