A gyerekeknek nyelvórára kell járniuk. Ez már régóta nem kérdés. Az viszont igen, hogy hány éves koruktól tanuljanak idegen nyelvet, és ez rendkívüli módon megosztja a szülőket és a tanárokat.
Az egyik tábor véleménye szerint, minél fiatalabb életkorban kezd a gyerek angolul tanulni, annál jobb, annál könnyebben megtanul. A másik oldal szerint, először az anyanyelvét sajátítsa el rendesen, és csak utána kezdjen egy idegen nyelvet tanulni. Mindkét esetnek vannak előnyei és hátrányai. Nézzük sorban.
Kezdje minél korábban. 3 éves korban a legtöbb gyerek már tud beszélni, érdemes elkezdeni az angolt is. Tény, hogy ebben a korban nagyon ragad a gyerekre a nyelv. Nagyobbik fiamat németre „tanította” a feleségem (németül beszélt hozzá), kb. fél év tanulás után már mindent értett.
Ha ilyen fiatalon kezdi a tanulást, vagy megszereti, vagy megutálja a nyelvet. Az is előfordulhat, hogy keveredik a gyerekben a két nyelv. A fiam például rám szólt, hogy „ungarisul beszélj, Papa…”.
Óriási előnyt jelent, ha valaki ilyen korán kezdi el tanulni a nyelvet, mert természetes lesz neki (az angol vagy a német, vagy bármelyik másik nyelv) használata.
A felnőtt korban népszerű kifogások (nincs időm foglalkozni vele, fáradt vagyok, nincs nyelvérzékem, stb…) többsége még ismeretlen az ifjú nyelvtanuló számára. Ideális esetben eszközként használja a nyelvet, pl.: angol dalokat énekel, és nem gondolkodik azon, hogy milyen is az ő kiejtése.
Viszont aki ilyen fiatalon, 3-5 éves korában megtanul angolul, az bizony nagyon gyorsan – akár fél év alatt – el is felejt mindent, ha nem gyakorolja rendszeresen. Vagyis 15 éves koráig hetente többször angoloznia kell ahhoz, hogy tudását szinten tudja tartani, és folyamatosan fejleszteni is kellene, mert 5 évesen még nem fog történelmi vagy gazdasági témákról csevegni, akármilyen értelmes is….
Ez anyagilag azt jelenti, hogy nekünk, szülőknek még tíz évig heti több órát kell finanszíroznunk. Cserébe a gyereknek teljesen természetes lesz az angol nyelv használata.
A másik tábor azon a véleményen van, hogy legkorábban 10 – 11 évesen érdemes elkezdeni a nyelvtanulást, mert:
– a gyerek idegrendszere ekkorra sokkal érettebb,
– már tud írni és olvasni az anyanyelvén.
Amit 10 éves koráig 4-5 év alatt tanul meg, azt később, 11 évesen 1 év alatt megtanulja. Ekkor már sokkal inkább feladatnak, leckének, munkának tekintik a nyelvtanulást, de még mindig rendkívül gyorsan tanulnak.
Ahogy telnek az évek, úgy lesz egyre hosszabb időre szükségünk ahhoz, hogy valamit elsajátítsunk, legalábbis még nem jött be hozzánk egy nyelvtanuló sem azzal, hogy ő már elmúlt 50 éves, és úgy érzi, hogy most sokkal jobban fog az agya, mint 20 éves korában…
Van egy gyakori érv a túl korai kezdés ellen: amíg az anyanyelvén írni – olvasni sem tud a gyerek, addig minek még egy nyelvvel terhelni. És van sok érv mellette is.
Nehéz a döntés. Ön mit gondol? Véleménye érdekel. Kérem, írja meg itt, a blogon!
Nálunk elég egyedi élethelyzet vezetett a nyelvtanulás szükségére. Örökbefogadott kisfiúnk 4,5 éves koráig csak román nyelven beszélt, más nyelvet soha nem hallott. Augusztusban költözött hozzánk, akkor kezdődött a magyar nyelv tanulás, novemberre 90%-ban beszélt magyarul. Úgy tanítottam hogy 2 hónapig mindent 2 nyelven mondtam el (először magyarul utána románul) 3-ik hónaptól csak magyarul beszéltem hozzá, és amit nagyon nem értett meg csak azt fordítottam le neki román nyelvre. Mostanában kezdtem játékosan angolul is tanitani, érdekli. Mondókázunk, angol nyelvű kis videókat, meséket nézzünk, ezt már nem olyan intenzíven mint a magyar nyelvnél. Nem keveri a nyelveket, de azon a nyelven nagyobb a szókincse amelyik mindennap van használva.
22hónapos a kisfiam, Ausztriában élünk.
Én is, és apukája is, kizárólag magyarul beszélünk vele. Már elég jól elboldogul, mindent el tud mondani, mondókázik, énekel.
5hete kezdte a bölcsödét, és számomra fantasztikus, hogy ha valakivel németül beszélek, ő rögtön mond egy két egyszerű német szót, amit már a bölcsödébe tanult meg.
