A nyelvérzék adottság? Vagy fejleszthető?

A nyelvérzékről sokan azt gondolják, hogy velünk született adottság. Óriási hibát követ el, aki úgy gondolja, hogy nincs nyelvérzéke, és ezért le sem ül angolul tanulni. Tévedés azt gondolni, hogy nyelvérzéke vagy van valakinek, vagy nincs.

Valakire ragad a nyelv. Van, akinél könnyen kialakul a nyelvtanuláshoz szükséges érzék. Akinél pedig nem alakul ki rögtön az elején, csak úgy magától, annak jó hír, hogy kifejleszthető. ( Az autóvezetéshez hasonlóan, ott is van aki ügyesebb, akinek elég 20 óra, és van, akinek 50 óra kell ahhoz, hogy megkapja a jogosítványát.)

Amikor valaki könnyen tanul meg egy idegen nyelvet, arra azt mondják, hogy jó a nyelvérzéke. Találkoztam olyan emberrel, akiről alig akartam elhinni, hogy nem magyar. Kiderült, hogy nincs még egy éve, hogy itt él, és nem hallottam a kiejtésén. Olyan szépen és választékosan beszélt, mint egy magyar anyanyelvű.

Ehhez szükséges, hogy képes legyen odafigyelni és sokat gyakorolni.

Például, ha megtanulja a rendhagyó igék különböző alakjait, akkor gyakorolja is be. Ha begyakorolta, akkor tudni fogja. Van, akinek elég kétszer-háromszor elolvasni, elismételni, de van, akinek tízszer kell. Ettől még ugyanúgy meg tud tanulni angolul, csak az elején többet kell vele foglalkoznia. Ahogy halad előre, ahogy egyre jobban tud angolul, úgy kezdi el egyre jobban érezni az angol nyelvet.

Ám ehhez az is kell, hogy az alapokat tudja, ne csak átolvassa, kipipálja és továbblépjen. Mert ha nem tanulta meg, csak megértette és kipipálta, akkor nem a nyelvérzékével van baj, hanem egyszerűen csak becsapta saját magát.

Van, akire ragad a nyelv. Van, akinek a matek megy könnyedén. Egy bizonyos szintig mindenki képes megtanulni számolni. Ha kap egy jó tanárt, akkor megtanul. Ugyanez a helyzet a nyelvtanulásnál is. Ha kap egy jó tanárt, megtanul. Kell hozzá, hogy legyen szorgalma, meg szánjon rá elég időt.

Ezen kívül már csak a tanulási módszert kell elsajátítania, akkor ugyanolyan gyorsan tud megtanulni angolul, mint akire azt mondják, hogy jó nyelvérzéke van. A képlet, ha már a mateknál tartunk:

HNytM (Hatékony Nyelvtanulási Módszer) = Nyelvérzék

Szorgalom + Idő + HNytM = Sikeres Nyelvtanulás

Ebből az egyenletből a HNytM – t kiválthatja jó tanárral is. A jó tanár segít kialakítani Önben a nyelvérzéket.

Akkor az egyenlet így néz ki:

Szorgalom + Idő + Jó Tanár = Sikeres Nyelvtanulás

A tanára sok esetben adott. Ha nem halad, akkor ne a tanárában keresse a hibát, hanem tanulja meg, hogyan kell nyelvet tanulni. Az Ön nyelvérzéke is kifejleszthető. Elhiszi?

Írja meg, mit gondol!

35 hozzászólás a(z) “A nyelvérzék adottság? Vagy fejleszthető?” bejegyzéshez

  1. Nóra

    Ha már azt a rossz sorrendet kijavítom, akkor legalább tettem egy lépést. remélem így tényleg megjön a nyelvérzékem.

    Válasz
  2. Erős Zsuzsanna

    Tökéletesen igaz: mindenki tanulhat és valóban van, akinek kevesebb energia, idő kell az elsajátításhoz és van, akinek több.
    Az angolban – véleményem szerint – a szorgalmas ember elsajátítja a nyelvet és amikor beszélni kell, ott van a probléma, illetve, ha a partnert nehezen, vagy egyáltalán nem érti. Angol nyelvterületre utazó és ott dolgozó emberek – ha már megtanult mondjuk középfok szinten – könnyeben boldogulnak nyelvtudásukkal.

