Nem értem. Mi lehet az oka? Nem bírok rájönni.

Az állami nyelvoktatás hatékonyságát jól jellemzi, hogy amikor oroszt tanultunk (tanították) az általános iskolában, 4 év alatt ugyan megtanultunk valamennyit, de azért nem túl sokat.

A beszéd nem ment, az olvasás inkább. Pedig 4 év nyelvtanulás eredményeképpen illett volna eljutni egy középfokú nyelvvizsga tudásszintjéig.

Ez általános iskolai keretek között nagyon keveseknek sikerült. (Hirtelen nem is tudom megmondani, hogy ismerek-e egyáltalán valakit, akinek igen). Ezután következett a középiskola, mondjuk egy gimnázium, ahol további négy év tanulás után sem tudtunk sokkal többet oroszul, mint az általános iskola elvégzése után.

Gimnáziumot végzett ismerőseim között már akad 2-3, aki a gimi végére eljutott oroszból a középfokú nyelvvizsgáig (8 év alatt!).

Nem tudom, miért ilyen gyenge a hatásfok a közoktatásban. 1990 óta az utált orosz helyett az imádott angolt oktatják első nyelvként a legtöbb általános és középiskolában.

Megjegyzés: A folytatásban leírtak totálisan érvényesek minden idegen nyelvre, nem csak az angolra.

Egy minősített nyelviskolában (Itt elérhetőek: http://www.nyelviskola.hu) a teljesen kezdők kb fél év tanulás után eljutnak az Elementary könyv 6-7. leckéjéig (az Elementary könyv a New Headway sorozatban 14 leckét tartalmazott).

A 15-17 évesek nagy része kb ugyaneddig jut el (5-6) év tanulás után!), a vita nagyon sok esetben csak azon folyik, hogy a tanuló a 7. vagy a 9. leckéig tudja az anyagot.

Na de ez hogyan lehetséges?

Hogyan tanulnak meg a felnőttek 6 hónap alatt annyit, mint a gyerekek 6 év alatt az iskolában?

A gyerekeim Ausztriában jártak iskolába 2 éven át. Ott a 14-15 év körüli gyerekek középfok környékén beszélnek angolul. Ugyanakkorák az osztálylétszámok, ugyanannyi az óraszám, és az osztrák angoltanárok semmivel sem képzettebbek, mint az itthoniak.

Ausztriában hogy tudnak ilyen eredményt elérni?

Természetesen itthon is vannak olyan tanulók, akik elit gimnáziumok nulladik évfolyamán, a nyelvi előkészítő évfolyamon tanulnak, ők itt az általános iskolai tanulás után 1-2 év alatt eljutnak a középfokú szintre (B2), és többségük sikeresen le is teszi a nyelvvizsgát.

Gyakorlatilag mindegy, hány éves korukban kezdenek el a gyerekek nyelvet tanulni (már az óvodában, vagy általános iskola első osztályában vagy harmadikban), kb ugyanaddig jutnak el 16 éves korukra.

Nem értem. Ön érti?

Véleménye fontos számomra, kérem, írja meg egy hozzászólásban!

Kérem, írja meg a véleményét!
Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Hozzászólás a(z) Varga Györy bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

150 hozzászólás a(z) “Nem értem. Mi lehet az oka? Nem bírok rájönni.” bejegyzéshez

  1. Szokai Mihályné

    Jó estét. Nem tudom tudna e nekem valaki segíteni, de a probléma már elviselhetetlen. A lányomék harmadik osztályban kezdték az angolt úgymond ismerkedtek vele. Most idén gondoltuk mi szülők, hogy akkor az alapokat veszik megint csak erősebben és már osztályozva. Most viszont szenvednek ők is és mi is mert nem így lett. A másodikos angol könyvből tanulnak idióta mondokákat kívülről és szó dolgozatokat írat velük minden órán amitől már félve megy be az nap. Emiatt váltottunk a fiamnál a másik suliban erősebb kicsit de 3,4,5,dolgozatokat ír még itt bukásra állt. A tanárnő középiskolai szinten akarja oktatni őket mert ő ott tanított. A lányom amúgy imádja az angolt mert jár hozzá plusz tanár és nála nincs gond. Gondoltam hogy szeptembertől már ő is másik suliba jár majd, de szerettem volna addig váltani németre így lassan nem mer beszélni sem angolul. Közölték velem, hogy nem válthatok most már. Ezt kell tanulnia. De mért is? Én így mint szülő akarom hogy váltsunk mert vissza fejlődik a gyerekem amit a nyáron magántanár érkeztünk hogy ne legyen gond. Szóval van olyan jogszabály ami tiltja hogy én nem kérhetem hogy másik nyelvet tanuljon, ha a gyerekem retteg az oktatása miatt. A szülők ha beszélni akarnak vele mi velünk üvőlt. Segítsetek válthatok ugye. A többi szülő nevében is. Az iskola problémái miatt nem küldik ell a tanárt hiába érkezik feléjük panasz.

    Válasz
  2. S. B.

    Kedves Neményi András!

    Én 13,5 évig tanultam németül.
    Általános iskola 2. osztályában kezdtem, amikor egy nagyon jó tanár nénit kaptam. Ahogy kezdtük megismerni a nyelvet, egyre többet beszéltünk németül, és egyre kevesebbet magyarul, hallgatunk magnót, írtunk, nyelvtani részt tanultunk.
    Majd 2 évvel később a szüleim válásakor elköltöztünk. Az új iskolámban akkor, negyedik osztályban kezdtek el németet tanítani, tehát nekem volt kb. 1,5 éves előnyöm, inkább csak ismétlés volt számomra. Azonban ott inkább az írásra, a szavak tanulására mentek rá, nem beszélgettünk, nem hallgattunk magnót.
    Ötödikben, felsősként új tanár nénit kaptunk, vele hasonló volt a helyzet.
    Hetedikben új tanár (az előző szülni ment), aki óraadóként, az utolsó pár hónapra nem akart minket túl terhelni, tudta, hogy jövőre ő már nem fog nálunk tanítani, így leginkább csak ismételgetett velünk, de hiába próbálkozott, már akkor gondjaink voltak a beszéddel, az értéssel, mert mi írni tanultunk.
    Az utolsó évünkre mellénk osztott tanárnő ugyan próbálkozott a beszélgetéssel, magnóhallgatással, a német órán német beszédet előnyben részesítette (természetesen). Nekünk a magyarul beszélgetés jobban feküdt, könnyebben kifejeztük magunkat és megértettük a dolgokat, az írás már jobban ment.
    Mindehhez hozzátenném, hogy egész jól tanuló osztály voltunk, a 14 fő egy erős 4-es átlaggal rendelkezett.
    Középiskola első évében szintén kaptam egy nagyon jó tanárnőt, akivel németül beszéltünk (legalábbis erősen próbálkozott), magnót hallgattunk, nyelvtant tanultunk, írtunk, minden, amit kellett. A csoportban 15-17-en voltunk, ebből hárman voltunk olyanok, akiket tényleg érdekelt, figyeltünk, tanultunk, tudtunk magunktól az ismert szavakból mondatokat összeállítani. Páran amit tudtak, megtettek, tanulgattak, ha már muszáj volt németet tanulni, de sokaknak problémái voltak már a szórend összerakásával is. Ha betanultak szó szerint egy szöveget, visszamondták, de maguktól összerakni egy mondatot…az nem ment.
    Majd 10. évfolyamtól egy újabb tanárnő, aki, mint ember, nagyon kedves, rendes, szerettem, de inkább kis iskolások mellett tudnám elképzelni, ahol tanulgatunk már, az alapokat lefektetjük, néha meg csak úgy elbeszélgetünk. Nos, ő is inkább a német helyesírásra, a nyelvtan tökéletes használatára ment rá. Német órán magyar beszéltünk, magnóhallgatás semmi.
    Így az érettségi elég veszélyes volt, és úgy készültem, hogy minden tökéletes legyen, mert a 3 magnós feladat tuti 0 pontos lesz, ami totál lehúzza majd az egész írásbelimet. Nem sokat tévedtem.
    Technikusin egy újabb tanár nővel leginkább az év végi vizsgára készültünk, az ottanihoz hasonló feladatokat gyakoroltatott velünk, írásbelit és szóbelit egyaránt; értem szóbeli alatt könnyebb, rövidebb párbeszédek előadását, magnó általi szövegértést.
    Szakmunkásban volt egy nem túl egyszerű osztályom, ott is angol-német lebontásban voltunk, így a csoportba 15-16-an jártunk. Kaptunk egy fiatal, nem olyan régen végzett az egyetemen tanárt, aki tök rendes figura, de nem igazán tanárnak való. Nem annyira tudta átadni tudását, fegyelmet tartani egyáltalán nem tudott, amit persze az én „nagyon jó” osztályom kihasznált, és nagy nehézségek árán sikerült csak tanítani minket. Viszont ott is inkább az írás volt a lényeg. Persze a szakmunkása vizsgára való készülés miatt azért párbeszédeket is tanulgattunk. Ebben a csoportban is voltunk 3-4-en, akik megtanultuk az ismeretlen szavakat, majd előadtunk a témának megfelelően egy rövidebb beszélgetést kisebb-nagyobb nyelvtani hibákkal. A többiek viszont csak a szó szerint bemagolt szöveget tudták visszamondani. Ha attól eltért valaki, akár csak a mondat szórendjét tekintve, teljes blokk, és vége.

    December óta Ausztriában dolgozom. Eleinte nem értettem semmit, megszólalni, ha véletlenül akartam is valamit, a fejemben vagy 100x lejátszottam,hogy helyes-e a ragozás, a szórend, majd végül inkább nem mondtam semmit. Jelenleg már ott tartok, hogy ugyan sok mindent megértek, ha megragadom a főbb szavakat, akkor összerakom a lényeget, már tudok hirtelen reakcióból is válaszolni, átfordult az agyam a németül való gondolkodásra, azaz nem fordítok egyből mindent magyarra, hogy felfogjam, miről van szó, viszont a nyelvtan, a szórend, a ragozás nem tökéletes, sőt. Viszont így is megértik, mit akarok mondani, ha nem , elmagyarázom lassabban, mert akkor jobban tudok figyelni a nyelvtani helyességre. A legfőbb problémámnak most azt érzem, hogy nincs elég szókincsem.
    Azt azért hozzáteszem, hogy a mai napig előbb felfogom és megértem, ha valaki leírja a mondanivalóját, és olvasnom kell, még akkor is, ha sok ismeretlen szó szerepel benne, mint azt, ha elém áll, és szóban elmondja. Természetesen a válaszadás ugyanúgy könnyebb és gyorsabb számomra írásban, mint szóban.

