Vagy mégsem? Azok, akik itthon tanulnak meg angolul, azok…
Azoknak miért sikerül?Gyakran hallom a következőket:
„Ki fogok menni Angliába, ott majd megtanulok angolul. Itthon nem lehet.”
„A barátom is kiment, és fél év múlva már beszélt.”
„A lányom is kint tanult meg.”
Ilyenkor felmerül a kérdés: itthon miért nem tud megtanulni?
Érdekes válaszokat kapok:
- az iskolában sokan voltunk az osztályban,
- kevés volt a heti óraszám,
- több tanárunk volt az évek folyamán
- kötelező volt, nem érdekelt,
- kint majd rá leszek kényszerítve.
Ha az anyagi oldalát vesszük, akkor itthon még mindig sokkal olcsóbb megtanulni angolul.
Mi az, ami nincs meg itthon, kint meg igen?
Itthon is
- van angol nyelvű tv műsor,
- van angol nyelvű újság,
- van angol nyelvű könyv,
- van angol nyelvű film dvd-n.
Van sok angol turista.
Vannak tartósan itt tanuló, itt dolgozó angolok.
Vannak anyanyelvi tanárok a nyelviskolákban.
És van a bűvös, mindent eldöntő motiváció. Ez az, ami itthon lényegesen kisebb. Kint percenként kap új és új motivációt, itthon meg sokan csak az órán a tanártól. Ezen kell változtatnia.
A kinti tanfolyamokon is 15 tanuló van egy csoportban, a tandíj ott ráadásul sokkal drágább.
Itt is van heti 20 órás tanfolyam.
Annyi a különbség, hogy kint nincs magyarokkal körülvéve. És ez is motiválja, mert nem tud a szomszédjától magyarul kérdezni.
Ha nem tud kimenni, mert nincs rá pénze, vagy nincs ideje, mert ideköti a munkája vagy a családja, akkor motiválja önmagát. Értékelje a kis sikereket.
Ott akár napi 16 órát is angolozik, itt hajlandó hetente 10 órát foglalkozni vele? Ha igen, akkor nyert ügye van. Ugyanis, ha motivált és rendszeresen foglalkozik az angollal, megfelelő intenzitással, ami ugye nem heti 1 óra, akkor rohamosan fejlődik a tudása.
Mikor ajánlott kimennie?
Középfok körüli tudásszinten, vagy afelett.
Amennyiben Ön teljesen kezdő, és úgy megy ki, akkor nagyon nehéz lesz eleinte. Ugyanis egyet nem szabad elfelejtenie: amennyivel hatékonyabb a kinti tanulás, annyival fárasztóbb is.
Ott nem tudja kikapcsolni a 24 órás nyelvi környezetet, ha elege van, mert elfáradt. Ha törik, ha szakad, angolul kell beszélnie, bármit is akar kérni, és ráadásul a választ is meg kell értenie.
Ön mit gondol? Itthon is meg lehet tanulni angolul? Vagy ki kell menni külföldre?
Írja meg véleményét itt a blogon!
64 évesen akarok tanulni angolul! – legalább is szeretnék. Tök kezdő vagyok. Remélem sikerülni fog, legalább az alapokat elsajátítani.
Én 2éve nyáron dolgoztam Hollandiában,és ott derült ki hogy mennyit ért az itthoni tanítással megszerzett Angol Tudás!
6hetet dolgoztam kint kb 2,5 hét kellett,hogy rá álljak az angolra,hogy meg tudjak mukkani értelmesen.
Szerintem a legjobb még mindig az hogy idegen környezetben a legjobb tanulni mert ragad az emberre!de persze ez hozzá állás kérdése is!Mert ugye nem vagyunk 1formák!
Én, az Amerikában élő 4 unokám miatt akarok megtanulni itthon nulláról,valamennyit angolul. Mert,a gyerekek szülei mindketten magyarok,de a gyerekek az angol iskola miatt egymás között csak angolul beszélnek.Nincs annál rosszabb ,hogy a majdnem három éves lány unokám enni kér a hűtőből valamit,már sír,a földhöz veri magát,és nem tudom mit kér,mert angolul kéri,nem magyarul.Nagyon rossz volt az is ,hogy nem tudok kérdezni.Magyarországon kell alapozni,és kint persze,hogy rákényszerülünk, állandóan,tanulni,és napra készen beszélni,beszélni amit már tudunk. Amit megtanult a lányom kint Amerikában angolul, megszenvedte,mert a helyieket Ő sem értette sokszor a kiejtésüket,minden barátnője úgy beszélt,mintha az egyik mondjuk Magyarországon szegedi,vagy debreceni kiejtéssel beszélne.Tájszólással.De ha meg van az a tudás, már szárnyal!! A tudás nélkül, mert nem tudott megszólalni, nem ment ki a házból ,egy év alatt hallatlan szorgalommal tanult,hogy élni tudjon gyerekeket szülve.Ott volt tanfolyam Los Angelesben,oda beiratkozott.Nem akarok KUKA lenni,és 64 évesen,felveszem a KESZTYŰT!! Ha jövőre megyek, New Yorkba,már kérdezni szeretnék angolul!!
Hello!
Szerintem azért érdemes angolt tanulni, mert alapszókinccsel (vagy többel) könnyebb a tájékozódás. Én sokszor jártam úgy, hogy olyan terméket vásároltam, amin nem volt magyar nyelvű utasítás, de angol igen. Az interneten ugyan minden megtalálható, de nem minden van lefordítva magyarra. (Például, amikor költők és írók után kutattam a Titanic utaslistáján – ezt is egy angol forrásból tudhattam meg.) Nemrég pedig a BBC News honlapról – az ismerőseim közt elsőként – értesültem Amy Winehouse haláláról.
Persze, a ‘hogyan’ más tészta. Én a gimiben tanulom, és itthon kicsit rásegítek. Én is utálom, amikor már sokadszorra ugyanazt az igeidőt vesszük át. Unalmasnak tartom azt is, hogy mindig ugyan arról van szó az órán. De itthon a magam ura vagyok. A szóbelimre úgy készültem, hogy itthon magamnak beszéltem – ügyelve a nyelvhelyességre és a szókincsre. Amiben bizonytalan voltam ott előkaptam a szótárat, vagy épp a nyelvkönyvet. Ezt a módszert a tanárnőm ajánlotta, és bevált.
Ami a többi skills-t illeti, a rajzfilmnézést tudom ajánlani és a könnyített olvasmányokat. Nekem a Dracula van meg ebből a szériából. De több száz történet különböző nehézségi szinteken megtalálható az Oxford Bookworms Library sorozatban. Ehhez még csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy egy ilyen könyv elolvasása (vagy bármilyen más feladat) a tudásszintnek megfelelő legyen, de azért legyen benne kihívás. Igazság szerint, ezt én is csak akkor értettem meg, amikor egy feladat megoldása közben, úgymond „ráéreztem”.
