Elment a kedvem a nyelvtanulástól…

Nem hiszi? Pedig kiskoromban megtörtént velem.

Minél kisebb egy gyerek, annál könnyebben tanul meg egy idegen nyelvet. Ez igaz. De az is igaz, hogy minél fiatalabb korban erőltetjük, annál jobban megutáltatjuk vele.

Ötéves lehettem, amikor otthon nagyszüleimtől egyre sűrűbben hallottam, hogy tanuljak meg németül, mert nagy szükségem lesz rá, és különben is, ahány nyelven beszélsz, annyi emberrel érsz fel, stb. Ötéves fejjel nehéz olyan éretten gondolkozni, mint 40-50 éves korban.

Aztán kitalálták, hogy otthon németül fogunk beszélgetni… Nem értettem, miért kell nekem németül beszélnem velük, amikor magyarul is lehet…

Persze csak azért sem akartam.

Hatéves koromban beírattak egy gyerekcsoportba egy némettanárhoz, ahova járt 5- 6 másik, hasonló korú gyerek is. Nagyon utáltam odajárni a játszótér helyett, semmi értelmét nem láttam az egész némettanulásnak.

1 évig jártam oda, ezalatt az idő alatt megtanultam 8 mondatot, és 10 éves koromra már mindent sikeresen el is felejtettem. Ám ez csak a kisebb probléma volt. Nagyobb baj, hogy úgy megutáltatták velem az egész nyelvtanulást, hogy 10 évig hallani sem akartam róla.

Akkor kezdtem el újra németül tanulni, amikor a gimiben az orosz mellé kötelező lett még egy idegen nyelvet választani.

Ez 10 év kihagyás. A szüleim persze az egészből azt a tanulságot szűrték le, hogy a gyerekük makacs.

Végül akkor kezdtem el használni is a nyelvet, amikor a Balatonon és a Római parton német turistákkal kellett beszélgetnem (igen, fiatal lányokkal). Ekkor persze megnőtt a némettanulás iránti kedvem.

Szüleimnek nem esett le, hogy ahhoz, hogy egy gyerek örömmel, önként foglalkozzon valamivel, például egy nyelv elsajátításával, az szükséges, hogy lássa értelmét, gyakorlati hasznát.

Feleségem német gyerekek közé hordta a fiamat, egy játszóházba. Pár hónap alatt annyi mindent megtanult a gyerek, hogy csak néztünk.

Sajnos, amíg a nyelvtanulás csak cél, és nem eszköz, addig sokkal kisebb a motiváció, életkortól függetlenül.

Ezzel érdemes tisztában lennünk, amikor családtagjainkat egy nyelv megtanulására ösztönözzük (vagy rosszabb esetben kényszerítjük).

Árulja el, kérem: Ön mit lát? A környezetében hogyan motiválják a gyerekeket, unokákat a nyelvtanulásra?

23 hozzászólás a(z) “Elment a kedvem a nyelvtanulástól…” bejegyzéshez

  1. Éva Halasi

    Spanyol nyelvet tanítok magánórák keretében. A gyerekek, akiket idáig tanítottam a lehető legrosszab tanítványok voltak, mivel szinte egyáltalán nem érdekelte őket az, amire szüleik rávezették. Valóban nem volt motivációjuk, és később el is felejtették amit megtanultak. Egyedül a szülői akarat nem használ semmit. Nehéz őket motiválni. A legjobb tanítványok a fiatalok, akik nyelvvizsgára készülnek, vagy a még idősebbek akik utazni akarnak. Nem tudom hogyan lehetne motiválni a gyerekeket. Talán úgy, ha mi magunk is azon a nyelven szólunk hozzájuk szülőként…. nagyszülőként….

    Válasz
    1. Takácsné Bacsó Mária

      Szerintem semmi értelme ráerőltetni az akaratunkat saját gyermekünkre, gondoljatok vissza mi is utáltuk azt ami kötelező volt.