    Tehát véleményem szerint a legnagyobb probléma az, hogy az iskolák 95%-ban a nyelvtanra, az írásra mennek rá, ahogy annak idején nekem mondtak, a legfontosabb, hogy tudjunk helyesen írni (mondjuk azt nem tudom, hogy tényleg így gondolták a tanárok, vagy csak annyira hülyék voltunk, hogy semmi kedvük nem volt velünk szenvedni, csak kiválasztották a legkönnyebb utat a tanításunkhoz). Ehelyett inkább a beszélgetésre, a szóbeli értésre, gyakorlásra kéne fektetni a hangsúlyt, persze nem azt mondani a gyereknek, ha nem jó a nyelvtanod, inkább ülj le, 1-es, meg se szólalj (hallottam ilyet is a saját fülemmel), mert ugyan ezt nem nekem mondták, de annyira megragadt bennem, hogy még mindig nehezen kezdek meg a félelmeim miatt egy beszélgetést németül.
    Ezek a félelmek pedig ráhatással vannak a későbbiekre, mert beleépült az emberbe, hogy ez úgysem megy neki, tök hülye hozzá, felesleges próbálkozni, majd csak akkor, ha megy, pedig amíg nem tanul és nem gyakorol, nem fog menni (ördögi körforgás). Ilyenek miatt vagy többet nem is indul neki az ember fia-lánya a nyelvtanulásnak, vagy többször is próbálkozik az idegen nyelv elsajátításával, de újra és újra feladja, nem érdekli, mert ez úgysem fog menni, és úgysem jól szólal meg, hagyjuk. Igen erős motivációnak kell lennie ahhoz, hogy az ember ezeken a beépült félelmeken, sérelmeken felülkerekedve rendesen nekiüljön, és elszánja magát, hogy én igenis megtanulok ilyen vagy olyan nyelven beszélni!

    Elnézést a hosszú regényért, és köszönöm, hogy leírhattam, megoszthattam tapasztalataim, véleményem.

    Tisztelettel: S.B.

    Válasz
  3. Lépné Mátrai Gyöngyi

    A muszáj az nagy úr. Az orosszal sajnos rajtam kívül sokan voltak így. Sajnos az akkori rendszer szerint is nem tanítottak meg minket beszélni. A mai fiatalok akik sulikban tanulják a különböző nyelveket ez a tanrend sem jó. Leadják az előírt anyagot a tanárok. Beszélgetés kevés. Szerintem ezt kellene fokozni. A lelkesebb diáknak sikerül, mert azok beszélni is akarnak. Fiaimon tapasztaltam, hogy ők rendszeresen néznek angol nyelvű filmeket, angol könyveket olvasnak. Ahogy mi magyarul olvasunk és filmet nézünk így kellene más nyelveken is.

    Válasz
  4. Hatlaczky Istvánné

    Ami kötelező azt egy diák sem szívesen tanulja ! Legyen az bármilyen nyelv. Így volt ez a mi időnkben is és manapság is !
    Tanulás helyet a kifogásokat keresik !

    Üdv. Erzsébet

    Válasz
  5. Horváth Szuabolcs

    Kedves Nyelvmester ! Az itthoni nyelvoktatás legnagyobb problémája, hogy nem beszéd centrikus. Régebben a felsőfokú végzettség nélküli nörszök minden további nélkül megtanították a nemesek gyermekeit egy vagy több idegen nyelvre , néha még az anyanyelv tökéletesebb elsajátítását megelőzően. Ahhoz, hogy a mostani helyzet megváltozzon, változtatni kellene a nyelvtanárok képzésén, a tanterv és tanmenet tartalmán , háttérbe szorítva eleinte az írásbeliséget. Angolban, például a rendhagyó igék számonkérése helyett mese felovasást kellene bevezetni. A gyerekek sokkal motiváltabbá válnának. Tisztelettel Szabolcs

    Válasz
    1. Neményi András Szerző

      Kedves Szabolcs!

      Nehéz kérdés ez, mert a rendhagyó igéket valóban fújni kell kívülről.
      Mondjuk, ha az angolórán csak angolul beszélnének, már attól is előrébb járnánk, azt hiszem.

  6. Szilvássy Tünde Mária

    KEDVES NYELVMESTER! VÉGIGOLVASTAM A HOZZÁSZÓLÁSOKAT. Mindezeket én is írhattam volna.Valóban a motiváció, a felnőttek hozzáállása befolyásolja az alap érdeklődést. A sors meg abba szól bele,hogy még se azt a nyelvet tudja tanulni, amit választott, vagy, ha igen akkor elhelyezik, más beosztásba kerül. A legjobb esetben évi 3 tanár tanítja ugyan azt a nyelvet más elképzeléssel. Szép anyanyelvünkre akkor csodálkozunk legjobban, ha más nyelvvel próbálkozunk. Sok szorgalom kell az idegen nyelvhez. Lehet biflázni mondhatjuk a köszönést, kérést, de a lélek,a magyar mentalitás nincs benne. Édesapám a karácsonyi ajándék könyvünket még azon este felolvasta nekünk. Téli estéken mindig felolvasott regényeket is. Minden nyári este mesélt. Nem magoltuk a magyar szavakat, mégis megértettük a helyzeteket, érzelmeket, amiket a hétköznapi beszédben nem használtunk. Minden kötelező olvasmányt lelkiismeretesen elolvastam, még a képzőben is. Rádiónk nem volt, nem szomszédoltunk a szókincsünk gyarapodott így is. Igaz a finom hallás 7 éves kor után csökken, de a nyelvoktatást nem kellene az anyanyelv rovására erőltetni. A külföldiek sem törik össze magukat, sőt a magyarok sem, hogy szépen, szabatosan ,kellő hangsúllyal beszéljenek magyarul. A termékeken található magyar ismertetőn gyakran nagyon bántó szöveg szerepel. Aki tud szorgalmat és kellő frissességet nyelvtanulásra fordítani a fenti akadályokat belső indíttatással elkerülni bizonyára hamar meg fog tanulni 1 nyelvet. Mint a gyermek eleinte szavas, majd mondatos válaszokat tanulni. A részletekben, éves kihagyásokkal tanult nyelvvel nem megy az ember semmire. 56-ban orosz helyet félév német tanulás után 1 szó maradt meg /emlékmű /. 59-ben 1 év francia nyelvből 2 szó. /levél. hivatal / Pedig az írásbeliken/ naponta írtunk/ 4-es 5-ös jegy van. A tanárt a diák érdeklődése is motiválhatja. A jó tanár azon fárad, milyen meglepetéssel kösse le a tanulni akaró figyelmét. Most én nem mondanám, hogy jó eredményeket érek el szorgalomból. Reggel még megvan az akarat. Köszönöm, hogy hozzászólhattam. tisztelettel M.Monika n.

    Válasz
  7. Nyitrai Istvánné

    Én arra jutottam ahogy a kérdésen merengtem, hogy azért nem tudtunk mi középfokú nyelvvizsgát tenni és gyermekeink is azért tanulnak lassabban, mert kötelező a nyelvtanulás. Bele van építve a tananyagba. Ami kötelező az sohasem tetszik nekünk az ellen mindig lázadozunk és a magyar oktatási rendszer is úgy van felépítve, hogy kevés az óraszám és mindig megvárják a lemaradt diákokat is. Ez lelassítja azokat a diákokat is akiknek jó a nyelvérzékük és haladnának, de így ők is megtorpannak és inkább unatkoznak az órákon. Tünde

    Válasz
  8. Erzsébet

    Kedves András !

    Én is azt tapasztalom,hogy nincs motiváció az emberek felé,mindegy milyen korosztályban vannak.
    Ami kényszerből történik,ha meg is tanulja valamilyen szinten az ember ,amikor nem kell használja
    gyorsan el is felejti,mert az nem jó élményhez kötődik. A játszva tanulás többet ér,hiszen a kis gyereket
    sem kényszeritjük a beszédre és még is megtanul beszélni, pedig nem ismeri a nyelvtant, és még nem
    alakul ki benne gátlás, mert nem nevetik ki,ha rosszul kommunikál, sőt örülünk minden kiejtett szónak.
    Ez nem csak a nyelvtanulásra érvényes, hanem a gyakorlatban mindenre,kellenek a sikerélmények, érdeklődés felkeltése….önnek sikerült.
    Tisztelettel: Erzsébet

    Válasz
  9. Éva

    Kedves András!
    Az előttem szólók már elmondtak mindent amit a témáról el lehet mondani, és többnyire egyet is értek velük. Ezért inkább a saját példámat mesélem el: még én is abból a korosztályból vagyok aki 8 éven át tanult oroszul, de az általános iskolában nem sok ragadt rám, ezzel szemben a gimnáziumban orosz nyelvterületről érkezett (bár magyar anyanyelvű) tanárunk volt, ugrásszerű volt a fejlődés. Emellett a szüleim 7 éves koromtól fogva taníttattak magántanárnál németül, 8 év alatt már annyira ment, hogy egyedül utaztam Drezdába 2 hétre egy lányhoz, ahol még társas játékot is tudtam játszani a családdal, sőt álmodtam is németül. Végül pedig a gimnáziumban második nyelvként franciául tanultam olyan tanártól, aki előzőleg Franciaországban élt és tanított! évekig. Ő egyáltalán nem követte az előírt tanrendet, hanglemezeket hozott, énekeltünk, regényt olvastunk (persze nem mindjárt az első évben). 4 év alatt pont olyan jól ment ez a nyelv mint a német. Lényeges még, hogy csak heten voltunk a csoportban. Szerintem nagyon lényeges. hogy a nyelvtanulás kis csoportokban történjen, egy 30 fős osztályban lehetetlen minden tanuló éredeklődését maximális szinten tartani.
    Üdvözlettel,
    Éva

    Válasz
  10. Béla bá

    Tisztelt András!

    Alapvető dolog hogy hiányzik az igazi éles motiváció. Amíg egy osztrák vagy német fiatalnak vagy bármely korúnak a többsége simán tervezhet más idegennyelvű országba nyaralást vagy kirándulást – addig a magyaroknak csak egy töredéke. Sajnos egyre szegényebbek vagyunk, Ön csak a nyelvvizsga statisztikákat hasonlította össze a fizetéseinket és a nyugdíjainkat nem! Tőlünk még a bevándorló menekültek is menekülnek! 4-500 € -ért nem hajlandók dolgozni, mert tudják hogy az a családjának csak az éhenhalást nehezíti meg! Ezért röhej ez a népszavazás is – első dolguk lesz menekülni innen! Családi nyaralás a tengerparton valahol a spanyol tengerparton? Az az igazi motiváció ha egy gyereket a szülők elvisznek egy ilyen nyaralásra, ott érzi hogy milyen béna hogy csak a saját nyelvén képes mondjuk németül megszólalni, egy csajjal ismerkedni – ez az igazi motiváció egy embernek. Igaz, az is motiváció lehet egy magyar fiatalnak hogy majd ha szerez valamilyen képesítést és beszél valamilyen nyelvet, majd így könnyebben tud elmenni külföldre dolgozni vagy itthon vegetál a 100ezer forintjából…. Ez kevés mert csak a bal agyfél szüleménye.
    Előbb vagy utóbb össze fogja kapni magát, ezért Magyarországon jó piaca van és lesz az extra gyors megmukkanni képes nyelvoktatásnak.
    Üdvözlettel BBéla

    Válasz
  11. Marica

    Kedves András!