A cél az, hogy mire 3évessen oviba megy, ahol már a szociális kapcsolatok lesznek a fontosak, addigra a német nyelv, már ne legyen korlát. És biztos vagyok benne, hogy nem is lesz. 😊
Neki teljesen természetes lesz, mert ebben nől fel.
Eszembe se jutott soha, hogy ez hátrányt jelentene bármibe is. Sőt!!! a suliba majd biztos angolt tanul, kíváncsi leszek hogy fog menni. 😁
Döbbenten olvasom az írást. Egyrészt azért, mert csak az angol nyelvről szól, mert ez a divat… Holott Magyarország gazdasági partnereinek nagy része német nyelvterületről jön, tehát a német gazdasági szükségszerűség. Jó magam kétnyelvűen nőttem fel. Előbb németül beszéltem, hiszen az egész falu német ajkú volt. A kb 10 magyar család minden tagja is beszélt németül. Úgy két és fél éves koromban kezdtem magyarul beszélni. Mindkét nyelvet tisztességesen beszélem, tudok helyesen írni, annak ellenére, hogy a kádári időszakban csak elvileg volt lehetőség az iskolában németet tanulni. A főiskolán már lett volna lehetőség, de a hazai nyelvoktatás használhatatlansága miatt, abba hagytam. Folyton a nyelvtant próbálták letolni a torkunkon, de beszélni még a tanárunk sem tudott tisztességesen.
A mai világ igen csak nemzetközivé vált. Családunk fiataljai jórészt külföldre szegődtek. Születnek gyermekek is. Három ifjú simán kétnyelvű, harmadikként pedig már az óvodában tanulják az angalt. A szülők magyarul beszélnek a gyerekekkel, az óvodában természetesen német az alapnyelv, mellette tanulják az angolt, játékos formában, mindenféle nyelvtani akrobatizmus nélkül.
Egyik unokaöcsém Düsseldorfban él, dagesztáni feleségével és 4 illetve 6 7 éves gyermekükkel. Az apa kizárólag magyarul beszél velük. A nyarat a Balaton melletti házukban töltik, ahol magyar oviba járnak, moszkvai unokatestvérükkel együtt. Édesanyjuk oroszul beszél velük, az óvodában alap a német, de mellette intenzív angolt szoknak (nem tanulnak, hanem beszélnek velük.) Nem beszélve arról, hogy a 4 éves fiú, a moszkvai nagyi hatására folyékonyan olvas oroszul. Nos a hitetlenkedőknek mondom, hogy egyetlen gyermek , sem a mai sem az én generációmból soha nem keverte össze a nyelveket. Beszélgető partnertől függően azonnal váltanak egyik nyelvről a másikra. Tanúsíthatom, hogy az egy marhaság, ha kicsi korban tanulja az ember, azt elfelejti. Ez abszolút nem igaz. Olyan állíthatja csak, aki maga nem beszél több nyelvet. Még valami, a hazai nyelvoktatásról… Katasztrófa, hogy nem beszédkészséget tanulnak a nebulók, hanem a nyelvtan verik az emberekbe gőzkalapáccsal. Ok, hogy megtanulnak helyesen írni, de nincs bátorságuk beszélni. Ausztriában élek, dolgozom, rendszeresen voltak egyetemista hazai diákjaim, akikkel közelharcot vívtunk a beszédért. Hiába rendelkeztek nyelvvizsgával, használhatatlan volt. Leírom, meginvitáltam a néhány éve a Kodolányi és a Corvinus német tanszékeinek tanárait Ausztriába hétvégeken, tisztességes bérért. Szállítva, teljes ellátással. Hogy érezzék, mire van szükségük a diákoknak. Válaszra sem méltattak. Ilyen nyelvoktatás mellett a magániskolák sokáig fognak élni….
A hitetlenkedőknek küldhetek privátban videót az apróságokról…
Szerintem négy éves kortól jó elkezdeni a tanulást most nyelvtanulás ről beszélünk minél korában anál egyszerűbb .Nevetve kel tanítani kicsi babát sokkal jobb mind a semmibe hagyni .Nálunkis két nyelvet tanul apa magyar anya orosz ez egy mindennapi dolog.
Úgy gondolom, nem hátrány ha a gyermek mielőbb találkozik más „nyelvvel” . Kislányom 15 hónapos és az állatneveket, egyes tárgyak nevét, kissebb kifejezéseket megért angolul. Ő nem tudja hogy az egy másik nyelv szava, szinonímaként sem fogja használni, ha környezetében ” nem úgy nevezik”, csupán megérti, elsajátítja.
Még nem beszél csupán néhány szót mond ki angolul, ugyanis a „car” -t , cat, dog, ..már képes kimondani míg a magyar megfelelőjét nem.:-D Holott érti.
