Rossz a kiejtésem. Nagy baj? Attól függ, ki mondta. Londonban az angolok? Nem, itthon a tanárom.

Amíg csak itthon a tanáraink mondják, addig nincs gond a kiejtésünkkel. Amíg Angliában az angolok megértik, amit mondani akarunk, addig minden rendben van.

Több 40 év feletti tanulónk is azt mesélte, hogy nincs önbizalma angolul beszélni, mert cikinek érzi az akcentusát. A fiatalok többsége nem ilyen gátlásos, ám ettől még a 40 felettiek is nyugodtan megszólalhatnak.

Egy kevéske, alapszintű nyelvtudással már el lehet boldogulni egy utazás során, ahol külföldiekkel kell kommunikálni. Rengeteg élménytől és fejlődési lehetőségtől fosztja meg magát az, aki a rossz kiejtése, akcentusa miatt annyira aggódik, hogy inkább meg sem szólal angolul.

Sokan vannak, akiknek nálunk is rosszabb a kiejtése, higgye el.
Ha nekem nem hisz, menjen el Londonba, és meglátja! Londonban szinte a világ minden kultúrája megtalálható. Igen kedvelt hely a bevándorlók számára. ( New York is ilyen). Egyes felmérések szerint 40 % körüli a más országból származók aránya.

Londont több száz féle nemzetiség lakja. Az utcáin kevesebb igazi, „szigetlakó bennszülött” angollal találkozik az ember, mint lengyellel, spanyollal, olasszal, indiaival, kínaival, törökkel, pakisztánival, stb…

Rengeteg a magyar is, aki kint dolgozik, tanul, vagy csak kikapcsolódik. Ők már megtapasztalták ennek a fantasztikus, nyüzsgő és ezerarcú városnak a varázsát. Mindenki másképp beszéli az angolt, hiszen mindenki más-más országból, más kultúrából jött.

Sokan vannak, akik épp csak elkezdték tanulni az angolt, éppen ezért egyáltalán nem ciki, ha Ön is akcentussal beszéli. Hiszen mindenkinek akcentusa van, aki nem ott nőtt fel, és nem anyanyelve az angol.

A jegypénztáros, a pincér, a bolti eladó, a taxis, általában bevándorló. És nemcsak a bevándorlók, de a „bennszülöttek” is maximálisan tolerálják a nem-anyanyelviek kiejtését, és senki sem akad fenn azon, ha akcentusa van az embernek. Sőt, a nyelvtani hibáinkat sem javítják ki. Ez nagy bátorságot és önbizalmat ad ott kint azoknak, akik még bátortalanul beszélnek, akik cikisnek érzik az akcentusukat.

Nem ciki, mert mindenki más akcentussal beszéli. Humorral kell kezelni: nemcsak a magyarokat ismerik fel a kiejtésük alapján, hanem a spanyolokat, az olaszokat, a franciákat, és az oroszokat is.

Görögországban például egy utcai árus azt mondta nekem: „manyi” . Ezzel pénzt akart kérni (money / mani / pénz). „Nyem adok” válaszoltam. „Magyarosz” mondta ő erre, rám mutatott és vigyorgott.

Az akcentus az identitásunk, sőt, a személyiségünk része, semmi szégyellnivaló vagy ciki nincs benne!

Lehet, hogy nem tökéletes a kiejtésünk, sőt, valószínűleg elég messze van az oxforditól. Nem az a cél, hogy oxfordi kiejtéssel beszéljünk, hanem, hogy ne zavarja az érthetőséget, vagy legalábbis ne tegye teljesen tönkre…


Véleménye fontos számomra. Kérem, írja meg itt a blogon!

Kérem, írja meg a véleményét!
Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Hozzászólás a(z) Sanyi bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

24 hozzászólás a(z) “Rossz a kiejtésem. Nagy baj? Attól függ, ki mondta. Londonban az angolok? Nem, itthon a tanárom.” bejegyzéshez

  1. Lőrincz Lászlóné

    Kedves András!