  2. Dia

    A közvetlen környezetemben történt meg az alábbi eset, gondoltam megosztom, mert tanulságos. Kislányom óvodai csoporttársa nevelőszülőknél nevelkedett. Kisebbséghez tartozik, Magyarországon nem találtak örökbefogadó szülőket. Idén tavasszal jelentkezett a gyerekért egy svéd házaspár, hoztak magukkal tolmácsot is. Egész nap együtt voltak a leendő szülők a gyerekkel, estére már tudott pár mondatot svédül! Alig 2 hét múlva a tolmács közölte, ő már felesleges, a gyereket vihetik ki Svédországba, az alapokat tudja! Az örökbefogadó szülők mindennel elhalmozták a gyereket, a kedvében jártak, a kisfiú jól érezte magát és észrevétlenül megtanulta a nyelv alapjait. Hihetetlen számomra még mindig, hogy mindössze 2 hétre volt ehhez szüksége a 4 éves gyereknek….

    Válasz
  3. Readea

    Szerintem nyelvtől is függ, hogy éppen van-e hozzá kedvünk.
    Példa az én történetem:
    Másodikos koromban németre írattak be. Nem volt hozzá kedvem. Két évig jártam, de nem akaródzott megtanulni. A mai napig nem tudok németül. (Igaz – ahogy mondják – nem adnának el németül, és értem is, amit beszélnek, de…)
    Bezzeg az orosz és az angol nagyon tetszett, szívesen tanultam. Majd jött a lengyel, a spanyol. Ma lengyelből felső- a másik háromból középfokú nyelvvizsgám van. Készülök az olaszra, franciára és elkezdtem a szuahélit. Kíváncsiságból… Arra vagyok kíváncsi, milyen egy másik agglutináló nyelvet megtanulni.
    Egyelőre a németen kívül egyiktől sem ment el a kedvem.

    Válasz
  4. Pap Gabi

    A fiam 3 eves volt, amikor kikerultunk Hollandiaba. Heti 2x fel napot jatszohazban toltott el, ahol 3 honap alatt elerte a holland gyerekek nyelvi szintjet. Mindezt jatszva, otthon termeszetesen magyarul folyt a tarsalgas.
    Sajnos az unokaimmal mar egeszen mas a helyzet, egyszeruen nem akarnak “kulfoldiul” megtanulni. Remelem ez majd valtozni fog, rendszeresen viszem oket haza Mo-ra, hogy eredetibe halljak es csak azt halljak.

    Válasz
  5. Sándor

    Sajnos amikor az embernek rossz tapasztalatai vannak, akkor nem tud jó motivációt át adni.
    Tanultam Oroszt,egy kis Németet, de sajnos egyiket sem beszélem. Valahogy nem nagyon volt siker élmeny.
    Az Oroszt, ami ugye kötelező volt,úgy érezte a tanuló KÉNYSZER. Persze gondolom nem mindenki.
    A Németet sajnos csak kevés ideig volt lehetőségem tanulni. A gyerekeimre nem kényszerítettem és nem is tenném. Igaz már nagyok. De ha vissza tudnék menni az időben, valahogy motiválnám őket a nyelvtanulásra. VALAHOGY!!! Igaz a lányom, angol, az egyik fiam német,nyelveken, azért elbeszélgetnek.
    “Lehet jobban kellet volna tanulnom az OROSZT! Bisztos!

    Válasz
  6. Juli Steiner

    Valoba nem szabad erőltetni! Most nekem nagyon jol jönne az alapvető beszélés angolul. Vasut állomáson vagyok büfés és sok ember van .

