Az állami nyelvoktatás hatékonyságát jól jellemzi, hogy amikor oroszt tanultunk (tanították) az általános iskolában, 4 év alatt ugyan megtanultunk valamennyit, de azért nem túl sokat.
A beszéd nem ment, az olvasás inkább. Pedig 4 év nyelvtanulás eredményeképpen illett volna eljutni egy középfokú nyelvvizsga tudásszintjéig.Ez általános iskolai keretek között nagyon keveseknek sikerült. (Hirtelen nem is tudom megmondani, hogy ismerek-e egyáltalán valakit, akinek igen). Ezután következett a középiskola, mondjuk egy gimnázium, ahol további négy év tanulás után sem tudtunk sokkal többet oroszul, mint az általános iskola elvégzése után.
Gimnáziumot végzett ismerőseim között már akad 2-3, aki a gimi végére eljutott oroszból a középfokú nyelvvizsgáig (8 év alatt!).
Nem tudom, miért ilyen gyenge a hatásfok a közoktatásban. 1990 óta az utált orosz helyett az imádott angolt oktatják első nyelvként a legtöbb általános és középiskolában.
Megjegyzés: A folytatásban leírtak totálisan érvényesek minden idegen nyelvre, nem csak az angolra.
Egy minősített nyelviskolában (Itt elérhetőek: http://www.nyelviskola.hu) a teljesen kezdők kb fél év tanulás után eljutnak az Elementary könyv 6-7. leckéjéig (az Elementary könyv a New Headway sorozatban 14 leckét tartalmazott).
A 15-17 évesek nagy része kb ugyaneddig jut el (5-6) év tanulás után!), a vita nagyon sok esetben csak azon folyik, hogy a tanuló a 7. vagy a 9. leckéig tudja az anyagot.
Na de ez hogyan lehetséges?
Hogyan tanulnak meg a felnőttek 6 hónap alatt annyit, mint a gyerekek 6 év alatt az iskolában?
A gyerekeim Ausztriában jártak iskolába 2 éven át. Ott a 14-15 év körüli gyerekek középfok környékén beszélnek angolul. Ugyanakkorák az osztálylétszámok, ugyanannyi az óraszám, és az osztrák angoltanárok semmivel sem képzettebbek, mint az itthoniak.
Ausztriában hogy tudnak ilyen eredményt elérni?
Természetesen itthon is vannak olyan tanulók, akik elit gimnáziumok nulladik évfolyamán, a nyelvi előkészítő évfolyamon tanulnak, ők itt az általános iskolai tanulás után 1-2 év alatt eljutnak a középfokú szintre (B2), és többségük sikeresen le is teszi a nyelvvizsgát.
Gyakorlatilag mindegy, hány éves korukban kezdenek el a gyerekek nyelvet tanulni (már az óvodában, vagy általános iskola első osztályában vagy harmadikban), kb ugyanaddig jutnak el 16 éves korukra.
Nem értem. Ön érti?
Véleménye fontos számomra, kérem, írja meg egy hozzászólásban!
Kedves Tanar Ur
Az en tapasztalatom szerint nem tul bonyolult az ok.Az iskolakban egy heten max 2 nyelv ora van ami meg nem lenne gond ha hatekony beszedkozpontu lenne a tanulas.Napi 6,7,8 kulonbozo orakon toltik a gyerekek fejebe a tudomanyt ami a vegen nagy katyvasz lesz.Otthon ha tanul kovetkezo oran talan sikerul a papiron feltett kerdeseket megvalaszolni feladatokat megoldani,azutan mindent elfelejteni.Magyarul is keveset beszelnek nem tanulnak meg velemenyt alkotni es azt eloadni dolgokrol kulonbozo helyzetekben. A nyelvet sajnos legtobb esetben olyan tanar tanitja aki maga sem tud beszelni ezert nem is gyakoroltatja a beszedet.En magam felnott fejjel fogtam hozza a nyelvtanulashoz kismamakent tanfolyamra jartam ott egy nyelvvizsgaval nem rendelkezo tanar tanitott minket aki folyekonyan beszelt angolul igy a beszedre fektette a hangsulyt.Kezdetnek jo volt ez a 80 ora hogy batorsagra tegyek szert a megszolalashoz.Regisztraltam egy kozossegi oldalra ahol tobbnyire kulfoldiek vannak igy az erdekes beszelgetesek kozben a nyelvant mindig megkerestem hozza.De jahj sajnos ez meg mindig csak az iras szintjen van.Szeretnek ugy beszelni ahogy mar irni tudok .A munkahelyemen ritkan van alkalmam par szot beszelni az ugyfelekkel ezt mar batran teszem.Tovabb szeretnek lepni! Udvozletem :Krisztina
Kedves Tanár Úr!
Szherintem Ön a 11:26 percban leírt válaszában van az igazság! „Hollandiában nem találkoztam olyan emberrel, aki nem tudott angolul.
Emiatt, ezt már csak itthon hallottam, ha németül próbálkoztam volna, akkor az vettem volna észre, hogy ott mindenki beszél németül is. Állítólag…” Ha a holland nyelvre gondulunk, az egy kevert nyelv, én nem tudok hollandul, de hallottam, hogy az olyan mint ha egy részeg matróz beszélne angolul. Van olyan ismerősöm, aki Hollandiába ment férjhez, és egy év után tökéletesen beszélt hollandul, és németül, pedig előtte csak magyarul tudott. Ha az osztrák gyerekek oldaláról nézzük a tudásszintet ez teljesen alátámasztja az előbb leírtakat. Ők egy kategóriával magasabb szintről kezdik az angollal való ismerkedést, és így több érdekességet is találnak a nyelvben. Én nem értek egyet azokkal a hozzászólásokkal, hogy Magyarországon elavult módszerekkel tanítanak, vagy hogy a tanárok fásultabbak. Azt, hogy az oroszt az iskolában nem tanultuk meg jobban, ez részben az akkori „divat” szülte stréberség ellenérzésével magyarázható, mert szerintem az orosz grammatikailag közelebb áll a magyarhoz, mint az angol és a 8 év bőven elegendő lett volna egy közepes nyelvtudási szint eléréséhez. Bocsánat, hogy ilyen bő lére eresztettem! Üdvözlettel István.
Kedves István!
Abban igaza van, hogy oroszul könnyebben meg tudnánk tanulni, mint angolul.
A fiam két évig Ausztriában járt iskolába, közöttük magyar anyanyelvűként tanulta az angolt.
Emiatt nem értek egyet azzal, hogy az osztrákok magasabb szintről indulnak.
Éva
Beszélni, beszélni bátran, nem baj,ha hibásan, azt a tanár kijavítja. Nem szavakat kell memorizálni, inkább kifejezéseket, összefüggő mondatokat. A menet közben felmerülő szavakat aztán meg kell tanulni. A nyelv-
tant is menet közben, az adódó példák során kellene megtanulni. Úgy, ahogy az idegen gyerekek egy idő
után megértik egymást a játszótéren, vagy a gazdag gyerekek mellett működő idegen nyelvű nevelővel
rövid időn belül társalogni tud a gyerek.
Egy dolgot nem szabad elfelejteni, hogy bizonyos kor fölött már igen nehezen ragadnak meg az új szavak!
Kedves Tanár Úr!
80 éves nyugalmazott egyetemi tanár vagyok. Annak idején két nyelvből kellett vizsgáznom a tudományos fokozat eléréséért. Az egyik kötelezően az orosz volt. Igen nagy nehézségek után tudtam csak megszerezni. Ezt még értem, mert a 6. általánosban kezdtük az orosz tanulását, de nem volt, aki taníthatta volna. Egy tanítót köteleztek erre, aki az első világháborúban hadifogolyként megtanult legalább vizet és kenyeret kérni. A gimnáziumban pedig a latin tanárunk tanította, akit egy nyári szünetben „képeztek át” orosz tanárrá. Úgy tanította, mint a latint (azt 8 évig tanultam). Hiába volt kiváló latin tanár, képtelen volt minket megtanítani beszélni. A másik nyelv az angol volt, amit viszont felnőtt fejjel kellett megtanulnom. Ezzel a nyelvtudásommal sem lehetek igazán elégedett, mert leginkább a szaknyelvvel foglalkozom, nem volt alkalmam angol nyelvi környezetben huzamosabb időt tölteni. Most az olaszt kezdtem tanulgatni Önnél. Természetesen nem célom a nyelvvizsga, de mivel a nyolc év latin tanulás alapján néha megérteni vélek néhány kifejezést amikor nyaranta Olaszországban töltünk egy-egy hetet, gondoltam, jó lenne, ha meg tudnék szólalni a vendéglőben és egyéb helyeken.
üdvözlettel:
Dr. Nowinszky László
Én úgy gondolom, hogy a legfontosabb maga a nyelv tanítás. A leendő nyelvtanárokat kötelező érvény – nyel legalább egy évig az aktuális nyelvterületre utaztatnám és/vagy tanítás előtt kb. fél évet olyan cégeknél dolgoztatnám, ahol a kommunikáció és a munka végzés az aktuális nyelven folyik.