Sziasztok!
Én 6 nyelven beszélek./nem dicsekvésből/ :angol,arab,török,hindu,görög és orosz.Az első 3-ból felsőfokú nyelvvizsgám van.Hogy csináltam?
1.:nem muszáj kimenni külföldre, mondván, hogy ott majd ránk ragad a nyelv.
2.:szorgalom,szorgalom és szorgalom/ idegen nyelvű könyvek,újságok,tv műsorok, stb./
3.:Mindenkinek ajánlom Lomb Kató könyveit és főleg módszerét.
Sok sikert. :-)
@Petra – @Petra –
Petra, tökéltessen így gondolom én is, már csak azért is, mert a mai napig nem tudom a Magyar nyelvtant, egyszerűen az én agyamnak nem megy. Ennek ellenére, amint látható, tudok írni, olvasni és beszélni.
Elsősorban hallás után tanulom az angol nyelvet, másodsorban olvasva. A való életben használt Angolban hiszek, nem a nyelvvizsgákon kért Angolban.
Ma váltottam egy pár soros levelet egy Amerika „lánnyal”, aki a kérdésemre azt írta, hogy nem hibátlan, de tökéltessen érti a közlendőmet, és azt tanácsolta, kezeljem „lazán” az Angol kommunikációt. Érdekes, mert ha Lengyel, vagy egy Magyar anyanyelvű angolosnak kérem ki a véleményét, akkor azok belekötnek minden egyes nyelvtani hibába, ezzel szinte elveszik a kedvet.
Pont emiatt csak Angol, Ausztrál és Amerika nemzetiségű, anyanyelv ű emberekkel igyekszem levelezés után kommunikálni, mert sokkal rugalmasabbak.
Ezek az én tapasztalataim, és komolyan nem értem, hogy miért nem a beszélt, a hétköznapokban használt nyelvre helyezik az iskolák az Angol nyelv tanítását.
Szerintem az a legnagyobb probléma, hogy minden nyelvet úgy kezdenek, hogy tanuld meg a nyelvtant és a szavakat, a kivételeket, a részes és tárgy esetet stb.
De kérdem én, amikor megtanultam magyarul tudtam, hogy milyen igeidőben beszélek vagy, hogy mi az a főnévi igenév?? Nem, fogalmam sem volt róla. Megtanultam kommunikálni és beszélni, majd utána elmondták az iskolában, hogy mi az, hogy múlt idő, jövő idő és melléknévi igenév.
Szóval, ha kint az emberhez beszélnek és mutogatnak, mint amikor még csak 1-2 éves voltál, előbb megtanulsz beszélni és megérteni mindent, mint úgy, hogy tudom, hogy mi az a past perfect continues. Van egy angol kollégám, mondtam neki, hogy nehezen jegyezem meg, hogy ezt az igeidőt hogy használjuk, majd visszakérdezett, hogy mit?? Beszélni kell tudni, nem pedig tudni, hogy épp milyen nyelvtani szerkezetben beszélsz. Magyarul se tudod…
@Gabi –
Kár, hogy itt nem lehet „lájkolni”. (szép Hunglish szóval).
Én tökéletesen egyetértek veled!!!!
Bee
Véleményem az, hogy bárhol, bármit és bárkinek meg lehet tanulni. Olyan sok dologról gondoltam már életemben, hogy lehetetlen és mégis megcsináltam. pl. 52 évesen diplomát szereztem. Ha kedvem lesz, még a doktorit is bevállalom. Nekiálltam egy keleti nyelvnek és lehet, hogy életem végéig fogom tanulni, de élvezettel teszem. Itthon vagy külföldön? Régóta nem tanultam a németet, de amikor kimentem egy hétre barátokhoz, az idő alatt többet tanultam, mint itthon egy évig. A kényszer nagy úr és az itthoni mesterséges „párbeszédelés”, olyan uncsi, de ha más nincs, azért be kell ám érnünk azzal is. Bátran ki merem jelenteni azt, hogy sokkal rosszabb a helyzet, mint régen volt. Olyan sok a lehetőség a nyelvtanulásra, hogy csak kapkodjuk a fejünket mindenfelé, és rengeteg időt vesztünk azzal, hogy megtaláljuk a megfelelőt. Ne védekezzünk mindig a pénzzel, mert ettől nagyon ideges leszek. Aki elhatározza, hogy pl. angolt tanul, üljön le és álljon neki. Rengeteg ingyenes lehetőség áll rendelkezésre. Ott van az interspeakers, livemocha, facebook, youtube stb..
Itt ülök a számítógép előtt már négy órája, elolvasom az összes ímélemet, az összes hozzászólást, mennyi rengeteg időt vesztek ezzel. Ha ezt mind nyelvtanulásra használtam volna, már professzor lehetnék. Ne értsen félre senki, Andrást nagyszerű embernek tartom és ezt az egész fórumot is, de az Internet azért sírba is tesz. Ma már sajnos nem maradt több idő a nyelvtanulásra. Sokat írtam sajnos, de nem eleget….
@Laci –
Laci,
Én majdnem 100%-ig pontosan olyan ember vagyok mint Te, a precízséget és a maximalizmust illetően. Így tökéletesen átérzem a problémádat. Nekem még annyi jön hozzá, hogy rendkívül nehezen tanulok, nehezen maradnak meg a szavak, ráadásul csak nagyon kevés egyszerre. Kiváltképpen a nyelvtanulás területén. (Valszeg a memóriám jóval gyengébb).
Szerintem Nagyon jól csinálod, hogy anyanyelvű tanárhoz jársz. Viszont az én tapasztalatom az (én Angliában élek már több mint egy éve), hogy itt alig beszél két ember is egyformán. Az én itteni angoltanárnőmnek minden szavát értem, mert ő rendkívül szépen beszél, szinte úgy ahogy minden otthoni angol könyvben le van írva. De pl. a postást, vagy az autószerelőm beszédét rendkívül nehezen értem meg. Ugyanakkor azokat a kollégáimat, akikkel napi szinten találkozom már elég jól kezdem érteni. De még ők is különbözően beszélnek.
Amikor az eredeti nyelvi környezetre gondolsz, ne gondolj mindjárt drága angliai tanfolyamokra (persze a precizitásomból kifolyólag nekem is először ez jutott az eszembe), hanem csak gyere ki egy vagy két hétre, mondjuk „nyaralni”. Ha keresed a beszélgetős szituációkat rengeteg lehetőség nyílik a beszélgetésre…és, hogy a Te szavaiddal éljek 5-szörösére gyorsulna a fejlődésed sebessége. (Bár szerintem Te már így is sokkal jobb vagy, mint amennyire gondolod.)
@janos bogdan –
Thank you!
By the way, I agree with you!