    Válasz
  7. Németh Emese

    Egyik kislány unokám Pilisvörösváron harmadik osztályos tanuló lesz. Első óta tanul németül. A fiamék a városba 5 éve költöztek, tehát nem német származásúak. A legjobb németes az osztályban. A siker titka, hogy a szülők, és a nagyszülők kíváncsiak arra amit tanulnak. Örömmel hallgatják az új szavakat, mondatokat amiket megtanultak.
    A figyelem és a sikerélmény nagyon sokat számít.

    Válasz
  8. Heszné Mária

    2 gyermekem van. A nagyobbik, amikor külföldön dolgoztunk, és az ottani gyerekek között játszott, megtanította őket, hogyan kell magyarul elkérni az autóját. Ő semmit nem tanult tőlük.
    Ugyanő könnyen, gyorsan megtanult angolul, mert a transformers játékhoz tartozó leírást és sztorit akarta megfejteni, ezért a nyelvórákra is szívesen járt. Nem mellesleg a tanár is meg tudta tartani benne ezt a lelkesedést!
    A másikat beírattuk angolra és semmit sem tanult. Sőt, egy idő után be sem járt az órákra.
    Sokan helytelennek tartották, hogy egy játék miatt tanult angolul. Én azt sajnálom, hogy nem találtam meg azt a motivációt, amivel a másikat rá tudtam volna venni, vagy legalább olyan nyelvtanárt találni, aki motiválni tudta volna.

    Válasz
  9. László

    Tavaly augusztusba kijött egy magyar család, a férj kapott itt Olaszban állást.
    Van egy 5-3 éves gyermekük. (semmi nyelvtudás) Mivel a nagyobbik gyerek már óvodaköteles így tavaly szeptemberbe sikerült felvetetni az óvodába. Cég elintézte hogy felvegyék. A gyerek egy hónapig nem szolt senkihez. Utána elkezdte az óvodatársai nevét mondogatni, de kiejtés szerint….
    Jövőhónapba lesz egy éve hogy kinn van. Azon a szinten van mint az itt született hasonló korabeli gyerekek.
    Már a kishúgát tanítja a nyelvre. Szóval Egy év… Természetesen a szülőkkel Magyarul beszél.
    Ennyi a nyelv, “egy gyereknek”!

    Válasz
  10. Szabo Maria

    Sajat peldam,hogy nem tudok megtanulni angolul,pedig szerettem volna,de nem megy.Jartam Godollon angol tanfolyamra egy evig,de nem sok minden maradt meg.Hozza kell tennem,elmultam hatvan eves.Most angol nyelvet minden nap hallom,de csak keveset ertek.A lanyom es a ferje angolul beszelnek.
    MAS:
    A kis unokam 5 eves es 3 nyelven beszel a negyediket tanulja az ovodaban es nagyon is erdekli a spanyol,igy a Magyar-Angol-Macedon nyelv mellett.Itthon csak Magyarul,az Apaval Macedonul az ovodaban Angolul (Spanyolul egyszer egy heten.)Igaz teljesen amit ir,hogy eroszakkal nem lehet ,csak erdeklodessel nyelvet tanulni.
    A kicsi 3 eves unokam oktobertol jar majd ovodaba o is ott kezdi az angolt,itthon a magyart es a macedont,es nagyon erdekli ahogy a tesoja beszeli a spanyolt.
    Itt Floridaban nagyon sokan elnek akik spanyol anyanyelvuek.