    Én tegnap írtam Önnek,hogy a Bulldózer I.-et szeretném megrendelni,de csak nov.29-én leszek elérhető,igy megkaphatom-e ezen az áron,ha igen akkor nagyon megköszönöm.
    Várom szíves válaszát.
    Üdvözlettel: Mária

    Válasz
  2. Éva

    Nyelvtanár vagyok, francia-orosz szakos, így ezeken a nyelveken már régóta jól beszélek. Angolul 27 éves koromban kezdtem el tanulni és jól is ment, de aztán az egyik kolléganőm kicsit elvette tőle a kedvem, mondván, hogy franciás az akcentusom.
    Szerintem sem annyira fontos a tökéletes kiejtés egy felnőtt korban tanult nyelvnél, fő, hogy megértesse magát az ember. Nyelvtanárként tudom, hogy a gátlások elküzdése mennyire fontos. 60 éves koromban kezdtem el olaszul tanulni és most már tudok beszélni, fogalmazásokat írni, megértem az oalsz TV adásokat. Persze a francia után könnyebb, pl. a szókincs és a nyelvtan hasonlósága miatt is. Azz orosszal meg az összes szláv nyelvet elég jól meg lehet érteni és ők is értik az alapvető dolgokat oroszul is.

    Válasz
  3. GBR

    Anyanyelvű tanár a beszélgető partnerem, Már az elején leszögezte, hogy a kiejtés „kevésbé fontos”, mert annyi a bevándorló és annyira sok az akcentus, hogy jó idejig elég ha nagyjából jól ejtem a szavakat, ami idővel, a beszélgetések során csiszolodni fog.
    Szóval, az akcentus és más se tartson vissza senkit attól, hogy beszéljen.

    (elnézést a hibákért, telefonról irtam)

    Válasz
  4. eszter

    Alapszinten társalgok a lányom barátjával,aki Birmingham-i angol.Igaz, ő jobban megérti mit mondok, mint én őt.Nagyon szeretnék mindennap foglalkozni egy kis angollal,mert egyre több szükségem lesz rá ,már a gyerekeim miatt is.

    Válasz
  5. István

    Engem a kiejtés aggaszt a legkevésbé. Indokaim: Möszjő Szamarancs, vagy Takács Mari a TV-ből úgy angolozott a nyílvánosság előtt, ahogy leírták és mégis eljutott az infó. Nekem az a nagy bajom, mint idáig is, hogy fordítom, amit tanulok, mondok és ez a tanulás gyílkosa akár Nyelvmester módra, akár másként. Úgy veszem észre kutakodásaim alkalmával, hogy az angolt nem fordítják, hanem helyette hablatyolnak valamit. Amit nem értek meg, nem gyerebe! Jókai Anna író műfordító. Megkérdezték: hány nyelvet beszél a hatból, amit fordít? Egyet, a magyart! Érti ezt valaki?

    Válasz
  6. Peszter

    Kedves András,
    Amikor uj hirlevél jön, minden alkalommal elképedek, hogy az angol-tanulás mennyi féle aspektusát vagy képes felfedezni. Örömmel olvasom a motiváló gondolatokat, amelyekkel reményeim szerint a gyerekemet sikerül motiválnom. Hátha egyszer megtapasztalja ő is, milyen érzés szenvedélyesen szeretni a nyelvtanulást.Köszönöm
    Peszter

    Válasz
  7. Boga Marianna

    Beszelni meg-csak tudnek, de a beszedmegertesem szinte semmi. Ha van feliratos es angolul beszelo film azt eleg gyorsan le tudom forditani, de ez a beszelt nyelvben nem ervenyesul. Ezen szeretnek segiteni.
    Marianna

    Válasz
  8. Ibolya

    Nem régen kezdtem angolul tanulni, nehezen jegyzem meg a szavakat, orulok, hogy rátaláltam erre az oldalra.