Bee
Szerintem ahhoz hogy kimenjünk mindenképpen egy középfokú tudás kell. Sajnos az iskolákkal nem csak az a baj hogy sok diák van meg kevés óraszám. A legnagyobb baj az hogy beszélni nem tanítják meg a diákot. A nyelvtant bemagoltatják, amit igazából használni sem tudnak aztán csodálkoznak hogy X év tanulás után sem tudnak angolul. Sokan viszont azt hiszik hogy ez felér egy közép vagy akár felsőfokú tudással, kint meg aztán nagyot koppannak. Sajnos ismerősöktől hallom hogy ez sokszor tanfolyamokon amikre kiadnak egy csomó pénzt sincs másképp. Persze kivételek mindenhol vannak de nagyon könnyű tanfolyamok terén melléfogni. És mivel az ember ilyen helyeken nem elég motivált, nagy akarat kell hogy magától kezdjen el angol nyelvű tévéműsort nézni vagy könyvet olvasni. Az angol turistákkal meg az a baj hogy vagy megvárjuk míg megszólítanak vagy megpróbálnánk mi megszólítani őket, de ezt szintén sok ismerősömtől tapasztalom (akik iskolában is pl. a legjobb angolosok közt vannak) hogy nem tudják mit és hogyan kellene mondani.
Nos, szerintem megéri 1 évre vagy egy félre kimenni mindenképp!de azéért legyen valami tudásunk is mielőtt kimegyünk, olyan középszintü!
Én most elvileg ott tartok de nem veszem ezt észre!Hiszen még mindíg vannak olyan szavak amiket nem tudok ésvannak filmek amiket nem értek meg teljesen !Csak max félig!
persze van pár rész amit kifogástalanul megértek, de a többsége az érthetetlen még nekem!De szerencsére emeltszintü angolt tanulok és nézek filmeket is és magamban is szoktam beszélni vagy magammal beszélni így is tanulok!Párszor még azt is érzem mintha veszekenék magammal!lol
De azért fejlődök rendesen persze ahogy mondtam még mindíg van amit nemértek!!!:(
De majd később…?;)
Évek óta halogatom az angol ujrakezdését.Ötödszöri nekifutással ősszel újra started latin,olasz alappal 56 évesen.Agyfényezésnek gondoltam,szerelem lett belőle,pedig nem könnyű. Kiejtés,nyelvtan,anglicizmusok…stb. Fél év tanfolyam után éreztem,hogy most sem fogok tudni folyamatosan társalogni angolul.Hiába a 4 fős csoport,a megtanult szavak, jó nyelvtan.Magántanárhoz mentem,aki azt mondta,annyit tudsz egy nyelvből,amennyit képes vagy beszélni belőle…And this is thrue…Március óta munka mellett napi 2-4 órát angolozom, új szavak, új leckék, beszédértés CD-ről, TV-ből, heti két alkalom tanárral. rengeteg idő, energia, pénz, viszont élvezem, és mindez fel sem tűnik. Ha valamit el akarsz érni, a hozzá vezető út is élvezetes!!! A siker jön,egyre többet értek és beszélek. Mindenkinek meg kell találnia a rászabott legjobb tanulási módot! Ha ez abroad, legyen, ha at home, legyen! A tanár vagy más nem tanul helyettünk! Tanulni -bármit-nem mindig könnyed és jó, viszont tudni nagyon jóóó…!!! Sok sikert! Az ÉLET minden pillanatát élvezd, beleértve a nyelvtanulással eltöltött idődet is.
Szerintem is angol nyelvterületen könnyebb megtanulni,de kell egy bizonyos alapszint és pár száz szókészlet.
Újból elolvasva a hozzászólásokat, elgondolkoztam, hogy a: „megtanulni” szó alatt, ki és mit ért?
Valóban, ha nagyon jól akarunk tudni, ahhoz valószínűleg szükséges az anyanyelvi környezet. De ha csak levelezni akarunk külföldiekkel, netán beszélgetni pár turistával, elboldogulni a magyarországi munkahelyen a külföldi főnökkel, ahhoz bőségesen elegendő a magyarországi tanfolyam, tanulás, valamint a levelezési és angol nyelvű kommunikációs lehetőségek sora és szerintem erre utalt Neményi András is.
Kedves Herceg Istvánné!
Én is érdeklődnék a cserediák program iránt.Az esetleges infot előre is köszönöm.
@Herceg Istvánné –
Kedves Hercegné! Ez a cserediák program, vagy csak diákok fogadása engem is nagyon érdekelne, szintén angol nyelvtanulás,- gyakorlás miatt. Tudna segíteni, hol jelentkezzem, kivel vegyem fel a kapcsolatot ez ügyben? Köszönöm válaszát, üdv. Ibolya
Egyszer összefutott nálam két ismerősöm, akik még nem ismerték egymást. Az egyikük Angliában tanulta a nyelvet, másikuk még soha nem járt angol nyelvterületen, de itthon megcsinálta a felsőfokú nyelvvizsgát, és anyanyelvi tanárokkal tartotta karban a tudását.
Aki Angliában tanulta, épp segített nekem az angolban, amikor a másikuk megérkezett. Viccből elkezdtek angolul társalogni, aztán egész belemelegedtek. Majd kb. fél óra után megkérdezte az Angliában tanult barátom a másikat, hogy nagyon jól beszél, de Angliának mely részén tanulta a nyelvet, mert ő ismert pár területet, de nem tudja beazonosítani? Így derült ki, hogy még sosem járt Angliában.
Szerintem ez abszolút személyfüggő. Mind a motiváció, mind pedig a tanulási készség. Van aki csak nyomás alatt tanul hatékonyan (ha nincs tét, minek erőlködni alapon) és van, aki élvezettel, vagy egyszerűen csak fegyelmezetten tanul, mert látja maga előtt a célt. Nagyon sok múlik ezen. Ismétlem: szerintem.
Én ugyan csak gagyogok angolul és ettől függetlenül nemsokára (36 nap) ki megyek Londonba dolgozni. Néhány barátom kiment úgy, hogy egy szót nem beszéltek és ennek pont most lesz egy éve. Ők nem is akarnak visszajönni max látogatóba. Köszönöm a tanácsokat Andrásnak és azokat betartva sokkal sikeresebben tanulom az idegen nyelveket. Nekem sajna nem megfelelő a mai Magyarország és ezt tényleg sajnálom hiszen ez a hon szült engem de az én kicsi angol „tudásommal” is képes leszek érvényesülni egy teljesen más világban. Hiszem azt, hogy ott ahol éppen muszájos sikerül is megtanulni.
Bocsika de ez így van.
Kedves Nyelvtanulók, itthon és külföldön!
