Azt már megbeszéltük, hogy szorgalmas, kitartó, és nem fél attól, hogy kinevetik. Továbbá nagyon fontos tulajdonsága, hogy szereti a könyveket, beszédes és optimista.
Nézzük sorban.Miért van szüksége optimizmusra?
Azért, mert úgy nem lehet nekiállni a nyelvtanulásnak, hogy
- nekem ez nem megy,
- nincs nyelvérzékem,
- öreg vagyok már hozzá és
- egyébként sem fog ez nekem sikerülni.
Így biztosan kudarcra van ítélve.
Ha úgy áll hozzá, hogy most megtanul angolul, akkor sikerülni fog.
Előnyös, ha szeret olvasni, mert bővül a szókincse, és ez rengeteget segít a nyelvtanulásban. Ha Ön most azt gondolja, hogy olvasással csak a passzív szókincset lehet növelni, akkor ebben nem értünk egyet.
A rendszeres olvasással a passzív szavakat aktívvá lehet tenni. Ha olvasás során sokszor előkerül egy szó, akkor az egy idő után a beszédében is felbukkan. Az összefüggés a következő: ha sokat olvas, akkor előbb-utóbb választékosan fog beszélni, és mivel az olvasás miatt folyamatosan nő a szókincse, így egyre könnyebben fogja megérteni azt is, ami szóban elhangzik.
A jó nyelvtanuló beszédes. Legyen Ön is beszédes! Aki magyarul is csendes, az hátrányban van. Mert ha magyarul is alig hajlandó két összefüggő mondatot kimondani, akkor angolul mitől lenne könnyebb?
Szerintem ne kifogásokat keressen (mert azokból talál bőven, csak nem jut velük előbbre), hanem tervezze meg a tanulását, ahogy azt már korábban megbeszéltük.
T.Neményi ÚR!
A1 szint,azzal eltudnak valakit még adni,”prostinak” vagy már nem???
Én 6 évvel ezelőtt jártam angol tan folyamra tudok egy kicsit németül volt úgy hogy kevertem a némettel .Sajnos nem gyakoroltam és sokat felejtettem.Most készülök az USA -ba ott él a lányom most hozzá fogtam mindennap át nézem a leckéket az a baj hogy én kérdezni tudok csak a választ nem értem meg mert nagyon gyorsan beszélnek az igazi angolok.A lányom mondta hogy mondatokat tanuljak meg nem szavakat. Én nagyon szeretném ha társalgási szintig eljutnék .Előre is köszönöm a segítségét.Tisztelettel B.Emma
Kedves Mindenki!
Csupa fül, tágra nyitott szem, mindig és mindenkor.
Gondolatok leegyszerűsítése sokat segít a nyelvtanulás elején.
Angolul nagyon könnyű értelmes mondatokat alkotni hibátlanul, ha nem úgy próbálunk beszélni, ahogy magyarul tudunk. Az elején el kell fogadnunk, hogy nem szép szóvirágokban beszélünk.
Rendszeresen, többször keveset tanuljunk. Így nagyobb az esély a sikerélményre. A sikerélmény nagyon fontos. Anélkül nincs eredmény. És eredmény nélkül sincs sikerélmény. Minden kis blokkot úgy zárjunk, hogy fel tudjunk mutatni valamilyen eredményt. Mint például azt a jópofa verset a magyar nyelv rejtelmeiről.
És így tovább is gondolkodhatunk.
Üdv. Mindenkinek. Én magyarul is angolul is vagy akár oroszul németül és franciául is szívesen felszedek valamit. De a sorrend és a fókusz fontos. Egyszerre csak egy dolgot tanuljunk.
Vali
Kedves András! Bár előbb hallottam volna ezeket a szavakat, ajánlásokat. De talán még nem késő. Így túl a 70 éven megpróbálom.Üdvözlöm, Vali
@Máté Kriszti –
Például így:
Minden nap elő kell venni egy félórára, egy éven át.
Szia András ! Szeretném megkérdezni hogy az angol tanulásban hogyan lehetek kitartó.Máté Kriszti
Bakó Gabriellának köszönöm a közölt verset! Kérdésem: Honnan lehet letölteni? El szeretném küldeni ismerősöknek! Köszönöm, ha
válaszolsz! Veress Katalin
@Bakó Gabriella –
Lemaradt a szerző..