Nem gondolom hogy ártanék vele :-)
Jo estét tanultam fekete gáboral sikerűlt elég jol ment de ami kéne ahoz nagyon kevés és én se vagyok már fiatal 37 éves leszek van3 fiam és most pedig a kőzepső gyermekem bejelenkezet ere a tanfolyamra Szilvási Danielnek hivják
Irta;Irenke
Szerintem is minél korábban és minél többet kell az „idegen” nyelvvel foglalkozni, hogy ne legyen idegen. Ha valaki idegen nyelvként tanulja már nagyobb gyerekként, az tényleg gyorsabban megtanul bizonyos dolgokat (Pl: nyelvtan, szavak), de mindig idegen marad számára. Ahogy számomra is az maradt, az 5-ös osztályzataim mellett. A lányom óvodás kora óta tanul angolul, azóta is folyamatosan, minden nap, anyanyelvi tanároktól, s most 11 évesen folyékonyan beszél és megérti a külföldieket. S ami a legfontosabb, nem a magyart fordítja angolra, hanem spontán beszél. Szerintem ez a legnagyobb előnye a korai nyelvtanulásnak. Ja, és mindezt könnyedén, mindenféle biflázás nélkül. A rendszerezés, a nyelvtan tényleg nem sürgős, de a beszéd igen! Ahogy az anyanyelvnél is!
Elolvastam a leveleket, s bizony mindenkinek igaza van.a nyelv tanulás az egyéniségtől függ.Én 63 éves nagymama vagyok. A lányom felnőttként tanult meg angolul.Az unokám 10 évesen kezdte az angol nyelv tanulását, Mind ketten beszélik a nyelvet, de nem anya nyelvi szinten.Én 60 évesen kezdtem el tanulni,nos
még a kezdőszintet sem érem el.Amikor fiatal voltam ötödiktől orosz nyelv volt a kötelező. Levelezési szinten tudtam. Ma már szótár kell, ha valamit tudni szeretnék. Szerintem tanulni bár mikor lehet, csak nem szabad abba hagyni. Nehezen jön könnyen megy.
Üdvözlettel Julianna
Érdekesek a vélemények. Esetenként más és más, ahogy írták. A kisgyermek válogat a sok szó közül.Érdekes módon mégis elkezd beszélni és a legfontosabb kifejezéseket jegyzi meg. Idegen nyelv esetében is erre kellene hagyatkozni. Kevés ismétlődő mondatokat közölni, ami vele és a vele együtt lévőkkel való kapcsolatban (szeretet) fontos. Az úgynevezett társalgási nyelvet jóval később hajlandó megtanulni. A nyelvtanulás anyanyelv esetében sem játékos. Van benne érdekes, jó, tiltás stb. A betűket csak jóval később tanulni. Az adott hangokhoz 7 éves korig van meg a mintegy 2 ezer felhang hallási tartomány.Ezért jobb előbb, de iskolai szinten inkább 3. osztálytól a beszélgetést megkezdene.Szép napot ! Mária
Ez egy érdekes kérdés, úgy látom megoszlanak a vélemények,
de szerintem ez az életben kiderül, ezt úgy értem, hogy egy
dolog, mit szeretne a szülö, egy másik mi lenne a jó, a
harmadik döntö kérdés, hogy mire van lehetösége, és mit
tud finanszirozni, mert ez fogja eldönteni a kérdést.
A másik, az élet produkál érdekes dolgokat.
Fiatal magyar sráccal beszélgettem, igen törve akadozva,
beszélt magyarul, kérdeztem, te fiú honnan jöttél, erre
mondja, hogy magyar 20 éves kora után külföldre ment
dolgozni, a munkahelyén nem beszél magyarul, a barátnöje
meg külföldi. A másik, van egy kollégám, aki született angol,
32-33 éves koráig Liverpool-ban élt, illetve nött fel.
Jó 30 éve nem Angliában él, és dolgozik, nem angolul
beszél, igy mikor angolul beszél, az igen érdekes.
Ez meg az élet.
Várom a megoldásokat!
Kedves András!
A feltett kérdésre válaszolva.
Szerintem,nagyon jó gyerekkorban kezdeni a nyelvtanulást, abból kiindulva, hogy az anyanyelvünkön is először beszélni tanulunk és csak később ismerkedünk a nyelvtani szabályokkal.
De—- a korai és persze a későbbi korban kezdett nyelvtanulásnak is— szerintem— akkor van eredménye, ha a tanulás folyamatos, mert a gyerek is, a felnőtt is hajlamos a felejtésre.Bármit tanulunk.
Kedves Mindenki!
