Félrefordítás – a tanulási folyamat természetes része

Elkerülhetetlen a nyelvtanulás során. Mindenkivel előfordul.

Mindannyian elérkezünk a tanulás során egy olyan szakaszba, amikor már sok mindent megértünk. Persze azért még nem mindent, és sok mindent félre is értünk.

Ahogy azt Lomb Kató, a 16 nyelven beszélő tolmács írja: ha németül a tinta „Tinte”, akkor logikusnak tűnt, hogy a hinta az „Hinte”… ám emiatt kinevették. Persze őt ez nem vetette vissza a tanulásban, és továbbra is kísérletezett.

Rajtam is nagyon sokan nevettek, amikor kezdő nyelvtanulóként összerakosgattam nem létező szavakat. Az utánfutót logikusan Nachlaufernek neveztem el. Nem értette a német barátom, mit akarok mondani. Kiderült, hogy németül az „Anhanger”.
Az adó-vevő készüléket Geber-kaufer -nek fordítottam, ami szintén derültségre adott okot. Honnan tudtam volna, hogy az „Sender”?

És ezt mindegyik idegen nyelv tanulása során átéltem. Amikor félig értünk meg csak valamit, akkor bizony könnyen előfordulhat, hogy félrefordítjuk a jelentését.

19 éves voltam, amikor nyáron egy SZOT üdülőben dolgoztam, és már 8 éve tanultam oroszul. Egy szláv anyanyelvű vendég rázta a kanalát. Nem értettük, mit akarhat. Annyit tudtam kivenni, hogy …”lizs”….
Pörkölt volt az ebéd, rizzsel. Mi baja lehet a rizzsel?

Tovább rázta a kanalát, kiabált… annyit tudtam kivenni a szavaiból, hogy ….”csisztoje lizs”….Hát persze, tiszta rizst kér, pörkölt nélkül- mondtam boldogan. A szakács ekkor adott neki egy tányér tiszta rizst.
Azt vártuk, hogy megköszöni, de ő tovább hadonászott a kanalával.

Tanácstalanul néztük, mit akarhat. Amikor a mosogatóból kihozták a tiszta evőeszközöket, elvett egy tiszta kanalat, visszament az asztalához és megnyugodva folytatta az étkezést.

Nos, igen, a vendég tiszta kanalat kért, én meg csak a felét értettem meg. A kanalat rizsnek fordítottam… A munkatársaim kinevettek, pedig többet értettem meg a vendég szavaiból, mint ők. Sebaj.


Félrefordításból bajnokságot, vagy akár olimpiát is lehetne rendezni. Nagyon régi sportág. Vannak legendás félrefordítások.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Leiterjakab

Karinthy Frigyes humoros formában hívta fel a figyelmet a fordítások során keletkező jelentésváltozások eredményére. Mivel sok kifejezés jelentése nem egyértelmű, az oda-vissza fordítások után akár a teljes jelentés is megváltozhat.

Így írtok ti című gyűjteményében a következő versből indul ki:

„Jöttem a Gangesz partjairól
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.”


– Ady Endre: A Tisza-parton, 1. versszak

A magyarról németre, majd németről magyarra történő oda-vissza fordítások végeredménye:

„A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó nyájas olvasó!”


– Karinthy Frigyes”


Ne keseredjen el, ha félrefordít valamit. A számítógépes programok sokkal több mindent félrefordítanak. Az ember jobban fordít.

Lomb Kató is túlélte, hogy kinevették. Ön se zavartassa magát. Néha félreért valamit, előfordulhat, hogy kinevetik. Tessék folytatni a tanulást, hadd nevessenek csak.

8 hozzászólás a(z) “Félrefordítás – a tanulási folyamat természetes része” bejegyzéshez

  1. Balogh Jutka

    Kedves Neményi András!

    Nekem még csak nem is a félreforfitással van a bajom, mert megjegyzem a kifejezéseket, és amelyik szót nem tudom kikövetkeztetem. Persze én is jártam ugy, hogy félreértettem, de ez a ritkább.
    Ami az én problémám.
    Francia tagozatos osztályba jártam, de oroszul is tanultam ugyanakkor. Aztán felnőtt fejjel tanultam meg angolul, és Hollandiában élte egy darabig, és angolul tanultam hollandul.