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
Milyen igazatok van, hogy idegen nyelvek ismeretén keresztül fedezzük csak fel igazán a magyar nyelv hihetetlen szépségét, gazdagságát! Ezt talán legjobban egy vers tudná leírni, amit itt megosztanék (nem tudom, lehet-e).. Előtte még annyit megjegyeznék, hogy azért olvasom rendszeresen András írásait, illetve a hozzászólásokat, mert számomra az angol nyelv a MUMUS. Kéne, kéne, mert ezért meg azért, de nem tudom „megragadni”. Néha szinte az ellenségemnek érzem, morcosan bámulom az angol szövegeket. Nem tetszik. Angolul beszélő pasik iránt sem dobog bolondul a szívem. És minden nap szembesülök azzal, hogy köll az angol. Ismerek pár nyelvet (latin nyelveket), tehát mondhatjuk, hogy van idegen-nyelvkultúrám, de…. és de…. Na, íme a vers:
Egyik olaszóra sodrán,
ím a kérdés felmerült:
milyen nyelv a magyar, s hogy hát
Európába hogy` került ?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
s hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
a rengeteg árnyalat,
példaként vegyük csak ezt itt:
ember, állat hogy` halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
s milyen, ha csak lépkedek.
Miért mondom, hogy botorkál
gyalogol, vagy kódorog,
s a sétáló szerelmes pár
miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogyha rohan,
nem üget, de csörtet, és
bár alakra majdnem olyan,
miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
aki fut, mért nem lohol?
Mért nem vág, ki mezőn átvág,
de tán vágtat valahol.
Aki tipeg, mért nem libeg,
s ez épp úgy nem lebegés,
minthogy nem csak sánta biceg,
s hebegés sem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál ,
avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
a riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér.
más nyelven hogy` mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
botladozó mint halad,
avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!
Aki “slattyog”, mért nem “lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog?
Aki koslat, avagy kaptat,
avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, ami suhan,
s nem csak a jármű robog,
nem csak az áradat rohan,
s nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
ki “beslisszol”, elinal,
nem “battyog” az, ki bitangol,
ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
sompolyog, majd meglapul,
s ha ráförmedsz, elkotródik .
hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
hogy mondod ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
lézeng, ődöng, csavarog,
lődörög, majd elvándorol,
s többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
elárulja kósza nesz,
itt kóvályog, itt ténfereg.
Franciául hogy` van ez?
S hogy a tömeg mért özönlik,
mikor tódul vagy vonul,
vagy hömpölyög , s mégsem ömlik,
hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, mért nem oson,
vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
s tán csak magyarul lehet …!
@Géza –
Kedves Géza!
Ha nincs lehetőséged utazni, az Internet előtt ülve is találhatsz lehetőséget a nyelvgyakorlásra, beszélgetésre. Van több remek oldal a neten, ahol más országok nyelvtanulóival kerülhetsz kapcsolatba. Esetleg olyannal is, aki éppen magyarul tanul és szívesen segít ill. beszélget Veled angolul. Egy ilyen ingyenes oldal a http://www.livemocha.com, ahol rengeteg nyelvet tanulhatsz és a világ minden tájáról találhatsz barátot. Skype címet cserélve pedig nagyon jól lehet beszélgetve tanulni. Én nagyon szeretem, mindenkinek tudom ajánlani.
Kedves Gabi! Én is szerelmes voltam amikor fénysebességgel tanultam meg németül (első nyelv)ami nehezen akadozva ment iskolában,az otthon önszorgalomból és állandóan megújuló motiváltságtól gyorsan ment. Szappanoperákat magyarul soha-de a tanulni kívánt nyelven hihetetlenül sokat tud segíteni!A nyelvtani formákat pontosítottam aztán átköltöttem és a saját gondolataimhoz igazítottam a tv,-ben hallottakat.Humoros-játékos kérdésekre én is humoros-jópofa választ akartam adni–ez bizony már megint megért egy kis plusz tanulást!Újabb és újabb sikerélmények felé száguldoztam így. A szövegértést is nagyon segitette utána már a hiradót idójárásjelentést is később pedig a művészekkel készült interjúkat utazási beszámolókat is megértettem.Ja! és sok gyerekeknek készült mesét-rajzfilmet néztem és értettem meg.Középfokura készülve gyakran éreztem magam -egyetlen kiselefántnak-ilyenkor jól jön egy kis mese.
Igen! Igazad van , magyarul is pontosabban jobban tudok mióta idegennyelveket tanulok és egyre jobban látom milyen egyedülállóan sokoldalú ,választékos és finom árnyalatok kifejezésére képes nyelv a mienk.Szép szép az alapfok de ezeket a „finomságokat” felfedezni egy idegennyelvben ,sok élményt jelent.Angol a következő nyelvem ,hivatalosan a munkám miatt,ami viszont vonz a dologban,-Shakespeare-hez közelebb kerülni-jobban megérteni és gy sor történelmi -régészeti írás csak angol nyelven van meg. További sikeres tanulást mindenkinek!