Számomra meglepő ez a nyelvtanulási őrület! Bölcsődei angol? Minek? Semmi nem marad meg meg belőle, ha a szülő otthon nem beszél az adott nyelven a gyerekkel. Ha valaki azt gondolja, hogy attól majd hamarabb fog beszélni, hogy egy héten, egy órát foglalkozik az idegen nyelvvel, akkor sajnos csalódni fog. A gyermekeim tanultak szlovák nyelvet az oviban, nem ezért vittem oda, csak ez tűnt a legjobbnak, mivel mi nem beszélünk szlovákul, egy kukkot sem tudnak. A nagyobbik fiam harmadikos korától tanulja az angol nyelvet és az egyik legjobb tanuló a csoportban. Az aki már ovis korától tanult, sem vette könnyebben az akadályokat, talán az első leckék mentek könnyebben, viszont a szülőnek jó sok pénzébe került. Több szülő, aki ezen végigjáratta a gyereket, ezen a véleményen van, nem valószínű, hogy ha most kezdené, akkor is ezt tenné. Szerintem akkor érdemes korán angoloztatni, ha a szülő kellő nyelvismerettel rendelkezik és napi szinten kommunikál a gyerekkel. Én most fogom nyelvtanárhoz vinni, 12 évesen, most látom rajta azt, hogy megérett arra, hogy pluszban az iskolai elfoglaltságai mellett, ebben is helyt álljon.
A barátnőm nagy fia, iskolai keretek között tanult nyelveket, először negyedikben találkozott az angollal. Nyelvtanárhoz, külön nem járatták, csak mikor nyelvvizsgára készült. Van két nyelvvizsgája. Tökéletesen beszél angolul, külföldön tanult ösztöndíjjal. Semmiben nem szenvedett hátrányt, viszont kellett az elköteleződés.
Szép napot! Marcsi
Szia Kedves András !!!
Köszönöm a leveledet mindig örömmel olvasom
Nekem az a véleményem magamról tudom ha óvodás korba de már előtte is lehet akkor jó megtanul angolul vagy bár milyen
nyelvet Minél előbb annál jobb ,én biztos vagyok hogy a korai kezdés sokat számít
Üdvözöllek szeretettel ILI
Kedves András!
Valóban sok a vita arról,hogy mikor is kezdjen el a gyermek idegennyelvet tanulni.Jómagam német és orosz szakos tanár vagyok,emellett alapszinten beszélem és értem az angolt,kicsit olaszul is tudok.
Talán a személyes tapasztalatomat osztanám meg másokkal.
2 gyermekem van. A nagyobbik angolul kezdett tanulni 6 éves korától,s azóta folyamatosan tanulja,iskolában,itthon,imádja az angol dalokat,volt már Angliában is.Mellette 2. nyelvként a németet tanulja,e nyelv is jól megy neki.Biztosan nagy szerepet játszik a jó nyelvérzéke is,de leginkább az,hogy rendszeresen foglalkozik vele.Most 15 éves gimnazista lány,készül a középfokú nyelvvizsgára.Kisebbik fiunk a némettel kezdte,szintén 6 évesen.
Persze,mindenféle erőszak nélkül,a tanulás során az ő szintjének megfelelően kommunikálok vele németül.Most 12 éves.
Nekem is az a véleményem,hogy lehetőség szerint minél korábban kezdjen el egy gyermek nyelvet tanulni,hiszen pl. az artikulációs bázis 11 éves korra zárul le,ezután már nehezebb elsajátítani tökéletesen a kiejtést.Én túl erőltetettnek éreztem volna azt,hogy nem anyanyelvűként,hanem csak „tanárként” csecsemőkoruktól fogva németül is beszéljek a gyerekeimhez.
Anyanyelvű szülőnél szinte természetes a kétnyelvűség,és a bilingvalitásnak is megvannak a maga pozitívumai.
Üdvözlettel:Henriette
Tiszelt András !
Köszönöm, hogy érdekli a véleményem, ha a szülő tud idegen nyelvet, akkor a gyermek születésétől kezdve párhuzamosan használja mindkettőt, ha nem, akkor a lehető leghamarabb , pl. óvodában a kívánt nyelvterületre írassa be. Tapasztalatból mondhatom, az én lányom óvodás korban kezdte a németet,és nem az a lényeg , hogy megtanulta a nyelvet, hanem a leglényegesebb, hogy megtanult nyelvet tanulni! Ma már több nyelven beszél , én biztos vagyok benne, hogy a korai kezdés sokat számított! Üdvözlettel: István
@Jankai Bernadett –
Kisgyermek koromban egy tánti járt hozzánk, verseket, dalokat tanultunk és játszottunk, német nyelven. Ezeket most, csaknem 70 évesen is pontosan vissza tudom adni.
Később az iskolában tanultam oroszt, németet, majd önerőből még három nyelvvel próbálkoztam. Ezeket már jócskán elfelejtettem, amit tudok, azt is inkább írásban produkálom. Beszélni nem merek, pedig nagyon szeretnék.
Ezért szörnyen írígylem az egyik unokahúgomat, aki Németországban, német és magyar anyanyelvű szülők gyermekeként nőtt fel. A szülei a születésétől saját nyelvükön beszéltek hozzá. Nem oktatták, hanem használták a nyelveket.
Ez a kettősség semmi látható zavart nem okozott a kislánynál. Amikor nálunk jártak, velünk természetesen magyarul beszélt, igaz, kicsi korában a cicánkhoz németül szólt. Most, 21 évesen, szinte akcentus nélkül beszéli a nyelvünket. A mamája mindmáig magyarul beszél vele, pedig a 25 év alatt már ő is kitűnően megtanult németül.
