A tanár, a tolmács és a fordító is tud angolul. De nézzük meg fordítva: aki tud angolul, az tud tanítani, tolmácsolni és fordítani is?

Sokan azt gondolják, hogy igen. Lomb Kató 24 nyelven beszélt, kiváló tolmács volt, de tanítást nem vállalt. Pedig ha valaki, ő aztán alaposan ismert legalább 8 nyelvet, hiszen egyikről a másikra is tolmácsolt. Mégsem tanított.

Viszont az iskolákban a tanulók úgy gondolják, hogy ha nem értik a tanár magyarázatát, akkor majd az osztálytársuk vagy egy barátjuk elmagyarázza. Pedig ott van a tanár, aki már régóta ezt tanítja, de mégis inkább a padtársat kérdezzük…

Rengeteg hirdetést is látok, hogy egyetemista korrepetálást vállal.
Ez így van, amióta világ a világ, de a tanárunk valószínűleg jobban el tudja magyarázni a tananyagot, mint az osztálytársunk vagy a testvérünk osztálytársa. Kézenfekvő lenne a tanárt megkérdezni, ha nem világos valami. Biztosan jobban tudja, mint a padtárs.

A fiamnak van egy osztálytársa, akit többen is korrepetálnak, a fiam is, meg az egyik osztálytárs nővére is. Az eredmény: pici javulás. Mert korrepetálni tudnak, ez igaz, de alapvetően a srác motivációját kellene növelni, akkor lelkesebben tanulna. (Kellene, kellene, ezt a saját fiamnál is elég nehéz elérni. Tanulgat, tanulgat, de sokkal többet is tudhatna…).

A tanárukat személyesen is ismerem, kiváló tanár. Sok tanítványa az általános iskola végére letette a középfokú nyelvvizsgát, sőt tudásuk inkább a felsőfokhoz közelített.
Azt vettem észre, hogy az nem elég motiváció, hogy a tanártól jól meg lehet tanulni. Most éppen az lett a divat az osztályban, hogy nem tanulnak…

De térjünk vissza a címben is szereplő kérdéshez: aki tud angolul, az tud tanítani, tolmácsolni, fordítani is?

Ez egyáltalán nem biztos. Attól függ, milyen szinten. Ha egy étteremben ülünk, és nem értjük, mi van az étlapon, akkor mindegy, hogy aki segít nekünk az tanár vagy idegenvezető vagy tolmács.

Ám a tanítás teljesen más képességeket igényel, mint a tolmácsolás-fordítás.

Akkor a tolmács és a fordító az ugyanaz? Hm. Erről a rendőrvicc jut az eszembe. Miért járőröznek a rendőrök párosával? Az egyik ír, a másik olvas.

A tolmács – fordító szintén két ember.
Az egyik ír, a másik beszél.
A tolmácsnak gyorsnak kell lennie. Nincs sok ideje gondolkodni. A hallgatóság várja a választ. Függetlenül attól, hogy egy embernek vagy 100 főnek tolmácsol, gyorsnak kell lennie. Ha nem jut eszébe egy szó, akkor körülírja. A tolmácsolás során a pontosság sokszor sérül.
Ez egy olyan szakma, ahol kompromisszumra kényszerül az ember.

A fordítónak van ideje szótárban utánanézni egy kifejezésnek, ha nem jut eszébe. Az a legfontosabb, hogy pontosan fordítson.

A tolmácsnak viszont gyorsnak kell lennie.
Egy tolmácstól elvárható a nyelv pontos ismerete, de a hibák kijavítása, pláne tapintatosan, már sokkal kevésbé.

A tanárnak egy tízfős csoportban egyszerre 10 emberre kell figyelnie.
Ott van a teremben, és a csoport egyik tanulója elkövet egy hibát.
  1. Kis hiba volt vagy nagy?
  2. Javítsa ki, nehogy így jegyezzék meg a többiek is?
  3. Vagy inkább dicsérje meg a tanulót, amiért végre kimondott egy egész mondatot?