    Válasz
  11. Príma Klára

    68 éves vagyok, most kezdtem el angolt tanulni. Itthon, egyedül, egy internetes programmal.
    Bár nagyon elégedett vagyok a programmal, szerettem volna az Ön által, kifejezetten az én korosztályomnak szóló könyvet megvenni, de számomra nehezen megfizethető volt, és ha már ennyi pénzt mégis kiadnék, szívesen belenéztem volna előtte.
    De nem is erről akartam írni, hanem a MOTÍVÁCIÓ-ról. Szerintem anélkül nem megy. Ezt Ön is, és a többi hozzászóló is így látja. Az én motívációm, hogy lányom Amerikába ment férjhez, a férje amerikai, és Karácsonyra hazalátogatnak. Szeretnék vele szót érteni.Néha nagyon lelkes vagyok, néha úgy látom, ez lehetelen küldetés.
    Másik lányomék, akik itthon élnek, szeptembertől az 5 éves unokámat akarják az óvodában angolra járatni. Vekerdy Tamásra hivatkozom, aki azt mondta, az a gyerek aki tízéves korában kezd idegen nyelvet tanulni, nem lesz hátrányban azzal, aki már az oviban elkezdte. Teszem hozzá, ha otthon nincs aki beszélne vele azon a nyelven. De hát én csak egy nagymama vagyok, a döntés a szülőké.

    Válasz
  12. Svasticsné Bogáthy Zsuzsanna

    Kedves András! Egyetértek Önnel, ha a nyelvtanulás eszköz a motiváció nagyobb. Az is igaz, hogy nem mindegy mikor kezdi az ember a nyelvet tanulni. Pl. a gyerekkori német nyelv tanulásból sokkal több maradt… Köszönöm sorait, a biztatást: Zsuzsa

    Válasz
  13. Katalin

    Köszönöm a nyelvtanulás lehetőségét, nagyon tetszik, nem megy könnyen, de igyekszem megtanulni a leckéket.
    Köszönöm András. T.né Kati

    Válasz
  14. Kissné Orgonás Ágnes

    Szerintem is kell a motivácio. Gyermekként én sem láttam értelmét. Nem is sok ragadt meg az iskolai tanulmányaimból. Most 48 évesen kezdtem hozzá. Most van ok, látok célt mögötte, igy haladok is vele.
    Fiamnak sem volt kedve 4. Sztalyosként az angolt tanulni. Aztán a következö nyáron sikerült 1 hétig Görög országban nyaralni. Itt tapasztalta meg, mi nagy kincs az a kis tudas, amit addig össze gyüjtött. Ettől kezdve nem kellett noszogtatni. Mára használható szintü felsőfoku nyelvvizsgaja van.
    Kissné Ági

    Válasz
  15. Bosnyák Gábor

    Csak alátámasztani tudom a leírtakat. Nálunk is kitört a háború az angol nyelv tanulása miatt. Jó magántanárunk volt, de a lányaim fellázadtak. (14, 12 évesek voltak) Majd jött az áttörés. Holland család bérelte a nyaralót a miénk mellett. Szerencsénk volt. Türelmesek voltak, és elkezdtek a lányainkkal kommunikálni. Később mesélték, hogy egy kukkot sem értettek először, majd kezdték felismerni a tanultakat, és lassan, de beindult a beszéd. Majd elvittük a családot egy kisebb országjárásra, hogy a lányok szokják a nyelvet. Ők segítettek az étteremben és elkezdték élvezni a helyzetet. Ugyanakkor történt, hogy a strandon belebotlottak belga fiatalokba, amiből később mai napig tartó barátság lett.

    A család meghívta őket Hollandiába egy hétre. Ezzel új dimenziót kapott a nyelvtanulás.

    Ma már mindketten perfekt beszélik a nyelvet. A kisebbik nyelvtanár lett. Nem is akármilyen. Mindenki hozzá akarja járatni a gyerekét. Egy kísérleti program keretében megtanulta a nyelvtolmácsolást és siketnémákat tanított angolra. Ma egy amerikai rendszerű kétnyelvű iskola egyik oszlopos tagja. Nemrég Chicagóban volt konferencián. Annyira tökéletesen beszéli a nyelvet, hogy nem akarják neki elhinni, hogy tanult nyelve.

    A nagyobbik az angol nyelvtudásával csinált magának karriert. Egy multinacionális cég központjában dolgozik. Járja a világot, és előadásokat tart. 7 éve Svájcban él. Előzőleg 1 évet Londonban, Fél évet New Yorkban, és Los Angelesben. Neki köszönhetem, hogy sok helyre eljuthattam. A csúcs Las Vegas volt, de bejártuk Angliát is.