    Válasz
  9. Futó Ibolya

    @Anna@Németné Balog Eszter@György

    Kicsi unokám egy éves múlt,én hatvannégy múltam.
    Mindketten beszélni tanulunk.
    Semmi kétségem afelől,melyikünk szólal meg hamarabb angolul:)
    Rég elpárolgott az önbizalmam nyelvtanulás terén és úgy gondoltam magamra:már nem vagyok képes elsajátítani.
    Bizony a képességek is felfrissülnek,megújulhatnak!
    Ma találtam rá erre az oldalra és nagyon,nagyon örülök!
    Köszönöm,köszönöm!!
    Az elszánás már megvan…

    Válasz
  10. Anna

    Soha nem gondoltam volna, hogy 64 evesen fogok angolt tanulni.
    De az elet igy hozta. Nem volna ugyan kotelezo 8,30-tol du. 3-ig az iskolapadban ulnom, de ha az ember mas orszagban el, illik egy alap tarsalgasi szinten ismerni a nyelvuket, mert egyebkent nagyon butanak erzi az ember magat. Az en peldam is az elottem irot igazolja, hogy batran bele kell vagni, tanulni 80 eves korban sem keso!

    Válasz
  11. Eszter

    Kedves Andras! Nagyon orulok hogy rad talaltam, bar a hetkoznapokban mamar jol elboldogulok, a nyelvtannal azonban problemaim vannak folyamatosan. 50 evesen vagtam bele az ismeretlenbe es azonkivul hogy bemutatkoztam es koszontem nem tudtam angolul egy szot sem, ahogy idom es a penztarcam engedi igyekszem tanulni. Csatlakozom az elottem szolokhoz nagyon segitokeszek az angolok, mig a sajat fajtammal tobbszor is meggyult a bajom. Akiben meg van a batorsag en mindenkit csak biztatni tudok merjen belevagni es tanulni „sohasem keso”!

    Válasz
  12. Ribi László Rudolf

    Nem sokat tudok angolul.Ahogyan más nyelveket is csak autodidakta piaci szinten ismerek,mint a szláv és német is.Viszont,ha beszélnem kell,sokszor érzem úgy,hogy többre vagyok képes,mint azt gondolom.Így jártam Ausztráliában is,ahol egyik fiam él a családjával.Mikor hallottak beszélni minket és megkérdezték,milyen nyelven,akkor a bennszülöttek lefagytak.Látszott az arcukon,hogy felőlük a Marsról is jöhettünk volna,annyira nem ismernek bennünket.Az unió és a Central Europien már felélénkítette őket valamelyest.Nos ez engem jobban idegesített,mint a nyelvtudásom.Azért is,mert nagyon sok náció van ott,akik nem tudják kik vagyunk mi,magyarok.Itthon sokan úgy hiszik,hogy bennünket mindenhol ismernek.Közben már Dániában,egy még kisebb európai országban is előfordult már ugyanez.Talán nem csak a mellünket kellene döngetni,hogy…….!

    Válasz
  13. Margit

    Kedves Andras!

    Nagyon orulok a konyveknek! Hala biztato soraidnak, mertem meg
    szolalni, mar amennyit tudtam. Az elmult 2 hetben Torokorszagban udultunk, kivaloan hasznaltam a vasarlasnal, ettermekben stb.
    Nagyon sokat novelte az onbizalmamat, hogy meg tudtam ertetni magam. Igen, az akcentus ott van minden nem angol teruleten szuletett kiejteseben.
    Koszonom a jo konyvet, a biztato sorokat!

    Válasz
  14. dr.czinege imre

    Akcentus nélkül beszélni csak akkor lehet, ha valaki 8-10 éves kora előtt tanulja az idegen nyelvet. Ekkor még az agy beszéd mozgató központjának idegsejtjei, a beszédértő központtal együtt eléggé tudnak alkalmazkodni a hangképzésben résztvevő izmok megfelelő működtetéséhez. Véleményem szerint a lényeg, hogy kommunikálni tudjunk.A hiba általában az, hogy a legfontosabb a nyelv hallgatása kerül az utolsó helyre.

    Válasz
  15. Janzsóné H Márta

    Kedves András!

    Valóban nem kell félni megszólalni angolul,ha leblokkol az ember mert pl.nem jut eszébe egy szó,vagy kifejezés nekem mindig segítenek.
    Valóban sok nemzet „fiai” élnek Floridában is,vannak ott élő spanyol ajkúak,akik rosszabbul beszélnek,mint én.Vagy egyáltalán nem értik az angolt./persze az idősebbek!/
    Amin persze én szörnyűlködöm,mert aki angol nyelvterületen él annak azért sokkal könnyebb lenne beszélni.Üdv.Márta

    Válasz
  16. Kálmán István

    Szervusztok!