    Amikor én tanultam oroszul – már amennyire visszaemlékszem -, tanultunk bizonyos alapszókincset, csak épp jól begyakorolni nemigen maradt idő, mert haladni kellett a tananyaggal.
    A Tatjána levelének elejét Anyeginhez ma is el tudom mondani, de ha egy pohár vizet vagy bármi infót kellene oroszul kérnem, nagy bajban lennék, mert meg se tudnék nyekkenni.

    Ugyanakkor viszont – több évtized múltán, már felnőttként – kezdtem olaszul tanulni, és az Olasz Intézet tanítási módszerével 2 év múlva turistaként 30 napig egyedül végigutaztam Itáliát, mindenütt megértettem magam, bárkivel gátlás nélkül szóba mertem és tudtam állni olaszul. Nem csak az utcai és egyéb tájékoztató táblákkal, de még a múzeumi feliratokkal is egész jól elvoltam, mert a művészeti alapszókinccsel is megismerkedhettem a 2 év alatt.

    Szóval szerintem rengeteg múlik a tanítási módszeren, de mellette szerintem azon is, ha nem muszájból vagy érdekből KELL egy nyelvet tanulnia, hogy valakinek melyik nyelv tetszik, mit tanul szívesen.

    Válasz
  12. Horváth Benedek

    Én értem.
    1. Nyelvtani formulákat tanulunk, amibe behelyettesítjük szegényes szókincsünket. Tulajdonképpen az agyunk matematikai egyenleteket old meg, amihez idő kell.
    Az élő beszédben nincs idő.
    2. Egy gyermek csak így tud megtanulni egy nyelvet: főnevek, igék, melléknevek, tőmondatok, gyakori kifejezések (a teljes megértés hiányában is használják), később iskolában visszafejtik a nyelvtani szabályokat.
    Egy felnőttnek ez miért menne másképp?
    3. A sikerélmény teljes hiánya. Egy segédige kitalálása egy hosszú mondatban nem okoz sikerélményt. Sikerélmény nélkül a motiváció nulla. A gyerekek nem hogy nem figyelnek órán, hanem a felénél már ásítoznak és majd le ragad a szemük.
    4. A nyelvtan központú oktatásnál, aki lemarad, az kiesik a csoportból. Ott van, de igyekszik meghúzni magát. A tanár a tanmenetet követve a csoport 2-3 legerősebb tagjával halad. Ettől a ponttól kezdve a nyelvoktatást már csak formálisnak nevezném, ha benéznek az osztályterembe, úgy tűnik, hogy nyelvóra van.

    Válasz
    1. Horváth Benedek

      A kifejezések alatt itt összetett mondatokat értek, amit változatlan formában használunk különböző szituációkban.

  13. dr. Nagydaróciné Szabó Csilla

    Tisztelt Neményi Tanár Úr!

    Sajnos, nem tanulok már hatékonyan, de nagyon tetszik az Ön módszere, könyvei.
    Angolt, s olaszt rendeltem.

    Fiatal koromban játék volt számomra a nyelvtanulás. Mivel oroszból megyei nyelvi
    versenyen 1. helyezést is értem el, a következő évben már csak 3. lettem, nyilván
    a bizonyítási kényszer miatt.
    Oroszból egy korábban tanyán lakó osztálytárnőmet készítettem fel 13 évesen, az 5.-6.-os,
    valamint az addigi 7.-es tananyagból. Sikeresen.

    Az akkori időknek megfelelően német volt a másik nyelvem, melyet egy német anyanyelvű,
    idős tanár bácsinál-de , halála miatt,csak 3 évig tanulhattam.
    Régi módszerrel, tehát a nyelvtant is külön lediktálta, kikérdezte,- tanított.
    Minden 60 perces óra elején a korábbi szavakból százat kikérdezett.
    Az új szöveget először ő olvasta el.
    Ezután én, majd fordítás, szavak kiírása következett, de -lassan haladva előre, kiveséztük az
    egész mondatot.
    Majd -amikor már olyan szintre jutottam, akkor kérdést kellett feltennem, és válaszolnom rá-
    minden ige időben.
    Amikor átvettünk egy-egy olvasmányt, akkor a tartalmát kellett elmondanom, a saját szavaimmal.
    Még negyven öt-hat évesen is- a gyakorlás hiánya ellenére is, autóval Debrecenbe tartva egy oszt-
    rák kórusvezetővel a kezdeti belelendülés után végig beszélgettem az utat németül, mivel ő nem
    tudott ennyire sem magyarul.
    Latint a gimnáziumban választottam. Hasonlóan jó volt ez is.Három osztályból a legjobb voltam.
    A nyelveket nem kellett tanulnom sem, de érdekeltek, s nem okozott nehézséget az elsajátításuk.
    Akkoriban, meg addig még nem, amíg megmaradt a fogékonyságom. A franciát, másfél hónapig,
    már tanulnom is kellett, -úgy majdnem ötven évesen. De fiatal kollégám még akkor is átvett velem
    másfél hónap alatt egy fél éves tananyagot.
    De én nagyon szerettem, élveztem a nyelv”tanulást” , a magyar nyelvtant is kifejezetten szerettem,
    az irodalmat nagyon kedveltem, versekkel is szerepeltem rendszeresen kulturális versenyeken,
    a magyar nyelvet is szépen ejtettem ki, s élvezettel.Tehát : jó adottságaim voltak e téren.
    Az angolt választó osztálytársaimat tanáruk már a később szokásos módszerrel tanította:
    először csak a beszédet hallották, s angol órán csak angolul volt szabad -lehetőség szerint- megszó-
    lalni.
    Azt tapasztaltam, hogy a párhuzamos matematika-fizika szakos osztályban jól tanuló unokatestvérem is nagyon jól megtanult angolul, s az én latinos osztálytársam is, aki szintén
    brillírozott matematikából a biológia-kémia tag. osztályban, s készség tárgyakban viszont meg kellett
    dolgoznia az ötös érdemjegyért. De megdolgoztak érte, s elérték. S felnőtt korukban tudták használni
    jól az angolt, annak ellenére, hogy nem ebben voltak kifejezetten tehetségesek.
    De a MOTIVÁLTSÁGUK, s az akaratuk által sikeresek lettek a szükséges nyelv elsajátításában is.
    Villamosmérnökként, orvosként szükségük volt az angolra.

    A testvérbátyám -mivel nem volt elégedett a szerves kémia dolgozatával,- országos , okleveles, eredményes szereplésével, -mivel minimum az első három között lett volna értelme számára
    annak, hogy ilyen szakra menjen egyetemre,és ilyen pályára,-bár latinból is versenyzett országosan,
    de egyik napról a másikra eldöntötte, hogy a „sikertelenség” miatt az ELTE magyar- német szakára
    jelentkezik- s fel is vették.
    Ahhoz a német tanár bácsihoz járt, akihez én csak három évig jártam. Ő pedig-idősebb lévén-6-7 évig
    tanulhatott nála.

    Nyilván kellemes dolog a jó adottság, a jó nyelvérzék,de tapasztalatom szerint: a motiváltság, s az akarat által osztálytársam, s unokatestvérem mégis csak jól el tudta sajátítani a kívánt, a szükséges
    nyelvet.S gondolom, így mások is, akik számára esetleg nem játék volt a nyelvtanulás, hanem
    meg kellett dolgozni a tudásért, azok mindnyájan megtanulhatnak jól, használhatóan egy nyelvet.

    Tisztelettel, és köszönettel a kedves, szórakoztató tananyagokért, bár már nekem is meg kell dolgoznom egy-egy mondat felidézésért is,- később, idősebb koromban aztán már nem a szavakat,
    hanem a számjegyeket tudtam megjegyezni könnyedén, így munkatársaim minden telefonszám megtudakolásáért hozzám fordultak az utolsó , dolgozó éveimben.

    Az előttem véleményt formáló kedves emailt írók is: utólag olvastam, kb. ugyanezekre hivat-
    koznak, mint ami az én tapasztalatom is volt a nyelvek tanulása területén.

    Csilla

    Válasz
  14. Miriszlai Éva

    Kedves András!
    Én ahhoz a korcsoporthoz tartozom akinek még nyelvvizsgát sem kellett tenni csak érettségizni.
    Megtanultam a nyelvtant,Tatjana levelét Anyeginhoz stb. és utána nem is használtam az oroszt. /én latint és oroszt tanultam/ Aztán lehetőségem nyílt 3 hétre a „nagy” Szovjetunióba kimennem és 2 hét után ha nem volt tolmács az alapvető fordításokat el tudtam végezni.
    Nekem az a véleményem,hogy kisebb csoportokban és gyakorlatias dolgokat kellene tanítani. Ezért örülökAndrás gyakorlatias leckéinek.
    Köszönöm: M. Éva

    Válasz
    1. Lakó -Futó Ágnes

      Kedves András!
      Szerintem beszéd centrikusabban kellene oktatni, csak azután erősíteni a nyelvtanra, főleg akiknek az írásbeliség is fontos vagy szükséges. Azután olvasni, olvasni. Persze az angolt érteni, a beszéd értés érdekében hallgatni, filmet nézni szinkron nélkül.
      Mindehhez idő, időt szakítani. Ezért volna üdvös az iskolában nyelv tanulással töltött idő hasznosulasa. Időből nem lesz több. A motiváció is fontos ha meg tudnánk értetni a gyerekekkel, hogy kommunikálni nem csak fontos, hanem érdemes. A túlterhelés egy kicsit eltulzott polemizalas, biztos szükség lenne egyszerűsítesekre, de az állandó kezdjük újra nem visz sehova.