Üdvözlettel: Alexandra
Én rengeteget olvasok. Nincs túl sok önbizalmam se, de a könyvek, amiket olvasok e-book formájában, érdekesek. Igaz, hogy sok mindent megértek. Sőt, nem kell szótáraznom, hogy követni tudjam a sztorit. Végül így is érdekesek. Hogy ez megjelenik-e az aktív szókincsemben? Nem tudom, mert nincs módom beszélni, és lehetőségeim nem engedik meg, hogy kipróbáljam. Mindenesetre másfél éve meg sem szólaltam angolul – egy-két utcai érdeklődést kivéve, bár ezek egyrésze oroszul volt, és nem angolul -, ez nagyon karcsú. Mindenesetre az olvasás mellett megmamaradok. Rengeteg érdekes könyv lejön ingyen a netről.
@Bakó Gabriella –
Kedves Gabi, csak egyet érteni tudok a gondolataiddal. Én is nyelvkönyvből tanulok / tanultam is már nyelvet, szerintem ha ezt valaki akarja, és szereti csinálni sikerülni fog. Némely esetben mégcsak nyelvtanfolyamra sem kell járni, van akinek az otthoni tanulás jobban bejön, mert a saját ütemében tud haladni, de persze van akinek kell a noszogatás és a közösség is a hatékony munkához.
Jártam én is szervezett nyelvtanfolyamra, de nem igazán szerettem. Hat-nyolc ember volt a csoportban, nem egyformán haladtunk a tanulásban, emiatt volt aki lemaradt, én pedig nem igazán élveztem a szituációs játékokat sem. Ráadásul egy nagyon fiatal tanárt kaptunk, aki elhadarta az óra anyagát, mert azt vallotta, sokkal fontosabb a beszéd, és különböző párbeszédek jó begyakorlása, mint bármilyen nyelvtan, vagy írás. Ez a módszer a csoport fiataljainak be is jött, de az idősebb korosztály, mint pl. én is nem szerettük ezt a módszert.
Ez az angollal volt így, az olaszt már egyedül kezdtem tanulni, és nem bántam meg, mert nagyon sok jó nyelvkönyv van, és jobban is haladok így.
Ami pedig a magyar nyelvtanra vonatkozó megjegyzésed illeti, teljesen egyetértek vele, mert én is azt gondolom, minden idegen nyelv elsajátításának alapja a saját anyanyelvünk nyelvtanjának megfelelő ismerete.
További sikerest tanulást, és élményt kívánok!
Üdvözlettel: Galla Mariann
Tanultam és tanítottam idegen nyelvet. Szerintem a motiváció az első. Miért akarok (meg)tanulni egy nyelvet? Ami nem igazán jön be, az a „de jó lenne tudni x nyelven, hú, de tetszik, uccu neki..”. Fellángolás, elenyészik. Ha igazi a késztetés, akkor viszont tanuljuk. Jól, rosszul, de csináljuk. Én pl. szerelemből tanultam meg anno egy nyelvet, napi tíz órában három hónapon keresztül, otthon az ágy tetején, egy nyelvkönyvvel. (Akkoriban még net se nagyon volt :DD, mivel postán keresztül leveleztünk..) Ami nagyon sokat segített, hogy szappanoperákat néztem az adott nyelven. Egyszerű, ismétlődő, szenvedélyes párbeszédek, megragadnak. Aztán elképzeltem, hogy miről is akarok majd beszélni Vele, és azt gyakoroltam fennhangon szónokolva mondjuk takarítás közben. Alkalmazva azokat a mondatokat, amik megtetszettek. Olvasni is köll, én rengeteget fordítottam, és igaz az, hogy az állandóan ismétlődő fordulatokat, kifejezéseket megjegyzi az ember. Így egyre gyorsabban olvas. A kártyás módszerek nem jöttek be, megírtam őket, aztán rájuk sem néztem soha többé. Beszélni kell, és beszélni és beszélni. És a nyelvtant is tudni köll, én anélkül, ha nem értem, miért így és úgy, az a halálom. De ez egyéniségfüggő. Aztán nagyon jó, ha élvezzük a másik nyelv felfedezését, ha él bennünk a rácsodálkozás képessége.. amikor várjuk azt a percet, amikor újra elővehetjük a könyvet, kazettát… (És titkon bevallom, hogy szerintem a magyar nyelvtant is illik ismerni ahhoz, hogy egy idegen nyelven haladjunk is valahova…)