blog-kozoktatas

Nem értem. Mi lehet az oka? Nem bírok rájönni.

Az állami nyelvoktatás hatékonyságát jól jellemzi, hogy amikor oroszt tanultunk (tanították) az általános iskolában, 4 év alatt ugyan megtanultunk valamennyit, de azért nem túl sokat.

A beszéd nem ment, az olvasás inkább. Pedig 4 év nyelvtanulás eredményeképpen illett volna eljutni egy középfokú nyelvvizsga tudásszintjéig.

Ez általános iskolai keretek között nagyon keveseknek sikerült. (Hirtelen nem is tudom megmondani, hogy ismerek-e egyáltalán valakit, akinek igen). Ezután következett a középiskola, mondjuk egy gimnázium, ahol további négy év tanulás után sem tudtunk sokkal többet oroszul, mint az általános iskola elvégzése után.

Gimnáziumot végzett ismerőseim között már akad 2-3, aki a gimi végére eljutott oroszból a középfokú nyelvvizsgáig (8 év alatt!).

Nem tudom, miért ilyen gyenge a hatásfok a közoktatásban. 1990 óta az utált orosz helyett az imádott angolt oktatják első nyelvként a legtöbb általános és középiskolában.

Megjegyzés: A folytatásban leírtak totálisan érvényesek minden idegen nyelvre, nem csak az angolra.

Egy minősített nyelviskolában (Itt elérhetőek: http://www.nyelviskola.hu) a teljesen kezdők kb fél év tanulás után eljutnak az Elementary könyv 6-7. leckéjéig (az Elementary könyv a New Headway sorozatban 14 leckét tartalmazott).

A 15-17 évesek nagy része kb ugyaneddig jut el (5-6) év tanulás után!), a vita nagyon sok esetben csak azon folyik, hogy a tanuló a 7. vagy a 9. leckéig tudja az anyagot.

Na de ez hogyan lehetséges?

Hogyan tanulnak meg a felnőttek 6 hónap alatt annyit, mint a gyerekek 6 év alatt az iskolában?

A gyerekeim Ausztriában jártak iskolába 2 éven át. Ott a 14-15 év körüli gyerekek középfok környékén beszélnek angolul. Ugyanakkorák az osztálylétszámok, ugyanannyi az óraszám, és az osztrák angoltanárok semmivel sem képzettebbek, mint az itthoniak.

Ausztriában hogy tudnak ilyen eredményt elérni?

Természetesen itthon is vannak olyan tanulók, akik elit gimnáziumok nulladik évfolyamán, a nyelvi előkészítő évfolyamon tanulnak, ők itt az általános iskolai tanulás után 1-2 év alatt eljutnak a középfokú szintre (B2), és többségük sikeresen le is teszi a nyelvvizsgát.

Gyakorlatilag mindegy, hány éves korukban kezdenek el a gyerekek nyelvet tanulni (már az óvodában, vagy általános iskola első osztályában vagy harmadikban), kb ugyanaddig jutnak el 16 éves korukra.

Nem értem. Ön érti?

Véleménye fontos számomra, kérem, írja meg egy hozzászólásban!

146 hozzászólás a(z) “Nem értem. Mi lehet az oka? Nem bírok rájönni.” bejegyzéshez

    1. Mária

      Sajnos nekem nem sikerült megtanulnom egy nyelvet se. De érdekes, azért “tudom”, hogy kellene. Ott akad el a szerkezet, ha elkezdünk magyarul gondolkozni. Általában a némettel vagyok úgy, ha szó szerint lefordítom, egyszerűen elhűlök, mennyire bénán teszi a szavakat egymás mellé. Szerintem a magyar annyira zseniális nyelv, hogy nem tudunk “lepusztulni”egy másik nyelv szintjére egy ideig. Aztán ha ezt valaki fogja, akkor elkezdheti felépíteni az agyában a másik rendszert, ami segíteni fogja, s ha nem is kastély lesz, mint a magyar, de legalább erőd, mint a német.

      Válasz
      1. Dávid Ági

        Előbb beszélni kellene megtanítani a gyerekeket. Nagyon sokat hangosan gyakorolni az alap mondatokat, kifejezéseket, nem sietve haladni az anyaggal. Beszéltetni, játszani, élethelyzeteken keresztül tanítani. S, ha már megy mindez, csak akkor elővenni a nyelvtant.

        Sajnos Magyarországon a nyelvtanítás “papíralapú” . Ezen azt értem, hogy feladatlapok, dolgozatok
        töménytelen mennyiségben, s nem a beszélgetésen van a hangsúly…

        Válasz
        1. Neményi AndrásNeményi András Szerző

          Ez igaz. De miért van ez így?
          Miért nem beszédközpontú itthon a nyelvoktatás?

          Válasz
          1. Kubányi János

            Az ok egyszerűen a magyar anyanyelv!
            A magyar nyelvtan, a szókincsünk, a gondolkodásunk teljesen eltérő!
            Az angol és a német nyelvtan logikailag hasonló! K.J.

          2. Erzsébet Pribojszki

            egyedül nem megy! Barátnőmmel egyből ráhangolódunk másik nyelvre de mihelyst magamra maradok nincs kihez beszélni idegen nyelven agyam is csak magyarba gondolkodik!

          3. Magos Mária

            Azért mert a tanárok többsége sem ismeri a beszélt nyelvet. A nyelvvizsga és az oklevél nem jelenti azt hogy beszélni is tudnak.

        2. Burkert Rudolf

          De hát előbb magyarul kellene megtanulni beszélni. (A magyar iskolákban sem “beszélgetnek”, hanem “hallgatnak és felelnek”.)

          Válasz
        3. Irma Kuris

          Én is 8 évig tanultam oroszt és 4 évig németet, ezt a gimnáziumban az orosz mellett. Az oroszból azokat a mondatokat tudom még mindig ami a minden napokban használatos volt. Pl, bemutatkozás, jelentés a tanárnak,stb. Leveleztem orosz leánnyal és a levelek is többet adtak, mint az óra.
          Nagyon tetszett a német, de azzal sem jutottam messzire. A lecke, ami a könyvben volt Német írók munkája eredeti nyelven. Regény részletek, versek, bár ezek még most is élnek bennem, mert szerettem a verseket. 4. osztályban voltak élethelyzetek, amik érdekesek voltak. Azért leérettségiztem mind a két nyelvből. Nem volt motiváció, nem voltak a tanárok sem a nyelvtudás magaslatán, kivéve a gimnazista német tanárnő.

          Válasz
        4. Kónyi Anna

          Szerintem nem motiváltak a nyelvtanulók , ha egy picit beszélnek mindjárt gyakorolni kéne olyannal aki eredeti anyanyelvén beszél .Amikor egy két mondatot megértetne vele ,már motiválva is lenne .és boldogan tanulna tovább .Anna

          Válasz
          1. Andrea

            Egyetértek. Az alulmotíváltsággal van a gond, és hogy nem használják mindennapi élethelyzetekben az angolt. Mi a gyerekeinket nyaranta rendszeresen olyan angol táborba küldjük el, ahol walesi, skót, angol, kanadai fiatalok tanítják őket, akik szolálatból jönnek el Mo.-ra, és nem nyelvórákat adnak csupán, hanem az egész napukat együtt töltik a gyerekekkel, együtt fociznak, főznek, kirándulnak. Több ragad így rájik. Ki t tanév során. Mindezt pedig hozzáteszem, potom pénzért. 5000,-Ft/ fő az 5 napl ebben benne van az étkezés is.

          2. Minorics Panni

            Tisztelt Tanár Úr !

            A mai fiatalok magyarul sem olvasnak eleget. Persze nem mindenkire értendő.
            Így nehezebb dolguk van az idegen nyelvvel.
            Az Ön tanítási módszere ,hogy egész mondatokat tanulunk és más témákban
            helyettesíteni tudjuk kis változtatásokkal ez nekem eleve sikerélményt ad. Bár
            én is küszködöm az angol nyelvvel , 62évesen kedvtelésből.
            Ez a rendkívüli jó módszer titka a tanulás motiválságának.
            Köszönöm az eddigi anyagot , amiket küldött a Tanár Úr. Várom továbbra is.
            Tisztelettel : Panni

          3. Neményi AndrásNeményi András Szerző

            Az, hogy a mai gyerekek közül kevesen olvasnak, ez csak nálunk új,
            Amerikában élő unokatestvérem (MBA végzettséggel) szintén mellőzi a könyvolvasást.
            Szerencsére a gyerekeim olvasnak.

        5. Sepsey Erzsébet

          Teljes igazság. Az olvass – fordíts átalakult írj tesztet formává. NEM beszélnek. Ezért nem igazán szeretnek szóba elegyedni. Zavarban van, ha kérdezik.

          Válasz
          1. Neményi AndrásNeményi András Szerző

            Kedves Erszébet!

            Erre nem gondoltam.
            Valószínűleg, ehhez még hozzájön, hogy könyvet sem olvasnak angolul.
            És fimet sem angolul néznek.

        6. Kiss János Titusz

          Az iskolai nyelvoktatásban az orosz nyelv elsajátítását kötelező volta is erősen akadályozta. Nem volt motivációja az orosz nyelv tanulásának.
          Beszélhetnénk még a történelmi viszonyokról, 2 levert szabadságharcunkról, a sztálinizmusról, de ebbe inkább ne menjünk bele.
          Én már általános iskolában is jó voltam oroszból, később tettem egy középfokú nyelvvizsgát, és jól hasznosítottam a nyelvet az idegenforgalomban, mint idegenvezető, melyet csak hobbyként műveltem.
          Üdvözlettel

          Válasz
      2. Buchalla Botond

        Kedves Károly és Mária!
        Sok tekintetben igazuk van. Az indo-európai nyelvek szerkezete számunkra idegen, mondhatnám zagyva. Pl. sohasem tudtam felfogni, mi szükség van nyelvtani nemekre vagy miért kellenek külön szavak (elöljárók) oda, ahová elegendő egy rag. Egy gyermek még alkalmazkodó, de egy képzett, kiforrott embert kifejezetten idegesíti a nyelvi imperializmus, hiszen többnyire a nyakunkra ültetett népek nyelvét erőltetik. Az angol is ilyen! (Ami mellesleg talán nem is létezik, hiszen a pongyolán használt germán alap mellett elferdített, rosszul kiejtett és értelmezett latin szavakból áll, ami egy művelt ember számára szinte fizikai fájdalmat okoz, ösztönösen ellenérzést fakaszt.) Sajnos egy magányos kis népnek ezt le kell nyelnie, de ugyanezt teszi egy spanyol vagy egy olasz anyanyelvű is. A latin holt nyelvként elviselhetőbb volt, őseinknek nehézsége ellenére jobban is ment. A németnek a kiejtése állt közelebb hozzánk.

        Válasz
      3. Vas Mária

        Mindenkivel egyetértek,nagyon sok igazságot leírtak,és szerintem is már az óvodában játékosan el kellene kezdeni a nyelvtanulást,mert ebben a korban még fogékonyak minden újra!Valamint itt nincsenek még annyira leterhelve a többi tantárgyakkal,ezért tudnának vele foglalkozni.
        Nagyon fontos a tanár szerepe is,mert sok esetben én is azt tapasztaltam,hogy voltak olyanok,akiknek könnyebben ment,és olyanok,akiknek nehezebben.Ezért lemaradtak,és a kutya nem foglalkozott velük, ment tovább az óra.Ezért már el is ment a kedve az egésztől!!
        A másik dolog a kishitűség! Ha valamit meg is tanult az ember,nem merte használni,mert félt,hogy kinevetik!

        Válasz
    2. Éva

      Én viszont értem.
      Ahogy fentebb már többen jelezték: motiváció és módszertan, és sok gyakorlás. Ez kellene.
      Nekem megvolt oroszból a nyelvvizsgám mire leérettségiztem, és a mai fiatalok közül is számtalan példát tudnék mondani, hogyan lesz az iskolai nyelvtanulás alatt vagy után nyelvvizsga. Vagy ami annál sokkal fontosabb: biztos nyelvtudás.
      Az iskola csak alapokat ad, és bár legyen tökéletes a módszer, és nagyon jó a tanár, a motiválatlan tanuló, sosem fogja beszélni a nyelvet. Én leveleztem olasz fiatalokkal, néztem filmeket eredeti nyelven, és olvastam idegen nyelveken könyveket, olyanokat, amik érdekeltek. Így tanultam meg olyan szinten beszélni és kapcsolatot teremteni, amivel már dolgozni tudtam idegen nyelven. A legnagyobb fejlődést ezzel értem el. Ma már észre sem veszik, hogy nem az anyanyelvemen beszélek.
      Íme a titok, tessék követni!

      Válasz
    3. Éva

      És még egy lényeges dolog: nem fordítani kell!
      Szerintem ez a legnagyobb hiba a magyar nyelvoktatásban.
      Meg kell érteni a nyelv kifejezésmódjait, és nem szavakat, hanem kifejezéseket, hasznos mondatokat kell megtanulni, nem nyelvtani szerkezeteket!
      Én úgy beszélek nyelvtanilag tökéletesen, hogy nem is tudom, hogy milyen nyelvtani szerkezetet használok éppen. A nyelvtant csak akkor kellene elővenni, amikor már megvan a gyakorlati tudás.

      Válasz
    4. Zoltan Szabo

      Norvégek jól beszélik az angolt, egyszerűen azért, mert nem a nyelvtanra, fordításra összpontosítanak
      Már az első napon a beszéd a lényeges. Feleségem már 10 éves korában 4 nyelvű volt, majd 10
      nyelven írd, beszélt anyanyelvi szinten. Én nem vagyok nyelvzseni, de megtudom értetni magamat 5
      nyelven. Soha nem úgy, hogy próbálnék fordítani. Mindig azon nyelven gondolkozok, ahogy éppen
      beszélek. Sokszor a nyelvek nüanszait nem is tudom magyarra átfordítani, ahogy a magyart sem külföldire.
      Soha ne fordítsunk, ha már tudunk 10 szót, azzal beszéljünk is. A gimnáziumi latinra már nem is emlékszem, úgyszintén az orosz betűkre sem, nem hogy a nyelvre. Mindig csak a nyelvtan és fordítás volt a fontos.
      Egyszer egy volt jugoszláv olvasta feleségem, hogy egy falúban 26 nemzetiség élt. Nem létezett óvoda.
      azért a gyerekek az utcán játszva egymástól 5-6 nyelvet megtanultak, még az iskolajárás előtt.
      Hasonló volt a fiammal, játszva egy norvég és svéd fiúval egymásnyelvét kezdték beszélni. Nem hallottak a nyelvtanról egyáltalán, mégis jól használták úgy a magyar ragokat, mint a skandináv előszavakat.
      Zoltán

      Válasz
    5. Ágnes

      Én,azt mondanám,tapasztalatból: Gimnáziumi éveink alatt volt 2-3 osztálytársam akiknek volt céljuk,Németországba akartak tovább dolgozni,élni.Nagyon jó német tanárnőnk volt,akivel a német órákon csak németül beszélgettünk.Tehát szerintem ez tanártól is nagyban függ és a tanuló is ,hogy mit akar.Ők meg akarták tanulni a nyelvet,sikerült is a 4 év alatt.Nekem nem volt még ez akkor célom,hogy ki is jutok akár Ausztriába,vagy Németországba,sőt nem is akartam.Mivel a tanárnőnk nagyon jó volt,kitűnő,így az osztályban mi szépen tudtunk írni,olvasni beszélgetni.Persze sok évtized gyakorlásmentes távlatból,én is előlről kezdtem mindent.Magyar vagyok,nagyon szép,gyönyörű a magyar nyelv,de azért a német mellé jó lett volna anno több nyelvet is megtanulni,mivel ma már sok helyre el lehet jutni,nem árt pár nyelvet megtanulni.Köszönöm szépen a meghallgatást,de ez csak az én saját egyéni véleményem.Természetes ahány ember annyiféle vélemény van. Még azért azt hozzáteszem,aki akar az bármit megtanul!

      Válasz
    6. Lados Oliver

      Magyarországon katasztrofális a nyelvoktatás. Az “elitgimnáziumok” is erőből dolgoznak: tanulóik simán leülik az 1200 órát. Ezt nem nevezném sikernek. A nyelvtanulás sikere nem a szólisták hosszában és az átrágott tankönyvek számában mérhető. A beszéd KÉSZSÉG kérdése. A magyarul tartott angol órák ehhez a készséghez nem járulnak hozzá.
      Tanítok állami iskolában, és az ötödikesek/hatodikosok simán a nyolcadikosok szintjén értenek. 16 éves tanulóim felsőfokú vizsgát tesznek kevesebb, mint 3 év tanulással (nem heti 20 órában, hanem 4 órában tanulva) anélkül, hogy felkészítő tanfolyamon vennének részt. 70 éves tanulók esetében ugyanezt tapasztalom.
      Amit az osztrákok sejtenek (bár ők is tudnák még jobbá tenni): a tanulás alapja az öröm; az angolt angolul kell tanulni; az egynyelvűség mellett biztosítani kell az értést (és nem az anyanyelvvel). Ez utóbbiban tudnának fejlődni, szerintem.
      Nem értek egyet azzal, hogy az itthoniak ugyanolyan képzettek. Egyetemi papír, igen. De a filozófia ég és föld. És ez okozza az ég és föld különbséget a végeredményekben.

      Válasz
    7. Zsenei Ferencné

      Ja orosz! A tanárok is csak a szocialista reformokat követték, tanulj irni , olvasni oroszul értsd a nyelvtant,
      írj szorgalmit és az -ötöst megkapod, beszélni – elég volt ha tudtad a Mavzalej Leninát és a Ja kladivaju
      középiskola már az általános után nem sokat kért, szavak? – hm már nem is emlékszünk
      Mindenki számára nyűg volt. A leckéket elmondtuk, bemagoltuk. Dícséretes ötös az, hogy nem értetted
      nem volt baj,a tanár a nyelvtant stílizálta.

      No ennyi

      Válasz
    8. Judit

      Hogyan tanultam meg olvasni? Zongorázni? Autót vezetni? Sok gyakorlással. És nehezen, kellemetlenül nehezen, amíg nem vált automatizmussá! Akkor a “tudatalattiban” rögzült, és többé nem kellett minden mozzanatot tervezni és végrehajtani, minden mozzanatra figyelni, ami nagyon fárasztó. Oroszul volt a suliban az a heti 1-2 óra, ami után a szavakat azonnal elfelejtettem, ezt nem is lehet nyelvtanulásnak nevezni. De németül sokáig tanultam, és soha nem tudtam elérni ezt az automatizmussá válási szintet. Beszélni, folyékonyan sose tudtam. De nem is próbálhattam ezt, nem is gyakorolhattam ezt! A nyelvtant nem felejtettem el, de a szavakat igen. Vagyis az a tapasztalatom, hogy csak “tanulással” csak nyelvzsenik tudnak beszélni megtanulni. A többieknek sokat, kitartóan kell gyakorolni, vagyis beszélni!
      Amikor már nem gondolkozik beszéd közben a szavakon és nyelvtani szerkezeten, ugyanúgy, mint amikor már nem gondolkozom közlekedési helyzetben, hogy mit kell csinálnom, zongorázás közben, hogy melyik billentyűt ütöm le.

      Válasz
    9. C Sz Mária

      Kedves András, szerintem a nyelvtanulásnál is , mint sok másnál is nagyon fontos az erős motiváció.
      A egyénnél, a motiváció tudatosítása erősíti az akaratát, kitartását és idővel, sikerélménye lendíti a jobb, perfektebb tudásra.