    Nagyon fárasztó volt, mert naponta beszéltem három féle nyelven, hol angolul, hol hollandul, hol magyarul, attól függően, ki akadt az utamba.
    Az, aki nem élt soha ilyen környezetben, nem tudja, hogy ez mit jelent, mindaddig, amig teljesen át nem áll az agya, és észre sem veszi, hogy éppen melyik nyelven beszél.
    Sok humoros sztorit tudnék erről mesélni.
    Pl. Azt mondta nekem a hollandiában élő magyar származásu öreg barátom, hogy “Na most mondok neked egy mondatot hollandul, és mondd el magyarul” És mondott nekem egy szép magyar mondatot, és nézett rám. A társaság nézett egy darabig, aztán el kezdtünk nevetni, mert az öreg nem vette észre, hogy nem hollandul mondta a mondatot, hanem magyarul.
    Az én bajom inkább az volt mindig, hogy ha beszéltem hollandul, akkor bizony volt olyan helyzet és elég gyakran, hogy egy szó hollandul, egy szó franciául, egy szó angolul, egy szó oroszul jutott eszembe. Ez a helyzet borzalmasan zavart engem. Pl. az a szó, hogy gyorsan, mindig oroszul ugrott be, és bizony eltelt pár másodperc, mire hollandul is eszembe jutott, vagy angolul.
    Ma már megértem, hogy miért nyögnek a magyar anyanyelvű külföldön élők beszéd közben, amikor magyarul beszélnek.
    Mert a szoftver csikorog. Mint az enyém, amikor egy másik nyelven jut eszembe a mondat közepén egy szó.
    Érdekes, hogy a holland barátaim között sok van, aki vajdasági magyar, természetesen legalább 3 nyelven beszélnek, és tőlük tanultam sok szerb szót, mert beszélnek, beszélnek magyarul, és közbe-közbe szerb szavakat használnak, és észre sem veszik.
    Vannak olyan szavak, amelyeknek van magyar megfelelője is, mégis, ha holland nyelven használtam először ezt a szót, kifejezést, akkor itthon is hollandul jut eszembe, és nagyon törni kell a fejemet, hogy magyarul ez hogy is van.
    Ilyen az a szó, hogy zalm. Most sem jut eszembe, hogy hogyan van magyarul, pedig most is gondolkodtam rajta, hogy le tudjam irni magyarul, de nem jut eszembe. Ez az a halfajta, amelyiknek rózsaszin a husa. Én ilyen halat nem ettem itthon soha, Hollandiában viszont elég gyakran, és ott tanultam meg, hogy az zalm.
    Vagyis visszafelé is tanulnunk kell ám a nyelvet, ha valamilyen szót megtanultunk más nyelven, és annak a magyar megfelelőjét pedig majd később kell megtanulnunk.

    1992-ben azon kevesek között voltam, akik nyelviskolát hoztak létre vállalkozási alapon. Néztek rám, és azt mondták, nem vagyok normális, ki fog oda bemenni, hiszen egy nagy egyetemvárosban laktam, és az volt a vélemény, hogy minek jönnének hozzám.
    És jöttek. Találkoztam valakivel,, aki nyelvtanár volt, -ma is az – és angolszász módszerrel tanitott hozzátéve a saját kialakitott módszerét. Oxfordban tanitott mielőtt hazajött.
    Tőle tanultam mindent, a tanitási módszert, a tanulási módszert, és az ötletet is, hogy nyelviskolát hozzak létre.
    Hatalmas sikere volt a nyelviskolának, ömlöttek a diákok, a felnőttek, mindenki, akinek igénye volt a jó hangulatú nyelvtanulásra, ahol nem voltak asztalok, nem kellett azonnal irni, nyelvtant tanulni, jóformán hangos nevetés hallatszott ki minden tanteremből az órákról.
    Májusban hoztam létre a nyelviskolát, és decemberben 270 fő tett valamilyen szinten nyelvvizsgát.