      Tisztelettel, L-F Ágnes

  15. Dr.Andots Tamás

    Kedves András!
    Fantasztikus, hogy mennyi véleményt gyüjtött össze a témába!
    Tudja, hogy miért? A megnyerő egyénisége miatt.
    És szerintem ez az egyik kulcsa a nyelvtanulásnak is: A tanár egyénisége-természetesen a tudása mellett
    Két lányom a középiskolába eljutott az angol felsőfokig-miért?-mert fanatasztikus nyelvtanáruk volt,-eegyszerüen imádták.
    Lehet, hogy nem a feltett kérdésére adtam meg a választ-mert szerintem ez nagyon összetett dolog-mivel nem vagyok nyelvtanár-csak a saját tapasztalatomat tudom megosztani

    Válasz
  16. Kozek Adolfné

    Tisztelt Neményi Úr!
    Osztom, sőt régóta hangoztatóm családi körben azt a nézetet, véleményt, hogy úgy lehetne egy másik nyelvet biztosan megtanulni, ha úgy tanítanák, mint ahogy a kisgyerek kezd beszélni tanulni.
    Beszélünk hozzá, az adott szituációban többször ugyanazt megismételjük, később felszólítjuk mondja utánunk. Mondóka, ének, semmi nyelvtan, kész szövegek. Nap-nap után ugyan azt hallja, belé ivódik, megszólal és a halottakból bővül a szókincse, már helyzetekre reagálva szólal meg.

    Az egyén képességei, készségei tagadhatatlanul különbözőek. A szavak biflázása, a nyelvtan megértése, használata nem egyformán alakul az iskolában minden tanulónál, ami ahhoz vezet, hogy jellemzően azokkal foglalkozik a tanár akikkel haladni tud a tananyagban. Menthetetlenül a többség lemarad, megutálja a tanulni szükséges kötelező nyelvet. Magától csak kevesen olyan céltudatosak, mint amiről egyes hozzászólásokban olvastam.
    10 unokámból 3 Amerikában született, tartósan ott is élnek. A legnagyobb környezetében sok angolul beszélő élt a közös otthonukba való megérkezése után. Így a magyar szülők is angolul beszéltek otthon inkább. Ő csak azután kezdet jól beszélni magyarul, amikor a 3. testvére érkezése idején már csak ők laktak a lakásban és otthon magyarul beszéltek a szülők. Iskolába menetelük előtt félnapos angol óvodába jártak, majd 5 évesen úgymond nulladik osztályba az iskolába, ahol még lényegre törőbben, de osztályzás nélkül csak angolul beszéltek velük. Akkor tanulták meg például az angol ÁBC-t, az egyes szavakban a megfelelő hangok kiejtését. Csak ez után kezdődött számukra az igazi iskolai oktatás, az első osztály. Mára mind a hárman legkevesebb három nyelven beszélnek, köztük természetesen magyarul is, jól és helyesen, elég gazdag szókinccsel. A magyar nyelvet valójában sosem tanulták iskolában. Igaz nyaranta itthon vannak közel két hónapig. Szó szerint csak hallomásból tanultak meg magyarul.
    Az itthoni 7 gyermek közül kettő már 10-dikes. Az egyiket olyan angol tanár tanítja, aki angol órán is magyarul beszél a gyerekekhez. Az idén nyáron, hogy végre megoldódjon a gyerek nyelve és merjen beszélni egy hónapra olyan írországi tanfolyamra küldték a szülei, ahol a tanuló csoportban egyedül ő volt magyar. A közös nyelv az angol volt. Reggel 9 és délután 14 óra között a tanórákon bizonyos élethelyzetekről beszélgettek. Senkit nem javítgattak ki, ha nyelvtani hibát vétett, vagy nem a legmegfelelőbb szókészlettel fejezte ki magát. Elmondása szerint az első napokon sokat sírt., de a közösségben végzett gyakorlás /bizonyos fokig kényszer helyzet/ és mások nehézségeinek megtapasztalása benne is feloldotta a görcsöket.
    Ezután, a most szeptemberi első angol órán 10 percig tudott beszélni angolul arról hol volt, és mit csinált a nyáron.

    Végül minden jót kívánok ahhoz, hogy megtalálja és tovább tudja adni a hasznosítható nyelvtudáshoz vezető oktatási módszert, utat, bármely korosztály számára.

    Aranka

    Válasz
  17. Mihálka Edit

    Ne felejtsük el, hogy a magyar finnugor nyelv (agglutináló), az angol, német stb. pedig indoeurópai (flektáló).
    És ez óriási különbség, ami nagy hátrányt jelent nekünk, illetve előnyt pl. a német, angol stb. anyanyelvűeknek
    Természetesen meghatározó jelentősége van a tanár által használt módszernek.

    Válasz
    1. Neményi András Szerző

      Kedves Edit!

      Az igaz, hogy a német közelebb áll az angolhoz, mint a magyar.
      A holland is.

      Hollandiában mégis a lakosság 90 százaléka beszél legalább egy idegen nyelvet,
      ugyanez Németországban egy felmérés szerint csak 50 százalék.

      És ez hatalmas különbség.

      Az olasz nagyon közel áll a franciához,
      de kíváncsi vagyok, hogy az olasz lakosság hány százaléka beszél franciául?

  18. Szalay Oszkárné

    Kedves Nyelvtanár!
    Bár nem olvastam el a hozzászólásokat 54 év angol nyelvtanítás után van némi tapasztalatom és természetesen véleményem is erről. Sajnos a globalizációval együtt járó információ áradat meglehetősen megterheli az embereket. A nyelvtanulás is mint minden más óriási változáson megy keresztül.
    Mindenben tűnik el a közép. Vagy szegény, gyenge, túl sovány, elesett, lusta, (és ez a többség) vagy elit, okos, kiemelkedő, túl súlyos , gazdag. (ez a kisebbség) Ez mutatkozik meg a tanulásban és az eredményekben is.

    1. A digitalizáció, a kütyük elterjedése a határtalanság nem engedi meg a középszintet.
    A hatvanas években a diákok még tudtak írni, olvasni és számolni (gépek nélkül) analizálni lehetett a nyelvet és utána szintetizálni.Jól megtanulták a szép magyar nyelvet. Ma már csak a szintézist fogadják el és a köznyelv nem legmagasabb szintjén. Lebontva ezt az angol nyelvtanításra,régebben lehetett nyelvtant tanítani, mert voltak magyar nyelvi ismereteik de ma mindent másképp akarnak csinálni.
    2. Az állandó változást az iskola nem tudja követni. (főleg nem úgy, hogy a pedagógusok ma már nem tudós tanárok, megbecsülésük sehol, alacsony a fizetésük, egyre több a velük szemben felállított követelmény minden évben modernizálnak, következésképen munkájukat nem tudják hívatásként végezni a napi gondok miatt).
    3. Régen a káderlapot más írta rólunk és nem nekünk kellett saját magunkat az egekbe emelni,mint most a Portfólióval. ( Munkám során a káderlap alapján senkit sem bocsájtottak el a munkájából,(itt természetesen csak a szakmai részre gondolok), de 3 évenként mindenkinek megfelelő százalékkal biztosan emelkedett a fizetése, és nem volt akkora különbség a fizetések között mint most a gyakorló pedagógus és a kutató pedagógus között . Mindenki igyekezett a tudása legjavát adni.
    4. A diákoknak nem volt meg az a lehetősége, hogy mindig neki van igaza, a tanárnak is voltak jogai a nevelő munkában.
    5. A nyelv megtanulásához visszatérve, úgy érzem, hogy a tankönyvek drágulása, az anyag szétdarabolása (student’s book workbook, puzzles, key, teacher’s book) s mindezen felül a nyelvtanulási módszer megfordítása nem használt az eredményes nyelvtanulásnak. Az a módszer, hogy .először lyukas szöveget lát és nem helyes mintát kap/természetesen ez nem minden angol könyvre vonatkozik/nem biztos, hogy segíti abban, hogy pontosan összeszedje azt a tudást, amit régebben (még a kilencvenes években is pl .Budai László pompás tankönyv sorozatával) rövidebb idő alatt könnyebben meg tudott tenni..
    6.A diákok oldaláról nézve a dolgot ugyancsak sok megjegyzésem lenne. Sajnos sokszor a diákok nem akarnak pl. énekelni,pedig az a szövegtanulás, a beszéd legjobb segítője, a zene pedig a ritmus és hanglejtés, kiejtés egyik legfontosabb forrása. Nézzenek filmet, beszélgessenek skypon, levelezzenek angliai társakkal és ne féljenek megszólalni.
    Akarjanak tudni. Merjenek hibázni. Keressenek motivációt. (Ez nem a tanár feladata).
    Merjenek vitatkozni és főleg viselkedjenek diákhoz méltóan. Olvassanak (akár e-book-ot is vagy graded readereket, melyből nagyon sok van és már sok mindenhez ingyen hozzá lehet jutni az interneten.)
    Járjanak kiállításokra (pl. Nyelvparádé, Könyvhét stb) Használják az internetes ingyenes nyelvsorozatokat, (pl: 5perc angol.hu )hallgassák a you tube -ot.

    Elnézést a hosszú és talán nem elég kommunikatív jellegű megjegyzéseimért.
    Maradok tisztelettel híve minden nyelvtanárnak, aki szívügyének tekinti az iskolai munkát.
    Sarah