      Válasz
    10. Biró Babett

      Ahogy én látom a probléma egy része az, hogy kezdettől fogva a nyelvtanon sok a hangsúly. A gyerekekbe már előre stresszt okoznak, mivel sok gyereknek még a magyar nyelvtan sem megy, na akkor hogy menjen az angol nyelvtan. A kisebbik lányom két tannyelvű iskolába jár, nagyon jó suli, első osztálytól kezdve angolt tanulnak, első két évbe könyvet nem láttak csak szavakkal játszottak, utasításokat értettek meg, válaszoltak, harmadik osztályra jött a tankönyv csak. A nagyobbik lányoméknál 4.osztálytól tankönyvből magoltak szavakat, nyelvtant tanultak (ha volt tanár, mert sokszor jönnek-mennek a tanárok, és van a két tanár váltása között egy holt időszak), és stresszelték őket a megfelelés miatt. Én ugyan így jártam, tanfolyamokon vettem részt, de mindig nyelvtan…nyelvtan… ezért gátlásos voltam (és gondolom sok más ember is) mikor meg kellett szólalni, mivel nem tudtam helyes-e nyelvtanilag a mondatom, ezért inkább úgy voltam vele, hogy meg sem szólalok, de értem amit mondanak. Ez mai napig így ivódott belém és a nagy lányomba is sajnos.

      Válasz
    11. Lukács Béla

      Kedves András!

      Értékelem a nyelvoktatási módszeredet, valóban használható. Mint annyi másnak is nekem is szükségem van az idegen nyelv tudására, azonban kénytelen vagyok idegen nyelven beszélő partnereket megfizetni, mert én csak alapfokon gagyogok angolul, nem vagyok tárgyalóképes.
      Úgy gondolom az egyetlen hibád ami a hagyományos oktatási módszerekből megmaradt nálad az a közlés. Ugyanakkor ez a sikered egyik titka is. Miért írom mindezt?
      Mindössze 360 tanulási és oktatási módszert gyűjtöttem össze, ezért tudom, hogy milyen sok lehetőség kínálkozik a tudás átadására, átvételére. Ha érdekel, találkozzunk, talán együtt többet tehetünk a tudás fejlesztéséért mint egyedül.

      Üdvözlettel

      Lukács Béla
      06-20-9640-624
      Budapest.

      Válasz
    12. Czita Jeno

      Szrintem pedig minden idegen nyelv tanulásához érdeklodéssel kell nekikezdeni,nempedig ugy hogy ezt muszály megtanulnom. Ha valakit nemérdekel az a bizonyos nyelv és nem odaadással tanulja akkor inkább hagyja abba. Jomagym is beszélek pár idegen nyelvet pl az oroszt is. De az anollal soha nem jutok olyan szintre ahogy szeretném pedig nagyon kellene. Még a Hollandot is megtanultam valamennyire pedig ez egy keverék nyelv,van itt midenféle. Szoval szerintem az érdeklodés az iránt az idegen nyelv iránt a legfontosabb.

      Válasz
    13. Golja Ibolya

      Kedves András! Fogalmam sincs,hogy Ausztriában miért könnyebb a tanulás a gyerekeknek. Én már idősebb vagyok és más a felfogásom és valószínű nem is volt sosem annyira gyors. Na azon is múlik ki mennyire gyorsan képes a felfogásra és kinek mennyi a nyelvi érzéke. Nekem is nehezen megy a tanulás a beszéd pedig még nehezebben. Ehhez az is hozzá járul,hogy nem vagyok közösségben,tehát nem kényszerülök rá,hogy kérdezzek és válaszoljak. Általános beszélgetésből már többet értek meg,mint amikor ide kerültem Ausztriába,de hogy valaha is fogok itt értelmesen megszólalni,azt nem tudom.
      Kérte a véleményemet én elmondtam. Üdvözlettel: Gólja Ibolya

      Válasz
  1. Kossuth Gábor

    Szerintem a nyelvoktatást ugyanúgy kellene tanítani, mint ahogy egy gyerek tanul beszélni.
    Előbb figyeljen, beszéljen, utána tanulja meg a szavakat és a nyelvtant, ne fordítva, mert úgy nem megy.

    Válasz
    1. Lados Oliver

      Ez így igaz. Ha egy gyerek eleget figyel és úgy beszélek hozzá, hogy meg is értse, a szavakat sem kell “tanulnia”, a nyelvi szerkezetek pedig spontán leutánozza, így nyelvtant sem kell tanítani neki. Az érdekes az egészben az, hogy a felnőtteknél is így működik annak ellenére, hogy ők másképp gondolkodnak. De ez a fenti alapelven nem változtat.

      Válasz
    2. Tanai Zsuzsa

      Nyelvtanárként én is mindig ezen a véleményen voltam, és aktív pályafutásom befejezése után is így vélem. Olyan kifejezéseket, mondatokat, a kommunikáció fontos elemeit kellene elsajátíttatni, és következetesen gyakoroltatni az általános iskolában, melyek elengedhetetlenek a kapcsolatteremtésben. Sajnos, amíg a nyelvtanításra vonatkozó előírások, illetve az egymásra épülő szintek követelményei nem változnak, addig az alapprobléma is maradni fog. Vannak persze kivételek, ahogy a hozzászólásokból is kiderül. Majd ha elegendő lesz általános iskolában az a kevés nyelvtan, amely feltétlenül szükséges, és amit az eltérő nyelvi gondolkodás ellenére sikerül megértetni a tanulókkal, és a tantárgyi segédeszközök is úgy kerülnek összeállításra, hogy a tanulók sikerélményét fokozzák, már nagyobb lehet a motiváció. Persze, egyéb külső serkentőerővel együtt. Sajnos, az általános iskolákban előírt, megtanítandó nyelvtani tananyag nagyon sok, megtaníthatatlan, de a középiskola visszamutogat, ha nem tanítjuk meg. Illetve kísérletet nem teszünk rá. Aztán a legtöbb középiskolában, ennek ellenére, újra kezdik az alapoknál. Ahelyett, hogy a keveset, de alaposan megtanítottat, begyakoroltatottat vennék alapul. Náluk pedig ilyen a követelményrendszer. Amíg a nyelvoktatási szintek összehangolása nem jut eszébe senkinek, aki ebben kompetens, addig csak beszélünk ezekről a valós problémákról.

      Válasz
  2. Zsolt

    Véleményem szerint 2 oka van

    1. Rossz a tanulási módszer, amit ráerőltetnek
    2. Gyerekeknek nincs motivációjuk.

    Válasz
    1. Neményi AndrásNeményi András Szerző

      Kedves Zsolt!

      A körülöttünk levő országokban motiváltabbak a gyerekek?

      Válasz
      1. Ribárszki Anna

        Zsóka nevű hozzászólóval tökéletesen egyetértek, s kiegészíteném néhány életszerű sztorival:
        Nekem még az orosz volt a kötelező, szerettem is, kb. 5. év végéig. Érdekelt, merthogy izgalmasnak tartottam megtanulni egy másik nyelvet. Aztán persze az akkori módszertan megtette a hatását. Gimiben kb. ugyanannyit tudtam, mint 5.-ben. Aztán ott hozzájött még az angol – amihez ismét szívesen fogtam hozzá -, de mivel a módszertan ugyanaz volt, édes mindegy milyen nyelvet tanultam volna, mert az eredmény hasonló. Akkor még lehetőség volt arra, hogy 2. gimi után a második idegen nyelvet leadjuk. Hát én leadtam, mert izgalmasabb volt a lyukasóra. 🙂
        Még fősulin is muszáj volt két évig oroszt tanulni, de én megmaradtam az ötödikes szintemen. Valahogy úgy záróvizsgáztam le belőle, hogy a “mentőtételt” gyakorlatilag betű szerint bebifláztam. A cél az volt, hogy meglegyen a kettes, és többé ne kelljen oroszt tanulnom.
        Na, de angolt azt szerettem volna, s többször nekimentem felnőttként is, míg aztán oda jutottam, hogy biztos valami hiba van az agyamban, mert egyszerűen képtelen vagyok nyelvet tanulni.
        Aztán lettek gyerekeim, s a nagyobbik 4.-től 6.-ig németet tanult, de nem szerette. Mielőtt átment a hatosztályos gimibe, mondta, hogy szeretne angolt tanulni, s elmentünk egy fél éves intenzív tanfolyamra. Heti 2×5 óra, az alapelv pedig az volt, hogy nincs olyan, hogy valakinek nincs nyelvérzéke, hisz legalább egy nyelvet mindenki megtanult, tehát képes nyelvet tanulni. Mivel mentem én is a gyerekkel a tanfolyamra, az első néhány óra után rácsodálkoztam: “Jééé, létezik olyan módszertan, amivel még engem is meg lehet tanítani angolul???” Hát létezik. A lányom 7.-ben sokkal jobb volt angolból, mint az osztálytársai, akik előtte 3 évig tanulták a suliban. Aztán ő folyton angol szövegű meséket, filmeket nézett, előbb magyar felirattal, aztán angollal, s végül felirat nélkül. A kicsi pedig egyszerűen ott ült mellette folyton.
        Mára mindketten megcsinálták a nyelvvizsgát, csak én vagyok ismét lemaradva, mert míg ők filmeztek, addig én pl. mostam. 🙂

        Lényeg: módszertan. Szavak magolásával, és nyelvtan tanulással nem lehet nyelvet tanulni. Csak úgy lehet, ha ugyanúgy tanuljuk meg, mint az anyanyelvünket. Amikor nem tudja az ember, hogy miért kell úgy mondani, csak úgy kell, és kész. És ezt rakni készségszintre. Feltételezem, hogy a német, holland, stb. iskolákban ilyen módszerrel tanítják a gyerekeket, és egyéb tantárgyból sincsenek annyira leterhelve, mint a mieink. Itthon sok-sok éve zajlik az a folyamat, hogy a tananyag és a gyerek életkori sajátossága egyre távolabb kerül egymástól. Tapasztalatom szerint ha egy gyerek idő előtt kap meg egy információt – amikor azt még életkorából adódóan nem tudja befogadni/feldolgozni/értelmezni -, akkor az a terület már örökre el van rontva, s akkor sem fogja már érteni, ha idősebb lesz. (Csak gondoljunk a mértékegységekre. Pszichológiából azt tanultuk, hogy a gyerek 10 éves kora körül képes az egységgel való összehasonlításra. Ehhez képest már elsőben mértékegységváltás van. A matek ugye alapból mumus sokaknál, ezen belül a mértékegység téma az, amitől hidegrázása van mindenkinek, s ez emiatt van.)
        Összefoglalva: A hazai oktatási rendszer minden tantárgyból egyre siralmasabb. Az utóbbi évek káosza meg aztán rendesen betett neki. Sok az anyag, rossz a módszertan, s nincs motiváltság. Egy fizetős tanfolyamon van motiváltság, s a tanfolyamot szervezőnek pedig nyilván érdeke, hogy megfelelő módszertant alkalmazzon, mert különben nem lesz tanulója.
        Körülbelül itt látom a magyarázatot a kérdésre.

        Válasz
  3. Klapancius

    Nem öröm számukra a tanulás, nem fölfedezés. Nem érzik magukat biztonságban a világban.

    Válasz
  4. Judit

    Sajnos szerintem mindketten értjük és tudjuk jól, mi az ok. Pedig én csak egy sima gyermekorvos vagyok, aki szeret nyelveket tanulni. Azt azonban látom, hogy az iskolákban teljesen elavult nyelvtanítási módszereket alkalmaznak. Át kellene venni az Európa fejlettebb országaiban alkalmazott módszereket, de ez a döntéshozóknak úgy látszik, nem érdekük. Valószínűleg nem akarnak szabadon mozgó európai polgárokat nevelni. A fiamékkal általános iskolában minden évben másik szerzőtől származó angol könyvet kezdtek és soha nem vittek végig egy sorozatot sem. Minden évben megvettünk egy drága könyvet, és minden évben ugyanazon a szinten voltak a gyerekek, ahol elkezdték. Tragédia. Sajnos, Magyarországon nem csak a nyelvtanítás ilyen tragikus, sajnos ez van úgyszólván minden területen…

    Válasz
  5. miklós

    Ugyanazt gondolom erről amit Zsolt, csak fordított sorrendben.
    1./ motiváció (hiánya)
    2./ rossz módszertan

    Válasz
  6. Zoltan Tibor

    A fo ok az altalanos motivalatlansag minden irant.
    6 unokam van es ezek otul egyiknek sincs kedvenc tantargya, viszon olyan amit utal az tobb is van.En 10 evig tanultam oroszul.Kozep elsoben megbuktam./altalanos, kozep es egyetem/Meg sem tudtam nyikkanni.Elkerultem 33 eves koromban egy ceghez es lehetoseg volt a gyakori kulfoldi szakmai utra de kellett az angol tudas.Szuk fel ev alatt megtanultam olyan szinten hogy en tolmacsoltam. a fejtagitokon az angol es amerikai reprezentativoknak.
    Ezert mondom hogy altalanos motivacio hiny a rakfeneje a nyelvtanulasnak.Es ezt latom a mai fiatalokban mindenutt!
    Sajnos!!!

    Válasz
  7. Éva

    A nyelvtanulás akkor tűnik a leghatékonyabbnak, ha naponta vannak nyelvórák. Ha ez nem megoldható, akkor a diákoknak olyan feladatokat lehetne adni, amelyeket az órán kívül örömmel megcsinálnak. Pl. idegen nyelvű internetes interaktív játékokat, feladatokat adni, rövid olvasmányokat, videókat stb., bár ezzel ki lennének zárva azok, akik nem engedhetik meg maguknak az otthoni számítógépet és internetet. De vélhetően ezt is meg lehetne oldani az iskolákban, ha lenne rá központi akarat. Mindenesetre belső motiválttá kellene tenni a diákokat, hogy maguktól is legyen kedvük foglalkozni a nyelvtanulással iskolán kívül is.

    Egyfelől vannak kitűnő nyelvtanárok az iskolákban, másfelől sok tanár alulmotivált (ennek is vannak részben érthető okai), vagy rosszul alkalmazza a nyelvtanítási módszereket, nagyon vegyes a kép.

    Válasz
  8. Szilvia

    Valòban nehèz megèrteni mi lehet az igazi ok nyilvàn van gond az iskolai nyelvoktatàsban èn abban a szerencsès helyzetben vagyok hogy lânyomnak elèg volt az iskolai tanulàs mert valòszînü van hozzà èrzèke idèn èrettsègiszett gimnàziumban 11-ben letette angolbòl a kőzèpszintü àllamilag elismert vizsgàt ùgy hogy egynapon csinàlta meg az ïràsbeli ès szòbeli rèszt elsöre sikerült 85% -os eredmènnyel. Ami ùgy gondolom hogy szèp teljesîtmèny csak iskolai òràkon tanult anyaggal. Èrettsègin emelten ment angolbòl ès szeptember 12-èn àllami finanszirozott anglisztika szakos tanulmànyait kezdi meg az egyetemen. Voltak osztàlytàrsak akik az iskolài òràk mellett külön tanàr segîtsèvel tudtak eljutni hasonlò szintre. Azt tapasztalom hogy a szülök sokat àldoznak külön òràkra ès ez nemcsak kifejezetten az angol.

    Válasz
  9. Joli

    Szerintem több oldala van a dolognak.
    A pedagógusok nem elkötelezettek, be vannak fásulva. Tanítanak (úgy, ahogy), mert valahol dolgozni muszáj, s mert hogy ez a szakmájuk. A diákok nincsenek motiválva, nem látják a “végét”, miért is lesz ez majd jó nekik 10-15 év múlva. Maga az oktatási rendszer sem következetes. Ha az szeretnénk , a diplomák ne porosodjanak 10-20 évig a polcokon, akkor nem államvizsga utná kellene “kinlódni” a nyelvvizsgával. Tudatosan felépített rendszer kellett volna. Ugyanúgy, mint más alapvető tárgyakból (matematika, magyar, történelem), már bemeneti feltételnek kellett volna lennie. Most magam ellen beszélek, mert én 43 évesen államvizsgáztam,mert a sors rákényszerített. Hozzás sem tudtam vona talán kezdeni a főiskolához, mert ha feltétel a nyelvismeret, e sem jutok. Most így azonban 3. éve küzdök 46 évesen a nyelvvizsgáért, hogy diplomám lehessen (persze sok-sok ezer forintért).
    Megjegyzés: ebben a korban már nem is értem, miért szívatnak vele, úgy sem használom a munkámban a nyelvet, s főleg meg nem középfokú üzletit nem. Külföldön meg “elgagyarászok, annyi megy. 🙂

    Válasz
  10. Tóth Zoltán

    Üdv.Szerintem az ok a kötelező jellegben és a motiváció hiányban keresendő.melyik gyermek szereti a kötelező órákat ,az osztályozást.úgy érzi a többség neki éppen elég magyarul beszélni és az hogy azt legalább a szabályoknak megfelelően tegye már nem nagyon érdekli.Ugyan ez az írással is.Nézzük meg a net nyelvezetet. betűkkel helyettesítik a szavakat az ékezet nem számít,majd a hibajavító program rendbe teszi.Na most még ehhez jön hogy valamilyen idegen nyelvet kell tanulni,amit a hibajavító program nem tud kezelni,az már gond.semmi szükségét nem érzi hogy azt is tanulja,főleg ha nem nyelvzseni.gondolja hogy még egy tantárgy amiből akár meg is bukhatok.10 éves kor után meg kellene mutatni nekik hogy miért is van szükségük az idegen nyelvre.Csak akkor ilyenek hangzanának el,hogy”itthon nem lesz munkád”,Miből fogsz meg élni?Menj ki külföldre ott többet keresel.Sajnos a család modellben is egyre több a külföldön dolgozó kenyérkereső.Ami serkentő motivációnak kellene hogy legyen,de mivel alig találkoznak egymással a gyerek és a szülő,igazándiból a szülő szerep csak az anyagi biztonság megteremtésére koncentrálódik.Az alap probléma ez szerintem.Ez az én véleményem természetesen.Zoli

    Válasz
  11. Kollár Vilmos

    T.Nyelvmester!
    Az a véleményem,hogy már az óvodában kellene elkezdeni a tanítást.Játszva tudnának a gyerekek tanulni.Erre semmi lehetőség nincs.Az általános iskolában kritikán aluli a tanítás,a gyerekek meg lusták tanulni.A középiskolában talán jobb,de érdemi változás nincs.Sok múlik a tanuló gyereken,hogy akarja-e egyáltalán a tudást.Ez pedig a jövőben sem fog változni.

    Válasz
  12. Kállainé Erika

    Ezt én sem értem, csak gondolom.. bármilyen nyelv van az oktatási palettán, azt KÖTELEZŐEN KELL tanulnia, s mint olyan, az mind utálatos egy diáknak, mert ELŐÍRT, és NEM SZABADON VÁLASZTOTT ..

    Én németet tanultam anno, s minden évet jelessel zártam, mert ÉN akartam. DE jött az orosz kötelezően, ami ugyan jól ment, de mindig azon a nyelven válaszoltam, amit hamarabb összeraktam, gondoltam, így abba kellett hagynom a másikat. Amit a mai napig bábok !!!

    Válasz
  13. Kálnai Mihály

    Ezen az orosz nyelvi eredményen az általánosban nincs mit csodálkozni. Pontosan annyit tanultunk meg a nyelvből, mint a többi tárgyból. Volt 10-12 tárgy, és ebből csak azt sajátítottuk el mélyebben, amelyik egy kicsit is érdekelt. A többiből annyira mentünk mélyre, mint az oroszból, sőt az általános elvégzése után még el is felejtettük. Milyen mélyen mentünk bele a matematikába, vagy az irodalomba, vagy a fizikába? csak annyit tudunk belőlük, mint oroszból, csak ez jobban feltűnik. Középiskolában ugyanez a helyzet. Csak abban a tárgyban lehet elmélyülni, amelyik nem 2 óra hetenként, és még érdekli is az iskolás gyereket.
    Nem véletlenül találták ki a valamilyen szakos osztályokat, ez átad valamit a kérdéses tárgyból.