    Válasz
  3. Attila

    48 évesen mikor rengeteg a napi gondod sokkal nehezebben megy mert egyszerűen nem tudok odafigyelni
    10 évvel ezelött olaszokkal dolgoztam.Szinte ragadt rám az olasz.Most jól és szépen szeretnék megtanulni és vért izzadok

    Válasz
  4. Lyza

    Hinni akarom hogy fejleszthető.Már többször belekezdtem, de abbahagytam az angol tanulását, mert nem úgy haladtam ahogy szerettem volna. Kevés idő miatt nem tudtam rendszeresen foglalkozni vele. Most szeptember óta tanulom és úgy érzem kezdek ráérezni. Így 54 évesen már több gyakorlásra van szükségem,lassabban is haladok mint a fiatalok, de úgy érzem most tovább tudok lépni, nem adom fel.
    A minap hallottam, hogy ebben a korban már nem lehet megtanulni tökéletesen egy idegen nyelvet. Igaz ez?

    Válasz
  5. Neményi András

    @Lyza

    Tökéletesen? Lyza, mit ért az alatt, hogy tökéletes?

    Magyarul sem beszélünk hibátlanul.
    Aki anyanyelvi szinten beszél, az is hibázik néha.

    A legidősebb tanítványunk 67 éves, mégis halad.

    Válasz
  6. Lyza

    A tökéletesent úgy értem, hogy akcentus nélkül.

    Köszönöm a biztatást, ha nálam idősebbek is elkezdhetik, igyekszem nem lemaradni.Szerencsére nagy szorgalmam van, és segítségem is van helyben, a gyermekem, aki kijavít, vagy átsegít ha elakadnék.
    Zsuzsával egyetértek abban,hogy a beszéddel van gond. Sajnos az iskolai oktatás még mindig legtöbb helyen az írás olvasásban merül ki és nagyon kevés a kommunikáció a tanult nyelven.

    Válasz
  7. Barta Ferenc

    Már kissé túlkorosnak érzem magam (68 év), de szeretném “felfrissíteni” a már nem létező angol tudásomat (középfokú vizsga volt 1975-ben).
    A nyelv tanítással mindig az volt a problémám, hogy a nyelvtant és szavakat kellett tanulni, és nem beszélni. Jól kiválasztott minta mondatok segítségével, amelyek egy-egy szó megváltoztatásával máshol, más helyzetben is használhatók, sokkal könnyebb lenne bármely nyelvet beszéd szinten megtanulni.
    Kérdésem, van-e és hol, ilyen elveken alapuló oktatás.

    Válasz
  8. Anya

    Fiam 2 éve él Angliában, de az istennek sem tudom rávenni az angol tanulására. Példamutatásommal, rengeteg hasznos tanáccsal, hangos tananyaggal, youtube-tippel láttam el, de csak “ami rá ragad” és hetente 1 óra tanfolyamon, idegenajkúak számára – ő ennyit tesz csak.
    Van valami tipp, egy biztos recept, amivel átlendíthetem, hogy rászánja magát a rendszeres tanulásra?
    Köszönöm, egy aggódó édesanya

    Válasz
  9. Fazekas Matild

    61 éves vagyok, többször próbálkoztam, de soha nem volt rá szükségem, kvázi nem kellet használnom, kivéve egy alkalmat, amikor eljutottam Londonba, ott egész jól ment, értettem is amit mondtak nekem, de ennek már vagy 30 éve!

    most érezem a hiányát, és szükségem is lenne a tudásra, de gyorsan!

    egyébként a szorgalommal is van némi problémám.

    Válasz
  10. Neményi András

    @Anya – A saját fiam tanítását én sem vállalom. Rábízom az iskolai tanárára. Nagyon sok nyelvtanár ismerősöm mondja ugyanezt.

    Gyerekkoromban én sem akartam tanulni. Később beértem.

    Az Ön gyerekének is megjön majd a kedve. Hagyja beérni.

    Válasz
  11. nagy ágnes

    Tisztelt Neményi Úr!