    Válasz
  19. Köbliné Kiss Erzsébet

    Üdvözlöm András!
    A szülők akár tehetősek, akár nem, rengeteg pénz fordítanak arra, hogy a kisgyerekek valamilyen nyelvet tanuljanak, mert ma ez már presztizskérdés. Semmi sem elrettentőbb a számomra, mint amikor magyarul nemcsakhogy írni, de még beszélni sem tudó gyerekek esetén dicsekszenek azzal, hogy a gyerek akár két nyelvet is tanul. Én négy nyelven beszéltem-írtam (nyelvvizsgáim is vannak, tehát Rigó utcaiul is tudtam), a franciát a középiskolában tanultam, az egyetemen kezdtem el angolul tanulni és már vagy tíz éve dolgoztam, amikor az orosz nyelvre is szükségem lett. Oroszul igazán felnőttként tanultam meg, igaz a ragozást és a nyelvtant tudtam, mert jó tanáraim voltak az általánosban és a középiskolában is, de beszélni nem tudtam. Németül meg negyven felett kezdtem el tanulni. mert óvodában és az első két osztályban jártam külön németre, de semmi sem maradt meg belőle. Sohasem késő a nyelvtanulást elkezdeni, mert megmozgatja az agyat és sok örömöt okoz, de tudomásul kell venni, hogy minél későőbb tanulja az ember annál hamarabb felejti is! MOST 65 ÉVESEN már csak franciául és angolul tudok. Szerintem 14 év alatt teljesen felesleges a gyerekekkel nyelvet taníttatni. Nemcsoda, hogy sok gyereknek nem sikerül a nyelvvizsga és el is kedvetlenedik emiatt. Próbálja meg valaki 16 év alatt magyarul szépen elmondani a nyelvvizsga témákat….. Nem fog sikerülni, hát akkor hogy mondja el idegen nyelven! A nyelvtanítást akkor szabadna csak elkezdeni, amikor a gyerek már önálló gondolatokkal rendelkezik és szépen képes kifejezni magát MAGYARUL. Akkor viszont intenzíven kell a nyelvet tanulni. A gyerekeim a bizonyítékaim. Az idősebb lányom három évig tanult németül a középiskolában majd az addig el nem költött nyelvtanulási pénzt egy egyhónapos svájci tartózkodásra fordítottuk és a gyerek anyanyelvi szintű tudással tért haza, ami húsz év alatt sem fakult meg! Angolul egy hathetes napi 8 órás intenziv tanfolyamon tanult meg az érettségi utáni szünetben, ma a sokat külföldön dolgozó magyar férjével otthon sokat beszének angolul. Hogy ne felejtsen vagy a gyerek ne értse. A másik lányom a középiskolában kapott amerikai angol nyelvtanárt heti 8 órában 15-18 éves kora között. Bár nem használja a nyelvet, ma is jól beszéli. Olaszul a normál 2 órás iskolai oktatásban vett részt, de külön tanár kellett, hogy egyáltalán valamit beszélni tudjon, értékelhető osztályzatot kapjon. Ma már nem mer megszólalni, csak angolul.
    Átgondolva a kérdését azt mondhatom a saját példám alapján, hogy a 15-25 éves kor között szerzett valós nyelvtudás szintje megmarad még akkor is ha esetleg tíz évig sem szólal meg az ember azon a nyelven, az előtte és utána tanultak pedig elenyésznek vagy nagyonis elbújnak az ember tudatában és nem nagyon akarnak előjönni. Mindenkitől azt hallom, hogy a nyélvtan nem fontos, szerintem pedig nagyonis az.
    A magyar nyelvtan ismerete, a ragozás , a szerkezetek összerakása nélkül nagyon nehéz megjegyezni, hogy ezt más nyelven hogy teszik, ezek ismeretében pedig az első nyelv után (aholis ez tudatosodik) a többi nyelv elsajátítása már sokkal könnyebb. Viszont egyszerre csak egy nyelvet tanuljunk intenzíven, hogy az agyunkban legyen egy kapcsoló, ami nem engedi hogy a különböző nyelveket összekeverjük.
    Az iskolai normál nyelvtanítás azért nem olyan sikeres, mert nem tanítja meg, hogy olyan nyelven gondolkodjunk, mint amilyenen beszélünk. Fordításcentrikus és nem tűri, hogy a fordítás magyarul írt szövegnek tűnjön és ez fordítva is igaz. Ugyanakkor rendkívül sok időt fordít a kivételek tanítására és számonkérésére. Ha született angollal fogunk beszélgetni majd segít, ha meg magunkfajtával akkor ő meg fogja érteni, mert ő sem biztos a kivételekben. A lényeg, hogy a gondolatainkat kellő sebességgel tudjuk elmondani, mert jobb egy hibásan, de gyorsan elmondott mondat, mint egy hibátlan, de mire a végére ér a beszélő, a hallgató már rég elfelejtette az elejét beszégetésnek nem nevezhető kommunikációs próbálkozás. Kicsit hosszura és személyesre sikerült a hozzászólás, de vállalom.
    Üdvözlettel
    Köbli Erzsi néni
    (matematika, kémia és fizika magántanár, mert csak ezekből a tárgyakból tudok ma is 90 % feletti érettségiket írni, angolból, franciából. oroszból és németből még nem sikerült 70% felettit írnom, tehát úgy gondolom nem is taníthatom, de jó lenne, ha sok iskolai tanár is így gondolkodna)

    Válasz
  20. Zoltán

    Nincs motiváció a tanulókban. Csak azért nem fog senki megtanulni egy másik nyelvet, mert azt mondják, hogy az jó… ha meg kötelező, akkor pláne nem.

    Egyébként, elhatározás kérdése. A fiam 13 éves korában kitalálta, hogy meg kellene tanulnia angolul, mert ugye a számítógép angolul tud leginkább. Kerestünk neki egy nyelvtanárt. Másik két fiúval, hármasban jártak tanulni. A másik kettő nem volt elég motivált, egy hónap múlva lemorzsolódtak. Még nem volt 15 éves, amikor meglett a középfokúja. Aztán visszament megköszönni a nyelvtanárhoz. Az meg azt mondta, hogy néha menjen el hozzá egy kis beszélgetésre, nehogy elfelejtse a tanultakat. A fiam vissza is járt, aztán néhány hét múlva azt mondta Ági néni, hogy ha már itt van, akkor felkészíti felsőfokra. Még nem töltötte be a 16. évét és már megvolt neki a felsőfok, szóbelije. Aztán elment egy multihoz dolgozni, ahol alap volt az angol. Tehát, folyamatosan használta, használja az angolt. Közben megszületett az unokám, az anyja magyarul beszél vele, az apja csak angolul. Két éves a kislány, de már tudja az angol ÁBC-t. ( A magyart nem, mert arra nincs olyan jó kis versike, mint az angolra… ) Mindent megért angolul, mondani is mond mindent, bár néha keveri a két nyelvet. Óvodás korára mehet „kétnyelvű” óvodába… De ismerek olyan kölköt is, aki négy éves korára hasonlóan már „megtanult” három nyelvet… és ugye ők még nem tudnak írni, mindent csak szóban hallanak, abból tanulnak. És csak zárójelben mondom, hogy a szülőknek őrült nagy a felelőssége, meg nagyon sokan még magyarul sem beszélnek a gyerekükkel, nem hogy valami idegen nyelven… Akkor honnan tanuljon meg a gyerek beszélni? Még magyarul sem fog tudni rendesen. Itt visszautalva Veronika korábbi hozzászólására, maximálisan igaza van… Elgondolkoztató… Van a kölyköknek egy notebook-juk, amire le van töltve egy rakás gyerekfilm. Az, hogy be tudja hívni az adott filmet, vagy éneket már egyévesen működik. De ha meg akarja érteni a – többnyire – rajzfilmeket, ahhoz oda kell figyelnie a hangra és mindjárt működik a dolog. És meg is értik…
    Az óvodai nyelvoktatás nagyon jó lenne, de ha nem az angolt hallja a gyerek egész nap, akkor az nagyon keveset ér. Ugyanez igaz a középiskolákra is… Szerintem, csak úgy, mert ez tananyag, nem fog senki komolyabban megtanulni semmilyen nyelvet. Nincs motiváció, ha a tanuló nincs kényszer alatt, hogy márpedig ezt neki tanulnia kell, mert különben ezt, vagy azt nem tud megcsinálni, megérteni, használni, stb, akkor nem fog menni, mert nem érdekli. Az nem jelent kényszert, hogy esetleg csak kettest kap.

    A saját példámon látom, hogy a műszaki angolt ( a saját, szűk területemen ) megértem, de ennél tovább nem tudok haladni. Van Goole translate, az elég… legalábbis ezzel áltatom magam.

    Egyébként, hogy például milyen sokan beszélnek angolul német nyelvterületen, hát nekem azért nem ilyen tapasztalatom van. Igen, hozzám képest sokan, meg jól is. A fiam nagyon sokat utazik, de ő mást tapasztalt.

    Ahogy Veronika is írja, külföldön nagyon toleránsak az emberek azokkal, akik megpróbálnak az ő nyelvükön hozzájuk szólni. De ez itthon is így van. Az emberek között a leghatékonyabb kommunikációs módszer a beszéd. Az emberek többsége meg akarja érteni a másik embert. Ha az külföldi, akkor is megpróbálja, talán valóban megmosolyogja, de nyelvtan nélkül is működik, ha akarjuk. És hosszabb távon a nyelvtan is a helyén lesz…

    Válasz
  21. Faludi Éva

    Tisztelt András!
    A fejekben még többnyire a régi szokásrend mozog: ami kötelező és ingyen van annak nincs értéke…
    Nem ártana a nagy nyilvánosság elé tárni hogy mennyibe kerül igazából a közoktatás, és hogy ezzel szemben mennyire nincs megbecsülve a tanár a közakalmazotti bértábla alapján. A szülök abba sem gondolnak bele hogy igazából mennyibe fáj az állami oktatás, mert szép lassan észrevétlenül áramlik ki a zsebekből , mint oktatási segédanyagok, szükséges kellékek, nagy szeptemberi iskola kezdés az csak az indító löket…
    Ha számlát kapnának a gyerekre fordított költségekről, talán megnövekedne az ázsiója a tanulásnak,
    ha más miatt nem is hát a ráköltött forintok miatt… Üdv: F.Évi

    Válasz
    1. Neményi András Szerző

      Kedves Éva!

      Ebben Önnek igaza van.
      A nyelveken kívül a többi tárgyat
      viszont azért lényegesen jobban megtanulják a gyerekek,
      mint mondjuk Ausztriában, vagy Franciaországban.
      Pedig a többi tárgy is kötelező.

      Pontosan azt látom, amit Ön is említ,
      8 év alatt a tanulók nagyon nagy része
      kb. a kezdő – középhaladó szintre jut el (felsőfok helyett…).

  22. Magdi

    Kedves András!

    Véleményem szerint a tanításban rejlik a hiba. Ahogy előttem többen is leírták, a nyelvtanárok nem a beszédre hajtanak, hanem a nyelvtanra. Ha beszéltetnék a diákokat, idegennyelvű filmeket ajánlanának sokkal előrébb lennénk. Egyik gyerekünket beírattuk középiskola után egy nyelvtanfolyamra, hát érdekes tapasztalatot szereztünk. Ő 8 évig tanult angolt, plusz óvodában is foglalkoztak vele és a besorolási teszten a kezdő középhaladó csoportba került. Erre mondtam, hogy elfecsérelt idő volt a 8 év alatti angol órákon való részvétel.