    Válasz
  14. Perjési Attila Károly

    Hát, hogy ne higgye senki, hogy nincs véleményem. De nem biztos, hogy ez az igazság. Hiányzik a tanulásban (és ez volt az orosznál is) a siker élmény. Nem arra gondolok, hogy a diák fejét megsimogatom “ügyes voltál Döncike”. De valami ilyesmi, hogy azt a valamit csak akkor fogom elérni, ha ezt tudom! Példáúl, talán az elemiben a vers vagy az ének. Akár csoportos és fennhangon. Így az ember (gyerek) egyszerre több érzékszerve (látás, hallás beszéd) gyakorlatban van! Persze mondhatja rám akárki, hogy ha ilyen bőlcs vagy akkor miért nem vagy perfekt. Meg még egy. A csecsemő, ovis még azt sem tudja, hogy mi a nyelvtan. Talán nem is evvel kellene kezdeni, vagy a magyar helyesírással – mert sokan azt sem tudjuk – párhuzamosan kellene oktatni. És. A felelet kiválasztót hibásnak tartom. Mert agyerek elött csak egyszer mondj csúnyát, azt rögtön megjegyzi. És a válasz he nem helyes, a tanár azonnal javítsa ki, és ismételtesse el a helyes választ akár többször is a tanulóval, hogy ne a hibás válasz rögződjön. //Bocsánat a tudálékos hosszúságom miatt!//

    Válasz
  15. Évi

    Szerintem alsó tagozaton 1 órát nyelvtanulásra szánni hetente fölösleges, jobb lenne, ha a szabadban lenne addig a kisgyerek. A mindennapi intenzív, módszereiben változatos, motivációra építő nyelvtanulásnak lenne értelme. Így csak a neve van meg a “gyereknek”. No és az sem ártana, ha otthon a szülő tudna segíteni!

    Válasz
  16. György

    Kedves András!
    Én sem értem!
    Egyetértek a Judit nevű hozzászóló által leírtakkal. Talán még csak annyit tennék hozzá, hogy az unokámat a ñégy év középiskolai tanulmányai során a négy év alatt minden évben másik nyelvtanár tanította az angol nyelvet, természetesen mindegyik a saját metodikája szerint. Ezek után hogyan várhatjuk el, hogy a diák megtanuljon egy nyelvet!
    Azzal kezdtem, hogy én sem értem már csak azért sem, mert egy kisgyerek megtanulja az anyanyelvét és általában két éves korában folyékonyan beszél anélkül hogy tudná a nyelvtani összefüggeseket, amelyekről már csak jóval később 8-9 éves korában kezd tanulni.
    Én itt látom talán a magyarországi idegen nyelvtanítás legnagyobb hibáját. Nem a folyékony társalgási szintű nyelvtanításra helyzik a hangsúlyt, hanem a nyelvtanra, és a nyelvtani összefüggésekre helyezik a hangsúlyt.

    Válasz
  17. Bábel Judit

    Szerintem az a baj, hogy nem beszélni tanítanak, hanem irni, olvasni és a nyevtan a lényeg. Magyarul sem a nyevtan a lényeg, hanem sokat hallja a beszédünket, dalainkat, mondókákat így marad a fejében. Attól még megértjük a kisgyereket, hogy nem helyes a nyevtani része a mondatának.

    Válasz
  18. Erzsi

    Hasonló a véleményem az előzőekkel ,mindenki a motiváció hiányára hivatkozik de nem esett szó arról mi is lenne az ? Szerintem a tanároknak is segítség lehetne ha ezekről írnánk.Több ötlet és még több jó gondolat..!

    Válasz
  19. Anna

    Nagyon erőltetett a módszerük ezért a gyerekek nem szeretnek tanulni. Én fél évet voltam a fiammal Angliába és ott járt iskolába garantálom hogy ez idő alatt többet tanult angolul mint itthon 3 év alatt. Mikor haza jöttünk többet tudott már mint a többi társa. Ez idő alatt kint dolgoztam egy családnál igaz beszélni nem tudtam velük de megértettem hogy mit mondanak. Itthon nagyon sok olyat tanítanak amivel nehezítik a tanulást.
    Mindjárt a nyelvtant tanítják ami nem igazán érdekes egy gyerek számára. Az unokám kint van Angliában és amikor kivitték még nagyon kicsi volt. Ugy tanították meg beszélni hogy amit magyarul mondtak neki azt elmondták angolul is most már anyanyelvi szinten beszél angolul és magyarul is most az iskolában még tanulja a franciát. Hát ennyit tudtam hozzá szólni. Bocsi ha egy kicsit untattam.

    Válasz
  20. Mayer Péter

    Azt tapasztaltam a buszon, amikor a 16 év körüli iskolások szálnak fel, hogy folyamatossan beszélnek egymással angolul. persze nem tudom , hogy hány éve tanulják a nyelvet. “Irigykedtem” amikor az egyik szomszédom mesélte, hogy a két lánya a nagymamáknak (egy magyar, és egy amerikai) beszélgetését az egyik gyerek “segitette” Persze Nekik könnyü volt, mert a Papa angol, a Mama pedig magyar nyelven beszélt otthon. Nekik aztán senki nem beszélt a nyevtanról, mégis tudják, és használják is a két nyelvet.
    Én csak szerettem volna egy nyelvet megtanulni, de a motiváció hiányzott és igy nem jutottam semmire.
    A végén had emlitsem meg a képességet. Van akinek van a nyelhez, és van akinek alig.

    Válasz
  21. Vidák Zsolt

    Első blikkre nyilvánvalónak tűnik a különbség a gyerekek és a felnőttek nyelvtanulási körülményiben (kettőt is látok): a motiváltság és a kizárólagosság.
    Vagyis, ha egy felnőtt nyelvtanulásra adja a fejét, akkor ő egyrészt azt általában jól meghatározott céllal teszi, másrészt nem kell megfelelnie emellett további 6-8-10 egyéb tantárgy támasztotta követelményeknek. Ez persze nem magyarázat az osztrák és a magyar gyerekek nyelvtudásbeli különbségére (feltéve, hogy csakugyan olyan ügyes az osztrák nyelvoktatás). Arról nem is beszélve, hogy nem tudunk semmi egyebet az osztrák oktatás egyéb tárgyairól, ezek követelményeiről, de mindenképpen érdekes lehet egy összehasonlító elemzés.

    Válasz
    1. Neményi AndrásNeményi András Szerző

      Kedves Zsolt!

      Ausztria csak egy példa volt.
      Hollandiában nem találkoztam olyan emberrel, aki nem tudott angolul.
      Emiatt, ezt már csak itthon hallottam, ha németül próbálkoztam volna, akkor az vettem volna észre, hogy ott mindenki beszél németül is. Állítólag…

      Válasz
  22. István

    Tisztelt Tanár úr!
    A hiba ahogyan már írták a könyvek és a tanárok nincsenek egy szinten. Ezért van az ahogyan írták a többiek hogy tragikus maga az oktatás is!!! IDEGEN NYELV????

    Válasz
  23. Kádár Enikő

    Nos, a gyerek túl van terhelve. Napi 8 óra a suliban és még otthon házi, aztán esetleg magánóra stb. Német gyereknél nincs otthoni házi, csak nagyon ritkán, napi 4-5 óra tanulás, és nem tanítanak felesleges dolgokat. Nem igazán értem még ma sem, hogy a 13 éves gyerekemnek miért kellett azt megtanulnia, hogyan készülnek a tévéfilmek-kit érdekel? Aztán ott van szünetre a kötelező olvasmány, meg az ajánlott (melegen ajánlott) olvasmány.
    Egyetlen kötelező olvasmányt sem olvastam el, csak miután elkezdtem dolgozni. “Csakazértse” típus vagyok, s lássuk be, felnőttkorban is amihez nincs kedvünk, az olyanra is sikerül, és nagyon sokáig tart.
    Előnyben lennének azok a gyerekek, ahol a családban van valaki, aki csak idegen nyelven szólna hozzá, és így nőne fel- máris lenne egy erős alap a kétnyelvű emberkéhez. Oviban is két nyelven kellene megtanítani a színeket, napokat, évszakokat, énekeket, játékokat. A suliban pl. nem használnék nyelvkönyvet. Körbeülve, hétről-hétre és csak az órán, otthon nem, játszva tanulnának a diákok, s észrevétlenül ragadna meg bennük a szókincs, a nyelvtan, stb. Ha már megy, jöhet kisebb szövegek olvasása, majd írása, szerelemes levél megfogalmazása (ez minden fiatalnak bejönne:)).
    A kisgyerek 3 évesen már nagyon sokat beszél és ért magyarul-ugyanez menne más nyelven is. S ha a diák játszva tanulhatna, lenne rá igénye, hogy ő maga állítsa át a tévéjét angol, német vagy bármilyen nyelvre, hiszen csak játszott, észre sem vette, hogy tanul. Ilyen egyszerű lenne……..egyelőre álom csupán.

    Válasz
  24. Gáspár Antalné

    Már írtam önnek,hogy ami kényszer az nehezen marad meg az ember fejében. Bezzeg egy jó vicc, vagy egy újság cikk évekre bevési magát a tudatunkba. Karolinának igaza van, a versek mondókák igen hasznosak,az unokáim Luxemburgban élnek, még kicsik ,otthon csak magyarul beszélnek de a bölcsiben franciául az oviban luxemburgiul, és még véletlenül sem keverik össze. A jó az ,hogy a tőlük hallott szavak az én fejemben is megmaradnak nyelvtan nélkül vagyis előbb beszélni tanulni aztán jöhet a nyelvtan!

    Válasz
  25. Horváth Aurél

    Végtelen ellenszenvet érzek az angol nyelv iránt! Főleg az USA angol, amit nem szívesen hallok. Az egész nyelv egy affektálásra hasonló mórikálás… Többször nekifutottam már, de az ellenszenv amit érzek a nyelv iránt, mindig legyőz. Ezért nem jutottam sokat előre. Bár eligazodok a műszaki angolban, ha nem gyakorolom, azt is elfelejtem amit egyszer tudtam.
    Az oktatás pedig valóban csapnivaló! No, nem az Öné, kedves András, mert Ön kedvet csinált az angolhoz, de amikor azt olvasom ill. azzal traktálnak, hogy Schmith úr repülőjegyet akar vásárolni négy főre a Panam járatra, no, akkor hagyom abba az egész baromságot. Ugyanis számomra ez nem életszerű. Engem a hétköznapi ismeretekkel lehet megfogni. Pl. mentő hívás, bolti vásárlás, stb. De nem így kezdik. Pedig rengeteg angol kifejezés van, amit naponta látni-hallani. Na, ezeket kéne előtérbe venni. Pl. change-váltás, vagy a saven up, vagy ott van a U2 a jutu… Ezekkel kéne kezdeni, biztosan sokan kedvet kapnának hozzá. Nem mindjárt a Mediatinon Device-vel kell kezdeni.

    Válasz
  26. Kiss Györgyné

    Én értem :tanultam oroszt egy alkalommal beteg lettem és egy órai tanulással lemaradtam egy szót nem tudtam és a szó fölé írtam a jelentését ezért egyest kaptam ,hát megutáltam az oroszt is meg a tanárnőt is csak épp annyit tanultam hogy nehogy meg bukjak . A tanárnő orosz származású volt, de törten beszélt magyarul nem tudom hogyan tette le a magyar nyelv vizsgát . Amit rá erőltetnek a diákokra azt nem szivesen tanúlják.Nagyon sok felesleges dolgot tanítanak a magyar iskolában amire az életben nincs szüksége a tanulók fáradtak az elme nem fogad be mindent

    Válasz
  27. Georg Paret

    Tisztelt tanár Úr!
    Vala, az orosz, amely inkább oi(rossz) nyelv kötelező volt a magyar sulikban, nagyon rossz színvonalon. A XX. szd második fele sem az orosz kultúráról szólt, inkább barbarizmus , akárcsak ma. A nyelvoktatás sajna, rossz, silány s pocsék volt. Ha valaki a saját anyanyelvét se tudja, akkor mégis mit várhatunk. Később jött az angol nyelv oktatás. De kedves uram, sokkal célszerűbb, ha az adott nyelvterületen gyakorolja az ember az angolt, vagy más nyelvet. A magyar (v)iszonyok rosszak. Számtani értelemben az angol nyelvterületen töltött 1 év alatt többet tud az illető, mint 3 év alatt a magyar nyelviskolában. Azaz itt, az 1 több, mint a 3. Nem érdekes. Jó a latin, az egy jó alap! Fontos a korrekt anyanyelvi műveltség, valós tudás. Többi szorgalom, türelem s persze pénz (PÉNZ) kérdése!!!!! Sajnos!

    Válasz
  28. Mili

    Szerintem is a motiváció hiánya a fő probléma. Ha többet beszélnének hétköznapi dolgokról, a gyerekeket érdeklő témákról, akkor biztosan hatékonyabb lenne. A többi órán is kellene használni. A folyamatos idegen nyelvi környezet hatékonyan hatna a tudásukra.
    3 hónapot töltöttem Angliában rengeteget tanultam, mert csak azt hallottam és rá voltam kényszerítve, hogy használjam a nyelvet.

    Válasz
  29. Zsóka

    Kedves András!
    Tulajdonképpen minden hozzászólóval egyetértek. Sok sebből vérzik a magyar közoktatás, ezen belül az idegen nyelv oktatása. Sajnos nem lehet egy-két okot felsorolni, ennél jóval több van a háttérben. Néhányat megemlítek például:
    1. A magyar nyelv ragozó nyelv, más a rendszere, logikája, mint az összes többi általánosan nálunk tanított európai nyelvnek.
    2. Feleslegesen erőltetik a nyelvoktatásban is, meg a nyelvvizsgákon a nyelvtant, amit a gyerekek hihetetlenül utálnak – tegyük hozzá – teljesen jogosan. Miért kell megtanulni a der,die, das ragozását, ha a németek sem használják a beszédben?
    3. A nyelvet a kisgyerek úgy tanulja, hogy beszélnek hozzá, és ő is megpróbál beszélni. (Senki nem magyarázza neki a ragozást, ha hibázik.) Így kellene a nyelvet is tanítani: beszélni, beszélni, beszélni. A nyelvtan pedig leszűrődik automatikusan.
    4. Hogyan legyen valakinek bátorsága, sikerélménye, ha hibázik, és megbüntetik érte?? Hogy is van ez az iskolában? Büntető rendszerrel nem lehet ösztönözni az embereket. Ezt már jó néhány kutató bebizonyította. (És ebben az országban amúgy is mindenki a hibákat látja, és élénken kritizálja a másikat.) Hány embert tart vissza a félelem a kritikától!
    5. Az anyanyelv tanulásának folyamata: beszédértés, beszédprodukció, olvasás, végül írás. Na most egy nyelvtanulásnál azonnal nyakon öntik a gyereket is, meg a felnőtt nyelvtanulót mindegyikkel. miért is lenne más folyamat egy idegen nyelv tanulása, mint az anyanyelv megtanulása? Más agyterület kell hozzá? Hát nem.
    6. A lányom Svédországban tanult angolt. Állandóan beszéltek. Csak, kizárólag. Jól, rosszul, senkit sem érdekelt. Aztán időnként kimentek egy másik terembe teszteket megoldani. Addig csinálták a tesztet, amíg hibátlan nem lett. És nem kapott senki sem 1-t, sem 2-t, sem egyéb jegyet érte.
    7. Még mindig a régi beidegződések működnek a nyelvtanításban is. Ahogy a latint, az oroszt tanították régen, úgy próbálják az angolt, a németet tanítani. Szavakat bebiflázni, és összerakni a nyelvtan segítségével mondatokká. Hát a beszéd nem így jön létre. (Tessék utánanézni a pszicholingvisztikában!)
    8. Ha egy idegen nyelvet tanít valaki annak nem szabad megszólalni az órán magyarul! Magyarázza el szót az adott nyelven. A saját fiam mondta el nekem, amikor megkapta a nyelvvizsga papírját, hogy volt egy USÁ-ból hazajött tanára, akivel kizárólag angolul beszéltek, játszottak (gimnáziumban!). Ő azért mert megszólalni a vizsgán.

    Ez csak néhány volt az általam tapasztalt okok közül. És csoda, hogy a gyerekek motiválatlanok? (Úgy, mint mi az orosszal!) Lenne min gondolkodni, az biztos. (Csak zárójelben említem meg, én is gimnáziumi tanár vagyok. És néha őszintén sajnálom a diákjaimat.)
    Elnézést kérek a hosszú szövegért. Üdvözlök mindenkit, aki a problémákon hajlandó gondolkodni.

    Válasz
  30. Zentai Laszlo Zoltsnne

    Tisztelt Tanar ur !
    Egyetertek a tobbi hozza szoloval, rossz a nyelvtanitas modszere , csak a nyelvtant eroltetiik a tanarok . Ezert negy ev angol nyelv tanulasa után nehen tudok beszelni. Folyton a helyes szorendre figyelek . A nyelvkonyvek nem hetkoznapi szituaciokat tanitanak.
    Tisztelettel: Zentai Laszlo Zoltanne

    Válasz
  31. Sármány Györgyi

    Kedves András! Én sajnos a háború után nem tudtam úgy tanulni, mint “őseim” Szegény Édesanyám kalapálta belém a németet, majd felnőtt koromban az angol nyelvet tanultam, úgy, ahogy. Most is gyötröm magam. A lényeg, hogy szerintem a szülők valamiért nem veszik olyan komolyan a nyelv-tanulálst, mint régen a polgári családokban. Hála Istennek Gyermekem és Unokáim már több nyelvet tanultak,tanulnak és igen komolyan vettük, pl. mint a matekot. Szerintem ez is egy hiba, mert igen jó tanárokkal találkoztam felnőt koromban és ma már nem tudom, mert az unokáim idegen nyelvű iskolába járnak, s bár 11-13 évesek s négy nyelven beszélnek, a kisebbik csak három. A családban is kell keresni az okot ez is llehet a konkluzió. Üdkvözlettel: Sármány Györgyi. Én még nem irtam!

    Válasz
  32. Kováts Zoltán

    A saját példámon keresztül tudnék egy okot megvilágítani az egyébként létezhető több ok közül. Oroszul én 9 évig tanultam, végig négyes voltam, amikor kint jártam valamilyen látogatáson, a boltban tudtam kérni tejet, vajat, kenyeret, stb, de a cserebogarak hallhatatlanságáról már nem tudtam csevegni. Csevegni általában semmiről sem. Az angolt a középiskolában kezdtem, négy évet tanultam, érettségire valamivel több mint 5000 szót tudtam. Hetenként ellenőriztem, hány szót ismerek, ezzel a tudást felszínen tartottam. A kifejezések nagy részét is ismertem. a present és past participle módok már kevésbbé voltak kifogástalanok, de tudtam külföldi diákokkal beszélgetni. Hogyan? A luxemburgi rádiót hallgattuk szinte minden nap éjjel háromig, a híreket, meg nyilván a zenéket hallgatva. Tehát volt motivációnk, fontos volt, hogy másnap el tudjuk mondani a többieknek, mit hallottunk este a Luxemburg rádión. mivel azóta nem nagyon használtam az angolt, kivéve a számítástevhnikai szakzsargont, tulajdonképpen elfelejtettem. Ha tisztán, nem hadarva hallok angol beszédet, le tudom írni, de hogy mit jelent már nem tudom.
    Kováts Zoltán

    Válasz
  33. Andrea

    Kedves András!
    Három gyermekem és saját magam által szerzett tapasztalatom azt mutatja, hogy jó tanár és jó módszer kell. Meg kell tanítani a tanulásmódszertant is!
    Tanárként azt is észrevettem, akinek nincs megfelelő szintű anyanyelvi szókincse, annak kevés esélye van idegen nyelv elsajátítására.
    Jobb először a német nyelvet tanulni, aztán az angolt, mert az a német után nevetségesen könnyű.