Sokszor kb. 2 másodperce van arra, hogy ezt eldöntse. Utána már jön is a következő mondat. Ehhez nagy adag pedagógiai érzékre és gyakorlatra van szüksége.

Nézzük meg a sportolókat. A kézilabdázók is és a kosárlabdázók is sokat futnak, mégis maradnak a saját sportáguknál, és annak ellenére, hogy nagyot ugranak nem kezdenek röplabdázni.

Remélem, sikerült rávilágítanom a címben szereplő szakmák különbözőségére. Lehet persze valaki egyszerre jó tanár és tolmács vagy jó tanár és fordító is egy személyben, de ez sok-sok gyakorlást igényel.

Tanárának nem biztos, hogy a fordítás a hobbija. Ha éppen egy több száz oldalas szöveget kell lefordítani, akkor nem biztos, hogy ezzel is őt kell terhelnie.

Ha pedig egyik ismerőse angolul kiválóan tudó szakfordító, attól még egyáltalán nem biztos, hogy tőle kell angolórákat vennie.

És milyen a jó tanár? Véleményét írja meg itt a blogon!

19 hozzászólás a(z) “A tanár, a tolmács és a fordító is tud angolul. De nézzük meg fordítva: aki tud angolul, az tud tanítani, tolmácsolni és fordítani is?” bejegyzéshez

  1. zsuzsa

    A jó tanár először is szereti a diákot, az egész embert nézi, amikor tanítja. Motiválja a tanulót a nyelvtanulásra. Hogy mivel, az változó, kit mivel: buzdítással, dicsérettel, jó példák állításával, a várható siker emlegetésével, a tanulóval történő együtt gondolkodással, együtt haladással stb. A jó tanár következetes, türelmes, humoros, érdeklődő, nyitott a világra,felkészült, korszerű, változatos nyelvtanítási módszereket alkalmaz,fejleszti magát is, szereti a tantárgyát, lépést tart a “világgal”.

    Válasz
  2. Andi

    Nagyon tetszett a tolmács fordító hasonlat. Valahol nekünk nyelvtanulóknak is jól be kell lőnünk az egyensúlyt, ha kétnyelvű vizsgára készülünk.
    Milyen egy jó tanár? szeressen nyelvtant magyarázni a tanuló igényei szerint és akár ‘ovis’ szinten is ha kell mondatokat hangosan ismételtetni :)))

    Válasz
  3. Levi

    A jó tanár nem csak a rutinjára akar támaszkodni, hanem készül is az órára. A kérdés mögött: “hol is tartottunk a múltkor?” gyakran nem a diákokat aktivizáló szándék, hanem az egyszerűen az infószerzés kényszere áll, mert bizony a tanárnak csak halvány sejtése van az aktuális tematikáról, vagy hogy éppen melyik szintű csoportjában van. Pedig nem csak a csoportból , hanem az egyes tanulókból is fel kellene készülnie, minél jobban megismernie egyéni képességeiket, igényeiket, hiszen csak így tud hatékonyan segíteni nekik. Ezt a készülést a legnagyobb tudás és tanári rutin sem pótolhatja.

    Válasz
  4. szaszilva

    A jó tanár (kifejezetten nyelvtanárra gondolok most!) hamar megérteti veled, hogy kis apró lépések messzire visznek, akár a csillagos ég is lehet a határ.
    Nekem is volt több tanárom is… de mindig éreztem, hogy valami hiányzik! Inkább belőlem, mint belőlük. Aztán találkoztam azzal, akivel egy hullámhosszon gondolkodtunk. Nem tudom, hogy észrevette-e “kishitűségemet”, de sose mondta “fiam, ennél sokkal, de sokkal többet kéne magolnod a szavakat!”. Amikor arra panaszkodtam neki, hogy “ami befolyik, az rögtön kifolyik… és a sok tanulásból nem sok marad a fejembe…!” Ő azt mondta: “Nem baj, te csak tanulj! Majd jó lesz az meglátod!” Bármi kicsi eredményt elértem lelkesedett, hogy már megint mennyit fejlődtem. Azon kaptam magam, hogy még jobban erőlködöm, örömöt akartam szerezni neki. Egyre jobban örültem az apró eredményeknek, mert tudtam, hogy ami ma nem jut eszembe, majd eszembe jut holnap, sőt máshogy is el tudom ám én azt mondani…
    Mesélhetnék még! Imádok angolul tanulni, pedig nem muszáj…
    36 évesen álltam neki, azt hiszem még egy nyelvvizsgát is megpróbálok, csak úgy!
    Üzenem: “Jó lesz az, csak tanulj!”