    Válasz
  23. Dancsi Zsoka

    kedves Andras Elnezest a hibakert de memoriacsere tortent a gepemen es meg nem talalok minden helyesirasi jelet rajta, Zsoka

    Válasz
  24. Dancsi Zsoka

    Kedves Andras nagyra ertekelem tudasat igyekezetet ,hogy minel tobb rmberhez eljusson es segitseget nyujtson. Azt gondolom ez 2 emberes / ha valaki nem szan megfelelo idot a tanulasra es csak attol varja hogy) bekoltozik a nyelv a fejebe ? ) az sajnos porul jar. igaz en magam csak magyarul beszelek,de megadatott a lehetoseg, hogy a gyerekeim trilinqualisak,higgye el ezt mind onszorgalombol es termeszetesen kivalo tanaraik segedletevel ertek el. Elozo hozzaszolok mar megjegyeztek hogy a tanitasban foleg a nyelvtanon a hangsuly. de konyorgom ha nincs eleg szokeszlet a fejben mit ragozzunk es rakjunk mondattanilag helyes sorrendbe,? velemenyem es a gyerekeim altal tapasztaltak szerint gimnazium elott szavak,szavak, es szavak tanulasa es termeszetesen reszaranyosan mondatokba foglalva beszedbe foglalva,tovabba az aktualis nelven konyv,film es minden mas. Nalunk bevalt es ajanlom masnak is. koszonom es udvozletem Zsoka

    Válasz
  25. Veronika

    Egy gyermek és egy felnőtt motiváltsága teljesen különbözik. Egy gyerek egyszerűen csak kommunikálni akar a körülötte élőkkel, mindegy milyen nyelven, mindegy milyen nyelvtani helyességgel. A cél, hogy hallathassa a hangját, legyen foganatja, értsék meg. Ehhez édesanyánk az édes anyanyelv segítségével minden segítséget megad. Százszor, ezerszer elismétli ugyanazt a szót, kifejezést, szépen lassan, érthetően. Nem mondja hozzá, hogy ez most múlt idő vagy szenvedő szerkezet volt, egyszerűen CSAK beszél a gyerekhez. Senkinek eszébe nem jutna, hogy egy kisgyermeknek nyelvtani szabályokról kezdjen el beszélni, majd azokat példákkal alátámasztva visszakérdezze. Az is természetes, ha a rosszul használt szót, kifejezést kedvesen kijavítják és a „mondjad szépen” klisével akár tizedszerre is kedvesen hallgatják meg. Nincs stressz, nincs félelem, nincs teljesítménykényszer. Minden gyerek más időpontra tanul meg beszélni, de megtanul! Azzal meg mindenki egyetért, hogy a nyelvtan megtanulása legyen majd az iskola dolga. Én óvodásként tanultam Livia Tanténál németet, 5-6 fős csoportban, játékosan. A vitrinből emelte ki a kis kabala játékokat, mi pedig kórusban mondtuk, hogy der Teddiber, das Buch, die Puppe,stb. Helyes előtaggal a mai napig csak ezeket a szavakat tudom használni. Megtanultuk az irányokat, a berendezési tárgyakat és még egy csomó, minden nap használható szót, kifejezést. Bevésődött írás és olvasás nélkül is. Egy felnőtt céllal tanul és mindent helyesen akar használni, az oktatásban pedig elhitetik vele, hogy ez nyelvtan nélkül lehetetlen. A nyelvtant viszont úgy megtanulni, hogy még nem tudunk beszélni, csak vért izzadva lehet. A nagy lelkesedéseket hetek alatt derékba lehet törni a nyelvtani szabályok és kivételek meg nem értésével. Minderre rakódik még a sürgető cél elérése, ami mindenkinek más, de általában időhöz kötött. Jön a stressz, a nyomás és a teljesítmény kényszer. Több hónapig Németországban dolgoztam és előtanulmányaim alapján azt hittem tudok németül. Az első két hónap a döbbeneté és a csendé volt. Néhány szónál többet nem tudtam -utóbb kiderült, nem mertem- szólni, pedig majdnem mindent értettem. Egyszer aztán áttört a gát és azt mondtam: lesz ami lesz, megpróbálom. Elkezdtem beszélni, beszélgetni, ahogy sikerült. Voltak mosolyfakasztó kifejezéseim, amit a németek nagyon kedvesen kijavítottak. Akár többször is úgy, mint édesanya a kicsinyét. Nem nyelvtant tanítottak, hanem beszélni. És ismételtettek, néha jókat nevettek, de nem volt bántó, mert éreztették, hogy jót akarnak nekem. Azóta sokat felejtettem, de most fel kell frissítenem a tudásom. Unokám 2 hónapos és elhatároztam, hogy én csak németül fogok hozzá beszélni.

    Válasz
  26. Márta

    Az iskolában nem az a cél, hogy megtanulják a gyerekek a nyelvet, vagy bármely más tantárgyat, Iskolába járni kötelező, de – ha csak a gyerek nem egy zseni – külön órák nélkül – főleg nyelvet, de más, a felsőfokú oktatáshoz felvételi tantárgyként szolgáló tananyagot csak és kizárólag különórákkal képesek megtanulni. Nem tudom, hogy az ilyen külön órákon milyen módszerrel tanítanak ugyanazok a pedagógusok, de úgy tapasztaltam, hogy ha van két iskola egy városban, akkor az egyik iskolába járó gyereket az ott tanító pedagógus elküldi különórára a másik iskolában tanító szaktanárhoz és viszont (sokak számára megfizethetetlen) hatalmas összegekért .
    Ahogy az állami egészségügyben sem cél a betegek meggyógyítása – legfeljebb kezelése – viszont a doktor felajánlja, hogy sorban állás nélkül, akár másnap jelenjen meg a delikvens a magánrendelőjében és ott rövid időn belül biztos lesz a gyógyulás (ugyancsak sokak számára megfizethetetlen áron). Ha most valaki ezt cáfolni tudja – saját tapasztalatom sutba dobom – örömmel veszem tudomásul, hogy csak nekem van ilyen rossz véleményem és persze TERMÉSZETESEN TISZTELET A KIVÉTELNEK! Remélem nem köveznek meg a leírtakért.

    Válasz
    1. Dancsi Zsoka

      Kedves Marta en nem ertek egyet a kulontanarral,mar bocsanat ez csak a sajat velemenyem ,mert 2 gyereket neveltem fel igen eredmenyesen vegeztek egyetemi tanulmanyokat,de ha hiszi ,ha nem soha nem jartak kulontanarhoz, mindig megcsinaltak amilyen instrukciot kaptak az aktualis oraado tanaruktol leultek e tanultak,ill. amikor mar tehettek korrepetaltak toluk gyengebbeket.nagyon sokat olvastak idegen nyelven akkor is amikor meg nem ertettek belole sokat de a kiejtes a mondatformalasba n nagyon sokat segitett, meg annyi a velemenyem ,ha az oran nem erti meg a gyerek mi a biztositek ra hogy egy masik tanar megtudja ertetni es nem zavarodik ossze a ketfele magyarazattol? az en modszerem az volt, hogy a tanulas olyan ,mint a hazepites ,ha nincs alap osszedol az epitmeny, koszonom Zsoka

  27. Júlia

    Módszertani probléma az egész. Életszerűtlen, színtelen az oktatás. Alig van rátermett és elhivatott, azaz hiteles oktató (nemcsak a nyelvtanárok között!). Szeretni kellene a célt, és főként a MUNKÁT, amivel a célt el lehet érni. Mindennek ára van, de szinte senki sem szeretné azt megfizetni.

    A tanulói attitűd is fontos: Akinek gondolatai vannak, és azt meg akarja osztani másokkal, netán más nyelvű embertársaival, akkor igyekszik kifejezni magát azon a nyelven, amin a másik ért. (Anyanyelvünkben is így teszünk: másként fejezzük ki magunkat a piaci kofával beszélgetve, és másként, mondjuk a kezelő orvosunkkal beszélgetve.) Személyes tapasztalat: amikor szerelmes lettem egy angol nyelvű emberbe, mindent el akartam neki mondani, hogy megismerjen, és én őt. Rengeteget fejlődött akkor a nyelvi készségem/tudásom…

    Üdv, Júlia

    Válasz
  28. Bajnócziné Timár Klára

    Tisztelt Tanár Úr! Összetett a probléma. Elsősorban a motiváció hiánya, másodszor – sok esetben- a nem megfelelő tanítási módszer. A gimisek motiváltabbak, mint az egyetemisták. /Ebben szerepe van a nyelvvizsga pontjainak is , ami a felvételihez szükséges. Azután pedig ha nem nyelvi pályán folytatják, nem gyakorolják , felejtik az adott nyelvet. Később újra a munkahelyükön és az életben is rájönnek, hogy nyelvek nélkül sokkal nehezebb, és kezdik újra a tanulást. A tanítási módszerekről rengeteg vita folyt és folyik, hogy melyik módszer a legjobb. Ez egyén függő is ,de ha elszánt valaki és kitartó , megtalálja számára az optimálisat. Ha pedig az adott országban lehetősége van gyakorlásra , egyik legösztönzőbb a tanultak továbbfejlesztésére. B. Klári

    Válasz
  29. Szabó Sándorné

    én a tanárom miatt tanultam jól oroszul. orosz szakos tanár lettem .a gimnáziumban heti 5 óránk volt Oda az jelentkezett ,aki szerette ezt a nyelvet.Nekem az általánosban az segített, hogy orosz laktanya mellett laktam és titokban az őrökkel beszélgettünk azokkal a szavakkal ,amit tanultunk az órán. nagyon büszke voltam ,amikor válaszolt oroszul.Kötelező volt ,azért nem szerették ,kevés volt a hanganyag ,ének ,zene. irigylem az angolos kollégákat, rengeteg jó könyv, angol nyelvű filmek, zeneszövegek segítik őket.Minden oktató új módszerrel tanít, sokkal több beszélgetés, párbeszédek.a szülők is kiutaznak angolt használó területetekre a gyerekkel. Nem értek egyet az oroszt szidókkal össze sem lehet hasonlítani a körülményeket.a gyerekkel tudatosítani kell jobban ,milyen sok helyen veheti hasznát az angol tudásának/munkahely ,turisták útbaigazítása, filmek lefordítása,slágerek dúdolása stb ilyen egyszerűek is.ne a kötelező járjon az agyában ,hanem ahány nyelv, annyi ember .

    Válasz
  30. Sármezei Attila

    Kedves András! 65-éves vagyok,ezért bőven benne vagyok abban a korosztályban akiknek kötelező volt általános iskolában oroszt tanulni.Ennélfogva a probléma ebben volt,már mint hogy kötelező volt ezt a nyelvet tanulni! Ha ez nem igy lett volna,akkor véleményem szerint többen és alaposabban megtanultuk volna az orosz nyelvet!Szerintem ebben rejlik a probléma gyökere.Ez csak anno az orosz tanulásra érvényes, a többi nyelvtanulási probléma az már magasabb szakmai elemzést igényel. Üdvözlettel Sármezei Attila

    Válasz
  31. Hevesi T. Ferenc

    Kedves András!