    Tanácsot szeretnék kérni Öntől.1999-ben érettségiztem angolból,a gimnáziumban heti 5 óránk volt és eljutottam egy középhaladó szintre.Azóta szinte nem foglalkoztam a nyelvvel.
    Szeptembertől egyetemre fogok járni(Debrecen),agrár szakirányra.Az órarendeket tanulmányozva láttam,hogy minden nap legalább 2 óra idegen nyelv lesz.A kérdésem a következő:
    Milyen tankönyvből ismételjem át a tanultakat,hogy ne legyek lemaradva a frissen érettségizettekhez képest?
    Debrecenben kit tudna ajánlani,akivel az egyetemi órákon kívül,1-2 év alatt középfokú nyelvvizsgára tudnék felkészülni?
    Köszönöm:Ági

    Válasz
  12. Angela

    Kedves Andras,

    En kulfoldon elek, nem angol nyelvteruleten, jol es folyamatosan beszelek angolul, de annyira nagyon magyar akcentusom van, hogy emiatt nehezebben ertenek meg. Hogy lehetne az akcentust fejleszteni? Milyen modszerek vannak erre?
    Koszonom.
    Angela.

    Válasz
  13. Neményi András

    @nagy ágnes

    Először azokat a könyveket nézze át, amiből korábban már tanult.
    Amennyit tudott az iskola végén, arra a szintre ismétléssel hamar eljut.

    Utána szerintem nézze meg az alábbi 3 iskolát:

    I.L.S. Nemzetközi Nyelviskola – Debrecen

    Cambridge Nyelviskola Debrecen ::Garai u.5. Tel.: 52-425-250 52-425-250 –

    Oxford Nyelviskola – Debrecen

    Válasz
  14. Neményi András

    @Angela
    Kedves Ágnes!

    Örülök, hogy Ön ennyire igényes.

    Hallgasson angol filmekből vagy cd-ről mondatokat, és ismételje el azokat.

    Ha felveszi magnóra, akkor vissza tudja hallgatni saját magát.

    Figyeljen oda a hangsúlyozásra is, ne csak a kiejtésre.

    Ha odafigyel, akkor javulni fog a kiejtése és csökkenni az akcentusa.

    Válasz
  15. Valkai Éva

    Neményi Úr!
    Kíváncsi vagyok, hogy a módszerével valóban meg tudok-e tanulni angolul . Legalább olyan szinten, hogy megértsem a beszédet, és megértessem magamat. 61 évesen már lassan megy a tanulás. Örülők hogy több idős személy is van aki próbálkozik a nyelv tanulással.

    Üdvözlettel Éva

    Válasz
  16. kardosné

    több mint1 éve tanulok angolul.,mára befejezem a Báti-Végest,ami nagyon jó alapokat adott.voltam angliában 3 hétig gyakorlatilag az 1 hetet tuléltem,csak utána tudtam beszélni,ugy ahogy.Ma itthon magamban fordítgatok amerre járok,és mégis nehéz angolul társalogni.
    van valami gátlás , vagy mi az oka,
    Tisztelettel: kné.D.I.

    Válasz
  17. M. László

    Kedves András!

    Ami eddig kimaradt az a kiejtés. Szerintem az enyém nem igazán jó, de azt azt tapasztalom, hogy így is megértenek. Valószínűleg éppen ezért el is hanyagoltam. Viszont olvastam Ágnesnek írt válaszodat és megfogadom. Vajon elég ez nem idegennyelvű környezetben?

    László

    Válasz
  18. Marianna

    Tisztelt Tanár úr!

    Remélem, nem baj, hogy egy tanár is elmondja véleményét és nem csak a diákok, jelen témában. Tiszteletre méltónak tartom, hogy gyakorlatilag mindenkit meg szeretne tanítani angolul, és szeretné az emberek hitét visszaadni magukban és a nyelvtanulásban. Munkám során én is pontosan ezt csinálom sok esetben a lelküket kell ápolgatni, hogy ne adják fel az első sikertelenségnél, vagy akadálynál. (Egyébként módszertanom is a mai modern kommunikatív normákat követi.)

    Mindazonáltal nem tudok egyetérteni azzal, hogy a nyelvérzék nem egy adottság, hanem egy fejleszthető képesség. Ez jól hangzik, de nincs így. Ha valamit fejleszthetünk, mi tanárok (és nem konkrétan szókincs, nyelvtan, stb ilyesmire gondolok, mert az nyilvánvaló) akkor mondjuk az a tanuló önbizalma, hogy merjen megszólalni, vagy a szorgalma, hogy legyen kedve leülni otthon tanulni. De a tanuló fejébe nem “kotorhatunk” bele. És meg kell mondjam, az hogy valaki “reménytelen eset” vagy sem, az körülbelül az első 3-4 órában kiderül.