    Válasz
    1. Neményi AndrásNeményi András Szerző

      A tanárok délelőtt általános iskolában vagy gimnáziumban tanítanak, délután otthon, vagy nyelviskolákban. Ugyanaz a tanár, sokszor ugyanabból a könyvből tanít délután, mint délelőtt.
      Délelőttönként nem beszédcentrikusan tanítanak, délután meg igen?

      Válasz
  34. Izabella

    Kedves András!
    Kérdésére nagyon egyszerű a válasz. A felnőttképzésben résztvevő felnőtt diák akar tanulni, szomjazza a tudást. Ezért minden nap foglalkozik a tananyaggal. becsületesen megírja a házi feladatot, sőt még szorgalmit is kér. A tandíját ő maga kereste meg, s fizette ki. Az osztályban nem akar az utolsó lenni. Az ciki. Persze a beiratkozottak közül nem mindenki jut el a vizsgáig. Van aki tényleg lusta, lemaradt családi, munkahelyi okok miatt, vagy csak ténylegesen nem marad meg az agyában semmi. Elfelejti azokat. De a lényeg: ha minden nap foglalkozunk azzal ami nekünk fontos, tudás lesz a vége. Izabella

    Válasz
  35. Kéri Andorné

    Kedves András!!!

    Amikor általánosba jártam, a háború után, a német volt a kötelező, 2,5- évig tanultam, sok minden meg is tanultam, tudtam írni, olvasni, de én úgy érzem, hogy az oktatónak úgy kellene hozzáállni a diákokhoz, hogy legyen benne empátia, nem minden diák azonos felfogású! Azután jött az orosz nyelv, a Tanárnő ellenszenves volt és egy leckével járt előttünk, mert ő is akkor tanulta az oroszt, azután úgy alakult az életem, hogy nem volt lehetőségem tovább tanúlni, azután a család a gyerekek, nem volt lehetőség megint csak!!! Most meg már hiába szeretném az Angolt tanúlni, már nem fog az agyam, szóval ez a vonat már a részemre elment!!! Tisztelettel, Kéri Andorné!!!!!!!!

    Válasz
  36. Bosznay Ágnes

    Valószínű, h az oktatási módszerekkel van probléma és a kitartással (pl. nálam is). 4 éves unokaöcsém szerbül beszél, már tanulja az angolt, németet és a magyart – egyszerre. Apja magyar, anyja szerb, most Svájcban élnek. Az idegen nyelvi környezet hatékonyan hat a tudására. A szülők példája, hozzáállása nagyon fontos, legalábbis kisgyerek korban. Annak idején én is tanultam oroszt általánosban, középiskolában abból “éltem”, nem sokat fejlődtem. Az angolt nagyon jó lenne tudni, már csak azért is, hogy tudjak pl. velük beszélgetni, nekem van motivációm, ám a kitartással gond van… Önnek további sok sikert !

    Válasz
  37. Kecskemeti Zsuzsa

    Kedves Nemenyi Ur!Akkor legyen olyan kedves erte valaszolni ha tud.Nekem van egy 11 eves gyermekem.2 eve jottunk ki Nemetorszagba.Jelenleg a gyerek perfekt beszeli a nemetet ill.alap fokon beszel angolul.Nekem erre csak annyi a tanulsagom,hogy teljesen mashogy tanitjak akar gyereknek akar felnottnek a nyelvet.Mi jartunk Volksschuleba ahol fel ev alatt B1 szinten tettunk vizsgat.Ez miert ilyen egyszeru itt otthon sajnos csak azzal vannak elfoglalva hogy nemetbol is megtanuljuk a der,die,das hasznalatat itt erre senki nem kivancsi csak arra hogy tudjunk kommunikalni.Remelem velemenyem szamit valamit.Koszonom

    Válasz
  38. Kalmanne Ibolya

    Üdv Mindenkinek!
    Néhány gondolat csak úgy rendszer nélkül:

    1. Általános iskolában a gyerekek nem motiváltak a nyelvtanulás iránt.. Mitől is lennének? Egy utálatos tantárgy a sok közül amit tanulni kell.
    2. A tanárok nagy része azért nem “beszéd alapon” tanít mert maga se tud olyan szinten beszélni, és az sokkal fárasztóbb is. Egyszerűbb a tankönyvben és munkafüzetben “dolgozni”
    3. A felnőttek közül is csak azok jutnak el magasabb szintre akik valamilyen szempontból motiváltak és viszonylag sok időt is tudnak a gyakorlásra szánni. Motiváltak pl. mert a diplomához kell a nyelvvizsga, vagy mert külföldön dolgozik, kell a munkához.
    4. A nyelvtanulás elszántságot, erőfeszítést, kitartást és időt igényel. Ez így együtt ritkán van jelen az emberekben.
    5. Van akinél a tanulási képesség sincs kimagasló szinten. Náluk az eredmény még kétségesebb.
    Hirtelen ennyi jutott eszembe 🙂

    Válasz
    1. Kálmánné Ibolya

      Kedves Neményi András!

      Ön írta:
      “A gyerekeim Ausztriában jártak iskolába 2 éven át. Ott a 14-15 év körüli gyerekek középfok környékén beszélnek angolul. Ugyanakkorák az osztálylétszámok, ugyanannyi az óraszám, és az osztrák angoltanárok semmivel sem képzettebbek, mint az itthoniak.

      Ausztriában hogy tudnak ilyen eredményt elérni?”

      Ha a gyermekei Ausztriában jártak iskolába miért nem tetszett ott tájékozódni a viszonyok iránt?
      Én angol tanárként biztosan megtettem volna, ha az én gyerekem járt volna ott iskolába.

      Egyébként néhány gondolatot én is megosztottam föntebb.
      Annyit tennék még hozzá, hogy a felnőttek sem tanulják meg a nyelvet hamarabb mint az általános iskolások, ha nem motiváltak, ha nincs szükségük rá. Ha van szükségük rá akkor tudatosan tanulnak. Úgy természetes, hogy hatékonyabb az elsajátítás. És tegyük hozzá, hogy a felnőtteknek is csak kevés százaléka jut el a középfokig. Csak azok akiket az előbb említettem. Az általános iskolások számára ez egy tantárgy, nem hajtanak rá tudatosan. Nekik minden napra legalább 5 ilyen tantárgyból kell készülniük. Az általános iskolás gyerekek 10 százaléka szorgalmas.
      Középfokon jön a szétválasztódás. Akik jobb képességűek azok mennek jobb iskolákba és ott természetesen már koncentrálódnak a szorgalmasabb tanulók. Ezért juthatnak el a középfokú nyelvvizsgáig., míg általánosban nem. Hozzáteszem véleményem szerint nem is kellene, hogy ez cél legyen az alapfokú intézményekben. Van ott épp elég cél. Írni, olvasni, számolni tanulni, alapvető műveltséget szerezni történelemből, irodalomból, földrajzból stb…. Mindent nem lehet egyszerre 6-14 éves gyerekekre terhelni. Ez is épp elég. A középfokú nyelvismeret szintjéig pedig eljuthat később is. Miért kellene azt elvárni általános iskolában?

      Nekem ez a véleményem 30 év ( 6-66 éves korosztály ) tanítása után.

      Üdvözlettel
      Ibolya

      Válasz
  39. Szabó Eszter

    Eredménytelenség lehetséges okai:
    1. Legalább napi 30 perc nyelvtanulás kell az eredményességhez.
    2. Nem elég kommunikatív a nyelvtanítás, nem motiváló, nem elég érdekes a célcsoportnak.
    3. Nem differenciálnak a tanárok, inkább “szintre hoznak” (a tehetséges diák elunja magát, a gyengébb képességű nehezen zárkózik fel).
    4. A tanárnak nincs elég ideje a megtanított anyagot ismételni, gyakoroltatni.
    5. Az “egykönyvű” tanulás eredménytelenebb, mint a sokféle taneszközre fejlesztett. Mutassák meg, hogy a diák szöveget, zenét hallgasson, filmet, videót nézzen, netről, mobilkütyüről tanuljon, ill. aki megteszi, azt pozitívan értékeljék/jutalmazzák.
    6. Korai (óvodai) angoltanítás megszervezése a helyes kiejtés elsajátítása miatt nélkülözhetetlen! Mindig az afrikaiakhoz fogják hasonlítani a magyarok angol beszédét, ha a nyelvtanítást nem kezdjük idejében!
    7. Az állam most se sajnálja a pénzt az élethosszig tanulásra (pl. volt EU-s – TÁMOP-os – nyelvtanfolyamok), de jól jönnének a céges, kötelező angol tréningek is! Ne csak a nyelvvizsgáról várják el a papírt a munkáltatók, hanem tegyenek erőfeszítéseket is érte!
    8. Jobban használjuk ki a “cserekapcsolatokat” (pl. utazás iskoláknak nyelvterületre)! Nekem az I. világháború előtt a nagyapám úgy tanult meg németül, hogy kiment Burgenlandba cseregyereknek, helyette egy ottani meg magyart tanulni jött a családhoz. A nyelvtudás nem úri passzió, hanem életet ment (szó szerint)! Jó volt azért nekem a levelezés is oroszul anno, milyen jó, hogy egy leningrádi (ma: szentpétervári) osztállyal felvette a kapcsolatot az orosztanárunk. A levelekből is sokat tanultam.
    9. Aki egy másik nyelvet anyanyelvi szinten beszél a magyar mellett, az neveljen “kétnyelvű” gyermeket! A romát ne büntessék azért, mert mondjuk beás az anyanyelve, magyarból meg gyengébb. Tanítsa a többit, ő is tanuljon a másiktól integrált csoportban! A lányomnak eszperantó a másik “anyanyelve”, de neki könnyebben ment az angol és a német is, továbbá 14 éves korában már volt egy középfokú nyelvvizsgája, 18 éves korára három!
    A fentiekkel Európa legjobban angolul beszélő nemzetei közé kerülhetnénk,. legalább az első 10-be!

    Válasz
  40. Bányai Mary

    Szerintem a számonkérésben és a motivációban rejlik a megoldás. Az én gyermekeim is tanultak angolt. A lányom középfokú nyelv vizsgával rendelkezett amikor a főiskolára jelentkezett. Ő gimnáziumba járt.
    A fiam szakközépiskolába járt és úgy érettségizett 4-re angolból, hogy ott szinte semmit nem tanult. Viszont általános iskolában tagozatos volt és ott komoly volt a számonkérés. Gyakorlatilag az általánosban szerzett tudással érettségizett le.

    Válasz
  41. Ballok József

    Azért mert erőltetik,mert muszáj és az nem működik!Az hogy elavult az oktatási rendszer csak másodlagos!

    Válasz
  42. dr.Hüse Ferencné

    Tisztelt Tanár Úr! Sajnos nem sokat tudok a kérdéshez érdemben hozzászólni,de megpróbálom . Véleményem szerint a gyerekeknél az iskolai nyelvtanulásnál az a gond, hogy a nyelvoktatáson kívül még számos tantárgy is van,amit szintén meg kéne tanulni.A nyelvtanuláshoz -szerintem- nagyon sok gyakorlás szükséges,amire a gyerekeknek nincs idejük,míg a felnőtt -ha akar-a munka mellett is tud a gyakorlásra több időt szánni. Ettől függetlenül nagyon sok gyerek van,akinek sikerül,de ott sokat számít a számonkérés és a motiváció is. Részemről ennyi. Tisztelettel üdvözlöm.

    Válasz
  43. Cseh András

    Én úgy gondolom, hogy a legfontosabb maga a nyelv tanítás. A leendő nyelvtanárokat kötelező érvény – nyel legalább egy évig az aktuális nyelvterületre utaztatnám és/vagy tanítás előtt kb. fél évet olyan cégeknél dolgoztatnám, ahol a kommunikáció és a munka végzés az aktuális nyelven folyik.

    Válasz
  44. Dr. Nowinszky László

    Kedves Tanár Úr!
    80 éves nyugalmazott egyetemi tanár vagyok. Annak idején két nyelvből kellett vizsgáznom a tudományos fokozat eléréséért. Az egyik kötelezően az orosz volt. Igen nagy nehézségek után tudtam csak megszerezni. Ezt még értem, mert a 6. általánosban kezdtük az orosz tanulását, de nem volt, aki taníthatta volna. Egy tanítót köteleztek erre, aki az első világháborúban hadifogolyként megtanult legalább vizet és kenyeret kérni. A gimnáziumban pedig a latin tanárunk tanította, akit egy nyári szünetben “képeztek át” orosz tanárrá. Úgy tanította, mint a latint (azt 8 évig tanultam). Hiába volt kiváló latin tanár, képtelen volt minket megtanítani beszélni. A másik nyelv az angol volt, amit viszont felnőtt fejjel kellett megtanulnom. Ezzel a nyelvtudásommal sem lehetek igazán elégedett, mert leginkább a szaknyelvvel foglalkozom, nem volt alkalmam angol nyelvi környezetben huzamosabb időt tölteni. Most az olaszt kezdtem tanulgatni Önnél. Természetesen nem célom a nyelvvizsga, de mivel a nyolc év latin tanulás alapján néha megérteni vélek néhány kifejezést amikor nyaranta Olaszországban töltünk egy-egy hetet, gondoltam, jó lenne, ha meg tudnék szólalni a vendéglőben és egyéb helyeken.
    üdvözlettel:
    Dr. Nowinszky László

    Válasz
  45. Jéki Éva

    Éva

    Beszélni, beszélni bátran, nem baj,ha hibásan, azt a tanár kijavítja. Nem szavakat kell memorizálni, inkább kifejezéseket, összefüggő mondatokat. A menet közben felmerülő szavakat aztán meg kell tanulni. A nyelv-
    tant is menet közben, az adódó példák során kellene megtanulni. Úgy, ahogy az idegen gyerekek egy idő
    után megértik egymást a játszótéren, vagy a gazdag gyerekek mellett működő idegen nyelvű nevelővel
    rövid időn belül társalogni tud a gyerek.
    Egy dolgot nem szabad elfelejteni, hogy bizonyos kor fölött már igen nehezen ragadnak meg az új szavak!

    Válasz
  46. István

    Kedves Tanár Úr!
    Szherintem Ön a 11:26 percban leírt válaszában van az igazság! “Hollandiában nem találkoztam olyan emberrel, aki nem tudott angolul.
    Emiatt, ezt már csak itthon hallottam, ha németül próbálkoztam volna, akkor az vettem volna észre, hogy ott mindenki beszél németül is. Állítólag…” Ha a holland nyelvre gondulunk, az egy kevert nyelv, én nem tudok hollandul, de hallottam, hogy az olyan mint ha egy részeg matróz beszélne angolul. Van olyan ismerősöm, aki Hollandiába ment férjhez, és egy év után tökéletesen beszélt hollandul, és németül, pedig előtte csak magyarul tudott. Ha az osztrák gyerekek oldaláról nézzük a tudásszintet ez teljesen alátámasztja az előbb leírtakat. Ők egy kategóriával magasabb szintről kezdik az angollal való ismerkedést, és így több érdekességet is találnak a nyelvben. Én nem értek egyet azokkal a hozzászólásokkal, hogy Magyarországon elavult módszerekkel tanítanak, vagy hogy a tanárok fásultabbak. Azt, hogy az oroszt az iskolában nem tanultuk meg jobban, ez részben az akkori “divat” szülte stréberség ellenérzésével magyarázható, mert szerintem az orosz grammatikailag közelebb áll a magyarhoz, mint az angol és a 8 év bőven elegendő lett volna egy közepes nyelvtudási szint eléréséhez. Bocsánat, hogy ilyen bő lére eresztettem! Üdvözlettel István.

    Válasz
    1. Neményi AndrásNeményi András Szerző

      Kedves István!

      Abban igaza van, hogy oroszul könnyebben meg tudnánk tanulni, mint angolul.

      A fiam két évig Ausztriában járt iskolába, közöttük magyar anyanyelvűként tanulta az angolt.
      Emiatt nem értek egyet azzal, hogy az osztrákok magasabb szintről indulnak.

      Válasz
  47. Krisztina

    Kedves Tanar Ur

    Az en tapasztalatom szerint nem tul bonyolult az ok.Az iskolakban egy heten max 2 nyelv ora van ami meg nem lenne gond ha hatekony beszedkozpontu lenne a tanulas.Napi 6,7,8 kulonbozo orakon toltik a gyerekek fejebe a tudomanyt ami a vegen nagy katyvasz lesz.Otthon ha tanul kovetkezo oran talan sikerul a papiron feltett kerdeseket megvalaszolni feladatokat megoldani,azutan mindent elfelejteni.Magyarul is keveset beszelnek nem tanulnak meg velemenyt alkotni es azt eloadni dolgokrol kulonbozo helyzetekben. A nyelvet sajnos legtobb esetben olyan tanar tanitja aki maga sem tud beszelni ezert nem is gyakoroltatja a beszedet.En magam felnott fejjel fogtam hozza a nyelvtanulashoz kismamakent tanfolyamra jartam ott egy nyelvvizsgaval nem rendelkezo tanar tanitott minket aki folyekonyan beszelt angolul igy a beszedre fektette a hangsulyt.Kezdetnek jo volt ez a 80 ora hogy batorsagra tegyek szert a megszolalashoz.Regisztraltam egy kozossegi oldalra ahol tobbnyire kulfoldiek vannak igy az erdekes beszelgetesek kozben a nyelvant mindig megkerestem hozza.De jahj sajnos ez meg mindig csak az iras szintjen van.Szeretnek ugy beszelni ahogy mar irni tudok .A munkahelyemen ritkan van alkalmam par szot beszelni az ugyfelekkel ezt mar batran teszem.Tovabb szeretnek lepni! Udvozletem :Krisztina

    Válasz
  48. Horváthné Ildikó

    Mert itt hol nem voltunk rá kényszerítve a németre.Idősebbnek meg már nem fontos a beszéd .

    Válasz
  49. Laca

    Én az egyedülálló CALLAN módszerrel tanultam angolt itthon,heti2 alkakommal,2-2 órában,kis csoportos 5-6 fős foglalkozásokon.2 évig…ma már bátran utazom bárhová,meg tudom érteni,értetni az angolt…. A lényeg? A kapott segédanyag gyakorlása hangosan kiejtve – az egyszerűtől a többszörösen összetett mondatokig – egészen addig,amig önállóan nem megy.És a nyelvtant “lopva” csempészték az anyagba.Az így megszerzett tudást bővítettük a csop. foglalkozásokon témánként ,aktuális eseményeket feldolgozva,érdeklődési körünknek megfelelően.Ezek alapjai lehetnek a későbbi szituációknak., azaz a rengeteg hangosan kiejtett szöveg az alapja.Egyetlen magyar szó nem hangzott el az órákon,mert a tanárok nem tudtak magyarul…. tekintettel a Callan módszer sajátosságára,azaz az a tény,hogy Japántól Braziliáig terjed a hálózata , a nyelvtanárokat max félévenként cserélik országonként…..így én hallhattam indiai,amerikai,japán,bangladesi,dél-afrikai,ír,angol nyelvtanárok kiejtését ugyanazon módszer alapján ! Óriási volt megtapasztalni a kiejtésbeli különbségeket !
    Szóval hangosan beszélni angolul órákig !Először magolásnak tűnik, de ha az alapok bevésődnek (pl. szórend,ragozás stb.) a hosszútávú memóriába, már semmi nem ment meg az angol tudástól….

    Válasz
  50. D.G.