Tisztelt Tanár Úr! Sajnos nem sokat tudok a kérdéshez érdemben hozzászólni,de megpróbálom . Véleményem szerint a gyerekeknél az iskolai nyelvtanulásnál az a gond, hogy a nyelvoktatáson kívül még számos tantárgy is van,amit szintén meg kéne tanulni.A nyelvtanuláshoz -szerintem- nagyon sok gyakorlás szükséges,amire a gyerekeknek nincs idejük,míg a felnőtt -ha akar-a munka mellett is tud a gyakorlásra több időt szánni. Ettől függetlenül nagyon sok gyerek van,akinek sikerül,de ott sokat számít a számonkérés és a motiváció is. Részemről ennyi. Tisztelettel üdvözlöm.
Azért mert erőltetik,mert muszáj és az nem működik!Az hogy elavult az oktatási rendszer csak másodlagos!
Szerintem a számonkérésben és a motivációban rejlik a megoldás. Az én gyermekeim is tanultak angolt. A lányom középfokú nyelv vizsgával rendelkezett amikor a főiskolára jelentkezett. Ő gimnáziumba járt.
A fiam szakközépiskolába járt és úgy érettségizett 4-re angolból, hogy ott szinte semmit nem tanult. Viszont általános iskolában tagozatos volt és ott komoly volt a számonkérés. Gyakorlatilag az általánosban szerzett tudással érettségizett le.
Eredménytelenség lehetséges okai:
1. Legalább napi 30 perc nyelvtanulás kell az eredményességhez.
2. Nem elég kommunikatív a nyelvtanítás, nem motiváló, nem elég érdekes a célcsoportnak.
3. Nem differenciálnak a tanárok, inkább „szintre hoznak” (a tehetséges diák elunja magát, a gyengébb képességű nehezen zárkózik fel).
4. A tanárnak nincs elég ideje a megtanított anyagot ismételni, gyakoroltatni.
5. Az „egykönyvű” tanulás eredménytelenebb, mint a sokféle taneszközre fejlesztett. Mutassák meg, hogy a diák szöveget, zenét hallgasson, filmet, videót nézzen, netről, mobilkütyüről tanuljon, ill. aki megteszi, azt pozitívan értékeljék/jutalmazzák.
6. Korai (óvodai) angoltanítás megszervezése a helyes kiejtés elsajátítása miatt nélkülözhetetlen! Mindig az afrikaiakhoz fogják hasonlítani a magyarok angol beszédét, ha a nyelvtanítást nem kezdjük idejében!
7. Az állam most se sajnálja a pénzt az élethosszig tanulásra (pl. volt EU-s – TÁMOP-os – nyelvtanfolyamok), de jól jönnének a céges, kötelező angol tréningek is! Ne csak a nyelvvizsgáról várják el a papírt a munkáltatók, hanem tegyenek erőfeszítéseket is érte!
8. Jobban használjuk ki a „cserekapcsolatokat” (pl. utazás iskoláknak nyelvterületre)! Nekem az I. világháború előtt a nagyapám úgy tanult meg németül, hogy kiment Burgenlandba cseregyereknek, helyette egy ottani meg magyart tanulni jött a családhoz. A nyelvtudás nem úri passzió, hanem életet ment (szó szerint)! Jó volt azért nekem a levelezés is oroszul anno, milyen jó, hogy egy leningrádi (ma: szentpétervári) osztállyal felvette a kapcsolatot az orosztanárunk. A levelekből is sokat tanultam.
9. Aki egy másik nyelvet anyanyelvi szinten beszél a magyar mellett, az neveljen „kétnyelvű” gyermeket! A romát ne büntessék azért, mert mondjuk beás az anyanyelve, magyarból meg gyengébb. Tanítsa a többit, ő is tanuljon a másiktól integrált csoportban! A lányomnak eszperantó a másik „anyanyelve”, de neki könnyebben ment az angol és a német is, továbbá 14 éves korában már volt egy középfokú nyelvvizsgája, 18 éves korára három!
A fentiekkel Európa legjobban angolul beszélő nemzetei közé kerülhetnénk,. legalább az első 10-be!
Üdv Mindenkinek!
Néhány gondolat csak úgy rendszer nélkül:
1. Általános iskolában a gyerekek nem motiváltak a nyelvtanulás iránt.. Mitől is lennének? Egy utálatos tantárgy a sok közül amit tanulni kell.
2. A tanárok nagy része azért nem „beszéd alapon” tanít mert maga se tud olyan szinten beszélni, és az sokkal fárasztóbb is. Egyszerűbb a tankönyvben és munkafüzetben „dolgozni”
3. A felnőttek közül is csak azok jutnak el magasabb szintre akik valamilyen szempontból motiváltak és viszonylag sok időt is tudnak a gyakorlásra szánni. Motiváltak pl. mert a diplomához kell a nyelvvizsga, vagy mert külföldön dolgozik, kell a munkához.
4. A nyelvtanulás elszántságot, erőfeszítést, kitartást és időt igényel. Ez így együtt ritkán van jelen az emberekben.
5. Van akinél a tanulási képesség sincs kimagasló szinten. Náluk az eredmény még kétségesebb.
Hirtelen ennyi jutott eszembe :)
Kedves Neményi András!
Ön írta:
„A gyerekeim Ausztriában jártak iskolába 2 éven át. Ott a 14-15 év körüli gyerekek középfok környékén beszélnek angolul. Ugyanakkorák az osztálylétszámok, ugyanannyi az óraszám, és az osztrák angoltanárok semmivel sem képzettebbek, mint az itthoniak.
Ausztriában hogy tudnak ilyen eredményt elérni?”
Ha a gyermekei Ausztriában jártak iskolába miért nem tetszett ott tájékozódni a viszonyok iránt?
Én angol tanárként biztosan megtettem volna, ha az én gyerekem járt volna ott iskolába.
Egyébként néhány gondolatot én is megosztottam föntebb.
Annyit tennék még hozzá, hogy a felnőttek sem tanulják meg a nyelvet hamarabb mint az általános iskolások, ha nem motiváltak, ha nincs szükségük rá. Ha van szükségük rá akkor tudatosan tanulnak. Úgy természetes, hogy hatékonyabb az elsajátítás. És tegyük hozzá, hogy a felnőtteknek is csak kevés százaléka jut el a középfokig. Csak azok akiket az előbb említettem. Az általános iskolások számára ez egy tantárgy, nem hajtanak rá tudatosan. Nekik minden napra legalább 5 ilyen tantárgyból kell készülniük. Az általános iskolás gyerekek 10 százaléka szorgalmas.
Középfokon jön a szétválasztódás. Akik jobb képességűek azok mennek jobb iskolákba és ott természetesen már koncentrálódnak a szorgalmasabb tanulók. Ezért juthatnak el a középfokú nyelvvizsgáig., míg általánosban nem. Hozzáteszem véleményem szerint nem is kellene, hogy ez cél legyen az alapfokú intézményekben. Van ott épp elég cél. Írni, olvasni, számolni tanulni, alapvető műveltséget szerezni történelemből, irodalomból, földrajzból stb…. Mindent nem lehet egyszerre 6-14 éves gyerekekre terhelni. Ez is épp elég. A középfokú nyelvismeret szintjéig pedig eljuthat később is. Miért kellene azt elvárni általános iskolában?
Nekem ez a véleményem 30 év ( 6-66 éves korosztály ) tanítása után.
Üdvözlettel
Ibolya
Kedves Nemenyi Ur!Akkor legyen olyan kedves erte valaszolni ha tud.Nekem van egy 11 eves gyermekem.2 eve jottunk ki Nemetorszagba.Jelenleg a gyerek perfekt beszeli a nemetet ill.alap fokon beszel angolul.Nekem erre csak annyi a tanulsagom,hogy teljesen mashogy tanitjak akar gyereknek akar felnottnek a nyelvet.Mi jartunk Volksschuleba ahol fel ev alatt B1 szinten tettunk vizsgat.Ez miert ilyen egyszeru itt otthon sajnos csak azzal vannak elfoglalva hogy nemetbol is megtanuljuk a der,die,das hasznalatat itt erre senki nem kivancsi csak arra hogy tudjunk kommunikalni.Remelem velemenyem szamit valamit.Koszonom
Valószínű, h az oktatási módszerekkel van probléma és a kitartással (pl. nálam is). 4 éves unokaöcsém szerbül beszél, már tanulja az angolt, németet és a magyart – egyszerre. Apja magyar, anyja szerb, most Svájcban élnek. Az idegen nyelvi környezet hatékonyan hat a tudására. A szülők példája, hozzáállása nagyon fontos, legalábbis kisgyerek korban. Annak idején én is tanultam oroszt általánosban, középiskolában abból „éltem”, nem sokat fejlődtem. Az angolt nagyon jó lenne tudni, már csak azért is, hogy tudjak pl. velük beszélgetni, nekem van motivációm, ám a kitartással gond van… Önnek további sok sikert !
Kedves András!!!
Amikor általánosba jártam, a háború után, a német volt a kötelező, 2,5- évig tanultam, sok minden meg is tanultam, tudtam írni, olvasni, de én úgy érzem, hogy az oktatónak úgy kellene hozzáállni a diákokhoz, hogy legyen benne empátia, nem minden diák azonos felfogású! Azután jött az orosz nyelv, a Tanárnő ellenszenves volt és egy leckével járt előttünk, mert ő is akkor tanulta az oroszt, azután úgy alakult az életem, hogy nem volt lehetőségem tovább tanúlni, azután a család a gyerekek, nem volt lehetőség megint csak!!! Most meg már hiába szeretném az Angolt tanúlni, már nem fog az agyam, szóval ez a vonat már a részemre elment!!! Tisztelettel, Kéri Andorné!!!!!!!!