    Mondok egy példát. 50-es nő, Headway Beginner-t kezdtük vele. (laikusoknak, általában a nyelviskolákban a “bordóval” /elementary/ kezdik a teljesen kezdőknél a tanulást – ez a könyv a bordó előtti!!!) Gyakorlatilag a legelején tanultuk, hogy hogyan mutatunk be embereket (This is Tim.), ill. hogy “ez egy táska”, “ez egy macska” (It’s a bag. stb) Ennél a hölgynél ott ragadtunk le hogy képtelen volt fejben elválasztani a “this is”-t és az “It is”-t. végestelen végig “This it’s”-elt, és gyakorlatilag már nem volt olyan metodikai “fegyver” amit be lehetett volna vetni annak érdekében hogy megértse, hogy ez így nem jó, ez két külön dolog. A végén visszamentem a 20-30 évvel ezelőtt divatban lévő módszertanhoz és ott az órán 30-szor elismételtettem vele hogy “it is a bag” és hasonló példamondatokat szépen külön, h valahogy különváljon. Majd háziban szintén, 1-1 mondatot vagy 10-szer leirattam vele hogy begyakorolja. Egy darabig ment ott az órán, majd a következő órán újra előjött a “This it’s”. Nos én nem gondolom hogy ezzel bármit lehet csinálni. Nyilván van olyan csodacsináló tanár aki tud vele kezdeni valamit, de a nem ezekre a speckó esetekre kifejlesztett nyelvtanulási módszertan egyszerűen nem tudja ezt megoldani.
    Nyilván nem leszólni akarom a hölgyet, nagyon kedves volt, és egyébként teljesen inteligens, művelt. De az angol nem neki való.

    A vezetésről: (mert ugye erről van szó az elején és ha már erről ejtünk szót illet volna egy oktatót is megkérdezni a témában…) az egy dolog hogy valakinek 50 óra kell hogy megtanuljon. De amikor én tanultam, az oktatómnak volt olyan tanulója aki már a 120-ik (!!!!) óráját vette és még mindig átment a piroson ha nem nyúlt bele a tanár (nyilván megtette persze…) Gondolom, hogyha a tanár forszírozta volna hogy levizsgázzon, és végre megszerezte volna az ugye mindenki által megszerezhető jogsit, az olvasók közül valahogy mégsem szeretne SENKI eme hölggyel mondjuk egy utcában, netán egy autóban kocsikázni…..

    Bocsánat a szóért, de “paraszt vakításnak” gondolom, elhitetni az emberekkel azt, hogy bárki bármit (angolt, vezetést…) meg tud tanulni, bármely korban. Van aki igen, van aki nem. Nyilván az elején nem érdemes feladni (hacsak nem a fent említett 50-es hölgy esete áll fenn) de nyüglődni sem érdemes csak azért mert a tanár azt szajkózza, hogy persze hogy menni fog, és a tanuló magában keresi a hibát, pedig a tanár az aki szemérmetlenül lenyúlja…

    Volt nem egy olyan tanulóm aki szorgalmas volt mint a kisangyal, és lelkes volt mert ugye a tanár szeretete sokat számít és minden tanulómmal nagyon jó a kapcsolat. De egy év után sem tartottunk az Elementary könyv közepén a teljesen kezdőtől indulva. Ezt a hölgyet sem leszólni szeretném, magamat is felhozhatom példaként csak más tárggyal kapcsolatban: fizikából remek tanárom volt és szerettem is a tárgyat, érdekesnek találtam, szorgalmas voltam benne, de ennek ellenére sem lettem asztrofizikus. Vajon mondjuk egy Hawaii istenség akadályozott meg eme karrier felépítésében? -vagy egyszerűen csak nem volt hozzá érzékem ezért írtam max. 2-3-as dolgozatokat? Nem is tudom eldönteni melyik a valószínűbb…)

    Persze vannak ezeknek az eseteknek szöges ellentétei is: legjobb tanulóm 1,5 év alatt ott tart hogy a középfokura készülhetne, ha le akarná tenni, de a második legügyesebbel is 1 éve kezdtük és vígan elbeszélgetünk már számos témában (nyilván nem a gőzeke mechanikai működéséről és használatának jogi feltételeiről..)