    Öreg Sas.
    A lényeg,hogy ha nem beszéd centrikus a nyelv oktatás soha sem tanulod meg a nyelvet.
    Két év orosz az általánosban(a 30-as évek elején születtem) 4 év a gimiben 2-es érettségi egy ép
    mondatot nem tudtam kinyögni.Aztán úgy alakult az életem,hogy felnőtként beültem egy orosz
    felsőoktatási intézménybe.Két hónapig napi 6 órában mondták és mondták kérdeztek és mi mondtuk
    ahogy tudtuk.2 hónap után kezdődött a szakmai oktatás. Év végen oroszul vizsgaztunk. Az 5 éves
    lányomat beadtuk az oviba fél év utan (majdnem)mindent értet.év végére folyékonyan beszélt a
    gyerekekkel. 5 unokám van 3-nak felsőfoku angol vizsgája,az utlsó éves gimnazistanakangol,német
    középfokúja a kicsinek(elsős gim.)német középfoku. Mindnyájan beszéd centrikús oktatásban tanulják
    a nyelvet.Nézzetek angol-orosz,német stb.nyelvű filmeket,beszéljetek nem baj ha nem pontos,
    igy tanuljátok meg anyelvet. Sok sikert.

    Válasz
  51. Kubányi János

    Az ok a magyar anyanyelvünk és hogy magyarul gondolkozunk./Ez röviden: születési és környezeti hiba!/

    Válasz
  52. Dr. Dimény Judit

    A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy oroszból gimi és egyetem után Moszkvában simán letegeztem a professzort. dadogtam és először magyarul gondoltam ki, mit fogok mondani. Fél éves ott tartózkodás után tanultam meg rendesen kommunikálni. Itthon a nyelvtan az elsődleges és nem a beszéd.

    Válasz
  53. Hercsuth Tibor

    Az orosz az egyik legnehezebb nyelv. Tanító tanárok, sem voltak felkészültek. ( Édesapám Isten nyugtassa szegényt kényszerből vette fel és tanulta meg az oroszt, mert ha a tantestületben nem volt önként jelentkező és az igazgató nem töltötte be a negyvenet, neki kellett gyorstalpalón elvégezni. ) Miért az angol?
    Egyszerű. Mert a legprimitívebb nyelv, – ezért is terjedt el – Ön ért hozzá, tudja átlag hány betű alkot egy szót magyarban, és mennyi angolban. Hány kifejezéssel színesebb a magyar. Tudja szomorú, nálunk az az intelligencia egyik mérvadója, beszélsz-e idegen nyelvet, beszélsz-e angolul. Arányába véve vajon mennyi angol beszél idegen nyelvet és ezen belül mennyi beszél magyarul, a világ egyik legszebb, legkifejezőbb nyelvén? Az intelligens emberek miért nem a szépet tanulják, miért a könnyűt, ha választhatnak? Tisztelettel Hercsuth Tibor

    Válasz
  54. pbabesz

    Idegen környezetben, sokkal egyszerűbben lehet a környezet nyelvét elsajátítani. Csak könyvből, csak írásban soha nem lehet nyelvet megtanulni, úgy hogy beszélni tudjunk. Szerintem a középiskolásoknak lehetőséget kellene adni egy idegen nyelv 2-3 hónapos gyakorlására az adott nyelvet beszélő országokban.
    A beszéd nagyon fontos!!!!

    Válasz
  55. Paszternák Ferenc

    Az hogy ma valaki megtanuljon bármely nyelvet a fejben dől el a gyerekeim jól beszélnek nyelveket az unokáim még többet és a másolódás nagyon fontos azon túl, hogy kell is a mai gyakorlatban. Hozzá kell tennem, hogy ha az iskolai leckék alapján tanulnának, nem beszélnének egy nyelvet sem, de magántanár segítségével többet is. Lehet hogy a pénz kötelez.

    Válasz
  56. Varga Györy

    A véleményem nem volt az orosznyelv tudásnak jövője én 67 éves vagyok most már nem látom értelmét nyelvet tanulni

    Válasz
  57. MÓRICZ JUDIT

    TISZTELT NEMÉNYI ANDRÁS!

    ÉN TÖBB NYELVET TANULTAM A GIMNÁZIUMBAN, DE MA MÁR CSAK 2 NYELV AMIT TUDOK HASZNÁLNI. DE MIVEL NINCS KIVEL BESZÉLNEM ANGOLUL,EZÉRT , OLYAN PROBLÉMÁM VAN, HOGY MINDENT MEGÉRTEK , DE NÉHA NEM JUTNAK ESZEMBE A SZAVAK, ÉS SAJNOS MIVEL ROKKANTNYUGDÍJAS VAGYOK, NEM TUDOK KIADNI EGY MOSTANI MEGFELELŐ TANKKÖNYVRE EZREKET, FŐLEG, HOGY VAN EGY VAK ÉS SZEM ÉS AGYDAGANATOS ÉDESAPÁM, AKIT SŰRŰN KELL VINNEM MŰTÉTRE, AMI NEM KOS PÉNZBE KERÜL, FŐLEG, HOGY EGY NYUGDÍJBÓL ÉLÜNK, MEG AZ ENYÉMBŐL ,AMI NAGYON KEVÉS, HOGY PLUSZ KÖLTSÉGEKET TUDJAK KIFIZETNI. SAJNOS ÉS IS ,MELLRÁKOS LETTEM ,ÉS MŰTENI LEKK MINDKÉT MELLEM, EZENKÍVÜL PEDIG TÉRD ÉS CSÍPŐ PROTÉZIS MŰTÉTRE VÁROK, HOGY TUDJAK RENDESEN JÁRNI. SAJNOS A JÖVŐT SEM TUDOM, HOGY HOGYAN FOG ALAKULNI, ÉLETBE MARADUNK-E VAGY SEM,MERT MINDKETTŐ BETEGSÉGE, ELÉG KOMOLY ÉS ROSSZ ÁLLAPOTBAN VAN, ÉS NAGYON SOKAT VAGYUNK KÓRHÁZBAN, ÉS NEM SOK SEGÍTSÉGÜNK VAN, AKI ÉRDEMBEN TUDNA SEGÍTENI.NOS EZÉRT NEM IGAZÁN TUDOK FOGLALKOZNI, ÉS VENNI TANKÖNYVET, MIVEL EGYIK HÓNAPRÓL A MÁSIKRA ÉLÜNK, ÉS SOHA NEM TUDOM, HOGY MIT HOZ A MÁSIK NAP. NEM TAGADOM JÓ LENNE ÚJBÓL, JÓL BESZÉLNI ANGOLUL,/ TANULTAM ÉN IS OROSZT, FRANCIÁT, LATINT, NÉMETET,ROMÁN ÉS AZ ANGOL NYELVEKET/ MINT RÉGEN, DE MOST NEM TUDOK TANKÖNYVEKET VÁSÁROLNI, ÉS MANAPSÁG SENKI SEM TUD SEGÍTENI, HOGY INGYEN KAPJAK TANKÖNYVET,MERT ELŐSZÖR AZ EGÉSZSÉGÜNK A LEGFONTOSABB, HOGY VALAHOGY MEGGYÓGYULJUNK.
    KEDVES ANDRÁS TÁN MOST MEGÉRTI A HELYZETÜNKET, HOGY MIÉRT NEM TUDOK CSATLAKOZNI A TANULÓK ANYAGÁHOZ. IGAZ MÁR NEM VAGYOK FIATAL 58 ÉVES VAGYOK, AZT IS TUDOM, HOGY A TANULÁSHOZ NEM A KOR SZÁMÍT, DE MOST JELENLEG KÓRHÁZBA KELL MENNEM, ÉS CSAK REMÉNYKEDHETEM, HOGY ÉLVE ÚSZOM MEG A MŰTÉTET.
    MOST PEDIG ZÁROM SORAIM, ÉS MEGKÖSZÖNÖM, MEGÉRTÉSÉT, ÉS JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁNOK ÖNNEK ÉS CSALÁDJÁNAK.
    ÜDVÖZLETTEL: MÓRICZ JUDIT

    Válasz
  58. dr, Pálinkás Imre

    Nem olvastam el az összes hozzászólást. ha már megkérdezték, bocsánat,de tudja-e valaki, hogy az angolok
    hány százaléka beszél idegen nyelveket? Mert rendkívül lenézőek ,ha valaki nem beszéli az ő nyelvüket.

    Válasz
  59. Papp István

    T. Neményi úr
    A gyermekeim 3eve tanulnak általános iskolában angolt.
    Csak a szavakkal es a nyelvtannal tömik őket.
    Amikor Lengyelországban voltunk nyaralni az első 2nap megsem szólaltak.
    De amikor alap mondatokkal ,- jegyet, szoba kulcsot kértetek és rájöttek h ezt megértik az idegenek akkor már versenyeztek h kiér előbb a pulthoz, ki szólaljon meg előbb.
    Sajnos mi magyarok keveset utazunk küldödre.
    Üdvözlettel Papp István

    Válasz
  60. Veres Tibor

    A válasz egyszerű. Másképp kell tanítani a nyelvet. 6 évig tanultam angolul, 1 évig olaszul. Az 1 év alatt eljutottam olyan szintre, hogy amikor Pesten eltévedt egy olasz hölgy, olaszul tudtam neki segíteni, angolul nem. Először angolul kért segítséget, de amikor kiderült, hogy olasz, már könnyebben ment a kommunikáció. Az olasz tanárunk arra készített fel, hogy tudjunk kommunikálni, ha eljutunk Olaszországba, míg az angol tanáraim rengeteg nyelvtant, mondókát, éneket tanítottak, amiknek semmi hasznát nem veszem. Most Angliában élek és vannak gondjaim sokszor. De tanulom a nyelvet folyamatosan.

    Válasz
  61. Somodi Lászlóné Katalin

    Azért nem megy , mert erőltetik és kötelező azért nem megy.

    Válasz
  62. KISS SAROLTA

    Persze Ausztriában könnyebb,mert az angol szavak sok esetben hasonlítanak a némethez.
    A magyarhoz nem!
    ÜDV: sAROLTA

    Válasz
    1. Neményi AndrásNeményi András Szerző

      Kedves Sarolta!

      A fiam 2 évig járt iskolába Ausztriában, neki a magyar az anyanyelve.

      Válasz
  63. Herczeg István

    Tisztelt Tanár Úr!
    Megköszönöm érdeklődő megkeresését. Mielőtt rátérnék a konkrét véleményeim megfogalmazására, engedje meg, hogy egy kis kitérőt tegyek.
    74 éves elmúltam, beteges (14 diagnózissal küzdő, 17 műtéten – köztük nyitott szívműtéten átesett, de a kreativitásom megtartásával élő személy vagyok). Igyekszem a szellemi frissességem megtartani, bár ebben a korom és a szívinfarktusom okoznak némi gondot. Küszködöm egy, a Rubik kocka színvonalához hasonló, 3 D-s játékcsalád piacra juttatásával és világméretű elterjesztésének keresésével, de ebben az anyagi helyzetem akadályoz. Tény az is, hogy nem ismerek a világban olyan játékot, amely a sokoldalú hasznosíthatósága mellett, az oktatásban igen hasznos segédeszközként is alkalmazható (pl. az óvodás korban, játékos formában a 2 D-s majd a továbbiakban a 3 D-s koordináta alkalmazását lopva a tudásukba adja). Ennek sikerében bízva, és a Flamand festők sorsát elkerülve dolgozom. Ehhez szükségessé válik az idegen nyelvtanulás.
    Kedves Tanár Úr!
    Remélem volt ideje és kellő türelme eddig eljutni levelem olvasásakor. Most a kérésére reagálok. (Bízom abban, hogy ülve olvassa írásom, mert lefog ülni ha állt). Az eddigi leckéit még nem vettem a munkám soraiba. Előbb a találmány “sínre juttatása a célom”, ezt követően teljes erőbedobásommal az angol nyelvtanulás lesz a feladatom. Remélem ebben a sors nem szól közbe, mert nem lenne szerencsés az a reggel, amikor “halva kellene ébredni”.
    Nyolc évig,kényszerből tanultam oroszul, nyelvvizsgát nem tettem. A tanulással nem voltak gondjaim, de a kényszerűséget el kellett viselnem, úgy is álltam hozzá, de ennek ellenére volt lehetőségem az addigi ismereteim hasznosítására. (Az érdeklődés és a későbbi hasznosításra való felkészítés a tanítás részét kellene, hogy képezze. Kocsis Zoltánból sem lett volna zongoraművész, ha bottal kellett volna a zongorához ültetni).
    Életvitelem során, saját kezdeményezésre elkezdtem németet is tanulni, de abba maradt, némi ismeretekkel rendelkezem.
    Az angol nyelvtanulás a terveim között szerepel. Elvégeztem egy angol intenzívnek nevezett tanfolyamot, melyből csak a kiállított bizonyítvány maradt meg. A hallgatók nem azonos szintekről adódtak, nehéz olykor lehetetlen volt az anyag követése és kedvtelenné majd érdektelenné vált. Most jutottam el az Ön módszeréhez. A leírtak során, azokat külön feljegyeztem és szimpatikussá vált az ajánlott módszere. Ezt nem kívánom félvállról kezelni, ezért a leckék gyakorlati elsajátítását folyamatosan, abba beleélve, rendszerességgel fogom elkezdeni. Véleményem a nyelvtanulásról az, hogy azt érdeklődéssel, odaadással és kellő szorgalommal kell végezni, hasznos segítő bevonásával.

    Válasz
  64. Buknicz István

    Leírok egyféle tapasztalatot.
    /Megjegyzés: 65 éves vagyok/
    Ált. iskola 5. osztályában kezdtem oroszt tanulni, minden különösebb felkészültség és motiváció nélkül, mint ahogy a korosztályom döntő többsége.
    Olyan tanárunk volt, aki az orosz/szovjet fogságban tanulta meg az alapokat!
    Az első néhány órán nem tudatosodott bennem, de szinte csak engem szólított fel.
    Gyorsan rájöttek az osztálytársaim is, hogy teljesen felesleges figyelni is, tanulni is,
    semmi esély nincs arra, hogy ők is sorra kerülnek egyszer.
    Ez tovább “javította” annak az esélyét, hogy én leszek az, akit felszólítanak.
    Otthoni tanulásról egy szót sem írtam eddig, igaz???
    Nem is kellett, mert azt a néhány új szót, egy-két mondatot megjegyeztem azzal,
    hogy elismételtem az órán a felszólításra, sőt a három-négy soros írásbeli házi feladatot
    is megcsináltam az órán.

    Figyeltél eddig???

    Azt csináltam, amit csecsemőkorban /mint ahogy TE IS Édesanyád után/, elmondtam az
    új szavakat, kifejezéseket – és ahogy a Te agyadban is /és az enyémben is/ a magyar,
    és az akkor szerzett tudás jelentős része ma is megvan.

    Hallatlan szerencsém volt, mert szinte ugyanezzel a módszerrel folytatódott a középiskolában
    is az orosz és a német nyelvtanulásom, sőt ekkor kezdtem el érdeklődni az eszperantó iránt,
    ebből a nyelvből az alapfokú vizsgabizonyítványom dátuma: 1968!

    Hogy miért erőltetik az iskolai és a nyelviskolákban folyó oktatások során a szavak tanulását és a
    nyelvtant, fogalmam sincs. Szerintem beszélni kellene első-másod-harmadsorban!
    Ha a párbeszéd során elkövetett hibáidat kijavítaná az oktató vagy a beszélgetőtársad,
    és Te is az övét, sokkal eredményesebb lehetnél.
    Utána következhetne az idegen nyelv használata írásban, mert ugye, az emberek döntő
    többsége sokkal-sokkal gyakrabban használja az idegen nyelvet /még napjainkban is…/ szóban,
    mint írásban.

    Válasz
  65. Antal

    Üdvözlöm !
    Anyanyelvét is “tanulni kezdő” kisgyermek még semmit nem tud az életről , a világról ! Még csak annyit ért meg , amit édesanyja mond,vagy kérdez tőle ! Erre megpróbál a maga módján reagálni, csak félszavakkal, sután, legtöbbször érthetetlenül ! Ezután egyre többet kezd megérteni , és még később egyre többször válaszol már majdnem érthetően !A miértre pedig az a válaszom,hogy még “nem fertőzi meg a nyelvet tanulók réme” , az adott nyelv sajátosságait magában hordozó NYELVTAN ! Miért nem úgy tanítják-tanuljuk az adott nyelvet , mint ahogy azt a kisgyermek zsigerből teszi ! Amikor már tökéletesen megért mindent és beszél is tökéletesen , akkor jön az iskola , és vele együtt a nyelvtan is !
    Üdvözlettel :
    Antal.

    Válasz
  66. Zsóka

    Kedves András és Hozzászólók!
    Két napja írtam egy hosszabb szöveget erre a fórumra. Azt látom, hogy nagyon sokan egyetértenek a meglátásaimmal, csak másként fogalmaznak, más oldalról, de ugyanarról a problémáról írnak. Eszembe jutott még néhány ötlet közben:
    1. Sokan írják azt, hogy az adott nyelvterületen lehet csak jól megtanulni a nyelvet. Ez tökéletesen igaz. Hiszen rá vagyunk kényszerítve a “túlélésre”. És a feliratok, szövegek megragadnak gyorsan a memóriában. Na de ezt kisebb arányokban nem lehet elérni a tanórán is? Dehogynem. Csak el kellene felejteni magyarul beszélni angol órán, német órán stb. És játszani is lehet, meg beszédhelyzeteket kitalálni. Sajnos jó sok nyelvtanárral találkoztam életem során, aki a fél óráját magyarul magyarázta végig.
    2. Amint írtam, a magyar nyelv ragozó nyelv, az angol, német, olasz, még az orosz is(!) alapvetően tőhajlító nyelv. Miért csodálkozunk azon, hogy ezek a népek egymás nyelvét milyen gyorsan, milyen jól megtanulják? Talán azért, mert a logikája a fejükben van. Akkor a finnek meg – akiknek ugyancsak ragozó nyelvük van – miért is tanulják meg a svédek nyelvét jól? Nagy dilemma, ugye? Én akkor is bátran állítom, hogy el lehetne menni tanulmányozni nyugati, északi barátaink nyelvtanítási módszereit . Szívesen adnék Kossuth-díjat annak is, aki rájönne arra, hogyan lehetne ennek a csavaros eszű, magyar nyelvű népnek jól tanítani idegen nyelvet.
    3. És akkor is csak beszélni, beszélni, beszélni. Az adott nyelven. Minden csak ezután jöhet. (Ha kimegy valaki külföldre, mi az első és legfontosabb?)
    4. És a motiváció. Hiába rugózunk ezen. Amíg ilyen az oktatási rendszerünk, amilyen, ebben a kérdésben semmi sem fog változni. Sajnos. (Bár ne lenne igazam!)
    Szívélyes üdvözlettel: Zsóka

    Válasz
  67. Hevesi T. Ferenc

    Kedves András!

    Értjük ezt mindnyájan. Ahogy többen is írták a motiváció, az érzelmi kötődés és a rendszeres gyakorlás. A valós cél nagyon fontos, nem maga a nyelv megtanulása, hanem amit azzal el tudok érni. Ennél jobb motiváció nincs. Tudjuk, hogy a magunk által kitűzött célokért szívesen dolgozunk, a mások által előírt viszont közel sem annyira vonzó, ha nem tudjuk azt magunkává tenni. Sokkal erősebb a figyelem, a koncentráció, ha saját céljainknak megfelelő témákkal foglalkozunk, ha érzelmileg is elkötelezettek vagyunk. Az érzelmi kötődés a memória hatékonyságát is jelentősen javítja. Természetesen minden fejlődésbe az energiát bele kell tenni, így ebbe is. Ma már általában életszerűek a tananyagok, nem úgy mint régen. Ez is segít az azonosulásban. Tehát a módszertan is fontos. A nyelvtanulásban különösen hasznos a játszva tanulás.