    Értjük ezt mindnyájan. Ahogy többen is írták a motiváció, az érzelmi kötődés és a rendszeres gyakorlás. A valós cél nagyon fontos, nem maga a nyelv megtanulása, hanem amit azzal el tudok érni. Ennél jobb motiváció nincs. Tudjuk, hogy a magunk által kitűzött célokért szívesen dolgozunk, a mások által előírt viszont közel sem annyira vonzó, ha nem tudjuk azt magunkává tenni. Sokkal erősebb a figyelem, a koncentráció, ha saját céljainknak megfelelő témákkal foglalkozunk, ha érzelmileg is elkötelezettek vagyunk. Az érzelmi kötődés a memória hatékonyságát is jelentősen javítja. Természetesen minden fejlődésbe az energiát bele kell tenni, így ebbe is. Ma már általában életszerűek a tananyagok, nem úgy mint régen. Ez is segít az azonosulásban. Tehát a módszertan is fontos. A nyelvtanulásban különösen hasznos a játszva tanulás.

    Válasz
  32. Zsóka

    Kedves András és Hozzászólók!
    Két napja írtam egy hosszabb szöveget erre a fórumra. Azt látom, hogy nagyon sokan egyetértenek a meglátásaimmal, csak másként fogalmaznak, más oldalról, de ugyanarról a problémáról írnak. Eszembe jutott még néhány ötlet közben:
    1. Sokan írják azt, hogy az adott nyelvterületen lehet csak jól megtanulni a nyelvet. Ez tökéletesen igaz. Hiszen rá vagyunk kényszerítve a „túlélésre”. És a feliratok, szövegek megragadnak gyorsan a memóriában. Na de ezt kisebb arányokban nem lehet elérni a tanórán is? Dehogynem. Csak el kellene felejteni magyarul beszélni angol órán, német órán stb. És játszani is lehet, meg beszédhelyzeteket kitalálni. Sajnos jó sok nyelvtanárral találkoztam életem során, aki a fél óráját magyarul magyarázta végig.
    2. Amint írtam, a magyar nyelv ragozó nyelv, az angol, német, olasz, még az orosz is(!) alapvetően tőhajlító nyelv. Miért csodálkozunk azon, hogy ezek a népek egymás nyelvét milyen gyorsan, milyen jól megtanulják? Talán azért, mert a logikája a fejükben van. Akkor a finnek meg – akiknek ugyancsak ragozó nyelvük van – miért is tanulják meg a svédek nyelvét jól? Nagy dilemma, ugye? Én akkor is bátran állítom, hogy el lehetne menni tanulmányozni nyugati, északi barátaink nyelvtanítási módszereit . Szívesen adnék Kossuth-díjat annak is, aki rájönne arra, hogyan lehetne ennek a csavaros eszű, magyar nyelvű népnek jól tanítani idegen nyelvet.
    3. És akkor is csak beszélni, beszélni, beszélni. Az adott nyelven. Minden csak ezután jöhet. (Ha kimegy valaki külföldre, mi az első és legfontosabb?)
    4. És a motiváció. Hiába rugózunk ezen. Amíg ilyen az oktatási rendszerünk, amilyen, ebben a kérdésben semmi sem fog változni. Sajnos. (Bár ne lenne igazam!)
    Szívélyes üdvözlettel: Zsóka

    Válasz
  33. Antal

    Üdvözlöm !
    Anyanyelvét is „tanulni kezdő” kisgyermek még semmit nem tud az életről , a világról ! Még csak annyit ért meg , amit édesanyja mond,vagy kérdez tőle ! Erre megpróbál a maga módján reagálni, csak félszavakkal, sután, legtöbbször érthetetlenül ! Ezután egyre többet kezd megérteni , és még később egyre többször válaszol már majdnem érthetően !A miértre pedig az a válaszom,hogy még „nem fertőzi meg a nyelvet tanulók réme” , az adott nyelv sajátosságait magában hordozó NYELVTAN ! Miért nem úgy tanítják-tanuljuk az adott nyelvet , mint ahogy azt a kisgyermek zsigerből teszi ! Amikor már tökéletesen megért mindent és beszél is tökéletesen , akkor jön az iskola , és vele együtt a nyelvtan is !
    Üdvözlettel :
    Antal.

    Válasz
  34. Buknicz István

    Leírok egyféle tapasztalatot.
    /Megjegyzés: 65 éves vagyok/
    Ált. iskola 5. osztályában kezdtem oroszt tanulni, minden különösebb felkészültség és motiváció nélkül, mint ahogy a korosztályom döntő többsége.
    Olyan tanárunk volt, aki az orosz/szovjet fogságban tanulta meg az alapokat!
    Az első néhány órán nem tudatosodott bennem, de szinte csak engem szólított fel.
    Gyorsan rájöttek az osztálytársaim is, hogy teljesen felesleges figyelni is, tanulni is,
    semmi esély nincs arra, hogy ők is sorra kerülnek egyszer.
    Ez tovább „javította” annak az esélyét, hogy én leszek az, akit felszólítanak.
    Otthoni tanulásról egy szót sem írtam eddig, igaz???
    Nem is kellett, mert azt a néhány új szót, egy-két mondatot megjegyeztem azzal,
    hogy elismételtem az órán a felszólításra, sőt a három-négy soros írásbeli házi feladatot
    is megcsináltam az órán.

    Figyeltél eddig???

    Azt csináltam, amit csecsemőkorban /mint ahogy TE IS Édesanyád után/, elmondtam az
    új szavakat, kifejezéseket – és ahogy a Te agyadban is /és az enyémben is/ a magyar,
    és az akkor szerzett tudás jelentős része ma is megvan.

    Hallatlan szerencsém volt, mert szinte ugyanezzel a módszerrel folytatódott a középiskolában
    is az orosz és a német nyelvtanulásom, sőt ekkor kezdtem el érdeklődni az eszperantó iránt,
    ebből a nyelvből az alapfokú vizsgabizonyítványom dátuma: 1968!

    Hogy miért erőltetik az iskolai és a nyelviskolákban folyó oktatások során a szavak tanulását és a
    nyelvtant, fogalmam sincs. Szerintem beszélni kellene első-másod-harmadsorban!
    Ha a párbeszéd során elkövetett hibáidat kijavítaná az oktató vagy a beszélgetőtársad,
    és Te is az övét, sokkal eredményesebb lehetnél.
    Utána következhetne az idegen nyelv használata írásban, mert ugye, az emberek döntő
    többsége sokkal-sokkal gyakrabban használja az idegen nyelvet /még napjainkban is…/ szóban,
    mint írásban.

    Válasz
  35. Herczeg István

    Tisztelt Tanár Úr!
    Megköszönöm érdeklődő megkeresését. Mielőtt rátérnék a konkrét véleményeim megfogalmazására, engedje meg, hogy egy kis kitérőt tegyek.
    74 éves elmúltam, beteges (14 diagnózissal küzdő, 17 műtéten – köztük nyitott szívműtéten átesett, de a kreativitásom megtartásával élő személy vagyok). Igyekszem a szellemi frissességem megtartani, bár ebben a korom és a szívinfarktusom okoznak némi gondot. Küszködöm egy, a Rubik kocka színvonalához hasonló, 3 D-s játékcsalád piacra juttatásával és világméretű elterjesztésének keresésével, de ebben az anyagi helyzetem akadályoz. Tény az is, hogy nem ismerek a világban olyan játékot, amely a sokoldalú hasznosíthatósága mellett, az oktatásban igen hasznos segédeszközként is alkalmazható (pl. az óvodás korban, játékos formában a 2 D-s majd a továbbiakban a 3 D-s koordináta alkalmazását lopva a tudásukba adja). Ennek sikerében bízva, és a Flamand festők sorsát elkerülve dolgozom. Ehhez szükségessé válik az idegen nyelvtanulás.
    Kedves Tanár Úr!
    Remélem volt ideje és kellő türelme eddig eljutni levelem olvasásakor. Most a kérésére reagálok. (Bízom abban, hogy ülve olvassa írásom, mert lefog ülni ha állt). Az eddigi leckéit még nem vettem a munkám soraiba. Előbb a találmány „sínre juttatása a célom”, ezt követően teljes erőbedobásommal az angol nyelvtanulás lesz a feladatom. Remélem ebben a sors nem szól közbe, mert nem lenne szerencsés az a reggel, amikor „halva kellene ébredni”.
    Nyolc évig,kényszerből tanultam oroszul, nyelvvizsgát nem tettem. A tanulással nem voltak gondjaim, de a kényszerűséget el kellett viselnem, úgy is álltam hozzá, de ennek ellenére volt lehetőségem az addigi ismereteim hasznosítására. (Az érdeklődés és a későbbi hasznosításra való felkészítés a tanítás részét kellene, hogy képezze. Kocsis Zoltánból sem lett volna zongoraművész, ha bottal kellett volna a zongorához ültetni).
    Életvitelem során, saját kezdeményezésre elkezdtem németet is tanulni, de abba maradt, némi ismeretekkel rendelkezem.
    Az angol nyelvtanulás a terveim között szerepel. Elvégeztem egy angol intenzívnek nevezett tanfolyamot, melyből csak a kiállított bizonyítvány maradt meg. A hallgatók nem azonos szintekről adódtak, nehéz olykor lehetetlen volt az anyag követése és kedvtelenné majd érdektelenné vált. Most jutottam el az Ön módszeréhez. A leírtak során, azokat külön feljegyeztem és szimpatikussá vált az ajánlott módszere. Ezt nem kívánom félvállról kezelni, ezért a leckék gyakorlati elsajátítását folyamatosan, abba beleélve, rendszerességgel fogom elkezdeni. Véleményem a nyelvtanulásról az, hogy azt érdeklődéssel, odaadással és kellő szorgalommal kell végezni, hasznos segítő bevonásával.

    Válasz
  36. KISS SAROLTA

    Persze Ausztriában könnyebb,mert az angol szavak sok esetben hasonlítanak a némethez.
    A magyarhoz nem!
    ÜDV: sAROLTA

    Válasz
    1. Neményi András Szerző

      Kedves Sarolta!

      A fiam 2 évig járt iskolába Ausztriában, neki a magyar az anyanyelve.

  37. Somodi Lászlóné Katalin

    Azért nem megy , mert erőltetik és kötelező azért nem megy.

    Válasz
  38. Veres Tibor

    A válasz egyszerű. Másképp kell tanítani a nyelvet. 6 évig tanultam angolul, 1 évig olaszul. Az 1 év alatt eljutottam olyan szintre, hogy amikor Pesten eltévedt egy olasz hölgy, olaszul tudtam neki segíteni, angolul nem. Először angolul kért segítséget, de amikor kiderült, hogy olasz, már könnyebben ment a kommunikáció. Az olasz tanárunk arra készített fel, hogy tudjunk kommunikálni, ha eljutunk Olaszországba, míg az angol tanáraim rengeteg nyelvtant, mondókát, éneket tanítottak, amiknek semmi hasznát nem veszem. Most Angliában élek és vannak gondjaim sokszor. De tanulom a nyelvet folyamatosan.