    A rossz példák ellenére még mindig nem azt mondom, hogy a “reménytelen” nyelvtanulók teljesen reménytelenek lennének. Nem. Ha valakinek van arra lehetősége, és ki tud jutni nyelvterületre, a legreménytelenebb ember is (még a fent említett 50-es hölgy is) egy ilyen szituációban MEGTANUL a nyelven beszélni, mert nyilván nem akar éhenhalni. De ez már egy olyan tanulási folyamat amit a mai nyelviskolák nem követnek, mert hasonlít az 1. nyelv (anyanyelv) megtanulásához, nehéz rá bármilyen módszertant felépíteni ill. a szociális gátlások miatt egy szimpla óra keretében csak azért sem szólalna meg a szégyenlősebb tanuló. (Kint pedig MUSZÁJ neki – az órán ez a “muszáj” akárhogy is nézzük, nincs meg.)

    A nyelvoktatás mint minden más az életünkben elüzletiesedett. A válság idején főként de máskor is, a nyelviskolák igyekeznek minél több embert megfogni és magukhoz csábítani, erre pedig szemérmetlenül bevetnek minden eszközt. Én azt tudom tanácsolni minden tanulni vágyónak, hogy fenntartással legyen, minden olyan hirdetést olvasva, ami mindenkinek sikert ígér, vagy rövid időn belül sikert ígér. Ha ezek a hiper-szuper módszerek igazán működnének, akkor a leendő tanulóim 90 %-a nem úgy kezdené már a telefonban, hogy X éve tanulok angolul, de nem merek megszólalni, nem megy, stb, pedig jártam ebbe a nyelvsuliba meg abba… És ami még jobban emellett szól: Magyarország nem az európai-szintű nyelvtudási statisztikák legalján kullogna…

    Válasz
  19. Marianna

    Hoppá, sajnálom hogy ilyen hosszú lett, gondolom majd moderálják :) Lehet saját blogot kéne nyitnom, mert még tudtam volna mesélni… :)

    Válasz
  20. Péter

    @Marianna – engem is mindig amiatt döngölt bele a földbe a tanárom, hogy rosszul mondom, nem helyes. idegenvezetőként aztán rájöttem, mennyire nem számít, a nyelvtan. 3 hónapig dolgoztam pincérként, és egy vendég sem javított ki, és többet tanultam ezalatt mint 5 év alatt az iskolában. persze itt beszélnem kellett, nem ragozni, meg dolgozatokat írni.
    it is Tom vagy this is Tom hát nem tök mind1?

    Válasz
  21. Neményi András

    Kérem, hogy hozzászólás írásakor vegyék figyelembe az alábbi szempontokat:

    1. Legyen kedves a hozzászólás stílusa.
    2. Legyen segítőkész a hozzászólás tartalma.

    Válasz
  22. Márton János

    Tisztelt Neményi Úr!
    Én 71 éves vagyok.Talán nevetséges,hogy valaki ilyen időskorban tanúl angolul.Korábban, kb 15 évvel ezelőtt tanúltam de nem jutottam el még a társalgási szintig sem.Most elmondhatom, voltam próba nyelvvizsgán ahol 28 pontot szereztem. Nem sok, de általánosságban beszélni tudok. Az Ön ajánlásait használva élvezetes a tanúlás,de ami fontosabb sokkal hatékonyabb.

    Válasz
  23. Tóthné, Margit

    Kedves András !