Meg lehet tanulni itthon is egy vagy több idegen nyelvet. Amikor egy „native English speaker” megkérdezte tőlem, hogy kinn tanultam-e, mert olyan szép a kiejtésem, majdnem elájultam a gyönyörűségtól. Oroszul is hasonló sikerélményeim voltak, de ott azóta már eltöltöttem egy kis időt anyanyelvi környezetben. Érdekes, hogy görögországi nyaralásunkkor is szükség volt az orosztudásomra.
Én ahhoz a csoporthoz tartozom, akikre úgymond, „ragadnak” a nyelvek, mégis csak angolul, latinul, németül és oroszul tudok, mert így is kell egy kis szorgalom, de én lusta vagyok. Igaz, megértem az olaszt, egy kicsit az eszperantót, a spanyolt. A latin kitűnó alap az európai nyelvekhez, az angolhoz is.
Akinek nehezebben megy a nyelvtanulás, annak bizony nagyobb akaratra van szüksége! Itthon is és külföldön is. Tény, hogy anyanyelvi környezetben nagyobb a kényszer.
Azoknak pedig, akik félnek megszólalni, azt tanácsolom, gondoljanak arra, hogy az anyanyelvünk tudásában is milyen nagy különbségek vannak az egyes emberek között. Sokan írták itt és a többi témánál is, hogy nem tudnak olyan hibátlanul fogalmazni, mint magyarul. Azt csak hiszik, gogy magyarul olyan jól tudnak. Ha magyar szakos tanárként olvasom a hozzászólásokat, rengeteg durva nyelvhelyességi, sőt helyesírási hiba van a szövegekben (nem az elgépelésekre gondolok), mégsem félt senki gondolatai közreadásától. Az élőbeszéd pedig mindig pongyolább, mint az írott szöveg.
Ki kell használni minden lehetőséget a gyakorlásra: utcán, tömegközlekedési eszközökön, intézményekben…tanácstalan, eltévedt külföldieknek fel kell ajánlani a segítségünket.
Egy vicc, ami állítólag nem is vicc:
Az angol professzor megkérdezte a vendégprofesszortól:
– Beszél angolul?
– Igen, amerikai angolul.
– Az is jobb, mint a semmi.
Furcsa dolgot fogok írni. Lehet, hogy speciális a problémám, de azt hiszem, azért sokakat érint. Még sohasem voltam eredeti nyelvi környezetben, de szerintem mindenképpen ki kell menni, mert a sikeres beszéd és megértés sokkal több dolgot feltételez, mint a sok tanfolyami gyakorlás. Nagyon összetett dolog, sok tényezőtől függ. Mondok egy példát a saját életemből. Természettudományos gondolkodású vagyok, emiatt hamar átlátom a nyelvtani összefüggéseket, jó a memóriám, gyorsan tanulom a szavakat (még rövid idő alatt nagy mennyiségben is), de ugyanakkor alapos ember vagyok és a munkámat mindig precízen végzem. Ez alapján bárki azt hihetné, hogy nekem könnyen megy a nyelv. Holott rengeteget szenvedek vele! Az ok pedig a precízségem, amitől a kommunikáció során nagyon nehezen tudok szabadulni. Nagyon nagy hátrány, ha az ember precizitásra törekszik, ugyanis a nyelv NEM egy precíz rendszer! Minden iskolában minden tanult nyelvből mindig ötöst kaptam, de semmire nem megyek vele az életben, mert amit nekem megtanítottak, az nem a kommunikáció, hanem az, hogy hogyan töltsek ki hibátlanul egy nyelvtani tesztet. Évekbe telt, mire eljutottam arra a felismerésre, hogy rá kell bírnom magam arra, hogy beszédben merjek hibázni, mert különben akkor fogok csak nagy nehezen megszólalni (persze egy tökéletesen összeállított mondattal), amikor a többiek már rég el is felejtették a témát. Miután magyarul meglehetősen jól fogalmazok, így azt is nagyon nehéz volt megemésztenem, hogy a választékos angol kifejezésmódom az valahol a legfeljebb átlagos képességű kisgyermek, vagy a kissé debil segédmunkás szintjén áll. A beszédértésemen pedig legszívesebben sírva fakadtam volna, mert minden szót érteni akartam, és szinte semmit nem értettem, hiába tudtam több ezer szót. Két nagy baj volt (van) velem, illetve a hozzám hasonlókkal. Egyrészt türelmesnek kell lenni magammal szemben, mert hiába jegyzek meg sok szót rövid idő alatt, annak szinte semmi köze a kommunikációhoz, másrészt fel kell vállalni a hibázás lehetőségét a megértésben és a megszólalásban. Ez egy nagyon komoly pszichikai gátlás, amin nehéz túllépni, de a külföldi kommunikációs kényszer biztosan sokat segít. Én sajnos egyelőre nem tudom sem megoldani sem megfizetni a külföldi képzést, ezért évek óta olyan tanfolyamokra járok, ahol szinte csak beszélünk, és ahol az anyanyelvi tanár egyáltalán nem, vagy csak alig tud magyarul. Ez hasznos (ellentétben a magnóhallgatós, tankönyves-munkafüzetes változattal), és érzem is a fejlődést., de a külföldi biztosan egy ötszörös sebességet jelentene.
@Szalay Oszkárné –
csak egy helyesbítés: nem long life learning, hanem life-long learning
Ajánlom: (ha szabad)
– A youtube: Learn English Study Lesson
– Livemoncha.com
kedves „BEE”!
WELL DONE! NICE,CLEAR PREACH
@Gellert – Kedves Gellért egyetértek abban amit az automatizmusról írtál.Hol találhatnám meg azt a programot amiről írtál? Köszönöm
hello mindenki!
valoszinuleg meglehet tanulni otthon is,de az hatalmas osszegbe kerul. 2.nincs az ember rakenszerulve,tehat feladja-mert nem tudja gyakorolni a beszedet. itt Angliaban is ha ket magyar talalkozik,magyarul beszelgetnek akarmilyen jo az angol tudasuk.
En 6 eve elek Angliaban de en is magyarul beszelek egy” magyarral”. Lacaval egyetertek a nyelvtanulas lehetosegebe-2 evet jartam „college-ban” csak angolra- melo utan es ingyen.
Most egy Angol elettarsam van. Mesreszt a Dr Nyiregyhazki Laszlo hozzaszolasaval ertek egyet.-szovegkornyezetben egyszerubb,gyorsabb es ott van a KENSZER(muszaj)-nagy Ur!!!
De az onmotivalas itt is nagyon fontos!!!
kitartast mindenkinek!
John
Otthon vagy angol nyelvokornyezetben? Jo kerdes… Ismerek olyat, aki otthon gond nelkul elsajatitotta az angol nyelvet, es ismerek olyat is, aki 3 ev angliai elet utan sem tudott szamottevo fejlodest felmutatni. Ezert azt gondolom, hogy a motivacio a lenyeg. 6 eve Londonban elek, egy szo angol nelkul vagtam neki, egyedul kellett a repterrul eljutnom a szallasra, iskolat es munkat keresni es bar magam sem tudom hogyan, de megcsinaltam, segitseg nelkul. Nehez volt. A mai 30 eves eszemmel mar semmikeppen nem vagnek bele ilyesmibe.