    Válasz
  39. Papp István

    T. Neményi úr
    A gyermekeim 3eve tanulnak általános iskolában angolt.
    Csak a szavakkal es a nyelvtannal tömik őket.
    Amikor Lengyelországban voltunk nyaralni az első 2nap megsem szólaltak.
    De amikor alap mondatokkal ,- jegyet, szoba kulcsot kértetek és rájöttek h ezt megértik az idegenek akkor már versenyeztek h kiér előbb a pulthoz, ki szólaljon meg előbb.
    Sajnos mi magyarok keveset utazunk küldödre.
    Üdvözlettel Papp István

    Válasz
  40. dr, Pálinkás Imre

    Nem olvastam el az összes hozzászólást. ha már megkérdezték, bocsánat,de tudja-e valaki, hogy az angolok
    hány százaléka beszél idegen nyelveket? Mert rendkívül lenézőek ,ha valaki nem beszéli az ő nyelvüket.

    Válasz
  41. MÓRICZ JUDIT

    TISZTELT NEMÉNYI ANDRÁS!

    ÉN TÖBB NYELVET TANULTAM A GIMNÁZIUMBAN, DE MA MÁR CSAK 2 NYELV AMIT TUDOK HASZNÁLNI. DE MIVEL NINCS KIVEL BESZÉLNEM ANGOLUL,EZÉRT , OLYAN PROBLÉMÁM VAN, HOGY MINDENT MEGÉRTEK , DE NÉHA NEM JUTNAK ESZEMBE A SZAVAK, ÉS SAJNOS MIVEL ROKKANTNYUGDÍJAS VAGYOK, NEM TUDOK KIADNI EGY MOSTANI MEGFELELŐ TANKKÖNYVRE EZREKET, FŐLEG, HOGY VAN EGY VAK ÉS SZEM ÉS AGYDAGANATOS ÉDESAPÁM, AKIT SŰRŰN KELL VINNEM MŰTÉTRE, AMI NEM KOS PÉNZBE KERÜL, FŐLEG, HOGY EGY NYUGDÍJBÓL ÉLÜNK, MEG AZ ENYÉMBŐL ,AMI NAGYON KEVÉS, HOGY PLUSZ KÖLTSÉGEKET TUDJAK KIFIZETNI. SAJNOS ÉS IS ,MELLRÁKOS LETTEM ,ÉS MŰTENI LEKK MINDKÉT MELLEM, EZENKÍVÜL PEDIG TÉRD ÉS CSÍPŐ PROTÉZIS MŰTÉTRE VÁROK, HOGY TUDJAK RENDESEN JÁRNI. SAJNOS A JÖVŐT SEM TUDOM, HOGY HOGYAN FOG ALAKULNI, ÉLETBE MARADUNK-E VAGY SEM,MERT MINDKETTŐ BETEGSÉGE, ELÉG KOMOLY ÉS ROSSZ ÁLLAPOTBAN VAN, ÉS NAGYON SOKAT VAGYUNK KÓRHÁZBAN, ÉS NEM SOK SEGÍTSÉGÜNK VAN, AKI ÉRDEMBEN TUDNA SEGÍTENI.NOS EZÉRT NEM IGAZÁN TUDOK FOGLALKOZNI, ÉS VENNI TANKÖNYVET, MIVEL EGYIK HÓNAPRÓL A MÁSIKRA ÉLÜNK, ÉS SOHA NEM TUDOM, HOGY MIT HOZ A MÁSIK NAP. NEM TAGADOM JÓ LENNE ÚJBÓL, JÓL BESZÉLNI ANGOLUL,/ TANULTAM ÉN IS OROSZT, FRANCIÁT, LATINT, NÉMETET,ROMÁN ÉS AZ ANGOL NYELVEKET/ MINT RÉGEN, DE MOST NEM TUDOK TANKÖNYVEKET VÁSÁROLNI, ÉS MANAPSÁG SENKI SEM TUD SEGÍTENI, HOGY INGYEN KAPJAK TANKÖNYVET,MERT ELŐSZÖR AZ EGÉSZSÉGÜNK A LEGFONTOSABB, HOGY VALAHOGY MEGGYÓGYULJUNK.
    KEDVES ANDRÁS TÁN MOST MEGÉRTI A HELYZETÜNKET, HOGY MIÉRT NEM TUDOK CSATLAKOZNI A TANULÓK ANYAGÁHOZ. IGAZ MÁR NEM VAGYOK FIATAL 58 ÉVES VAGYOK, AZT IS TUDOM, HOGY A TANULÁSHOZ NEM A KOR SZÁMÍT, DE MOST JELENLEG KÓRHÁZBA KELL MENNEM, ÉS CSAK REMÉNYKEDHETEM, HOGY ÉLVE ÚSZOM MEG A MŰTÉTET.
    MOST PEDIG ZÁROM SORAIM, ÉS MEGKÖSZÖNÖM, MEGÉRTÉSÉT, ÉS JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁNOK ÖNNEK ÉS CSALÁDJÁNAK.
    ÜDVÖZLETTEL: MÓRICZ JUDIT

    Válasz
  42. Varga Györy

    A véleményem nem volt az orosznyelv tudásnak jövője én 67 éves vagyok most már nem látom értelmét nyelvet tanulni

    Válasz
  43. Paszternák Ferenc

    Az hogy ma valaki megtanuljon bármely nyelvet a fejben dől el a gyerekeim jól beszélnek nyelveket az unokáim még többet és a másolódás nagyon fontos azon túl, hogy kell is a mai gyakorlatban. Hozzá kell tennem, hogy ha az iskolai leckék alapján tanulnának, nem beszélnének egy nyelvet sem, de magántanár segítségével többet is. Lehet hogy a pénz kötelez.

    Válasz
  44. pbabesz

    Idegen környezetben, sokkal egyszerűbben lehet a környezet nyelvét elsajátítani. Csak könyvből, csak írásban soha nem lehet nyelvet megtanulni, úgy hogy beszélni tudjunk. Szerintem a középiskolásoknak lehetőséget kellene adni egy idegen nyelv 2-3 hónapos gyakorlására az adott nyelvet beszélő országokban.
    A beszéd nagyon fontos!!!!

    Válasz
  45. Hercsuth Tibor

    Az orosz az egyik legnehezebb nyelv. Tanító tanárok, sem voltak felkészültek. ( Édesapám Isten nyugtassa szegényt kényszerből vette fel és tanulta meg az oroszt, mert ha a tantestületben nem volt önként jelentkező és az igazgató nem töltötte be a negyvenet, neki kellett gyorstalpalón elvégezni. ) Miért az angol?
    Egyszerű. Mert a legprimitívebb nyelv, – ezért is terjedt el – Ön ért hozzá, tudja átlag hány betű alkot egy szót magyarban, és mennyi angolban. Hány kifejezéssel színesebb a magyar. Tudja szomorú, nálunk az az intelligencia egyik mérvadója, beszélsz-e idegen nyelvet, beszélsz-e angolul. Arányába véve vajon mennyi angol beszél idegen nyelvet és ezen belül mennyi beszél magyarul, a világ egyik legszebb, legkifejezőbb nyelvén? Az intelligens emberek miért nem a szépet tanulják, miért a könnyűt, ha választhatnak? Tisztelettel Hercsuth Tibor

    Válasz
  46. Dr. Dimény Judit

    A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy oroszból gimi és egyetem után Moszkvában simán letegeztem a professzort. dadogtam és először magyarul gondoltam ki, mit fogok mondani. Fél éves ott tartózkodás után tanultam meg rendesen kommunikálni. Itthon a nyelvtan az elsődleges és nem a beszéd.

    Válasz
  47. Kubányi János

    Az ok a magyar anyanyelvünk és hogy magyarul gondolkozunk./Ez röviden: születési és környezeti hiba!/

    Válasz
  48. D.G.

    Öreg Sas.
    A lényeg,hogy ha nem beszéd centrikus a nyelv oktatás soha sem tanulod meg a nyelvet.
    Két év orosz az általánosban(a 30-as évek elején születtem) 4 év a gimiben 2-es érettségi egy ép
    mondatot nem tudtam kinyögni.Aztán úgy alakult az életem,hogy felnőtként beültem egy orosz
    felsőoktatási intézménybe.Két hónapig napi 6 órában mondták és mondták kérdeztek és mi mondtuk
    ahogy tudtuk.2 hónap után kezdődött a szakmai oktatás. Év végen oroszul vizsgaztunk. Az 5 éves
    lányomat beadtuk az oviba fél év utan (majdnem)mindent értet.év végére folyékonyan beszélt a
    gyerekekkel. 5 unokám van 3-nak felsőfoku angol vizsgája,az utlsó éves gimnazistanakangol,német
    középfokúja a kicsinek(elsős gim.)német középfoku. Mindnyájan beszéd centrikús oktatásban tanulják
    a nyelvet.Nézzetek angol-orosz,német stb.nyelvű filmeket,beszéljetek nem baj ha nem pontos,
    igy tanuljátok meg anyelvet. Sok sikert.

    Válasz
  49. Laca

    Én az egyedülálló CALLAN módszerrel tanultam angolt itthon,heti2 alkakommal,2-2 órában,kis csoportos 5-6 fős foglalkozásokon.2 évig…ma már bátran utazom bárhová,meg tudom érteni,értetni az angolt…. A lényeg? A kapott segédanyag gyakorlása hangosan kiejtve – az egyszerűtől a többszörösen összetett mondatokig – egészen addig,amig önállóan nem megy.És a nyelvtant „lopva” csempészték az anyagba.Az így megszerzett tudást bővítettük a csop. foglalkozásokon témánként ,aktuális eseményeket feldolgozva,érdeklődési körünknek megfelelően.Ezek alapjai lehetnek a későbbi szituációknak., azaz a rengeteg hangosan kiejtett szöveg az alapja.Egyetlen magyar szó nem hangzott el az órákon,mert a tanárok nem tudtak magyarul…. tekintettel a Callan módszer sajátosságára,azaz az a tény,hogy Japántól Braziliáig terjed a hálózata , a nyelvtanárokat max félévenként cserélik országonként…..így én hallhattam indiai,amerikai,japán,bangladesi,dél-afrikai,ír,angol nyelvtanárok kiejtését ugyanazon módszer alapján ! Óriási volt megtapasztalni a kiejtésbeli különbségeket !
    Szóval hangosan beszélni angolul órákig !Először magolásnak tűnik, de ha az alapok bevésődnek (pl. szórend,ragozás stb.) a hosszútávú memóriába, már semmi nem ment meg az angol tudástól….

    Válasz
  50. Horváthné Ildikó

    Mert itt hol nem voltunk rá kényszerítve a németre.Idősebbnek meg már nem fontos a beszéd .

    Válasz