    Válasz
  5. Gábor

    A szakmát nap mint nap gyakorló tolmács-szakfordítóként maximálisan egyetértek az András által írottakkal.

    Válasz
  6. László

    Szerintem a fordító egy kicsit (vagy nagyon, attól függ, hogy mit fordít) irodalmár is, vagy annak kellene lennie. Nagyon sok sok pontos, de nehézkes fordítást láttam már. Többek között a sajátom.

    Válasz
  7. Dóra

    MOTIVÁCIÓ. Nálam legalábbis ez a kulcs. Szerencsére sikerült összeakadnom egy tanárral, akinél szintén. Nyelvvizsgára készülök, és eddig “csak a papír kellene”, mert sajnos egyáltalán nem használom. Azonban azzal, hogy icipici sikerekért is, hajrá menni fog, és ment is, és egyre többet értettem, megkedveltem az egész tanulást. 10-12 óra munka után jó volt angolórára menni, döbbenet! Ma már nem csak a nyelvvizsga kell, igenis jó egy filmet eredeti nyelven nézni, és könyvet olvasni is.. amiből persze tovább és tovább tanulok.. és remélem előbb-utóbb a papír is meglesz. :)

    Válasz
  8. Anna

    Kedves András!
    Ez érdekes téma. Én a korrepetáló padtársakhoz annyit fűznék hozzá, hogy bizony sokszor nekik több pedagógiai érzékük van, mint a tanárnak! Öcsém elsőéves az egyetemen, ő egy ilyen lelkes korrepetáló padtárs, (nagyon büszke vagyok rá ezért! :)) a tanár sokszor készületlen és értelmetlenül magyaráz. Az ő korrepetálása után pedig láthatóan jobb ZH-kat írnak a többiek.
    Feltennék egy újabb kérdést: attól, hogy valaki elvégzett egy angol / olasz stb. szakot, mindenképpen jó nyelvtanár lesz?
    Én is nyelvet tanítok (olaszt), és sokszor voltam már az iskolapadban is nyelvtanulóként. Sokféle tanárral találkoztam már, de igazán jó kevés volt köztük. Gyakran unalmasan, fantáziátlanul tanítanak, zavarosan magyaráznak. Ilyenkor igazán azokat a nyelvtanulókat sajnálom, akik azt hiszik, ők a buták, mert nem értik. Ami a tanítást illeti, én próbálok tanulni nemcsak a saját, de mások hibájából is, és nem elkövetni azokat. :)
    Persze ha továbbmegyünk, a tanárokat is motiválni kell(ene), a fönőknek, munkaadónak, iskolaigazgatónak. Rossz környezetben biztosan könnyen belefásul az ember a tanításba.

    Válasz
  9. Neményi András

    @Dóra – Kedves Dóra!

    Ennek nagyon örülök, és gratulálok!

    Nagyon nagy öröm ám eredetiben olvasni egy könyvet, nézni egy filmet. Egész más élmény.

    És ha a nyelv használata már nem probléma, akkor a vizsga gyerekjáték lesz. Csak annak nehéz a vizsga, aki nem tud angolul!