Kedves András!
Kérdésére nagyon egyszerű a válasz. A felnőttképzésben résztvevő felnőtt diák akar tanulni, szomjazza a tudást. Ezért minden nap foglalkozik a tananyaggal. becsületesen megírja a házi feladatot, sőt még szorgalmit is kér. A tandíját ő maga kereste meg, s fizette ki. Az osztályban nem akar az utolsó lenni. Az ciki. Persze a beiratkozottak közül nem mindenki jut el a vizsgáig. Van aki tényleg lusta, lemaradt családi, munkahelyi okok miatt, vagy csak ténylegesen nem marad meg az agyában semmi. Elfelejti azokat. De a lényeg: ha minden nap foglalkozunk azzal ami nekünk fontos, tudás lesz a vége. Izabella
Kedves András!
Három gyermekem és saját magam által szerzett tapasztalatom azt mutatja, hogy jó tanár és jó módszer kell. Meg kell tanítani a tanulásmódszertant is!
Tanárként azt is észrevettem, akinek nincs megfelelő szintű anyanyelvi szókincse, annak kevés esélye van idegen nyelv elsajátítására.
Jobb először a német nyelvet tanulni, aztán az angolt, mert az a német után nevetségesen könnyű.
A tanárok délelőtt általános iskolában vagy gimnáziumban tanítanak, délután otthon, vagy nyelviskolákban. Ugyanaz a tanár, sokszor ugyanabból a könyvből tanít délután, mint délelőtt.
Délelőttönként nem beszédcentrikusan tanítanak, délután meg igen?
A saját példámon keresztül tudnék egy okot megvilágítani az egyébként létezhető több ok közül. Oroszul én 9 évig tanultam, végig négyes voltam, amikor kint jártam valamilyen látogatáson, a boltban tudtam kérni tejet, vajat, kenyeret, stb, de a cserebogarak hallhatatlanságáról már nem tudtam csevegni. Csevegni általában semmiről sem. Az angolt a középiskolában kezdtem, négy évet tanultam, érettségire valamivel több mint 5000 szót tudtam. Hetenként ellenőriztem, hány szót ismerek, ezzel a tudást felszínen tartottam. A kifejezések nagy részét is ismertem. a present és past participle módok már kevésbbé voltak kifogástalanok, de tudtam külföldi diákokkal beszélgetni. Hogyan? A luxemburgi rádiót hallgattuk szinte minden nap éjjel háromig, a híreket, meg nyilván a zenéket hallgatva. Tehát volt motivációnk, fontos volt, hogy másnap el tudjuk mondani a többieknek, mit hallottunk este a Luxemburg rádión. mivel azóta nem nagyon használtam az angolt, kivéve a számítástevhnikai szakzsargont, tulajdonképpen elfelejtettem. Ha tisztán, nem hadarva hallok angol beszédet, le tudom írni, de hogy mit jelent már nem tudom.
Kováts Zoltán
Kedves András! Én sajnos a háború után nem tudtam úgy tanulni, mint „őseim” Szegény Édesanyám kalapálta belém a németet, majd felnőtt koromban az angol nyelvet tanultam, úgy, ahogy. Most is gyötröm magam. A lényeg, hogy szerintem a szülők valamiért nem veszik olyan komolyan a nyelv-tanulálst, mint régen a polgári családokban. Hála Istennek Gyermekem és Unokáim már több nyelvet tanultak,tanulnak és igen komolyan vettük, pl. mint a matekot. Szerintem ez is egy hiba, mert igen jó tanárokkal találkoztam felnőt koromban és ma már nem tudom, mert az unokáim idegen nyelvű iskolába járnak, s bár 11-13 évesek s négy nyelven beszélnek, a kisebbik csak három. A családban is kell keresni az okot ez is llehet a konkluzió. Üdkvözlettel: Sármány Györgyi. Én még nem irtam!
Tisztelt Tanar ur !
Egyetertek a tobbi hozza szoloval, rossz a nyelvtanitas modszere , csak a nyelvtant eroltetiik a tanarok . Ezert negy ev angol nyelv tanulasa után nehen tudok beszelni. Folyton a helyes szorendre figyelek . A nyelvkonyvek nem hetkoznapi szituaciokat tanitanak.
Tisztelettel: Zentai Laszlo Zoltanne
Kedves András!
Tulajdonképpen minden hozzászólóval egyetértek. Sok sebből vérzik a magyar közoktatás, ezen belül az idegen nyelv oktatása. Sajnos nem lehet egy-két okot felsorolni, ennél jóval több van a háttérben. Néhányat megemlítek például:
1. A magyar nyelv ragozó nyelv, más a rendszere, logikája, mint az összes többi általánosan nálunk tanított európai nyelvnek.
2. Feleslegesen erőltetik a nyelvoktatásban is, meg a nyelvvizsgákon a nyelvtant, amit a gyerekek hihetetlenül utálnak – tegyük hozzá – teljesen jogosan. Miért kell megtanulni a der,die, das ragozását, ha a németek sem használják a beszédben?
3. A nyelvet a kisgyerek úgy tanulja, hogy beszélnek hozzá, és ő is megpróbál beszélni. (Senki nem magyarázza neki a ragozást, ha hibázik.) Így kellene a nyelvet is tanítani: beszélni, beszélni, beszélni. A nyelvtan pedig leszűrődik automatikusan.
4. Hogyan legyen valakinek bátorsága, sikerélménye, ha hibázik, és megbüntetik érte?? Hogy is van ez az iskolában? Büntető rendszerrel nem lehet ösztönözni az embereket. Ezt már jó néhány kutató bebizonyította. (És ebben az országban amúgy is mindenki a hibákat látja, és élénken kritizálja a másikat.) Hány embert tart vissza a félelem a kritikától!
5. Az anyanyelv tanulásának folyamata: beszédértés, beszédprodukció, olvasás, végül írás. Na most egy nyelvtanulásnál azonnal nyakon öntik a gyereket is, meg a felnőtt nyelvtanulót mindegyikkel. miért is lenne más folyamat egy idegen nyelv tanulása, mint az anyanyelv megtanulása? Más agyterület kell hozzá? Hát nem.
6. A lányom Svédországban tanult angolt. Állandóan beszéltek. Csak, kizárólag. Jól, rosszul, senkit sem érdekelt. Aztán időnként kimentek egy másik terembe teszteket megoldani. Addig csinálták a tesztet, amíg hibátlan nem lett. És nem kapott senki sem 1-t, sem 2-t, sem egyéb jegyet érte.
7. Még mindig a régi beidegződések működnek a nyelvtanításban is. Ahogy a latint, az oroszt tanították régen, úgy próbálják az angolt, a németet tanítani. Szavakat bebiflázni, és összerakni a nyelvtan segítségével mondatokká. Hát a beszéd nem így jön létre. (Tessék utánanézni a pszicholingvisztikában!)
8. Ha egy idegen nyelvet tanít valaki annak nem szabad megszólalni az órán magyarul! Magyarázza el szót az adott nyelven. A saját fiam mondta el nekem, amikor megkapta a nyelvvizsga papírját, hogy volt egy USÁ-ból hazajött tanára, akivel kizárólag angolul beszéltek, játszottak (gimnáziumban!). Ő azért mert megszólalni a vizsgán.
Ez csak néhány volt az általam tapasztalt okok közül. És csoda, hogy a gyerekek motiválatlanok? (Úgy, mint mi az orosszal!) Lenne min gondolkodni, az biztos. (Csak zárójelben említem meg, én is gimnáziumi tanár vagyok. És néha őszintén sajnálom a diákjaimat.)
Elnézést kérek a hosszú szövegért. Üdvözlök mindenkit, aki a problémákon hajlandó gondolkodni.
Szerintem is a motiváció hiánya a fő probléma. Ha többet beszélnének hétköznapi dolgokról, a gyerekeket érdeklő témákról, akkor biztosan hatékonyabb lenne. A többi órán is kellene használni. A folyamatos idegen nyelvi környezet hatékonyan hatna a tudásukra.
3 hónapot töltöttem Angliában rengeteget tanultam, mert csak azt hallottam és rá voltam kényszerítve, hogy használjam a nyelvet.
Tisztelt tanár Úr!
Vala, az orosz, amely inkább oi(rossz) nyelv kötelező volt a magyar sulikban, nagyon rossz színvonalon. A XX. szd második fele sem az orosz kultúráról szólt, inkább barbarizmus , akárcsak ma. A nyelvoktatás sajna, rossz, silány s pocsék volt. Ha valaki a saját anyanyelvét se tudja, akkor mégis mit várhatunk. Később jött az angol nyelv oktatás. De kedves uram, sokkal célszerűbb, ha az adott nyelvterületen gyakorolja az ember az angolt, vagy más nyelvet. A magyar (v)iszonyok rosszak. Számtani értelemben az angol nyelvterületen töltött 1 év alatt többet tud az illető, mint 3 év alatt a magyar nyelviskolában. Azaz itt, az 1 több, mint a 3. Nem érdekes. Jó a latin, az egy jó alap! Fontos a korrekt anyanyelvi műveltség, valós tudás. Többi szorgalom, türelem s persze pénz (PÉNZ) kérdése!!!!! Sajnos!