    Nos én 4 évig voltam kint Angliában.
    Amikor kimentem, azt sem tudtam hogyan kell köszönni.
    Munka mellett egy évet jártam iskolába ingyenesen, amit
    az ottani adóhatóság fizetett.
    Sajnos a cégnél történt munkaidő átszervezése miatt nem
    tudtam tovább tanulni, mert nem tudtam elérni időben az
    oktatási órákat. Hozzáteszem, egyáltalán nem számított
    az, hogy fogalmam sem volt a tanítás alatt a szavak
    magyar jelentéséről. Olyan jól tanítanak az angol tanárok,
    hogy akkor is tudtuk miről van szó, pedig az osztályunkban
    8 féle nyelvi területről érkező tanulók voltak.
    Egyáltalán nem kell félni megszólalni angolul.
    Maguk az Angolok is sokféle akcentussal beszélnek, akár mi
    Magyarok is.
    Egyébként meg nagyon kedves segítőkész emberek.

    Válasz
  17. Ildiko

    Kedves Andras!

    En lassan 2 eve dolgozom Angliaban.Az igaz hogy nem problema a kiejtes es barhogyan is beszelsz szerencsere megertik.De..a sok szinuseg a sok bevandorlo is mind mind a sajat akcentusaval beszel es ezert eleg nehez is meg erteni Oket.Gondoljunk csak a Pakisztani,Indiai nyelvre..eleg gyors..na ok igy beszelnek angolul is..nem konnyu meg erteni.De azert vannak olyanok is akik ertelmesen es ha latjak hogy Te is bevandorlo vagy,akkor lassan beszelnek igy jol meg lehet erteni a nyelvet.Egyszoval…nem egyszeru…!

    Válasz
  18. PadosLászló

    Kedves András!

    Szept.7-én tettem egy vételi ajánlatot a Bulldózerre…
    Választ nem kaptam…

    Üdv.:P.L.

    Válasz
  19. Sanyi

    Én főleg Horvátországba használom az angolt.Mindenki beszéli.MÉG SENKI NEM PANASZKODOTT A KIEJTÉSEMRE.

    Válasz
  20. Németné Balog Eszter

    Nekem sajnos nem lesz lehetőségem Londonba menni. Annak ellenére szeretnék legalább társalgási szintén megtanulni angolul, mert találkoztam már olyan helyen angolul beszélő emberrel, ahol nem is gondoltam volna. Azonkívül egyre több helyen használják az angol nyelvet. Többek között az okos telefonokon is. Nem utolsó sorban az unokáimnak id folyton azt mondom, hogy tanuljátok az angolt, mert nektek már szükségetek lesz rá. Őszintén a rokkantsági ellátásból nem volt könnyű megvenni a könyveket, de nem bántam meg. Sok sikert a munkájához. Üüdvözlöm Önt Eszterke.

    Válasz
  21. György

    Kedves András!
    Nekem volt szerencsém 1 évig Londonban dolgozni,megtapasztaltam a százféle akcentust. Így azt is hogy kijött nagy mellénnyel egy hölgy, aki kijelentette, „nekem középfokú nyelvvizsgám van”. Nagyszerű vágtuk rá, és megkértük hogy jöjjön el velünk tolmácsolni. Beleegyezett. Nem tudta, hogy egy pakisztánihoz kell menni, az ő házát újítottuk fel. Meghallva a pakisztáni akcentust meg sem tudott szólalni! Neki is egy hónapra volt szüksége ahhoz, hogy a füle megszokja a százféle akcentust. Mi már akkor negyedik hónapja ott voltunk, és egész jól elboldogultunk a sokszínűséggel. Ha itthon a nyelvtanár (már aki) kijelenti, hogy valakinek rossz az akcentusa, csak a tanuló kedvét veszi el a tanulástól! Lehet hogy Ő sem járna jobban mint a fent említett hölgy, ha Londonban kellene elboldogulnia.

    Válasz