Szerintem minden lehetőséget meg kell ragadni, és minél korábban kezdeni a nyelvek elsajátítását.
M. Adrienn
Én is egyet értek azzal,h a gyermek minél hamarabb meg tanuljon angolul vagy más idegen nyelven legalább 2-3 éves korban.
Itt nálunk erre nincs lehetőség sajnos.
Kissné
Teljes mértékben egyetértek Erzsébettel, az előttem szólóval!
12 évet tanultam Magyarországon angolul (jeles tanuló voltam), de valahogy sosem volt az igazi. Pedig már óvodában ismertem a szineket angolul, tutam 20-ig számolni, be tudtam mutatkozni, értettem alap mondatokat…boldog voltam.
Most, hogy közel másfél éve élek Angliában, még csak most kezdem érezni, hogy alap szinten tudok kommunikálni angolul. C1-es besorolásban mérve a tudásszintemet (Magyarországon felsőfoknak felel meg), úgy érzem, egy anyanyelvi környezetben ez csak egy alapszintű kommunikáció. Hogy miért?
Mert mást tanít az iskola, mint egy igazi angol környezet, vagy egy kétnyelvi család, ahol a gyerek folyamtosan fejlődik, és nemcsak a nyelviskola témáit sajátítja el, hanem az adott nyelven való gondolkodást is. Hiszen nem elég egy nyelvet bemagolni, hogy megirjam másnap a röpdologzatot ötösre, hanem az adott nyelven kell élni, álmodni is. Ha ez nincs meg, nem tudod az adott nyelvet, csak egy kisebb szeletét, mint gondoltad volna.
Munkám során sok kétnyelvű fiatalkal beszéltem (spanyol-francia, angol-spanyol, észt-orosz), akik mind azt mesélték, hogy 5 éves koruk alatt folyamatosan tanulták, hallották az idegen nyelvű szülő anyanyelvét is, de amint leálltak róla, elvesztek, itt vannak húszonévesen és maradt csak egy nyelv, mintent elölről kell kezdeni.
Mondhatnám példának a német nyelvtanulásomat is, amit gimnáziumban kezdtem 14 évvel ezelőtt, előtte nyáron magamtól apukám könyvéből, majd az iskolában. Ragyogóan leérettségiztem belőle, az akkori angol tudásomhoz képest folyamatosan beszéltem, de mivel azóta nem használtam, kb. be tudok mutatkozni. (Sajnos.) Tény, hogy biztos hamarabb visszajönne a sok emlékkép, de mint száz szónak is egy a vége, a környezet a meghatározó. Környezet alatt lehet mindent érteni, ami eredeti, írott, olvasott, hallott, beszélt és a sok-sok tapasztalás.
Megjegyzem célom volt a külföldre költözéssel, hogy anyanyelvi szinten tudjak majd egyszer, vagy legalábbis elég jól ahhoz, hogy a gyermekemnek majd minél többet átadhassak belőle. Ha külföldön maradok, akkor pedig a környezet tanítja az angolt, a család, én pedig a magyart.
Szerintem, ha a gyerek ki is van szakítva valami oknál fogva az addigi nyelvi környezetéből, utána törekednünk kell arra, hogy ha mesterséges módon is, de a legtermészetesebb külföldi környezetet vissazvarázsoljuk neki, páldául idegen nyelvű mese, videó, zene, stb. formájában.
És mindenki higgye el, csak az iskolai tanóra nem elég!!!!
„Attól függ amitől lóg”, szokás mondani. Mostanában nagy hangsúlyt fektetnek a tudattalatti tanulásra, ami inkább a gyerekkorra emlékeztet, hiszen akkor még mindent magába sziv a gyerek, jót-rosszat. Rengetek példát hozhatnék fel pro és kontra a gyerekkori nyelvtanulással kapcsolatba, többek között a saját magamét. Saját véleményem szerint ártani nem árt, de túl hasznosnak sem bizonyul. A legtöbb felnőttel akivel találkoztam és valaha régen „megtanult” egy nyelvet, a nagypapa- vagy nagymamától, az anyanyelvén kivül, egyik sem tudott még csak elemi szinten sem beszélni azon a nyelven, legyen az magyar, német, szerb stb. kivéve persze ha a család vagy az egyén tudatosan nem művelte, tanulta tovább valamely módon. Rémlett nekik, eszükbe jutott néhany szó, kifejezés, de irni-olvasni-beszélni egyik sem tudott. Szerintem minden a környezettől függ, és hogy mennyire van szüksége, érdeklődése, valakinek az adott nyelvre, sőt a gyerekeknél jobban. Egy szegényes beszédű családban, környezetben egy gyerek sem tanul meg rendesen egy nyelvet sem, az anyanyelvét sem, esetleg azt is nagyon elemi, szegényes szinten. Viszont ha egy többnyelvű környezetben nő fel ott sokkal hamarabb és könnyebben megtanul egy-két nyelvet az anyanyelvén kivül is. Miért? Mert a szükség ráerőlteti. Hiszen a pajtásait meg akarja érteni, játszani akar velük. Talán a legjobb példa erre a Bánát – Románia (volt a két világháború között) ahol a gyerekek az utcán tanultak meg négy nyelvet is. Az érdekes az, hogy ezek a gyerekek felnőtt korukban is elég jól beszélték ezeket a nyelveket.