    Válasz
  68. Sármezei Attila

    Kedves András! 65-éves vagyok,ezért bőven benne vagyok abban a korosztályban akiknek kötelező volt általános iskolában oroszt tanulni.Ennélfogva a probléma ebben volt,már mint hogy kötelező volt ezt a nyelvet tanulni! Ha ez nem igy lett volna,akkor véleményem szerint többen és alaposabban megtanultuk volna az orosz nyelvet!Szerintem ebben rejlik a probléma gyökere.Ez csak anno az orosz tanulásra érvényes, a többi nyelvtanulási probléma az már magasabb szakmai elemzést igényel. Üdvözlettel Sármezei Attila

    Válasz
  69. Szabó Sándorné

    én a tanárom miatt tanultam jól oroszul. orosz szakos tanár lettem .a gimnáziumban heti 5 óránk volt Oda az jelentkezett ,aki szerette ezt a nyelvet.Nekem az általánosban az segített, hogy orosz laktanya mellett laktam és titokban az őrökkel beszélgettünk azokkal a szavakkal ,amit tanultunk az órán. nagyon büszke voltam ,amikor válaszolt oroszul.Kötelező volt ,azért nem szerették ,kevés volt a hanganyag ,ének ,zene. irigylem az angolos kollégákat, rengeteg jó könyv, angol nyelvű filmek, zeneszövegek segítik őket.Minden oktató új módszerrel tanít, sokkal több beszélgetés, párbeszédek.a szülők is kiutaznak angolt használó területetekre a gyerekkel. Nem értek egyet az oroszt szidókkal össze sem lehet hasonlítani a körülményeket.a gyerekkel tudatosítani kell jobban ,milyen sok helyen veheti hasznát az angol tudásának/munkahely ,turisták útbaigazítása, filmek lefordítása,slágerek dúdolása stb ilyen egyszerűek is.ne a kötelező járjon az agyában ,hanem ahány nyelv, annyi ember .

    Válasz
  70. Bajnócziné Timár Klára

    Tisztelt Tanár Úr! Összetett a probléma. Elsősorban a motiváció hiánya, másodszor – sok esetben- a nem megfelelő tanítási módszer. A gimisek motiváltabbak, mint az egyetemisták. /Ebben szerepe van a nyelvvizsga pontjainak is , ami a felvételihez szükséges. Azután pedig ha nem nyelvi pályán folytatják, nem gyakorolják , felejtik az adott nyelvet. Később újra a munkahelyükön és az életben is rájönnek, hogy nyelvek nélkül sokkal nehezebb, és kezdik újra a tanulást. A tanítási módszerekről rengeteg vita folyt és folyik, hogy melyik módszer a legjobb. Ez egyén függő is ,de ha elszánt valaki és kitartó , megtalálja számára az optimálisat. Ha pedig az adott országban lehetősége van gyakorlásra , egyik legösztönzőbb a tanultak továbbfejlesztésére. B. Klári

    Válasz
  71. Júlia

    Módszertani probléma az egész. Életszerűtlen, színtelen az oktatás. Alig van rátermett és elhivatott, azaz hiteles oktató (nemcsak a nyelvtanárok között!). Szeretni kellene a célt, és főként a MUNKÁT, amivel a célt el lehet érni. Mindennek ára van, de szinte senki sem szeretné azt megfizetni.

    A tanulói attitűd is fontos: Akinek gondolatai vannak, és azt meg akarja osztani másokkal, netán más nyelvű embertársaival, akkor igyekszik kifejezni magát azon a nyelven, amin a másik ért. (Anyanyelvünkben is így teszünk: másként fejezzük ki magunkat a piaci kofával beszélgetve, és másként, mondjuk a kezelő orvosunkkal beszélgetve.) Személyes tapasztalat: amikor szerelmes lettem egy angol nyelvű emberbe, mindent el akartam neki mondani, hogy megismerjen, és én őt. Rengeteget fejlődött akkor a nyelvi készségem/tudásom…

    Üdv, Júlia

    Válasz
  72. Márta

    Az iskolában nem az a cél, hogy megtanulják a gyerekek a nyelvet, vagy bármely más tantárgyat, Iskolába járni kötelező, de – ha csak a gyerek nem egy zseni – külön órák nélkül – főleg nyelvet, de más, a felsőfokú oktatáshoz felvételi tantárgyként szolgáló tananyagot csak és kizárólag különórákkal képesek megtanulni. Nem tudom, hogy az ilyen külön órákon milyen módszerrel tanítanak ugyanazok a pedagógusok, de úgy tapasztaltam, hogy ha van két iskola egy városban, akkor az egyik iskolába járó gyereket az ott tanító pedagógus elküldi különórára a másik iskolában tanító szaktanárhoz és viszont (sokak számára megfizethetetlen) hatalmas összegekért .
    Ahogy az állami egészségügyben sem cél a betegek meggyógyítása – legfeljebb kezelése – viszont a doktor felajánlja, hogy sorban állás nélkül, akár másnap jelenjen meg a delikvens a magánrendelőjében és ott rövid időn belül biztos lesz a gyógyulás (ugyancsak sokak számára megfizethetetlen áron). Ha most valaki ezt cáfolni tudja – saját tapasztalatom sutba dobom – örömmel veszem tudomásul, hogy csak nekem van ilyen rossz véleményem és persze TERMÉSZETESEN TISZTELET A KIVÉTELNEK! Remélem nem köveznek meg a leírtakért.

    Válasz
    1. Dancsi Zsoka

      Kedves Marta en nem ertek egyet a kulontanarral,mar bocsanat ez csak a sajat velemenyem ,mert 2 gyereket neveltem fel igen eredmenyesen vegeztek egyetemi tanulmanyokat,de ha hiszi ,ha nem soha nem jartak kulontanarhoz, mindig megcsinaltak amilyen instrukciot kaptak az aktualis oraado tanaruktol leultek e tanultak,ill. amikor mar tehettek korrepetaltak toluk gyengebbeket.nagyon sokat olvastak idegen nyelven akkor is amikor meg nem ertettek belole sokat de a kiejtes a mondatformalasba n nagyon sokat segitett, meg annyi a velemenyem ,ha az oran nem erti meg a gyerek mi a biztositek ra hogy egy masik tanar megtudja ertetni es nem zavarodik ossze a ketfele magyarazattol? az en modszerem az volt, hogy a tanulas olyan ,mint a hazepites ,ha nincs alap osszedol az epitmeny, koszonom Zsoka

      Válasz
  73. Veronika

    Egy gyermek és egy felnőtt motiváltsága teljesen különbözik. Egy gyerek egyszerűen csak kommunikálni akar a körülötte élőkkel, mindegy milyen nyelven, mindegy milyen nyelvtani helyességgel. A cél, hogy hallathassa a hangját, legyen foganatja, értsék meg. Ehhez édesanyánk az édes anyanyelv segítségével minden segítséget megad. Százszor, ezerszer elismétli ugyanazt a szót, kifejezést, szépen lassan, érthetően. Nem mondja hozzá, hogy ez most múlt idő vagy szenvedő szerkezet volt, egyszerűen CSAK beszél a gyerekhez. Senkinek eszébe nem jutna, hogy egy kisgyermeknek nyelvtani szabályokról kezdjen el beszélni, majd azokat példákkal alátámasztva visszakérdezze. Az is természetes, ha a rosszul használt szót, kifejezést kedvesen kijavítják és a “mondjad szépen” klisével akár tizedszerre is kedvesen hallgatják meg. Nincs stressz, nincs félelem, nincs teljesítménykényszer. Minden gyerek más időpontra tanul meg beszélni, de megtanul! Azzal meg mindenki egyetért, hogy a nyelvtan megtanulása legyen majd az iskola dolga. Én óvodásként tanultam Livia Tanténál németet, 5-6 fős csoportban, játékosan. A vitrinből emelte ki a kis kabala játékokat, mi pedig kórusban mondtuk, hogy der Teddiber, das Buch, die Puppe,stb. Helyes előtaggal a mai napig csak ezeket a szavakat tudom használni. Megtanultuk az irányokat, a berendezési tárgyakat és még egy csomó, minden nap használható szót, kifejezést. Bevésődött írás és olvasás nélkül is. Egy felnőtt céllal tanul és mindent helyesen akar használni, az oktatásban pedig elhitetik vele, hogy ez nyelvtan nélkül lehetetlen. A nyelvtant viszont úgy megtanulni, hogy még nem tudunk beszélni, csak vért izzadva lehet. A nagy lelkesedéseket hetek alatt derékba lehet törni a nyelvtani szabályok és kivételek meg nem értésével. Minderre rakódik még a sürgető cél elérése, ami mindenkinek más, de általában időhöz kötött. Jön a stressz, a nyomás és a teljesítmény kényszer. Több hónapig Németországban dolgoztam és előtanulmányaim alapján azt hittem tudok németül. Az első két hónap a döbbeneté és a csendé volt. Néhány szónál többet nem tudtam -utóbb kiderült, nem mertem- szólni, pedig majdnem mindent értettem. Egyszer aztán áttört a gát és azt mondtam: lesz ami lesz, megpróbálom. Elkezdtem beszélni, beszélgetni, ahogy sikerült. Voltak mosolyfakasztó kifejezéseim, amit a németek nagyon kedvesen kijavítottak. Akár többször is úgy, mint édesanya a kicsinyét. Nem nyelvtant tanítottak, hanem beszélni. És ismételtettek, néha jókat nevettek, de nem volt bántó, mert éreztették, hogy jót akarnak nekem. Azóta sokat felejtettem, de most fel kell frissítenem a tudásom. Unokám 2 hónapos és elhatároztam, hogy én csak németül fogok hozzá beszélni.

    Válasz
  74. Dancsi Zsoka

    Kedves Andras nagyra ertekelem tudasat igyekezetet ,hogy minel tobb rmberhez eljusson es segitseget nyujtson. Azt gondolom ez 2 emberes / ha valaki nem szan megfelelo idot a tanulasra es csak attol varja hogy) bekoltozik a nyelv a fejebe ? ) az sajnos porul jar. igaz en magam csak magyarul beszelek,de megadatott a lehetoseg, hogy a gyerekeim trilinqualisak,higgye el ezt mind onszorgalombol es termeszetesen kivalo tanaraik segedletevel ertek el. Elozo hozzaszolok mar megjegyeztek hogy a tanitasban foleg a nyelvtanon a hangsuly. de konyorgom ha nincs eleg szokeszlet a fejben mit ragozzunk es rakjunk mondattanilag helyes sorrendbe,? velemenyem es a gyerekeim altal tapasztaltak szerint gimnazium elott szavak,szavak, es szavak tanulasa es termeszetesen reszaranyosan mondatokba foglalva beszedbe foglalva,tovabba az aktualis nelven konyv,film es minden mas. Nalunk bevalt es ajanlom masnak is. koszonom es udvozletem Zsoka

    Válasz
  75. Dancsi Zsoka

    kedves Andras Elnezest a hibakert de memoriacsere tortent a gepemen es meg nem talalok minden helyesirasi jelet rajta, Zsoka

    Válasz
  76. Magdi

    Kedves András!

    Véleményem szerint a tanításban rejlik a hiba. Ahogy előttem többen is leírták, a nyelvtanárok nem a beszédre hajtanak, hanem a nyelvtanra. Ha beszéltetnék a diákokat, idegennyelvű filmeket ajánlanának sokkal előrébb lennénk. Egyik gyerekünket beírattuk középiskola után egy nyelvtanfolyamra, hát érdekes tapasztalatot szereztünk. Ő 8 évig tanult angolt, plusz óvodában is foglalkoztak vele és a besorolási teszten a kezdő középhaladó csoportba került. Erre mondtam, hogy elfecsérelt idő volt a 8 év alatti angol órákon való részvétel.

    Válasz
  77. Faludi Éva

    Tisztelt András!
    A fejekben még többnyire a régi szokásrend mozog: ami kötelező és ingyen van annak nincs értéke…
    Nem ártana a nagy nyilvánosság elé tárni hogy mennyibe kerül igazából a közoktatás, és hogy ezzel szemben mennyire nincs megbecsülve a tanár a közakalmazotti bértábla alapján. A szülök abba sem gondolnak bele hogy igazából mennyibe fáj az állami oktatás, mert szép lassan észrevétlenül áramlik ki a zsebekből , mint oktatási segédanyagok, szükséges kellékek, nagy szeptemberi iskola kezdés az csak az indító löket…
    Ha számlát kapnának a gyerekre fordított költségekről, talán megnövekedne az ázsiója a tanulásnak,
    ha más miatt nem is hát a ráköltött forintok miatt… Üdv: F.Évi

    Válasz
    1. Neményi AndrásNeményi András Szerző

      Kedves Éva!

      Ebben Önnek igaza van.
      A nyelveken kívül a többi tárgyat
      viszont azért lényegesen jobban megtanulják a gyerekek,
      mint mondjuk Ausztriában, vagy Franciaországban.
      Pedig a többi tárgy is kötelező.

      Pontosan azt látom, amit Ön is említ,
      8 év alatt a tanulók nagyon nagy része
      kb. a kezdő – középhaladó szintre jut el (felsőfok helyett…).

      Válasz
  78. Zoltán

    Nincs motiváció a tanulókban. Csak azért nem fog senki megtanulni egy másik nyelvet, mert azt mondják, hogy az jó… ha meg kötelező, akkor pláne nem.

    Egyébként, elhatározás kérdése. A fiam 13 éves korában kitalálta, hogy meg kellene tanulnia angolul, mert ugye a számítógép angolul tud leginkább. Kerestünk neki egy nyelvtanárt. Másik két fiúval, hármasban jártak tanulni. A másik kettő nem volt elég motivált, egy hónap múlva lemorzsolódtak. Még nem volt 15 éves, amikor meglett a középfokúja. Aztán visszament megköszönni a nyelvtanárhoz. Az meg azt mondta, hogy néha menjen el hozzá egy kis beszélgetésre, nehogy elfelejtse a tanultakat. A fiam vissza is járt, aztán néhány hét múlva azt mondta Ági néni, hogy ha már itt van, akkor felkészíti felsőfokra. Még nem töltötte be a 16. évét és már megvolt neki a felsőfok, szóbelije. Aztán elment egy multihoz dolgozni, ahol alap volt az angol. Tehát, folyamatosan használta, használja az angolt. Közben megszületett az unokám, az anyja magyarul beszél vele, az apja csak angolul. Két éves a kislány, de már tudja az angol ÁBC-t. ( A magyart nem, mert arra nincs olyan jó kis versike, mint az angolra… ) Mindent megért angolul, mondani is mond mindent, bár néha keveri a két nyelvet. Óvodás korára mehet “kétnyelvű” óvodába… De ismerek olyan kölköt is, aki négy éves korára hasonlóan már “megtanult” három nyelvet… és ugye ők még nem tudnak írni, mindent csak szóban hallanak, abból tanulnak. És csak zárójelben mondom, hogy a szülőknek őrült nagy a felelőssége, meg nagyon sokan még magyarul sem beszélnek a gyerekükkel, nem hogy valami idegen nyelven… Akkor honnan tanuljon meg a gyerek beszélni? Még magyarul sem fog tudni rendesen. Itt visszautalva Veronika korábbi hozzászólására, maximálisan igaza van… Elgondolkoztató… Van a kölyköknek egy notebook-juk, amire le van töltve egy rakás gyerekfilm. Az, hogy be tudja hívni az adott filmet, vagy éneket már egyévesen működik. De ha meg akarja érteni a – többnyire – rajzfilmeket, ahhoz oda kell figyelnie a hangra és mindjárt működik a dolog. És meg is értik…
    Az óvodai nyelvoktatás nagyon jó lenne, de ha nem az angolt hallja a gyerek egész nap, akkor az nagyon keveset ér. Ugyanez igaz a középiskolákra is… Szerintem, csak úgy, mert ez tananyag, nem fog senki komolyabban megtanulni semmilyen nyelvet. Nincs motiváció, ha a tanuló nincs kényszer alatt, hogy márpedig ezt neki tanulnia kell, mert különben ezt, vagy azt nem tud megcsinálni, megérteni, használni, stb, akkor nem fog menni, mert nem érdekli. Az nem jelent kényszert, hogy esetleg csak kettest kap.

    A saját példámon látom, hogy a műszaki angolt ( a saját, szűk területemen ) megértem, de ennél tovább nem tudok haladni. Van Goole translate, az elég… legalábbis ezzel áltatom magam.

    Egyébként, hogy például milyen sokan beszélnek angolul német nyelvterületen, hát nekem azért nem ilyen tapasztalatom van. Igen, hozzám képest sokan, meg jól is. A fiam nagyon sokat utazik, de ő mást tapasztalt.

    Ahogy Veronika is írja, külföldön nagyon toleránsak az emberek azokkal, akik megpróbálnak az ő nyelvükön hozzájuk szólni. De ez itthon is így van. Az emberek között a leghatékonyabb kommunikációs módszer a beszéd. Az emberek többsége meg akarja érteni a másik embert. Ha az külföldi, akkor is megpróbálja, talán valóban megmosolyogja, de nyelvtan nélkül is működik, ha akarjuk. És hosszabb távon a nyelvtan is a helyén lesz…

    Válasz
  79. Köbliné Kiss Erzsébet

    Üdvözlöm András!
    A szülők akár tehetősek, akár nem, rengeteg pénz fordítanak arra, hogy a kisgyerekek valamilyen nyelvet tanuljanak, mert ma ez már presztizskérdés. Semmi sem elrettentőbb a számomra, mint amikor magyarul nemcsakhogy írni, de még beszélni sem tudó gyerekek esetén dicsekszenek azzal, hogy a gyerek akár két nyelvet is tanul. Én négy nyelven beszéltem-írtam (nyelvvizsgáim is vannak, tehát Rigó utcaiul is tudtam), a franciát a középiskolában tanultam, az egyetemen kezdtem el angolul tanulni és már vagy tíz éve dolgoztam, amikor az orosz nyelvre is szükségem lett. Oroszul igazán felnőttként tanultam meg, igaz a ragozást és a nyelvtant tudtam, mert jó tanáraim voltak az általánosban és a középiskolában is, de beszélni nem tudtam. Németül meg negyven felett kezdtem el tanulni. mert óvodában és az első két osztályban jártam külön németre, de semmi sem maradt meg belőle. Sohasem késő a nyelvtanulást elkezdeni, mert megmozgatja az agyat és sok örömöt okoz, de tudomásul kell venni, hogy minél későőbb tanulja az ember annál hamarabb felejti is! MOST 65 ÉVESEN már csak franciául és angolul tudok. Szerintem 14 év alatt teljesen felesleges a gyerekekkel nyelvet taníttatni. Nemcsoda, hogy sok gyereknek nem sikerül a nyelvvizsga és el is kedvetlenedik emiatt. Próbálja meg valaki 16 év alatt magyarul szépen elmondani a nyelvvizsga témákat….. Nem fog sikerülni, hát akkor hogy mondja el idegen nyelven! A nyelvtanítást akkor szabadna csak elkezdeni, amikor a gyerek már önálló gondolatokkal rendelkezik és szépen képes kifejezni magát MAGYARUL. Akkor viszont intenzíven kell a nyelvet tanulni. A gyerekeim a bizonyítékaim. Az idősebb lányom három évig tanult németül a középiskolában majd az addig el nem költött nyelvtanulási pénzt egy egyhónapos svájci tartózkodásra fordítottuk és a gyerek anyanyelvi szintű tudással tért haza, ami húsz év alatt sem fakult meg! Angolul egy hathetes napi 8 órás intenziv tanfolyamon tanult meg az érettségi utáni szünetben, ma a sokat külföldön dolgozó magyar férjével otthon sokat beszének angolul. Hogy ne felejtsen vagy a gyerek ne értse. A másik lányom a középiskolában kapott amerikai angol nyelvtanárt heti 8 órában 15-18 éves kora között. Bár nem használja a nyelvet, ma is jól beszéli. Olaszul a normál 2 órás iskolai oktatásban vett részt, de külön tanár kellett, hogy egyáltalán valamit beszélni tudjon, értékelhető osztályzatot kapjon. Ma már nem mer megszólalni, csak angolul.
    Átgondolva a kérdését azt mondhatom a saját példám alapján, hogy a 15-25 éves kor között szerzett valós nyelvtudás szintje megmarad még akkor is ha esetleg tíz évig sem szólal meg az ember azon a nyelven, az előtte és utána tanultak pedig elenyésznek vagy nagyonis elbújnak az ember tudatában és nem nagyon akarnak előjönni. Mindenkitől azt hallom, hogy a nyélvtan nem fontos, szerintem pedig nagyonis az.
    A magyar nyelvtan ismerete, a ragozás , a szerkezetek összerakása nélkül nagyon nehéz megjegyezni, hogy ezt más nyelven hogy teszik, ezek ismeretében pedig az első nyelv után (aholis ez tudatosodik) a többi nyelv elsajátítása már sokkal könnyebb. Viszont egyszerre csak egy nyelvet tanuljunk intenzíven, hogy az agyunkban legyen egy kapcsoló, ami nem engedi hogy a különböző nyelveket összekeverjük.
    Az iskolai normál nyelvtanítás azért nem olyan sikeres, mert nem tanítja meg, hogy olyan nyelven gondolkodjunk, mint amilyenen beszélünk. Fordításcentrikus és nem tűri, hogy a fordítás magyarul írt szövegnek tűnjön és ez fordítva is igaz. Ugyanakkor rendkívül sok időt fordít a kivételek tanítására és számonkérésére. Ha született angollal fogunk beszélgetni majd segít, ha meg magunkfajtával akkor ő meg fogja érteni, mert ő sem biztos a kivételekben. A lényeg, hogy a gondolatainkat kellő sebességgel tudjuk elmondani, mert jobb egy hibásan, de gyorsan elmondott mondat, mint egy hibátlan, de mire a végére ér a beszélő, a hallgató már rég elfelejtette az elejét beszégetésnek nem nevezhető kommunikációs próbálkozás. Kicsit hosszura és személyesre sikerült a hozzászólás, de vállalom.
    Üdvözlettel
    Köbli Erzsi néni
    (matematika, kémia és fizika magántanár, mert csak ezekből a tárgyakból tudok ma is 90 % feletti érettségiket írni, angolból, franciából. oroszból és németből még nem sikerült 70% felettit írnom, tehát úgy gondolom nem is taníthatom, de jó lenne, ha sok iskolai tanár is így gondolkodna)

    Válasz
  80. Szalay Oszkárné

    Kedves Nyelvtanár!
    Bár nem olvastam el a hozzászólásokat 54 év angol nyelvtanítás után van némi tapasztalatom és természetesen véleményem is erről. Sajnos a globalizációval együtt járó információ áradat meglehetősen megterheli az embereket. A nyelvtanulás is mint minden más óriási változáson megy keresztül.
    Mindenben tűnik el a közép. Vagy szegény, gyenge, túl sovány, elesett, lusta, (és ez a többség) vagy elit, okos, kiemelkedő, túl súlyos , gazdag. (ez a kisebbség) Ez mutatkozik meg a tanulásban és az eredményekben is.