Szoval minden a motivaciotol fugg szerintem.
Mint az életben megszerezhető minden tudáshoz nagyon-nagy szorgalomra van szükség. Kossuth Lajos a börtönben tanult meg angolul..állítólag….tanár nélkül….Amerikában, az államkasszával a hóna alatt „csak” elmélyítette az itthon tanultakat…nagy elődök..nagy példaképek…
Biztosan meg lehet tanulni, mert sokat, több nyelvet is megtanulnak és alkalmazni is tudják.
Nekem a nyelvtannal vannak hatalmas gondjaim és hiába olvasok el ezer magyarázatott arról, hogy mikor kell az angol nyelvben használni az a, an, the névelőket (és még mást), ennek ellenére az agyam nem tudja megkülönböztetni, hogy mikor melyiket használja. Egyszerűen, agyilag nem tudom megkülönböztetni, hogy az egy konkrét dolog, és azt sem, hogy az megszámlálható…..stb.
Én nem értem, hogy lehet ezek között a szabályok között különbséget tenni akkor, amikor mondatokat alkotunk.
Mivel rengeteg nyelvtani magyarázatott elolvastam és még sem tudom azokat alkalmazni, csak abban bízom, hogy hallás után valahogy megragad a fejemben.
A magyar nyelvtant sem értem, mégis tudok beszélni és írni, ezért bizakodom, hogy menni fog az angol nyelv megtanulása és mert nem tudok más lehetséges megoldást a nyelvtani problémámra.
Nem vizsgázni akarok, nem a papír érdekel, nem is előadást tartani angol nyelvtanból, csak beszélni és levelezni.
Ahogy már más is írta, gyerekkorunkban sem úgy tanulunk meg beszélni, hogy „kisfiam, ez itt az állítmány, az pedig a tárgy és ha beszélsz, tedd ilyen, és ilyen sorrendbe”. Ezért én a kevés szókincsem ellenére is bátran levelezek és beszélek külföldiekkel az Interneten keresztül, mert ez a lehetőség mindenkinek ingyen van. Én ajánlom mindenkinek azt, hogy ha nincsen pénze külföldre menni, vagy tanfolyamra, bátran vegye fel a kapcsolatot külföldiekkel, a legtöbbjük segítőkész, türelmes és ha lassan is, de így is lehet fejlődni.
És én negyven évesen kezdtem bele, holmi kedvtelésből, esténként, vagy reggel egy – egy 20 perc – fél óra és nem tudom, hogy mit miért írnak úgy, az angolok ahogy, de a lényeg, hogy rám ragad és alkalmazom.
@Gellert –
Hi Gellert,
I would have some pesronal questions. How can I get to contact you? Thanks.
Bee
Akkor vissza az eredeti kérdéshez. Itthon is meg lehet tanulni, angolul, vagy ki kell menni hozzá Angliába?
Ezt mindenkinek saját magának kell tudni. Én sok olyan embert ismerek, aki itthon tanult meg és sok olyan embert is, aki Angliában. Nem szeretném feszegetni a „nyelvtehetség” kérdését ismét, akinek van, az itthon is simán megtanul, akinek nincs az nehezebben, annak célszerű kimenni. Mindegy, hogyan nevezzük, nyelv tehetség, érzék, motiváció, intelligencia, stb… Van olyan ismerősöm, (nem is egy) aki elolvas egy mondatot egy könyvben és amíg él nem felejti el. Aki ilyen, az nagyon könnyen tanul, így a nyelv elsajátítással is könnyen boldogul. Akinek ilyen „jó agya” van (vagy tehetsége, vagy bármi, mindegy), az feltételezhetően egy-két tanfolyam, egy-két év tanulás után Magyarországon is meg tud tanulni angolul.
Én sajnos a „másik” kategóriába tartozom, akinek nincs meg az a valamije, amivel könnyen tanul. Mivel ezt gyerekkorom óta tudom, ezért nagyon nagy szorgalmat „fejlesztettem” magamnak ennek kompenzálására. Így bármilyen eredményt, amit elértem az életben, azt csupán rettenetesen nagy szorgalmamnak és kitartásomnak köszönhettem. (pl.: 30 évesen kezdtem főiskolára járni, heti 35-40 órát tanultam, még más csoporttársam egyszer elolvasta a könyvet és 4-es, 5-ös ZH-kat írt.)
A nyelvtanulás meg ráadásul nem is olyan, hogy „csak megtanulom” és kész, hanem, hogy Neményi úr szavaival éljek a nyelvtudás egy készség, amit fejleszteni lehet. Tehát még nehezebb dolog az „én fajtámnak”.
Ebben a tudatban tanultam Magyarországon angolul, hosszú-hosszú éveken keresztül, rengeteg magántanárt, módszert és tanfolyamot kipróbálva, tulajdonképp semmi eredménnyel. Közben az élet minden más területén eredményes voltam.
Ma több mint egy éve Angliában élek. Ma már tudom, hogy jól döntöttem, hisz egy év alatt sokkal többet fejlődtem, mint otthon 10 év alatt. (A döntést meghozni nem volt könnyű, ezt nem vitatom.) Itt is tanulom az angolt, hisz ennyi idő alatt a mániámmá vált az angol tanulás. Itt két dolog van ami otthon nincs meg. Ha valami újat tanulsz, azonnal kipróbálhatod, hogy működik-e, eredeti, anyanyelvi közegben. Nem kell várni a következő angolórára, hogy megkérdezd a tanárt. A másik meg a kényszer. Ha életben akarsz maradni, akkor valahogy tudatnod kell a gondolatodat a másikkal az utcán, a boltban, a munkaközvetítőnél, a munkahelyen, az iskolában, az orvosnál, a benzinkúton, a metróban, a buszon, egy szóval mindenhol. Mert itt senki sem tud magyarul…
Nagyon messze vagyok még a folyékony beszédtől, és nem is nagyon értem az angolokat, (csak másodikra, vagy harmadikra) de tudom, hogy valamikor eljön annak is az ideje a fejlődés során. Azonban azt is tudom, hogy Magyarországon képtelen voltam a fejlődésre.