    A nyelviskola ma is működik. 20 éves. Én már nem ott dolgozom, a volt tulajdonos társaim vezetik, töretlen sikerrel.

    Nem untatom tovább a levelemmel.

    A fenti problémára nem tudott nekem még senki választ adni, hogy miért küszködök én ezzel az EGY MONDAT NÉGY NYELv SZAVAIBÓL ÖSSZERAKVA jön a nyelvemre – problámára.

    További sok sikert kivánok, ehhez pedig türelmet, kitartás, és jó egészséget.

    Üdvözlettel,

    Balogh Jutka

    Válasz
  2. Tünde

    @Balogh Jutka
    Ugyan én a magyar mellett csak némettel és angollal próbálkozom, de ugyanez a gondom: keverednek a német és angol kifejezések. Pedig én itthon iskolában, nyelviskolában tanultam mindkettőt, egyik nyelvterületen sem éltem még sajnos.

    A németet 8 évig tanultam, aztán sokáig, 15-ig nem használtam, de a tanulásával töltött hosszú évek alatt nagyon belémkövesedtek szavak, struktúrák. Aztán ez bezavart a kezdő angolomba a szavak, a szórend területén. A középszintűbe már kevésbé, mert az angolt nap mint nap használom egy-egy kicsit, de ha németül próbálok beszélni, akkor néha angol szavak bukkannak fel gyorsabban, mint a német, ha angolul, akkor olykor német szavakkal tűzdelem a szöveget.
    Mi erre a megoldás? Van erre valami technika? Sajnos eddig még nekem sem tudott erre tanácsot adni senki…
    Előre is köszönöm, ha hasznosat tud mondani erre vki. Hálás lennék érte.

    Válasz
  3. Anna

    Nekem van egy kollégám, aki 5 nyelven beszél: magyar, román, francia, német. Én csak 2 nyelven, magyarul és angolul beszélek, ami szót érdemel. Az egyik alkalommal, amikor német vevővel beszélgettünk, mivel a kedves kollégának könnyebb volt a német és kedveskedni is szeretett volna, németül kezdte mondandóját. Én végre fellélegeztem, kicsit lazítottam fejben. Arra figyeltem fel, hogy egyre több angol szót hallok a németbe vegyítve. Hát kiderült, hogy amelyik szót nem tudta németül, azt angolul mondta. Egy cseppet sem zavartatta magát és mindenki megértette (még én is tudtam nagy vonalakban követni:) ).
    Hát őt nem zavarja. Én meg még nem tudok erről nyilatkozni, mert csak 1 idegen nyelvet beszélek jól és még nem tudom másikkal keverni. De megértem, akinek ez probléma. Az agy furcsa szerkezet. Én is kíváncsi lennék mitől akadnak össze az idegen nyelvek szavai.

    Válasz
  4. Zoltanne Kiss

    Kedves András!
    Mindig örömmel olvasom leveleit, hireit és legfőképpen jótanácsait.
    Én több mint három éve élek Angliában és ugy jöttem ki hogy két szót tudtam csak : yes és no. Mi annak idején oroszt és németet tanultunk hozzáteszem az orosz nyelvet több mint tíz évig nem használtam , de amikor munkába álltam az egyik szállodaláncnál és rengeteteg orosz, litván, lett, ukrán kollégám lett magam is meglepődtem hogy még mindig folyékonyan beszélem az oroszt. A német már nem ment olyan könnyen, de még most sem tudnának eladni ha arra kerülne sor. Szóval angliában nyelvtudás nélkül. Borzasztó nagy kihívás volt az életemben de nekivágtam. Egy év elteltével már szinte társalgási szinten beszéltem majd egy év után beiratkoztam egy nyelvkurzusra és a vizsgám 95%-os lett. Nagyon büszke voltam magamra hogy ennyi évesen még képes vagyok ilyen eredményre. Nekem a legnagyobb problémát a beszélgetés közbeni leblokkolás okozza amit mai napig nem értem hogyan alakulhat ki? Beszélgetek valakivel és hirtelen nem jut eszembe egy szó és onnan leblokkolok. De nem esem kétségbe inkább rákérdezek a beszélgetőpartneremre hogyan tudnám ezt mondani és eddig még mindig segítettek. Nagyon köszönöm a sok hirlvelet sokat olvasom és tetszenek az ötletek. Nekem a slágerek fordítása valamint a chat segített nagyon sokat. Na persze nagyon sokat nézem a tv-t is és jó dolognak tartom subtitle programot ami segit a szavak kiejtését megjegyezni. Ami nagyon érdekes hogy itthon a gyerekeimmel már keverjük a magyar szavakat az angol szavakkal. PL: Fel kell pick up a fiamat! Vagy a kcsi fiam nemrég igy kérdezett meg valamit: What a sütemény ez? És a legszebb az egészben hogy ez már nekünk fel sem tünik csak amikor otthoni rokonsággal beszélünk és leszidnak hogy érthetően beszélj! Továbbra is várom a jobbnál jobb ötleteket! Köszönettel: Ildiko