Én értem :tanultam oroszt egy alkalommal beteg lettem és egy órai tanulással lemaradtam egy szót nem tudtam és a szó fölé írtam a jelentését ezért egyest kaptam ,hát megutáltam az oroszt is meg a tanárnőt is csak épp annyit tanultam hogy nehogy meg bukjak . A tanárnő orosz származású volt, de törten beszélt magyarul nem tudom hogyan tette le a magyar nyelv vizsgát . Amit rá erőltetnek a diákokra azt nem szivesen tanúlják.Nagyon sok felesleges dolgot tanítanak a magyar iskolában amire az életben nincs szüksége a tanulók fáradtak az elme nem fogad be mindent
Végtelen ellenszenvet érzek az angol nyelv iránt! Főleg az USA angol, amit nem szívesen hallok. Az egész nyelv egy affektálásra hasonló mórikálás… Többször nekifutottam már, de az ellenszenv amit érzek a nyelv iránt, mindig legyőz. Ezért nem jutottam sokat előre. Bár eligazodok a műszaki angolban, ha nem gyakorolom, azt is elfelejtem amit egyszer tudtam.
Az oktatás pedig valóban csapnivaló! No, nem az Öné, kedves András, mert Ön kedvet csinált az angolhoz, de amikor azt olvasom ill. azzal traktálnak, hogy Schmith úr repülőjegyet akar vásárolni négy főre a Panam járatra, no, akkor hagyom abba az egész baromságot. Ugyanis számomra ez nem életszerű. Engem a hétköznapi ismeretekkel lehet megfogni. Pl. mentő hívás, bolti vásárlás, stb. De nem így kezdik. Pedig rengeteg angol kifejezés van, amit naponta látni-hallani. Na, ezeket kéne előtérbe venni. Pl. change-váltás, vagy a saven up, vagy ott van a U2 a jutu… Ezekkel kéne kezdeni, biztosan sokan kedvet kapnának hozzá. Nem mindjárt a Mediatinon Device-vel kell kezdeni.
Már írtam önnek,hogy ami kényszer az nehezen marad meg az ember fejében. Bezzeg egy jó vicc, vagy egy újság cikk évekre bevési magát a tudatunkba. Karolinának igaza van, a versek mondókák igen hasznosak,az unokáim Luxemburgban élnek, még kicsik ,otthon csak magyarul beszélnek de a bölcsiben franciául az oviban luxemburgiul, és még véletlenül sem keverik össze. A jó az ,hogy a tőlük hallott szavak az én fejemben is megmaradnak nyelvtan nélkül vagyis előbb beszélni tanulni aztán jöhet a nyelvtan!
Nos, a gyerek túl van terhelve. Napi 8 óra a suliban és még otthon házi, aztán esetleg magánóra stb. Német gyereknél nincs otthoni házi, csak nagyon ritkán, napi 4-5 óra tanulás, és nem tanítanak felesleges dolgokat. Nem igazán értem még ma sem, hogy a 13 éves gyerekemnek miért kellett azt megtanulnia, hogyan készülnek a tévéfilmek-kit érdekel? Aztán ott van szünetre a kötelező olvasmány, meg az ajánlott (melegen ajánlott) olvasmány.
Egyetlen kötelező olvasmányt sem olvastam el, csak miután elkezdtem dolgozni. „Csakazértse” típus vagyok, s lássuk be, felnőttkorban is amihez nincs kedvünk, az olyanra is sikerül, és nagyon sokáig tart.
Előnyben lennének azok a gyerekek, ahol a családban van valaki, aki csak idegen nyelven szólna hozzá, és így nőne fel- máris lenne egy erős alap a kétnyelvű emberkéhez. Oviban is két nyelven kellene megtanítani a színeket, napokat, évszakokat, énekeket, játékokat. A suliban pl. nem használnék nyelvkönyvet. Körbeülve, hétről-hétre és csak az órán, otthon nem, játszva tanulnának a diákok, s észrevétlenül ragadna meg bennük a szókincs, a nyelvtan, stb. Ha már megy, jöhet kisebb szövegek olvasása, majd írása, szerelemes levél megfogalmazása (ez minden fiatalnak bejönne:)).
A kisgyerek 3 évesen már nagyon sokat beszél és ért magyarul-ugyanez menne más nyelven is. S ha a diák játszva tanulhatna, lenne rá igénye, hogy ő maga állítsa át a tévéjét angol, német vagy bármilyen nyelvre, hiszen csak játszott, észre sem vette, hogy tanul. Ilyen egyszerű lenne……..egyelőre álom csupán.
Tisztelt Tanár úr!
A hiba ahogyan már írták a könyvek és a tanárok nincsenek egy szinten. Ezért van az ahogyan írták a többiek hogy tragikus maga az oktatás is!!! IDEGEN NYELV????
Első blikkre nyilvánvalónak tűnik a különbség a gyerekek és a felnőttek nyelvtanulási körülményiben (kettőt is látok): a motiváltság és a kizárólagosság.
Vagyis, ha egy felnőtt nyelvtanulásra adja a fejét, akkor ő egyrészt azt általában jól meghatározott céllal teszi, másrészt nem kell megfelelnie emellett további 6-8-10 egyéb tantárgy támasztotta követelményeknek. Ez persze nem magyarázat az osztrák és a magyar gyerekek nyelvtudásbeli különbségére (feltéve, hogy csakugyan olyan ügyes az osztrák nyelvoktatás). Arról nem is beszélve, hogy nem tudunk semmi egyebet az osztrák oktatás egyéb tárgyairól, ezek követelményeiről, de mindenképpen érdekes lehet egy összehasonlító elemzés.
Kedves Zsolt!
Ausztria csak egy példa volt.
Hollandiában nem találkoztam olyan emberrel, aki nem tudott angolul.
Emiatt, ezt már csak itthon hallottam, ha németül próbálkoztam volna, akkor az vettem volna észre, hogy ott mindenki beszél németül is. Állítólag…
Azt tapasztaltam a buszon, amikor a 16 év körüli iskolások szálnak fel, hogy folyamatossan beszélnek egymással angolul. persze nem tudom , hogy hány éve tanulják a nyelvet. „Irigykedtem” amikor az egyik szomszédom mesélte, hogy a két lánya a nagymamáknak (egy magyar, és egy amerikai) beszélgetését az egyik gyerek „segitette” Persze Nekik könnyü volt, mert a Papa angol, a Mama pedig magyar nyelven beszélt otthon. Nekik aztán senki nem beszélt a nyevtanról, mégis tudják, és használják is a két nyelvet.
Én csak szerettem volna egy nyelvet megtanulni, de a motiváció hiányzott és igy nem jutottam semmire.
A végén had emlitsem meg a képességet. Van akinek van a nyelhez, és van akinek alig.
Nagyon erőltetett a módszerük ezért a gyerekek nem szeretnek tanulni. Én fél évet voltam a fiammal Angliába és ott járt iskolába garantálom hogy ez idő alatt többet tanult angolul mint itthon 3 év alatt. Mikor haza jöttünk többet tudott már mint a többi társa. Ez idő alatt kint dolgoztam egy családnál igaz beszélni nem tudtam velük de megértettem hogy mit mondanak. Itthon nagyon sok olyat tanítanak amivel nehezítik a tanulást.
Mindjárt a nyelvtant tanítják ami nem igazán érdekes egy gyerek számára. Az unokám kint van Angliában és amikor kivitték még nagyon kicsi volt. Ugy tanították meg beszélni hogy amit magyarul mondtak neki azt elmondták angolul is most már anyanyelvi szinten beszél angolul és magyarul is most az iskolában még tanulja a franciát. Hát ennyit tudtam hozzá szólni. Bocsi ha egy kicsit untattam.
Hasonló a véleményem az előzőekkel ,mindenki a motiváció hiányára hivatkozik de nem esett szó arról mi is lenne az ? Szerintem a tanároknak is segítség lehetne ha ezekről írnánk.Több ötlet és még több jó gondolat..!
Zsolttal tökéletsen egyetértek.
Szerintem az a baj, hogy nem beszélni tanítanak, hanem irni, olvasni és a nyevtan a lényeg. Magyarul sem a nyevtan a lényeg, hanem sokat hallja a beszédünket, dalainkat, mondókákat így marad a fejében. Attól még megértjük a kisgyereket, hogy nem helyes a nyevtani része a mondatának.
Kedves András!
Én sem értem!
Egyetértek a Judit nevű hozzászóló által leírtakkal. Talán még csak annyit tennék hozzá, hogy az unokámat a ñégy év középiskolai tanulmányai során a négy év alatt minden évben másik nyelvtanár tanította az angol nyelvet, természetesen mindegyik a saját metodikája szerint. Ezek után hogyan várhatjuk el, hogy a diák megtanuljon egy nyelvet!
Azzal kezdtem, hogy én sem értem már csak azért sem, mert egy kisgyerek megtanulja az anyanyelvét és általában két éves korában folyékonyan beszél anélkül hogy tudná a nyelvtani összefüggeseket, amelyekről már csak jóval később 8-9 éves korában kezd tanulni.