    1. A digitalizáció, a kütyük elterjedése a határtalanság nem engedi meg a középszintet.
    A hatvanas években a diákok még tudtak írni, olvasni és számolni (gépek nélkül) analizálni lehetett a nyelvet és utána szintetizálni.Jól megtanulták a szép magyar nyelvet. Ma már csak a szintézist fogadják el és a köznyelv nem legmagasabb szintjén. Lebontva ezt az angol nyelvtanításra,régebben lehetett nyelvtant tanítani, mert voltak magyar nyelvi ismereteik de ma mindent másképp akarnak csinálni.
    2. Az állandó változást az iskola nem tudja követni. (főleg nem úgy, hogy a pedagógusok ma már nem tudós tanárok, megbecsülésük sehol, alacsony a fizetésük, egyre több a velük szemben felállított követelmény minden évben modernizálnak, következésképen munkájukat nem tudják hívatásként végezni a napi gondok miatt).
    3. Régen a káderlapot más írta rólunk és nem nekünk kellett saját magunkat az egekbe emelni,mint most a Portfólióval. ( Munkám során a káderlap alapján senkit sem bocsájtottak el a munkájából,(itt természetesen csak a szakmai részre gondolok), de 3 évenként mindenkinek megfelelő százalékkal biztosan emelkedett a fizetése, és nem volt akkora különbség a fizetések között mint most a gyakorló pedagógus és a kutató pedagógus között . Mindenki igyekezett a tudása legjavát adni.
    4. A diákoknak nem volt meg az a lehetősége, hogy mindig neki van igaza, a tanárnak is voltak jogai a nevelő munkában.
    5. A nyelv megtanulásához visszatérve, úgy érzem, hogy a tankönyvek drágulása, az anyag szétdarabolása (student’s book workbook, puzzles, key, teacher’s book) s mindezen felül a nyelvtanulási módszer megfordítása nem használt az eredményes nyelvtanulásnak. Az a módszer, hogy .először lyukas szöveget lát és nem helyes mintát kap/természetesen ez nem minden angol könyvre vonatkozik/nem biztos, hogy segíti abban, hogy pontosan összeszedje azt a tudást, amit régebben (még a kilencvenes években is pl .Budai László pompás tankönyv sorozatával) rövidebb idő alatt könnyebben meg tudott tenni..
    6.A diákok oldaláról nézve a dolgot ugyancsak sok megjegyzésem lenne. Sajnos sokszor a diákok nem akarnak pl. énekelni,pedig az a szövegtanulás, a beszéd legjobb segítője, a zene pedig a ritmus és hanglejtés, kiejtés egyik legfontosabb forrása. Nézzenek filmet, beszélgessenek skypon, levelezzenek angliai társakkal és ne féljenek megszólalni.
    Akarjanak tudni. Merjenek hibázni. Keressenek motivációt. (Ez nem a tanár feladata).
    Merjenek vitatkozni és főleg viselkedjenek diákhoz méltóan. Olvassanak (akár e-book-ot is vagy graded readereket, melyből nagyon sok van és már sok mindenhez ingyen hozzá lehet jutni az interneten.)
    Járjanak kiállításokra (pl. Nyelvparádé, Könyvhét stb) Használják az internetes ingyenes nyelvsorozatokat, (pl: 5perc angol.hu )hallgassák a you tube -ot.

    Elnézést a hosszú és talán nem elég kommunikatív jellegű megjegyzéseimért.
    Maradok tisztelettel híve minden nyelvtanárnak, aki szívügyének tekinti az iskolai munkát.
    Sarah

    Válasz
  81. Mihálka Edit

    Ne felejtsük el, hogy a magyar finnugor nyelv (agglutináló), az angol, német stb. pedig indoeurópai (flektáló).
    És ez óriási különbség, ami nagy hátrányt jelent nekünk, illetve előnyt pl. a német, angol stb. anyanyelvűeknek
    Természetesen meghatározó jelentősége van a tanár által használt módszernek.

    Válasz
    1. Neményi AndrásNeményi András Szerző

      Kedves Edit!

      Az igaz, hogy a német közelebb áll az angolhoz, mint a magyar.
      A holland is.

      Hollandiában mégis a lakosság 90 százaléka beszél legalább egy idegen nyelvet,
      ugyanez Németországban egy felmérés szerint csak 50 százalék.

      És ez hatalmas különbség.

      Az olasz nagyon közel áll a franciához,
      de kíváncsi vagyok, hogy az olasz lakosság hány százaléka beszél franciául?

      Válasz
  82. Kozek Adolfné

    Tisztelt Neményi Úr!
    Osztom, sőt régóta hangoztatóm családi körben azt a nézetet, véleményt, hogy úgy lehetne egy másik nyelvet biztosan megtanulni, ha úgy tanítanák, mint ahogy a kisgyerek kezd beszélni tanulni.
    Beszélünk hozzá, az adott szituációban többször ugyanazt megismételjük, később felszólítjuk mondja utánunk. Mondóka, ének, semmi nyelvtan, kész szövegek. Nap-nap után ugyan azt hallja, belé ivódik, megszólal és a halottakból bővül a szókincse, már helyzetekre reagálva szólal meg.

    Az egyén képességei, készségei tagadhatatlanul különbözőek. A szavak biflázása, a nyelvtan megértése, használata nem egyformán alakul az iskolában minden tanulónál, ami ahhoz vezet, hogy jellemzően azokkal foglalkozik a tanár akikkel haladni tud a tananyagban. Menthetetlenül a többség lemarad, megutálja a tanulni szükséges kötelező nyelvet. Magától csak kevesen olyan céltudatosak, mint amiről egyes hozzászólásokban olvastam.
    10 unokámból 3 Amerikában született, tartósan ott is élnek. A legnagyobb környezetében sok angolul beszélő élt a közös otthonukba való megérkezése után. Így a magyar szülők is angolul beszéltek otthon inkább. Ő csak azután kezdet jól beszélni magyarul, amikor a 3. testvére érkezése idején már csak ők laktak a lakásban és otthon magyarul beszéltek a szülők. Iskolába menetelük előtt félnapos angol óvodába jártak, majd 5 évesen úgymond nulladik osztályba az iskolába, ahol még lényegre törőbben, de osztályzás nélkül csak angolul beszéltek velük. Akkor tanulták meg például az angol ÁBC-t, az egyes szavakban a megfelelő hangok kiejtését. Csak ez után kezdődött számukra az igazi iskolai oktatás, az első osztály. Mára mind a hárman legkevesebb három nyelven beszélnek, köztük természetesen magyarul is, jól és helyesen, elég gazdag szókinccsel. A magyar nyelvet valójában sosem tanulták iskolában. Igaz nyaranta itthon vannak közel két hónapig. Szó szerint csak hallomásból tanultak meg magyarul.
    Az itthoni 7 gyermek közül kettő már 10-dikes. Az egyiket olyan angol tanár tanítja, aki angol órán is magyarul beszél a gyerekekhez. Az idén nyáron, hogy végre megoldódjon a gyerek nyelve és merjen beszélni egy hónapra olyan írországi tanfolyamra küldték a szülei, ahol a tanuló csoportban egyedül ő volt magyar. A közös nyelv az angol volt. Reggel 9 és délután 14 óra között a tanórákon bizonyos élethelyzetekről beszélgettek. Senkit nem javítgattak ki, ha nyelvtani hibát vétett, vagy nem a legmegfelelőbb szókészlettel fejezte ki magát. Elmondása szerint az első napokon sokat sírt., de a közösségben végzett gyakorlás /bizonyos fokig kényszer helyzet/ és mások nehézségeinek megtapasztalása benne is feloldotta a görcsöket.
    Ezután, a most szeptemberi első angol órán 10 percig tudott beszélni angolul arról hol volt, és mit csinált a nyáron.

    Végül minden jót kívánok ahhoz, hogy megtalálja és tovább tudja adni a hasznosítható nyelvtudáshoz vezető oktatási módszert, utat, bármely korosztály számára.

    Aranka

    Válasz
  83. Dr.Andots Tamás

    Kedves András!
    Fantasztikus, hogy mennyi véleményt gyüjtött össze a témába!
    Tudja, hogy miért? A megnyerő egyénisége miatt.
    És szerintem ez az egyik kulcsa a nyelvtanulásnak is: A tanár egyénisége-természetesen a tudása mellett
    Két lányom a középiskolába eljutott az angol felsőfokig-miért?-mert fanatasztikus nyelvtanáruk volt,-eegyszerüen imádták.
    Lehet, hogy nem a feltett kérdésére adtam meg a választ-mert szerintem ez nagyon összetett dolog-mivel nem vagyok nyelvtanár-csak a saját tapasztalatomat tudom megosztani

    Válasz
  84. Miriszlai Éva

    Kedves András!
    Én ahhoz a korcsoporthoz tartozom akinek még nyelvvizsgát sem kellett tenni csak érettségizni.
    Megtanultam a nyelvtant,Tatjana levelét Anyeginhoz stb. és utána nem is használtam az oroszt. /én latint és oroszt tanultam/ Aztán lehetőségem nyílt 3 hétre a “nagy” Szovjetunióba kimennem és 2 hét után ha nem volt tolmács az alapvető fordításokat el tudtam végezni.
    Nekem az a véleményem,hogy kisebb csoportokban és gyakorlatias dolgokat kellene tanítani. Ezért örülökAndrás gyakorlatias leckéinek.
    Köszönöm: M. Éva

    Válasz
    1. Lakó -Futó Ágnes

      Kedves András!
      Szerintem beszéd centrikusabban kellene oktatni, csak azután erősíteni a nyelvtanra, főleg akiknek az írásbeliség is fontos vagy szükséges. Azután olvasni, olvasni. Persze az angolt érteni, a beszéd értés érdekében hallgatni, filmet nézni szinkron nélkül.
      Mindehhez idő, időt szakítani. Ezért volna üdvös az iskolában nyelv tanulással töltött idő hasznosulasa. Időből nem lesz több. A motiváció is fontos ha meg tudnánk értetni a gyerekekkel, hogy kommunikálni nem csak fontos, hanem érdemes. A túlterhelés egy kicsit eltulzott polemizalas, biztos szükség lenne egyszerűsítesekre, de az állandó kezdjük újra nem visz sehova.

      Tisztelettel, L-F Ágnes

      Válasz
  85. dr. Nagydaróciné Szabó Csilla

    Tisztelt Neményi Tanár Úr!

    Sajnos, nem tanulok már hatékonyan, de nagyon tetszik az Ön módszere, könyvei.
    Angolt, s olaszt rendeltem.

    Fiatal koromban játék volt számomra a nyelvtanulás. Mivel oroszból megyei nyelvi
    versenyen 1. helyezést is értem el, a következő évben már csak 3. lettem, nyilván
    a bizonyítási kényszer miatt.
    Oroszból egy korábban tanyán lakó osztálytárnőmet készítettem fel 13 évesen, az 5.-6.-os,
    valamint az addigi 7.-es tananyagból. Sikeresen.

    Az akkori időknek megfelelően német volt a másik nyelvem, melyet egy német anyanyelvű,
    idős tanár bácsinál-de , halála miatt,csak 3 évig tanulhattam.
    Régi módszerrel, tehát a nyelvtant is külön lediktálta, kikérdezte,- tanított.
    Minden 60 perces óra elején a korábbi szavakból százat kikérdezett.
    Az új szöveget először ő olvasta el.
    Ezután én, majd fordítás, szavak kiírása következett, de -lassan haladva előre, kiveséztük az
    egész mondatot.
    Majd -amikor már olyan szintre jutottam, akkor kérdést kellett feltennem, és válaszolnom rá-
    minden ige időben.
    Amikor átvettünk egy-egy olvasmányt, akkor a tartalmát kellett elmondanom, a saját szavaimmal.
    Még negyven öt-hat évesen is- a gyakorlás hiánya ellenére is, autóval Debrecenbe tartva egy oszt-
    rák kórusvezetővel a kezdeti belelendülés után végig beszélgettem az utat németül, mivel ő nem
    tudott ennyire sem magyarul.
    Latint a gimnáziumban választottam. Hasonlóan jó volt ez is.Három osztályból a legjobb voltam.
    A nyelveket nem kellett tanulnom sem, de érdekeltek, s nem okozott nehézséget az elsajátításuk.
    Akkoriban, meg addig még nem, amíg megmaradt a fogékonyságom. A franciát, másfél hónapig,
    már tanulnom is kellett, -úgy majdnem ötven évesen. De fiatal kollégám még akkor is átvett velem
    másfél hónap alatt egy fél éves tananyagot.
    De én nagyon szerettem, élveztem a nyelv”tanulást” , a magyar nyelvtant is kifejezetten szerettem,
    az irodalmat nagyon kedveltem, versekkel is szerepeltem rendszeresen kulturális versenyeken,
    a magyar nyelvet is szépen ejtettem ki, s élvezettel.Tehát : jó adottságaim voltak e téren.
    Az angolt választó osztálytársaimat tanáruk már a később szokásos módszerrel tanította:
    először csak a beszédet hallották, s angol órán csak angolul volt szabad -lehetőség szerint- megszó-
    lalni.
    Azt tapasztaltam, hogy a párhuzamos matematika-fizika szakos osztályban jól tanuló unokatestvérem is nagyon jól megtanult angolul, s az én latinos osztálytársam is, aki szintén
    brillírozott matematikából a biológia-kémia tag. osztályban, s készség tárgyakban viszont meg kellett
    dolgoznia az ötös érdemjegyért. De megdolgoztak érte, s elérték. S felnőtt korukban tudták használni
    jól az angolt, annak ellenére, hogy nem ebben voltak kifejezetten tehetségesek.
    De a MOTIVÁLTSÁGUK, s az akaratuk által sikeresek lettek a szükséges nyelv elsajátításában is.
    Villamosmérnökként, orvosként szükségük volt az angolra.

    A testvérbátyám -mivel nem volt elégedett a szerves kémia dolgozatával,- országos , okleveles, eredményes szereplésével, -mivel minimum az első három között lett volna értelme számára
    annak, hogy ilyen szakra menjen egyetemre,és ilyen pályára,-bár latinból is versenyzett országosan,
    de egyik napról a másikra eldöntötte, hogy a “sikertelenség” miatt az ELTE magyar- német szakára
    jelentkezik- s fel is vették.
    Ahhoz a német tanár bácsihoz járt, akihez én csak három évig jártam. Ő pedig-idősebb lévén-6-7 évig
    tanulhatott nála.

    Nyilván kellemes dolog a jó adottság, a jó nyelvérzék,de tapasztalatom szerint: a motiváltság, s az akarat által osztálytársam, s unokatestvérem mégis csak jól el tudta sajátítani a kívánt, a szükséges
    nyelvet.S gondolom, így mások is, akik számára esetleg nem játék volt a nyelvtanulás, hanem
    meg kellett dolgozni a tudásért, azok mindnyájan megtanulhatnak jól, használhatóan egy nyelvet.

    Tisztelettel, és köszönettel a kedves, szórakoztató tananyagokért, bár már nekem is meg kell dolgoznom egy-egy mondat felidézésért is,- később, idősebb koromban aztán már nem a szavakat,
    hanem a számjegyeket tudtam megjegyezni könnyedén, így munkatársaim minden telefonszám megtudakolásáért hozzám fordultak az utolsó , dolgozó éveimben.

    Az előttem véleményt formáló kedves emailt írók is: utólag olvastam, kb. ugyanezekre hivat-
    koznak, mint ami az én tapasztalatom is volt a nyelvek tanulása területén.

    Csilla

    Válasz
  86. Horváth Benedek

    Én értem.
    1. Nyelvtani formulákat tanulunk, amibe behelyettesítjük szegényes szókincsünket. Tulajdonképpen az agyunk matematikai egyenleteket old meg, amihez idő kell.
    Az élő beszédben nincs idő.
    2. Egy gyermek csak így tud megtanulni egy nyelvet: főnevek, igék, melléknevek, tőmondatok, gyakori kifejezések (a teljes megértés hiányában is használják), később iskolában visszafejtik a nyelvtani szabályokat.
    Egy felnőttnek ez miért menne másképp?
    3. A sikerélmény teljes hiánya. Egy segédige kitalálása egy hosszú mondatban nem okoz sikerélményt. Sikerélmény nélkül a motiváció nulla. A gyerekek nem hogy nem figyelnek órán, hanem a felénél már ásítoznak és majd le ragad a szemük.
    4. A nyelvtan központú oktatásnál, aki lemarad, az kiesik a csoportból. Ott van, de igyekszik meghúzni magát. A tanár a tanmenetet követve a csoport 2-3 legerősebb tagjával halad. Ettől a ponttól kezdve a nyelvoktatást már csak formálisnak nevezném, ha benéznek az osztályterembe, úgy tűnik, hogy nyelvóra van.

    Válasz
    1. Horváth Benedek

      A kifejezések alatt itt összetett mondatokat értek, amit változatlan formában használunk különböző szituációkban.

      Válasz
  87. Marica

    Kedves András!