Talán a kérdés nem is az, hogy mikor tanitsunk, tanuljunk egy új nyelvet, hanem, hogy mennyire szükséges (a gyerek szempontjából, nem a felnőtté) , mit és hogyan. A gyerekeket illetően én inkább a mesék által tanitanám a nyelveket, hiszen ez az ők szeretet világug. Felnőtteknek is ajánlanám, mellékesen. A mesevilág fontos az anyanyelvünk gyarapitásához is, amely később regények világával folytatódik, vagy bármely más irott-olvasott anyaggal (tudomány, hobbi stb.) ami érdekel és persze az adott nyelv környezete. Még van egy lényeges szempont, amit általában mellőznek a nyelvtanulással kapcsolatban, éspedig hogy legyenek hozzáférhető anyagok, úgy hallgatható (nagyon lényeges), mint irott-olvasható. Ha én például a hobbit nyelvet akarnám elsajátitani, hát nagyon nehézkes lenne, még ha mondjuk találnék egy jó kurzust és/vagy tanárt. Miért? Mert nem igen lenne mivel folytatni, nem hinném hogy találnék ezen a nyelven (audio)könyveket, rádiót, TV-t, stb, még az interneten sem. Jó, mondahatják sokan, de angol, német van bőven. De kérdezem én hány óvodás gyereknek mesélnek otthon Csipkerózsikáról, Hófehérkéről stb. angolul, vagy németül? Sajnos attól féleg, hogy magyarul sem. De ma már vannak CD/DVD-ik, amikről meg lehet hallgatni. Hány óvodásnak adják meg ezt a lehetőséget, hogy meséket hallgathasson az anyanyelvén és egy-két más nyelven? Nem elég amit az oviban vagy az elemi iskolában mesterségesen rájuk erőltetnek vagy akár privát órákon. Lehetőséget kell adnunk nekik, hogy gyakorolhassák élvezettel az adott nyelvet, nap mint nap, bármikor. Másként csak kinozzuk a gyerekeket egy új nyelv megatnulásával, mert ez a módi mostanában, amelyre talán az életben sohasem lesz szüksége.
Olvasva a blogot, egyedül érzem magam nagyon, de talán pont emiatt is írok – nagyon ritkán szánom ilyesmire magam – a véleményem tehát:
Tanuljon a gyerek meg helyesen beszélni írni magyarul és 10-11 éves korában bőven elég elkezdeni idegennyelvet tanulni. Akkor viszont intenzíven és folyamatosan egészen nyelvvizsgáig, érettségiig. Addigra alakul ki olyan színtű feladattudata és motiváltsága, amivel komoly eredményeket ér el és sikerélményhez jut.
Írom ezt úgy, hogy én és férjem magyar anyanyelvűek vagyunk, magyarul beszélünk a gyerekekkel otthon. Mind a ketten iskolapadban hasolnó korban jól megtanultunk németül utána felnőtt fejjel 20-40év között pedig középszinten angolul.
Mind a ketten használjuk nyelvtudásunkat, de nem otthon. (munka, nyaralás, külföldi barátok stb.)
Természetesen egész más a helyzet, ha a család nem egynyelvű. (apuka, anyuka más anyanyelvű) Erről nincs semmilyen konkrét tapasztalatom.
Nekem tetszik, hogy a kicsik már az óvodás korban angol dalocskákat tanulnak p.l.: körjáték közben, szokják a kiejtést, oldottan, játékosan ismerkednek a nyelvvel. Számokat, a hét napjait is könnyen tanulják.Nem járatnám angol nyelvtanárhoz a beszédhibás kis gyermeket.
Az én véleményem a következő:
A babát akkor kell elkezdeni tanitani egy idegen nyelvre, amikor még az édesanya hasában van. Tehát a leghatékonyabb, legolcsóbb, legbarátságosabb, legbensőségesebb és mindkét fél számára a legmegnyugtatóbb módja a második nyelv tanulásának, ha az édesanyja adja át a babának, az anyanyelvvel egyidőben.
Természetesen az édesanyának anyanyelvi szinten kell birni a nyelvet.