    Válasz
  10. Kanyó Zsuzsa

    Való igaz, hogy nyelvtanulás szempontjából sokfélék vagyunk.Lelki alkat kérdése, ki akarja a meglevő nyelvtudását tanításra, fordításra, tolmácsolásra használni.Egyébként nemcsak a nyelv használata élvezet, hanem a folyamat is, amíg egy bizonyos szintre eljutunk.A saját módszerünkhöz önismeret kell.Nem becsülhetjük le a hagyományos, emlékezőtehetségen alapuló tanulást.(Nem a kéthasábos szótárfüzetekre gondolok, hanem kifejezések, mondatmodellek bevésésére).

    Válasz
  11. Dr. Kovács Tímea

    Hogy milyen az ideális tanár? Mint jogász-nyelvész-nyelvoktató minden első órán felteszem ezt a kérdést a tanulóknak. Milyen számára az ideális tanár… Sokféle választ kaptam már, a legtöbben azonban csak csodálkoznak, és azt felelik, ezt még nem kérdezte meg tőlük senki. Ha valaki nyelvtanárt választ, talán az kellene hogy legyen az első lépés, hogy önmagának meghatározza, milyen dolgok a legfontosabbak számára, milyen a jó tanár SZÁMÁRA, milyen a neki való tanár. Pl. szigorú; rugalmas; tud motiválni; az élvezetes órák a legfontosabbak számára, stb.) Ha ez megvan, akkor már csak meg kell keresni azt a tanárt, aki ilyen. :) És persze kitűzni egy-két, közelebbi-távolabbi célt, hogy a tanár is tudja, merre haladjunk, mi felé kell vezetnie a tanítványát.:) drkovacstimea.hu

    Válasz
  12. Gabi

    Számomra az a jó tanár, aki szórakoztató. Természetesen nem ez az egyetlen, amit várunk tőle, nekem mégis ez a legfontosabb. Sokszor olyan nagyon unalmas tud lenni a nyelvtanulás, nyelvtanfolyamokon – minden igyekezetünk ellenére-, hogy egy profi tanár, veleszületett rátermettséggel, nagyot tud dobni az ügyön. Csak az válassza ezt a pályát, aki elragadó, szórakoztató tud lenni, különben más szakma után kell nézni. Az egyetemen nagy tudású professzorok tanítottak, amit senki nem kérdőjelez meg, mégis volt köztük olyan, aki tanárként nem állta meg a helyét. Tehát, amit a tanár tud, azt át is kell tudni adni és úgy, hogy az célba is érjen. Tehát a tanóra a diákért van. Ne úgy tanítsunk, hogy senki se értse meg csak mi.

    Válasz
  13. MolnárJózsef

    szerintem azért mert valaki tud egy nyelvet még nem biztos hogy
    tudja tanítani vagy éppen fordítani, mutatják ezt a műszaki kereskedésekben hozzánk vágott használati utasításoknak nevezett förmedvények

    Válasz
  14. Márti

    Szerintem az egyetemi nyelvtanárképzésben a szakmódszertan egy nagy nulla! Bevezetés a szakmódszertan bevezetésének bevezetésébe… ezt a címet adnám annak, amit én (a 90-es évek végén) kaptam. Én nem engedném meg, hogy aki tanítani akar, az folyton csak regényeket meg tanulmányokat olvasson, és – hihetetlen, de igaz- csak utolsó évben lásson tanulót élőben. Bezzeg a főiskolákon… ott rojtosra hospitálják a hátsójukat, és sokkal-sokkal mélyebb gyakorlati és módszertani felkészítés folyik! Ha újra kezdhetném az életemet :-) akkor először főiskolára mentem volna ám! Másik téma az alkalmassági vizsga. Na, olyan nincsen az egyetemen. Ezt tessék elhinni, kedves tanulók, mert így van!

    Válasz
  15. autodidakta

    Én attól félek, hogy saját magamat sem tudom megtanítani, és előbb-utóbb tanár beavatkozására lesz szsükségem. Megpróbáltam teljesen önerőből megtanulni angolul, és nagyon jól megy a dolog, de azt hiszem, hogy egy tanár mégiscsak szükséges lesz, nem tudom elkerülni, pedig nagyon szeretném.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.