    Leveleit köszönöm, jóérzéssel olvastam pontokba szedett tanácsait.Ön az első olyan nyelvoktató akinek gondolataival teljesen egyetértek.
    .Nem vagyok fiatal,58 éves vagyok .számtalan nyelvoktatáson vettem rész,de fejlődni nem állt módomba a megrögzött oktatási szisztémák miatt.A 70-es 80-as években szervezett /szakszervezet,Tit/tanfolyamokon a végére 1,5-2 hónap után egyedül maradtam,az oktatók akkor még egy emberrel nem voltak hajlandók tovább foglalkozni.A nyelv mindig érdekelt,mindig volt nálam német,orosz v később angol szótár minimum,.s ha nem is rendszereséggel de olvasni szoktam őket.Angol nyelvtanfolyamon a régebbi cégemnél 91-92-ben vettem részt.Sajnos a cég átalakitásakor eljöttem,s későbbiek folyamán nem állt módomban tanfolyamra járni,de a tapasztalások- gyermekem és a ismerőseim elmondása alapján azt tapasztalatam ,hogy nehézkes a nyelvoktatás ,hamarabban és könnyeben is lehet nyelvet tanulni.Könnyen tanulom a nyelvet van érzékem hozzá,családomban is jellemző az idegen nyelv tudása,bolgár nyelv tudása,édesapámon keresztül.Ő 5 nyelven beszélt,sajnos nem tanitott meg egyre sem.Amit a mai napig nem értek.
    Az elmult 3 évben jártam angliában utoljára 2 évvel ezelőtt.Munkát kerestem férjemmel együtt/ betegség miatt haza kellett jönni/.s legnagyobb örömömre szolgált az,hogy a kevés kis angol nyeltudásommal nagyon szépen megtudtam magam értetni,nyelvtanilag sokszor volt benne hiba,de engem ez nem zavart./Nem esek kétségbe,ha meg kell szólalni/.Mindenki csak mondta,hogy jó a kiejtésem,s megértik azt amit mondtam.Igaz előfordult,hogy egy szó nem jutott eszembe,azt kürülirtam, más szóval,hogy mire gondolok,és megértettek.Bulgáriában élő nagynénikém- akkoriban egy hét után amikor/1968-ban/ csehországból jöttek hozzá vendégségbe,s 1 hétig faggattam,hogy miről is beszélnek,talán akkor adta a legjobb instrukciót-Megkérdezte-Tanulsz oroszul?-igen-nos akkor próbáld meg megérteni mit mondanak mert innentől fogva többet nem segitek.! 4 hét mulva már amerre jártam -keltem az unoka testvéreimmel mindenfelé beszétettek,de közbejött 68-as események és hazakellett jönni.
    Az iskolákban azt látom lányomon keresztül,szódolgozat tömegével,nyelvtani hiba nem lehet,s mikor a lányom osztályával kimentem én is Londonba,azt tapasztaltam,hogy képtelenek,és nem mernek megszólalani.Persze vannak kivételek is.legutolsó tapasztalatom,németet kezdtem el magán tanárnál,megnéztem január elején a tankönyvben 20 tananyag volt,gondoltam hetente 1 olvasmányt elolvasva leforditva,szavakat 1 hét alatt megtanulva juliusig végzünk a tanulással /.Szisztémám, a visszamenőleges ismétlés/ nem igy volt sok időt szentelt számomra feleslegesen nyelvtani dolgokra. a könyvet azóta is olvasgatom.
    Van,hogy éjjel ,ha nem tudok elaludni,megpróbálom angolra,vagy németre átforditani mondatokat,hogy és miként felyezném ki magam egy adott helyzetben.Nyelvvizsgára nincs szükségem.A hétköznapokban városomban külföldiek számtalanszor megállitanak eligazodást kérve.Ilyekor jó érzés tölt el ,hogy tudok segiteni.

    Kedves András! Nézze el nekem hogy ilyen hosszu levelet irtam,de ugy éreztem Önnek mindezt meg kell irnom .

    Várom további levelét.

    Tisztelettel és köszönettel :

    Tóthné W. Margit

    Válasz
  24. abe

    @Marianna
    és Tisztelt Neményi Úr!

    Tudja én vagyok az a tanulója, aki Ön szerint magasra teszi a mércét, pedig ez nem igaz, csak kitartás és szorgalom ellenére nem tudok megszólalni angolul.
    Teljes mértékben igazat kell adjak Mariannának mindenben. Én is egy rendkívül nehéz, nyelvérzékkel nem rendelkező viszont rendkívül szorgalmas eset vagyok. Saját példámon tapasztaltam meg 9 évnyi angol tanulás alatt mindazt amit Marianna leírt.
    András hihetetlen nagy tiszteletet érzek az Ön által alapított iskola, az Ön, és kedves Neje mérhetetlen munkája, és a legjobban képzett, és tényleg a legjobban képzett, rendkívüli kedvességgel megáldott, segítőkész, mindenben a diákjainak a legtöbbet adni akaró, és adni tudó tanárai iránt. És itt elsősorban Krisztára gondolok.