Hogy milyen hatékony lesz a nyelvtanitás az én esetemben, majd még elválik. Én mint nagypapa tanitom a kis unokámat angolra, nem tudok anyanyelvi szinten, de még mai nap is állandóan tanulok, legfőképpen a babanyelvvel kapcsolatos szavakat és mondatokat. / Gondolok itt a pelusra, pisilésre,kakilásra, bilireszoktatásra stb./ 22 hónapos a kisunokám, nagyon szépen halad mind a két nyelvben, kezd már egyszerűbb mondatokat mondani mind magyarul, mind angolul. Természetesen mivel vannak még betűk, amiket nem tud úgy kiejteni, ahogy kellene, akkor ő választja ki, hogy milyen nyelven mondja azt. / Angol szavakban inkább a „put, get, bee,
car”, sőt „chestnut, apple, pear, feather, peagon” szavakat, mig a magyarban a „kérsz, adsz, palacsinta, kiszállni” szavakat használja a legszivesebben. Meg kell viszont emlitenem, hogy mi ketten állandóan csak angolul csevegünk. Ez egy kötelező kritérium. Viszont az elkerülhetetlen, hogy a családtagjaimmal csak magyarul beszéljek a jelenlétében. Majd elválik, hogy mi fog kisülni az effajta „nyelvtanitás”-i módszeréből. Amennyiben még Isten éltet, beszámolok a további fejleményekről is.
Nincs jó válasz, de én az unokámat már tanítgatom. 4 éves. Mégis több az esélye, hogy ráragad, mintha nem tenném. Aztán, hogy mennyit használja, gyakorolja később az már olyan, mint egy képesség kihasználása, vagy elhanyagolása.
Gyerekeinket mi tanítani nem tudjuk, mert nem hiszik el. Csak idegen tudja tanítani, ha bármit is mond neki. Ha azonban „szerelmes” a gyerkőc a szülejébe példaképnek tekinti és Ő is akkora akar lenni, látja, hogy valami van abban a karattyban, amit Rómában apu lejtett, mert a büfés rögvest pakolta a pizzát gazdagon, ahogy mi szeretjük: meg van a motíváció. Tanulni fog, követeli! A tanár jó dolog, ha anyanyelvünkön is beszél, mert tud javítani. Annyiban nem pártolom a tanárt, hogy tananyagot szállít a diáknak, ami nem kifejezetten hawaj: mindenki személyiség és a tanárnak előbb meg kellene tanulnia a diákját és úgy csinálni számára szabott feladatot. Amennyiben ez nem lehetséges, a kis „utánfutó” követi a „tanárát”, aki mindig „kéznél van”. Ennél ideálisabb tanulást én elképzelni sem tudok: a diáknak csak természetes mennyiségű ideget kell fogyasztani, nem pedig amennyit rásóz a tanítója. Számomra a memorizálás a gond, nem marad meg. Másnap, ugyan felismerem, de magamtól már nem szülöm újra csak felismerem. Az anyag, amit kaptunk jó, mert ugyan azt tanítja, mint az iskola, csak más sorrendben veszi az akadályt és ez már nagyon fontos lépés előre. Olyan tanárt szeretnék, aki mindig velem van erdőben, mezőben és adja az anyagot, amit kérek. Professzor úr szíveskedjél elképzelni, hogy engem a motorbicikli érdekel, nagyon jó befogadó vagyok, de ha nekem az autót nyomatod az erőszak és nem tudatosan, de ellenállok. Ha a motorral sínre kerültem, már az autó is jöhet. Nógrád megyében hallok egy szót: lajtorja. Biztosra vehető, hogy értek magyarul, de a „meghonosításhoz” fel kell vennem a kincstárba. A szenesember a rossznyelvek szerint kb. 150 szóval él és mégis mindent megért és elmond! Kérdezem: melyik az a 150 szó. Valószínű, hogy az én agyamban nehezen kezelhető szoftver van és gátol a tanulásban is!
Szerintem minél kisebb a gyerek annál hamarabb tanulja meg a nyelvet. Az én kisfiam 11mult de elég sokat gyakoroljuk ,hogy folyamatosan tanulja. De elég nehézkesen megy sokat kell vele foglalkozni. Meg maradjon neki amit tanulunk. Nyáron sokat felejtenek az biztos. Kell idő megint belerázódjanak ujra a tanulásba. De ez az én véleményem, nem vagyunk egyformák.
A napokban tapasztaltam,itt születtek a gyerekek,itt éltek 11 és 8 éves korukig.3 éve vissza mentek
Dubaiba,már alig egy-két szót tudnak magyarul,véleményem szerint a gyerekkorban nyelvet tanítani csak akkor érdemes,ha
naponta beszélik a nyelvet,egyébként elfelejtik,mint azt hogy
hol nyaraltak.
Pedagógusként dolgozom óvodában, és bizony vannak olyan gyerekek a csoportomban, akik többnyelvűek. Van olyan gyerek aki meg sem szólal a másik anyanyelvén (az anyukája külföldi), de megérti azt a nyelvet is.(6 éves) De olyanra is van példa, amikor szépen beszéli a másik nyelvet. Szerintem ez egyénileg változó, gyerek és család függő.Értem ezen azt, hogy minden szülő másképpen áll hozzá a tanításhoz. Valaki jobban odafigyel és többet követel a gyerektől, valaki nem. Természetesen a gyerekek is változóak. Az én keresztgyerekeim külföldön élnek és finn anya nyelvűek, de a gyerekfelügyelő magyarul beszél hozzájuk. A szülők a gyerekfelügyelővel angolul beszélnek és természetesen a gyerekek hallják az angol beszélgetéseket is.Az egyik gyerek most 2 éves, a másik 1 éves. A nagyobbik folyékonyan beszéli a magyart és az angolt érti, de még nem beszéli. A kisebbik a magyart érti és mond is már egy-két szót. Én azt gondolom és azt tapasztaltam pályafutásom során, hogy nem baj, ha korán kezdik tanítani a gyerekeket idegen nyelvre, de természetesen utána is folyamatosan kell velük beszélni az adott nyelven, sokat kell gyakorolni, különben elfejtik.