Én itt látom talán a magyarországi idegen nyelvtanítás legnagyobb hibáját. Nem a folyékony társalgási szintű nyelvtanításra helyzik a hangsúlyt, hanem a nyelvtanra, és a nyelvtani összefüggésekre helyezik a hangsúlyt.
Szerintem alsó tagozaton 1 órát nyelvtanulásra szánni hetente fölösleges, jobb lenne, ha a szabadban lenne addig a kisgyerek. A mindennapi intenzív, módszereiben változatos, motivációra építő nyelvtanulásnak lenne értelme. Így csak a neve van meg a „gyereknek”. No és az sem ártana, ha otthon a szülő tudna segíteni!
Hát, hogy ne higgye senki, hogy nincs véleményem. De nem biztos, hogy ez az igazság. Hiányzik a tanulásban (és ez volt az orosznál is) a siker élmény. Nem arra gondolok, hogy a diák fejét megsimogatom „ügyes voltál Döncike”. De valami ilyesmi, hogy azt a valamit csak akkor fogom elérni, ha ezt tudom! Példáúl, talán az elemiben a vers vagy az ének. Akár csoportos és fennhangon. Így az ember (gyerek) egyszerre több érzékszerve (látás, hallás beszéd) gyakorlatban van! Persze mondhatja rám akárki, hogy ha ilyen bőlcs vagy akkor miért nem vagy perfekt. Meg még egy. A csecsemő, ovis még azt sem tudja, hogy mi a nyelvtan. Talán nem is evvel kellene kezdeni, vagy a magyar helyesírással – mert sokan azt sem tudjuk – párhuzamosan kellene oktatni. És. A felelet kiválasztót hibásnak tartom. Mert agyerek elött csak egyszer mondj csúnyát, azt rögtön megjegyzi. És a válasz he nem helyes, a tanár azonnal javítsa ki, és ismételtesse el a helyes választ akár többször is a tanulóval, hogy ne a hibás válasz rögződjön. //Bocsánat a tudálékos hosszúságom miatt!//
Ezen az orosz nyelvi eredményen az általánosban nincs mit csodálkozni. Pontosan annyit tanultunk meg a nyelvből, mint a többi tárgyból. Volt 10-12 tárgy, és ebből csak azt sajátítottuk el mélyebben, amelyik egy kicsit is érdekelt. A többiből annyira mentünk mélyre, mint az oroszból, sőt az általános elvégzése után még el is felejtettük. Milyen mélyen mentünk bele a matematikába, vagy az irodalomba, vagy a fizikába? csak annyit tudunk belőlük, mint oroszból, csak ez jobban feltűnik. Középiskolában ugyanez a helyzet. Csak abban a tárgyban lehet elmélyülni, amelyik nem 2 óra hetenként, és még érdekli is az iskolás gyereket.
Nem véletlenül találták ki a valamilyen szakos osztályokat, ez átad valamit a kérdéses tárgyból.
Ezt én sem értem, csak gondolom.. bármilyen nyelv van az oktatási palettán, azt KÖTELEZŐEN KELL tanulnia, s mint olyan, az mind utálatos egy diáknak, mert ELŐÍRT, és NEM SZABADON VÁLASZTOTT ..
Én németet tanultam anno, s minden évet jelessel zártam, mert ÉN akartam. DE jött az orosz kötelezően, ami ugyan jól ment, de mindig azon a nyelven válaszoltam, amit hamarabb összeraktam, gondoltam, így abba kellett hagynom a másikat. Amit a mai napig bábok !!!
T.Nyelvmester!
Az a véleményem,hogy már az óvodában kellene elkezdeni a tanítást.Játszva tudnának a gyerekek tanulni.Erre semmi lehetőség nincs.Az általános iskolában kritikán aluli a tanítás,a gyerekek meg lusták tanulni.A középiskolában talán jobb,de érdemi változás nincs.Sok múlik a tanuló gyereken,hogy akarja-e egyáltalán a tudást.Ez pedig a jövőben sem fog változni.
Üdv.Szerintem az ok a kötelező jellegben és a motiváció hiányban keresendő.melyik gyermek szereti a kötelező órákat ,az osztályozást.úgy érzi a többség neki éppen elég magyarul beszélni és az hogy azt legalább a szabályoknak megfelelően tegye már nem nagyon érdekli.Ugyan ez az írással is.Nézzük meg a net nyelvezetet. betűkkel helyettesítik a szavakat az ékezet nem számít,majd a hibajavító program rendbe teszi.Na most még ehhez jön hogy valamilyen idegen nyelvet kell tanulni,amit a hibajavító program nem tud kezelni,az már gond.semmi szükségét nem érzi hogy azt is tanulja,főleg ha nem nyelvzseni.gondolja hogy még egy tantárgy amiből akár meg is bukhatok.10 éves kor után meg kellene mutatni nekik hogy miért is van szükségük az idegen nyelvre.Csak akkor ilyenek hangzanának el,hogy”itthon nem lesz munkád”,Miből fogsz meg élni?Menj ki külföldre ott többet keresel.Sajnos a család modellben is egyre több a külföldön dolgozó kenyérkereső.Ami serkentő motivációnak kellene hogy legyen,de mivel alig találkoznak egymással a gyerek és a szülő,igazándiból a szülő szerep csak az anyagi biztonság megteremtésére koncentrálódik.Az alap probléma ez szerintem.Ez az én véleményem természetesen.Zoli
Szerintem több oldala van a dolognak.
A pedagógusok nem elkötelezettek, be vannak fásulva. Tanítanak (úgy, ahogy), mert valahol dolgozni muszáj, s mert hogy ez a szakmájuk. A diákok nincsenek motiválva, nem látják a „végét”, miért is lesz ez majd jó nekik 10-15 év múlva. Maga az oktatási rendszer sem következetes. Ha az szeretnénk , a diplomák ne porosodjanak 10-20 évig a polcokon, akkor nem államvizsga utná kellene „kinlódni” a nyelvvizsgával. Tudatosan felépített rendszer kellett volna. Ugyanúgy, mint más alapvető tárgyakból (matematika, magyar, történelem), már bemeneti feltételnek kellett volna lennie. Most magam ellen beszélek, mert én 43 évesen államvizsgáztam,mert a sors rákényszerített. Hozzás sem tudtam vona talán kezdeni a főiskolához, mert ha feltétel a nyelvismeret, e sem jutok. Most így azonban 3. éve küzdök 46 évesen a nyelvvizsgáért, hogy diplomám lehessen (persze sok-sok ezer forintért).
Megjegyzés: ebben a korban már nem is értem, miért szívatnak vele, úgy sem használom a munkámban a nyelvet, s főleg meg nem középfokú üzletit nem. Külföldön meg „elgagyarászok, annyi megy. :)
Valòban nehèz megèrteni mi lehet az igazi ok nyilvàn van gond az iskolai nyelvoktatàsban èn abban a szerencsès helyzetben vagyok hogy lânyomnak elèg volt az iskolai tanulàs mert valòszînü van hozzà èrzèke idèn èrettsègiszett gimnàziumban 11-ben letette angolbòl a kőzèpszintü àllamilag elismert vizsgàt ùgy hogy egynapon csinàlta meg az ïràsbeli ès szòbeli rèszt elsöre sikerült 85% -os eredmènnyel. Ami ùgy gondolom hogy szèp teljesîtmèny csak iskolai òràkon tanult anyaggal. Èrettsègin emelten ment angolbòl ès szeptember 12-èn àllami finanszirozott anglisztika szakos tanulmànyait kezdi meg az egyetemen. Voltak osztàlytàrsak akik az iskolài òràk mellett külön tanàr segîtsèvel tudtak eljutni hasonlò szintre. Azt tapasztalom hogy a szülök sokat àldoznak külön òràkra ès ez nemcsak kifejezetten az angol.
Minden a motiváción múlik. A többi jön magától.
A nyelvtanulás akkor tűnik a leghatékonyabbnak, ha naponta vannak nyelvórák. Ha ez nem megoldható, akkor a diákoknak olyan feladatokat lehetne adni, amelyeket az órán kívül örömmel megcsinálnak. Pl. idegen nyelvű internetes interaktív játékokat, feladatokat adni, rövid olvasmányokat, videókat stb., bár ezzel ki lennének zárva azok, akik nem engedhetik meg maguknak az otthoni számítógépet és internetet. De vélhetően ezt is meg lehetne oldani az iskolákban, ha lenne rá központi akarat. Mindenesetre belső motiválttá kellene tenni a diákokat, hogy maguktól is legyen kedvük foglalkozni a nyelvtanulással iskolán kívül is.
Egyfelől vannak kitűnő nyelvtanárok az iskolákban, másfelől sok tanár alulmotivált (ennek is vannak részben érthető okai), vagy rosszul alkalmazza a nyelvtanítási módszereket, nagyon vegyes a kép.
A fo ok az altalanos motivalatlansag minden irant.
6 unokam van es ezek otul egyiknek sincs kedvenc tantargya, viszon olyan amit utal az tobb is van.En 10 evig tanultam oroszul.Kozep elsoben megbuktam./altalanos, kozep es egyetem/Meg sem tudtam nyikkanni.Elkerultem 33 eves koromban egy ceghez es lehetoseg volt a gyakori kulfoldi szakmai utra de kellett az angol tudas.Szuk fel ev alatt megtanultam olyan szinten hogy en tolmacsoltam. a fejtagitokon az angol es amerikai reprezentativoknak.