Aki egy kicsit magára ismer az általam leírtakból, annak nem árt megpróbálni Angliát. A többieknek nem szükséges, ők meg tudnak tanulni otthon is…
Bee
Korulbelul 2 hete vagyok amerikaban, elotte soha nem voltam native kornyezetben kulfoldon. Felsofoku nyelvvizsgaval jottem ki es ugy gondoltam igen en tudok angolul es nem lesz gond. Igazabol gond nincs is, jol elboldogulok, nem allitom, hogy mindent ertek, de ami talan a legnehezebben alakul ki sok embernel az az automatizmus. Fel eve talalkoztam egy nyelvtanulo programmal amit amerikaiak csinalnak, kulfoldieknek, az automatikusabb, konnyebb beszed erdekeben, ez nekem sokat segitett abban, hogy gyorsan es tenyleg gondolkozas nelkul tudjak megszolalni szituaciokban. Raadasul ugy jottem ki, hogy a szlenget is eleg jol ertettem. Meg lehet tanulni egy szinten angolul otthon, de akkor leszel igazan topon ha minden perceben hasznalod es ra vagy kenyszeritve, hogy ezen a nyelven intezed a bztositasodat, a vizumodat es olyan dolgokat, amihez tenyleg egy targyalokepes nyelvtudas szukseges. Velemenyem szerint, ami nincs meg itthon, az az, hogy nincsenek automatizmusok, nem elo nyelvet tanulunk, hanem nem letezo parbeszedeket, nem letezo szituaciokbol. Igazi angolt kell tanulni, amit kint lehet, vagy megfeleloen osszevalogatott tanulasi anyagbol.
Kedves Gellért!
Nagyon érdekelne a hozzászólásodban említett „amerikaiak által külföldieknek létrehozott nyelvtanuló program” neve. Ha még ennyi év távlatából eljut hozzád az üzenet és változatlanul fenntartod a jó véleményedet ezzel kapcsolatban, légy szíves írd meg a nevét, illetve a gyártók elérhetőségét!
Köszönöm
Kedves Mindenki!
Érdekes, hogy néhány tíz évvel ezelőtt, amikor még televízió sem volt és utani sem volt könnyű annak akinek nem volt sok pénze /1953-57/, akkor is meg lehetett tanulni bármilyen nyelvet.
Azok a tanárok, akik még ma is talpon vannak /van állásuk, vannak tanítványaik, jól beszélik a nyelveket/ valahogy másképpen álltak hozzá a tanuláshoz.
Akartak tanulni és akartak tudni tudtak akarni, tehát megkeresték azokat a forrásokat, lehetőségeket, amelyek hozzásegítették őket a tudás megszerzéséhez.
Most a bőség zavarában a fiatalok nem tudnak választani, nincs egy olyan út, amelyre biztonsággal ráléphetnek, magukban pedig nem bíznak eléggé. Ez utóbbi a legnagyobb baj. Az önbizalomhiány, az önismeret hiánya az ami megakadályozza őket abban, hogy megfelelően ellen tudjanak állni a divat tendenciáinak és ki tudjanak tartani valami mellett, amit először elkezdenek. Nincs elég kitartásuk, könnyen kibillenthetőek.
A sok kéretlen ajánlat a különböző pénzéhes marketingesektől
sajnos nem segít nekik.
Mindez nemcsak a fiatalokra, de a tanuló felnőttekre is vonatkozik, úgy érzem.
A rugalmasság viszont nagyon fontos,de a kitartás is legalább annyira. Ma LLL az igazi:Long life learning
élethosszig tartó tanulás. Régen úgy mondták: A jó pap holtig tanul.
A nyelv is változik, Neked is változnod kell. Állandóság a
a változásban. Ha megálltam volna a hatvanas évek nyelvi ismereténél, nem lenne jó.
A nyelv él és változik. A magyar nyelv is. De el kell fogadnunk, hogy mi magunk is részesei vagyunk a nyelvi változások elfogadásának vagy nem elfogadásának.
Számomra azonban nagyon fontos, hogy valaki először az anyanyelvét ismerje jól. Ha azt ismeri, akkor a második nyelv megtanulása sokkal könnyebb, a harmadiké még könnyebb és így tovább.
Ha megvan az alap/anyanyelv/ akkor van mire építkezni, ha az hiányzik, akkor természetesen a többi is nehezebb, könnyen összeomlik a felépítmény. Sajnos ebben a sok reform tanterv
nem segít.
Akarni és szeretni kell azt nyelvet, amit meg szeretnénk tanulni. Egyszerű történetek olvasása, és a zene /film, eredeti szövegek/ sokat segíthetnek.
Ennyi.
Sarah
Nyelvtanulás nem egyszerű, én mondom. Lassan egy éve leszek itt Angliában és folyamatosan tanulok. Valóban az otthoni nyelvtanulás elengedhetetlenül szükséges. Ott kell elindulni és mind a szókincset, mind a nyelvtant egyszerre kell folyamatosan fejleszteni. Egyik sincs meg a másik nélkül.Középfokú nyelvvizsgával és egy jó adag bátortalansággal jöttem ide. A tanárokat nem kell bántai. Ők olyanok amilyenek és azt tantják amit beléjük véstek. Rá kell döbbenni, hogy ez a nyelv annyira sokszínű, érdekes és fejleszthető, hogy soha az életben nem fogjuk magunkat utolérni úgy mint egy „bennszülött”. Ezt a tényt el kell fogadni és nem rágódni rajta. Nap mint nap megdöbbenek, hogy még mi mindent nem tudok. Kijöhetsz ide bármilyen szintű nyelvtudással, rájössz, hogy kevés vagy. Egy a lényeg, a nap minden percében ha teheted fejleszd magad. Ezt úgy értem, hogy amit csak lehet ragadj magadhoz és csináld. Kezdj el könyvet olvasni, nézd a tévét, olvasd és fordítgasd magadban a reklámok szövegét, próbálj mindig más formátumban válaszolni a kollégáidnak és engedd hogy az agyad ellazuljon és az információk beáramoljanak. Másnap még biztosan nem fogod tudni amit előzőleg hallottál vagy láttál. De szépen lassan visszajönnek a gondolatok. És alapvetően ott vannak a nyelvtani szabályok! Figyelni kell rájuk, ami sokszor nem könnyű, hiszen lelassítja a beszédedet. De ez nem baj. nem kell mindent gyorsan ledarálni. Az angol nyelv pedig rugalmas mint az élet maga. Csinálni és tanulni kell és meg kell találni benne a szépséget az örömöt. Ha pedig hibát vétel, akkor legyél képes nevetni tőle, tanulni belőle. Csak akkor tudsz örülni a nyelvtudásodnak ha kellően lazán veszed!
NEm rossz a cikk, csak kicsit az otthoni nyelvtanulás felé billenti a mérleg nyelét, ami nem vmi fer.
Otthon olcsobb, na persze…a tanárnak mindenképp. Ha kint dolgozol, nem hogy sokkal jobban megélsz a minimál bérből mint otthon, de még gyűjtögetni is tudsz és napi szinten tanulsz meg új dolgokat.
Motiváció: Itt több, nem is kérdés. Otthon dolgozol, rengeteg a tennivalód. Na ugyan hagyd a melót, a gyerekeket és csak az angollal foglalkozz, majd keres pénzt a szomszéd.