    És most jön a lényeg. A volt iskolatársai azt vetik a szemére, hogy most luxus körülmények között él, pedig ők ugyanazt az iskolát járták ki. Ez ma már nem elég. A nyelvtudás bármely végzettség munkaerő értékét megtöbbszörözi, legyen az szakma, vagy egy egyszerű foglalkozás, lehet az akár takarítónői állás is.

    Az első állását maga választotta ki, és nem érdekelte, hogy több mint 30-an jelentkeztek a Pizza Hut-hoz angol nyelvű diszpécsernek. Sorra sültek fel a nyelvvizsga papírjaikkal, mert a kutyát nem érdekelte. Az interjún angolul kérdezgették őket. Neki nem volt nyelvvizsgája, de tudott angolul. Már előadásokat tartott angolul, mikor végre rászánta magát, hogy szerezzen egy középfokú nyelvvizsga papírt, aminek önmagában semmi értéke sincs.

    Azért írtam mindezt le, mert büszke vagyok rájuk, és példát akartam mutatni arra, hogy igazán karriert csak nyelvtudással együtt lehet elérni bármilyen területen is.

    Válasz
  16. Bosnyák Gábor

    NEM LEHET ELÉG KORÁN KEZDENI!

    Sokakkal nem értek egyet. A 9 éves unokám folyékonyan társalog felnőttekkel angolul. A lányom végzett egy kísérletet. Magzati korban mindig énekelt neki egy angol gyerekdalt. (Mivel nyelvtanár egyébként is sokat beszélt angolul) Kb. két és fél éves volt, amikor egyszer elénekelte neki (megszületése után soha) Az unokám azonnal megtudta tanulni hibátlanul. Még csecsemő volt, amikor az etetőszékben ülve folyamatosan mentek az angol gyerek filmek. A lányom csinált egy nyelviskolát, ahová csecsemő kortól lehetett vinni a gyerekeket, ott folytatta. Nálunk beigazolódott, hogy minél korábban van elkezdve, annál eredményesebb. A kisebbik unokám most lesz 4 éves. Kétnyelvű bölcsődébe jár, oda, ahová a nővére általánosba. Amikor elkezdett beszélni csak angol nyelvű gyerekdalokat énekelt játék közben. Mást soha.

    Válasz
  17. Kis Jánosné

    A lányomék Angliában élnek, a férje spanyol.Az 5éves unokámnak van anyanyelve is és apanyelve is.Náluk természetes, hogy a lányom magyarul, a vejem spanyolul beszél vele.A két felnőtt csak angolul társalog, mert nem tudják egymás nyelvét, helyesebben az unokám révén ők is egyre többet értenek a másikéból.Nagyon érdekes számomra, hogy sosem téveszti el , hogyan szóljon az édesapjához és hogyan az édesanyjához.Az angol iskolában nagyon jól érzi magát.Teljesen megérteti magát .Persze még nagyon sokat kell fejlődnie.Hát ilyenek a gyerekek!!!!

    Válasz
  18. Torrent Tóth Sándor

    Igen tisztelt Neményi András úr/ Nagyonszépen köszönöm hogy igy a szívén viseli az én angol tanulásom! Ez nagyon szép és dicséretes dolog amiért én nagyon hálás vagyok és ismételten nagyon köszönöm! Csak az GOND legalábbis nekem, hogy nem imerjük egymást és nem tudja az én nehéz helyzetem. Ugyanis egy STRÓK következtében lebénult a baloldalam, kezem, lábam és bár itthon a házban bottal tudok járni a kertbe és az utcán csak kerekesszékkel tudok közlekedni, megaztán a rokkantnyugdijam 41,800 Ft. nagyon kevés. Bár nagyon szívesen megvenném mind a két könyvet,de sajnos nem tehetem, mert sajnos egyszerűen nem telik rá ebből a nyőgdíjból, én is sajnálom, de mit tegyek? Be kell látnom hogy ilyen az élet,és ez a sorsom segítségem pedig nincs! Kérem ne haragudjon hogy igy Önre zuditottam a gondomat.De miután naponta kapom a leveleit, goondltam ezt kell tennem. Hogy Ön is tisztába legyen a helyzetemmel. Talán megérti és remélem hogy nem haragszik. Most pedig zárom soraim és kérem ne haragudon rám. Maradok tiszteletteljes üdvőzlettel Torrent Tóth Sándor