    Válasz
  5. Firenze

    Kedves Balogh Jutka!
    Magam is hasonlo “problemakkal” szembesulok nap mint nap. Azert tettem zarojelbe, mert ez valojaban nem problema, hanem inkabb kivaltsag:( pl. az, hogy “csak” idegennyelven jut eszebe egy adott szo…)
    En szinten nyelvtanar vagyok, Olaszorszagban evekig tanitottam olaszt bevandorloknak ill. kulfoldi diakoknak, olaszul “anyanyelvi szinten” beszelek, irok, olvasok.
    (màs: Az en nezeteim szerint, a FELNOTT nyelvtanitasban minden kompetenciat egyforman, vagy kozel egyforman kell fejleszteni. Nem ertek azzal egyet, hogy az idegenNYELV TANULAS felnottkorban ugyanaz a folyamat mint a gyermekkori (anyanyelv)(nyelv )ELSAJATITAS. Tizenket eves kortol az emberek elkezdenek nyelvtani semakban is gondolkodni, es az evek elorehaladtaval egyre erosebb a kontrasztivitas. Egy felnottkoru ember minden uj nyelvet mar az anyanyelvehez hasonlit, keresi a hasonlosagokat es kulonbsegeket, le akarja irni, latni akarja leirva, stb., ezzel szemben a gyermeki nyelvelsajatitas SPONTAN folyamat, amit nem lehet szimulalni kesobb)
    Amit On is, en is es sokan masok tapasztalunk, amikor csak hollandul/ x nyelven jut eszunkben egy adott szo/kifejezes es nem ismerjuk a magyar megfelelojet, az a felnottkori nyelvtanulasnak az az egyetlen olyan aspektusa, amikor az agy az idegennyelvet “kezeli” anyanyelvkent. Amikor az addig szamunkra ismeretlen targyhoz/fogalomhoz ELOSZOR holland/ olasz/fr. szot rendelunk, az agyunk ezt fogja elsonek elraktarozni az “anyanyelvi fiokba”. Ezert jon aztan a keveredes is a kulonbozo nyelvek szavai kozott. Vannak kifejezesek, amelyeket en a mai napig csak olaszul hasznalnek joizuen, mert az agyam azokat PREFERALJA, pedig ismerem az anyanyelvi megfelelojet is. Es vannak olyanok, amelyeket nekem is nehez lenne magyaritani, mert nem adna vissza ugyanazt a “sfumatura-t”, ahogy az olasz mondja. Es maris itt egy ilyen kifejezes :-) Ha gondolkodom, mar tudom is, hogy “arnyalat”-ot, “arnyaltsag”-ot jelent, viszont ezt a kifejezest eloszor olasz tanitasom soran hasznaltam, alkalmaztam, ezert az agyam mar igy raktarozta el.
    DE: ez csak a hasonlo esetekben mukodik igy, mivel az agy csak nagyon ritka esetben torol anyanyelvi szavakat, hogy helyette idegent preferaljon.

    Nem nevezem magam sem nyelvesznek, sem nyelvzseninek, sot meg tanacsokat sem adok, csak ha kernek. Egy egyszeru nyelvtanar vagyok, aki szeret nyelveket megismerni es atadni a tapasztalatait a diakjainak mint sokan masok, akik hasonlo utat jarnak.