A nyelviskola drágább: Ugyan leírná hol kereste? „Legdrágább nyelviskolák angliában”? Szinte minden munkahely biztosít nyelviskolát a munkavállalóknak. Szinte minden nagyobb városban van ingyenes kurzud, a kisebb városokban ha bemegy az ember a könyvtárba és érdeklődik, akkor felírják a nevét és értesítik ha lesz INGYEN kurzus. Ott kicsit tovább kell várni amíg lesz 5-8 ember aki érdeklődik.
A cikk többi része tetszik, mert igaz. Bár én oda írnám, hogy szerintem a közép nem elég. Én azzal jöttem ki és szenvedtem sokat. Jó egy évbe is bele telt mire olyan munkát találtam ami érdekelt is és megfelelő volt hozzá a nyelvtudásom.
NEm szoktam hozzászólni semmihez csak átolvasom és törlöm, de ez a cikk idegesített. Drága otthon az angol nem kérdés rengeteg pénzt ott hagytam. Itt…..rengeteg pénzt keresek.
Bár nem kétség kellett tanulni, h itt legyek.
Mese habbal az itthoni angol tanulás. Az egész kultúra nyomatéka segít kint, minden perc, minden pillanat angol, hamisítatlanul.Itthon ezt senki, de senki nem tudja rekonstruálni.Se TV, se tanfolyamok, se angolórák, se specialisták. 4 évig éltem, s dolgoztam kint, s eleve nyelvvizsgával mentem ki, de a nyelvvizsga nem sokat ért.Ennek oka a tanarak felkészületlensége.Ugyan már, valaki elvégzi az ELTE-t, utána 3 hónapig angol nyelvterületen szerez gyakszit, s ennyi elég lenne?
Nem.
Amikor minden percben ki vagy téve az odafigyelés kényszerének, amikor a sorsod függg attól, hogy megértsd, s megértsenek, az az igazi motiváció.Az itthoni hókuszpókuszok nem segítenek, pótcselekvések, nem igaziak.Anglia az igazi.
Vagy USA, vagy Ausztrália, dánia, Málta.
Esetleg Új Zéland.Amikor nappal angolokkal dolgozol, de előtte bevásárolsz, amikor közlekedsz, újságot veszel, tankolsz, s estemész színházba, de tanú vagy egy utcai rablásnál, mindehhez kiszámíthatatlan, és azonnali reakciók szükségesek.
Ezekkel, de csakis ezekkel a reflexekkel tudsz jól megtanulni.
Itthon meg hagyd, a magnóhallgatást a tanarakra:-)))
Nem az kell, hogy tételeket tanulj, hanem, hogy azt tudd hibátlanul megfogalmazni, amit mondani akarsz.
@irén – Ők nem „Angliába” élnek, hanem „AngliáBAN”. „Angliába” maximum csak utaznak. :)
Ők nem „Angliába” élnek, hanem „AngliáBAN”. „Angliába” maximum csak utaznak. :) @irén –
Kedves Mindenki!
Elolvastam a kommenteket és mindenkinek van sok igaza a leírtakban. Azokkal nem tudok egyetérteni, akik azt írják, hogy nem tudják megtanulni a nyelvet. Hosszú évek óta külföldön dolgozom és a sors anno úgy hozta, hogy nulla angollal kellett nekivágnom a világnak. Az első kint létem nagyon fárasztóra sikeredett de ami rosszabb volt, hogy nem éreztem jól magam. Természetesen összevásároltam mindenféle angol könyvet, szótárat stb, csak éppen nem tematikusan használtam, így tulajdonképpen a tanulásnak nevezett dologból az lett, hogy egy nagy adag ismeretlen és abban a formában használhatatlan információval teletömtem a fejem. Ettől elfáradtam, mivel beszélni nem tudtam, egyre jobban ment el a kedvem stb. Gondolom ez sok embernek ismerős szituáció. Mivel a munkámból adódóan tanárhoz nem volt lehetőségem járni, elkezdtem a interneten kutatgatni „megoldás” után. És ekkor találtam meg Neményi Úr oktató csomagját. Ebben a félreértés elkerülése végett, nem angol anyag van, hanem egy végletekig kidolgozott tanulási tematika. Mivel egy kutató szakember írta, így gondoltam működni fog. És lássatok csodát, IGEN működik. Első olvasatra a könyv nevetségesnek tűnt, mivel mindenre azt mondtam, hogy „ja ez tudom, ..ez hülyeség,..ez így dedós… stb” . Aztán átgondoltam ismét, és rájöttem, hogy ami tanácsokat első olvasatra elutasítottam vagy természetesnek fogtam fel, egyiket sem csináltam a tanulás folyamán. Ekkor elkezdtem MAGAMTÓL!!! tanulni az angolt, lépésről lépésre, Neményi Úr instrukciói alapján. Ezúton is köszönöm neki a könyvében leírtakat. A lényeg!!!! Itthon is meg lehet tanulni angolul, csak rendszerezni kell a tanulást, mindig legyen új, kitűzött, reális cél, amit el tudsz érni, de kelljen hozzá tanulni. Ki kell használni a technika nyújtotta segítségeket. Levelezni kell, olvasni, tv-t nézni, természetesen angolul, mert csak akkor van értelme. És még egy lényeg, amit szintén Neményi úr ír, hogy mindig nézzük vissza, hogy mennyit jutottunk előre, és akkor fogjuk látni, hogy nem volt hiába a tanulás. De a legfontosabb, hogy merjen az ember beszélni, mert ha nem beszél, akkor hiába tanulja a száraz anyagot, akkor is azt fogja érezni, hogy nem haladt, és siker élménye sem lesz. Végszó!!! 5 éve dolgozom már külföldön, a világ minden részéről jött emberekkel, és nagyon sok barátom lett. Ha éppen nem találkozunk, akkor levelezünk. Nagyon jó érzés!!! Pedig én is már 43 éves vagyok. Megtanulható az angol!! Sok sikert mindenkinek és kitartást!!
Szerintem itthon is meg lehet tanulni angolul, tényleg csak szorgalom kérdése és hogy legyen motiváció. Régóta készülök a tanulásra, de nem tudom hogy kezdjek hozzá, mert nincs lehetőségem iskolába eljárni. A mondatokat még megtanulom, de a kiejtést egyedül nem tudom, pedig jó lenne.
Szerintem meg lehet tanulni itthon is. Igaz, még sokat kell gyakorolnom, de haladok!
A kulcs: a rengeteg gyakorlás!!! No meg a motiváció fenntartása. Egyébként, ahogy halad a nyelvtanuló az anyaggal, úgy lesz egyre motiváltabb :-) Persze, vannak hullámvölgyek, de azok kezelhetők a sikerélmények felidézésével, vagy „pihentetőbb” nyelvi elfoglaltsággal (zene, filmek stb).