    Amikor én tanultam oroszul – már amennyire visszaemlékszem -, tanultunk bizonyos alapszókincset, csak épp jól begyakorolni nemigen maradt idő, mert haladni kellett a tananyaggal.
    A Tatjána levelének elejét Anyeginhez ma is el tudom mondani, de ha egy pohár vizet vagy bármi infót kellene oroszul kérnem, nagy bajban lennék, mert meg se tudnék nyekkenni.

    Ugyanakkor viszont – több évtized múltán, már felnőttként – kezdtem olaszul tanulni, és az Olasz Intézet tanítási módszerével 2 év múlva turistaként 30 napig egyedül végigutaztam Itáliát, mindenütt megértettem magam, bárkivel gátlás nélkül szóba mertem és tudtam állni olaszul. Nem csak az utcai és egyéb tájékoztató táblákkal, de még a múzeumi feliratokkal is egész jól elvoltam, mert a művészeti alapszókinccsel is megismerkedhettem a 2 év alatt.

    Szóval szerintem rengeteg múlik a tanítási módszeren, de mellette szerintem azon is, ha nem muszájból vagy érdekből KELL egy nyelvet tanulnia, hogy valakinek melyik nyelv tetszik, mit tanul szívesen.

    Válasz
  88. Béla bá

    Tisztelt András!

    Alapvető dolog hogy hiányzik az igazi éles motiváció. Amíg egy osztrák vagy német fiatalnak vagy bármely korúnak a többsége simán tervezhet más idegennyelvű országba nyaralást vagy kirándulást – addig a magyaroknak csak egy töredéke. Sajnos egyre szegényebbek vagyunk, Ön csak a nyelvvizsga statisztikákat hasonlította össze a fizetéseinket és a nyugdíjainkat nem! Tőlünk még a bevándorló menekültek is menekülnek! 4-500 € -ért nem hajlandók dolgozni, mert tudják hogy az a családjának csak az éhenhalást nehezíti meg! Ezért röhej ez a népszavazás is – első dolguk lesz menekülni innen! Családi nyaralás a tengerparton valahol a spanyol tengerparton? Az az igazi motiváció ha egy gyereket a szülők elvisznek egy ilyen nyaralásra, ott érzi hogy milyen béna hogy csak a saját nyelvén képes mondjuk németül megszólalni, egy csajjal ismerkedni – ez az igazi motiváció egy embernek. Igaz, az is motiváció lehet egy magyar fiatalnak hogy majd ha szerez valamilyen képesítést és beszél valamilyen nyelvet, majd így könnyebben tud elmenni külföldre dolgozni vagy itthon vegetál a 100ezer forintjából…. Ez kevés mert csak a bal agyfél szüleménye.
    Előbb vagy utóbb össze fogja kapni magát, ezért Magyarországon jó piaca van és lesz az extra gyors megmukkanni képes nyelvoktatásnak.
    Üdvözlettel BBéla

    Válasz
  89. Éva

    Kedves András!
    Az előttem szólók már elmondtak mindent amit a témáról el lehet mondani, és többnyire egyet is értek velük. Ezért inkább a saját példámat mesélem el: még én is abból a korosztályból vagyok aki 8 éven át tanult oroszul, de az általános iskolában nem sok ragadt rám, ezzel szemben a gimnáziumban orosz nyelvterületről érkezett (bár magyar anyanyelvű) tanárunk volt, ugrásszerű volt a fejlődés. Emellett a szüleim 7 éves koromtól fogva taníttattak magántanárnál németül, 8 év alatt már annyira ment, hogy egyedül utaztam Drezdába 2 hétre egy lányhoz, ahol még társas játékot is tudtam játszani a családdal, sőt álmodtam is németül. Végül pedig a gimnáziumban második nyelvként franciául tanultam olyan tanártól, aki előzőleg Franciaországban élt és tanított! évekig. Ő egyáltalán nem követte az előírt tanrendet, hanglemezeket hozott, énekeltünk, regényt olvastunk (persze nem mindjárt az első évben). 4 év alatt pont olyan jól ment ez a nyelv mint a német. Lényeges még, hogy csak heten voltunk a csoportban. Szerintem nagyon lényeges. hogy a nyelvtanulás kis csoportokban történjen, egy 30 fős osztályban lehetetlen minden tanuló éredeklődését maximális szinten tartani.
    Üdvözlettel,
    Éva

    Válasz
  90. Erzsébet

    Kedves András !

    Én is azt tapasztalom,hogy nincs motiváció az emberek felé,mindegy milyen korosztályban vannak.
    Ami kényszerből történik,ha meg is tanulja valamilyen szinten az ember ,amikor nem kell használja
    gyorsan el is felejti,mert az nem jó élményhez kötődik. A játszva tanulás többet ér,hiszen a kis gyereket
    sem kényszeritjük a beszédre és még is megtanul beszélni, pedig nem ismeri a nyelvtant, és még nem
    alakul ki benne gátlás, mert nem nevetik ki,ha rosszul kommunikál, sőt örülünk minden kiejtett szónak.
    Ez nem csak a nyelvtanulásra érvényes, hanem a gyakorlatban mindenre,kellenek a sikerélmények, érdeklődés felkeltése….önnek sikerült.
    Tisztelettel: Erzsébet

    Válasz
  91. Nyitrai Istvánné

    Én arra jutottam ahogy a kérdésen merengtem, hogy azért nem tudtunk mi középfokú nyelvvizsgát tenni és gyermekeink is azért tanulnak lassabban, mert kötelező a nyelvtanulás. Bele van építve a tananyagba. Ami kötelező az sohasem tetszik nekünk az ellen mindig lázadozunk és a magyar oktatási rendszer is úgy van felépítve, hogy kevés az óraszám és mindig megvárják a lemaradt diákokat is. Ez lelassítja azokat a diákokat is akiknek jó a nyelvérzékük és haladnának, de így ők is megtorpannak és inkább unatkoznak az órákon. Tünde

    Válasz
  92. Szilvássy Tünde Mária

    KEDVES NYELVMESTER! VÉGIGOLVASTAM A HOZZÁSZÓLÁSOKAT. Mindezeket én is írhattam volna.Valóban a motiváció, a felnőttek hozzáállása befolyásolja az alap érdeklődést. A sors meg abba szól bele,hogy még se azt a nyelvet tudja tanulni, amit választott, vagy, ha igen akkor elhelyezik, más beosztásba kerül. A legjobb esetben évi 3 tanár tanítja ugyan azt a nyelvet más elképzeléssel. Szép anyanyelvünkre akkor csodálkozunk legjobban, ha más nyelvvel próbálkozunk. Sok szorgalom kell az idegen nyelvhez. Lehet biflázni mondhatjuk a köszönést, kérést, de a lélek,a magyar mentalitás nincs benne. Édesapám a karácsonyi ajándék könyvünket még azon este felolvasta nekünk. Téli estéken mindig felolvasott regényeket is. Minden nyári este mesélt. Nem magoltuk a magyar szavakat, mégis megértettük a helyzeteket, érzelmeket, amiket a hétköznapi beszédben nem használtunk. Minden kötelező olvasmányt lelkiismeretesen elolvastam, még a képzőben is. Rádiónk nem volt, nem szomszédoltunk a szókincsünk gyarapodott így is. Igaz a finom hallás 7 éves kor után csökken, de a nyelvoktatást nem kellene az anyanyelv rovására erőltetni. A külföldiek sem törik össze magukat, sőt a magyarok sem, hogy szépen, szabatosan ,kellő hangsúllyal beszéljenek magyarul. A termékeken található magyar ismertetőn gyakran nagyon bántó szöveg szerepel. Aki tud szorgalmat és kellő frissességet nyelvtanulásra fordítani a fenti akadályokat belső indíttatással elkerülni bizonyára hamar meg fog tanulni 1 nyelvet. Mint a gyermek eleinte szavas, majd mondatos válaszokat tanulni. A részletekben, éves kihagyásokkal tanult nyelvvel nem megy az ember semmire. 56-ban orosz helyet félév német tanulás után 1 szó maradt meg /emlékmű /. 59-ben 1 év francia nyelvből 2 szó. /levél. hivatal / Pedig az írásbeliken/ naponta írtunk/ 4-es 5-ös jegy van. A tanárt a diák érdeklődése is motiválhatja. A jó tanár azon fárad, milyen meglepetéssel kösse le a tanulni akaró figyelmét. Most én nem mondanám, hogy jó eredményeket érek el szorgalomból. Reggel még megvan az akarat. Köszönöm, hogy hozzászólhattam. tisztelettel M.Monika n.

    Válasz
  93. Horváth Szuabolcs

    Kedves Nyelvmester ! Az itthoni nyelvoktatás legnagyobb problémája, hogy nem beszéd centrikus. Régebben a felsőfokú végzettség nélküli nörszök minden további nélkül megtanították a nemesek gyermekeit egy vagy több idegen nyelvre , néha még az anyanyelv tökéletesebb elsajátítását megelőzően. Ahhoz, hogy a mostani helyzet megváltozzon, változtatni kellene a nyelvtanárok képzésén, a tanterv és tanmenet tartalmán , háttérbe szorítva eleinte az írásbeliséget. Angolban, például a rendhagyó igék számonkérése helyett mese felovasást kellene bevezetni. A gyerekek sokkal motiváltabbá válnának. Tisztelettel Szabolcs

    Válasz
    1. Neményi AndrásNeményi András Szerző

      Kedves Szabolcs!

      Nehéz kérdés ez, mert a rendhagyó igéket valóban fújni kell kívülről.
      Mondjuk, ha az angolórán csak angolul beszélnének, már attól is előrébb járnánk, azt hiszem.

      Válasz
  94. Hatlaczky Istvánné

    Ami kötelező azt egy diák sem szívesen tanulja ! Legyen az bármilyen nyelv. Így volt ez a mi időnkben is és manapság is !
    Tanulás helyet a kifogásokat keresik !

    Üdv. Erzsébet

    Válasz
  95. Lépné Mátrai Gyöngyi

    A muszáj az nagy úr. Az orosszal sajnos rajtam kívül sokan voltak így. Sajnos az akkori rendszer szerint is nem tanítottak meg minket beszélni. A mai fiatalok akik sulikban tanulják a különböző nyelveket ez a tanrend sem jó. Leadják az előírt anyagot a tanárok. Beszélgetés kevés. Szerintem ezt kellene fokozni. A lelkesebb diáknak sikerül, mert azok beszélni is akarnak. Fiaimon tapasztaltam, hogy ők rendszeresen néznek angol nyelvű filmeket, angol könyveket olvasnak. Ahogy mi magyarul olvasunk és filmet nézünk így kellene más nyelveken is.

    Válasz
  96. S. B.

    Kedves Neményi András!

    Én 13,5 évig tanultam németül.
    Általános iskola 2. osztályában kezdtem, amikor egy nagyon jó tanár nénit kaptam. Ahogy kezdtük megismerni a nyelvet, egyre többet beszéltünk németül, és egyre kevesebbet magyarul, hallgatunk magnót, írtunk, nyelvtani részt tanultunk.
    Majd 2 évvel később a szüleim válásakor elköltöztünk. Az új iskolámban akkor, negyedik osztályban kezdtek el németet tanítani, tehát nekem volt kb. 1,5 éves előnyöm, inkább csak ismétlés volt számomra. Azonban ott inkább az írásra, a szavak tanulására mentek rá, nem beszélgettünk, nem hallgattunk magnót.
    Ötödikben, felsősként új tanár nénit kaptunk, vele hasonló volt a helyzet.
    Hetedikben új tanár (az előző szülni ment), aki óraadóként, az utolsó pár hónapra nem akart minket túl terhelni, tudta, hogy jövőre ő már nem fog nálunk tanítani, így leginkább csak ismételgetett velünk, de hiába próbálkozott, már akkor gondjaink voltak a beszéddel, az értéssel, mert mi írni tanultunk.
    Az utolsó évünkre mellénk osztott tanárnő ugyan próbálkozott a beszélgetéssel, magnóhallgatással, a német órán német beszédet előnyben részesítette (természetesen). Nekünk a magyarul beszélgetés jobban feküdt, könnyebben kifejeztük magunkat és megértettük a dolgokat, az írás már jobban ment.
    Mindehhez hozzátenném, hogy egész jól tanuló osztály voltunk, a 14 fő egy erős 4-es átlaggal rendelkezett.
    Középiskola első évében szintén kaptam egy nagyon jó tanárnőt, akivel németül beszéltünk (legalábbis erősen próbálkozott), magnót hallgattunk, nyelvtant tanultunk, írtunk, minden, amit kellett. A csoportban 15-17-en voltunk, ebből hárman voltunk olyanok, akiket tényleg érdekelt, figyeltünk, tanultunk, tudtunk magunktól az ismert szavakból mondatokat összeállítani. Páran amit tudtak, megtettek, tanulgattak, ha már muszáj volt németet tanulni, de sokaknak problémái voltak már a szórend összerakásával is. Ha betanultak szó szerint egy szöveget, visszamondták, de maguktól összerakni egy mondatot…az nem ment.
    Majd 10. évfolyamtól egy újabb tanárnő, aki, mint ember, nagyon kedves, rendes, szerettem, de inkább kis iskolások mellett tudnám elképzelni, ahol tanulgatunk már, az alapokat lefektetjük, néha meg csak úgy elbeszélgetünk. Nos, ő is inkább a német helyesírásra, a nyelvtan tökéletes használatára ment rá. Német órán magyar beszéltünk, magnóhallgatás semmi.
    Így az érettségi elég veszélyes volt, és úgy készültem, hogy minden tökéletes legyen, mert a 3 magnós feladat tuti 0 pontos lesz, ami totál lehúzza majd az egész írásbelimet. Nem sokat tévedtem.
    Technikusin egy újabb tanár nővel leginkább az év végi vizsgára készültünk, az ottanihoz hasonló feladatokat gyakoroltatott velünk, írásbelit és szóbelit egyaránt; értem szóbeli alatt könnyebb, rövidebb párbeszédek előadását, magnó általi szövegértést.
    Szakmunkásban volt egy nem túl egyszerű osztályom, ott is angol-német lebontásban voltunk, így a csoportba 15-16-an jártunk. Kaptunk egy fiatal, nem olyan régen végzett az egyetemen tanárt, aki tök rendes figura, de nem igazán tanárnak való. Nem annyira tudta átadni tudását, fegyelmet tartani egyáltalán nem tudott, amit persze az én “nagyon jó” osztályom kihasznált, és nagy nehézségek árán sikerült csak tanítani minket. Viszont ott is inkább az írás volt a lényeg. Persze a szakmunkása vizsgára való készülés miatt azért párbeszédeket is tanulgattunk. Ebben a csoportban is voltunk 3-4-en, akik megtanultuk az ismeretlen szavakat, majd előadtunk a témának megfelelően egy rövidebb beszélgetést kisebb-nagyobb nyelvtani hibákkal. A többiek viszont csak a szó szerint bemagolt szöveget tudták visszamondani. Ha attól eltért valaki, akár csak a mondat szórendjét tekintve, teljes blokk, és vége.

    December óta Ausztriában dolgozom. Eleinte nem értettem semmit, megszólalni, ha véletlenül akartam is valamit, a fejemben vagy 100x lejátszottam,hogy helyes-e a ragozás, a szórend, majd végül inkább nem mondtam semmit. Jelenleg már ott tartok, hogy ugyan sok mindent megértek, ha megragadom a főbb szavakat, akkor összerakom a lényeget, már tudok hirtelen reakcióból is válaszolni, átfordult az agyam a németül való gondolkodásra, azaz nem fordítok egyből mindent magyarra, hogy felfogjam, miről van szó, viszont a nyelvtan, a szórend, a ragozás nem tökéletes, sőt. Viszont így is megértik, mit akarok mondani, ha nem , elmagyarázom lassabban, mert akkor jobban tudok figyelni a nyelvtani helyességre. A legfőbb problémámnak most azt érzem, hogy nincs elég szókincsem.
    Azt azért hozzáteszem, hogy a mai napig előbb felfogom és megértem, ha valaki leírja a mondanivalóját, és olvasnom kell, még akkor is, ha sok ismeretlen szó szerepel benne, mint azt, ha elém áll, és szóban elmondja. Természetesen a válaszadás ugyanúgy könnyebb és gyorsabb számomra írásban, mint szóban.

    Tehát véleményem szerint a legnagyobb probléma az, hogy az iskolák 95%-ban a nyelvtanra, az írásra mennek rá, ahogy annak idején nekem mondtak, a legfontosabb, hogy tudjunk helyesen írni (mondjuk azt nem tudom, hogy tényleg így gondolták a tanárok, vagy csak annyira hülyék voltunk, hogy semmi kedvük nem volt velünk szenvedni, csak kiválasztották a legkönnyebb utat a tanításunkhoz). Ehelyett inkább a beszélgetésre, a szóbeli értésre, gyakorlásra kéne fektetni a hangsúlyt, persze nem azt mondani a gyereknek, ha nem jó a nyelvtanod, inkább ülj le, 1-es, meg se szólalj (hallottam ilyet is a saját fülemmel), mert ugyan ezt nem nekem mondták, de annyira megragadt bennem, hogy még mindig nehezen kezdek meg a félelmeim miatt egy beszélgetést németül.
    Ezek a félelmek pedig ráhatással vannak a későbbiekre, mert beleépült az emberbe, hogy ez úgysem megy neki, tök hülye hozzá, felesleges próbálkozni, majd csak akkor, ha megy, pedig amíg nem tanul és nem gyakorol, nem fog menni (ördögi körforgás). Ilyenek miatt vagy többet nem is indul neki az ember fia-lánya a nyelvtanulásnak, vagy többször is próbálkozik az idegen nyelv elsajátításával, de újra és újra feladja, nem érdekli, mert ez úgysem fog menni, és úgysem jól szólal meg, hagyjuk. Igen erős motivációnak kell lennie ahhoz, hogy az ember ezeken a beépült félelmeken, sérelmeken felülkerekedve rendesen nekiüljön, és elszánja magát, hogy én igenis megtanulok ilyen vagy olyan nyelven beszélni!

    Elnézést a hosszú regényért, és köszönöm, hogy leírhattam, megoszthattam tapasztalataim, véleményem.

    Tisztelettel: S.B.

    Válasz
  97. Szokai Mihályné

    Jó estét. Nem tudom tudna e nekem valaki segíteni, de a probléma már elviselhetetlen. A lányomék harmadik osztályban kezdték az angolt úgymond ismerkedtek vele. Most idén gondoltuk mi szülők, hogy akkor az alapokat veszik megint csak erősebben és már osztályozva. Most viszont szenvednek ők is és mi is mert nem így lett. A másodikos angol könyvből tanulnak idióta mondokákat kívülről és szó dolgozatokat írat velük minden órán amitől már félve megy be az nap. Emiatt váltottunk a fiamnál a másik suliban erősebb kicsit de 3,4,5,dolgozatokat ír még itt bukásra állt. A tanárnő középiskolai szinten akarja oktatni őket mert ő ott tanított. A lányom amúgy imádja az angolt mert jár hozzá plusz tanár és nála nincs gond. Gondoltam hogy szeptembertől már ő is másik suliba jár majd, de szerettem volna addig váltani németre így lassan nem mer beszélni sem angolul. Közölték velem, hogy nem válthatok most már. Ezt kell tanulnia. De mért is? Én így mint szülő akarom hogy váltsunk mert vissza fejlődik a gyerekem amit a nyáron magántanár érkeztünk hogy ne legyen gond. Szóval van olyan jogszabály ami tiltja hogy én nem kérhetem hogy másik nyelvet tanuljon, ha a gyerekem retteg az oktatása miatt. A szülők ha beszélni akarnak vele mi velünk üvőlt. Segítsetek válthatok ugye. A többi szülő nevében is. Az iskola problémái miatt nem küldik ell a tanárt hiába érkezik feléjük panasz.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.