Ezert mondom hogy altalanos motivacio hiny a rakfeneje a nyelvtanulasnak.Es ezt latom a mai fiatalokban mindenutt!
Sajnos!!!
Ugyanazt gondolom erről amit Zsolt, csak fordított sorrendben.
1./ motiváció (hiánya)
2./ rossz módszertan
Sajnos szerintem mindketten értjük és tudjuk jól, mi az ok. Pedig én csak egy sima gyermekorvos vagyok, aki szeret nyelveket tanulni. Azt azonban látom, hogy az iskolákban teljesen elavult nyelvtanítási módszereket alkalmaznak. Át kellene venni az Európa fejlettebb országaiban alkalmazott módszereket, de ez a döntéshozóknak úgy látszik, nem érdekük. Valószínűleg nem akarnak szabadon mozgó európai polgárokat nevelni. A fiamékkal általános iskolában minden évben másik szerzőtől származó angol könyvet kezdtek és soha nem vittek végig egy sorozatot sem. Minden évben megvettünk egy drága könyvet, és minden évben ugyanazon a szinten voltak a gyerekek, ahol elkezdték. Tragédia. Sajnos, Magyarországon nem csak a nyelvtanítás ilyen tragikus, sajnos ez van úgyszólván minden területen…
Nem öröm számukra a tanulás, nem fölfedezés. Nem érzik magukat biztonságban a világban.
Véleményem szerint 2 oka van
1. Rossz a tanulási módszer, amit ráerőltetnek
2. Gyerekeknek nincs motivációjuk.
Kedves Zsolt!
A körülöttünk levő országokban motiváltabbak a gyerekek?
Zsóka nevű hozzászólóval tökéletesen egyetértek, s kiegészíteném néhány életszerű sztorival:
Nekem még az orosz volt a kötelező, szerettem is, kb. 5. év végéig. Érdekelt, merthogy izgalmasnak tartottam megtanulni egy másik nyelvet. Aztán persze az akkori módszertan megtette a hatását. Gimiben kb. ugyanannyit tudtam, mint 5.-ben. Aztán ott hozzájött még az angol – amihez ismét szívesen fogtam hozzá -, de mivel a módszertan ugyanaz volt, édes mindegy milyen nyelvet tanultam volna, mert az eredmény hasonló. Akkor még lehetőség volt arra, hogy 2. gimi után a második idegen nyelvet leadjuk. Hát én leadtam, mert izgalmasabb volt a lyukasóra. :)
Még fősulin is muszáj volt két évig oroszt tanulni, de én megmaradtam az ötödikes szintemen. Valahogy úgy záróvizsgáztam le belőle, hogy a „mentőtételt” gyakorlatilag betű szerint bebifláztam. A cél az volt, hogy meglegyen a kettes, és többé ne kelljen oroszt tanulnom.
Na, de angolt azt szerettem volna, s többször nekimentem felnőttként is, míg aztán oda jutottam, hogy biztos valami hiba van az agyamban, mert egyszerűen képtelen vagyok nyelvet tanulni.
Aztán lettek gyerekeim, s a nagyobbik 4.-től 6.-ig németet tanult, de nem szerette. Mielőtt átment a hatosztályos gimibe, mondta, hogy szeretne angolt tanulni, s elmentünk egy fél éves intenzív tanfolyamra. Heti 2×5 óra, az alapelv pedig az volt, hogy nincs olyan, hogy valakinek nincs nyelvérzéke, hisz legalább egy nyelvet mindenki megtanult, tehát képes nyelvet tanulni. Mivel mentem én is a gyerekkel a tanfolyamra, az első néhány óra után rácsodálkoztam: „Jééé, létezik olyan módszertan, amivel még engem is meg lehet tanítani angolul???” Hát létezik. A lányom 7.-ben sokkal jobb volt angolból, mint az osztálytársai, akik előtte 3 évig tanulták a suliban. Aztán ő folyton angol szövegű meséket, filmeket nézett, előbb magyar felirattal, aztán angollal, s végül felirat nélkül. A kicsi pedig egyszerűen ott ült mellette folyton.
Mára mindketten megcsinálták a nyelvvizsgát, csak én vagyok ismét lemaradva, mert míg ők filmeztek, addig én pl. mostam. :)
Lényeg: módszertan. Szavak magolásával, és nyelvtan tanulással nem lehet nyelvet tanulni. Csak úgy lehet, ha ugyanúgy tanuljuk meg, mint az anyanyelvünket. Amikor nem tudja az ember, hogy miért kell úgy mondani, csak úgy kell, és kész. És ezt rakni készségszintre. Feltételezem, hogy a német, holland, stb. iskolákban ilyen módszerrel tanítják a gyerekeket, és egyéb tantárgyból sincsenek annyira leterhelve, mint a mieink. Itthon sok-sok éve zajlik az a folyamat, hogy a tananyag és a gyerek életkori sajátossága egyre távolabb kerül egymástól. Tapasztalatom szerint ha egy gyerek idő előtt kap meg egy információt – amikor azt még életkorából adódóan nem tudja befogadni/feldolgozni/értelmezni -, akkor az a terület már örökre el van rontva, s akkor sem fogja már érteni, ha idősebb lesz. (Csak gondoljunk a mértékegységekre. Pszichológiából azt tanultuk, hogy a gyerek 10 éves kora körül képes az egységgel való összehasonlításra. Ehhez képest már elsőben mértékegységváltás van. A matek ugye alapból mumus sokaknál, ezen belül a mértékegység téma az, amitől hidegrázása van mindenkinek, s ez emiatt van.)
Összefoglalva: A hazai oktatási rendszer minden tantárgyból egyre siralmasabb. Az utóbbi évek káosza meg aztán rendesen betett neki. Sok az anyag, rossz a módszertan, s nincs motiváltság. Egy fizetős tanfolyamon van motiváltság, s a tanfolyamot szervezőnek pedig nyilván érdeke, hogy megfelelő módszertant alkalmazzon, mert különben nem lesz tanulója.
Körülbelül itt látom a magyarázatot a kérdésre.
Szerintem a nyelvoktatást ugyanúgy kellene tanítani, mint ahogy egy gyerek tanul beszélni.
Előbb figyeljen, beszéljen, utána tanulja meg a szavakat és a nyelvtant, ne fordítva, mert úgy nem megy.
Ez így igaz. Ha egy gyerek eleget figyel és úgy beszélek hozzá, hogy meg is értse, a szavakat sem kell „tanulnia”, a nyelvi szerkezetek pedig spontán leutánozza, így nyelvtant sem kell tanítani neki. Az érdekes az egészben az, hogy a felnőtteknél is így működik annak ellenére, hogy ők másképp gondolkodnak. De ez a fenti alapelven nem változtat.
Nyelvtanárként én is mindig ezen a véleményen voltam, és aktív pályafutásom befejezése után is így vélem. Olyan kifejezéseket, mondatokat, a kommunikáció fontos elemeit kellene elsajátíttatni, és következetesen gyakoroltatni az általános iskolában, melyek elengedhetetlenek a kapcsolatteremtésben. Sajnos, amíg a nyelvtanításra vonatkozó előírások, illetve az egymásra épülő szintek követelményei nem változnak, addig az alapprobléma is maradni fog. Vannak persze kivételek, ahogy a hozzászólásokból is kiderül. Majd ha elegendő lesz általános iskolában az a kevés nyelvtan, amely feltétlenül szükséges, és amit az eltérő nyelvi gondolkodás ellenére sikerül megértetni a tanulókkal, és a tantárgyi segédeszközök is úgy kerülnek összeállításra, hogy a tanulók sikerélményét fokozzák, már nagyobb lehet a motiváció. Persze, egyéb külső serkentőerővel együtt. Sajnos, az általános iskolákban előírt, megtanítandó nyelvtani tananyag nagyon sok, megtaníthatatlan, de a középiskola visszamutogat, ha nem tanítjuk meg. Illetve kísérletet nem teszünk rá. Aztán a legtöbb középiskolában, ennek ellenére, újra kezdik az alapoknál. Ahelyett, hogy a keveset, de alaposan megtanítottat, begyakoroltatottat vennék alapul. Náluk pedig ilyen a követelményrendszer. Amíg a nyelvoktatási szintek összehangolása nem jut eszébe senkinek, aki ebben kompetens, addig csak beszélünk ezekről a valós problémákról.
Szerintem ezt senki nem érti.
Sajnos nekem nem sikerült megtanulnom egy nyelvet se. De érdekes, azért „tudom”, hogy kellene. Ott akad el a szerkezet, ha elkezdünk magyarul gondolkozni. Általában a némettel vagyok úgy, ha szó szerint lefordítom, egyszerűen elhűlök, mennyire bénán teszi a szavakat egymás mellé. Szerintem a magyar annyira zseniális nyelv, hogy nem tudunk „lepusztulni”egy másik nyelv szintjére egy ideig. Aztán ha ezt valaki fogja, akkor elkezdheti felépíteni az agyában a másik rendszert, ami segíteni fogja, s ha nem is kastély lesz, mint a magyar, de legalább erőd, mint a német.