    Az on leveleben magamra ismertem, ezert osztottam meg hasonlo tapasztalataimat onnel. Szivesen beszelgetek a temaban e-mailben is: italianstudy@gmail.com

    Udvozlettel:
    Firenze

    Válasz
  6. Balázs istván

    Kedves nyelvtanárok,oktatók, hozzászólók!
    …én csak most örömömben hümmögök, és nézek, mint a vak gyerek a moziban! Az én történetem furcsa,és rendhagyó, fejre állított, és sehova nem sorolható, mint a tietek… valamikor diák koromban Finnországban voltam ösztöndíjas/1975.-1976.-ban, – Üvegszobrász vagyok/, mivel minden versenyre -szakmai- beneveztek akkor engem, és jól megálltam a helyem, úgy gondolták az akkori tanáraim, hogy kiküldenek Finnországba okosodni, tanulni… csak arról feledkeztek meg engem értesíteni, hogy ott aztán nem beszélik a magyar nyelvet,és nem értik az oroszt… se szó, se beszéd, egy mukkor sem tudtam Finnül, -sem ők magyarul- annak ellenére, hogy azt mondták a tanáraim, hogy rokon néphez megyek, és mivel rokon, hát én úgy gondoltam gyermeki fejjel, ha rokon, akkor érteni fogjuk egymást… nagy frászt! Akkora hátast dobtam ott kint a távoli rokonhazában, hogy majdnem kificamodott a ‘nyakam’, amitől azonnal kijózanodtam… se könyv, se szótár, sem hanganyag, semmi nem állt rendelkezésemre, csak ceruza, és papír, no meg a rajztudásom… és “ha lúd, akkor legyen hát kövér”, s lett is azonnal egy karcsapásra… bedobtak a mély vízbe, vagyis családhoz kerültem, ahol annyi puccos, vidám gyerek vett körül, mint égen a csillag!… egy sereg gyerekkel találtam szembe magam ott, aki mind hozzám beszélt “rokonnyelven”, amiből egy kukkot sem értettem!… Próbálkoztak angolul/náluk már az óvodába másodnyelvként tanították, -nekünk akkor csak az oroszt,és ötödik osztályos tananyagban, amiből hol kettes, vagy 4-es voltam, vagy éppenséggel bukás határán akrobatikáztam, hogy meg ne vágjanak belőle/… visszatérve, finnországi diákkori életemre, mindenki rajtam nevetett, akár megszólaltam, akár nem… mivel kinevettek, azért sem szólaltam meg, és ez így ment sokáig, míg nem megtört a jég… Soha egy pillanatra sem hagytak magamra, és állandóan beszéltek hozzám, én meg azt vettem észre, hogy mindent rajzolok…
    …csupa jóindulat vett körül akkor ott engem,/diákkorom legszebb nyara volt!/ csak mivel be voltam tojva, és meg sem mertem szólalni sokáig, nem mentek velem sokra akkor a gyerekek, sem a tanárok…és mivel élveztem rajzolni, nagy meglepetésemre azt vettem észre, hogy jobban élvezték a finnugor barátaim a rajzaimat,mint én a ‘finnugor baráti karattyolásukat’, amihez azonnal odaírták annak megfelelő finn megfelelőjét, amit aztán lassan elmondtunk egymásnak… én magyarul, ők meg finnül, és ez így ment, minden nap, és mindenkivel, akivel csak találkoztam, és lassan összejött egy képes finn-magyar szótár, amivel nagyon jól megtanultam akkor, és ott finnül… ennek már lassan 40 éve! igaz, nem tudom beszélni már a finn nyelvet… néha beugranak szavak, mondatok, és főleg álmomban… miért is mondom el ezt? Mert arra készülök, hogy elmegyek “világgá”, és nyelveket tanulok… Anyai nagyapám Olasz volt, és 13 nyelven beszélt anyanyelvi szinten, benne a mandarin kínait, és a japánt, csak éppen magyarul nem beszélt egy kukkot sem… de innét jött a vágy bennem!… Nagy a vágy bennem, hogy megtanuljak perfekt angolul/még ha nem is nagyapám nyomdokába lépve, beérném egy nyelvvel is/pedig éltem Franciaországban is, és ott is mindent rajzoltam,és az ottani barátaim, franciául írták oda annak megfelelőjét – szótáraimból láttam, hogy komolyan tanulhattam… de!/ajaj, amikor azt mondjuk “DE”, az már nem jól kezdődik!!!