38 éve tanítok angolt 2 éves kortól. Nagyon fontosnak tartom a nyelvtanulást születéstől kezdve. Az előttem szóló csak egy fél mondattal említette a rossz beidegződést. Ezzel vagyunk tele a nyelvtanításunk problémái között. El kell érni, hogy a magyar nagyon fontos, anyanyelv, de egy világban élünk, ahol kevesen beszélik a magyar nyelvet. Tehát elengedhetetlen, hogy más nyelveket is megtanuljunk, és akkor nem idegen nyelvet fogunk tanulni, hanem másik ország, nép nyelvét, akikkel beszélni szeretnénk. A beszélgetés nem tiltott, fejlődést jelent, minden tekintetben. Nyitott, értelmes, beszélni tudó, más népek kultúráját is ismerő emberekre van szükségünk kis hazánkban is. Ez csak akkor érhető el, ha manipuláció nélkül, „egyszerűen” tanuljuk más népek nyelveit is kora gyermekkortól…..
Tisztelt kérdező!
Én már a bölcsőben hozzákezdtem A német nyelv tanításának. A kérdést ezért nem értem. Ha valamelyik nyelvet beszéled kezd a bölcsőtől az idegen nyelv tanítást. Szeretettel és áldással. „RJ”
Egyetértek az előttem szólóval. Egyébként mi az óvodában kezdtünk angolul tanulni, és nagyon jól ment, a magyar nyelv elsajátitásában ez semmilyen hátránnyal nem járt. Sajnos másik városba költözés miatt megszűnt az angol tanulásom, pedig ovis koromtól általános iskola első osztályáig tanultam. Abban a városban 4. osztálytól volt nyelvtanulás, ráadásul nem matek tagozatos osztályba kerültem, tehát kötelezően németet kellett tanulnom, pedig az angol alapokra nyugodtan épithettem volna. Később felnőtt éveim során önszántamból kezdtem angol tanfolyamot, és könnyebben ment, mint azoknak, akik nem foglalkoztak még angollal. Én a kicsi korban elkezdett nyelvtanulás hive vagyok, ha el is felejt sok mindent az ember, sokkal természetesebb lesz neki a nyelvtanulás évekkel később is, és könnyebben tanul, gyorsabban rögződnek a dolgok, mert annak mélyebben a tudatban már vannak alapjai, amire lehet épitkezni. Ráadásképpen gyermekkorban a nyelvtanulást még könnyedebben, játékos feladatként éli meg a kicsi, igy sokkal tanithatóbb, nincsenek rossz berögződései. Viszont sosem késő elkezdeni a nyelvtanulást… :D
Szerintem,minél kisebb korban érdemes egy idegen nyelvet megtanulnia a gyereknek,de csak akkor van értelme,ha a tudását szinten tudják tartani,illetve folyamatosan fejleszteni.
Én 6 éves koromtó nagyon sokat voltam apukámnál Németországban,német barátaim voltak,rá voltam kényszerülve,hogy megtanuljak németül.A magyar iskolába,csak félévkor,és év végén kellett vizsgáznom itthon.Utána 5. osztálytól kezdtem itthon tanulni az oroszt.Utáltam,pláne,hogy kötelező volt…Ekkor még jól tudtam németül,de a szüleim válása miatt,már nem jártunk ki,és nem is volt kivel németül beszélnem.Szép lassan feledésbe is került a német.Ennek fejében,egészen jól ment az orosz,amit ugye 4 évig ránk kényszerítettek.Természetesen a 8. osztály után,azt sem használtam sehol,így mára már csak foszlányok jönnek elő az emlékezetemben.20 évesen jött egy nagy szerelem,egy olasz fiú személyében,így megtanultam olaszul,már amennyire tudtam otthon,saját magam.Egészen jól ment akkor az olasz is,és még a mai napig is viszonylag jól megy,de azóta eltelt 30 év,és mivel azt sem gyakoroltam az évek során,természetesen nem fejlődtem semmit.Most viszont 50 évesen szeretnék angolul tanulni,de bizony nem megy.Nem fog már úgy az agyam,időm is kevés van….Tehát,-nekem az a véleményem,hogy érdemes kicsi korban már tanítani a gyerekeket idegen nyelvre,de akkor azt folyamatosan szinten kell tartani,fejleszteni a tudásukat,és nem engedni,hogy amit már egyszer megtanult,azt elfelejtse.