Előbb beszélni kellene megtanítani a gyerekeket. Nagyon sokat hangosan gyakorolni az alap mondatokat, kifejezéseket, nem sietve haladni az anyaggal. Beszéltetni, játszani, élethelyzeteken keresztül tanítani. S, ha már megy mindez, csak akkor elővenni a nyelvtant.
Sajnos Magyarországon a nyelvtanítás „papíralapú” . Ezen azt értem, hogy feladatlapok, dolgozatok
töménytelen mennyiségben, s nem a beszélgetésen van a hangsúly…
Ez igaz. De miért van ez így?
Miért nem beszédközpontú itthon a nyelvoktatás?
Az ok egyszerűen a magyar anyanyelv!
A magyar nyelvtan, a szókincsünk, a gondolkodásunk teljesen eltérő!
Az angol és a német nyelvtan logikailag hasonló! K.J.
egyedül nem megy! Barátnőmmel egyből ráhangolódunk másik nyelvre de mihelyst magamra maradok nincs kihez beszélni idegen nyelven agyam is csak magyarba gondolkodik!
Azért mert a tanárok többsége sem ismeri a beszélt nyelvet. A nyelvvizsga és az oklevél nem jelenti azt hogy beszélni is tudnak.
De hát előbb magyarul kellene megtanulni beszélni. (A magyar iskolákban sem „beszélgetnek”, hanem „hallgatnak és felelnek”.)
Én is 8 évig tanultam oroszt és 4 évig németet, ezt a gimnáziumban az orosz mellett. Az oroszból azokat a mondatokat tudom még mindig ami a minden napokban használatos volt. Pl, bemutatkozás, jelentés a tanárnak,stb. Leveleztem orosz leánnyal és a levelek is többet adtak, mint az óra.
Nagyon tetszett a német, de azzal sem jutottam messzire. A lecke, ami a könyvben volt Német írók munkája eredeti nyelven. Regény részletek, versek, bár ezek még most is élnek bennem, mert szerettem a verseket. 4. osztályban voltak élethelyzetek, amik érdekesek voltak. Azért leérettségiztem mind a két nyelvből. Nem volt motiváció, nem voltak a tanárok sem a nyelvtudás magaslatán, kivéve a gimnazista német tanárnő.
Szerintem nem motiváltak a nyelvtanulók , ha egy picit beszélnek mindjárt gyakorolni kéne olyannal aki eredeti anyanyelvén beszél .Amikor egy két mondatot megértetne vele ,már motiválva is lenne .és boldogan tanulna tovább .Anna
Egyetértek. Az alulmotíváltsággal van a gond, és hogy nem használják mindennapi élethelyzetekben az angolt. Mi a gyerekeinket nyaranta rendszeresen olyan angol táborba küldjük el, ahol walesi, skót, angol, kanadai fiatalok tanítják őket, akik szolálatból jönnek el Mo.-ra, és nem nyelvórákat adnak csupán, hanem az egész napukat együtt töltik a gyerekekkel, együtt fociznak, főznek, kirándulnak. Több ragad így rájik. Ki t tanév során. Mindezt pedig hozzáteszem, potom pénzért. 5000,-Ft/ fő az 5 napl ebben benne van az étkezés is.
Tisztelt Tanár Úr !
A mai fiatalok magyarul sem olvasnak eleget. Persze nem mindenkire értendő.
Így nehezebb dolguk van az idegen nyelvvel.
Az Ön tanítási módszere ,hogy egész mondatokat tanulunk és más témákban
helyettesíteni tudjuk kis változtatásokkal ez nekem eleve sikerélményt ad. Bár
én is küszködöm az angol nyelvvel , 62évesen kedvtelésből.
Ez a rendkívüli jó módszer titka a tanulás motiválságának.
Köszönöm az eddigi anyagot , amiket küldött a Tanár Úr. Várom továbbra is.
Tisztelettel : Panni
Az, hogy a mai gyerekek közül kevesen olvasnak, ez csak nálunk új,
Amerikában élő unokatestvérem (MBA végzettséggel) szintén mellőzi a könyvolvasást.
Szerencsére a gyerekeim olvasnak.
Teljes igazság. Az olvass – fordíts átalakult írj tesztet formává. NEM beszélnek. Ezért nem igazán szeretnek szóba elegyedni. Zavarban van, ha kérdezik.
Kedves Erszébet!
Erre nem gondoltam.
Valószínűleg, ehhez még hozzájön, hogy könyvet sem olvasnak angolul.
És fimet sem angolul néznek.
Az iskolai nyelvoktatásban az orosz nyelv elsajátítását kötelező volta is erősen akadályozta. Nem volt motivációja az orosz nyelv tanulásának.
Beszélhetnénk még a történelmi viszonyokról, 2 levert szabadságharcunkról, a sztálinizmusról, de ebbe inkább ne menjünk bele.
Én már általános iskolában is jó voltam oroszból, később tettem egy középfokú nyelvvizsgát, és jól hasznosítottam a nyelvet az idegenforgalomban, mint idegenvezető, melyet csak hobbyként műveltem.
Üdvözlettel
Kedves Károly és Mária!
Sok tekintetben igazuk van. Az indo-európai nyelvek szerkezete számunkra idegen, mondhatnám zagyva. Pl. sohasem tudtam felfogni, mi szükség van nyelvtani nemekre vagy miért kellenek külön szavak (elöljárók) oda, ahová elegendő egy rag. Egy gyermek még alkalmazkodó, de egy képzett, kiforrott embert kifejezetten idegesíti a nyelvi imperializmus, hiszen többnyire a nyakunkra ültetett népek nyelvét erőltetik. Az angol is ilyen! (Ami mellesleg talán nem is létezik, hiszen a pongyolán használt germán alap mellett elferdített, rosszul kiejtett és értelmezett latin szavakból áll, ami egy művelt ember számára szinte fizikai fájdalmat okoz, ösztönösen ellenérzést fakaszt.) Sajnos egy magányos kis népnek ezt le kell nyelnie, de ugyanezt teszi egy spanyol vagy egy olasz anyanyelvű is. A latin holt nyelvként elviselhetőbb volt, őseinknek nehézsége ellenére jobban is ment. A németnek a kiejtése állt közelebb hozzánk.
Mindenkivel egyetértek,nagyon sok igazságot leírtak,és szerintem is már az óvodában játékosan el kellene kezdeni a nyelvtanulást,mert ebben a korban még fogékonyak minden újra!Valamint itt nincsenek még annyira leterhelve a többi tantárgyakkal,ezért tudnának vele foglalkozni.
Nagyon fontos a tanár szerepe is,mert sok esetben én is azt tapasztaltam,hogy voltak olyanok,akiknek könnyebben ment,és olyanok,akiknek nehezebben.Ezért lemaradtak,és a kutya nem foglalkozott velük, ment tovább az óra.Ezért már el is ment a kedve az egésztől!!
A másik dolog a kishitűség! Ha valamit meg is tanult az ember,nem merte használni,mert félt,hogy kinevetik!
Én viszont értem.
Ahogy fentebb már többen jelezték: motiváció és módszertan, és sok gyakorlás. Ez kellene.
Nekem megvolt oroszból a nyelvvizsgám mire leérettségiztem, és a mai fiatalok közül is számtalan példát tudnék mondani, hogyan lesz az iskolai nyelvtanulás alatt vagy után nyelvvizsga. Vagy ami annál sokkal fontosabb: biztos nyelvtudás.
Az iskola csak alapokat ad, és bár legyen tökéletes a módszer, és nagyon jó a tanár, a motiválatlan tanuló, sosem fogja beszélni a nyelvet. Én leveleztem olasz fiatalokkal, néztem filmeket eredeti nyelven, és olvastam idegen nyelveken könyveket, olyanokat, amik érdekeltek. Így tanultam meg olyan szinten beszélni és kapcsolatot teremteni, amivel már dolgozni tudtam idegen nyelven. A legnagyobb fejlődést ezzel értem el. Ma már észre sem veszik, hogy nem az anyanyelvemen beszélek.
Íme a titok, tessék követni!
És még egy lényeges dolog: nem fordítani kell!
Szerintem ez a legnagyobb hiba a magyar nyelvoktatásban.
Meg kell érteni a nyelv kifejezésmódjait, és nem szavakat, hanem kifejezéseket, hasznos mondatokat kell megtanulni, nem nyelvtani szerkezeteket!
Én úgy beszélek nyelvtanilag tökéletesen, hogy nem is tudom, hogy milyen nyelvtani szerkezetet használok éppen. A nyelvtant csak akkor kellene elővenni, amikor már megvan a gyakorlati tudás.
Norvégek jól beszélik az angolt, egyszerűen azért, mert nem a nyelvtanra, fordításra összpontosítanak
Már az első napon a beszéd a lényeges. Feleségem már 10 éves korában 4 nyelvű volt, majd 10
nyelven írd, beszélt anyanyelvi szinten. Én nem vagyok nyelvzseni, de megtudom értetni magamat 5
nyelven. Soha nem úgy, hogy próbálnék fordítani. Mindig azon nyelven gondolkozok, ahogy éppen
beszélek. Sokszor a nyelvek nüanszait nem is tudom magyarra átfordítani, ahogy a magyart sem külföldire.