A kudarcok egyik fő oka az elegendő gyakorlás hiánya. Az angolt nem elég „átolvasni”! Azt addig kell gyakorolni, amíg úgy nem megy, mint a magyar. Idővel egyre több, ugyanakkor egyre nehezebb anyagokat lehet így átvenni, egyre rövidebb idő alatt. A nyelvtanuló agya és füle szép lassan rááll, rászokik a nyelvre.
Nem elég a szövegeket elolvasni. Nem elég csak egyszer-kétszer meghallgatni. Aktívan kell dolgozni. A szövegeket el kell tudni mondani, össze kell tudni foglalni a lényegüket, társalogni kell tudni róluk, saját szavakkal elmondani stb.
Tudni kell helyesen szótárazni, a nyelvtant AZONNAL átültetni a GYAKORLATBA; így lesz a passzív nyelvtusából AKTÍV.
Nincs idő? Nincs pénz? Nekem sincs. De belegondoltam, hogy ha mindig erre fogom és nem tanulok, azzal sokkalta nagyobb kárt okozok magamnak, mintha csinálnám, de mondjuk idő híján csak napi pár percben, vagy pénz híján rengeteg önálló gyakorlással.
Mert is lehet haladni. Igen, nagyon sok erőfeszítésbe kerül. De megéri.
Mert sikerélmény külföldieket eligazítani, levelezni, kedvenc számaimat megérteni, blogolni angolul, filmeket nézni, ingyenes klubokba ellátogatni olykor, chatelni, olvasni, jobb munkát találni, érdekes kultúrákat, embereket megismerni, a legfrissebb és legjobb számítógépes programokat használni (többségük angol nyelvű) és ezáltal naprakész tudásúnak lenni, és ezzel előnyre szert tenni a munka világában és még hosszan sorolhatnám. Már középhaladó szinten egész jól el lehet boldogulni. És mindezt itthon, Magyarországon.
Hát nem érdemes?? Talán már kicsit szórakoztat is a nyelvtanulás a nehézségei ellenére is (idő, pénzhiány). Pedig kezdetben nem így volt. Nagyon nem…Nem a nyelv változott meg, nem is a körülményeim. Én változtam meg…
Egy negyvenes nyelvtanuló…
Nagyon nehéz meg tanulni ezt a nyelvet.Én is meg probáltam nagyon kevés szót tudok,a kiejtése nagyon nehéz.Én egyedül tanulgatom,az Angolt.És semmi siker.Sajnos. Üdv. Jutka.
Amit én ajánlok és tökéletes a tanulás terén az az, hogy az országban működik a középiskolai csereprogram. 3 hétre, 3 hónapra, 6 hónapra, 11 hónapra jönnek az országunkba cserediákok a világ sok országából, akik általában angolul jól vagy éppen tökéletesen beszélnek és mellette akár több nyelven is. Fogadó családként meg lehet tanulni az adott nyelvet a diáktól az életre szóló barátság csak még hab a tortán. Amelyik szervezettel a mi családunk kapcsolatban van , az az AFS. Tavaly mexicói diákunk volt, idén Thai leányunk. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Én kilenc hónapig Londonban dolgoztam,előtte csak egy 80 órás
intenzív,szituációs tanfolyamon vettem részt. az első három hónap szenvedés volt,mivel ott ahány ember annyiféle akcentussal beszélnek. Majdnem a világ összes országából megta-
lálhatók az emberek. 2007 januártól kezdve sikerült bejutni egy
ingyenes angolok által szervezett nyelviskolába, itt két kurzust (nem dicsekvésképpen mondom) elvégeztem kiváló eredménnyel.
Júniusra már elég elfogadhatóan beszéltem, hibátlanul írtam és
olvastam.Sajnos 2007 júliusában eltörta lábam, kénytelen voltam
hazajönni(1év mire rendbejöttem).Anyagi okok miatt visszamenni sajnos nem tudtam. A véleményem az, hogy kint a kényszer nagy úr!Ha az ember jobb munkahelyet kifogni csak
kommunikációképes nyelvtudással lehet! Álmodozni lehet, de annak keserű csalódás a vége. Egyébként az angol olyan nyelv
(ezt sokan nem látják be) amit folyamatosan gyakorolni kell, fő-
ként a beszédet kellerőltetni. Előfordult,hogy kijött egy fiatal hölgy „nagy mellénnyel”, hogy neki középfokú nyelvvizsgája van. Megkértük hogy jöjjön el segítsen tolmácsolni, aminek az lett a vége -a másik fél pakisztáni lévén-hogy két szót nem tudott váltani vele.Ő is itt szembesült a „százféle” akcentussal!
A végén azért leírom, hogy 54 évesen kezdtem el angolul tanulni. Üdv mindenkinek:György
Szerintem sokszor időhiány, legalábbis nekem ötvenesnek.
Családban aki tud sem alkalmazza a mindennapokban otthon.
Pénzbe kerülnek a tanulás és időbe, ebből van a legkevesebb.
Ingyenes összejövetelek kellenének, barátságok, aki éppen ráér megy és tanul persze jól is érzi magát, nem számít a kor én pl. szívesen tanulnék nyugdijas ill. diákoktól is. Csere-bere ki mit tud, talán beválna. Sok sikert mindenkinek, kitartást, sok barátot.Üdv.
Sziasztok!
Nagyon nehéznek találom az angolt, most pihentettem mert idegesít ,hogy nem maradt meg az agyamba. Igaz már nem vagyok fiatal az én gyerekeim már másfél éve Angliába élnek de még nem tudnak annyira , hogy el helyezkedjenek egy olyan munka helyre.De nem adom fel meg tanulom. Üdv: Irén
Sziasztok!
Nekem annyiból szerencsém van, hogy a lányom Angliába ment férjhez és így családi körben – úgymond – szájbarágósan tanulom az angolt. Nem könnyű 56 évesen felvenni egy új nyelvet, ami ráadásul nem is tetszik,de a muszáj nagy úr. Elég sűrűn járok ki és úgy illő, hogy valamit tudjak kommunikálni a vejemmel és a rokonaival,bizony estére igencsak kifáradtam. De megéri! A családi kötelék sok mindenen átsegít és volt jó néhány humoros jelenet, amikre ma is ha rágondolok, elmosolyodom.Ha valaki kint akar élni,akár csak rövid ideig is, szerezzen mihamarabb egy barátot, aki jól beszéli a nyelvet nagy segítségére lesz, hiszen Ő vissza tud jelezni. Bátorság menni fog, nem szabad feladni, a sikerélmény megnyugtat és önbizalmat ad. Üdv. Éva
Nem hiszem, hogy kint mosogatás vagy hagymavágás közben a konyhán meg tudnék tanulni. Más munkát meg honnan szedek.
rohadtul zavar, ha nem értek egy szót sem itthon is, dehogy megyek ki tanulni. itthon jó nekem