    De sajnos az ilyeneknek mint én, tényleg csak az segít, ha kiköltöznek eredeti nyelvterületre…
    Mo-n mindenem megvolt, jó állás, egzisztencia..stb..
    Mindent feladtam, és egy hete kiköltöztem Angliába. Itt mindent kezdhetek elölről. De nem érdekel, mert már egy hét alatt is érzek olyan nyelvi fejlődést amire Mo-n 9 évet vártam…

    Itt, ahogy kiteszem a lakásból a lábam, és körülöttem csak angolul történik a beszélgetés (utcán, buszon…stb…), egyszerűen jól esik a fülemnek. Na persze semmit sem értek még belőle, de legalább nem zavar. Az első nap zavart, mert mindent érteni akartam. Továbbá már koncentrálnom sem kell nagyon, ha valaki tőlem kérdez valamit, hogy pontosan mit is kérdez, mert azt nem fordítom le szóról szóra, mert arra ugye nincs idő, (meg nem is tudnám), de valahogy kiérzem, belőle, hogy mit akar. Aztán egy szóval válaszolok….és ő megérti.
    Ha én akarok valamit kérdezni, azt meg már meg merem tenni…
    Az első ilyen megkérdezés az valami szörnyű volt, mert azt hittem semmit sem fog érteni az illető belőle, és vagy 30-szor el kell ismételnem neki. De nem kellett, egyből megértette, és egyből válaszolt is, amit én értettem meg.
    Én nem tudtam, hogy ez létezik, sokan mondták, de nem tudta elfogadni az elmém. Most már tudom.
    És ez annyira “szárnyakat adott”, hogy egy hét után már hivatalos helyre is be merek menni egyedül…és beszélgetést kezdeményezek…persze ez nyelvtanilag teljesen katasztrofális.

    Az az észrevételem, hogy Magyarországon mindig, minden tanulóban van egy tudat alatti megfelelési kényszer. Vagy a tanárnak, vagy a mellettem lévő diáknak meg kell felelnem. Ez nem tudatos, de szörnyen gátol a megszólalásban. Van aki ezt könnyebben leküzdi…az olyan mint én, egyáltalán nem képes rá.
    Itt kint azonban nincs kényszer, mert nincs kinek megfelelni…csak saját magamnak….
    Egy új élet 100000 lépcsős feljárójának az első lépcsőfokán állok, de már most sokkal jobban érzem magam mint Mo-n bármikor…és ez boldoggá tesz.

    Minden tiszteletem Az Öné,mindenért rendkívül hálás vagyok. Külön Köszönet Krisztának.

    További szép napot.

    abe

    Válasz
  25. Neményi András

    @abe
    Kedves Béla,

    Aki középhaladó szintű csoportban tanul, az középhaladó szinten beszél. Nagyon örülök, hogy végre levetette a gátlásait.

    Az angoltudása eddig is megvolt. ( vagy azt gondolja, hogy egy hét alatt tanult meg angolul?). A bátorsága jött meg, és ez nagy szó. Gratulálok hozzá.

    Figyelje meg, hogy egy hónap múlva mennyivel többet fog tudni.

    Igazából ez a hozzászólása az itthon vagy Angliában bejegyzéshez tartozna. Megtenné, hogy ide is beírja?
    http://www.nyelvmester.hu/blog/magyarorszagon-is-meg-lehet-tanulni-angolul-vagy-ki-kell-menni-angliaba#comments

    Válasz
  26. abe

    @Neményi András
    Tisztelt András,

    Természetesen átmásoltam….

    Azzal tisztában vagyok, hogy nem egy hét alatt értem el erre a szintre, és ezért többek között Önnek és “csapatának” is rendkívül hálás vagyok.
    Beszélgettem továbbá itt élő Magyarokkal is, a nyelvtudásról, és a 90%-uk azt állítja, hogy amit otthon tanult az szörnyen kevés. Akinek Mo-n középfokú nyelvvizsgája van az itt egy gyenge alapfoknak felel meg. Akinek alap mind nekem is, az még az itteni Basic English szintet sem éri el.
    Ha azonban valaki folyamatosan tud beszélni, akár csak 400 szóból is, azt magasabbra értékelik az angolok, (pl egy állásinterú alkalmával), mintha bármilyen papírja is lenne a nyelvismeretről. Viszont otthon a beszédkészség elsajátításához szerintem még napi hat óra is kevés, legalább is az ilyen “énfajtámnak”.
    Mindenesetre továbbra is figyelem a “fejlődésemet”, és ígérem beszámolok az itteni eredményeimről…