Soha ne fordítsunk, ha már tudunk 10 szót, azzal beszéljünk is. A gimnáziumi latinra már nem is emlékszem, úgyszintén az orosz betűkre sem, nem hogy a nyelvre. Mindig csak a nyelvtan és fordítás volt a fontos.
Egyszer egy volt jugoszláv olvasta feleségem, hogy egy falúban 26 nemzetiség élt. Nem létezett óvoda.
azért a gyerekek az utcán játszva egymástól 5-6 nyelvet megtanultak, még az iskolajárás előtt.
Hasonló volt a fiammal, játszva egy norvég és svéd fiúval egymásnyelvét kezdték beszélni. Nem hallottak a nyelvtanról egyáltalán, mégis jól használták úgy a magyar ragokat, mint a skandináv előszavakat.
Zoltán
Én,azt mondanám,tapasztalatból: Gimnáziumi éveink alatt volt 2-3 osztálytársam akiknek volt céljuk,Németországba akartak tovább dolgozni,élni.Nagyon jó német tanárnőnk volt,akivel a német órákon csak németül beszélgettünk.Tehát szerintem ez tanártól is nagyban függ és a tanuló is ,hogy mit akar.Ők meg akarták tanulni a nyelvet,sikerült is a 4 év alatt.Nekem nem volt még ez akkor célom,hogy ki is jutok akár Ausztriába,vagy Németországba,sőt nem is akartam.Mivel a tanárnőnk nagyon jó volt,kitűnő,így az osztályban mi szépen tudtunk írni,olvasni beszélgetni.Persze sok évtized gyakorlásmentes távlatból,én is előlről kezdtem mindent.Magyar vagyok,nagyon szép,gyönyörű a magyar nyelv,de azért a német mellé jó lett volna anno több nyelvet is megtanulni,mivel ma már sok helyre el lehet jutni,nem árt pár nyelvet megtanulni.Köszönöm szépen a meghallgatást,de ez csak az én saját egyéni véleményem.Természetes ahány ember annyiféle vélemény van. Még azért azt hozzáteszem,aki akar az bármit megtanul!
Magyarországon katasztrofális a nyelvoktatás. Az “elitgimnáziumok” is erőből dolgoznak: tanulóik simán leülik az 1200 órát. Ezt nem nevezném sikernek. A nyelvtanulás sikere nem a szólisták hosszában és az átrágott tankönyvek számában mérhető. A beszéd KÉSZSÉG kérdése. A magyarul tartott angol órák ehhez a készséghez nem járulnak hozzá.
Tanítok állami iskolában, és az ötödikesek/hatodikosok simán a nyolcadikosok szintjén értenek. 16 éves tanulóim felsőfokú vizsgát tesznek kevesebb, mint 3 év tanulással (nem heti 20 órában, hanem 4 órában tanulva) anélkül, hogy felkészítő tanfolyamon vennének részt. 70 éves tanulók esetében ugyanezt tapasztalom.
Amit az osztrákok sejtenek (bár ők is tudnák még jobbá tenni): a tanulás alapja az öröm; az angolt angolul kell tanulni; az egynyelvűség mellett biztosítani kell az értést (és nem az anyanyelvvel). Ez utóbbiban tudnának fejlődni, szerintem.
Nem értek egyet azzal, hogy az itthoniak ugyanolyan képzettek. Egyetemi papír, igen. De a filozófia ég és föld. És ez okozza az ég és föld különbséget a végeredményekben.
Ja orosz! A tanárok is csak a szocialista reformokat követték, tanulj irni , olvasni oroszul értsd a nyelvtant,
írj szorgalmit és az -ötöst megkapod, beszélni – elég volt ha tudtad a Mavzalej Leninát és a Ja kladivaju
középiskola már az általános után nem sokat kért, szavak? – hm már nem is emlékszünk
Mindenki számára nyűg volt. A leckéket elmondtuk, bemagoltuk. Dícséretes ötös az, hogy nem értetted
nem volt baj,a tanár a nyelvtant stílizálta.
No ennyi
Hogyan tanultam meg olvasni? Zongorázni? Autót vezetni? Sok gyakorlással. És nehezen, kellemetlenül nehezen, amíg nem vált automatizmussá! Akkor a „tudatalattiban” rögzült, és többé nem kellett minden mozzanatot tervezni és végrehajtani, minden mozzanatra figyelni, ami nagyon fárasztó. Oroszul volt a suliban az a heti 1-2 óra, ami után a szavakat azonnal elfelejtettem, ezt nem is lehet nyelvtanulásnak nevezni. De németül sokáig tanultam, és soha nem tudtam elérni ezt az automatizmussá válási szintet. Beszélni, folyékonyan sose tudtam. De nem is próbálhattam ezt, nem is gyakorolhattam ezt! A nyelvtant nem felejtettem el, de a szavakat igen. Vagyis az a tapasztalatom, hogy csak „tanulással” csak nyelvzsenik tudnak beszélni megtanulni. A többieknek sokat, kitartóan kell gyakorolni, vagyis beszélni!
Amikor már nem gondolkozik beszéd közben a szavakon és nyelvtani szerkezeten, ugyanúgy, mint amikor már nem gondolkozom közlekedési helyzetben, hogy mit kell csinálnom, zongorázás közben, hogy melyik billentyűt ütöm le.
A motiváció hiánya nem engedi a a komfortzóna átlépését.
Kedves András, szerintem a nyelvtanulásnál is , mint sok másnál is nagyon fontos az erős motiváció.
A egyénnél, a motiváció tudatosítása erősíti az akaratát, kitartását és idővel, sikerélménye lendíti a jobb, perfektebb tudásra.
Ahogy én látom a probléma egy része az, hogy kezdettől fogva a nyelvtanon sok a hangsúly. A gyerekekbe már előre stresszt okoznak, mivel sok gyereknek még a magyar nyelvtan sem megy, na akkor hogy menjen az angol nyelvtan. A kisebbik lányom két tannyelvű iskolába jár, nagyon jó suli, első osztálytól kezdve angolt tanulnak, első két évbe könyvet nem láttak csak szavakkal játszottak, utasításokat értettek meg, válaszoltak, harmadik osztályra jött a tankönyv csak. A nagyobbik lányoméknál 4.osztálytól tankönyvből magoltak szavakat, nyelvtant tanultak (ha volt tanár, mert sokszor jönnek-mennek a tanárok, és van a két tanár váltása között egy holt időszak), és stresszelték őket a megfelelés miatt. Én ugyan így jártam, tanfolyamokon vettem részt, de mindig nyelvtan…nyelvtan… ezért gátlásos voltam (és gondolom sok más ember is) mikor meg kellett szólalni, mivel nem tudtam helyes-e nyelvtanilag a mondatom, ezért inkább úgy voltam vele, hogy meg sem szólalok, de értem amit mondanak. Ez mai napig így ivódott belém és a nagy lányomba is sajnos.
Kedves András!
Értékelem a nyelvoktatási módszeredet, valóban használható. Mint annyi másnak is nekem is szükségem van az idegen nyelv tudására, azonban kénytelen vagyok idegen nyelven beszélő partnereket megfizetni, mert én csak alapfokon gagyogok angolul, nem vagyok tárgyalóképes.
Úgy gondolom az egyetlen hibád ami a hagyományos oktatási módszerekből megmaradt nálad az a közlés. Ugyanakkor ez a sikered egyik titka is. Miért írom mindezt?
Mindössze 360 tanulási és oktatási módszert gyűjtöttem össze, ezért tudom, hogy milyen sok lehetőség kínálkozik a tudás átadására, átvételére. Ha érdekel, találkozzunk, talán együtt többet tehetünk a tudás fejlesztéséért mint egyedül.
Üdvözlettel
Lukács Béla
06-20-9640-624
Budapest.
Szrintem pedig minden idegen nyelv tanulásához érdeklodéssel kell nekikezdeni,nempedig ugy hogy ezt muszály megtanulnom. Ha valakit nemérdekel az a bizonyos nyelv és nem odaadással tanulja akkor inkább hagyja abba. Jomagym is beszélek pár idegen nyelvet pl az oroszt is. De az anollal soha nem jutok olyan szintre ahogy szeretném pedig nagyon kellene. Még a Hollandot is megtanultam valamennyire pedig ez egy keverék nyelv,van itt midenféle. Szoval szerintem az érdeklodés az iránt az idegen nyelv iránt a legfontosabb.
Kedves András! Fogalmam sincs,hogy Ausztriában miért könnyebb a tanulás a gyerekeknek. Én már idősebb vagyok és más a felfogásom és valószínű nem is volt sosem annyira gyors. Na azon is múlik ki mennyire gyorsan képes a felfogásra és kinek mennyi a nyelvi érzéke. Nekem is nehezen megy a tanulás a beszéd pedig még nehezebben. Ehhez az is hozzá járul,hogy nem vagyok közösségben,tehát nem kényszerülök rá,hogy kérdezzek és válaszoljak. Általános beszélgetésből már többet értek meg,mint amikor ide kerültem Ausztriába,de hogy valaha is fogok itt értelmesen megszólalni,azt nem tudom.
Kérte a véleményemet én elmondtam. Üdvözlettel: Gólja Ibolya