    …’de’ van egy kis bibi bátortalanságomnak/még ha ez jelen helyzetben kifogás is lenne; volt egy bicikli balesetem, (térdkalács porcok ripityára törtek, három bordám eltört, és ami a lényeg, fejre estem,/ezt vedd szó szerint! 6hónapig el volt zsibbadva a jobb halántékom táján, és remegett a jobb kezem/azt hitték az orvosok, hogy parkinson kór lépett fel nálam… Szó szerint, minden a feje tetejére állt onnantól körülöttem… Egyik napról a másikra elfelejtettem sok mindent… meg kellett tanulnom bal kézzel írnom,ennem, és rajzolnom,és még sok minden mást… Elfelejtettem a tanult nyelveket/még ha az konyha nyelv is volt- szinte mindent nulláról kellett kezdenem/magát az életet is… ‘DE’, amit elvett a jó Isten az egyik oldalról, azt hozzá adta a másikhoz…HATALMAS KEDVEM, VÁGYAM VAN NYELVEKET TANULNI!… megint a ‘de’, nem tudom hogyan fogjak hozzá,/kicsit bennem van a félsz, amit gyerekeim igyekeznek feledtetni velem,akik nagyon jól beszélik az angolt, /hárman Dániában tanultak, és még tanulnak/pedig tanultam velük kötelező formában anno az angolt … Azért bennem van a remény, mert írni is, és rajzolni, és szobrászkodni is megtanultam bal kézzel…
    Nos, vannak félelmeim, de úgy vagyok, hogy innentől semmit sem veszíthetek, csak nyerhetek!… ahogy olvastam soraitokat, úgy megnőtt az önbizalmam, hogy hiszem, mint ahogy a zen Buddhisták mondták az ilyen helyzetre; “ha jó irányba fordultál, nem kell mást tenned, csak indulj el rajta”… hát most általatok, elindultam, és eltökéltem, hogy megtanulok angolul!!!
    …Megfogadtam magamban; ha az egyik legjobb üvegművész akarok lenni, meg kell tanulnom angolul, mert az üzleti világ verbális kommunikáció nélkül semmit sem ér, és belőle semmit nem profitál nyelvtudás nélkül az ember…
    Gondolom, ha megtanultam ötvenegynéhány évesen újra írni, rajzolni, szobrászkodni, dolgozni, akkor meg fogok tanulni más nyelven is beszélni….

    ui.18 hónapig erdőben éltem, se TV, sem rádió, sem újság, csak írni és rajzolni tanultam bal kézzel! pedig, sokszor, sírtam elkeseredésemben, tehetetlenségemben… de az élni akarás, a tudni vágyás, az életösztön minden helyzetben felülkerekedett bennem,és mindenen átsegített… papám szokta mondani; ” a szakadékot csak egy ugrással lehet átugrani”… Ugrok. S azt is mondta; “okos pilóta alagútban nem katapultál”,/pedig hányszor felakartam adni, és kiszállni… ‘de’ nem adtam… és érzem, és tudom; most sem adhatom fel… le kell győznöm félelmeimet! Igy nyelvtudás nélkül félembernek érzem magam…
    Ja, azt tudnotok kell, félelmeimről még soha nem beszéltem senkinek, csak most nektek, ismeretlenül!
    Mindenkinek legyen olyan a napja, amilyent szeretne… szép napot! B.

    Válasz
  7. Szűcs Györgyné

    Kedves nyelvtanulók és nyelvtanárok! Fontos lett a számomra, hogy angol nyelvet tanuljak,ezt szeretném elérni ,és remélem sikerülni fog, igaz már 60 éves vagyok .

    Üdv, Erzsó

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.