    Tisztelettel:

    abe

    Válasz
  27. Neményi András

    @abe

    Amit itthon tanul, azt tényleg megdöbbentően kevésnek érzi Angliában. Egy középfok, vagy ahogy ma nevezzük, egy B2-es szintű tudással mentem ki én is 1 hónapra, és bizony olyan érzésem volt, hogy én valami egészen más nyelvet tanutam, és vagy az angolok nem tudnak angolul, vagy én. Egy évvel később, amikor már C1-es tudással ( felsőfok) mentem ki újabb egy hónapra, már sokkal magabiztosabban mozogtam kint.

    Végül is a használható nyelvtudás, az a B1, de igazából inkább a B2-szinttől kezdődik. Sajnos itthon az oktatás nagyon nyelvtan-centrikus, és kint valóban inkább a szókincs számít.

    Válasz
  28. abe

    @Neményi András

    Tisztelt András!

    Most csupán azért írok, mert már 3 nappal több mint egy hónapja tartózkodom Angliában, és megígértem, hogy beszámolok észrevételeimről. Jelen pillanatban azt érzem, hogy a fejlődés két irányú. Egyszerre fejlődik a nyelvtudásom, és vissza is fejlődik.
    Vagyis amit MO-n tanultam nyelvtant, ill. szókincset, azt kezdem elfelejteni, ugyanakkor a kommunikációm mintha fejlődne. Ezalatt azt értem, hogy egyre több embert megértek, azzal a módszerrel, amit már korábban írtam. Mégpedig, hogy fogalmam sincs a szavak jelentéséről, mert nincs arra idő, hogy végig gondoljam, de “érzem” a lényeget. Amikor nekem kell beszélnem az meg úgy nyökögve, teljesen helytelenül, de megyeget, és megértik. Kérdezni a legnehezebb. Amikor kérdeznem kell vkitől valamit, és nincs idő előre kitalálni, abszolute nem kérdő szórendbe teszem fel, hanem kijelentőbe, és általában a segédige is kimarad. De megértik a hangsúlyból. És persze a következő pillanatban már rájövök, hogy mi volt rossz, de akkor már úgyis mindegy, hisz megértették. Remélem, ez csak átmeneti állapot, és az otthon tanultak szép lassan előbukkannak. Természetesen tanulgatom is tovább a nyelvet, persze egyenlőre csak önszorgalomból, de később be szeretnék itt is iratkozni egy kurzusra.

    Tisztelettel:
    abe

    Válasz
  29. jusulk

    Na igen, nyelvérzéket mindenki tud fejleszteni… Lugosi Béla, minden idők legjobb vámpír megszemélyesítője, aki vagy 30 évig élt az USA-ban, élete végéig képtelen volt tisztességesen megtanulni angolul. Gondolom neki kellett volna még 30 év a nyelvérzék kifejlesztéséhez… pedig nagyon akart, tanfolyamokra járt magántanárokhoz, hiszen szeretett volna más filmekben is játszani. Szóval motivált volt, eltökélt, tette, amit kell. De egyszerűen nem ment. Én angolból érettségiztem, alig mentem át, pedig imádtam az angol nyelvet! De egyszerűen képtelen voltam megtanulni. Végül 45 évesen tettem le a középfokút. Kb 5-ször annyit tanultam, mint a többiek, hogy másodjára sikerüljön az írásbeli, a szóbeli is éppenhogy összejött (inkább kegyelemből engedtek át szerintem, a halláscsökkenésem miatt). Azóta szinte mindent elfelejtettem, mintha soha nem is tanultam volna angolt. Szóval ennyit a nyelvérzék fejlesztésről.

    Válasz
  30. jusulk

    Ettől függetlenül az a tapasztalatom, hogy azért a többség képes megfelelő körülmények közt, jól megtanulni egy nyelvet. De sajnos igenis van egy kisebbség, akik extrém szorgalom mellett sem képesek.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.