    Válasz
  19. Gáspár Etelka

    Ez a módszer szuper. Könnyen érthető. Ha nem akar valaki vizsgát tenni,a tankönyv mellékes,mivel a mindennapi témával foglalkozik.Köszönet érte.

    Válasz
  20. Szabó Eszter

    Kedves András!
    A korai, játékos nyelvtanítás híve vagyok. A lányommal a férjem kizárólag eszperantóul beszélt, én magyarul. Először azt hittem, az eszperantóval semmit sem tud majd kezdeni, de tévedtem! Könnyebben tanult más idegen nyelveket, mint a többiek, bár az is igaz, hogy bejárt egy angolozó gyerekcsoportba is az óvodában, ahol irigylésre méltó kiejtést sajátított el. Folyékonyan beszél angolul, németül, eszperantóul. Az eszperantó segítségével megérti az olasz beszédet. Természetesen az egyetemi felvételihez minden nyelvvizsgája, emelt szintű érettségije megvolt, ezért nagyon magas pontszámmal, a legelső beírt helyre felvették.
    Gyerekkoromban én németet tanultam, mivel a Balaton-parton felnőve láttam, hogy azt nap mint nap használhatom. Kikapcsolódásként szívesen olvasok német nyelvű szépirodalmat, sajtót, nézem a hírműsorokat. Angolt szintén, de az nekem nehezebb, talán azért, mert nem gyermekkoromban kezdtem? Akkor csak egy mondókát tanultam és útbaigazítást, na meg számolni, azt álmomból felriasztva, később is tudtam, mert gyermekkoromban a Balatonnál erre volt szükségem belőle, ill. kisiskolásként kezembe került egy könyv, amiben magyar betűkkel is le volt írva az angol nyelvű mondóka kiejtése: “Twinkle, twinkle, little star…” – ez volt.
    Az orosz tanulása nagyon nem ment ötödiktől, nekem még “kötelező” volt. A Szovjetunióban ébredtem rá 17 évesen, egy nyári táborban, hogy ezt a nyelvet “beszélni” is lehet. Addig azt hittem, arra való, hogy elmondjam, mi van a Vörös téren, hány méter magas I. Péter lovasszobra stb., ezekre mindig ötöst kaptam. Kurszkban és Moszkvában rengeteget bővült a szókincsem, de a “párna” szót azért már itthon is megtanulhattam volna, nélküle gondot okozott ágyneműt kérni. A “nem tud kérni egy pohár vizet sem” elrettentő példáját szokták felhozni, ami nem igaz, mert 6. osztályos koromban ezt én már a falusi iskolában is megtanultam oroszból, de tény, hogy nem volt eléggé “társalgásbarát” a tananyag! Az jó érzés volt, hogy kb. 6 éve tudtam oroszul reklamálni Litvániában, hogy miért nincs regisztrálva náluk a neten megrendelt szállásunk. Jó érzés volt, hogy az orosszal mindenütt megértetem magam.
    Angolul gyatrán tudok, de Svédországban azért sikerült kicsikarnom a tájékoztatási szolgálatnál a legolcsóbb busztársaság menetrendjét. Ha “csak olvasok”, akár a dupláját is fizethettem volna, a ráfordított időről nem is beszélve!

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.